Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

M*T NECrtl v^líiríap 1965. DECEMBER 9, CSÜTÖRTÖK //fl Tanzániában szól a furulya... Két ország — egyik már négy, másik mindössze két esztendeje szerepel csak Afrika független államai közt — ünnepli ezekben a napokban önálló nemzeti léte, szabadsága megszületésének év­fordulóját. Az ünnep közös. Nem­csak, mert naptár szerint is szin­te egybeesik: Tanganyiltában de­cember 9-re, Zanzibar szigetén egy nappal későbbre. Ünnepük azért is közös, mert a két önálló­vá vált ország 1964 áprilisában el­határozta: sorsát, jövőjét egybe­fűzi, s azóta Tanzánia nevét meg­ismerte, számontartja a világ. Az afrikai földrészen nem első ízben jött létre különböző orszá­gok társulása. Ám a Közép-Afri­kai Államszövetség például, amely időközben már ismét da­rabjaira hullt, nem az afrikai őslakosság kívánságának megfe­lelően, nem is az ő érdekeik és céljaik szolgálatában született. A deffenzivába szorult brit kolonia- 1 izmus politikai manőverének volt csupán ré~ze, s ezért már eleve pusztulásra ítéltetett. Tanzánia létrejötte ugyanakkor abból a felismerésből fakadt, hogy a zanzibári Afro-Sirázi Unió és a tanganyikai Tanu-párt prog­ramja lényegében azonos; azon alapul, hogy a két területen élő nép politikai céljai és gazdasági törekvéséi egybeesnek. Ezért szi­lárd a szövetség ma is. A két ország egyesülése óta igen sok jelét adta annak, hogy a meghirdetett progresszív prog­ram valóra váltásán dolgozfk. Nemcsak a nagybirtokokat vet­ték állami kezelésbe, s földet osz­tottak a rászoruló parasztoknak, s szerveztek ugyanakkor mező­gazdasági szövetkezeteket is, nem­csak „szegfűszegország” s a rab­szolgakereskedők által oly gyak­ran látogatott tanganyikai partok ipari üzemeit vették el a kolo- nialistáktól, az európai tőkésektől; és nemcsak a munkanélküliség felszámolását, az analfabétizmus megszüntetéséért, az áruellátás megjavításáért tettek sokat, ha­nem külpolitikai téren is rangot és megbecsülést vívtak ki a feke­te földrészen. Tanzánia fővárosában működik az a bizottság, amely az afrikai felszabadítási mozgalmak fegyve­res segítését irányítja. Kétségte­len, hogy Nyerere elnök kormá­nyának aktív hozzájárulása nél­kül a bizottság nem adhatna tényleges segítséget a portugál gyarmatokon, és Rhodesiában, Délnyugat-Afrikában, sőt a Dél- Afrikai Köztársaságban küzdő fel­szabadítási mozgalmaknak. Az or­szág politikai vezetői ugyanakkor minden esetben felemelték szavu­kat, ha — legutóbb Rhodesia ese­Az NDK segítségével új lakóházak épülnek Zanzibarban tében — a kolonialisták Afrika földjén a gyarmati uralom fenn­tartása érdekében viszályokat, vi­tákat és háborúkat robbantottak ki. Egy régi kelet-afrikai közmon­dás azt tartja: „amikor Zanzibar­ban szól a furulya, a Nagy Tava­kig egész Afrika táncol”. Ez a szólás abból az időből származik, amikor az egész kelet-afrikai partvidék a zanzibári szultán fennhatósága alá tartozott. A mondás ma — ha némi szöveg­változással is — érvényes. Ügy mondják ma: ha Tanzában szól a furulya, arra egész Afrika odafi­gyel ... 3 év és 28 nap után véget ért a II. vatikáni zsinat A XXIII. János pápa által — 1962. október 11-én meg­nyitott II. vatikáni egyetemes zsinat — három év és huszon­nyolc nap tanácskozás után — szerdán véget ért JANUAR 4 Taskent! csúcsértekezlet A Press Trust of India hír- ügynökség megbízható forrás­ra hivatkozva jelentette, hogy az indiai—pakisztáni csúcsér­tekezletet január 4-re tűzték ki Taskentben, s a tanácskozás valószínű­leg egy hétig fog tartani. Egy hivatalos szóvivő Uj-Del- hiben azt mondotta, hogy a hírt egyelőre nem tudja meg­erősíteni, mert a tanácskozá­sok erre vonatkozólag még folynak. Pakisztán ENSZ-küldötte ü Thant ENSZ-főtitkárhoz inté­zett levelében közölte kor­mányának azt a figyelmezte­tését, hogy kénytelen lesz ellenintéz­kedéseket tenni, ha India nem szünteti be a katonai tevékenységet a ra- jasthani határvidéken. A szabad ég alatt 20 fokos melegben megtartott ünnepé­lyes nagymisén a több mint 2500 zsinati atyán kívül jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, továbbá 86 ország küldöttségei. A nagymise után Féltei bí­boros, a zsinat titkára, felol­vasta a zsinat munkájának befejezéséről szóló pápai dek­rétumot. Az ünnepi szertartáson VL Pál pápa rövid olasz nyel­vű beszédet mondott. A többi között kijelentette, hogy az egyház a zsinat szel­lemében kíván továbbműköd­ni az emberiség békéje ér­dekében. Beethoven-sziinfónia a világűrben Késik az űrrandevú? A Gemini—7 amerikai űr­hajó ötödik napja kering a Föld körül. Borman és Lovell kedden este Beethoven VI. szimfóniáját hallgatta. A houstoni kísérleti állo­máson attól félnek, hogy a Gemini—7 és a Gemini—6 ta­lálkozását el kell halasztani. Eredetileg azt tervezték, hogy Walter Schirrát és Thomas Staffordot hétfőn küldik Bor- manék után, később a Gemi­ni—6 felrepítésének időpont­ját vasárnapra hozták előre. Ez a bejelentés elhamar­kodott volt. A Gemini—6-on elhelyezett elektronikus számolóberende­zés ugyanis felmondta a szol­gálatot, „elvesztette emlékező­tehetségét” s emiatt egy másik szerkezettel kell kicserélni. Ez az elektronikus számító­rendszer teszi lehetővé, hogy a Gemini—7 és a Gemini—6 néhány centimétemyire meg­közelítse egymást az űrben. Az új gép beprogramozása most folyik, de a hiba máris 17 órás kiesést okozott. ÖSSZECSAPÁS a partioiínok és „vtuÍMsaatik** kóaött Saigon kedden valóságos frontváros hangulatát tükröz­te — rengett a föld a város környékére ledobott amerikai repülőbombák robbanásától. Mint a Reuter jelenti, a város szívétől 10—12 kilomé­ternyire a szabadságharcosok befészkelték magukat több épületbe, s ezekből hétfőn eredményesen támadták a saigond kortóánycsapatok ka­tonáit. Saigonban bejelentették, hogy szerdán este a Tan San Nhu repülőtéren „titokzatos” gránátrobbanás történt. Hét amerikai katona megsebesült. A szerdai nap harctéri ese­ményei közül a VPI első helyen említi meg egy dél­vietnami elit pantizánvadá- szok alakulatának súlyos veszteségeit. Az összecsapás a partizá­nok és „vadászaik” között Da Hangtól 50 kilométernyire délre zajlott le. FERENCZY KIÁLLÍTÁS HÁGÁBAN A hágai városi múzeumban kiállítás nyílt, Ferenczy Béni szobrászművésznek 100 műal­kotásából. A kiállítás decem­ber végéig marad Hollandiá­ban, majd a tárlat anyagát 1966. elején Brüsszelben mu­tatják be. Repülőszerencsétlenségek Harminckét ember vesztet­te életét kedden este, amikor egy spanyol utasszállító repü­lőgép, fedélzetén svéd uta­sokkal, a Kanári-szigeteken lezuhant. A szerencsétlenség oka mindeddig ismeretlen. Ugyancsak kedden este járt szerencsétlenül egy C—16 tí­pusú argentin teherszállító repülőgép. Ez a gép Panamá­ban őserdei terepen zuhant le. Összesen heten tartózkod­tak rajta. A jelek szerint valamennyien meghaltak. AZ USA, TOGÓ, SZENEGÁL ÉS MALI elismerte Mobutu új rendszerét G. McMurtie Godley, az Egyesült Államok léopoldvil- le-i nagykövete és a követség több munkatársa kedden fel­kereste Mobutut. A látogatást követően bejelentették, hogy. az Egyesült Államok elismeri Mobutu új rendszerét. A kongói hírügynökség je­lentése szerint Nicolas Bru- nitzky, Togo elnöke üzenetet intézett Mobutuhoz, amelyben kormányának elismerését je­lenti be. Ugyancsak a Kongói Hír­szolgálati Iroda közlése sze­rint Szenegál és Mali beje­lentették, hogy korábbi állás- foglalásuk, mely szerint elis­merik Kongó-Léopoldville-t, nem változott a múlt puccs következtében. havi KOSZIGIM BESZÉLGETÉSE RESTOHNAL Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke december 6-án Moszk­vában fogadta James Restont, a New York Times munkatár­sát és beszélgetést folytatott vele. Kijelentette, hogy amíg tart a vietnami háború, amíg ártatlan emberek ellen intéz­nek bombatámadást, nem le­het reális a szovjet vezetők ta­lálkozása Johnson elnökkel. Ez a háború beárnyékolja or­szágaink és népeink viszonyát — jelentette ki Koszigin. Párizs De Gaulle indul a második fordulóban De Gaulle, a minisztertanács szerdai ülésén bejelentette, hogy fenntartja jelöltségét a köztársasági elnökválasztás második fordulójában Francois Mitterranddal szemben. Peyre- fitté tájékoztatásügyi minisz­ter a kormány ülése után kö­zölte az újságírókkal, hogy De Gaulle ezután nagymértékben igénybe veszi majd a televízió­ban és a rádióban rendelkezé­sére álló beszédidőt..; BERLIN Fa Ista tisztika Poppe vezérőrnagy, a de­mokratikus Berlin katonai pa­rancsnoka közölte, hogy a berlini védelmi fal megépíté­se, 1961. augusztusa óta nyu­gat-berlini területről 24 ezer kisebb-nagyobb provokáció érte az NDK határőreit Radióindex A dél-rhodesiai Smith-kor- mány kedden megtiltotta a külföldi rádióadások hallgatá­sát. A szükségállapot Időtarta­mára kihirdetett tilalom meg­szegőit két évi börtönbüntetés­sel sújtják. if ^űvféh !$4vráh^g # tkQndepesj ____ i á KozKÁNyzóisléKié .. "i ----J1 1/ (26) Hát igen, egyelőre kevés a katona, kevés a fegyver — marad a bridzs és a Regatta. No, s a szép szavak. A Szege­di Friss Üjság riportere le­jegyezheti az első fővezéri in­terjút: „Nem keresem a népszerű­séget, nem kerestem kint a harctereken sem. Gondolkoz­ni, elmélyedni szeretek, jót akarok, azt, akarom, hogy mindenki boldog és elégedett legyen. Mindenki dolgozzék, munkálkodjék, becsületeset, tisztességeset produkáljon, használjon önnönmagának és a közjónak. Dolgozni szeretek csöndben, halkan, ne egy ember lássa azt, vagy nehány, hanem a munkám gyümölcsét érezze és élvezze az egész ország népe. Keresztül akarom vinni, amit tervbe vettem, amire el­határoztam magamat. El fo­gom végezni azt a munkát, amit magam elé tűztem. Ez egy komoly, becsületes prog­ram. Nemcsak az én progra­mom, hanem mindnyájunk programja, akik föl akarjuk emelni a szenvedő, porban vergődő országot. Ha elvégeztem a munkámat és a kitűzött célt elértem — bármily fáradságok, küzdel­mek és verejtékek árán is —, visszavonulok, eltűnők, át­adom a helyem másnak. Visz- szatérek a családomhoz; an­nak körében akarok élni. Négy év óta alig láttam az enyéimet. Tudjuk, hogy hogyan kelle­ne lenni, hogy miként volna jobb. A bolsevizmus letörését tartjuk első fő feladatunknak. Ennél tovább nem is akarunk menni egyelőre. Hogy nem tudtunk mindjárt megindulni, az baj volt. De másrészt nem ártott nekünk végeredményben sokat. Mert a bolsevizmus visszajáró kí­sértet maradt volna, ha előbb letörjük. Erre a nép lassacs­kán reájött és írtózattal fordul el tőle. Belátták odaát, be kel­lett hogy lássák: el vannak ámítva. A szalmaláng nagyot lobban, de hamar odavan. A vezetők szemfényvesztő játé­kát unják már és a komo­lyabb elemek szorongva vár­ják, hogy a nemzetiszínű zász­lónkat az ország homlokára tűzzük. Idő kellett hozzá, hogy észretérjenek, hogy azok az ideák keresztülvihetetle- nek, elérhetetlenek. Sokat foglalkoztam ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel. A nép nem helyesen fogja fel ezeket. Már a kiindulás is rossz irányból történt. A föld­míves csak három hónapon át dolgozik erősen; a többi hó­nap alatt keveset vagy éppen semmit. Egész éven keresztül egyforma buzgalommal kelle­ne dolgozni. A népnek — úgy látszik — nincs érzélfe, hogy a vezetőit megválogassa, megválassza. Há csupa félistenek volnának, akkor nagy boldogság honol­na nálunk és nem volnánk következetesen félrevezetve.” Zagyva és mégis világos be­széd. Egy nappal azelőtt jele­nik meg, hogy a cseh és ro­mán burzsoá csapatok túlereje lemondásra kényszeríti a bu­dapesti központi Forradalmi Munkás és Katonatanácsot. Az intervenciósok megfojtot­ták a Tanácsköztársaságot, eljött hát az alkalom rá, hogy Horthy cselekedjék. Az antant azonban még mindig hallani sem akar róla, hogy Horthyék megindulja­nak. Igaz, a francia megszál­lók parancsnoksága visszaadja azoknak a fegyvereknek egy részét, amelyet elkoboztak, de a beleegyezés, a hőn óhajtott dunántúli átvonulásra késik. A tiszti különítmények közül a legvállalkozóbb szellemű Prónayóké. Prónay vállalkozik egyedüli törvényes miniszter- tanács, nem sikerül az antant támogatását megnyerniük „jo­gaik” gyakorlásához. Az an­tant ugyanakkor reakciósnak tartja a Friedrich-kormányt, — teljes a politikai zűrzavar, annál Is inkább, mert közben a román királyi hadsereg — bizonyos magyar politikusok felkérésére — megszállja Bu­dapestet is. József főherceget nem soká­ra lemondatják, kizárják a politikai életből — egy Habs­burg még az antantnak is sok —, de előbb még Horthynak sikerül vele felvenni az érint­kezést. József főherceg meg­bízza Horthyt a fővezér! tiszt­ség további ellátásával. Erre az ellentengernagy gyorsan hátatfordít a P. Ábrahám kor­mánynak (ez a társaság aztán nemsokára fel is oszlik), s be­jelenti: augusztus 9-én a had­sereg fővezérlet a hadügymi­nisztérium kötelékéből kivá­lik és mint önálló parancs­nokság megkezdte működését. Közben a Prónay különít­mény után más egységek is útnak indulnak a Dunántúlra. Már útközben gyilkolnak, ra­bolnak. Kibontakozóban van a fehérterror. De jaj, a nemzeti hadsereg hadi dicsőségét újabb veszély fenyegeti. Jó­zsef főherceg francia nyelvű (!) utasítást küld Szegedre Horthynak, hogy az antant kí­vánságára a már megindult csapatok azonnal térjenek vissza Szegedre. Persze az an­tantnak nem a kommunisták legyilkolása jelent gondot, ha­nem különböző politikai meg­fontolásokból cselekszenek így az antant politikusai. (Folytatjuk) rá, hogy a román és szerb csatiatok között lévő keskeny átjárón átvonul a Dunántúlra, nem várva meg a beleegye­zést Horthy vezérkari főnöke útján ellátja utasítással Pró- nayt, aki a kapott parancsról naplójelentéseiben a követ­kezőt írja: „Különítményemnek szigorú egyetértésben a románokkal kell a Tisza—Duna között elő­renyomulnia ... A következő bizalmas parancsot kaptuk: Ütközben mindenütt rendet teremtve a főkolomposokat statáriálisaií végezzük ki... minden egyes szakaszparancs­nok a legnagyobb teljhatal­mat kapta kézbe.” Augusztus 4-én Prónay kü­lönítménye megkezdi „keresz­tülvinni”, amit a fővezér „tervbevett”. A darutollas csapatok által elsőnek elfog­lalt falu, Szatymaz főterén akasztófák állnak. Nemcsak direktóriumi tagok, hanem más, haladó gondolkodású emberek is áldozatul esnek a most kezdődő terrornak. Hor­thy tisztjei az áldozatokat akasztás előtt megkínozzák. Maga a fővezér pedig egye­lőre ott ül Szegeden a Kass különtermében, a P. Ábrahám Dezső kormány ülésén, s ta­nácskozik. A hírek egymást követik. Budapesten Peidl a miniszterelnök, aztán Fried­rich István megkeresi alcsuti kastélyában Habsburg József főherceget, akit 1918 október végén IV. Károly homo re- giusnak, királyi megbízottnak nevezett ki, hogy álljon az or­szág élére, József főherceg pe­dig hálából kinevezi Fried- richet miniszterelnökké. A P. Ábrahám kormány hiába ágál a franciáknál, hogy ők az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom