Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
10 MIT «EG fii *MßHap 1965. DECEMBER 5, VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Végre majd együtt T tünkben így: ha már kicsi nem lehet, vegyünk egy kocsit, legalább megismerjük kissé a világot. Négy évig jártunk vele, aztán eladtuk. Hibás konstrukciót fogtunk ki. — Sajnos, én csak egyszer voltam a férjemmel Csehszlovákiában, máshová nem mehettem: akkor végeztem a tanárképzőt, levelező tagozaton. amasek József né jókora vargabetű után válthatta valóra gyermekkori vágyát. Az ötvenes években — eszi, nem eszi — külügyi akadémiára küldték. Becsülettel elvégezte, s beosztották — újságírógyakornoknak. Újságíró, korrektor, vb-titkár, tanácselnök — huszonnégy éves fővel! — képesítés nélküli pedagógus: ezek voltak útjának állomásai. S végül — egy hónapja — elérte a célt: a tanári diplomát Most nagyon örül: jól érzi magát a gyerekek között — Ha megkapjuk a lakást és berendezzük — még sok minden hiányzik —, másik kocsit szeretnénk venni. Moszkvics 408-ast. Az én munkám csendes, helyhez kötött. A kocsi száguldást, ki- kapcsolódást jelent számomra, — És a boldogság? — A boldogság nekünk az lesz, ha végre saját otthonunkban, együtt lehetünk ... Nyíri Éva Jól jönne-e a négye:} Hárman ültünk a szobában, régi divatú, időtől, használattól sötétre pácoló- dott bútorok között. Csak az asztal és a székek formája, színe különbözik a többitől. Uj darabok, S. Lászlóé k nemrég vásárolták ezeket. Az egyik sarok mindjárt hangulatosabb lett, otthonosabb — s most a beszélgetés is felszabadultabbá oldódott, hogy átültünk ide a konyhából. — Boldogság? — S. Lász- lóné ölébe ejti a ceruzát, kicsit révedezik, mint aki nem tudja, mit is válaszoljon. Éppen bevásárlásból jött, s a napi kiadást jegyezte be háztartási könyvébe. — örültünk, amikor sikerült összegyűjteni a pénzt, és megvenni ezt a néhány bútort. Ezerkétszáz forint. Tudja, mit jelent ez nekünk? A férjem fizetése ezerhatszáz, az enyém ezerkétszáz. Az én egyhavi fizetésem költöttük el. Mindketten a vasútnál dolgozunk, férjem a pályafenntartásnál, én adminisztrátor vagyok. I Tenni valamit. ami előbbre visz Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat felvesz férfi kiszolgáló segédmunkásokat Munkásszállás van. Jelentkezés: Budapest Vili., Csokonai utca 6. s ^ Bizonyára sokan emlékeznek még dr. László § Domokos nevére. Öt esztendeig a zsámboki ^Petőfi Termelőszövetkezet elnöke volt a gö- 3 döllői Agi'ártudományi Egyetem tanára. A szö- ^ vetkezet januári zárszámadásán búcsúzott a § zsámbokiaktól, azóta a szomszéd községben, ^ Jászfényszarun dolgozik. A Lehel kürtje Ter- ^ melőszövetkezet főagronómusa és a Szabadság ^ Termelőszövetkezet elnöke. Közel kilencezer ^ hold gazdája. ^ — Hogy mi a boldogság? — ismétli a kér^ dést. — Tenni valamit, ami előbbre visz. $ Zsámbokon nagy lehetőség volt erre. Mínusz- fcszal indultunk ötvenkilencben s tizenhárom és § félmilliós tiszta vagyona volt a szövetkezetinek, amikor elköszöntem. Jó munka volt, ne- ihéz, de férfias. Ilyen munka után búcsúzni — i boldogság. ^ És itt, Jászfényszarun? \ — A Lehel kürtjében tavaly huszonhárom, ^a Szabadságban huszonnégy forintot ért egy § munkaegység. Egy esztendő alatt mindkét kö- ^ zös gazdaság előbbre lépett. A Lehel kürtje ^harminc, a Szabadság harmincegy forintot | fizet az idén minden munkaegység után. Ez is ^ boldogság. És nem is kevés. Mert ennek a bol- sdogságnak nem csupán én vagyok a részese, i Két hatalmas gazdaság minden dolgozója. $ — Tehát nem bánta meg? \ — Megbánni? — néz rám csodálkozva. — ^ Ugyan. A boldogságot nem megbánni, újra- § „termelni” kell. Furcsállja? Pedig így igaz. § Cigarettára gyújt, feketét iszik hozzá, úgy ^ idézi a nem is könnyű esztendő emlékeit. § — Valami nagy dolog született még itt az esztendő alatt. Egy savanyító üzem. Többszöröse annak, amit Zsámbokon létesítettünk. Egymillió-négyszázezer forint értékű árut termelt a savanyító üzem már az első esztendőben. Éppen a kétszeresét annak, amibe a feldolgozott zöldáru és a munkadíj került! Itt van például a káposzta. Harmincöt fillért kapunk kilójáért. Plusz tizenöt fillér ráfordítással — munkadíj, savanyító szerek —, két forint nyolcvannyolc fillérért értékesíthetjük! Egy kilón a tiszta haszon kettő forint harmincnyolc fillér! Most én kérdezem: boldogság ilyen jövedelmet teremteni, szinte a semmiből két termelőszövetkezet tagságának? Feltétlenül az. — Ezek szerint boldog? — Nem. Nem vagyok az. Azt is megmondom, miért. Ahogy az ember valamelyik elképzelését sikerre segítette, a beteljesülés megszűnik boldogság lenni. Ami egyszer már van, az természetes, magától értetődő. A savanyító üzem is már az. Nem boldogság. Hozzátartozik az életünkhöz. Oj cél kell, új terv, hogy valamivel ismét boldoggá tegyük az embereket. — A következő boldogság? — Ebben a községben a felszabadulás előtt háromezer holdon termeltek zöldségféléket. Tavaly mindössze ötszáz holdon. Az idén ezt emeltük hétszázra. Hogy mi lesz a következő boldogság? A háromezer holdas zöldségeskert. Azután . . azután majd megint valami más. Tenni valamit, ami előbbre visz, szerintem ez a boldogság lényege. —pr— Ha boldogságnak lehet nevezni azt a pillanatot, amikor felvittük a padlásra a régi ócskaságokat, és helyükre tettük az új darabokat, akkor mi boldogok voltunk... — Utána — teszi hozzá S. László — annál rosz- szabb volt ránézni a szobára,- . Mennyit, kell még gyűjtenünk, összehúzódnunk addig, amíg' mindent kicserélünk! Húsz éve házasok. Két évig albérletben laktak, Pesten, egy levegőtlen, szűk, nedves kis szobában. Szerencsére Julika, első gyerekük akkor született, amikor ideköltöztek, a Pest környéki faluba, S.-né özvegyen maradt édesanyjához. Azóta a nagymama is meghalt, rájuk maradt az égy szoba, konyhás, apró lakás. Míg hárman voltak, elfértek, de jöttek sorba a gyerekek: a most tizennégy éves Laci, a tízéves Marika és a hétéves Gábor. — Ha meggondoljuk, nincs panaszkodni valónk. Olyan „átlagélet” a miénk. Napról napra egyforma. Nagyon nehezen ugyan, de be tudom osztani kettőnk keresetét — mindjárt mutatja is a bejegyzett „statisztikai adatokat”. — Havonta egy-két- száz forintot tudtunk félretenni — folytatja —, de ezt sem mindig, mert vannak rendkívüli kiadások. A kisfiam, Gabi, sajnos gyenge szervezetű, beteges. Ez is többletkiadást jelent. Családi képek kerülnek elő. A képeken mindenki mosolygós, de ez nemcsak a fényképész műtermének szól, a valóságban is ilyen a család. S. László nagydarab, erős ember, felesége éppen az ellentéte, vékony, törékeny termetű, de abban egyformák, hogy szeretnek nevetni. És a gyerekek is ilyenek, mintha a jókedvet örökölték volna. Majdnem egyszerre érkeznek haza, a kisebbek a díványra húzódnak, Julika, a nagylány, komoly, felnőttes arccal közénk ül. Azonnal be is kapcsolódik a beszélgetésbe. Nemsokára szakmunkásvizsgát tesz, szabásztanuló. Már többször varrt ruhát a családnak — nevetve mesélik, hogy bizony, eleinte sokszor sírással vég-1 ződött a próbálkozás, de most" már ügyesen varrogat. — Átlagélet? — mondja —, minden megváltozna, ha sok pénzünk lenne. Sokat gondolkodtunk már azon, hogy más örülne, ha legalább egy ilyen kicsi lakása lenne, mint a miénk. Ez is igaz. De nekünk még nem jutott arra, hogy elmehessünk együtt nyaralni. Nem mosnánk anyuval ketten kézzel, ha tudnánk venni egy mosógépet. Kamránk nincs, hűtőszekrény kellene. Talán, ha majd én is keresek, kicsit többet tudunk félretenni. — Nem lenne könnyebb, ha OTP-kölcsönt kémének? Akkor lassanként megvehetnék ezeket a dolgokat?! Szinte egyszerre tiltakoznak. Nem, az nem jó. A családnak — erre büszkék — még sohasem volt adóssága. Ezután se legyen. — Ha egyszer nyernénk a lottón — mondja vágyakozva S. László — akkor minden megoldódna. — Már annyiszor elterveztük, hogy mit vennénk, ha négyes találatunk lenne — mondja S.-né. — Legelsőnek egy nagyobb lakást. Ez lenne a legfontosabb. . Aztán majd megtárgyalnánk, hogy mi legyen a többi pénzzel. Mi legyen? Megélénkülnek a gyerekek. Lacinak magnetofon, Marikának golyóstoll, töltőtoll, Gábornak villany vasút kellene. Julika hallgat. Ruhákat szeretne? „Nem, dehogy ... Az is jó lenne, de inkább utazni. Sokat.” A tervezgetések közben még egyszer megkérdezem: akkor boldogok lennének, ha meglenne a négyes? És csak akkor lennének valóban boldogok? Kis csend után S. László szólal meg, töprengve: — Jó így tervezgetni. Az még jobb, ha sikerül elérni valamit. Ha nyernénk, boldogok lennénk. Biztosan azok lennénk. Hallgat, az új asztalt simogatja, félszeg mozdulattal. — Azt mondják, van családi boldogság is. Amikor együtt van a család, megértik, szeretik egymást a családtagok. — Jól jönne éppen a négyes az igaz, de ez mégis — előbbrevaló. Juhász Erzsébet «-^^lhagyjuk az üvegházat, s egy másik — kisebb ház — felé ballagunk: Ta- masek Józsefné otthonába — Tízéves házasok vagyunk s még nincs saját otthonunk. Én a szüleimnél lakom, a feleségem pedig itt, az öccsénél, egy kis szobában. Megérti ugye, hogy amíg a lakásügyünk nem rendeződik — tavaszra ígérnek szolgálati lakást a kultúrházban —, addig nem beszélhetek tökéletes boldogságról. Felesége kávét tölt a csészékbe, s csendesen közbeszól: — ... Nagyon szerettünk volna gyereket... Kétszer operáltak, aztán maga az orvos megmondta: minden további kockázat veszélyes és — reménytelen. Gondoltunk örökbefogadásra is. Félünk. Nem a gyerektől — a falu szájától. Tudunk olyan esetet, amikor „jóakaró” öregasszonyok megmondták a gyereknek, hogy örökbéfogadták. Komoly családi tragédia lett belőle ... — Felmerült a „kicsi — vagy kocsi” probléma is — veszi át a szót a férje. — A mi eseVisszakapja kezét a banánfürtökről, s meglepődve néz egy darabig. Becsukja az oltóbicskát, elteszi. Szeretném valamivel feloldani a csendet, segíteni próbálok: — ön jó barátságban, szoros közelségben él a természettel. A munkája nagyon szép, s minden nap ezernyi titkot, meglepetést tartogat... Én úgy képzelem, hogy az erdészek és a kertészek kiegyensúlyozott, boldog emberek... Tűnődve kezdi a választ: — Talán tisztázzuk előbb, mit nevezünk boldogságnak. Mit értek én a boldogságon. Először is a szívem szerint való, kedvvel végzett munkát. Ez adja az embernek a világgal és önmagával való elégedettség érzését. S ez fontos dolog, mert az ember napjának nagy réstót a munka tölti ki. Van azonban magánélet is. S az otthon békéje, a családi élet harmóniája legalább olyan fontos a boldogsághoz, mint az előbbi... s > s—»v dakinn a tél az úr, < fidebenn a trópusi 5 It j 1 nyár. Dézsákban, ! cserepekben, fatörzsdarabkákra kapasz- ! kodva, a forró égöv ezernyi i flóra-csodája. ! Vácrátóton vagyunk, az í európai hírű botanikus kert ! üvegházában. Kalauzom, Ta- : masek József, egy szarvas- i agancs pálmát mutat. Kapitális i bika visel ilyen pompás fej- i díszt, mint ennek a levelei. ! Tucatjával függnek az üveg- ; tető alatt, jól érzik magukat a | párás hőségben. — Ismeri ezt? — mutat egy I másik különlegességre. „Nephentes mixta”, olvasom egy cédulácskán, de ettől nem lettem okosabb. — Kancsókának hívják magyarul, rovarevő. A kancsóka színes pereme odacsalogatja a rovarokat, s ha belecsúsznak, odalenn ragacsos folyadék foglyai lesznek. Másik üvegházba vezet, a hőség — ha lehet — még nagyobb. Világoszöld levelű, szívós kúszónövény fut végig a1 magasban, egy faág mentén. Itt-ott zöldbabszerű, arasznyi termés csüng le róla. — Vanília — kapom a felvilágosítást. — Most terem először nálunk. Élősködő: amihez hozzáér, arra ráfonódik, gyökeret ereszt. Mesterséges termékenyítéssel kénysze- rítettük ki a termést tőle: megtépáztuk a gyökereit, erre megijedt, hogy itt a vég, s gyorsan gondoskodott utódokról. múlva figyelem a faj/7\ fenntartás különös /í\\ példáját, de Tamasek /gmm\ József már újabb rJ '»* meglepetést kínál. Hatalmas levelet vág le bicskájával egy bokoróriásról, s felém nyújtja: kóstoljam njieg a szárát. Óvatosan megnyalom, s pár pillanat múlva égő csípést érzek nyelvem hegyén. — Colocasia. Indiában honos fűszernövény, a filodend- ronok családjából. A levél torzsát megőrlik és ételízesítésre használják. Szívesen időznék a kalocsai paprika indiai rokonánál, de múlik az idő, térjünk a tárgyra: — Megenged egy nem szakmai kérdést? — Hogyne — válaszol kész- séges-gyanútlanul. — Boldog? segítségnyújtással bekapcsolódhat a termelőszövetkezel munkájába. A társadalombiztosítási szerv maradéktalanul ragaszkodik ennek a jogszabálynak a betartásához és akik az előbb említett vállalatnál, intézménynél stb. nem állanak alkalmazásban, illetőleg nem nyugdíjasok, azokat társadalombiztosítás szempontjából nem tekinti pártoló tagnak és utánuk meg kell fizetni az SZTK járulékot. Olvasóink nem tartoznak az előbb felsoroltak közé, mert sehol sem állnak munkaviszonyban, otthon a háztartást vezetik. Jóllehet a tsz pártoló tagnak vette fel önöket, de SZTK szempontjából nem tekinthetők annak. A 6/1955 (XII. 31.) SZOT Szabályzat 96. §-a szerint pedig a tsz-tag havi 6.— Ft díjat köteles fizetni betegellátás fejében. Az 1/1958. (II. 25.) Mü. M. rendelet 16. §. (1) bekezdése szerint meg 27.— Ft nyugdíjjárulékot. Ezen kívül 4,50 Ft baleseti járadékot is kell fizetni. Ez a három tétel teszi ki a 37,50 Ft-ot, amit most olvasóinknak meg kell fizetni. Természetes, hogy a járulékok kifizetésével saját jogon is jogosultak a társadalombiztosítási szolgáltatásokra . Más lenne a helyzet, ha férjük lépett volna be a földdel a tsz-be, mint pártoló tag. Mivel férjük vállalati alkalmazott a 13/1960. F. M. sz. rendelet értelmében pártoló tag lehetett volna és akkor valóban nem kellett volna fizetni a járulékot. A kis könyvben foglaltakat tehát így kell értelmezni. Azt tanácsoljuk önöknek, forduljanak írásban a társadalombiztosítási megyei szervhez és kérjék, hogy mentesítsék a jövőben az SZTK-járu- lék fizetése alól, ismerjék el társadalombiztosítási szempontból is a pártoló tagságukat. Mikor mondhatja fel a bérlő az albérleti szer•"”* ződést? — Kérdezi N. J. ceglédi olvasónk. A lakásügyi jogszabályok lehetővé teszik az albérlet felmondását mindazokban az esetekben, amikor a bérbeadónak a bérlővel szemben biztosítja azt a jogszabály. (Bér nem fizetés, kifogásolt magatartás, stb.). Ezen kívül felmondhatja a bérlő az albérletet, ha a lakását elcserélni kívánja, azt műszakilag megosztják vagy pedig a bérlő családi vagy egészségügyi körülményei lényegében megváltoztak. Olvasónk esetében ez az utóbbi lehetőség áll fenn, mert házasságot kötött és ennek következtében az albérlet további fenntartása méltánytalan nehézséget okozna önnek. Meg van tehát a törvényes lehetősége annak, hogy az albérletet felmondja. Dr. M. 3. Beteg gyermek után já ró családi pótlék. N. K. táborfalvi olvasón! írja, hogy jelenleg nyolcéve: gyermeke négyéves korábar betegségéből kifolyóan test fogyatékosságot szenvedett é: azóta is állandó felügyeletrí szorul. A nyáron tudta meg hogy beteg gyermek utár 90.— Ft családi pótlék jár. A2 igazolások beszerzése utár ettől a naptól számítva kapta ezt az összeget októberig, a második gyermekük születéséig Attól kezdve a kél gyermek után kapják a 200.— Ft családi pótlékot. A munkahelyen arra hivatkoztak, hogy a rendelet értelmében más juttatás nem jár. Olvasónk sérelmezi, hogy Ugyanannyit kap, mintha két egészséges gyermeke lenne. Olvasónk panasza alapos. A vállalatnál helytelenül jártak el, amikor második gyermekük megszületésével nem vették figyelembe az első gyermek betegségét. A 38/1959. (VIII. 15.) Korm. sz. rendelet módosításáról szóló 8/1965. (VI. 13.) számú Korm. rendelet 1. §. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy annak a dolgozónak, aki két gyermeke után jogosult családi pótlékra, és ezek közül egyik gyermeke vagy pedig mindkét gyermeke testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, a két gyermek után havi 240.— Ft családi pótlék jár. Olvasónknak azt tanácsoljuk, forduljon a vállalatnál az illetékes SZTK ügyintézőhöz, és hivatkozzon a most közölt rendeletre. Kit kell tekinteni tsz pártoló tagnak, és kinek kell fizetni SZTK járulékot. Szerkesztőségünket személyesen kereste fel két olvasónk, Gödöllőről. Egyikük három évvel ezelőtt belépett a helyi termelőszövetkezetbe, de ott munkát nem végez. Férje vállalatnál dolgozik, és társadalombiztosításban részesül. Az ő jogán neki is járnak a társadalombiztosítási szolgáltatások és most mégis három évre visszamenőleg, több, mint ezer forintot kell fizetnie elmaradt társadalom- biztosítási járulék címén. Érthetetlennek tartja, a tsz intézkedését annál is inkább, mivel ez év nyarától már pártoló taggá lett minősítve. Másik olvasónknak hasonló a problémája. Az előbbitől csupán annyiban különbözik, hogy kezdettől fogva pártoló tag, és reá is éppúgy kivetették a havi 37,50 Ft társadalombiztosítási járulékot, visz- szamenőleg. Olvasóink egy kis könyvet is hoztak magukkal, amelyben az áll, hogy pártoló tagnak társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni. Most azt kérdezik, ha igaz, ami a könyvben le van írva, akkor mégis miért kell nekik SZTK-járulékot fizetni? A helyi termelőszövetkezet nem járt el jogszabályt sértő módon, amikor visszamenő- legesen kivetette a járulékot. A tsz ugyanis ezt az összeget havonta rendesen befizette az illetékes társadalombiztosítási szervhez. Mielőtt visszatérnénk az önök által hivatkozott kiskönyvben írtakra, elöljáróban közöljük, hogy a 13/1960. (V. 3.) F. M. sz. rendelet szabályozza azt, hogy ki lehet pártoló tag. Eszerint pártoló tag olyan személy lehet, aki államhatalmi vagy államigazgatási szervnél, állami vállalatnál, gazdaságnál, intézetnél, intézménynél, szövetkezeti vagy társadalmi szervnél munkaviszony, vagy tartós megbízatás alapján dolgozik, vagy ilyen munka- viszony alapján nyugellátásban részesül és szakképzettségénél, tapasztalatainál fogva
