Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-04 / 286. szám
II „Egy lángot adok, ápold, add tovább..." Egy szál gyertya mellett - Fája Gézával Napok óta egy nyúlánk, hatvannégy év terhétől kissé meghajlott fekete kabátos férfi járja a ceglédi utcákat. Szóba elegyedik emberekkel, bekopog a bezárt porták kapuján. A családtag közvetlenségével érdeklődik minden iránt. Féja Géza, a „Viharsarok” irója, a magyar irodalom jelentős egyénisége jár, kel, érdeklődik városunk élete iránt. Azzal az elhatározással jött, hogy majd hosz- szabb cikksorozatban számol be arról a korszakot váltó drámáról, mely a mi városunk lakóinak lelkében is zajlik napjainkban, amikor láttatja még arcát a múlt, de helyébe már az ifjú jövendő lép. Csütörtök este fehér asztal mellett üldögéltünk. Ezer féle helyi és országos kis és nagy probléma feszült körülöttünk, amikor hirtelen kialudt a villany. Szál gyertya került elő. A nyugtalanul lobogó láng még élesebbé rajzolta az író barázdált arcát. Csendesen, megfontoltan beszélt: „Az öregedő ember már nem csupán néz, lát és ítél, hanem írásaiban búcsúzik is hazája tájaitól. Most éppen Ceglédtől”. Az asztalon pohár bor. A pohár mellett az írónak egy régi könyve. A gyertya izgatott fénye távlatot és új értelmet ad a címnek — „Nagy vállalkozások kora”. Igen, ez a kor is az. Minden tekintetben. Nagy vállalkozások ideje. Ebben a városban is. — A parasztság, általában a dolgozó nép, nem hallgat. Jó értelemben vett „lé- leköntési járvány” lepte el az országot. Gyalogúton, falusi házakban, hivatali szobákban, az utcákon, a vendéglátó helyeken, akikkel csak találkoztam, öntik a lelkűket, őszintén, fenntartás nélkül. Zsilipek nyílnak meg, a szinte még föl se mérhető társadalmi átalakulás annyira megrázta és fölrázta az embereket, hogy mindenki vall, gyónik, életnagyságban mutatja meg magát. Kigyúl a villany... Az író kalapja, kabátja után nyúl. A háziasszony kiviszi a gyertyát. Szimbolikus értelmet is láthatunk e jelenetben. „Egy lángot adok, ápold, add tovább .. (Egyébként szombaton délután négy óra után az Aranysas-bisztróban találkozhatnak az íróval, olvasói és tisztelői.) Sz. I. CEGLÉD! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA HIBÜU A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6LÉD VÁROS R feSZERE IX. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1965. DECEMBER 4, SZOMBAT Másfél millió forint marad meg évente a vevők zsebében Olcsó vásár és alkalmi árusítás január l-lól december 31-ig a -.ma rád ék ■•-!»«* 11 ban ÚTTÖRŐHÍRADÓ A Táncsics Mihály úttörőcsapat életéből Harminc úttörő és tíz kisdobos jár a Bán-dűlői iskolába. A távoli tanyai úttörőcsapatban lelkes munka folyik. „Az őszi mezőgazdasági munkák során a Vörös Csillag Tsz-ben dolgoztunk. Mintegy háromszáz mázsa paradicsomot szedtünk le tizenhárom nap alatt. Segítettünk az Üjszilvási ÁG komlószüretében is. A hulladékgyűjtési tervünket majdnem 400 százalékra teljesítettük: — 14 mázsa vasat gyűjtöttünk. November 7-ét a tsz dolgozóival együtt ünnepeltük, — műsort adtunk az ünnepélyes taggyűlésen. Most a Télapót várjuk és a fenyőünnepre készülünk. Klubdélután és műsor lesz mindkét alkalommal. A kicsiknek meglepetést készítünk. Az Úttörők a hazáért-moz- galomban minden úttörő lelkesen dolgozik. A Gagarin- őrs tagjai részt vettek a szomszédos tanyában keletkezett tűz megfékezésében. Bátor munkájuknak is köszönhető, hogy a tüzet sikerült megfékezni, mielőtt az épületekre is átterjedt volna. Egyik pajtásunk édesapját súlyos baleset érte. Hónapokig kórházban lesz. Mindkét őrsünk három alkalommal segített a család kukoricájának letörésében. Mindkét őrs tiszteletbeli őrsi tagot Választott. A Gagarin őrs Szabó Ferenc bácsit, a tsz elnökét, a Holdbébi őrs pedig Balogh Dezsőnét, a nőtanács elnökét választotta tagjainak sorába, mert mindkettőjüket nagyon szeretjük és úgy érezzük, sok hasznosat tanulhatunk tőlük...” — írja Baráth Erzsébet és Szovák József őrsvezető. Sakk Az úttörő sakkválogatóversenyt Vígh Éva és hanga László pajtások nyerték. Mindketten a Körösi úti iskola úttörői. December 5-én ők képviselik városunkat a megyei versenyen. Ezerszer könnyebb riportot csinálni egy mezőgazdasági üzem vezetőjével, az ipar valamelyik dolgozójával, mint Koncz Ferenccel, a Pest megyei Ruházati Bolt ceglédi „leértékelt áruk boltjának” vezetőjével. — Korán reggel? — Lehetetlen! Legalább húsz vevő várja a nyitást. — Délelőtt? — Kár erről még álmodni is, hiszen a pult közelébe csak hosszas várakozás után lehet jutni. — Este, zárás előtt? — Talán. Meg kell próbálni. Félórás várakozás most is. A beszélgetést így is legalább tízszer kellett megszakítani. — Valami szép, színes kreppet kaphatnék? — Kedves kartársnő, legyen szíves a jövő héten befáradni. — De nekem egy egész vég kellene! — Szívesen. Tessék a jövő héten benézni. Ilyen és ehhez hasonló közjátékok tarkítják a beszélgetést. Koncz Ferenc azonban hallatlanul türelmes nemcsak a vásárlókkal, hanem még az újságíróval szemben is. 2500 Háry Bútorgamdtúrát nevezett el a szekszárdi Faipari Vállalat Háry Jánosról, Tolna megye népi hőséről, Garay János költeményének legendás alakjáról. A modern formájú, négy párnázott székből két fotelből és lehajtható kétszemélyes re- kamiéből álló ülőgarnitúrából csaknem kétezerötszázat gyártottak eddig belföldre. A gőzölt bükkfából készített, szép fényezésű Háry-garnitúrákból jövőre is többszáz készletet küldenek Szekszárdról a bútorüzletekbe. Hány vevője lehetett ma a boltnak? — kérdezem. — Legalább ötszáz! És a forint? — Negyvenen felül. Ilyen nagyforgalmú boltban a kétjegyű számok is ezreket jelentenek. A vállalatnak Pest megyében tizenkét „maraáék” boltja működik, amelyebben kizárólag leértékelt vagy „osztályos” árukat árusítanak. Külön nagykereskedelmi vállalat van ezeknek a boltoknak az ellátására. A ceglédi bolt mindig a legjobban teljesítő boltok között van. Mennyi az évi forgalmuk? — Négymillió a terv és ezt túl is teljesítjük. Véleménye szerint mennyit takarítanak meg a vásárlók, akik ebben a boltban szerzik be konfekció, méteráru, divatáru, cipő szükségletüket. — Általában negyven százalékos árengedménnyel árusítunk. Könnyű hát kiszámítani, hogy több mint másfélmilliót hagyunk minden esztendőben a vásárlók zsebében. Nem zavarta a bolt forgalmát az, hogy idén szinte egy- ntésí érték: á különböző leértékelések, alkalmi árusítások és vásárok? — Átmenetileg volt visszaesés, de a vevők hamarosan belátták, hogy nálunk nemcsak alkalomszerűen találhatnak olcsó árut. Kedélyes dolog, hogy nemegyszer akad érdeklődő, aki szerényen megkérdezi, valamelyik áru, ami jelenleg még a „reguler” bolt kirakatában van, mikor kerül hozzánk. A gyakorlat igazolja is Koncz Ferenc szavait. Vasutasruhás vevő kérdezi, hogy kapható-e már terliszter nadrág? — Még nem — talán egy év múlva. De akkor már nagy választék lesz belőle — válaszolja mosolyogva a boltvezető. Milyen fejlődés várható jövőre a bolt forgalmában? — Ügy tudjuk, hogy az új évben megszűnnek az alkalmi árusítások. Az osztályos, leértékelt áruk kizárólag a mi boltjainkban kerülnek forgalomba. Ez lényegesen meg fogja növelni a választékot és természetesen a forgalmat is. CIKKÜNK NYOMÁBAN November 23-án cikk jelent meg lapunk hasábjain a méhészek problémáiról. Egyik kedves olvasónk, Vejja Vera, albertirsai méhész, levélben fordult hozzánk és két kérdésre kér választ. Az első kérdés: vajon a ceglédi felvásárlás kifizette-e a beígért 19 forintos árat az elsőrendű mézért? A második kérdés: beszüntették-e Cegléden a viasz— cukorcsere-akciót 1965-ben? Ugyanis, — amint a levélíró megjegyezte — Albertirsán a méhészek csoportvezetője 1964. év első összejövetelén beígérte a viasz—cukor-cserét. Később azonban azt mondta, hogy ez az akció megszűnt. Mindkét kérdésre a legil- letékesebb helyről kértünk választ. Bogdán Mihály, a méhészbolt vezetője, a következőket mondotta: — Az elsöasztályú mézért egész esztendőben kifizettük a 19 forintos kilónkénti árat, — A viasz—cukor-csere változatlanul tart egész december 15-ig. A VITATKOZÓK K&SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSa'SSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/S/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZ I A 2746-0 III. Az utasemberek általában közlékenyebbek. A közlési vágy — ami minden emberben kisebb-nagyobb fokon megvan — Utazás közben könnyebben tör utat magának. S őszintébben is. A naponta együtt élők gyakran visszaélnek a biz alommal. Még a jó barátok is. Az utastársat azonban tovább vzszi a vonat, talán örökre felszívódik az emberrengetegben. Még a titkokat is könnyen kibeszélik egymásnak; nem kell tartani attól, hogy valamikor is visszaél a bizalommal. A megszokottól eltérő dolgok azonban — itt is, máshol is — feltűnnek. Ebben a bejáró-környezetben hamar felkelti a kíváncsiságot, ha valaki jegyzetfüzetet vesz kezébe és ír. Az ébredő lány is — érzem — figyeli, mi kerül a fehér lapokra. Tehát kiváncsi már. Félig hát biztos lehetek, hogy beszélni fog önmagáról. S amikor elmondom megfigyelésem summáját — érdeklődve hallgatja. Hiszen ő is ezt látja naponta, de nem bontotta soha alkotó eler.ieire a megszokott képet, s nem kereste sem okát. sem folyamatát annak, hogy miért és hogyan áll egybe ez a kép: a megszokott események nem, csak a rendkívüliek hívják fel magukra a figyelmet. Az se jutott eszébe soha. hogy milyen eltérő emberi sorsok utaznak naponta itt a zakatoló vagonokban. Hogy is jutott volna, hiszen a maga sorsának alakulását sem állította soha az okok és okozatok reflektorfényébe. Érzem is szavaiból, ahogy kiejti, maga is meglepődik a válaszaiból kibontakozó kép összhatásán: milyen tiszta színekből áll egy-egy ecsetvonás, mások pedig milyen rosszul kevertek, s mennyire egymásbafolynak, zavaros pac- nit hagyva a képen. A lány húszéves. Eladó egy fővárosi textilnagykereskedelmi vállalatnál. Ezer-ezerkétszáz forintot keres havonta „jutalékkal” együtt. A nyolc általános iskola után eh'egezte a kétéves kereskedelmi tanfolyamot, és most a harmadik^ évet gyúrja levelezőként a közgazdasági technikumon. A múlt évben négyes volt a bizonyítványa. Idén már csak „haladgaf. S kezdenek keveredni a színek... — Miért jár Pestre dolgozni? _ Irsán nincs szórakozási lehetőség... — Könnyen jön n yelvére a közismert, az „előregyártott” válasz. A „bejárt” szavak mennyire meghamisítják az igazságot! Azt is mondja ugyan, hogy a falujában nincs üzem, ahova elmehetne dolgozTóth István felvételé JO MULATAST! A Kossuth Művelődési Ház bábcsoportja szombaton délután a Délibáb Cukrászdában, vasárnap délután pedig a Kossuth Étteremben előadást ad a Vendéglátóipari Vállalat dolgozók gyermekei részére. Szombaton este 8-tól éjjel l óráig táncest lesz a művelődési ház emeleti tánctermében. Játszik a Szimbólia tánczenekar. A Dózsa Művelődési Otthonban ma este 8 órától hajnali 3 óráig Télapó táncestély lesz. A Télapó ezúttal a törzsvendégeknek osztogatja puttonya gazdag tartalmát. Belépődíj 6 forint. A Vasutas Otthonban ma este 7 órától a Toledó együttes játszik. Moziműsor Szabadság: ma és holnap: Tilos a szerelem (magyar). Kossuth: ma és holnap: Többgyermekes agglegény (olasz). Dózsa: ma és holnap: Mi olaszok meg a nők (olasz). A Szabadság Filmszínház felhívja a mozilátogató közönség figyelmét, hogy ma délután 3 órai kezdettel — rendkívüli műsorban — Egy katona meg egy fél című olasz filmvígjátékot vetítik. ★ A vidéki mozik műsora mai számunkból kimaradt. A Moziüzemi Vállalat helyeit — amiért nem küldötte el lapzártáig a mozik műsorplakátjait szerkesztőségünknek — kérünk elnézést olvasóinktól. A szerkesztőség. Vasárnapi sportműsor Ma délután öt órakor a régi Vasutas Otthonban NB II csapatbajnoki birkózóverseny lesz, a Kalocsai Honvéd—Debreceni Honvéd—Egyesített Tisztiiskola és a Ceglédi Vasutas csapata között. A versenyt vasárnap délelőtt 9 órakor megismétlik. ni. Ez igaz. Ám, ha lenne, akkor is Pestet választaná, a vona- 5 tozást. Hiszen ő már csak léggyökerekkel él a falujában. SS ezek a gyökerek tettrekészen állnak, hogy a pesti „talajba” ka- ^ paszkodjanak. Hiszen már az apja — aki egy kőfaragó válla- ^ lot portása volt Pesten, s ma annak nyugdíjasa — már félig ki-§ tépte gyökereit a faluból. Csak a lakás kötötte őket is ide, no ^ meg a megszokott kétéltűség. öt viszont már ez se. Irsán la- § kik, ott piheni ki a pesti munkahely és szórakozás fáradalmait, ^ de minden pillanatban ugrásra készen, hogy véglegesen pesti ^ legyen. Hiszen vágyaiban — és terveiben is — már az. — Pestre megyek férjhez. — S már megvan a férjjelölt ^ is. De hamarább volt a vágy: fővárosi lenni! Ki merné bántani ^ a fiatal szívek vonzalmának őszinteségét? Ám, e lány esetében S a cél és eszköz nagyon egybeesik. Anélkül, hogy beleártani S akarnám magam a sorsába, ha lehetne, azt tanácsolnám neki, ^ minél előbb keljenek egybe. Mert így, Irsa és Pest között utaz- ^ va, aligha valósítja meg a tervét, hogy majd elvégezze a felső- $ fokú technikumot is. S ha el is végzi és „papírt” kap róla, \ nem sokkal lesz értékesebb az a bizonyítvány annak a papír- ^ mennyiségnek forgalmi értékénél, amire azt kiállítják. A bi- ^ zonyítványnak a megszerzett tudás és műveltség adja meg a ^ fajsúlyát. Neki pedig „alig van ideje” tanulni, hiszen szórakoz- ^ ni is kell, amiért havonta nyolcszor Pesten marad nővérénél. S Ilyenkor moziba jár (Irsán is lehet!), néhányszor hajnalig tán- ^ colni és egyszer az Operába. Pedig ez a lány komolyan veszi, amit mond: a szórakozást $ is, a tanulást is. Ezek a tiszta színek a képen. Mi hát a zava- ^ ros, ami keveredik? A „cél” és az „eszköz” fogalmának tisztázatlansága. S ^ emiatt nála még nagyon összekeveredik ez a kettő. S mert ^ nemcsak nála — azért kell kötelességszerűen szólni erről. Je- ^ lenség az már, hogy — fiatalok és felnőtt továbbtanulók — a ^ „bizonyítványszerzést" célnak tekintik. Szinte bizonyítvány- ^ fétisben élünk. Pedig mi a cél? A műveltség, a tudás megszer- ^ zése. Minden egyéb csak eszköze ennek. E lány körűimé- S nyei közepette a tanulás nagyszerű élménye — ami viszont az S alapos műveltség és tudásszerzés feltétele — ki sem ala- s kulhat. Bizonyságot maga adott erről, amikor a szórakozási ^ igényéről nagyobb szenvedéllyel szólt, mint a „bizonyítvány- ^ szerzésről”. Ezért azonban nem ő hibáztatható... Társadalmi fejlődésünk e jelenség-problémája élesebb ^ hangokkal zakatolt bennem, mint a vonat acélkerekei, amikor § — Albertirsa után, ahol csaknem mindenki leszállt, s e lány is ^ — mindössze hatan maradtunk az ötvenszemélyes vagonban. S Ferencz Lajos | (Folytatjuk)
