Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-31 / 308. szám

fiai MEGYEI 1965. DECEMBER 31. PÉNTEK ^ •• I •• I # SS jr • •• // • Godollo varos jovoje Új munkastílus — Nagyobb önállóság — Színvonalasabb ellátás | Beszélgetés a pártbizottságon Meteorológiai számvetés Jóformán már csak órák választják el Gödöllőt az oly régóta várt nagy eseménytől: a várossá nyilvánítástól. A változás minden vonatkozás­ban nagy kihatású lesz. Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk Nemes István elv­társsal, Gödöllő már meg­alakult városi pártbizottsá­gának első titkárával. — Mit jelent a várossá vá­lás a pártszervezetek számá­ra? — kérdeztük legelőször. — A legfontosabb változás, hogy az üzemi, vállalati és községi pártszervezetekből a városi pártbizottság köré tö­mörítve, egy majd ezer tagot számláló pártszervezet jön létre. A magas létszám, az erők összpontosítása ad ala­pot a további változásokhoz. Erre támaszkodva szeretnénk elérni, hogy kialakuljon a vá­rosi jellegű közélet. A városok mindig is politikai-társad al­mi központok voltak, s mi eddig ezt a színvonalat nem értük el. Hiába voltak nagyüzemeink, s tartozott ide az agráregyetem a maga po­litikai-műveltségi fölkészült­ségével, az erők eléggé szét- forgácsolódtak. Most igénye­sebb, magasabb szintű mun­kastílust alakítunk ki, amit az önálló városi pártbizott­ság ténye lehetővé tesz. ösz- szefogottabban, szervezetteb­ben irányíthatjuk legfonto­sabb nagyüzemeink pártéle­tét. Nívós rendezvényeket, elmélyültebb belpolitikai ok­tatómunkát szeretnénk vé­gezni. A személyi feltételek mindehhez az üzemekben és a városi pártbizottságon biz­tosítottak. — Legfontosabb feladatu­kon, a pártélet irányításán túl, hogyan kívánnak részt venni Gödöllő gazdasági, társadal­mi és kulturális életében, milyen módon segítik az államigazgatás munkáját? — Szilárd, végleges elgon­dolásaink még nem lehetnek ■— mondotta Nemes István elvtárs — hiszen csak a kez­det kezdetén vagyunk. A ta­nácsokat és a tömegszerveze­teket a legmesszebbmenőkig támogatjuk, mindenkor kö­zös megbeszélésen vitatjuk meg soron levő feladatainkat. Kétségtelenül a jövőben na­gyon alapos munkát kell vé­geznünk. Tény, hogy a vá­rossá alakulás nemcsak Gö­döllő, hanem a környék életé­ben is változást jelent. A városi élet nagy vonzerő, s ha jól kiépítjük a kereske­delmi hálózatot, bizonyos mértékig tehermentesítjük Budapestet. Az új adottságok megkönnyítik a lakosság éle­tét. Hivatalos ügyeiket ered­ményesebben végezhetik, hi­szen kimarad egy lépcsőfok a község, járás, megye vi­szonylatból. A városnak eleve nagyobb a hatásköre, széle­sebb rendelkezési, döntési jo­ga van. — Gödöllő kommunális és kereskedelmi ellátása köz­ségi szinthez mérten eddig is átlagon felüli volt, vi­szont városi mércéhez ala­csony. — Egyik percről a másikra nem várhat senki döntő vál­tozást. Anyagi eszközeink megnőttek. Az állami köz­ségfejlesztési hozzájárulás évente jelentős összeggel emelkedik. Feltétlenül előbb­re lépünk, de kacsalábon forgó palotáink továbbra sem lesznek. 1966 első felé­ben — reméljük — közük az összehangolt országos és megyei tervet a fejlődés üteméről, és ezek alapján dolgozzuk ki elképzelésein­ket. Mindenkor szem előtt tartjuk az új gazdaságirá­nyítási rendszer elvét, mind­azt, amit ebben a tanácsi gazdálkodásról megállapítot­tak. Többek között, hogy a tanácsok jelentősen növel­hetik önállóságukat. A kom­munális ügyek gazdáiként nemcsak a lakosság, hanem a területünkön működő válla­latok működésébe is beleszól­hatnak. Kommunális érdek­ből beleszólási joguk van a vállalatok beruházásaiba, és bizonyos határok között hoz­zájárulást szedhetnek tőlük. Ebben fogunk a városi ta­nácsnak messzemenő támo­gatást nyújtani. — Hogyan érzékelheti mind­ezt a lakosság? Látnak-e majd kézzelfogható eredmé­nyeket? — Gödöllő eddig sem pa­naszkodhatott. Az Agráregye­tem lakótelepet, boltokat épített, ami egyúttal a köz­ség érdekeit is szolgálta, A Ganz Árammérőgyár úgy­szintén hozzájárult a váro­si jelleg kialakításához. Az épülő Humán oltóanyaggyár egyúttal megteremti Gödöllő csatornázásának alapjait A jövőben az ilyen tevékeny­ség szervezettebben történik. A helybeli üzemi dolgozó­nak érdeke lesz, hogy jobb termelési eredményt mutas­son fel, mert gödöllői lakos­ként, közvetlenül is élvezi ennek előnyeit. Az emelkedő üzemi községfejlesztési hoz­zájárulás betonjárdákban, bő­vülő közvilágításiban reali­zálódik. — Ugyanez az irányelv te­szi majd lehetővé, hogy vá­rosgazdálkodási vállalatot hozzunk létre lakásépítés­re tatarozásra, parképítésre, egyszóval a városrendezési feladatok ellátására. — A várossá alakulás régi, megalapozott kívánsága volt a gödöllői lakosságnak. A vágy valósággá lett s most be kell bizonyítanunk, hogy jól tudunk élni a kapott nagy lehetőségekkel. Szeret­nénk, ha öt-hat év múlva, nemcsak az itt élők, de az ország közvéleménye is lát­hatná: a városeáfejlesztés szükséges, jó lépés volt. (k. m.) A szélsőségek esz­tendeje volt az idei, de a hiányokat nem egyenlítették ki a túl­zások. A közönség, | nyilván, a lcellemet- ^ len, rossz évek sorú­iba sorolja, mivel se 8 igazi tavasza, se nya- 5 ra nem volt, s a más- S kor „áldott” csapadék § ez évben rengeteg \ kárt, sok veszedelmet \ okozott. A növényi § kultúrák többsége ^ azonban „hálás” volt ugyanezen túlzáso- kért. s ^ Németh Tivadar, a ^ Meteorológiai Intézet ^ távprognosztikai ^ szakértője összegezte ^ az 1965-ös év ritka ^ „erényeit” és dús ^ „vétkeit”. Közötte | többek között, hogy a i napsütés évi kvótá- $ ja körülbelül 100 órá- § val maradt el a nor- \ malis szinttől. Kelle­§ mes kivétel volt, s s majdnem meglepetés az október, amely or­szágosan 50—80 órá­val több napsütést adott a szokásosnál, sőt a szeptemberi normákat is 12—15 órával teljesítette túl. Furcsa, hogy ennek ellenére az októberi középhőmérséklet, 0,5 fokkal elmaradt a sok évi átlagtól. Erős kontrasztot mutatnak az október és a no­vember csapadékvi­szonyai: az októberi csapadékösszeg or­szágosan mindössze 1,5 milliméterre rú­gott, ami a szokásos­nak alig 3 százaléka, viszont a novemberi csapadékadag a 200 százalékot is túlha­ladta. Az évi csapa­dékmennyiség Buda­pesten 30 százalékos, az ország nyugati tá­jain még ennél is nagyobb arányú túl­teljesítést mutatott. összehasonlításul érdemes megemlíteni a napsugaras, jó évek sorozataként az 1945 —1953-as esztendő­ket, amelyek csak­nem mindegyike az átlagosnál 200 órával több napsütést adott. Ugyanakkor 1954— 1965 között csupán az 1959. és 1961. volt na­pos, a többi legalább 100 órányi napsütés­sel maradt adósunk, az 1955-ös pedig több mint 300 órával. Az idei évi középhőmér­séklet valószínűleg 10,1 fok lesz, vagyis 0,7 fokkal marad az átlag alatt. Vigaszta­lásul: az 1956-os még ennél is hidegebb volt, hiszen csak 9,3 fokot produkált, az 1940-es pedig, a 9,0 fokos átlagával ma is tartja a hideg évek 180 éves rekordját. A „meleg évek?’ leghe­vesebbje az 1834-es volt, amely elérte « 12,6 fokos átlagot. Az idei év enyhe­séggel kezdődött: t január középhőmér­séklete két fokkal ha­ladta túl a normál­szintet, és valószínű­leg enyheséggel is végzi, minthogy a de­cember eddig több mint egyfokos meleg­többletet hozott. A kisebb éjszakai fa­gyokat nappali olva­dás, a havazást eső váltogatja. A szokat­lanul korán érkezett tél „igaziból” való­színűleg majd csak az új esztendőben tér vissza. Címoldal: HORTOBÁGY A Londonban kemping folyóirat számának címoldalán a Hor- tobágyot mutatja be. Az an­gol folyóirat azért helyezte címoldalára a magyar puszta képét, mert jövőre hazánk lesz a nemzetközi kemping- és karavánszövetség tanács­kozásának színhelye. A résztvevők Balatonfüre- den töltenek majd el egy hetet és országjáró útjuk során ellátogatnak Debre­cenbe és a Hortobágyra is. A lap szerkesztője, Alan Ryalls angol kempingszak- embor a nyáron több napig tartózkodott a pusztán és ér­dekes, színes írásban mutatja — Zöldfa helyett lakóház. A fővárosban, a Krisztina té­ren befejezték az egykori Zöldfa vendéglő helyére tervezett 136 lakásos új lakó­ház építését. megjelenői be az angoloknak' ézt az ér­decemberi dekes magyar tájat. GALAMBKIÁLLÍTÁS King, óriás római, nagygatyás, strasszer, kóburgi pacsirta, lengyel hiúz A Magyar Galambtenyész­tők Szövetsége szombaton, újév napján nyitja meg az 1966-os esztendő első orszá­gos kiállítását: Budapesten, a VII. kerület, Hernád utca 42. szám alatti általános isko­lában mutatják be a hazánkban ismert tíz húsgalambféle legszebb 750 példányát. Köztük legismertebbek: az egy kilogramm súlyt is meg­haladó „King”, a több mint egy méter szárny-fesztávol­ságú és 80—90 dekás súlyú „óriás római”, a népiesen „nagygatyás” néven ismert és diszgalambnak is kiváló „bóbitás magyar óriás”, to­Piroska szép volt, mint az álom. Igaz, az ál­mot elősegíteni egy héten ötször járt tupíroztatni s szerény fizetése fele az Illatszer- boltok pénztárá­ba vándorolt. De a végeredmény igazolta: Piroska szép volt, mint az álom. Ennek megfe­lelően gondolko­zott és építette karrierjét. A Sajt­reszelékgyártó Vállalatnál csak a fő sajtreszelök- kel volt tegező vi­szonyban, a se­gédmunkásoknak már bicentésből is ritkán jutott. S mivel követke­zetes leá :yzó volt, magánéletében is hasonló elveket cövetett. Kölcsön­pénzből a legelő­kelőbb presszókat átogatta s fekete tzemei állandóan i félhomályt ku­tatták, mikor jön már az igazi egy jól szituált autós A jaguár férfiú személyé­ben. Elképzelhető boldogsága, ami­kor végre rá­akadt. Csinos volt, külföldről rövid ideig hazánkba visszatérő állam­polgár, aki a ne­gyedik ginfizz után áradozva mesélt Piroskának csodaszép Jaguár­járól. — És milyen színű? — kérdez­te lendülettel Pi­roska. — Ritka szép! — csettintett az ifjú. — S ahhoz képest, hogy mek­kora dög, nem is kerül sokba a tartása. Ha aka­rod, holnap dél­után már neked is a füledbe du­ruzsol. Piroska ne akarta volna? Másnap egy szal­maszálat nem tett keresztbe a sajt- í reszelésért, egész ? nap telefonált, s : mindenütt a Ja- guár adatait kér- 5 , ■ <' : dezte. Mennyi ^ \ benzint fogyaszt, ^ hány lóerős és ^ | igy tovább. t * A délután pedig í megérkezett, Pi- ( roska vadonatúj ^ tupirral és ango- ^ los sportkosztüm- ^ ben találkozott az £ ifjúval. Gyalog ^ I indultak a liget í * felé. | — Hol van Ö? $ — suttogta Piros- ^ ka. § — Majd meglá- \ tód nemsokára, ^ — válaszolt ^ ugyanolyan meg- § ilíetődötten a fiú. ^ Aztán ballagtak ^ s végül befordul- | tak a Fővárosi | Nagycirkusz azon ^ kapuján, amely az ^ „Állatokhoz” cí- ^ “ mű feliratot vi- 5 selte. S mindjárt § balra a második £ ___ k etrecben délutá- ni álmát szundi- •; tóttá a Jaguár. (Komáromi) ^ vábbá a strasszer, a kóburgi pacsirta és a lengyel hiuz. Most először mutatják be hazánkban a különböző húshibrid galambfajtákat, amelyekből az idén már szál­lítottak a nyugat-európai or­szágokba, de a rendkívüli ke­resletnek még a tizedét sem tudták kielégíteni. A kiállítás egyik fő célja éppen az, hogy a tenyésztők széles körei meg­ismerjék a népgazdaságilag is fontos, amellett igen jó jöve­delemmel kecsegtető hús­hibrid galambok tenyésztésé­nek előnyeit. Csütörtökön az ország min­den részéből megérkeztek az „óriásgalambok” s péntek reg­gel a zsűri megkezdi a favo­ritjelöltek rangsorolását. Az érdekesnek ígérkező kiállí­tást a nagyközönség újév napján 10 órától 18 óráig vasárnap pedig 9 órától 18 óráig tekintheti meg. Irinyi dombormű Debrecenben Debrecenben is ápolják Iri­nyi Jánosnak, a foszforos gyu­fa feltalálójának emlékét. Le­véltári adatok alapján a Kossuth utcán felkutatták egy­kori debreceni lakóházát s an­nak falán emléktáblát helyez­tek el. Most a debreceni kol­légium tervezi egykori diákja — Irinyi János — emlékének megörökítését. A feltalálót áb­rázoló domiborművet — Berky Nándor alkotását — tavasszal helyezik el a kollégium falán-. Kipattant a sályi barka Az enyhe decemberi időjá­rás ritka természeti jelenség­gel lepte meg a Bükk hegysé­get járó erdészeket és vadá­szokat: a Sályi-völgyben ki­pattantak a kecskefűz barkái. A környék lakói és az erdé­szek az utóbbi 50 évben nem emlékeznek hasonló esetre. Januáriban tk-gyégyintézet nyílik Edelényben Megkezdték a Borsod me­gyei Edelény községben épült 300 ágyas tbc-gyógyintézet be­rendezését. A gyógyítást a ter­vek szerint januárban kezdik meg. A háromemeletes épület , el­ső emeletén helyezték el a köz­ponti éttermet és a konyhát, Az épület legfelső szintjén te­tőteraszt alakítottak ki, ahol jó ideiben légkúrázhatnak a bete­gek. Itt kaptak helyet az úgy­nevezett foglalkoztató helyisé­gek is. Ezekben a már gyógyu­ló betegek könyvkötészettel, barkácsolással tölthetik idejü­ket. Gyertyafény mellett Csapraütött hordók az ezeréves pincében Sok hazai és külföldi turis­ta keresi fel Pannonhalmát és szívesen tölt néhány órát a megye legszebb földművesszö­vetkezeti vendéglőjében, ahol most újabb meglepetéssel vár­ják a szép számmal bejelentett szilveszterezőket. A vendéglő alatt húzódó — a szájhagyomány szerint „ezer­éves” — pincében csapra ütött hordókból mérik majd a bort, roston sütik a kolbászt, melyet hangulatos gyertyafény mel­lett fogyaszthatnak a vendé­gek. AUSZTRÁLIA Bölények alkonya EGYEDÜL A PARTON (Nádas foto) Az ausztráliai Darwintól keletre eddig 10 000 bölény lelte halálát a mocsarakban. Mindmáig naponta több száz állat pusztul el. Ezen a vidéken olyan nagy a szárazság, ami­lyenre 1913 óta nem volt példa. Már októberben be kellett volna állnia az esőzésnek, eddig azonban semmi nyoma sincsen. A terület nyolc hó­nap óta egyetlen csepp esőt sem kapott. A folyókban egyre keve­sebb a víz és a bölények­nek egyre beljebb kell nyo­mulniok, a félig száraz sár ban, hogy szomjukat olthas­sák. A sár azonban olyan mély, hogy legtöbbször meg­rekednek benne és ott lelik halálukat, esetleg néhány méterre az áhított nedves­ségtől. Mások eljutnak ugyan a vízhez, de amikor kedvük­re ittak és ki akarnak lá- bolni a folyó medencéjéből, nehéz súlyukkal képte­lenek kivergődni a partra. Hivatalos becslések sze­rint az ausztráliai bölény­állománynak eddig mintegy7 10 százaléka pusztult el ilyen­formán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom