Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Szentendre ix. évfolyam, 100. szám 1965. DECEMBER 35, SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nagyobb bolt, eszpresszó SZAMÁRHEGY EZT VÁRJA A FA ALÁ A város egyik legszebb ré­sze a templomdombtól emel­kedő Szamárhegy. Minden idegen vendég, turista, aki városunkba érkezik, feltét­lenül felsétál a Rab Ráby térről a Bartók Béla útra, hogy az onnan nyíló pano­rámában gyönyörködhessen. Az utóbbi időben sokat fordított a tanács ennek a városrésznek a közmű­vesítésére, ami már szük­ségszerű volt. A közellá­tással azonban a lakók nincsenek megelégedve. Igaz, van két Népbolt a he­gyen, ami minimális szin­ten ki tudja elégíteni a la­kosságot, de ha van , rá mód és lehetőség, miért ne Jegyen jobb? Arról van szó ugyanis, hogy a két nép­bolt egy időben tart nyit­va. Az utóbbi időben any- nyi változással, hogy az Is­kola utcai 29-es számú bolt nyitva tartási ideje 7—12-ig és 14—16-ig. A másik, a Bar­tók Béla úti 134-es sz. bolt 7—14-ig tart nyitva. Nyil­vánvalóan rossz a két bolt nyitvartartási idejének össze­hangolása. A délelőtt dol­gozók nem tudnak vásárolni egyik boltban sem, különö­sen a „bejárókat” érinti ez az időbeosztás. Valamikor az egyik bolt 11—18-ig tartott nyitva. Miért nem lehet ez most is így?! Idekapcsolódik egy másik megoldatlan probléma is. Már régen felmerült az a gondolat, hogy a hegyen is építeni kellene egy nagyobb népboltot, amiben minden közszükségleti cikket megvá­sárolhatnának az itt lakók. Fontos volna ez, mert mind­két hegyi bolt kicsi, zsú­folt, nincs tárolási lehető­ség. Például a 134. számú Népbolt. nem rendelhet zöldségfé­leséget, gyümölcsöt, mert nincs tárolási helye. Ugyanez a helyzet a hen­tesáruval is, hűtőszek­rény hiánya miatt, — de ha volna, akkor sem fér­ne el a szűk helyen. Annál is inkább fontos volna megoldani ezeket a problé­mákat, mert mint tudjuk, a sztaravodaiak és a pismányiak egy része is ide jár bevá­sárolni. , A másik régi kívánság, hogy presszó kellene a hegy­ire. A lakók sokszor a régi huszonnyolc kocsmás Szent­endrére emlékezve mondo­gatják keserű véleményüket. Miért né lehetne ma is több ilyen létesítmény városunk­ban — természetesen kocs­ma helyett inkább presszó­ra gondolunk. Nagy terü­let lakosságának igényeit elégítené ki egy ilyen léte­sítmény, s a turisták is örül­nének neki. Addig is, amíg ezt nem tudjuk megoldani, jó lenne, ha kaphatna egyik boltunk egy villany ká­védaráló gépet. Csak az tudja, aki itt fent la­kik, hogy milyen szüksé­ges volna. A közművesítés után a közellátásban is szeretnék ta­pasztalni a fejlődést az itt élő hegyi Jakók, ugyanúgy, mint a város más terüle­tein. Az itt felsoroltakat vár­ják a fa alá — akár jövő karácsonyra is — csak meg­kapják. N. D. L. Több lett az őszibarack A Mathiász tsz-tagok szak­mai tudásának állandó eme­lése érdekében a tsz és a párt- alapszervezet vezetősége már régebben úgy határozott, hogy a TIT-tel karöltve tudomá­nyos ismeretterjesztő előadá­sokat rendez a téli hónapok­ban. így került sor december 3-án már a második előadásra. Tisser István, járási kerté­szeti felügyelő a csonthéjas gyümölcsök termesztésiről be­szélt. Ennek keretében ismer­tette, hogy a szentendrei já­rásban a második ötéves terv idejében erősen fellendült az őszibarack termesztése. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadáson szólt a helyes agro­technikáról, a talajerő-után­pótlás módjáról és a növény- védelem maradéktalan betar­tásának fontosságáról. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mennyiséggel szemben a kitűnő minőségre kell a legnagyobb súlyt helyezni. Kató György FIGYELEM oCeuentélz a C^óaiíóhözben 1944-ben — mert erről az esztendőről szól a történet —• novemberben, amikor rendes körülmények között már a szeretet ünnepére készülnek a kamaszok, Budán a Lukács­fürdő mellett a Zsigmond ut­ca 23-ban “gyűjtötték össze a szentendrei leventéket. Sürgős behívóval, katonai kiképzés céljából. A fiúknak november 17-én kellett a Zsigmond utcá­ban megjelenniük. A kiképzés rövid volt. Az ötven fiú — 15 —16 évesek — katonai bevagonírozással indult útnak — fogalmuk sem volt, hová. Harcba küldték őket Első állomáshelyük a Csallóközben, a Királynérétjén volt. Itt érte őket a karácsony, itt várták a szeretet ünnepét egy tanyai iskola helyiségében földre, szalmára vetett pokrócokon. Ajándékot nem kaptak, de volt karácsonyfájuk. Legtöbb­jük — a „hadfiak”! — sírva vágyakozott haza. Vigasztalá­sul aztán a tábori lelkész je­lenlétében a Mennyből az an­gyalt énekelték. Karácsony után sokan meg­szöktek. Sokan fogságba estek. Akik nem tudtak megszökni, zsák három év múlva jöttek haza. Vagy egyáltalán nem jöttek haza, mert elestek a „keresztény nemzeti Magyar- országért”. Eközben Szentendrén moz­gott a föld. Karácsony másnapján, december. 26-án délben fél egy órakor megszűnt a város­ban a háború. Ekkor értek hozzánk Pilisszentkereszt és Pomáz irányából a felszaba­dító ukrán csapatok. A Dumt- sa Jenő utcában az ügyvédi munkaközösség mai épületé­ben ütötte fel székhelyét Sa- mankov kapitány, a szovjet városparancsnok, aki azonnal arra törekedett, hogy megin­dítsa a békés életet. Igazi békés életet persze nem tudott a világháború ron­csain előteremteni, de a város új, demokratikus vezetőségé­vel, a fehér karszalagos ön­kéntes rendőrök segítségével biztosította a közellátást, a napi kenyeret, a napi lisztet, a húst és a zsírt. Ma js karácsony van. Emié- 8 kezzünk a 21 év előtti esemé- nyekre. A leventékre, akik $ sírtak, s az ukrán harcosokra, ^ akik elfáradva tették le a sa- ^ rokba a fegyvert. Tóth Ambrus felvétele Vendégkönyv helyett a Kucs-Szánthó-kiállításról Élvezettel néztem végig vasárnap Kucs Béla szobrász- művész és Szánthó Imre gra­fikus együttes kiállítását a városi művelődési ház klub- helyiségében. Sajnos, Kucs Béla kisplasz­tikái nem érvényesülnek elég­gé az asztalokon elhelyezve. Megérdemelték volna, hogy állványra helyezzék őket. Szánthó Imre grafikusmű­vész képei jól érvényesülnek a családiasán kedves klubhe­lyiség egyszínű''falain. A sok­oldalú grafikus mondanivaló­ját linómetszettel, akvarellel, fára festett olajjal fejezi ki —, sőt a textilfestés sem idegen tőle. Igazán szentendrei ő, nemcsak idelátogató „szent­endrei festő”. Itt nevelkedett, itt érett be tehetsége. Akvarelljeinek domináló színei: a barna és a szürke különféle változatai. Romanti­kus Duna-parti képei költői- ségükkel magukkal ragadják a nézőt. Duna-parti hangula­tot áraszt a kiállítás, a néző zárt helyiségben is odaképzeli magát a Dunakanyar évszáza­dos fái közé, vagy a szentend­rei utcába. Élnek a képek, érthetőek, világosak. És hogy tetszik-e a kiállí­tás vagy nem, azt a néző nem írhatja be a vendégkönyvbe, mert nincs! G. M. Nagymama, hunyd le a szemed A NAGYMAMA EGYÜTT LAKIK nagyszámú családjá­val, gyermekeivel, unokáival, komfortos városi lakásában. Egyik nap, amint fáradt tag­jait pihentetni leül a kandalló melletti kisszékre, odalép hoz­zá a legkisebb unokája és azt mondja: — Nagymama! Kérlek hunyd le a szemed! A nagymama mosolyogva lehunyja a szemét, gondolva, hogy itt valami tréfa készül. — Miért kell ezt tennem, drágám? — kérdi. — Mert hallottam, hogy apu este azt mondta anyunak, ha a nagymama lehunyja a szemét, azonnal megvesszük a gépkocsit! A csehszlovák rádióban hangzott el ez a „tréfa”, mely szomorúan elgondolkoztatott. Fájdalom, hány de hány család van, ahol kevesebb­több nyíltsággal bevallottan, vagy talán csak a tudat mé­lyén, várják a nagymama, nagypapa, vagy más „útban” lévő családtag elhunytét. Vár­ják néhol azért, hogy a gép­kocsi valóban megvásárolható legyen, vagy egyéb nagyobb beruházási, lakáskényelmi, la­kásszerzési célzattal. Szocialista társadalmunk építése közben olykor bizony kétségbeesetten eszmélünk arra, mennyire távol vannak még sokan az önzetlen, egy­mást igazán szerető és becsü­lő szocialista ember típusától. A LAKÁSKÉRDÉS NAGY PROBLÉMA. Fejlődő igé­nyeink, népesedésünk mellett bizony nem tud lépést tartani az építkezés. Az ügyvédi és bírósági gyakorlat szerint is a 99» (Horváth) .. SZOKÁSOS MODON MEGTARTTASSEK Képviselőtestületi közgyűlés 1873-ban LOTTÓDON YEREMÉIVY..I A láthatatlan ember... Komádi karikatúrája RÍ i &WO I i perek jelentékeny része la­káskérdéssel kapcsolatos. A lakásért számosán haj­landók feláldozni nyugalmu­kat. Házért, lakásért, idős hozzátartozó, vagy idegen el­tartását vállalják, mézes-má- zos szavakkal, ígéretekkel fo- gadkoznak. S a gyakorlati megvalósítás terén aztán em­bertelen állapotok keletkez­nek. De akad olyan eset is, amikor még egyáltalán nem öreg és nem törődött az el­tartandó; életerős, aki még inkább eltartó, mint eltartott lehetne. Mégis akad vállalko­zó, aki a jövő kényelméért, birtokszerzési vágyból vállal­ja az eltartást. Öreg néni keres fel, egy a sok közül, aki elmondja, hogy teljes ellátását vállalták kö­zeli rokonai, akiknek ezért el­adott házának teljes vételárát átadta, most pedig semmit sem kap tőjük a lakószobán kívül. Előkotorja az írásbeli megállapodást is, amelyből kiderül, hogy a hatvanezer forint ellenében csak az eset­leges gyógykezeltetését és tisztességes eltemettetését vál­lalták magukra. Hiába hivat­kozom azonban a kezében tartott írásra, kijelenti, hogy ő nem tud rendesen sem írni sem olvasni. Kiderül, hogy fo­galma sincs, mit Írattak vele alá! PERSZE EZ A PROBLÉMA nem újkeletű. Évek óta fog­lalkoznak vele hatósági és társadalmi szerveink, Szent­endrén is. A körzeti tanács­tagok lelkiismereti kérdésévé tették már néhány éve az ilyen eltartási kötelezettségek figyelemmel tartását, sőt az eltartás körülményeinek időn­kénti helyszíni vizsgálatát is. Ezek a tények is bizonyít­ják, hogy a legjobb szándék esetén is, akaratlanul^- halált váró és siettető kapcsolatok létrejöttéről van itt szó. Jó ; lenne ilyen esetekben, ha az eltartási szerződések csak a tanácsok illetékes igazgatási szervei előtt lehetnének kö­tendők, vagy csak kellő kör­nyezettanulmányozás után válhatnának jogerőssé. SORAIMAT, KÖZKELETŰ SZÖVAL, vitaindítónak szán­tam és szeretném, ha nálam hozzáértőbb és hivatottabb emberek is hozzászólnának. Horváth Levente Moziműsor Ma a filmszínházban a Mi­csoda éjszaka című magyar filmvígjátékot vetítik. Kísérő­film Barangolás a kék úton II. Holnap 26-án a Mid néni két élete című magyar vígjá­ték kerül bemutatásra. 27-én, hétfőn a Csodálatos vagy, Júlia című osztrák— francia filmet vetítik. A film , Maugham „Színház” című re­gényének alapján készült. . . f úsAfr**ír o atlfc s a betegség ahelyett, hogy korlátoztatnék, még inkább szaporodna (?!) Ezért a két különböző irányzatú véle­ményt nyilvánító közgyűlési tagok szavazásra felszólíttat- ván, kiderült, hogy a főorvo­si vélemény mellett csupán (így) kilenc tag, a többi pedig ellene nyilatkozott. Minek folytán határozattá vált, hogy a folyó évi július 28-ára eső vásár be ne tiltassék, hanem szokásos módon megtarttas- sék!” Knoll főorvos úr ezt szó nélkül vette tudomásul. S vá­rosi urak, tudomásunk szerint, nem hullottak el „cholerá- ban". Az pedig kit érdekelt, hogy mi történt a szegény néppel? Elvégre egy országos vásár egyes urak és a várqs vagyonának gyarapodását je­lentette. H. L. A tárgyalási anyag kissé kivonatosan: „Miután a jelen­tés indoka szerint a szomszéd községekben uralgó cholera betegség ide becsempészetni fogván, s az amúgyis előfor­duló nyavalyaesetek szaporodj hatnának, a június óta itt he­lyütt is mutatkozott járvány előre nem látható mérvben kiterjedést nyerhetne — az a tagadhatatlan érvű nézet me­rült fel, hogy a jelentésben kért intézkedés az idő rövid­sége miatt már csak kétes si­kerrel foganatosítható. A vásárra jönni szándékozó nép a megjelenéstől nagyobb- szerű feltűnés nélkül el nem tiltható, az ilyen feltűnést okozó eljárás pedig könnyen a lakosság elrémítésére szol­gálhatna. Ilyképpen a jelen­leg még aggodalmat nem ger­jesztő mérvben fellépett jár­vány nagyobb tért foglalna, Nagyon érdekes a „Szent- Endre városában” 1873. július 25-én megtartott rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyvét elolvasni. Egyetlen tárgypontból állt az ülés, mindössze két hosszú ol­dal a jegyzőkönyv, Dumtsa Jenő polgármester és Szelvé­nyt (eredetileg Schindler) elő­adó tanácsnok eredeti aláírá­sával. Tuhárszky, Pajor Titusz, Piperkovits, Dimsits, Popo- vits, Beslits, Nesztorovits, Paulovits, Milits, Ignyátovits, Kálits, Leonhardt, Králik, Bil­iéin, Pánisz és Tichi képviselő urak vannak jelen. (A testület összetételének akkori érdekes nemzetiségi aránya: tíz szerb, öt német és három dalmát. Dr. Knoll Ferenc városi fő­orvos indítványában azt kéri, hogy „a cholera járvány miatt a július 28-i országos vásár betiltassék”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom