Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

1965. DECEMBER 25, SZOMBAT

pest

MEGYEI

k/Cú-tap

CSILLAGSZÓRŐ

(15 község helyeit 27

1 1 . ^ > ■ .... ' A ;

$ Az egyesülésből előny származik — Az egyetemi várossal

\ közösen dolgoznak — Beszélgetés a gödöllői járási pártbizottságon

{ A közelmúltban egyesült az $ aszódi és a gödöllői járási < pártbizottság. A két bizottság $ tagjai közül választották meg ! a gödöllői járás új pártbizott- 5 ságát. A testület, amelynek $ jelenleg 53 tagja van, a követ- 5 kező választásokig hivatott $ irányítani a megnövekedett ^ járás munkáját. Felkerestük J Gál Gézát, a pártbizottság el- ^ ső titkárát, válaszoljon né- J hány, a lakosságot érdeklő i kprripsiinkrf»

A két járás egyesülése után változott-e a gödöllői járás jellege?

, — Mindkét járás eddig is

^ elsősorban mezőgazdasággal $ foglalkozott. Most összefüggő. § egységes termelőszövetkezeti ^ járás alakult ki. Tizenöt köz- ^ ség helyett most huszonhét í tartozik hozzánk, huszonnyolc $ szövetkezettel. Mintegy 64 ezer ^ kataszteri hold közös földte- ^ rület, amelyből 50 ezer a szán- $ tó.

$ Jobb lesz-e így együtt? S

5 — Föltétlenül. A beruházá$ sokra szánt kereteket jobban, ^ ésszerűbben tudjuk majd föl- (Foto: Kotroczó) § használni. Mód nyílhat például ^ a túrái hővíz hasznosítására a mssssssssssssmsssssMssssMsssssssmii mezőgazdaságban. Jobban elősegíthetjük a főváros számára oly fontos primőráruk termesztését. Megépíthetjük majd a felső Galga menti víztárolót, amely az egész Galgavölgyének megoldaná az öntözését — még a legaszályosabb esztendőkben is.

— Élhetünk azzal az óriási lehetőséggel, hogy járási székhelyünkön működik az Agrár- egyetem, igénybe vehetjük a tanári kar segítségét, valamint hasznosíthatjuk az egyetem több ezer kataszteri hold kiterjedésű tangazdaságának tapasztalatait, kísérleteit. A rendszeres szakmai tanácsok, előadások szervezése esetleg egy-egy termelőszövetkezetben végzett helyszíni elemző munka, közösen kidolgozott

Öt egyvágányú függővasút Moszkvában

A következő évek során Moszkvában öt, egyvágányú függővasutat építenek. A tervek szerint az első vonal az autógyári metróállomást Ko- lomenszkojéval köti össze. A 4—5 kilométer távolságban elhelyezkedő állomások között óránként 90 szerelvényt is lehet közlekedtetni. A 100—120 utas befogadására alikallmas kocsiból álló szerelvények óránkénti sebessége 150 kilométer lesz.

távlati tervek — hasznára válnak járásunknak.

— A járási tanácsnak szintén megnövekedtek a feladatai. Különösen sok tennivaló vár az ott dolgozókra a mező- gazdaság szakirányításában. A zárszámadások, a jövő évi tervek elkészítésének segítsége felelősséget ró az új testületre. A közigazgatásban szintén megnőtt a tennivaló. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb kiterjedésű járásban, a távolabbi helyekről, hosszabb ideig tart megközelíteni a

székhelyet. Olykor egy-egy ügy elintézése, utazással

együtt, teljes napját veheti igénybe a távolabb lakóknak. Éppen ezért a járási tanácsháza dolgozóinak gyorsan, felelősen kell intézni a dolgokat, nehogy feleslegesen utaztassák a falvak lakóit. Ugyanakkor nagyobb önállóságot szeretnénk biztosítani a helyi tanácsoknak: ne kelljen minden apróbb intéznivalóért Gödöllőre jönni.

•mnws/wssswswmmssffwssssss/mvMwmsMmsssfmfsmssM'smm'SssssA

A jövő évi feladatok tervezésénél figyelembe tud- ták-e már venni az új lehetőségeket?

— A következő években legfőbb feladatunk a termelő- szövetkezetek további erősítése. Ez is oka annak, hogy ügyelünk rá: a valóságot hűen tükröző beszámolók kerüljenek a tagság elé. Olyan beszámolók, amelyek nem kendőzik a hibákat, és mozgósítanak a tennivalókra. A zárszámadó közgyűlések előtt különböző tanácskozásokon készítjük föl a dolgozókat a vitákra. Brigád- és munkacsapat-értekezleteket tartunk, a kommunisták taggyűléseken mérlegelik az 1965-ös esztendő eredményeit. Így, mire összeül majd a közgyűlés — reméljük —, mint jó gazda, a tagság mindenütt látja majd, hogyan kezdjék el az 1966-os gazdasági évet. Ez a módszer erősíti a termelőszövetkezeti demokráciát, hiszen ennek betartásával még sok helyen adósak a tsz-vezetők.

— A politikai és a társadal- $ mi élet területén is sok a ja- ^ vítani valónk. Elsősorban az ^ alapszervezetek munkáját sze- ^ retnénk erősíteni, színvonala- ^ sabbá tenni. Építünk a párton- S kívüli dolgozók támogatására

5 is, s így óhatatlanul sikerül ^ majd elmosni a korábban két ^ különálló járás közötti képze6 letbeli határt.

!•

A volt aszódi járásnak ^ lesz-e hátránya az átszer- S vezés után?

§ — Semmiképpen. Sem gaz^ dasági tekintetben, sem kultu- ^ rális, szociális vonatkozásban, í így például az aszódi művelő- ^ dési ház és a könyvtár — ^ bár ezentúl a községi műve- ^ lődési háznak, könyvtárnak

§ nevezzük — továbbra is Aszód ^ és környéke kulturális életét ^ szolgálja, anélkül, hogy bár- 4 miben is megrövidülnének

§ jogai. Hallottunk olyan' véleményt is, hogy Gödöllő várossá fejlődése az aszódi járás községeinek,rovására történik. Ez nem felel meg a valóságnak. Aszódon például tovább folytatódik a főút idén megkezdett korszerűsítése, az ostornyeles világítás fölszerelése, a járdák építése 1966- ban befejeződik. Annak ellenére, hogy Aszód nem járási székhely, további üzlethálózat bővítésére lesz alkalom, és a község lakosságát érintő néhány szociális beruházás is megvalósul. A volt járási rendelőintézet, mint körzeti rendelő működik tovább, s a tüdőgondozó is a község és környéke egészségügyét szolgálja. Nem került le napirendről a mentőállomás megépítése sem.

— A járás székhelyén, Gödöllőn, sor kerül majd a járási tanács, az ifjúsági szervezetek megfelelőbb elhelyezésére. Minden bizonnyal 1966- ban megkezdődik a pártszékház építése is. Ugyanakkor természetesen figyelembe vesz- szük, hogy népgazdaságunknak nagyfokú takarékosságra van szüksége, így amiben csak módunk lesz — elsősorban kulturális vonatkozásban —, a várossal közösen használjuk létesítményeinket.

Az egyesülés következtében valószínűleg több munkaerő vált feleslegessé. Mi lett ezeknek a dolgozóknak a sorsa?

— A két pártbizottság, a két tanács, s más szervek egyesülése természetesen bizonyos létszámfelesleget okozott. Népgazdasági érdek kívánta a két járásban eddig működött irányító szervek ésszerű egyesítését. Ennek következtében - rpintegy 20 dolgozó munkaköre szűnt meg az új járási tanácsnál. Ez a helyzet olyanokat is érintett, akik sok éven át különböző párt- és gazdasági funkciót töltöttek be. Mindnyájukat igyekezünk megfelelő munka- körülményekhez segíteni. Az elhelyezéseknél figyelembe vettük a szakképzettséget, s azt, hogy a sok tapasztalattal rendelkező elvtársaink hol tudják képességeikkel leginkább szolgálni a közösséget.

— Mielőbb szeretnénk megismerkedni az új területtel. Bármennyire mezőgazdasági jellegű volt mindkét járás, azért sok sajátos vonás jellemzi a termelőszövetkezeteket, vállalatokat. Szeretnénk, ha az itt-ott mutatkozó feszültséget mielőbb feloldhatnánk, és a sokszor egészségtelenül túlzott lokálpatriotizmust eltüntetné a közös érdekért folytatott közös munka. Ügy akarunk dolgozni, hogy a lakosság bizalmat szavazzon nekünk. Tudjuk, hogy sem a pártbizottság, sem a tanács nem végezhet jó munkát a járás lakosainak bizalma nélkül — fejezte be nyilatkozatát Gál Géza, a pártbizottság első titká*.

/ S. Ä.

GYÖNGYÖSÖN ASZALJÁK A SZABOLCSI ALMÁT

AZ ÜNNEPI ASZTALRA

Foto: Kotroczó

mést is a gyöngyösi aszalóban tartósítják.

Kerítés helyett

vcralbuminos pempő

A téli időszakban a szarvasok előszeretettel fogyasztják a fenyőfacsemeték hajtásainak végét. A Tolna megyei erdészetekben éppen ezért újabban a vadakat elriasztó véralbuminos pempővel védik a fiatal fenyveseket. A véral- burrw >s „ecseteléssel” feleslegessé teszik a nagy költséggel építhető kerítéseket.

r------------:------------------------------------------;

K

ölcsönös kötelezettség

A beszélgetés a szokásos heti műszaki értekezlet szünetében kezdődött, a hivatalos rész végeztével folytatódott, s csak az esti órákban fejeződött be: érdekes, s izgalmas kérdés körül bonyolódtak a nemegyszer végletes .vélemények. A gazdaságirányítási rendszer reformjának úgynevezett „szubjektív feltételeiről** volt szó, s közülük is az egyszemélyi vezetés s az üzemi demokrácia összefüggéseiről, illetve — a vitatkozók egy részének álláspontját idézve — ellentéteiről. Volt olyan vélemény, hogy csökkenteni kell az egyszemélyi vezető jogait, mert csakis akkor fejlődhet a szocialista demokratizmus az üzemekben, s volt olyan álláspont is — mégpedig többen vallották —, hogy az üzem nem vitafórum, itt utasítani, s az utasításokat végrehajtani kell.

A Központi Bizottság november 18—19—20-i ülésén elhangzott előadói beszéd világosan leszögezte: „A szocialista állami vállalatok vezetésében együttesen, egybekap- csolódóan kell érvényesíteni az igazgatók egyszemélyi felelős vezetésének és a dolgozók kollektív részvételének elvét”. A bevezetőben említett, vitává fejlődő beszélgetés részvevői éppen ott tévedtek, hogy a két fogalmat — az egyszemélyi vezetést és az üzemi demokráciát — ellentétesként kezelték, holott a kettő — kiegészíti egymást.

A döntések meghozatala — az új gazdaságirányítási rendszeren belül még inkább —valóban egy személy dolga kell, hogy legyen. Különben vita — vitát követne, hosz- szú ideig húzódna minden ügy, s nem jutna tapodtatnyit sem előre. A döntések meghozatala előtt azonban a vélemények kikérése, a kollektíva meghallgatása nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlen is ahhoz, hogy a döntés helyes, s az összérdeket szolgáló legyen. Már edJHig is próbálkoztak üzemeink — a maguk feje után — különböző módszerekkel: van, ahol szakemberekből „zsűrit” alakítottak, s minden bevezetésre javasolt műszaki intézkedést előzetesen megvitatnak, utána kerül csak sor a hivatalos tárgyalásra; másutt a szakszervezet, a pártszervezet műszaki bizottsága jelenti a tanácsadó testületet. Itt valóban nem lehet merev formákba kényszeríteni a változatos valóságot: egy kisebb üzemben más megoldás vezet célhoz, mint egy országos nagyvállalat esetében. A reform ösztönzi e formák keresését, hiszen a vállalati önállóság növekedésével a döntésekért viselt felelősség is hatványozottabb lesz. Eddig jórészt arra szorítkoztak a helyben hozott döntések, hogy a központi utasításokat hogyan hajtsák végre; a reform megvalósítása után viszont azt kell eldönteni, hogy milyen feladatokat képesek az üzemben gazdaságosan megoldani!

Ez utóbbi megakadályozására, illetve a helyes döntések segítésére többféle mód kínálkozik: hozzájárulhat ehhez a nagyvállalat egészét, vagy több kis vállalatot átfogó felügyelő bizottság felállítása, a szakszervezetek jogkörének ésszerű érvényesítése, s főként a dolgozók gyakorolta demokratikus ellenőrzés szerepének növelése. Amikor a megalapozott, az adott helyzetet maximális mértékben figyelembe vevő döntések végrehajtására kerül sor — ott valóban nincs helye vitának. Amint a beszélgetésben részvevők hangsúlyozták: az üzemben utasítani kell. Tegyük hozzá1; Azaz: utasítani is kell. És tanácskozni is kell. Az üzemek önállóságának növelése ugyanis rendkívül tág lehetőséget biztosít a helyi kezdeményezések, a vélemények, ötletek hasznosításának, az életre való elképzelések kamatoztatásának. Ehhez azonban nem elegendő a gazdasági vezetők, s általában a vezetők közreműködése: az egész termelői kollektíva bevonására kell alapozni az átfogó és távlati elképzeléseket. Ezzel nemcsak formailag, hanem — s ez a lényegesebb — tartalmilag is erősödik az üzemi demokrácia, s ugyanakkor — a tervek kidolgozásában való részvétel logikus következménye — mozgósító ereje is felbecsülhetetlen, mert akik magukénak érzik a terveket, azok a végrehajtást sem tekintik mások ügyének.

Kölcsönös kötelezettség ez: a dolgozóké, hogy a meghozott döntéseket időben és jól végrehajtsák, s a vezetőké, hogy kellő körültekintéssel hozzák meg döntéseiket. Téves és torz nézetekkel kell itt megbirkózni: a szakmai gőggel, hogy „ehhez csak a műszakiak értenek”, s a másik véglettel, hogy „az irodában csak papírokat gyártanak”. Az önállóság növekedése együtt kell, hogy járjon vezetők és beosztottak egymásra utaltságának fokozott felismerésével, s azzal, hogy eredményeik vagy kudarcaik mindenkit érintenek! A reformintézkedések ugyanis kézzel foghatóvá teszik a még jelenleg is sokszor elsikkadó, megfoghatatlan, mert sok részre oszló felelősséget. A vezetők, de az egész kollektíva felelősségét! Amennyire kölcsönös kötelezettség mindaz, amit fentebb említettünk, ugyanúgy kölcsönös demokrácia és felelősség viszonya! Vannak ugyanis, akik szívesen értelmeznék úgy az üzemi demokrácia erősítését, hogy mindenen vitatkozhatnak, mindenbe „belebeszélhetnek”, de mások viselik — a felelősséget.

A gazdaságirányítási rendszer reformjának valóban vannak — nem is kis számban — szubjektív feltételei. A kérdések sokasága közepette öreg hiba lenne elhanyagolni e szubjektív feltételek elemzését, s biztosításuk előkészítését. Minden bizonnyal lesznek olyan gazdasági vezetők, akik különösebb ösztönzés nélkül is felhasználják megnövekedett önállóságukat, kibővült jogkörüket az üzemi demokrácia erősítésére, a munkások véleményének fokozott igénylésére. Ugyanakkor Tesznek olyanok is — s ezt nemcsak a példaként említett vita, hanem a másutt folyó eszmecserék is aláhúzzák — akik maguktól nem látják be a kötelezettségek kölcsönösségét, s úgy vélekednek, könnyebb, ha nem bajlódnak az emberek véleményének kikérésével. A hibás módszer nem szülhet helyes eredményeket: tévútakra vezethet, s a tévutakért az egész kollektíva fizet. Ezért kell hathatós eszközökkel biztosítani, hogy a gazdaságirányítási rendszeren belül/megnőtt önállóság lehetősége valóban jól hasznosított lehetőség legyen, hogy a megerősödött egyszemélyi felelős vezetés s a kollektív bölcsesség ne nélkülözhesse egymást, hogy senki ne akarja csorbítani a felelős vezető jogait, de ugyanakkor senki ne akarjon gondolkozni az egész kollektíva — helyett! Lényegében ilyen következtetésekre jutottak az említett vitapartnerek. A helyes következtetések kialakításához azonban mindenütt eszmecserére, gondolatok, vélemények nemes csatájára van szükség, s ez egyben már alakítja, formálja a reform lényeges részét, a reform végrehajtóit, az embereket, megalapozza a „szubjektív feltételeket”.

M. O.

I

I Gyöngyösön, az új földmű- | vesszövetkezeti felvásárlóte- ! lep aszalóüzemében a legkor- : szerűbb gépekkel dolgoznak, | és naponta mintegy 800 má- ! zsa gyümölcsöt szárítanak ; meg. A szárító alagútban 62 j fokos hőmérsékleten egyszer- ! re 47 mázsa nyersalma szik- i kad.

j A tartósított áru jó részét I külföldi megrendelőknek

j szállítják. Az aszaltszilva szál- ! lítmányokat már útnak indí- : tották, s most csomagolják a \ Szovjetunióba küldendő két- I száz mázsa aszaltalmát.

| A tél folyamán a szabolcsi 1 almáskertekből érkező tér-