Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-24 / 303. szám

MST HEGYEI sMsdm 1965. DECEMBER 24, FENTEK • • Üzenetváltás a tengerrel CQ CQ CQ de har... CQ CQ CQ de har... — hangzik a morse finom, halk rezgéssel a Magyar Tengerhajózási Rt. budapesti székhazának rádió­központjából. Néhány pillanat és a pará­nyi szobában a 400-as típusú köinmunikációs rövidhullámú rádió adó-vevő készülék máris kontaktust teremt a Földközi­tengeren állomásozó 10 ma­gyar tengerjáró hajóval. A Badacsony, a Csepel, a Hazám, a Duna menti Gala- con, a Balaton Izmirben, a Dunaújváros Antalyában — Törökország déli részén —, a Szeged a viharos Alexandriá­ban, a Székesfehérvár Lata- kián, a Tihany Piraeuson és a Tokaj Atrantóban, az olasz csizma sarkán, az Újpest pe­dig indulásra készen várja vételre az otthon üzenetét. S a fenti jelzés köznapi nyelvre lefordítva ennyit jelent: — Figyelem! Mindenkinek szóló közlemény következik! A fiatal és csinos Aradi Er- nöné — keresztnevén Marika •— fürge ujjai ördöngős ügyes­séggel közvetítik a morse nemzetközi jelzéseit: tá tá ti ti táti tátiti ti tá... és az üze­net száll az éter hullámhosz- szán: — Minden kinn levő hajós­nak kellemes karácsonyi ün­nepeket, és sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk. Jó hajózást! Szerencsés utat! Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen kis szobácská­bán, mint ez, egy egész Föld­közi-tenger „belefér”. Szinte varázslatnak tűnik, hogy az Apáczai Csere János utcai kis forgalmi szoba hívására né­hány pillanat múlva az An- tályában állomásozó Dunaúj­város tengerjáró hajó adását hallhatjuk. A „helyszíni köz­li Földközi „belefér" a szobába - Antalya jelentkezik Szélvihar Latakián - Telefon Szekszárdról Aradi Ernőné, a távírókészüléknél A berakodást tegnap este fe­jeztük be. Most a külső kikö­tőben horgonyzunk, mert a nagy kikötőt lezárták a vihar miatt. Reméljük, holnapra már kifuthatunk. Innen Lata- kiába, majd Triesztbe me­gyünk. Talán szilveszterre is­mét kikötőben leszünk. Mind­ezt végleg természetesen a vi­haros időjárás dönti majd el. A hajó valamennyi tagja kö­szönti családját és üzeni, hogy az ünnepeken gondolatban együtt lesznek szeretteikkel.” A Székesfehérvár 17 óra­kor szintén o viharos tengerről küldi üzenetét: — Latakián vagyunk. Be­rakodnánk, de olyan erős szél­vihar van, hogy az egész kikö­tőben szünetel a munka. Az hogy kedves ismerős jelentke­zett — Pillanat. Kérlek várjál, hozom a papírt, ceruzát. Miközben óvatosan leteszi a telefonkagylót — elmondja, hogy Lados Antalné Szek­szárdról üzen tengeren hajózó férjének. így megy ez nap mint nap. Üzenetek jönnek, mennek. Van úgy, hogy szomorú hírt kell továbbítani. Ez hálátlan feladat. De ők vállalják, hi­szen ez a szűk kis helyiség köt össze városokat, tengereket — s ami a legfontosabb: embe­reket, érzelmeket. Vajek Jutka Hasznosan élni — ez a legnagyobb öröm A RENDELÉSI IDŐ régen lejárt, a város sötétbe burko­lózott, még a villanyok fénye is bágyadtan hunyorog a szi­táló esőben. Dr. Stark Janka főorvo&nőt íróasztalánál ta­lálom. Levelet ír egy könyv­kiadó vállalatnak, amely egyik tudományos cikkét ter­vezi publikálni. — Ezt a cikket öt évvel ez­előtt írtam. Öt év alatt annyi minden történt a tüdőgyógyá­szatban, hogy kötelességem­nek érzem figyelmeztetni a kiadót: annál, amit akkor megírtam, ma jóval többet tudnék mondani a leendő or­vosoknak. Ez késztet a levél­írásra. Kötelességérzet. Ha egyet­len szóval kellene jellemez­nem ezt a kicsi, fáradhatat­lan asszonyt, keresve sem ta­lálnék jobbat. Tíz esztendős korától készült a legszebb em­beri hivatásra. MOST, AMIKOR az öröm, a boldogság „titkáról” fagga­tom, nem kell keresgélnie a választ: — Az én esetemben talán nem tűnnek nagy szavaknak, ha azt mondom: az öröm for­rása számomra — a lelkiis­meretesen végzett, eredmé­nyes munka. Hiszen az én munkám a legszebb, ami em­bernek megadatott: a gyógyí­tás! Visszaadni a beteg em­ber egészségét, sőt, olykor — az életét. Azt az érzést, ami az orvost eltölti, amikor a gyógyuló beteg az első lépése­ket teszi az ágy szélébe fo­gódzva — az évtizedek sem tudják megkoptatni. Nekem minden gyógyult beteg — egy diadal, amit a kór fölött arat­tam. — Öröm az is, hogy ebben a korban élek, most gyógyít­hatok. Fiatal OTI-orvos ko­romban, egy napon sovány, el­esett férfi jött hozzám vizsgá­latra. „Miért nem hívott ki? Magának magas láza van, fe­küdnie kell” — korholtam a vizsgálat után. A férfi kese­rűen legyintett: „Feküdni?! Ágyraj áró vagyok. Nappal más alszik a helyemen ..Zokog­ni tudtam volna. Mit mond­hattam neki? Hogy szedjen drága gyógyszereket, pihenjen sokat, táplálkozzon vitamin- és kalóriadúsan, akkor meg­gyógyul?! Aki átélte azt a korszakot, az tudja igazán, mit jelent ma gyógyítani, ami­kor kitűnő gyógyszerek, kor­szerűen felszerelt kórházak és szanatóriumok, képzett ápolók várják a betegeket — SOK ÖRÖMET JELENT nekem az is, hogy áldozat­Kiállítás az ebédlőben Rács József rajzai a Nagykőrösi Konzervgyárban kész, hivatásszerető munkatár­sakkal dolgozhatom, akik min­dig többet vágynak tudni, s szívesen tanulnak. — Az élet ilyen apró örö­mökből tevődik össze. Nekem sok ilyen örömben volt ré­szem. Egy vers, amit egy gyó­gyult betegem, idős nyomdász írt hozzám, hálából; egy kéz­szorítás a vonaton, valahol Ta­tabánya vidékén: „Nem em­lékszik rám, doktornő? Tíz év­vel ezelőtt maga adta vissza az egészségemet”. Sok elfoglaltsága van. Ez segítette át a megpróbáltatá­sokon. Akkor is, amikor sze­retteit elvesztette, s akkor is, amikor — 1944-ben — egy Vö­röskereszt kórház pincéjében, légitámadás közben, gyertya­fény mellett operált. — Az elfoglaltság a ma­gányra is jó orvosság. Tartal­mat ad az életemnek, s azt a jóleső érzést, hogy szükség van rám. ORSZÁGGYŰLÉSI KÉP­VISELŐ, a parlament egész­ségügyi és szociális bizottsá­gának tagja; az Orvos-Egész­ségügyi Szakszervezet Pest megyei Bizottságának orvosel­nöke; a Pest megyei Vöröske­reszt TBC társadalmi bizott­ságának titkára és az SZMT tagja. A tevékenysége nem fá­rasztja. S ha mégis, pihente- tőnek ott a könyv és a zene. — Hasznosan élni — ez a legnagyobb öröm. ny. é. )i?rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* \ \ „Elvégre | egyenjogúság van?!“ | Bizonyára ismerik a viccet S x Lehel kürtjéről, de — ha § S megengedik — mégis elmou- ^ § dóm. Elvégre — egy újszülött- § ^ nek minden vicc új. § Tehát: tanfelügyelő látogat S S a falusi iskolába. Történelem S X óra. A vendég figyel egy da- $ X rabig, aztán megkérdezi: „No, ^ § fiam, ott a harmadik padban, § ^ mondd lyieg nekem, ki törte § ^ el a Lehel kürtjét?” A gyerek X S pirosra gyűlt arccal hebeg: S X „Nem . . . tudom ... de nem § N én voltam ...” A tanfelügye- ^ 5 lő elképedve fordul a tanító­^ hoz: „Mit szól ehhez, tanító X úr?!” „Én hiszek neki” — S o felel elszántan a tanító, — S X „nem hazudós gyerek.” X A tanfelügyelőt a jó sors a ^ X vonatban összehozza a község ^ ^ plébánosával. Elpanaszolja, § mit tapasztalt az iskolában, X § amikor megkérdezte, ki törte X X el Lehel kürtjét. A plébános S X szelíd hangon békíti: „Ne § § mérgelődjön ezért, tanfelügye- ^ ^ lő úr. Amilyen konok kölykök ^ ezek, úgysem tudja kiszedni x belőlük az igazat. Sajnos, a X X tanító meg hozzájuk húz . . .” X X Mindez annak kapcsán ju- ^ X tott eszembe, ami velem esett ^ § meg mostanában. Tisztítóba ^ vittem a télikabátomat. Nehéz s szövetből készült, dupla vate- X X linos darab, lehet vagy nyolc X X kiló. Tizenkét megállót áll- ^ X tam vele végig, a villamoson! § Az ülőhelyek nagy részén fér- ^ fiák ültek, tizennyolctól — x hatvanig. De egy sem akadt, X § aki a helyét felajánlotta vol- S 6 na. $ § Sajgó háttal, zsibbadt karok- ^ ^ kai, s bosszúsan nyitottam be ^ a tisztítóba. A főnök rutinos § nyájassággal faggatott: Miért X « olyan rosszkedvű? Elmondtam X X neki. „Hja kérem, — legyin- § X tett ironikusan, — ilyen a mai ^ § fiatalság! Velem is megtör- sj § tént, hogy nekem kellett át- adnom a helyem egy idős x asszonynak, pedig tele volt X X a kocsi fiatalokkal!” X Jobban megnéztem magam- § X nak: harmincöt-negyven kö- ^ ^ zött lehetett... ^ ^ A tisztítóból egyik megyei ^ intézményünk osztályvezetője- X hez vitt az utam. ö is észre- ^ X vette, hogy bosszús vagyok. § s Kérdezte az okát, neki is el- ^ § mondtam. „Ugyan, asszonyom, ^ — .vigasztalt fölényes mosoly- s lyal, — miért akad fenn ezen, X X elvégre egyenjogúság van!” X X Helyben vagyunk! Most már § X aztán igazán dühös voltam, ^ § vagyok és maradok tisztelet- 5$ ^ tel mindaddig, amíg ... £ ^ Amíg hülyegyerek frizurás s § ifjoncok nyugodtan és üldö- í x gélve nézik, hogy törődött § X idős emberek állnak a jármű- ^ § veken, s ezt meglett férfiak ^ ^ úgy nyugtázzák, hogy „elvég- J; re egyenjogúság van ...” s S Vajon a vegytisztító üzlet x X tulajdonosa mit szólna, ha az £ X ő édesanyjának nem jutna ^ X ülőhely a tömött villamoson? § § Az osztályvezető akkor is ^ ^ olyan megbocsátó mosollyal tudna-e hivatkozni az egyen- x X jogúságra, ha az ő feleségét X X söpörték volna el olyan kimé- § X letlenül a fiatalok, mint azt a § § szatyrokkal megpakolt asz- ^ ^ szonyt, tegnap este a hetes ^ autóbusz lépcsőjétől?! 5 S Mikor értik már meg az X X emberek, hogy az egyenjogú- $ X ság nem jelent egyet az udva- ^ § riatlansággal, a tisztelettudás ^ § és az előzékenység tökéletes ^ hiányával?! § ny. é. X X X V/v//////////////////////////////////////' A Nagykőrösi Konzervgyár üzemeiben jól ismerik Rácz József tanárt. Míg diákjai po­A Bessenyei család levelet ír — apunak. ünnepi készülődést az üd­vözlőlapok vásárlása jelenti, mivel ez az utolsó hely, ahon­nan jókívánságainkat még ünnep előtt továbbíthatjuk”. A tengeri üzenetváltást a telefon berregése töri meg. Brindza Emma — a másik rá­diós — nyúl a kagylóért. Szi­gorú arcára hamar mosolyt varázsol a felismerés. Érezni, A pécsi méhészszakcsoport tagjai megnyitották az ország első méhészklubját. A klub Baranya megye mintegy másfélezer méhészének közös otthona lesz. Lehetőséget ad , arra, hogy a megye méhészei rendszeresen találkozhassanak, kicserélhes­sék tapasztalataikat, s az eddi­ginél szervezettebbé tegyék szakmai képzésüket. Országos tekintélyű szakemberek tarta­nak majd itt előadásokat; itt I helyezkedik el a méhész-szakr könyvtár, s három barkácsoló műhely is a tagok rendelkezésére áll. A jól felszerelt műhelyekben a méhészek még kaptárakat is „gyárthatnak”. KESZEG - SZÁRAZON A szegedi Kos­suth Halászati Szövetkezet „nyugdíjazta” régi haltartó bár­káját, a .,Ke- szeg”-et. Korsze­rű, fémtestű esz­közben tárolják ezután a Tiszából kifogott pontyo­kat és harcsákat. Az öreg Keszeget sok évtizedes szolgálat után ki­emelték a folyó­partra, ahonnan különleges szál­lítóeszközökkel a helyi vármú­zeumba vontat­ták. A 16 méter hosszú, négy mé­ter széles, lyuka­csos aljú hajó, utoljára még kör­bejárta a várost. A Nagykörúton át vontatták, ahal a villanyve­zetékek nem aka­dályozták a szál­lítást, majd a ré­gi szegedi vár­rommaradvány évszázados falai mellett helyezték el, ahol a jövőbe­ni helyét kijelöl­ték. A szegedi muzeológusok szerint ez volt az utolsó tiszai fá­ból készült, ilyen nagy méretű hal­tartó bárka. Kü­lönös formája arra utal, hogy a régi tiszai szállí­tóhajók mintájá­ra készítették év­tizedekkel ezelőtt a mesterek. A bárka orr-ré­szét például a tiszai hajókra jel­legzetes, úgy ne­vezett bőgős orr díszíti. Ezért is érde­melte ki az öreg bárka, hogy a jö­vőben a vármú­zeumban emlé­keztesse a látoga­tókat a régi sze­gedi viziemberek életére. A BICIKLI — Már maga mellé is foga­dott egy másikat — folytatja a vigasztalást. — Ott van a tanyán. — Ott egye meg a fene — mondja a vádlott és eldobja a csikket. — Maga már nem tudott, úgy látszik megfelelni... — szól az egyik hallgató és szin­tén elmond erről egy történe­tet. — Kellett magának betömi, meg hamisan vádaskodni? — így az őr. Most pár esz­tendőre bennmarad, bizonyo­san. — Ott egye meg a fene... Majd kijövök én. Aztán kapok olyant, minden ujjamra egyet. Van elég, Cegléden, meg a megyében. — Nana! — vélekszik az asszony, kitől ez a férfiú el­vitte, betörvén a lakást, a hol­mit. litechnikáztak, ő egy sarokból figyelte az embereket és raj- zolgatott. Sok tus- és filcrajz került ki kezéből, sok embert megörökített. Tulajdonképpen a munkások kívánsága volt, hogy képeit állítsa ki. „Aztán majd tessék szólni, hol lehet­ne látni?” Most a^tán ,, mindenki, lát­hatja. A konzervgyár ebédlő­jének falán — érdekes kiállító terem — függnek a képek. A tanár úr politechnikás nap­jain készültek, meg néhány nagykőrösi utcarészlet, pano­ráma. Kevés kamarakiállításnak van ilyen nagy közönsége, mint Rácz tanár úr konzerv­gyári kiállításának. Minden- nao, minden ebédelő elisme­rően végigfuttatja szemét a rajzokon. S kell ennél jobb kritika? (bányász) Magzatélesztő berendezés A hódmezővásárhelyi Elekt- rofém Ktsz-ben befejezték a különleges, orvosi életmentő berendezés, az úgynevezett magzatélesztő 25 darabból ál­ló, első sorozatának gyártását. A korábban elkészült példá­nyokat már szerelik az ország számos klinikájának, kórházának szülészeti osztá­lyán. Az új típusú készülé­kekkel olyan csecsemőket vesznek pillanatok alatt keze­lésbe, akik a születés utáni másod percekben az életműködésnek szinte semmi jelét nem mutat­ják. A magzatélesztő készülékből jövőre már ötvenet gyártanak az OMKER megrendelésére belföldre, s előreláthatólag külföldi igényeket is kielégí­tenek. £ ACTA OECOjNOMICA A Magyar Tudományos Akadémia „Acta oeconomica” címen új folyóiratot indít, amely a Magyar Közgazda­ságtudomány fontosabb ered­ményeit tárja a külföldi olva­sók elé. Az új folyóirat éven­te négyszer jelenik meg és főleg angol, de ezenkívül orosz, német és francia nyelvű tanulmányokat is közöl. — Semmi nana. Mi volt ne­kem ő? Feleségem? összeáll­tam vele, most meg vége. Ne­kem nem is kell másképpen asszony. — Eladták ám a biciklit Is — szól az asszony. A férfi erre már nem szól. A biciklit meg kell emészteni. — A biciklit is? — El. Alighanem el is itták i az árát. — A biciklit, azt sajnálom, j Megért az nyolcszázat. De eze- j rét is. Több évet fog mindjárt kap-i ni. Többet, mert hatszorosan; büntetett, garázda ember ez a; 29 éves legény; Bazán Pál. | Most legfrissebben betörés,; hamis vádaskodás terheli a; bűnlistáját. Több évet fog kap-! ni, jogerősen. Az ítéletet vár-! ía. j — A biciklit pagyon sajná-; lom — szól. Még egészen jó; volt a külső gumi is rajta. ; (al) > Az ország első méhészklubja | — Rágyújthatok? $ Az őr megengedi. Egyked- ^ vűen fújja a füstöt. ^ A menyecske ott álldogál ^ egy köpcös kucxmás ember ^ mellett. ^ Sutyorognak valamit. ^ — A tanúk? — kérdem az ^ ügyvédet. § — Nem. ök a károsultak. > Különben derűs, közlékeny S ember az ügyvéd. ^ — Mindig az asszony csinál­^ ja a bajt. — mondja, s elmesél ^ egy történetet Az a csattanó- ^ ja, hogy a nő túl akart adni a ^ férfin és feljelentette. A férfi ^ bevonult a börtönbe, de az ^ ágya nem maradt otthon hide- ^ gén. Ez az eset is ilyen. ^ — A magáé sem marad S hidegen, ne féljen — mondja S a menyecske, ki úgy viselke- ^ dik, mintha sértettként pilla- | natnyiag kívüli állna minden- N efféle gyanúsításon. , vetítés” — nyugodtan nevez­hetjük annak — így hangzik: Bessenyöi János, a hajó elektrikusa a rádió mellett. — „Itt Antalyában nem is gondolja az ember, hogy de­cember közepén járunk. Verő­fényes időben állunk a festői kikötő előtt. A viharos napok után egy kis nyugalom van. Utunk végcélja Trieszt. A ha­jó valószínűleg ott, vagy Ri- jekán tölti az ünnepeket. A; körülményekhez képest igyek-\ szőnie az otthoni meleg han-; gulatot valamelyest pótolni. \ Mi pedig, akik hazalátogatunk \ néhány napra, visszatérve ma-! gunkkal hozunk valamit az! otthon hangulatából. Ebből! élünk aztán újra néhány hó-j napig. így készülünk az ünne- i pekre. A tengerészeknek ta- \ Ián ez jelenti a legnagyobb iz-; galmat”. így hangzott az üzenet, me-! lyet Marika boldogan továb-j bit a Budán lakó Bessenyöi! családnak. Ök egy tengerész-: család legszebb ajándékát; kapják: ha sikerül, együtt; tölthetik az ünnepeket. | 75 óra 45 perc... Újabb hívást jelez a készü-! lék. Néhány kölcsönös jelzés,! mely a tudomásulvételt, a i megtalált kapcsolatot jelenti! is máris egy újabb hajó, ai "zeged motoros tengerjáró je-! bntkezik: — „Alexandriában vagyunk.'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom