Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

Vegyék figyelembe a község érdekeit is

MEGJEGYZÉS ORVOSUGYBEN

Tápióbicskén még nem volt fogorvos, dr. Tímár Gyula tehát ezen a téren szinte úttörőmunkát végez. Egyre többen vesznek bátorságot, s jelennek meg a rendelésen. Jelenleg 1103 gyermek és felnőtt beteget kezel.

Magam is elhatároztam,

Szilveszterre

befejezik

A járás termelőszövetkezeteiben a leltározásokat december 1-én kezdték meg. Illetve akadt néhány termelőszövetkezet, amely megkésett, például a tápiószecsői Egyetértés és a kákái Kossuth.

A leltározásokat azonban ma már mindenhol teljes erővel végzik. Különösen jól haladnak Farmoson, Pándon, Tápiógyörgyén, Üjszilváson és Tápiószöllősön. Gyengébben megy a munka a nagykátai Kossuthban, a szentmárton- kátai Kossuthban, a tápiószecsői Egyetértésben és a tápió- szentmártoni Úttörőben.

Mindent összegezve azonban, úgy néz ki, hogy a szövetkezetek a leltározást szilveszterre mindenütt befejezik.

hogy felkeresem. Az egyik rendelésen aztán várnom kellett, mert az orvosi lakásnak látogatói voltak.

Megdöbbenve hallottam, hogy a járási egészségügyi osztály egy gyermekorvost akar a lakásba telepíteni addig, amíg Nagy- kátán el nem készül az orvosi lakás.

Igen ám, de mi lesz akkor a mi fogorvosunkkal? Mi lesz a betegekkel? Az sem mellékes, hogy amíg sikerült a rendelőt használhatóvá tenni, az orvosnak nem csekély anyagi áldozatot kellett hoznia. S nem lesz tán mellékes, ha meghallgatjuk a betegek véleményét is. Imé néhány:

— Nem azért építtetett a község orvosi lakást, hogy Nagykátára átjáró orvos lakjon benne, hanem azért, hogy a község javait szolgálja.

Jelenleg fogorvosi, később

majd mint körzeti orvosi lakásként.

— Tűrhetetlen, hogy a község érdekeit nem veszik figyelembe.

— Végre megértük, hogy Pándnak és nekünk saját fogorvosunk van. Mikor érjük már azt is meg, hogy a döntések meghozatalakor a község és nem Nagykáta érdekeit veszik figyelembe.

S ezekhez még hozzáfűzném azt, hogy Tápióbicske már eddig is sok áldozatot hozott a járás orvosellátásáért.

Tudomásom szerint az orvos Tóalmásról jönne Bicskére. Igazán nem volna nagyobb fáradtság gépkocsival onnan bejárnia Nagykátára.

Ezek után azt kérjük a járási egészségügyi csoport vezetőitől, hogy fontolják meg még egyszer lépésüket.

(pápai)

A N

A G Y K Á T A 1

JÁRÁS

RÉSZÉRE

II. ÉVFOLYAM,

99. SZÁM

1965.

DECEMBER 23, CSÜTÖRTÖK

Bíj&zás - felméréssel

A járás termelőszövetkezeteiben mindenütt folynak a munkavállalások. A szövetkezetek vezetői ez alkalommal

Riport a kocsmából

EGY NAP A „CSESZN AKNÁI“

térség. Idegölő dolog az állandó zajban és lármában dolgozni. A legnehezebb: elviselni egyes italozók és ittasok szeszélyét. Ha nem lennék italboltos, soha nem mennék italboltba.

Mivel nem sikerült első vendégnek lenni, ezért elhatároztam, én leszek a legutolsó. Az emberek, mint a moziban, a színházban, az italboltban is megérzik a befejezést, a zárórát.

Utolsónak értem a kapuhoz, amikor egy óriási kutya elkapta a kabátomat.

— Néró nagyon szereti a vendégeket. Mert játszanak vele, vagy adnak neki valamit, ezért soha nem akarja elengedni az utolsó vendéget — mondta kedvesen Lénárd La- josné.

Ijedtségemben köszönés nélkül távoztam.

Urbán László

Ebadta mondta

Történelemórán hangzott el a következő kérdés:

— Kik voltak a tatárok?

Az egyik gyerek felugrott és

habozás nélkül mondta:

— A tatárok azok voltak, akik a tatárjárást csinálták.

— j. i. —

közlik a vállalókkal, hogy a vállalt feladatokért nagyjából milyen díjazást várhatnak majd.

A szövetkezetek vezetői az egyes munkák díjazásáról tervezetet készítettek. A járási tanács mezőgazdasági osztálya a végrehajtó bizottság határozata alapján ezeket a tervezeteket bekérte a termelőszövetkezetektől. A felülvizsgálatban és a véleményezésben részt vett a Nemzeti Bank megbízottja is.

A véleményezők meggyőződése, hogy a munkadíjazási módszerben rejlő aránytalanságok okozzák az évközi gazdasági problémákat. Ezért a beküldött munkadíjazási tervezeteket felülvizsgálták, elemezték, és azoknak a tsz-ek- nek a vezetőit, ahol ilyen feszültségek jelentkeztek, behívták, és személyesen vitatták meg velük a tervezet hiányosságait.

Előadás, amatőrfilmmel

Mi épült, mi épül? — Mit szeretnének tápiószentmártoniak?

— Négy és fél kilométer új villanyhálózat, ötven férőhelyes óvoda, korszerű ravatalozó megépítése; ezek a főbb létesítmények, amelyeket ez évben adtak át a község lakóinak — mondotta Faludi Imre, a tápiószent- mártoni tanácselnök.

— Az igények állandóan nőnek, a munkatervek hozzájuk igazodnak.

Közeli megvalósításra vár a Szabadság-telep és a sashegyi lakótelep villamosítása.

Máris megkezdődött a villamosítás a gőböilyjárási ta- nyavilágban, ahol a lakosok házanként ötszáz forintos hozzájárulást adnak. Több évi huzavona után minden remény megvan arra, hogy az új általános iskola építését jövő év nyarán megkezdik. Sajnos, a kutak körül nincs minden rendben, mert az újfalui artézi kút csak csepeg, s a malmi kút is mind kevesebb vizet ad. Máshol pedig korszerűen, lebegő vízzel kellene szabályozni a víz haszontalan elfolyását.

— A télen teljesen járhatatlan irsai út teljes kikövezésére ez idő szerint semmi remény sincs, de ennek másfél kilométeres szakaszát

a Rákóczi Tsz tanyaközpontjáig egy-két éven belül kiépítik.

Végezetül ismertette a tanácselnök a járdaépítési terveket.

A hozzászólók a parkosítást, valamint a légvonalban 4 kilométerre levő gőbölyjárási vasútállomásra vezető út kiépítését szorgalmazták.

A fentiek egy TIT-előadá- son hangzottak el. Meg kell, hogy mondjuk, az ilyen természetű, gyakorlati előadások különösen alkalmasak arra, hogy a hallgatóság érdeklődését felkeltsék, őket aktivizálják. A fentieket a népművelési dolgozók által készített amatőrfilm levetí- tése követte, amely a község társadalmi eseményeiről szólt.

Várallyai Béla

„Kemény gyerekek"

KARÁCSONY

Pataki Tibor rajza

A Monori Állami Gazdaság pándi üzemegységében is „derékba kapta” a korai tél az őszi betakarítási és egyéb munkákat. A legnagyobb igyekezet, a legnagyobb akarat, a legjobb szervezés is mind kevésnek bizonyult a korán és keményen beköszöntött téllel szemben. Legalábbis így látszott a kezdeti időkben. Na, de azóta már sok víz lefolyt a Dunán, és sajnos (tegyük hozzá, hogy sajnos) a pándi dombokon is.

Az ember igyekszik kiismerni a rossz és kedvezőtlen időjárás gyengéit, és azt a maga javára fordítani. No, meg aztán a pándi gazdaság dolgozói és vezetői sem olyan „gyerekek” ám, hogy csak úgy egykönnyen belenyugodjanak abba, hogy itt a tél, és nem lehet befejezni jazjaszi munkákat. Ezt egyébként a konkrét tények is bizonyítják. Szatmári László és Czira II János traktorosokon még nem fogott ki véglegesen a tél. Váltott műszakban dolgoznak, DT 54. típusú gépükkel, és ha csak egy kis mód van rá, fordítják a fekete barázdát. Jelentős részük van abban, hogy már csak 180 hold felszántatlan terület van a pándi gazdaságban.

Méltó társuk Szilvási Ferenc is. ő Orkán-géppel tépi és vágja a kinn maradt kukoricaszárat. Neki is sok köszönhető azért, hogy a lábon álló szárból már csak mintegy 20 hold van. (Lehet, hogy mire ez a tudósítás megjelenik, már ez a 20 hold is eltűnik.

Dacolni az időjárás szeszélyeivel — hideg, eső, hó, sár, — becsülettel zárni a lehetőségekhez képest az 1965-ös esztendőt, ez jellemzi a pándi gazdaság dolgozóit, vezetőit.

<mj)

6 és fél milliót fizetett ki járásunkban az Állami Biztosító

A szeptember 30-i zárlati adatok szerint a nagykátai járásban az év folyamán 6 millió 578 ezer forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító járási fiókja szövetkezetek és magánosok részére.

Vélemény

a szecsői KiskirálynőrőI

Nem szokásom nyilvánosan dicsérni, de még ilyent nem láttam, mint a szecsői Kiskirálynő előadását. Pontosabban, a szecsői rendezőt még soha nem láttam így, mint most, hogy a rendezés mellett játszott is ugyanabban a darabban. Énekelt,

ADOS, FIZESS!

rivel a padlást. Szóval minden nagyon rendben volt.

Egyik vasárnapon Csibráné kendőt kötött, és elment az ángyához rétest húzni. Az öreg Csibra az asztalon könyökölt és gondosan olvasta az újságot. A legényke valahol az udvaron kotorászott, vagy az is lehet, hogy átlépett a szomszédba komázni. Csibra már az utolsó oldalon járt, és álmos szemmel böngészte az apróhirdetéseket is, amikor valami különös zaj megpiszkálta a fülét. Letette az oku- lát, kitörölte az álmosságot a a szemeiből, megszegte a fejét és figyelt. Valaki a padláson motoszkál, erre meg mert volna esküdni. A zaj egyre biztosabb és határozottabb lett. Csibra nem sokat teketóriázott. Felugrott és usgyi, ki az udvarra. Sebesen haladt az eresz alatt. Pillanatok alatt felkapaszkodott a padláslétrán.

A mécs ott volt a padlás földjén. Jani gyerek pedig ugyancsak gyömöszölte a zsákba a kukoricacsöveket.

— Mit csinálsz te itt, fiam? — A legény ke megrebbent.

Elengedte a zsákot, és rémülten nézett a padlásajtó felé, amelynek a rámájában ott gömbölyödött az öreg.

— Semmit.

— Hogy-hogy? — kapaszkodott az öreg egy lépcsőfokkal feljebb. — Előtted a mécs. Kezedben a zsák szája, és azt mondod, hogy semmit se csinálsz?

Mire elmondta a magáét, felkapaszkodott a padlásra. Megállt szemközt a legénynyel. Az leszegte a fejét, az öreg meg elrúgta a zsákot. Kifordult belőle két hatalmas kukoricacső.

— Tele akartad szedni? — A fiú vállat vont:

— Lehetséges.

— Pedig ekkora zsákba belefér vagy ötven kila.

— Nyilván.

— Mit akartál vele? — Jani nem válaszolt, csak morgott. — El akartad vinni? Mondjad hát! — förmedt rá az öreg keményen.

— Tartozók vele. Helyt akartam állni.

— Aztán miért nem szóltál nekem? Becsületes dolog így apád híre nélkül elvinni valamit a háztól? Hiszen ami itt

táncolt, mulattatott, vagyis együtt élt a közönséggel.

Kiskirálynő a darab címe. Vajon mit rejt magában? Hamar kibontakozott a cselekmény. A színpadról egy barátságos kis vendéglő hangulata áradt. A téma mai: fiatalsággal, túlkapásokkal és fejlődő életünkkel foglalkozik.

A szép számú közönség nagyon jól szórakozott, már szinte belefáradtunk a tapsba. Innen is, onnan is a megelégedés hangján nyilatkoztak a szecsői művelődési otthon színjátszóiról. Igaz, ami igaz, nagy lelkesedéssel játszottak egytől egyig. Talán az énekesek hangja nem volt egészen kielégítő, de mindent kárpótolt a jó rendezés.

Nem akarok kiemelni egyes szereplőket, hiszen mind megállta a helyét, de mégsem hagyhatom említés nélkül a címszereplő Rákosi Györavnét. Elejétől végéig motorja volt az előadásnak, sok hivatásos művész mellett sem vallna szégyent.

A magunk részéről a szecsői Kiskirálynőnek további sikert jósolunk.

Antal Erzsébet

MOZIMŰSOR

Nagykáta ma: szünnap, holnap: Iszony. Tápiószele ma: szünnap, holnap: Zöldár. Tápiószentmárton ma: Az életbe táncoltatott leány. Kóka ma: Fehér karaván. Farmos ma: Többgyermekes agglegény.

Tápiószőllős ma: Jog és ököl. Szentlőrinckáta ma: Robbantsunk bankot. Tápiószecső ma: Utitár- sak.

I

t

van, az majd annyira a tied. mint az enyém. Miért lopod magadat, fiam?

— Szégyelltem.

— Miért? Kinek tartozol?

— Panna nénje várja, hogy kitisztázzam a kontót.

Az öreg nagyot nyögött. Nem tudott hirtelen mit mondani. Egy ideig tétlenkedett a fiú mellett. Lehajolt, felvett egy cső kukoricát. Megforgatta, nézegette. — Hallod-e, elég lehetős kukorica termett. — Igen, — lehelte bűnbánóan a legény. — Szép csövek. A csutkája elég vé- j kony. Csupa szem. — A fia- \ talember bólintott. Az öreg \ megint kifogyott a szóból. j Nem tudta, hogy mit tegyen, i Utóbb is odakattyogott a pad- i lásajtóhoz. Lenézett az ud-1 varra, majd hirtelen visszalé- j pett a fiához.

— Jani fiam! Sebesen rakd\

meg azt a zsákot, utána pe- \ dig még vagy két zsákkal. Azt \ is húzd el Panna nénihez. Azt! meg írja az én kontómra. \ Amíg te a zsákokat rakod, én > majd a kapuban vigyázok. \ Ha véletlenül anyád jönne, hát \ füttyögök. Szedjed no! — az- ! zal kilépett a padlásajtón. \ Megfordult, és úgy haladt le-! felé. Farral, mint a lőcsei ma- ? lac. ;

Rossi Károly '

Ahol én lakom — hallják-e — csupa-csupa fekete föld. Aztán vegyük hozzá, hogy olyan sima, akár a gyúródeszka, sehol egy csepp hajlat, vagy akkora domb, mint egy vakondtúrás. Ezekután aztán el is hihetik nekem, hogy mifelénk az a homokot kedvelő, domboldalon cickézö szőlő soha meg nem terem. Ez. az oka annak, hogy a tele borosüveget megnagyságurazzuk.

A szövetkezeti kocsmában csurgásig van a bor, de azért, amit a Száka Panna dugdos a kamrájában, az mindig kedvesebb. Akár rizling, akár kadar. Amilyen jó szíve van Panna néninek, ad az még kontóra is. Ennyit előre kellett bocsátanom ahhoz, hogy maguk is megértsék, ami ezután következik.

★

Csibra Jóskáéknak ugyancsak bevágott az esztendő. Az ember is, meg a legény is fogta a dolog végét egész éven át. Négy tornyos szekér alig tudta befuvarozni a sok terményt. A búza, árpa már a cséplés után kijárta. A végére maradt a kukorica, répa, krumpli, miegymás. A háztájiból négy nagy fuvar kukorica. Csibráék vidáman fü- työrészve terítették fel tengeRitkán járok italboltba. Most aztán a dupla vagy semmi elvét követve, egy egész hétköznapot töltöttem a tóal- mási 8-as számú italboltban, almásiasan a „Csesznaknál”.

Elég korán keltem, mégis lekéstem a nyitást, az érdekes kocsmai élet kezdetét. Az orrom előtt távoztak el a 45-ös és 21-es Építőipari Vállalat munkásai, akik minden hajnalban elfogyasztják féldecijüket. A következő órákban helyi dolgozók, nyugdíjasok és átutazó idegenek fogyasztottak kedvük szerint rövidet, bort vagy sört.

Lénárd Lajos és felesége 12 éve vezeti a szövetkezeti italboltot. Barátságos, kedves emberek.

— Százötven vendégünk van átlagosan a hétköznapokon, négy-, ötszöröse vasárnapokon és ünnepnapokon — dicsekedett statisztikusan a pontosságot szerető férj.

— Mennyi italt mértek ki ebben az évben?

— Nem egészen literpontossággal, hatvanezer liter csapolt sört, húszezer liter bort és majdnem négyezer liter tömény szeszt.

— Vannak-e rendszeres, állandó vendégeik?

— Igen, én is állandó vendég vagyok, és rajtam kívül még sokan vannak — szólt közbe minden kérdezés nélkül az ötvenhat éves Márton bácsi. — Na, de engem még nem toltak haza taligán — tette hozzá halkan, de nyomatékosan, hogy hangsúlyával is $ igazolja magát.

Nem kételkedtem Márton $ bácsi szavaiban. Gyorsan $ megbarátkozott velem, s meg- $ kértem: ha már italboltban S italról van szó, elmondhatná $ véleményét. 5

— Kérem, én harminc éve $ minden reggel megiszom az i egy-két féldecit, délután a $ szokásos fröccsöt, de meg is $ keresem. Nemcsak iszom, dől- s gozom is. Ebben az évben 16 ^ ezer forintot kaptam a tsz- 5 ben paradicsomtermesztésért $ és 15 ezer forint rendes fize- $ tést, mert fogatos vagyok. 5

Az interjú egy tréfával ért ? véget. Márton bácsi félrehí- $ vott:

— írja mef hogy az alkohol l

nem mindig öl és butít, mert$ én még nem vettem észre $ magamon... $

S

A délutáni és az esti órák- 5 ban szaporodtak a sörözők és 5 a borozók. A fiatalok a rex- $ asztal körül helyezkedtek el, $ néhány vidám ember nótázni ? kezdett, hogy kocsmaiassá te- i gye a kocsmát. Volt olyan,! akit csak nagy női ügyesség- $ gél tudott hazacsalni a fele- $ sége. J

— Mi Lénárd Lajosnak. \

mint italboltosnak a vélemé- $ nye az italboltról? \

— Ez a legnehezebb mes-!