Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

Irodalmi óra — irodalmi színpaddal Eddig nem próbált új fel­adat megvalósítására vállal­koztak az Ódry Árpád Iro­dalmi Színpad tagjai. Ked­den délután felkeresték a gimnázium levelező tagoza­tának második osztályát, és Velkey Imre tanár iroda­lomóráján vettek részt. Csokonai Vitéz Mihály éle­tével, költészetével foglal­koztak a hallgatók, s a ta­nári előadás illusztrációja­ként a vendég előadók Cso­konai verseiből szavaltak. Márky Péter előadásában hangzott el az Estve című költemény. Tempefői című drámájából Márky Péter és Ottohál Vilmos adott elő részletet. A Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című verset Klément Éva szaval­ta. Az óra befejező részében Gyarmati Teréz a Szegény Zsuzsi a táborozáskor és A rózsabimbóhoz című költe­ményeket adta elő, Dorogi Edina a Tihanyi Echóhoz című verset és Csokonai hí­res szerelmes versét, A re­ményhez címűt mondta el. A versek mondanivalóját a jól hangsúlyozott előadásmód kiemelte, könnyebbé tette a magyarázatot a tanár, a meg­értést a hallgatók számára. Az irodalmi színpad funk­cióinak kiszélesedése, a gya­korlati alkalmazás kiterjesz­tése, első próbálkozásként is, hasznosnak mutatkozott ezen a gimnáziumi bemutatkozá­son. (t—i) CEGLÉD! PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CEGLÉDI JÁRÁS CEGLÉD VÁROS RfeSZERE IX. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1965. DECEMBER 23, CSÜTÖRTÖK Az év utolsó tanácsülésén megvitatták: Túlzsúfoltak vúrosunk középiskolái — Nincs elegendő politechnikai tanműhely Kedden délelőtt tartotta ez év utolsó ülését a városi ta­nács. Az ülés fő napirendi pontjaként az iskolareform végrehajtásáról és az iskolák tárgyi és személyi feltételei­nek biztosításáról szóló jelen­tést tárgyalták, melyet Bárdos Endre, a városi tanács műve­lődési osztályának tanulmá­nyi felügyelője terjesztett elő. A jelentés első részében be­számolt az iskolák kapcsola­táról az élettel, a gyakorlattal és a termeléssel. Városunk iskoláiban is — mint mondot­ta, az új tanterv bevezetése után a gyakorlati foglalkozá­sok helyes szerszámhasználat­ra, takarékos anyagfelhaszná­lásra és balesetelhárításra ne­velik a tanulókat. A közhasznú társadalmi munkákkal kapcsolatban meg­— Körzetesítés csak diákotthonokkal 99* »Becsületbwrzén^ olcsó az árfolyam Egy szelet csokin is el lehet csúszni Kényelmetlen. Nemcsak an- csak annak, aki „elcsúszott”. Mindenkinek. Annak is, aki „rajtakapta”, annak is, aki látta a szerencsétlen asszony „balszerencséjét” a 22-es ön- kiszolgáló boltban — kedden estefelé. A boltvezető jegyzőkönyv­be írja: 1 doboz konyakos meggy — 33 forint. Sorban következik a két tábla mo­gyorós csokoládé, a három sze­let „Bajtárs”... a Camea szappan, az „Arany” csokik, meg a többi, összesen 118 fo­rint 70 fillér értékben. Két üveg sört, egy kocka vajat és még valamit kifize­tett — A többit az „édességbolt­ban”, a Rákóczi úti önki- szolgálóban, meg az Illatszer- boltban vettem, — menti magát az asszony. — szembe­sítés — az említett boltok egy-egy kiszolgálójával — bebizonyítja, hogy nem is járt aznap az ő üzletükben. — Mennyit keres a munka­helyén? — Ezerhatszáz forintot? — Megérte? — Az utóbbi időben meg­szaporodtak a bolti lopások. Egv asszony két darab egy forintos csokit, egy másik négy forint nyolcvan fillé­res édességet, a harmadik meg májkrémet, kávét és cso­kit rejtett el 18 forint 60 fil­lér értékben. A többiek is ha­sonló „semmiségen” csúsz­tak el. Ügyük a szabálysér­tési előadó előtt van. Semmiségek? — Valóban nem nagy ügyek, dehát — úgy látszik — a „becsületbör­zén” olcsó az árfolyam. A 22-es boltban két forint és 118 forint 70 fillér között vesztegették decemberben a meggondolatlanok. A „nagy ügyek” azonban sokszor ilyen kis összegeknél kezdődnek. (—ez) állapította, hogy a gazdaságok általában indokolatlanul ala­csony bért fizetnek, hibás a munkaszervezés s nem egy gazdaságban az ott tapasztalt munkafegyelem hiánya rossz példával szolgált a fiatalok­nak, ami viszont nem szolgál­ta az alapvető célt: a termelő- munka megszerettetését. Vá­rosi viszonylatban — folytatta beszámolóját — a megfelelő tárgyi feltéte­lek hiánya akadályozza az általános iskolákban a po­litechnikai oktatás zavar­talan megvalósítását. A mezőgazdasági jellegű fog­lalkozásokhoz nem biztosítot­ták még a szükséges területet. Nem áll rendelkezésre elegen­dő számú politechnikai tan­műhely sem. Helyes lenne,: egy központi tanműhely meg-' építése, mely nagyban előse­gítené a politechnikai oktatás bevezetését — mely jelenleg csak hat iskolában történt meg városunkban. Tárgyalta a jelentés a kör­zetesítés következtében a vá­rosi iskolába járó gyermekek helyzetét. Megállapította, hogy — különösen a piaci napokon — az autóbuszokkal bejáró gyermekek sokszor lemarad­nak a járművekről. Ezen a nem kívánatos "l: helyzeten csakis diákott­honok létesítésével lehet­ne intézményesen változ­tatni. A jelentés további részében foglalkozott az általános és szakmai műveltség színvona­lának problémáival, a szocia­lista világnézet és erkölcs ki­alakításának feltételeivel. Meg­állapította, hogy még mindig nem sikerült mentesíteni a tanulókat a túlterheléstől, a középiskolák túlzsúfolt­sága ugyancsak hátrányo­san befolyásolja az okta­tás színvonalát. Végezetül beszélt a pályavá­lasztási tanácsadás bevezeté­sének szükségességéről és az úttörő mozgalom fejlődéséről, jelentőségéről az ifjúság neve­lésében. A hozzászólók közül Ócsai István, gimnáziumi tanár, az oktató- és nevelőmunka aka­dályairól szólva megállapítot­ta, hogy ezek elsősorban az is­kolák túlzsúfoltságából, az épületek korszerűtlenségéből adódnak. Kovács András, a Földváry Károly iskola igaz­gatója elmondó'.1,a, hogy a gyakorlati oktatáshoz vásárolt vasvázas műhelyszerkezetet a tervezett társadalmi munká­val nem, hanem csak szak­emberek segítségével lehet összeszerelni. A napirend vitájában még részt vett Jászberényi Károly- né, kecskéscsárdai pedagógus, dr. Zoltán Zoltán megyei ta­nácstag, Lénárt József, a Ki­segítő Iskola igazgatója, He­gedűs József vb-titkár és Győ­ré Sándor, a városi tanács művelődési osztályvezetője. Szelepcsényi Imre vb-elnök javaslatára a tanácsülés elfo­gadta a jelentést, dicséretet szavazott a pedagógusoknak jó munkájuk elismeréseként és a Földváry isko*j vasvázas tanműhelyének felállításához 30 ezer forint hitelt szavazott meg. A tanácsülés ezután a mező- gazdásági állandó bizottság j jelentését és a tárgysorozaton szereplő egyéb napirendi pon­tokat tárgyalta meg. <—t—) Mestervizsga előkészítő tanfoiyamot indít a KIOSZ járási és helyi cso­portja január első felében. Jelentkezni lehet január 5-ig a Kossuth Művelődési Házban levő KlOSZ-irodában. Mit ígér az állami és a szövetkezeti 1966-ra ? Avult épületek — Szűk konyhák Megoldás: csak új építkezéssel — Megszűnik a területi elhatárolás A napokban tájékoztató megbeszélésre hívott a Ceglé­di Vendéglátóipari Vállalat, a Cegléd és Környéke Földmű­vesszövetkezet és az Utasellá­tó Vállalat. A megbeszélésen — melyen az Utasellátó Válla­lat meg sem jelent — váro­sunk és a helyi földművesszö­vetkezet hatáskörébe tartozó községek vendéglátóipari ellá­tásáról volt szó: eredmények­ről és a jövő évi fejlesztési lehetőségekről. Nem hagytuk figyelmen kívül azonban a szükségleteket sem. mélyes konyhája 600 személy részére való főzéshez kapott ideiglenes engedélyt, de ma már 900 vendégre főznek. A megoldást attól várják, hogy a Vendéglátóipari Vállalat jövő­re megvalósítja a Kossuth Ét­teremben az önkiszolgáló rendszerű déli étkezést. Ezek a számok is bizonyít­ják, hogy Cegléden nem az „igények” szaladtak a lehető­ségek elé, hanem a tényleges szükségletek növekedtek meg az utóbbi években. Amit vi­szont tudomásul kell venni, s ki is kell elégíteni, hiszen ez a feladata mind az állami, mind a szövetkezeti vendég­látóiparnak. A vendéglátóipar helyi problémái lapunk olvasói előtt is általá­ban ismeretesek. A Kossuth Szálló kicsi, ma már nem elé­gíti ki városunk növekvő szál­lodaszükségletét. Az állami vállalat két „belvárosi” étter­mének konyhái szültek és fel­szerelésük korszerűtlen. Rá­adásul a Magyar Étterem épülete elavult, s a városfej­lesztési terv szerint is lebon­tásra van ítélve. A város egyéb területein levő kisebb üzemegységek is ma már kor­szerűtlenek. A földművesszö­vetkezeti étterem épülete is elavult, konyhája szűk és ugyancsak korszerűtlen. Nagy­részt éppen a konyhák szűk kapacitása az oka. annak, hogy — különösen a déli köz- étkeztetés vendégei részéről — állandó a panasz a kiszolgálás­sal kapcsolatban. A tálalás nehézségei meglassítják a ki­szolgálást, s gyakran elhűlt ételek kerülnek a vendégek asztalára. Az éttermi felszol­gálók hiába hajszolják magu­kat — a vendég elégedetlen. Érthető is, hiszen a vendég azért megy az éttermekbe, hogy jól elkészített, meleg ételt jó étvággyal fogyasszon. A lassú kiszolgálás, az aszta­lokon torlódó használt tányé­rok, evőeszközök, ételmaradé- kok viszont a legékesebb em­ber étvágyát is elrontják. Az elégedetlenséget csak fokozza, hogy egyik-másik felszolgáló olykor figyelmetlen is a ven­déggel szemben. Igény vagy szükséglet? — A fejlesztésre szánt ösz- szeg kevés — állapította meg tárgyilagosan dr. Hajdú End­re, a Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Elmondotta, hogy évente átlagosan másfél millió forintot kapnak tatarozásra, karbantartásra és felújításra. Ebből az összegből a most el­múló évben a mellékhelyisé­geket állították helyre és a legszükségesebb felszerelése­ket pótolták, s a halaszthatat­lan javításokat végezték el. A sütemények kiszállítására kaptak egy kis „furgont”. A Kossuth Szálló avult bútorait nemrégiben kicserélték mo­dernebb bútorokra: az átépí­tés miatt bezárt margitszigeti Nagyszálló bútorait kapta meg a szálloda. Fejlesztették a cukrászati termelőüzemet is. Éttermi vonalon azonban sem­mi lényeges nem történt. Járdány Gyula, a földmű­vesszövetkezet áruforgalmi fő­osztályának a vezetője sem szólhatott — városi viszony­latban — különösebb eredmé­nyekről. Inkább csak a „meg­oldhatatlannak” látszó nehéz­séget vázolta: a földműves­szövetkezeti étterem 300 sze­Amirő' nem beszéltek A Vendéglátóipari Vállalat igazgatója bejelentette, hogy l!)66~ban — szavaiból érthe­tően — év végére megvalósít­ják a Kossuth Étteremben az önkiszolgáló rendszert a déli étkezésnél, mintegy félmillió forintos költséggel. A hely ad­ta lehetőség szerint nagyob- bítják a konyhát, háromszo­rosra emelve annak kapacitá­sát. Ez a bővítés azonban — városi viszonylatban — nem eredményez a bővítés mérté­kével arányos javulást a köz- étkeztetésben, minthogy a fóldművesszövetkezeti étte­rem „kapacitáson felüli” meg­terhelését vezeti csak le na­gyobbrészt. — Az állami és szövetkezeti kereskedelem területi elhatá­rolásának megszűntével ver­senytársak leszünk az állami vendéglátóiparral — mondot­ta a földművesszövetkezet áruforgalmi előadója. Való tény, hogy ez a verseny majd ösztönzőleg hat mindkettőjük­re, azonban a vendéglátás ne­hézségeinek tényleges okait — a helyiséghiányt — nem szün­teti meg- Csak új építkezé­sekkel lehet a már meglevő szükségletet kielégíteni a köz- étkeztetésben, mint ahogy a szállodai szobák hiányát is csak kényszerűen pótolja majd az egyik diákotthon ter­vezett nyári kibérlése is. S ép­pen ez, amiről e tájékoztató megbeszélésen nem hallottunk semmit, minthogy azok „kere­teit” a központok még nem közölték. Ferencz Lajos Fekete récék Ritka zsákmány — két fe­kete réce — akadt a közel­múltban Heveder Mihály, a Lajta hansági Állami Gazda­ság vadőrének puskavégére. Fekete récéből hazánkban eddig mindössze hat pél­dányt ejtettek el. A Nemzeti Múzeumban őrzött kitömött példányai azonban a második világháború idején, illetve 1956-ban, megsemmi­sültek. A mosonmagyaróvári főis­kola egyik tanára ugyanekkor kormos és dolmányos varjú keresztezéséből szár­mazó hibridet lőtt, ami hazáikban ugyan­csak rendkívüli ritkaságnak számít. A csodálatos élet című angol filmrevűt ma, pénteken, szombaton és vasárnap mutatja be a Szabadság Filmszín ház. Képünk az egyik humoros jelenetet ábrázolja í * 1 ! ték. Ahogy a vasúti forgalom föllendült, a beszálló fogadók ä sorsa egyre rosszabb lett. Az árenda viszont maradt a régi, j ezért az ügyesebb vendéglősök a vasút elé építkeztek, ámde 5 versenyezni nem bírtak a restissei, aki ugyanis italmérési jo- $ got nem, mindössze helyiségbért fizetett. Ételt, italt olcsóbban ; mért, mire a városi italmérők feljelentették a vasutat. Hosszú 5 per lett a vége, a vasúttársaságot elmarasztalta a Helytartó $ Tanács, az pedig a vasúti kocsmabérlőre hárította a jelentősen 5 felemelt együttes haszonbért. A reménytvesztett család fel- $ használta az első kedvező alkalmat, s visszavonult az ottho- $ nosabb déli vidékre. TÖMÖRKÉNY IFJÜKORA és íróvá válása más tájakon ^ történt. Hősei azokból a százezrekből kerültek ki, akiknek $ negyvennyolcban nem jutott föld, vagy ha jutott is, az olyan ^ kevés, hogy az adót sem termette meg. Alakjai kétkezi mun- ^ kások, pusztalakók, béresek, vályogvetők, pásztorok, amint í mennek a dűlőkön nyikorgó kocsikkal adót fizetni a törvény $ elébe. Leginkább a színes, forgatagos vásárokba, ahol sátrak § találtattak szűcsökkel, csizmadiákkal, egyéb mesteremberek- ^ kel és lacikonyhák dudásokkal, hegedűsökkel. És a vízenjárók ^ azóta múltba süllyedt világába; bárkák, ladikok, bőgőshajók. ^ dereglyék, luntrák, tutajok közé. Tiszai hajósok viselkedését ^ figyelték a hazai kikötőkben és amoda lent a szerb Dunán. ^ Halászokat és hajóépítőket munkában vagy a csapszékekben, ^ kocsmákban, mert maga is szerette a dohányfüstös, italos | helyeket, melyekben egy-egy vissza nem térő pillanatot lefo- 5 tografált magába, útonjáró, nehéz életű kopott vénembereket, § amint rég holt betyárokról balladát daloltak. És hadviselte- % két, sohase tiszteket, legfeljebb őrmestereket, tiszta szívvel ^ együttérezve a bakákkal, mert ő is viselte az angyalbőrt há- ^ rom esztendeig önkéntességi paszomány nélkül. A századfordulón még elevenek voltak a régi lovonjárók ^ suhanó árnyai. Középkori hangszerek nyekeregtek és sípoltak, ^ Tömörkény a néprajzos tudósságával írt róluk. Azt is észre- ^ vette, hogy a földet túró népnél ritkaságszámba megy a sárga ^ leves, mert abban hús főtt, attól sárga, egyebekben az olajos ^ kása is mennyei eledel volt. A szegedi táj nyelvén írt, azt tanulta meg és beszélt rajta ^ holta napjáig. Kétéves koráig nálunk ceglédi szót hallott, ami 8 fülnek különbözik ugyan, de nem a szívnek, mely itt is, ott is S egyaránt együttérzést parancsol az olvasónak, osztoznia kell | Tömörkény alakjainak bújában, örömében. > MÁHOZ EGY ÉVRE ÜNNEPELJÜK Tömörkény István^ születésének századik évfordulóját. Cegléd, a szülőváros részt ^ óhajt venni az országos Tömörkény-centenáriumban. Segítsék ^ e sorok a szervezőket, rendezőket. & Hídvégi Lajos & ■fssMyfSSSssfSSfssfSSSSSSSfSSSssssssssssssssssss/fSSJmsssssssssssssssss/sfss/ssssssss/ AHOL TÖMÖRKÉNY SZÜLETETT A CEGLÉDI VASÜTÄLLOMÄS távol épült a várostól, köztük hatalmas vásár állás terült el. Három utcán jutottak ki az emberek. Aki a Berényi úton ment, az az uradalom tég- laégetőjét érintette, aki a Vasút utcán járt, annak Pajor Antal nótárius oszlopos, tornácos szép háza volt az utolsó, a Vásár utcában ballagóknak az óriás, borpincés granárium mellett kellett átvágni. Franciscus Vida káplán valószínűleg a Berényi úton szánkázott ki a vasúti vendéglős legkisebb fiát megke­resztelni, napok múltán a születés után, mert hideg tél volt, 1866. december 23-án, hiába várták a dermesztő idő elmúlá­sát, a karácsonyra jött gyermek bizony pogányka maradt az egész ünnep alatt, nem vihették be a templomba. A szertartás a váróterem melletti lakásban folyt le. Ugyanis a söntés és étkező magában a váróteremben műkö­dött. Évtizedek múlva Tömörkény így írt az esetről önélet­rajzában. „Két év múlva hazakövetkeztünk onnan, s azóta nem állván módomban Ceglédre ellátogatni, azzal a zavaros ténnyel kezdődik az egész élet, hogy még sohasem voltam ab­ban a városban, amelyben — a keresztlevél szerint — szület­tem”. ÉLETRAJZÍRÓI különféle magyarázatokat vélnek a visz- szaköltözésre, ezek között a hazavágyás szerepel elsősorban. Nincs jogomban kétségbevonni a többféle kocsmát bérlő em­berek vonzalmát a szülői tájhoz, itt azonban komoly ceglédi megtelepedésről volt szó, mely tartósnak indult, de az anyagi feltételek romlása elkényszerítette a családot. Tömörkény apja jelentős hasznot élvezett a kezdetben el­viselhető árenda mellett. Cegléd a három irányból érkező vonatok átszállóhelye volt, a várakozó emberek unalmukban is iszogattak az amúgyis kéznél levő söntésben, az országos vásárok csak tetézték a forgalmat, a városba helyezett megyei törvényszék is hozzájárult a reményekhez. A család ceglédivé lett a következő évben a kámáni két katasztrális hold irtvány homok megvásárlásával és szőlővel való beültetésével. Aki szőlőt telepít, az nem futó vendégnek jön ide, hanem a vesz- szővel meggyökeresedni. A változást az uradalom és a vasúttársaság közti per hoz­ta. A polgári forradalom — többek között — „kisebb királyi haszonélvezeti jogot” mentett át a feudalizmusból a ceglédi közalapítványi uradalomnak, együttesen az italmérési jogot is. Jelentős hasznot húzott belőle a városi fogadók és kocsmák árendásaitól. A vasúttársaság, mint kisült, jogtalanul élt a kocsmajoggal, a vasúti pályaudvart exterritőriumnak vet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom