Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

„A kiságyban egyedül feláll Apró kiállítók - Tapasztalatcsere a cementárugyár bölcsődéjében A cementárugyár Dózsa György úti bölcsődéjében pénteken nagyon sok volt a vendég. Egésznapos látoga­tásra, tapasztalatcserére jöt­tek össze városunk és já­rásunk bölcsődéinek vezetői, gondozónői, védőnői. A ta­pasztalatcserét Beck Zsuzsa vezette, mint a megyei böl­csődék legfőbb őre, vala­mint dr. Szinna Ferencné megyei fővédőnő. Dr. Göllner Pál, a böl­csőde állandó orvosa nyi­totta meg az összejövetelt. Ismertette a bölcsőde létre­jöttének körülményeit, mun­káját és a jelenlegi álla­potokat. Örömmel állapította meg hogy a bölcsődében fennállá­sa óta nem fordult elő különösebb fertőző be­tegség. A jelenlegi ál­lapot teljesen kielégítő, hiszen a bölcsőde jól fel­szerelt. Az ellátás kitűnő, a konyha kifogástalan. A bel­ső munkatársak munkája minden dicséretet és elis­merésit mégérdemel. — A gondozónők legna­gyobbrészt maguk is anyák, ezért munkájukba szeretetü- ket és szívüket is belead­ják, szakmai tudásuk és képzettségük mellett — fe­jezte be beszédét dr. Göll­ner Pál. Az orvosi beszámoló után a vendégek megfigyelték a kicsik elhelyezésének körül­ményeit, foglalkozásukat, a déli ebédelosztást, a dél­utáni pihenőt. Érdekes volt belelapozni az egyéni egészségügyi karto­nokba, amelyekben például ilyenek olvashatók: „Jó ét­vágyú, jó kedélyű gyerek. Hasrafordul, visszafordulni még nem tud”. Majd: „A kiságyban egyedül feláll”. S egy hónap múlva: „A kis­ágyban körül jár”. Az ese­ménynaplóban ilyen „ese­mények”: Reggel minden gyerek maga vette ki kif­lijét a tányérból, M. Lali kivételével, akit még sokat kell bátorítani, biztatni.” (M. Lali 1964 áprilisában szüle­tett.) A falon mindennap a leg­jobban sikerült rajzok lát­hatók. Az emeleti óvodában, ottjártunkkor, Srötter Ildi, Mezei Margit, Lánszky Éva és Dobos Szidi voltak a „kiállítók”. Aznap Török Zolika volt a napos, amit minden kér- dezősködés nélkül könnyen megállapíthattam, mivelhogy az egyforma kis kékruhások között egyedül ő viselt pi­rosbabos kendőt, és ugyan­olyan színű és mintájú kö­tényt. A látogatások után meg­hitt eszmecsere indult. Megbeszélték az étkezés legapróbb részleteit, a napi tej- és tojásada­gokat, megemlítve ki-ki a saját ta­pasztalatait és panaszait. Közben megcsodálták Sebe- si Istvánná birodalmát, a re­mekül felszerelt konyhát. Mindent a legnagyobb rend- ben' találtak, ami nem is csoda, hiszen Sebesiné éppen tizenharmadik éve vezeti a konyhát. A délutáni értékelésen mindannyian egybehangzóan megállapították, hogy ez az intézmény minden tekintet­ben kifogástalan, megfele­lően ellátott, példaszerűen vezetett. Ebben nagy részben a fenntartó üzemnek is része van. A cementárugyár ille­tékesei, Török főkönyvelő, Mihály Miklós párttitkár, Asztalosáé szb-titkár — bár elhárították a dicséretet — valóban megértő és lelkes gazdái a bölcsődének és óvo­dának egyaránt. Végső megállapításként el­mondhatjuk, hogy nyugodt lehet az a szülő, aki hajnalban beviszi ebbe a házba gyermekét, jó helyre vitte. Hiszen anyák helyettesítik őket munkájuk végeztéig. Valóban dicséretet érde­melnek a bölcsőde védőnői, óvónői és egészségügyi dol­gozói valamennyien. Úttörők, figyelem! Az alábbiakban közöljük irodalmi rejtvénypályázatunk második kérdését: Szentendrén sok templom van. Mi az mégis, amiben mindegyik megegyezik egy­mással, illetve hasonlít egy­másra? (Kivéve az evangé­likus templomot.) Ez a hasonlóság szinte egye­dülálló országunkban! Ne felejtsétek el, a megfej­tésekhez a mai sorszámot és dátumcédulát kivágva mellé­kelni. A megfejtéseket, vala­mint az árvíztáblákról írt dolgozatot legkésőbb 1966. ja­nuár 10-ig kell szerkesztősé­günkbe beküldeni. A szerkesztőség A város boltjainak nyitva tartási rendje A közeledő ünnepek miatt bizonyára sokakat érdekel a különböző üzletek, boltok, vendéglátóipari létesítmé­nyek ünnep előtti, illetve ünnepi nyitva tartási ideje. Lapzártáig a következőket sikerült megtudnunk: Az élelmiszerboltok: az egyműszakosak 24-én dél­után 4-ig, a kétműszakosak du. 6-ig tartanak nyitva. 25-én egyetlen élelmiszer- bolt sem lesz nyitva. Viszont 26-án, vasárnap az eddigiek szerint a Marx téri önkiszolgáló élelmiszerbolt nyitva lesz. Az ajándékbolt du. fél 6-kor, a kultúrcikkbolt du. 2-kor, az illatszerbolt du, 5- kor, az édességbolt du. 6- kor, a kölcsönzőbolt este fél 7- kor zár az ünnepek előtti napon, vagyis december 24- én. Az ünnepek alatt valameny- nyi felsorolt bolt zárva tart. A Béke Étterem 24-én este a szokottnál korábban zár (pontos időpontot még nem tudtak mondani), de a két ünnepnapon a szokott idő­ben, tehát de. 10-től éjjel 1 óráig nyitva lesz. A Művész-presszó 24-én kb. du. 6 órakor zár, az ün­nepeken viszont de. 7-től es­te 10-ig tart nyitva. A Dunakanyar gyöngye Nem a közművesítés terén hátrányosabb helyzetben le­vő kültelkekről beszélek most, hanem a város központjában levő szomorú hiányosságok­ról. A Várdombnak elneve­zett idegenforgalmi látványos­ság, a Templomhegy környé­ke éppen hatodik hete él középkori sötétségben, éppen akkor, amikor hol síkosak, hol sárosak az ottani utcák, siká­torok. Két templom, egy ál­talános iskola és egy sűrűn megkeresett orvosi lakás, és azok környéke nélkülözi a közvilágítást. Nem régen, csak hat hete! Az Alkotmány utcai iskola szeméttároló pincéjének aj­tói nyitottságukkal már a nyáron megbotránkoztatták az ott lakókat és a városnéző idegeneket. Most, vasárnap délelőtt éppen a műemlék lát­ványosságot képező püspöki templom bejárata előtt szintén szeméttel volt borítva az út­test. Összeszedték, s részben kocsira rakták az iskola sze­méthulladékát, jelentős ré­sze azonban szétszórva ott ma­radt. Gyönyörködjék abban is az, aki várost akar nézni. vagyunk Ugyancsak most vasárnap délelőtt két autóbusz kirán­duló utasai lézenglek a Duna- parton, kerestek egy helyet, ahol leülhessenek, egy kávé vagy egy limonádé elfogyasz­tására. De hová? A Görög Kancsó vasárnap is teljesen érthetetlenül, 11 órakor nyit, a Kék Duna talán még később. Hová menjenek szegény ide­genek? A Matróz-csárdába? Szomorúan tették sokan szó­vá azt is, hogy a III. osztályú üzletnek indult Görög Kancsó egyszerre csak II. osztályúvá vált. Ami semmi mást nem jelent, minthogy az üveg sört drágábban kell megfizetniük. Mint mondják, természetesen csendesen elmaradtak így megszokott kedves helyüktől. De hová menjenek? A dél­előtt már fehér abrosszal fel­terített Béke Étterembe egy pohár sörre, délelőtti szóvál­tásra? Vagy isten őrizz, az új vasúti italbüfébe? Még ál­maikban se jusson eszükbe! Remélem, soraimat valaki intézkedési célzattal is fogja olvasgatni. Elvégre a festői Dunakanyar gyöngye va­gyunk! —th H. L. Mindnyájunk szívügye A hároméves ifjúsági zenekar jubileumi hangversenye Vendég — Potyautas Pomázi színjátszók a honvéd helyőrségi klubban A honvéd helyőrségi klu­bunkban a pomázi művelő­dési otthon színjátszó cso­portja nagy sikerrel és zsú­folt nézőtér előtt . adta elő Dévai „Potyautas” című ze­nés vígjátékát. Pákolic Mi­hály rendezésében, Pintér Mária, Tóth Györgyi, Kiss Ilonka, Kalcsef György, Szen­de Antal, Pápai István és Neumann István fiatal pomázi műkedvelő színjátszók szín­padra területiségét, a nézők szűnni nem akaró tapsa bizo­nyította. Rajkovits Péter, a pomázi művelődési otthon igazgató­ja elmondta, hogy náluk Pomázon, négyszer adták elő a darabot. S, hogy meny­nyire tevékeny és fáradha­tatlan a dolgozó fiatalokból álló színjátszó csoportjuk, s általában milyen tevékeny­ségi láz fűti az otthon mű­kedvelőgárdáját, bizonyítja, hogy ötödikén, a szentend­rei, majd az esti pomázi elő­adása között, délután három órakor- még a II. számú is­kola diákműsorában is fel­léptek. Most pénteken, a rádióból jól ismert dr. Buga László or­vos volt a vendégük. A si­került egészségügyi előadás­nak 180 hallgatója volt. Az igazgató joggal büszke, mun­katársaira; a művészeti gár­dára és a közönségszervező aktívákra. Ez bizony követendő pél­da. Honvédségünk színpad­jára a mi fiataljaink is felkerülhetnének, öregek nap­ját egyszer-égyszer mi is rendezhetnénk, Buga doktort vagy más előadót nálunk is szívesen meghallgatnának! Mindehhez a kulturális munkát szívből szerető mű­kedvelő szereplőkre és főleg szervezőkre volna szükség. —th Vasárnap délután, a műve­lődési otthon ifjúsági klubhe­lyiségében, szép számú közön­ség előtt adott hangversenyt a művelődési otthon ifjúsági ze­nekara. Az estet Székely Lajos mű­velődési csoportvezető nyitot­ta meg. Méltatta a zenekar ed­digi munkáját, működésének történetét. — Három esztendeje, 1962. novemberében alakult meg a zenekar, Déri György izbégi zenetanár szervezésében és vezetésével. Az év decembe­rében mutatkozott be először, és azóta mintegy huszonötször lépett közönség elé. — Ma már ez a zenekar szívügye az egész város mű­vészetkedvelő közönségének. Tagjai nemcsak szentendreiek, hanem a szomszédos közsé­gek fiataljai is. Így a működő szakkörök közül nyugodtan lehet állítani: az egyetlen, mely a járás községeire is ki­hat. Ennélfogva is komoly hivatást tölt be. Nevelő hatása is vitathatatlan a zenei élet területén. Éppen ezért kér­jük, mindenki, de különöskép­pen az Állami Zeneiskola se­gítségét ahhoz, hogy ez a kis együttes tovább izmosodhat son — fejezte be Székely La­jos. Több mint kilencvenen hall­gatták meg a nívós műsort, amelynek keretében Händel, Haydn és Beethoven örökéletű műveit hallhattuk a zenekar és Katona Mária, Sommer Róza, Fehér János és fiatal kora ellenére nagyszerű ké­pességekről tanúskodó Győri Karcsi átélt, kifejező interpre­tálásában. Külön kell megemlékeznünk a műsor utolsó számáról, Déri György: Úttörőtábor című ze­nekarra, énekkarra és szólis­tákra írt kantátájáról. Sólymos Márta, Sturm Erzsébet, Likó Júlia és Hújbert Mária éne­kelték a szólókat. A közremű­ködő énekkar pedig a Lenin úti iskola úttöröénekkara volt. ' Az úttörőtáborok életét megelevenítő tételek meleg, kedves hangvétele, eleven ki­fejezésmódja dallamban és szövegben egyaránt megérde­melné, hogy túlnőjön Szent­endre határain. H. L. EGYÜTT A KIÁLLÍTÁSON a Parkmúzeum megálmodója és a Duna-part szerelmese Lehet, hogy túlságosan szub­jektívnak tűnik a vélemé­nyem. Már sok képzőművésze­ti kiállítást végignéztem Szentendrén, de egyiken sem találtam annyi magával raga­dó, mély érzést, alázatos szere- tetet sugárzó képet, a váro­sunk jellegét döntően megha­Ez a kiállítás újabb bizonyí­téka annak, hogy városunk kulturális élete egyre határo­zottabb formákat ölt Ennek kapcsán a városi klub egyre inkább betölti azt a megtisz­telő hivatását, hogy Szentend­re művelődési centruma, irá­nyítója legyen. De bizonyíték Szánthó: tározó Duna-partról, mint Szánthó Imre grafikusművész­nek a városi klubban most megnyílt kamarakiállításán. A kiállítás képeit nézegetve elénk tárul a Duna-part ezer­nyi arca: a szelíden hajlongó fűzfák alatt folydogáló Duna, s a sok, megkövesedett őskori „szörnyként” égnek meredező, ki tudja hány éves hatalmas csupasz nyárfa. A már emlé­künkben is elenyésző egykori „Manyász gödör”, vagy „Pe- csó” füzesekkel, csonka fatör- zsekel, kis vad tavakkal tarkí­tott kedves környéke. Ami különösen megragadó ezekben a képekben: látványos színek nélkül, a toll és filc puritán eszközeivel válik kife­jezővé, mozgalmassá, sokát- mondóvá. És még valami: az érződik a képeken, hogy alko­tójuk nemcsak ismeri, hanem nagyon szereti is azt, amit áb­rázol. Igaz, ez az átérzés és szere­tet csupán a kívülállónak tű­nik furcsának, mert mi szent­endreiek ezt természetesnek és helyénvalónak tartjuk, hi­szen Szánthó Imre gyerekkora óta itt él közöttünk, szemünk láttára fejlődött az „ügyesen rajzolgató kisfiúból” tehetsé­ges művésszé. Egy év művészi termékének keresztmetszetét mutatja be eiz a kiállítás, melynek külön egyéni ízt ad, hogy a megszo­kott ábrázolási módokon kívül kevésbé gyakori kifejezések is helvet kaptak. Linók, faiko­nok, textilrajzok, akvarellek. A kiállításon, amely Székely Lajos művelődésügyi csoport- vezető megnyitó szavai szerint Halak (textil). arra is, hogy érdemes újat akarni, kísérletezni. A bizonyítékok nyomán hisszük, hogy egyre kevesebb lesz azoknak a száma, akik gúnyos mosollyal és kéz- legyintéssel mondogatják: Ugyan, Szentendrén kulturá­Kucs: Domboldalon az első lépést jelenti a szent­endrei képzőművészek leg­újabb munkáit bemutató ka­marakiállítások sorában, a Parkmúzeum megálmodójá­nak és létrehozójának, Kucs Béla Munkácsy-díjas szobrász- művésznek kisplasztikáiban is gyönyörködhetünk. Kucs: Pihenő bányász. lis élet?! Nem kíváncsi arra senki! Egyre jobban beigazolódj) hogy nincs igazuk. És hogy e valóban így legyen, művelő désügyünk vezetőinek, kultu­rális intézményeinknek to vább kell haladni a megkez­dett úton. Horányi Sándor Foto: —ff Orvosi ügyelet az ünnepek alatt A város ügyeletes orvosa december 25-én dr. Göllnei Pál (Ignátovity J. u. 1.), 26-án dr. Gyerkó János (Április 4. u. 5.). Mindkét napon délelőtt 9—10-ig a körzeti orvosi ren­delőben járóbetegek részére külön rendelést tartanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom