Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

MST NEem v"/f/r?qp 1965. DECEMBER 21, KEDD MUNKA KÖZBEN Vörös Tibor Marie Bell és Francoise Sagan társaságában Ma egy hete telt ház előtt mutat­ta be Öcsém, az Állami Déry­né Színház társulata a Szabim nők elrablását. A közönség nagy örömmel látta viszont egyik régi kedvencét, Vörös Tibort, Szemdefi szerepében. A tehetséges fiatal művész öt esztendeig a Pest megyei Petőfi Színpad egyik vezető színésze volt. Innen vitt útja a békéscsabai színházhoz, majd az új évadtól kezdve már mint az Állami Déryné Színház művésze járja az or­szágot, s lép fel újra me­gyénkben is. Senmyei Vera, Apáthy Imre, Várkonyi Zoltán voltak a mesterei a főiskolán. Ök ta­nították, ők nevelték a szín­pad tiszteletére, szeretetére. Az ő tanításuk kísérte a kez­dő színészt Pécsre, Győrbe, Kecskemétre, majd hozta el hozzánk, s vezette tovább Bé­késcsabára, s vezeti most is láthatatlanul a Déryné Szín­ház társulatában. Fiatalember, de a ^ed­____________ véne ala­kítások között már ott van a Sasfiók, a Romeo, Ferdinand az Ármány & szerelemből, a Stuart Mária Mortimere-je, és Harry, a Tamás bátya kunyhójában. Aztán egy nagy csokorra való vígjátékszerep. A Liliomfi agyafúrt Gyuri pincérje, a Különleges világ­nap szerelmes diákja, Szen- defi a Szabin nők elrablásá­ból. — A Szabin nőhet Ocsán játszottuk utoljára. Közben már megkezdtük egy új bol­gár vígjáték, Iván Sopov: Karnevál című vígjátékának próbáit, amelynek bemutató­jára januárban kerül sor. Az­után Victor Hugo: Királyasz- szony lovagja című művének címszerepét játszom .., S hogy a klasszikus francia darabra kerül a szó, akaratla­nul is mesélni kezd . arról a nagy élményről, amelyben ezen a nyáron része volt. — Egy hónapot töltöttem Párizsban a Budapesten is vendégszereplő Hubert Noel, a Phaedra című dráma Hyp- politosa vendégeként. Sok színházi előadást láttam, sok neves művésszel beszélget­tem. .. Fényképeket vesz elő, úgy emlékezik. — Első nagy élményem a Budapesten is vendégszere­peit nagy tragika, Marie Bell alakítása volt Marceau egyik új darabjában. Az. előadást követő találkozásunkkor mondta: „Mindig tanítok és tanulok. Ez életem értelme. Ha valaki azzal jön hozzám, hogy társulatomban szeretne játszani, szerepet adok neki, s azt mondom: Az életével le­gyen jelen benne, egész lété­vel. Ez a színész sikerének a titka.’’ A neves színésznő tár­saságában volt Francoise Sa­gan, a sikeres írónő is, aki­nek a Theatre des Ambassa- deursben játszották éppen egyik vígjátékát, a főszerep­ben: Danielle Darrieux. Má­sodik nagy élményem hozzá fűz. Szinte megdöbbentő fris- sesége, fiatalsága. Amikor közöltem vele, csak mosoly­gott, úgy mondta: „Pedig már harminchárom éve játszomP’ Arra a kérdésre, hogy mi kedvesebb számára, a szín­Újabb fénykép, ház vagy a film, így vála­szolt: „A színház nehezebb és izgalmasabb is, hiszen ott azonnali élményt keü terem­teni. S ez nem is könnyű fel­adat. Egy színész sohasem képzelheti, hogy már mögötte vannak a csúcsok, minden szererpe után több és több az eszköze, tapasztalata, tehát a lehetősége is. Ennyi az egész." újabb nagy élmény: Marlene Dietrich. — A Theatre Champs Ely- sée-ben lépett fel, ahonnan ép­pen az elmúlt napokban köz­vetített nagy sikerű gálaestet a magyar televízió is. Tizen­két sanzont énekelt s ebben a tizenkét dalban benne volt az egész élete. „Az évek nem el­lenségeim — mondta az örök­ifjú művésznő. — Nem a ko­rom a fontos, hanem a kor, amelyben élünk. Az a fontos, hogy ebben a korban embe­rien és emberhez méltóan él­jünk. Egy jó szerepért érde­mes harcolni és kell is. Amíg ilyennel nem találkozom, chansonette maradok. A da­lokban maradéktalanul meg tudom valósítani álmaimat. A dalokat nem kell rendezni, azokban az ember úgy fejti ki a vágyait, ahogy azok ben­ne élnek. Ha megkérdez­nek, mi a foglalkozásom, azt felelem, énekesnő vagyok. Nem lehetek más. Egyébként a magyar Flesch Károly nö­vendéke voltam a Zeneakadé­mián ...” A következő találkozásra Jean Marais otthonában ke­rült sor, ahol a népszerű film­színész húszéves fia társaságá­ban fogadta. — A lakószoba egy részét egy kis Cocteau múzeum foglalja el. A falon Picasso festménye Cocteau-ról, Coc­teau rajza Jean Marais-ról, bronzból megformázva a nagy író kézfeje, alatta Jean Marais-hoz írt levelei. Pla­kátok, emléktárpvak őrzik a két nagy művész őszinte ba­rátságát. A világhírű Folies Bergere egyik műsorfüzete az utolsó párizsi emlék. Itt a magyar származású rendezőigazgató, Gyarmaty Mihály vendége. — A Folies Bergere műsora szemkápráztató. Sziporkázó ötletek, színpompás jelmezek és díszletek. csodálatosan szép táncosnők és a nagyon tehetséges Yvonne Menard já­tékos humora, remek tánc és énekszáma adja a fő attrak­ciót. Még tele van párizsi em­lékekkel, de az idő sürget, próbára várják a színházba. Búcsúzunk. Vi­szontlátásra mielőbb a megye színpadain. P. P. Pest megyei kiadványok FORDULÓPONT. A megyei népművelési tanácsadó mód­szertani füzetsorozatának újabb kis kötete jelent meg „Fordulópont” címmel. Pataki Pál az aszódi járási agráma- pokról, valamint a mezőgaz­dászok klubjának program­járól ad hírt írásával. Az új utakat kereső, új népművelési formák kialakításán fáradozó Galga völgyiek sikeres mun­kájának bizonyítéka ez a fü­zet. Ladányi István zárószava szerint az elért eredmények rögzítésén túl előre is mutat, i hasznos, követésre méltó taná­csokkal szolgál. KRESZ-HIRADÓ. Jól sike- I rült a Pest megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács ki­adásában megjelenő tájékoz­tató decemberi száma. Husz- ka János rendőr alezredes sta­tisztikai adatokkal illusztrál­va mutatja be a közúti közle­kedés kilenc hónapját me­gyénk területén. Bernáth An­dor, a PKBT titkára beszámol a ráckevei ifjúsági KRESZ- vizsgákról és az önkéntes pro­pagandista mozgalom ered­ményeiről. Dr. Radvánszh. Ist­ván „Fogjunk össze!" című írása, képanyag, hírrovat és fél oldal humor tarkítja a szá­mot (pr.) Az első hortobágyi választás Január elsejétől kezdve mint önálló község Hajdú- Bihar megye 80. települése lesz a Hortobágy. Vasárnap tartották meg az egykori puszta köz­pontjában az első tanácstagválasztást. Hét szavazóhelyiségben fo­gadták a választókat, s ezen­kívül két mozgó urnával ke­resték fel a legtávolabbi ta­nyák, pásztortelepülések csa­ládjait, hogy leadják szavaza­taikat A Hortobágy 820 választó- polgára közül 812-en adták szavazatu­kat a Hazafias Népfront je­löltjeire. Harminckét tanács­tagot választottak meg vasár­nap a Hortobágyon, akik kö­zött ott vannak az állami gaz­daságok vezetői, szakemberei mellett a csikósok, juhászok, halászmesterek, pedagógusok és háztartásbeliek. A vasár­nap megválasztott Hortobá­gyi Tanács december 29-én tartja első, alakuló ülését. BRONZSISAKOK UTTÖROGITÁR Napjaink egyik legnépsze­rűbb hangszere a gitár. A nagy kereslet ösztönözte Erdő­st Lászlót, a pécsi Vasas Ktsz hangszerjavító részlegvezető­jét, hogy az ifjúság részére a külföldinél olcsóbb, hazai anyagokból előállítható gitárt tervezzen. - . . , Á kellékéit égy részéhez más üzemek hulladék, de ki­tűnő minőségű anyagát hasz­nálják fel, készítésébe pedig bevonják a városban élő csök­kent munkaképességűeket. Az „Uttörőgitár” nevet viselő új pécsi hangszer első tíz példá­nya elkészült és jövőre meg­kezdik sorozatgyárfását. Értékes lelettel gazdagodott a miskolci Herman Ottó Mú­zeum. Szikszón, egy családi ház alapozásánál bronzsisak került elő, amelyet beszolgáltattak a múzeumnak. A régészek meg­állapították, hogy a koravas­kori bronzsisakot mintegy há­romezer évvel ezelőtt hasz­nálta tulajdonosa. Mellette egy sarlót is találtak, amelyet ugyancsak átadtak a múze­umnak. Borsod megyében ez már a második bronzsisak, amely napvilágra került. A korábbi években Kesznyéten község­ben találtak egyet, s azt je­lenleg a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik. Ezenkívül még két koravas­kori bronzsisak ismeretes, amelyet Dunántúlon találtak. KÖNYVESPOLC V. -4. Zorin: Amit a diplomáciáról tudni kell A diplomácia — művészet. És tudomány, és — mesterség is. Az országok közötti érint­kezés ma már nélkülözhetet­len eszköze, a nemzetközi po­litika megvalósításának fő esz­köze. Államférfiak találkozója egy teherautót, meg egy-két embert. Nem számít, mert sok autónk van és úgyis tömérdek az állásidő ... Leg­alább melóznak az emberek... — Ugyan Keresik ... Feles­leges ... Kérek egy autót a TEFU-tól. Segíteni még a barátaim is eljönnek ... — Minek kellene a TEFU- hoz menni? Lehet, hogy nincs is kocsijuk... Nekünk ez többletkiadást sem jelent... Semmi az egész. Ne tessék ezen gondolkozni, majd én mindent elintézek. Szóval, mikor és hol legyen a ko­csi? Tiltakozott. A kocsi másnap délelőtt, platóján három emberrel megjelent. A költözködés utáni napon Keresik telefonált. — Ugye, minden rendben volt?... — kérdezte, de hang­ja már nem hangzott olyan tompán alázatosan, mint an­nak előtte. Lehet ugyan, hogy a telefon is torzított, de úgy érezte, mintha valami vidám cinkosság csengene hangjában. Sokáig nem is látta Kercsi- ket. Egyszer a cukrászdában találkoztak. A kis szürke em­ber szerény mosollyal kö­szöntötte. Megállt vele né­hány pillanatra beszélgetni. Közömbös dolgokról folyt a szó. Q azt mondta, hogy most vett televíziót, de rossz a kép. Másnap megjelent az egyik szerelővállalat két embere és Kercsikre hivatkozva egy te­tőantennát helyeztek el. Be is állították. Csodálatos szép kép lett attól kezdve. Másnap kereste Kercsiket, de az még a köszönetét is el­utasította. — Ugyan már ... Nem ér­demes róla beszélni. Tetszik tudni, hogy van az? Mit számít az ilyen apróság egy ekkora vállalatnál? Valóban ... Mit is számít? Keresik meggyőzte, hogy semmit. És végeredményben ő, aki állandóan a köz ügyei­ért fáradozik, ennyit mégis megérdemel. Keresik egyszer szerzett a feleségének tojást is. Akkor, amikor se égen, se földön nem lehetett kapni. Persze, nem in­gyen. Kifizették darabjáért az egy forintot. Keresik volt olyan szíves, hogy haza is küldette. Az aztán már természetes, hogy ö is segített Kercsiknek. Valami elszámolási differen­cia volt a vállalatnál, ö per­sze, nem avatkozott bele. Csak néhányszor odatelefonált és közölte az illetékesekkel, hogy Kercsikről ne tételezzenek fel semmi rosszindulatot. Lehet, hogy tévedés van a dologban, az is lehet, hogy egyesek rossz- indulata. Kérte az illetékese­ket, hogy vessenek gátat a de­magóg fecsegéseknek. Nemsokára jelentkezett az illetékes vállalat igazgatója, és közölte, hogv közbelépésé­re Keresik ellen az eljárást megszüntették. Keresik nasvon rendesen viselkedett. Megköszönte a szívességét. Nem volt tolako­dó, nem volt szemtelen, sőt, azt is beismerte, hogy hibá­zott. Meggyőződése volt. hogy az ilyen emberekre lehet épí­teni. Aztán Keresik bemutatta neki az unokahúgát... (Az üayész költekező élet­módjáról és az állami gépko­csin vénzett feketefuvarokról beszélt. Külön kiemelte, hoav ai feketefuvarok alkalmával mindig eny nőt vitt magával.) ... Amikor egyszer megszo­XrsSMSSSSSSSSSSfMSSSSfSWSSSSSSSMrs/* x % | PONT í s s | - egy budakeszi gödrön | | Az „elektromosok" | nem hibásak X X Elnézést, hogy egy keszeg S témáról kénytelen vagyok má- s ^ sodszor is lenyúzni a bőrt, s ^ Október 31-i számunkban ^ ^ „Téma a gödörben’* címmel pár sort írtam arról, hogy Bu- ^ S dakeszin, a tanácsháza közeié- ^ S ben, az út szélén, jelentős s § nagyságú, meredek lyuk ékte- $ ^ lenkedik s megkongattam a vészharangot, hogy, ha be ^ S nem tömik, vagy fedik, akkor ^ S benne előbb-utóbb kitöri vala- S ki a nyakát, vagy szerencsés s § esetben a lábát. Megemlítet- ^ ^ tem, — hogy miként a tanács- ^ elnöktől értesültem — a gö- ^ S dör elektromos vezeték ősz- ^ S lopcseréjéből maradt vissza, s ^ annak felszámolására tanácsi s ^ és elektromos vállalati össze- § ^ fogást javasoltam. ^ ^ Telt, múlt az idő, míg mosi § ^ értesültünk, hogy a múlt hét S közepén, (újabb interpelláció ^ s után) Kun Imre budakeszi ta- ^ S nácselnökhelyettes két iparos- J § emberrel a helyszínre sietett x ^ és egy-két óra leforgása alatt n oszlopokkal körülkeríttette, ^ S majd lécekkel befedette a ki- S szerkesztett gödröt. Amelyről $ S végül is kiderült: nem oszlop- § § lyuk, hanem vízlevezető. így ^ tehát az Elektromos Művek § Budafoki Uzemosztálya telje- § ^ sen ártatlan az ügyben. A tanács pedig pótolt egy ^ ^ mulasztást. Ha nem is sietett vele túl- S ságosan. I (al) S i'SSSSSSSSSSSSS////SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/Ss. ^ előtt diplomaták tárgyalnak, a napirendtől az — ülésrendig... Nemzetközi szerződések? Dip­lomaták készítik elő. Konfe­renciák? Diplomaták ülnek ott A külföldön levő állam­polgár védelme? Hazája nagy- követségének diplomatáitól kapja meg. Zorin könyve eb­ben a nem is olyan egyszerű művészet — tudomány — mes­terség valamiben jelent okos, tudományos megalapozottságú kalauzt. Nem szakkönyv, de csak olyan 'értelemben nem az, hogy olvashatósága nem­csak a szakemberekre terjed ki, sőt — elsősorban a külpoli­tika iránt érdeklődő közem­bernek szól. A hat főfejezetre osztott könyv a külügyminisztériu­mok, nagykövetségek tevé­kenységétől a nemzetközi szer­vezeteken keresztül a proto- kolldg felölei mindazt, amit diplomáciának nevezünk. A szerző jól választott példákkal érzékelteti a diplomácia fon­tosságát, sőt, joggal mondhat­juk, nélkülözhetetlenségét. Be­pillanthatunk az ENSZ mun­kájába, képet kapunk az Af­rikai Egységszervezet tevé­kenységéről csakúgy, mint a szocialista és az imperialista diplomácia közötti különbség­ről. Az átlagember számára valóban ismeretlen „titokza­tos” terület ez, ahol — mint a közgondolkodás tartja — mindig mosolyogni kell, s min­den a kulisszák mögött törté­nik. Zorin könyve éppen ab­ban segítség, hogy ezt a titok­zatosságot oszlatja el, megmu­tatja, hogyan lehet jól és rosz- szul űzni ezt a kényes mester­séget, s azt is megismerteti az olvasóval, hogyan lehet fel­használni igaz és hamis célok érdekében. (Kossuth Könyvki­adó) (m. o.) — Hála. A svédországi Malmöben egy motorkerék­páros nem akarta elgázolni az útjában álló kutyát, és miközben hirtelen fékezett, leesett a motorkerékpárjá­ról. Kórházban kezelik, de nem azért, mert az eséstől történt baja, hanem azért, mert a kutya alaposan meg­harapta. ' rult, Keresik kölcsönadott ne- > ki. Nagyon rendes volt, mert > azt mondta, hogy ráér meg- j adni. Végeredményben mind- ! egy, hogy a takarékban van-e ! vagy nála ... (Észre sem vette, hogy mi- ! kor kezdett el a védője be- i szelni.) Keresik mindig szerény s volt. Végén már szerette a kis | szürke embert. Személytelenül | szerette, mint ahogy egy hasz- ! nálati tárgyat szeret az ember. | Keresik mindig kéznél volt,! ha kellett. Időnként tájékoz- ! tatta az emberek hangulaté- ! ról. Tőle tudta meg, hogy a! dolgozók szeretik, és akár a i tűzbe is mennének érte. Per-1 sze, időnként azt is megtudta,* hogy kik lázítanak egy-egy > helyes intézkedés ellen. Ilyen-! kor természetesen az ügy ér-! dekében könyörtelennek kel-! lett lennie ... (A védő a vezetésben való! járatlanságára, befolyásolha- \ tóságára hivatkozott. Néha a; hallgatóság közű1 dühös fel- \ kiáltások hangzottak. A bíró \ kiürítéssel fenyegette őket.) \ ... Így kezdődött... Meg- ! jelent egy szürke kis alázatos $ ember... — Kíván az utolsó szó jo-; gán mondani valamit? — kér-J dezte a bíró. Kétszer kellett j ismételnie a mondatot, mirej megértette. — Igen ... csak annyit..., $ hogy... mindenkinek azt $ ajánlom, hogy óvakodjon az * alázatos, sima modorú és $ mindig szolgálatkész embe- 5 rektől... ^ Keresik egy vállalati igaz- $ gató mellett ült. $ y — Hz volt a baja ... Elzár- ^ kozott az emberektől... Isten- $ nek hitte magát — súgta $ szomszédja fülébe. Az igazga- í tó barátságosan mosolygott ^ Kercsikre, és fejével helyes- jj lően bólintott. $ Ősz Ferenc J : Amikor a fegyveres orok a tárgyalóterembe kísérték, a sok kíváncsi között pillan- i tóttá meg a kis szürke em­bert. Gondolkoznia kellett, hogy a neve eszébe jusson. Igen. Kercsiknek hívták, í Keresik a folyosó beszögel- lésében állt, és amikor közelé­be ért, elkapta a tekintetét. ; Egy kissé lelassított. Meg akarta szólítani a kis szürke ; embert. A fegyőrök, gyengé­den, de határozottan elvonták onnan. Igen ... Kercsikkel kezdő­dött ... Közvetlenül utána, hogy ki­nevezték, jelentkezett nála ez a Keresik. Alázatos volt, sze­mét lesütve, látható tisztelet­tel beszélt. Akkor még szo­katlan volt neki, hogy az em­berek tiszteljék... (Az ügyész közben már a vádbeszédet mondta.) ... Keresik valami kis je­lentéktelen ügyet adott elő. Miközben beszélt, figyelte a kis szürke embert. Szinte rá volt írva jelentéktelensége. Szürke volt mindene. Szürke volt a ruhája, nyakkendője és szürke az arca és tekintete is. Személytelenül szürke. Jóleső érzés volt arra gondolni, hogy lám, itt áll előtte ez a kis szürke ember, akinek ezek a jelentéktelen apróságok ilyen fontosak. Olyan apróságok, melyek neki legfeljebb egy telefonjába kerülnek... (Az ügyész emelt hangon beszélt. Egyes forint össze- i geknél a hallgatóság felmo- I rajlott.) I ... Aztán Keresik, szelíden i és alázattal megjegyezte, hogy : értesült a várható költözkö- : désről. — Nekem igazán semmit ! sem jelentene, ha küldenék ÍGY KEZDŐDÖTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom