Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

Ugye, milyen varázslatos? Egészen nagyvárosias. De, ha látnád eső után — nappali fény­ben: sík tenger az egész utca. Nagyváros-építési gondjaink mellett meddig hanyagoljuk el életünk mindennapi „apró-cseprő” feladatait? Kovács András felvétele Huszonöt vagon hagyma exportra A MÉK felvásárlótelepén befejezéshez közeledik a fehér káposzta és a kelkáposzta fel­vásárlása a termelőszövetke­zetektől. A napokban végeztek az exporthagyma feldolgozásá­val, amelyből 25 vagonnal szállítottak a nyugati orszá­goknak. A városi lakosság kiszolgá­lására pincékben és vermek­ben tárolnak 40 vagon burgo­Ereklyési busszáság KLUBEST - SÖTÉTBEN? Tizenegy „álarcos bandita” _ az emberek képzeletében Rémhír, amely megzavarta a város lakóinak nyugalmát Az első példát vegyük a szomszéd városból, Nagykőrös­ről. Két hete annak, hogy úton- űtfélen beszélték a körösiek azt a valóban példátlan rém­történetet, amely állítólag a Kócséri úton történt. Egy te­hergépkocsi vezetője a reggeli órákban az országúton heverő kutyát látott — a fáma sze­rint Az állatbarát sofőr le­szállt a kocsiról és a szeren­csétlen állatot kihúzta az út­padkára. Aztán tovább foly­tatta útját. Három óra múl­tán megrakodva tért vissza ugyanazon az úton és megle­petten látta, hogy a kutya is­mét az úttest közepén fekszik. Állatbarát jó szíve újra meg­szólalt, megint leszállt, hogy eltakarítsa a szerencsétlen ál­latot az útból. Elnökválasztás — feltétellel Hétfőn délután tartották a Dél-Pest megyei Szolgáltató Ktsz-ben a vezetőségválasztó közgyűlést. A közgyűlés rész­vevői közül többen kifogá­solták a ktsz elnökének ve­zetési módszerét. Ennek elle­nére végül is Tomcsányi Lász­lót újból elnöknek választot­ták, azzal a feltétellel — mint ahogy a KISZÖV képviselője megfogalmazta —, hogy egy éven belül változtatnia kell az eddigi vezetési módszerén. Amikor a kutya fölé hajolt, megrémült. Gyereksírás ütötte meg a fülét. Csak nem a ku­tya siránkozik emberi hangon? Felkapta az állatot és egyene­sen a rendőrségre hajtott, ahol megállapították, hogy a ku­tyabőrbe egy csecsemőt varr­tak be ismeretlen emberek. A mese bejárta a várost. Mindenki tett hozzá, cifrázta, színesítette. Nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a teljesen hihetetlenül hangzó történet­ből egyetlen szó sem volt igaz. A rémhír valótlanságát meg­erősítették a legilletékesebb helyen: a rendőrkapitányságon meg a városi ügyészségen. És ugyan miért maradna el Cegléd még ebben is a két szomszédvár évszázados ver­senyében ! Tegnap Nagykőrösön tették fel nekem a szokatlan kérdést: Igaz-e, hogy Cegléden tizenegy álarcos bandita tartja rémü­letben a várost? A jólértasült még azt is tudta, hogy a hangoshirdető kedden, a délelőtti órákban részletes tájékoztatást és sze­mélyleírást is adott az álarco­sokról. Csak annyi igaz a dologból, hogy Cegléden valóban suttog­ják az emberek. Mindenki tesz hozzá, színesíti a mesét, amelyből egyetlen szó sem igaz. Legfeljebb annyi, hogy az emberi fantázia — korlát­lan. (—ssi) PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CEGLÉDI JÁR, IX. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM 1965. DECEMBER 2, CSÜTÖRTÖK A futrinka elfen kétezer holdon végestek talajfertőtlenítést a város termelőssövetkesetei — Nagyon gondosan meg­szerveztük a határban a fi­gyelőszolgálatot. Növényvé­delmi felelősök, növényvé­dő agronómusok járják a termelőszövetkezetek kenyér- gabona vetéseit és a legki­sebb f ertőzés esetén is azon­nal felhívják a növényvé­delmi felügyelőség figyel­mét, — mondotta Szabó Dé­nes növényvédelmi felügye­lő. — Az idei ősz rendkívüli volt. A kevés eső miatt a ke­Esti fényben a Rákóczi út nyérgabona vetések lassab­ban fejlődtek. A zsenge növényeket a rágókártevők közül első­sorban a futrinka, vagy népiesen — a gabona csó- csároló bogár támadja. Meglehetősen késett az idén a tengeri betakarítása, ami természetesen megzavarta a vetési sorrendet. Több he­lyen kenyérgabona után új­ra kenyérgabonát vetettek a mezőgazdasági termelőüze­mek. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez kedvez a rágó­kártevőknek. Ezért a legtöbb helyen, ahol kenyérgabona után ismét kenyérgabona kö­vetkezett, gondosan elvé­gezték a talajfeirtőtlenítés fontos munkáját. A futrinka bogár igen ve­szedelmes kártevő. Lárva alakjában a zsenge növény zöld részeit pusztítja. Ta­vasszal a lárvából kikelt bo­gár rágja a növényt, majd a gabonaérés idején ez a kártevő felmászik a gabona szárán és a gabonaszemeket pusztítja. — Az idén. kaptunk -jelzé­sekét. Azonnal' • ' felhívtuk a termelőszövet­kezetek vezetőinek fi­gyelmét arra, hogy sür­gősen kezdjék meg a védekezést. A vetés előtt a gazdaságok a raktáron, levő védekező sze­reket használták. Ahol azon­ban ilyen készletek nem voltak, oda a leghatásosabb L—7-es védekező szert irá­nyítottuk. Ahol pedig már el­végezték a vetést, ott Rapitöx II géppel poroztak. Hány holdon végeztéik el ezt a fontos munkát? — Körülbelül kétezer holdon vegyszereztünk, aminek a költsége — szá­mításom szerint — meg­közelítette a százezer fo­rintot. De nagyon meg­érte! És ezzel az idén lezáródott a futrinka probléma? — Ezt nem merném mon­dani! — jegyezte meg Szabó Dénes. — Hiszen még jöhet az újabb tavaszi fertőzés. Ép­pen ezért azt javasolom, a termelőszövetkezetek veze­tőinek, hogy idejében már most vá­sárolják meg a védeke­zőszereket, hogy azok egy esetleges tava­szi veszedelem esetén már a közös gazdaságok raktárá­ban várják a felhasználást Vb-ülés Cegléd Városi Tanács vég­rehajtó bizottsága december 3-án, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel a városi tanács vb 11-es számú szobájában ülést tart. Főbb napirendi pontok: Jelentés a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról; az építési és közlekedési osz­tály jelentése az osztály 1965, éves munkájáról; a december 21—i tanácsülés anyagának megtárgyalása. Szerepel még az iskolareform végrehajtásá­ról szóló jelentés, a mezőgaz­dasági állandó bizottság be­számolója és egyéb bejelenté­sek, indítványok. Hagyomány és technikát Násznép - autóbuszon Szombat délutánonként, a lakodalmak idején, valóságos autó-szépségverseny van váro­sunk főterein. Felvonulnak az új és a legújabb gépkocsik és virágosán szállítják a virágos kedvű násznépet. A vőfély literes üvegekkel komandéroz, az örömszülők hófehér zsebkendővel tapogat­ják ki szemük sarkából a könnyeket. Egyet gondol a vő­legény meg a menyasszony, amikor a násznép kígyózik utánuk be a templom ajtaján. így szokott ez lenni és így is van rendjén. Múlt szomlxi- ton azonban csoda tör­tént. Egyetlen kocsin érke­zett az egész násznép, voltak, pedig vagy ötvenen. Hatalmas Ikarus autóbusz kanyarodott a templomka elé. Kicsattant az ajtaja és egy­más után ömlött kifelé a nép. Vőfély igazította el a csopor­tot, majd az egész ünneplő had beúszott a templomba. Az autóbusz vezetője a kor­mányra hajolva bóbiskolt. Fél órába telt, mire véget ért a szertartás. Előre enged­ték a fiatal párt, a pirosán mosolygó fiatal asszonykát és a magabiztosan tekingető ifjú férjet. Aztán az autóbusz lassan, méltóságteljesen kanyarodott a Szabadság tér felé — á nász­néppel, haza a hagyományos formák szerinti lakodalomba. (—i) Az élelmiszerek tartósítása történetéről országos jellegű kiállítást készítenek elő szom­széd városunkban, Nagykőrö­sön. A kiállítás keretében be­mutatják az élelmiszerek tar­tósításának legkülönbözőbb módszereit, a népi tapasztala­toktól a legmodernebb kon­zervipari eljárásokig. A 2746-OS i. A 2746-os vonat 17 óra 31 perckor indul a Nyugati pálya­udvarról és Ceglédig halad. A külső VI. vágányon áll a fel­újított vasúti kocsikból álló szerelvény. Az utolsó kocsi párná­zott másodosztályú, utána fapados másodosztályúak következ­nek, közben egy bársonyos első osztályú, az elején akad még egy műanyag borítású másodosztályú, öt óra után érkeztem pár perccel, az utolsó kocsiban csaknem minden hely fog­lalt. A „fapados” másodosztályúakban alig lézeng néhány utas, előbbre igyekszem, míg rá nem bukkanok a műanyagborítású­ra. Találok ülőhelyet egy háromüléses „párnázott” pádon. Az ablak melletti ülőhelyet foglalva tartja egy női táska, a szem­közt középen ülő asszonyságé, aki mondja is, hogy — foglalt az a hely. Mellettem kívül egy lány szunyókál. Leülök hát a a táska és a lány közé. Mielőtt indulna a vonat, a kocsi meg­telik utassal, de a táska nem adja át a helyet senkinek... Újságot veszek elő, az Esti Hírlapot böngészem. Rákos- városon-e, Köbánya-álsón-e, de a táska helyére egy fiatalem­ber telepszik. Át meg átbeszél a túlsó traktus kettes ülésén ülő társához. — Jófajta, minden van rajta —, mondja. Ráfigyelek: egy amolyan „mindentudó” bicskát tart a kezében, melyen a pen­gétől a körömreszelőig minden megtalálható. — Nekem vetted? — kérdi a bicska tulajdonosától. — Neked —, megy bele a játékba amaz. S kapsz hozzá még egy korsó sört, vagy kettőt... — Akkor elteszem. — így a másik, s már dugná is zsebre. — Ha jól tudsz futni majd Monoron. — A választ nem várja meg, visszatér a játékhoz: nesze, ez is velejár! — A mű­anyagtokot dobja szomszédom felé, aki ügyesen el is kapja. Ráhúzza a bicskára és... — mintha csak most venné észre az ajtóhoz támaszkodó jó ötvenes asszonyt, feláll és átadja neki a helyét. Hogyan folytatódoott a bicskajáték, visszaadta-e közben, vagy csak Monoron két korsó sör között, nem tudom, mert a mellém települt asszonyságra figyelek. A két fiatal­ember beszédének nyugodt tónusa jelzi: jó barátok. Jó volt és kedves ez a „bicskaepizód”, ügyesen meglopta az idő unal­mát, talán egészen Pestlőrincig. Igaz, ha ismét kigyúlna a fény, akkor sem sokat ja­vulna a helyzet, mert a te­remben elhelyezett kályha, amely a csemői tanács tulaj­dona, csak ideiglenesen, a polgári védelem előadásai­nak idejére került oda. A KISZ-titkár, aki egyben a helyiség gondnoka is, kér­te a gazdaságot, adjanak másikat a kölcsön kályha he­lyett. — Márciusra ígértek kályhát a fiataloknak. Ezek a fiatalok messze vannak a csemői és a mike- budai kultúrotthontól egy­aránt. Ha már a gazdaság annyit áldozott szórakozá­sukért a berendezéssel, biz- tositsa a kultúrotthon mű­ködésének lehetőségét is. <-y-n) Tornászaink Mosonmagyarávárott nyát, 30 vagon sárgarépát és több vagon zöldségfélét. Nyolc vagon téli alma is a fogyasz­tókra vár. A lengyel importburgonya már kapható a boltokban. A Csemő és Miikebuda kö­zött álló ereltlyési kultúr­teremben augusztus 14 óta nem ég a villany. A szom­szédos fatelep éppen a ké­ső őszi és téli időszakra megszüntette az áramszol­gáltatást. Mintegy 80—100 fiatal szó­rakozási lehetőségét vette el a kialvó fény. A KISZ-es fiatalok pedig szeretnének klubesteket, táncos összejö­veteleket szervezni. A fel­tételek egy részét a Cse- mői Állami Gazdaság biz­tosította is korábban. Az Alba Regia televízió, a lemezjátszós rádió, a nem­rég vásárolt biliárdasztal a színpad egyik sarkába hal­mozva porosodik. Villany nélkül az őszi, téli esté­ken nem ér semmit a költsé­ges berendezés. lányok eredményei: 1. Sárik Gyöngyi, 2. Jakab Márta, 3. Kratochwill Erzsébet. A ceglédi fiúk gyengébben szerepeltek. Eredményeik: 3. Úcsai Barnabás, 4. Sápi Károly, 5. Végh László. Vasárnap idehaza verse­nyeznek a budapesti Petőfi és a Hunfalvi gimnázium csapa­ta ellen. Ez a verseny előké­szület lesz az év legnagyobb versenyére, a december 12-i Kossuth Kupa versenyre. M. S. Tornászaink vasárnap Mo­sonmagyaróváron versenyez­tek. A tavaszi itthoni verseny visszavágójaként három város, Mosonm., Sopron, Cegléd csak­nem 50 tornásza jött össze, hogy egyéni versenyt vívjon a különböző korosztályokban. Az újonc lányok versenyé­ben indultak legtöbben. Eredmény: az első helyezett soproni mögött az összetett versenyben 2. Horváth Erzsé­bet, 3. Etédi Anna, 4. Kerekes Katalin. Az „ifjúság:’’ versenyben a Az asszony műanyaghálóból szürkére „szintelenített” vé­kony pamutgombolyagot vesz elő, körülbugyolálva hanyagul valami csipketerítőnek induló pókháló-szövevénnyel. Nézem a nehézkes ujjakat, ahogy az ide-oda lengő kocsiban a horgoló­tűvel ügyetlenkedik. Titokban attól félek, hogy ujjába ölti a szakállas acéltűt. Az ujját ugyan elkerüli, de alig halad a hor­golással. Az „ütemből” és a cérnavékony pamut meg a csipke szürkesége vallja: hetek munkája lehet már benne ebben a másfélméternyire nőtt csipketerítő ákom-bákomban. Szeretném megkérdezni: mi lesz belőle? Meg azt is, hogy miért kínlódik vele. Szükségtelen: látom, amit a szavakból magam röstellenék hallani: „csak úgy — unalomból”. Hiszen olyan is az egész, mint amit unalomból csinál az ember. Vagy dilettantizmusból: á beléje szorult szép iránti vágyból. — szűkösre mért tehetséggel kifejezve. Száz párbeszéd a bicskáról, mint egy ilyen csipketerítö — emléknek! W A lány mellettem még mindig bóbiskol. Az öreg vasutas is a szemközti pádon, az ablak melletti ülőhelyen, fejét a négy­tenyérnyi hűvös műanyagborítású asztalkára támasztva. Ahogy reng a vonatkocsi, homlokán és arcán — a vágtató vonat döcögő ritmtisa szerint — ide-oda nyúlik az ezerráncú bőrredő. Elalvása előtti döccenő-biccenő beszédét idézi a csat­togó hangzörej. Ahogy nézem a vállából szinte kifordult sza­bálytalan test-maradékot, sehogysem tudom magam elé kép­zelni az egykori friss és rugalmas izmokat. Mintha neki olyan soha nem is lett volna. A teknő oldalára száradt hús-vér szá- radékot kaparta össze az ő teremtője, amiből előbb sütetnyi embercipót dobott a világ kemencéjébe... Ellenpontként pedig ott ül mellette — egyenesen szemközt velem — a harminc év körüli másik vasutas. Félhúsban levő­nek mondhatom, nem izomkolosszus, de erő sugárzik kabátja ujját feszítő izmaiból. Amikor elindult a vonat, s a szomszédos öreg a műanyag borítású asztalkára hajtotta fejét, vékony >,brosúráit” húzott ki a zsebéből. Azt böngészte egy ideig — balesetelhárításról oktatta a kis füzet —, amíg aztán őt isi álomba nem buktatta a fáradtság. Az egyetlen nyomtatott írás ebben a kétrészes — dohány-[ zó és nem dohányzó — vasúti kocsiban ott gyúródott ennek a\ fiatal vasutasnak a kezében. Ebben a kocsiban 1965. november i 29-én este ötven embernél többen utaztak Cegléd irányába. \ Ferencz Lajos (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom