Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
f MEGYEI 1965. DECEMBER 2, CSÜTÖRTÖK Tisza menti óriások VII. Míg ezeket mondom, az egyik ember úgy kerül-for- dul, hogy „megsúghassa"’: ez a Püspöki egy uradalom valamilyen számtartója, tisztségviselő embere volt valamikor. Ezért nem is ütközöm meg, amikor Püspöki így válaszol: — Dehogyis volt ez szegény vidék, kérem! Miért, maguk ezt akarják írni róla? Készséggel felvilágosítom, hogy katonáknak írunk erről a szép kombinátról... — Katonáknak? — emeli fel a hangját, s már félig hátat fordítva odébbállni készül. Távozóban így hallatja a hangját, rosszhiszemű húzással: — Legalább megtudják a riportból, hogy ha leszerelnek, milyen „szép helyen” dolgozhatnak majd! így Püspöki, szemben a Zsákokba kerül a műtrágya érzéseivel annak, amit maga is jól láthat és bizonyára tud is: lehet, hogy neki a papi uradalom jobban tetszett, de a Tiszai Vegyikombinát messziről hirdeti e vidéken a szocialista üzem, egy modern világ szépségét és erejét. A Tiszai Vegyikombinát műtrágyát, karbamidot és lakkot, festéket ad az országnak. De ad vegyipari gépekhez öntvényeket, speciális félgyártmányokat is. Kicsiben tehát részes a vegyipari gépgyártásban is, modern, néhány esztendős gépparkjával, gyártmányai jók és megbízhatóak. — Olykor még besegítünk a gépipari termelésibe — mutatja üzemi kőrútunk végére érve Szabados elvtárs az egyik nagy megmunkáló gépre felfogott nagy haj tó tengelyt... A mentőállomáson Sok érdekes emberrel lehet találkozni a Tiszai Vegyikombinátban. Emberekkel, akiknek valamilyen fontos „rögeszméjük” itt valósult meg először az országban. Ilyen „megszállott” ember Koppy József, a gázmentőállomás vezetője is. — Milyen képzettsége van, orvos, vagy mérnök? — kérdezem önkéntelenül, amikor végigjártuk „birodalmát”, a gázmentőállomást. Az ő elképzelése szerint építették fel és szerelték fel az állomást a legkorszerűbb mentőkészülékekkel. Igen, a gáz alattomos, de ha van műszaki megelőzés és gyors mentés — a beteget ne kelljen sokat szállítani — nagy baj nem történik. Bizonyítja az üzem gázmérgezés statisztikája, amely voltaképpen nincs is, mivel az összes balesetek közül csak kéttized százalék volt gázmérgezés. Az üzemekben folyamatosan mérő. regisztráló és gázömlésre vészjeleket adó készülékek hálózatát szerelték fel. A „szimat” készülékek egyébként önműködően bekapcsolják a szellőztetőket is. Az üzemi mérőpontról pedig jelzés érkezik a mentőállomásra, ahol startra, mentésre kész autó várakozik. A mentőautó tető alatt áll, de kapu, ajtó nincs előtte. Tél idején hősugárzók melegítik alulról a motort és futóművet. Berendezése pedig olyan, hogy a mentést a helyszínen azonnal megkezdhetik egy átkonstruált gép tüdővel, s menetközben is folyhat a mesterséges lélegeztetés. A mentőállomáson pedig lélegeztető automaták, s minden egyéb szükséges orvosi készülék és gyógyszer található. Ez a különleges szolgálat társadalmi gázmentők hálózatával kooperál, munkájuk alapja a védőkészülékek szüntelen karbantartása, felülvizsgálata. A gázálarcokat, szűrőbetéteket folyamatosan vizsgálják, cserélik, javítják. Munkájuk hasznos ipari tevékenység is, forintokban kimutatható haszonnal. Régebben hamar tönkrementek és megbízhatatlanná váltak a védő felszerelések. Sokszor — mivel hiányzottá műszaki kontroll — eldobáltak jó szűrőbetéteket, gázmaszkokat, stb. A mentő- állomáson „Biztonságosabb és gazdaságosabb biztonságot"’ a jelszó. Ritkán fordul elő, hogy egy újító szellemű ember, mint amilyen Koppy József, elégedett legyen. Bár ő sem elégedett — saját magával, a terveivel szemben, folyton újabb megoldásokra törekvő. Ez rendjén való, de míg idáig eljutott, hogy a saját elképzelései szerint megvalósította ezt a miniatűr kórházat, csak voltak harcai? Persze, voltak harcai, ahogy a szobrász harcol a kővel, amelyet farag. — A lényeg a Tiszai Vegyikombinátban a vezetők munkastílusában van — mondja erről Koppy József. — Az én főnököm, aki a kombinát beruházásait irányította, dr. Fodor György szabad kezet adott. Igaz, a program megbeszélésén figyelmeztetett, hogy nem egészségügyi intézményt, hanem vegyi kombinátot építünk. De amikor elké szült a mentőállomás, elismerte munkámat és azt mondta, hogy ő is szívesen dolgozik itt velem. Ennél nagyobb elismerést az ember nem is várhat! Igen, Koppy József szavai hitelesek, s az aki egy fél napot legalább eltölt a kombinátban, feltétlenül így találja. Az új városban A szederkényi új városban is meg kell fordulni. Megcsodálni az új víztornyot közelről, és a városka perspektívájában. A modern lakóépületeket, a jól ellátott üzleteket. Valójában még nem város ez, nincs még akkora sem, hogy épületeivel, tereivel, műtárgyaival városi hangulatot teFoto: Váradi Ibolya remtsen. Kicsit zárkózott is, az emberek rövid időt töltenek az utcán, sietnek hazafelé. Még az autók, Trabantok, Moszkvicsok is meghúzódnak az árkádos kiképzés ívei alatt. Minden arra késztet, hogy felkeressem ismerősömet, a Gyulai családot, hogy belülről legalább egy pillantást vessek e születő városka életébe. Megtalálom a házat, az ajtóit. Előbb egy kisfiú, majd ismerősöm, Gyulainé fogad. Nagyon megörül, invitál befelé a modem két és félszobás lakásba. Jó illatok fognak körül, mákos rétest sütött az asz- szony. Kötényén cukor- és lisztnyomok, szabadkozik is miatta, de hát sütni, főzni is kell valamikor. Megkínál rétessel, ami Igen jólesik. Eltűnik, s egy perc alatt átvarázsolja magát, a háziasszony kötényét divatosan felcseréli. Faggat, mi járatban vagyok, sajnálja, hogy nem értesítettem előre. Tulajdonképpen a férjét kerestem, a gázszintézis érdekelt — említem futólag, s közben szemügyre veszem a lakást. A Gyulai családnak mindene megvan a televíziótól a mixergépig, az egyik szoba falát könyvespolc borítja, nagy, színes képeket látok a dalmát tengerpartról, az Adriai-tenger strandján a családról. A szomszéd mérnökékkel voltak együtt, azoknak van kocsijuk. Minden nagyon szép és jó, csak az a kár, hogy Gyulaival nem találkozhatom. — Talán megfelelek én is — mondja Gyulainé. — Hogy értsem ezt? — nézek rá meglepődve. Majdnem kinevet. Ugyanis házasságuk története szeriont férjével a veszprémi egyetemen ismerkedett meg, s amikor elvégezték az egyetemet, mindketten vegyészmérnökök lettek, megházasodtak. S mivel Tisza- szederkényben nemcsak állást, hanem lakást is kaphattak, itt alapítottak családot. — Ami a gázszintézist illeti ... — kezdi a fiatálasz- szony, s értelmes előadása nyomán gondosan kiegészítem jegyzeteimet. Szluka Emil (Vége.) Mammirtmaradváiiy - Kákorsiakbcli faiék Újabb őskori leletek Szobon Jó néhány lelet tanúskodik róla, hogy úgy hatvanezer esztendeje csordaszám legelészett a mammut a Börzsöny vidékén. Még a múlt század elején került elő a szobi Ipoly-part földjéből az első nyom, az óriás ormányos hatalmas combcsontja. Négy éve — ez egyike a legújabb leleteknek — Zebegényben, az Uj- völgyben az ásványörlő építkezésekor manimut- fogat találtak. Tavaly pedig ugyancsak Ze- begényben egy ház udvarának félásása közben mam- mutagyart. A 2 méter 65 centi hosszú agyar a levegőn hamarosan szétporlott, nem volt már konzerválható állapotban. A múlt héten újabb mam- mutnyom került elő, ezúttal Szobon a Malomkert fölött, az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság földjén, mélyszántás közben. Nyolcvancentis mélyszántást végeztek itt őszibarack-telepítés alá és az eke mammutcsontot fordított ki. Fél méternél alig hosszabb felsőcombtöredéket, Egyebet nem. Ha maradi még csontja ugyanennek a mammutnak, az vagy elkerülte a traktorvezető figyelmét és a barázda újból betemette, vagy a föld mélyebb rétegeibe süllyedt. Ugyanitt csiszolt kőkor- szakbeli ember településének nyomát is felszínre hozta az ekevas. Mindössze egy barna színű agyagedény, valószínűleg hasaskorsó fehér rovátkákkal díszített cserepeit. Lehet, hogy az edény vagy tízezer esztendőn át mostanáig épségben rejtőzött a földben és csak az eke zúzta széjjel. Mindenesetre ott, ahol felszínre bukkant, emberek éltek, lakóhelyük nyomát azonban most már hiába keresnék, szétszántotta a traktor. Cserepei ellenben bizonyítják, hogy Szob határának ezen a helyén is emberi település létezett évezred előtt soír Hasznos délutánok a gödöllői mezőgazdász klubban SZEKSZARD Szekszárdi, Tolna megye székhelye nevének eredetét „megfejtette” dr. Paitaky József, a helyi Garay János gimnázium geológus tanára. A Sárköz és a Dunántúli- dombvidék találkozásánál elterülő, egykori kelta település magyar városnevének keletkezése ugyanis kérdéses volt. A tanár szerint Szekszárd nevének eredetére a geográfia ad elfogadható magyarázatot. Erre a tájon használatos népi elnevezés vezette rá a kutatót. A „szeg” régi magyar szó, amely ármentes szárazföldet, folyóvízzel övezett teraszkiugrást, félszigetet jelent. Szekszárd és Bá- taszék nevében egyiknél elől, másiknál hátul szerepel a „szeg”, tehát kiugró félszigeten települtek a honfoglaláskor. Ezeket a helységneveket régein a „szeg” (zug) szóval írták, de ösz- szetételben hangzóváltozás folytán a „g” betű „k”- vá 'alakult. Szekszárdim a több mint 900 évvel ezelőtt apátságot alapító I. Béla király nemzetségének, a Szár nemzetségnek a „szeg”-e volt. A Szdkszárd szóban a „d” lo- katívusképző, mint például a Kölesd, Varsad helységneveknél. Ezek szerint a város neve ősi magyar eredetű. A klub gödöllői mezőgazdász röviddel megalakulása után elhatározta, hogy a szakmai ismeretek terjesztése érdekében minden hónapban klubdélutánt rendez, amelyre meghívja a termelőszövetkezetek vezetőit és gondoskodik arról, hogy közvetlen formában megbeszélhessék a mező- gazdaság időszerű kérdéseit. A következő öt hónapra tervezett klubösszejövetelek részletes programját is összeállították: az elsőre múlt héten került sor a gödöllői erdészek művelődési otthonában: dr. Berend József, az Agráregyetem tanszékvezető professzora tartott előadást a magyar mezőgazdaság összehasonlítása a külföldi mezőgazdaságokkal címmel. Az előadást élénk vita követte, majd a professzor részletesen válaszolt a feltett kérdésekre. A legközelebbi klubdélutánt december 30-án tartják, amikor dr. Virág Árpád „A ké- mizálás jelene és jövője” címmel tart előadást. Ugyanakkor író—olvasó-találkozót is rendez a klub Sánta Ferenc író részvételével, és bemutatják a Húsz óra című nagysikerű magyar filmet. Minden klubösszejövetelen a gödöllői könyvesbolt árusítással egybekötött szakkönyvkiállítást rendez. Barátsági szerződést kötött a szobi és a lévai közalkalmazott szakszervezet Kedves külföldi vendégek látogatták meg a közalkalmazottak szobi járási bizottságát. Legutóbbi ülésén részt vettek a szomszédos Csehszlovákia lévai kerületi közalkalmazott szakszervezeti bizottságának vezetői is. A két testvérszervezet kölcsönös barátsági szerződést kötött, és elhatározták, hogy a jövőben sűrűn felkeresik egymást, tapasztalatcsere formájában megbeszélik közös problémáikat. Mindkét határmenti szakszervezeti bizottság gyümölcsözőnek látja a köztük létesülő szorosabb kapcsolatot. <ss/w//s/sssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssfsss/sssssssssrssss/ss/sssss/ss/sss//ss/ssssss/ss/ss/sss/s/sss/ss/ssss/sssssssssssssrsssss/ssss/sssssssssssssss^ ÚTKÖZBEN s* I r- a A büntetés Csiripelő gimnazistalányok az autóbuszon. Egymás szavába vágva mesélnek — moziból jöhettek —, még egyszer elmesélik, mintha a másik nem ugyanazt látta volna — a jeleneteket. Es mindig odalyukadnak ki, hogy az a Belmondo ... hogy a Belmondo ... Egy valaki hallgat csak, egy pisze szőke — unott az arca s a táskája majdnem nagyobb, mint az egész lány. — De hogy ti hogy odavagytok érte... a Belmon- dóért... ha akarjátok tudni, én nem is bírom... Megdöbbent csend. Mintha nem akarnának hinni a fülüknek, úgy néznek egymásra a lányok — lehetséges ez? Lehet, hogy az ö osztályukba egy ilyen lány is jár, hogy áspist neveltek a keblükön, árulót? — Hát tudod... — szólal meg aztán valaki — hát... Nem tudja folytatni. Töri a fejét. A többiek is. Valami nagyot szeretnének mondani most, valamit, amitől megretten a pisze, amitől bűnbánó lesz és beleegyező. És elhangzik az ítélet, a legsúlyosabbak egyike: — Vedd tudomásul... tud meg, azért, amit mondtál, soha többé nem hagyom lemásolni a matek dolgozatot... Hajszálrepedés Idős házaspár a gyors- vasúton. Fehér bajszú bácsi, fejkendős néni. Csendben ülnek, békességben, mint akik már mindent megbeszéltek és mindenben kiegyeztek egymással. Jön a kalauznő, a jegyeket kéri, a bácsi nyújtja, fel is pillant rá, elmosolyodik. — Na __ma jó napom l esz... egy csinos kalauznő kezeli a jegyünket... egy csinos ... Derül mindenki a közelükben, a kalauznő leginkább — egész szélesre húzza a száját. Csak egy valakinek komoly az arca, de még inkább durcás. Az öregasszonyé. Hány év előtti durcásság lehet ez? Összébbhúzza a fejkendőjét, kipillant az ablakon, nézi a Dunát. Szótlanul. A bácsi még mindig mosolyog — semmit sem vesz észre soha. nem is vett talán L............................................................................................. Boldogság Két asszony társalog, az egyik szemelláthatóan boldog. Újságolja, hogy bundát rendelt magának, barnát, be is fizette rá az előleget, karácsonyra kész. — Bundát? — fanyalog a másik —, de milyet, mert nekem is volt, megjártam vele... Olyat? — csillan fel aztán a szeme — nahát, mondhatom, sok örömed nem lesz __ É s sorolja, mondja, hányféle hibája lesz annak a bundának, nem is bunda az tulajdonképpen, csak köpönyeg, amin átfúj a szél, ami kopik, törik, bélésnek se lehet használni — én a lányomnak csináltattam belőle végül egy gallérkát. Arra még elég volt. Hiába próbálja elvágni a szóáradatot a másik, hiába szeretné, hogy a maradék kedve, a megcsappant kedve megmaradjon. — Télikabátot kellett volna... jó meleget, vate- linosat... az az igazi... de különben majd, a magad bőrén, a saját károdon ... És beszélget a két aszssony tovább. Az egyik szemmelláthatóan boldog... Unalom Az eszpresszóban üldögélő három férfi arcára nincs ráírva, mi a foglalkozásuk, csak találgatni lehet — az a zöld kalapos talán agronómus valamelyik szövetkezetben, talán felvásárló, talán gyári ember, aki feljött Pestre tárgyalni valakihez. Aztán találkozott a sógorával vagy a bátyjával, vagy az uno- kaöccsével — gyere —, mondta neki —, megiszunk itt egy üveg sört. És isz- szák. Jól érzik magukat. Nevetgélnek, beszélgetnek. A harmadik férfi nem kapott a sörből. Az előtt málna áll, pohár málnát kortyolgat, csak és néz maga elé. Ül és néz. Unalmasan. Nem nehéz kitalálni: gépkocsivezető. Ö hozta Pestre az agronómus-ellenőrt, ő is vinné vissza, de mikor? Talán mozijegye van, talán randevúja valakivel, talán a kerítést akarta meglécelni, talán a gyerek leckéjét ellenőrizni. De nem lehet. Málnát kell innia egy füstös, pesti presz- szóban — még a kávéfőzőnő se csinos —, hallgatni, mit fecsegnek amazok. Keservesen kortyint a málnából, úristen — gondolja —, fele megvan még és már akkor sem volt szomjas, mikor leült. (b. i.) 4
