Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
10 MST MEGYEI hírlap 1965. DECEMBER 12, VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Élettárs özvegyi nyugdíjra való jogosultsága. N. V. abonyi nyugdíjas olvasónk írja, hogy egy özvegy asszonnyal szeretne életközösségre lépni. Kérdezi: — elhalálozása esetén kaphat-e élettársa 6 utána nyugdíjat, vagy erre csak akkor volna lehetőség, ha házasságot kötnének? özvegyi nyugdíjra jogosult a feleséggel egyenlő feltételek mellett az a nő (élettárs is,) aki a meghalt férfival annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együtt élt, ha az együttélésből gyermek született, és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság megállapította. Özvegyi nyugdíjra jogosult az az élettárs is, akinek az együttélésből gyermeke ugyan nem származott, de a meghalt férfival annak haláláig, legalább tíz éven át együtt élt. Viszont nem jogosult a meghalt élettársa jogán özvegyi nyugdíjra az a nő, akinek korábban özvegyi nyugdíjat állapítottak meg és ezt az együttélési időtartam vagy ennek egy része alatt felvette. A mezőgazdasági dolgozókat megillető járadékok felemelése. A 7/1965. (VI. 13.) sz. Korm. rend. az 1938. évi XII. törvény alapján megállapított járadékokat 1965. július 1. napjától havi 260.— forintról havi 330 forintra felemelte. E rendelkezések szerint a gazdasági munkavállalók jogosultak a felemelt összegű járadékra. Nem vonatkozik a rendelkezés a tsz-tagokra. A tsz-tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékát a 6/1960. (II. 16.) Korm. sz. rendelet szabályozza, és a járadék összegét havi 260.— Ft- ban állapítja meg. V. I. szigetcsépi olvasónknak többek nevében előterjesztett panasza tehát nem jogos, mert a nyugdíjfolyósítási szerv nem követett el szabálytalanságot. Ha a bérlő számolt az albérlet létesítésekor a családi körülményekben időközben bekövetkező változásokkal, később ezen a címen már nem mondhatja fel az albérletet. E. J.-né ócsai lakos egyik jogi tanácsunkban olvasta, hogy a bérlő felmondhat az albérlőnek, ha az előbbi családi körülményeiben változás állt be. Olvasónk azt írja, hogy állami házban lakik, és a bérlő fél évvel ezelőtt adta ki egyik szobáját a részére, albérletbe. A bérlő már akkor terhes volt, és most azon indokok alapján mondta fel az albérletet, hogy gyermeke született, és anyját\ is oda akarja venni a gyerek t gondozása végett. Olvasónk kérdezi — jogos-e $ ez a felmondás? ; s Amikor olvasónkat a bérlő 1 odafogadta a lakásba, és an- 5 nak egyik szobáját albérletbe $ adta, számolt azzal, hogy a $ családi körülményeiben váltó- $ zás lesz, hiszen akkor már 6 $ hónapos terhes volt az asz- 1 szony. Nyilván arra is gondol- 5 tak, hogy a gyerek gondozásé- 5 ra az egyik nagyszülőt odave- 5 szik magukhoz. Ennek tudaté- 5 ban mégis albérletbe adta ki. a helyiséget. Ilyen körűimé- ; nyék mellett nem hivatkozhat^ az albérletbe adó a családi vi- s szonyok megváltozására és az 5 albérleti jogviszonyt ezen a; címen nem mondhatja fel.; Nem felmondási ok az sem, 5 hogy a nagymamát is a la-! kásba kívánják fogadni, mivel < neki megfelelő, önálló lakása: van. Szabadrendelkezésű la-: kás bérlője lemondhat-e j bérleti jogáról gyerme- j ke részére? K. Gy.-né gyömrői lakos öz- j vegy édesanyja még 1947-ben : a községtől lakást kapott. A lakás közben szabadrendelkezésűvé vált és olvasónk anyja pedig férjhez ment és onnan elköltözött, A lakásban maradt lánya, aki időközben EGY - AZOK KÖZÜL ISMERKEDÉS (Foto: Kotroczó) h t férjhez ment és gyermeke született, s panaszolja szerkesztőségünknek, hogy a háztulajdonos cserelakás felajánlása nélkül felmondta a lakást. Jogos-e a házigazda felmondása? — kérdezi olvasónk. A lakásrendelet szerint a szabadrendelkezésű, vagy tanácsi rendelkezésű lakások bérletéről lemondani, csak a tulajdonos hozzájárulásával lehet. Amikor olvasónk édesanyja a lakásból elköltözött, annak bérleti jogviszonya megszűnt. Ahhoz, hogy a visszamaradt családtag folytathassa a bérletet, a tulajdonos hozzájárulására van szükség. Ezt a hozzájárulást az önök esetében a tulajdonos nem adta meg, ellenkezőleg felmondó levelet küldött, mert olvasónk leveléből kitűnően, lakó nélkül kívánja eladni házát. A felmondás semmiképpen sem érvényes, mert nincs mit felmondani, mivel önök között nincs bérleti jogviszony. A tulajdonos azonban jogosult bírósághoz fordulni, mert a bérleti jog folytatása kérdésében vita keletkezett. Ebben a kérdésben pedig a bíróság dönthet. A bírósági eljárás során — anél- ; kül, hogy mi ebben állást kívánnánk foglalni — nyilván felvetődik nyomatékos súllyal az önök jóhiszeműsége. Ezzel szemben szintén mérlegelés tárgyát képezi majd az a körülmény is, hogy a tulajdonos nem sajátmaga vagy egyeneságbeli rokonai részére kívánja megszerezni a lakást, hanem a közölt tényállás alapján nagyobb anyagi előnyök szerzése céljából. Ha pedig illetéktelen előnyök szerzése céljából tagadta meg a tulajdonos a bérleti jogviszony folytatásához való nyilatkozat megadását, s mivel ez a tulajdonosi magatartás különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, könnyen lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a házigazda ezen magatartása joggal-való visz- szaélésnek minősül. A törvény pedig tiltja a joggal való visszaélést. Más lenne a helyzet, ha olvasónk magatartása lenne rosszhiszemű, de a közölt tényekből ez kevéssé valószínűsíthető, mivel közel 20 éve laknak a lakásban, és édesanyja sem a tulajdonostól, hanem a régi rendelkezések szerint az akkori községi igazgatási szervtől kapta a lakást. Mindenesetre megnyugtatjuk olvasónkat, ne nyugtalankodjanak, de ha lehet próbálják meg békés úton rendezni dolgukat. Dr. M. J. rosban, el kellett jönnünk a faluból. Kibírhatatlan volt. Néz, ki az ablakon, messzire: — Volt, hogy feleségemmel együtt sírtunk. A két gyerek aludt benn a szobában, mi meg a konyhában ültünk... de hát hagyjuk ezt. Én nem akarom sajnáltaim magam, nincs miért. Amit tettem, jobban mondva, amit elmulasztottam, azért jogosan csuktak le. De a munkához nincs jogom? Segédmunkás itt is. Nehéz munkát végez. És nem dagad a fizetési borítékja. Panaszt mégsem hallok tőle. Tudja, hogy neki bizonyítania kell. Ha — hagyják ... — Furcsa dolog, hogy pont tőlem kérdez ilyet!? Mit mondhatok feleletként: a boldogság? Az függ attól is, milyen helyzetben van az ember. Nekem boldogság volt, amikor közölték velem, hogy feltételesen szabadlábra helyeznek. És amikor megláttam a feleségem,. a két gyereket. De hát nem mondhatom, hogy ezt tartom a boldogságnak. Ez csak most az, az én helyzetemben. Hogy ide felvettek — ez is boldogság. Ujjait gyűri, kinyitja, becsukja a tenyerét. Mintha a tenyérvonalakból próbálná kiolvasni a feleletet. Zavarban van, ennyi az egész: —Megírja a nevem? Megkönnyebbülten felsóhajt a nem-re. Elmosolyodik: — Látja, kevéssel is beéri az ember... Amikor elbúcsúzunk, azt mondja: — Talán azt felelhetném, hogy az a boldogság, ha az ember soha nem veszíti el, tehát nem is kell visszaszereznie azt, amit — bár a szó ezt nem tudja igazán kifejezni — úgy hívunk: becsület... M. O. meg hogy onnét jött. Igaz, akkor már nem is onnét jött, akkor már hat hónap telt el szabadulása óta, de még mindig nem volt a helyén, mert — nem akarták befogadni. Van, akiért bármennyire is nyújtja kezét a társadalom, ellöki azt. A bűnöző, aki már-már hivatásszerűen űzi a tolvajlást, a hamisítást. Van visszaeső, aki egyszer megbukott, s többé nem képes lábraállni. És van, mint P., aki tévedt, megfizetett érte, s nagy elhatározással lép ki a kapun, hogy megmutatja. És akkor újból és újból leverik a lábáról! Nem akart — és nem akar most sem! — ő mit tudom éh milyen helyet Nem akart üzletvezető lenni, még- csak eladó sem. Holott ez a szakképzettsége. Nem akart válogatni — két gyerek mellett válogathat-e az ember? — a legkevesebbel is beérte volna. Ám azt is újra és újra elvették tőle. Miért, mi jogon? A főhadnagy blokkjában nem ő az egyetlen név; a rendőrség mennyit segít az újrakezdésben! És hányszor vetnek gáncsot azok, akik igen szépen tudnak beszélni arról, hogy a mi társadalmunk így meg úgy, csak éppen amikor gyakorolni kellene ezt, bújik elő a szemforgató kispolgár, az orrfinto- rogtató prüdéria, s feledik, hogy társadalmunk magasabb- rendűségét éppen az jelenti: formál, nevel. Különben szavainkat a .kalapunk” mellé tűzhetjük — dísznek. E) — Itt most jó. Talán nem tudják meg s akkor maradhatok. Most már itt lakunk a várögtön ajtót mutattak neki, volt, ahol felvették... és két hét, másfél hónap után — honnét — hogy — „megszö- kették”. Mert fenemód alaposan értelmezték a humanitást ... QD A kapitányságon már jól ismerték: tudták, hogy valóban megbánta, ami történt, belátta a maga hibáját, sőt, a megérdemelt büntetéssel fizetett is azért. Uj és új helyet szereztek neki. — Raktárban voltam, segédmunkás. Húsvét előtt volt, s gondolhatja, mi van akkor egy raktárban, ahonnét nemcsak a várost, a környéket is ellátják. Tíz kiló cukorka eltűnt. A raktárvezető nekemrontott: biztos te voltál! Itt a többiek becsületes emberek, te meg ... A cukorka meglett, rosszul számlázták, ennyi volt az egész... én meg eljöttem, hát maradhattam volna? Volt, ahol azt sütötték rá, hogy az anyósát ölte meg (!) — mert a fenenagy jólértesültség is jellemző ránk — s nyolc évet ült börtönben, másutt rablónak nevezték ki, s volt olyan helye is, ahol „a kollektíva” jelentette ki: ők nem dolgoznak ilyennel. Börtönviselt- teL Mert ők ugye... de hagyjuk ezt, hogy kik ők! Mert ennek semmi köze tisztességhez, becsületességhez. Annál inkább az álszentséghez, a képmutatáshoz, az antihumani- táshoz, mindahhoz, ami idegen a mi, azaz szocialista erkölcsi felfogásunktól. A negyedik kudarc után már óvatosabb lett: nem mondta Gyűrött, pepita fedelű jegyzettömbben lapoz, s lassan mormolja a neveket. Végül azt mondja a bűnügyi alosztály vezetője: — Keresse meg P.-t. Azt hiszem „plusz-mínusz” mindent megtalál az esetében. Nem tanulság nélkül való ügy, s a tanulság elsősorban nem az érintettnek szól... Ö már régen levonta azt. De voltak, akik újból és újból eszébe idézték. CD Mereven ül a széken: az ösztönösség türemkedik föl benne. Mintha kihallgatáson lenne, mintha akkor lenne, amikor ... Percek kellenek, míg feloldódik, míg nemcsak felelget, hanem — beszél. — Két hónapja dolgozom itt. Az igazgató (villanásnyi ideig tétovázik, mit is mondjon, urat, elvtársat? Végül nem mond semmit) tudja rólam. Mások nem. A főhadnagy a kapitányságról szólt neki ... akkor én már a hatodik helyről jöttem el... Börtönben ült: egy évre ítélték. TT-s, azaz társadalmi tulajdon hűtlen kezelése volt a bűne. Jogosnak tartotta a büntetést, nem is fellebbezett, az egy évre szóló ítélet megtörte, végül is nyolc és fél hónapot töltött le belőle. Sok volt — nem kérdezem. Biztosan sok volt. Nagyon sok. Ügye sematikus, „tizenkettő egy tucat”. Üzletvezető volt, jó szív, felületesség, a kasz- szát is többen kezelték — leltárhiány. Tárgyalás, börtön. Két gyereke, felesége van. — A gyerekek! Mit álltak ki az iskolában! Egy faluban mindenki mindent- tud. Még azt is, ami nincs. Százezrektől beszéltek, hogy nyolc takarékkönyvet találtak nálam, meg hogy a feleségemnek négy bundája volt... Gúnyolták a fiaim. A feleségemmel nem álltak szóba: bélpoklosok lettünk. A vétkest büntetni kell — igaz. De így? Hogy a kilencéves kisfiút azzal intik le „te ne szájalj, mert sikkasztó az apád?” Mi köze ennek az általában joggal és helyesen el- és megkívánt szocialista erkölcshöz? Amikor kijött a börtönből, a faluban semmi munka nem akadt számára. A városban próbálkozott. Becsületesen: P. I. vagyok, börtönben ültem, bármilyen munkát elvállalok... Volt, ahol Kiteljesedik a következő nemzedékben Egy ember, akin.ek életútját, mint mérföldkövek, úgy jelzik a fiaskók, — elégedett, boldog. Markó Sándor Szentendrén, új családi házban él felesége, s a szobáját szinte elborító könyv, — fénykép, — festményhalmok, valamint egy írógép, egy festőállvány és egy retusasztal társaságában. Az első bukás :— régi emlék. Apjuk korán i meghalt és nekik, gyerekek- I nek kellett eltartaniuk ma- : gukat, meg édesanyjukat. I Mégis, középiskolába jár, köz- ! ben esténként egy fényképész- I nél vállalt munkát: retusál. ! Festő szeretne lenni, és tizen- : hat éves korától szorgalmasan I látogatja Benczúr Gyula kép- ! zőművészeti körét, — mind- ! addig, amíg a forradalom > után be nem zárják az ingye- j nes epreskerti festőiskolát... ! Azután évtizedekig nem vette ! kezébe az ecsetet, csak retu- j sáláshoz, mert az lett a ke- j nyérkereső szakmája. S A második fiaskót kivilágo- ! sodott fotográfiák juttatják ä eszébe. (Fakó üzenetek a húszas évekből: klottnadrágos $ fiúk gúlája egy csarnokban, ! aztán fiatalok ódivatú fürdő- 5 ruhákban, folyóparton). ^ — A Munkás Testnevelő $ Egyesületben készültek. Éveikig ott sportoltam. Üsztam, ^ síeltem, tornásztam. Mert az $ MTE-ben akkor nem specializáltuk magunkat egy ágra, s ^ nem is versenyeztünk: féltet- ^ tűk a sportolás tisztaságát a 5 vetélkedés szellemétől... Az- $ tán, amikor áttértem a mű- $ ugrásra, két helyen eltörtem Z lábam. $ Harmadszorra sokkal na- $ gyobb vállalkozásba fogott. J Barátaival elhatározták, hogy ^ megcsinálják az ország első 5 vagyonközösségét, szövetkezedét, vagy kommunáját, ahogy $ tetszik. Egyik barátja a mű- $ helyét, másik a házát adta el, ^ őmaga pedig a megspórolt pénzét fektette a vállalkozásba, míg végül — harminchat évvel ezelőtt — vásárolhattak maguknak három hold földet a szentendrei hegyoldalban. Házra már alig futotta: fillérekért vásárolt deszkából tá- koltak össze négy viskót. Az ő háza hamar benépesült: egymásután született meg a hat gyerek... A három holdon gyümölcsöt termeltek. A jövedelem, a föld közös volt. — S mi lett a vállalkozás, a közösség sorsa? — kérdezem, a fényképeket nézve. (A felvételekről tekintő gyerekek, akár fiúk, akár lányok, egyformán hosszú, vállig érő hajat viselnek: sok megkésett rousseaui természet-romantika vegyült a furcsa kommunális-remeteségbe.) — Egyik társunk kiment Párizsba, beiratkozott a Sorbon- nera. Később a németek, mint a maquis részvevőjét, kivégezték. A másik barátom Brazíliába utazott, ma is ott él, iparművész. A harmadik, akit az SS vitt el Szentendréről negyvenkettőben, koncentrációs táborban halt meg. Csak én maradtam itt, akkor is maradtam, amikor már harmadszor jött a SAS-behívó. Negyvenötben aztán leköltöztem a városba. A földigénylő bizottság elnökéül választották. 1949- ben megalakították az egyik első tszcs-t, a Vörös Rózsát, ahol nyolc esztendeig volt párttitkár. Nehogy azt mondják az emberek, a vezetők maguknak csinálják a szövetkezetei, hol az istállóban dolgozott, hol a földeken, hol a kertészetben, mindig ott, ahol a legtöbb volt a munka. Addig, amíg megrokkant. Jelentkezett a régi lábtörése — mikor észrevette, késő volt. A szeme meg éjjelenként romlott, amikor petróleum- lámpa fényénél retusált, mert kellett volna a pénz egy házra. Titokban retusált, de észrevették. Meg is szidták a taggyűlésen, le is váltották a tisztségéből, őt is, meg a tsz elnökét is, aki, eredetileg hentes lévén, néhányszor disznót ölt a szomszédainak. Azt mondták nekik: úgy csinálnak propagandát a tszcs-nek, hogy még a vezetőknek is masze- kolni kell a megé'hetésért?... A szövetkezetét később elhagyta, mert nagyon nehéz volt már beteg lábával a munka. Másfél év hiányzott ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon ... Szétnézek az új családi házban. — melyet már csak a gyerekei segítségével építhetett fel. Boldogan 'akik itt? Azt mondja, igen. Festeget. Eljár a városi képzőművészkörbe. Sokat olvas.. Még esti egyetemre is jár. És pénzt is keres — retusál. — Meg lehet élni belőle? — Van egy csekk-könyvem is. A gyerekek név nélkül adnak fel rá pénzt. Egyszer tízezer forint gyűlt össze. — S a gyerekei? Hogy megy a soruk? — A János, mérnök a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban. Az Alma, két diplomát szerzett. Tiszasü- lyön tanít. A Józsi, kohómérnök Csepelen. A Sándor, országos síbajnok, és esti egyetemre jár. Az Annamária, kertészeti főiskolát végzett, Tatabányán főkertész. A Veronika, a Zeneművészeti Főiskolára járt, s most itt tanít, Szentendrén. Mind a hat gyermekem párttag. Hát így. Neki nem sok dolog sikerült mindabból, amit vagy romantikus módon, vagy magányosan, máskor meg az idő, a történelem elé vágva, elkezdett. De ami neki nem sikerült, az, ha más módon is, de kibontakozik a következő nemzedékben. P. A.
