Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
KEGYEI % » UH a VP 1965. DECEMBER 12, VADÁÉN , _ 5! Aprily Lajos: JELENTÉS A VÖLGYBŐL * 1 * * * S ÉRDES! IHÁZ A napol&an jelent meg a könyvesboltokban a visegrádi Szentgyörgypusztán élő, hetvennyolc esztendős költő Jelentés a völgyből című új verseskötete a Magvető Könyvkiadó gondozásában. Az Abel füstje óta született új költeményekben a költő már-már összeforrva a természettel, bámulatos tömörséggel, tisztasággal és muzsikával hallatja szerény, puritánul bölcs szavát, s énekli meg azt a tájat, amely Pest megye legszebb vidéke, a Dunakanyart. Méltatás helyett ezúttal a kötet verseiből mutatunk be egy csokorra valót. I A változás I A visegrádi hegységben lakom. S ha itt halok meg, az mi változást hoz? Ö, nem sokat, csalt ennyit: egy napon szorosabban ölel a begy magához. Napfelkelte Visegrádon A hegy hajnaliáiyolba öltözött. ^ Most minden olyan ódon, olyan ős. De emeli fejét a Vár mögött a Nap: daliás, régi, szőke hős. Visegrád ... S reggel tetők ragyognak s ablakok, mert éjjel tornyuk nőtt a rom-falaknak. Ilyenkor megbecsült nagyúr vagyok: királyok és királynék látogatnak. Zúzmara Rezeg a bükkfa barna levele. De fenn fehér az erdő. Arra hó van? Köd szórta fehér porával tele a hideg szél borzolta régióban. Ne állj a szürke ég alatt sokat: mély ködhullám jöhet, húzódj a házba, elönti szélfogó nyírfásodat s öreg szíved fagyosra zúzmarázza. Védő ködben A Nagy villámról erdeinkre dől. Jó köd: vadat rejt puskacső elöl. Itt omlik már a telkünk Oldalán. Elér — űzött szarvasnak vél talán? Erdei út Itt szarvas járt. Kis unokám, menjünk utána friss nyomán. Figyeld csak, milyen tiszta nyom: puha földön járt, nem havon. Itt mint szétnyílt kagyló, olyan. Itt repedt szív formája van. (Foto: Kotroczó) GERŐ JÁNOS: JÓNAPOT, JÓISTEN! y-j--. os szú hónapok huza- 2 rl vonája után végre ^ megérkezett az öntöí zőberendezés a szövetkezetbe. |a nagy esemény híre szétfu- 2 tott a szövetkezetiben. Apra- 2 ja-nagyja jött csudáim az ^ esőt csináló gépet, amit a fő- ^gépész vett kezelésbe. Átvizs- ^ gálta alaposan, azután két ^ traktoros segítségével meg- ^ próbálta beindítani. A gép 2 valóban be is ugrott, ami- ^ kor azonban rászerelték a ^ kútra, nem akarta felkapni a ^ vizet a legerélyesebb biztatás^ 2 ra sem. 2 ^ Délelőtt kezdtek a munkaihoz, de már jó délutánra 2 hajlott az idő, még mindig 2 eredménytelennek bizonyult 1 próbálkozásuk. y Í — A fene, aki megeszi 2 morogtak a bámészkodók, 2 akik nem akartak fogyni. y Í A füflßpdsz. aki., már csupa iolaj volt, újra belebújt a 2 gépbe és kereste a hibát. Ko- ^ vács Miska, a traktoros azon- Í ban nem volt ilyen türelmes, Í Először csak a szerelőkulcsot 2 dobta véletlennek látszó moz- Í dulattal a bámészkodók bo- Í kája mellé, majd amikor Í megelégelte a szekál ást, gúnyosan rámordult az okvetet1 lenkedőkre: y 2 — Gáspár bácsi, ez nem disznóölés. Bízza ezt a gépészbrigádra. Egy másik sírámkozóhoz meg így intézte mondókáját: — Majd csak lesz valahogy, István bátyám, azért nem búvunk az ágy alá. Ahányszor megszólalt, mindig felcsattant a nevetés, és a célbavett leforrázva hallgatott. Mert Kocsis Gáspár disznóöléséről még a kisgyermek is hallott. Részeg fővel úgy leszúrta a hízó helyet a fialás előtt levő kocáját, mint a pinty. Benedek Istvánnak pedig még ennél is híresebb tette. volt. Ö az ágy alá bújt a téesz-szervezők elől, ahonnan majdnem félholtam húzták ki. Tudniillik az agitátorok váratlanul jöttek, ő meg hirtelenjében rosszul bújt be, és félni lehetett, hogy meglátják a lábát az ágy alól kikandikálni. Felesége a nagy beszéd közben ezért huppant le az ágy szélére. S mivel az asszony majd egy mázsát nyomott, egyből letört alatta az ágydeszka, amivel kevés lassan tértek magukhoz. Először Kovács Miska kiáltotta el magát: — Jó napot, jóisten, meg- ereidt az eső! Miért éppen ezt mondta, azt maga se tudta. De jólesett egy nagyot kiáltani, lerúgni a cipőt és belegázolni a bugyborékoló vízbe. Jöttek egymás után felnőttek, gyerekek csodát látni. Elismerő megjegyzés hallatszott mindenfelől. A főgépész beindította a motort. Az arcok mind feléje fordultak, feszülten várták az eredményt A szórófejekből először vékony, ezüstösen csillogó sugár tört elő. Ive gyorsan megtört, földre hullott, de a nyomás egyre távolabb repítette a vizet, az ív kinyílott tíz, tizenöt méternyire, azután még tovább, és egyszerre permetszerűen hullani kezdett a mesterséges eső. A szórófejek körbe indultak, lépésről lépésre áztatták a földet. A gyerekek pedig visongva szaladtak a zápor után, aláugrottak és kiabáltak: — Éppen olyan, mint az eső! Éljen a gépészbrigád. ! A lépte mindenütt nyugodt, nem űzte senki, nem futott Nézd, itt megállt, mohot kapart, itt meg kőris-kéregbe mart Szép halkan rakd a lábadat, ne roppants száraz ágakat Most fényességbe tér utunk, zúzmarás tisztáshoz jutunk. Odanézz: ott áll a csodás — s körül ragyogás, ragyogás ... Csend Gyertyán és bükk. Alattok őz járt: az érre ment. Egy titkos fejsze csattog az erdőn, messze, bent. Megálltam és figyeltem: megállt és megpihent. Csupa csend volt a lelkem, s az erdő csupa csend. Téli panasz Miért örüljek, tél, neked? Nem hív havad, nem hív jeged. Valamikor, fagyok, havak, hogy vártalak, szomjaztalak. Minden csicsonkát délcegen kihúztam utca-széleken. Íveltem pengő korcsolyán, és társam volt egy régi lány. Kezét meleg muff-oduban fogtam, szorítva, boldogan ... Hol a fiú, a víg s vitéz? Hol az a jég? Hol az a kéz? — Vigyázz, kerüld a sík jeget — mondják. Örüljek, tél, neked? lamit. Valami váratlan, előre nem tervezettet. Egy verekedést, egy hirtelen felbukkanó lányt, akit még az este ki lehetett vinni a Duna- partra... Állt a zuhany alatt és újra érezni kezdte ezt a már-már elfelejtett izgalmat. Négy éve házas. Négy évvel ezelőtt költözött be anyósához. A lakás egyszobás, az öregasz- szony azt mondta, hogy ő ellakik szívesen a konyhában, ne hagyják egyedül, mert meghalna a félelemtől. Ügy tetszett, jó megoldás lesz ez, amíg tudnak egy nagyobb lakást szerezni. Aztán kiderült, hogy a pokolt vállalta. A vénasszony minden este úgy vonult ki a szobából, mint egy mártír, akit a vesztőhelyre visznek. Küldeni nem merték, így kénytelenek voltak kivárni, amíg magától megy. Aztán jöttek a gyerekek. Kettő. A lakás minden zuga megtelt, bútorokkal, lomokkal és feszültséggel... Pados irtózott a szombat délutánoktól és a hosszú vasárnapoktól. Takarítás, mosás, gyerekfürdetés a gázzal félmelegített konyha kövén a nagylavorban. A felesége ideges, mindenki siet, egymást kerülgetik, anyósa pedig félóránként megjegyzi: — Szegény emberem, ha látná, mire maradtam itt... — Hé! Pista! Várjatok meg. Én is elmegyek veletek a lovardába! — ordított bele az átláthatatlan gőzfelhőbe. — Ki vagy? — Pados! — Hü az anyját! Visszatért a fiú! Mi van? Kidobott az asszony, vagy csak egy kis házon kívüli kosztra fájdult meg a fogad? — Jó kis pipihusira — visított az egyik szeparéból valaki. — Hagyjátok! Neki is jár egy kis boldogság — véleményezte egy hang. Pados megismerte. Barsi Pali volt, aki két éve nősült, de már hónapok óta újra lejár a lovardába. — Üzenni kellene haza. Kitalálni valamit... — gondolta Pados, de aztán erről is letett. A kezdődő lelkiismeret- furdalást elnyomta a várakozás izgalma. A lovardában ötkor kezdődött a tánc. Négy gitáros őrült zajt csapott elektromos szerszámaival. Pados tanácstalanul ődöngött a táncolok között. Valahogy nem talált bele a dologba. Feszélyezett volt, nem mert felkérni senkit. A fiúk, akikkel jött, már mind táncoltak, kezdetben biztatták, aztán mindenki a saját ügyével törődött. p—----;—j-j- a büfében I Barsival I akadt össze.---------------- Lehajtottak két féldecit. Az elsőt Barsi kérte, a másodikat természetesen ő. — Nem való ez a hepaj nekünk. Én bemegyek a városba. Kinőttem már a tánciskolából. — Nekem se tetszik — morogta Pados. — Gyere velem. Elmegyünk a Pipacsba, vagy a Budapestbe. Ott aztán vannak ám nők. Az az élet... Mennyi pénzed van? — Van! Ma volt apák napja! Még nálam van az egész. Előbb egy belvárosi presz- szóban ültek le. — Nézd azt a nőt. Egy kettesért biztos a tied — tájékoztatta Barsi, aki nagyon élvezte, hogy ő lehet Pados kalauza ebben az izgalmas, nagyvonalú világban. Igyekezett benfentes- ként mozogni, ismeretlen nevű italokat rendelt és hangos megjegyzéseket tett a nőkre. Pados sokat kérdezgetett. Nem volt bejáratos az effajta helyekre, tulajdonképpen eddig eszébe sem jutott, hogy neki itt valami keresnivalója lehet. Ezt valahogy el is mondta Barsinak. — öregem, hát vagy mi vagyunk az uralkodóosztály, vagy nem? Vagy mi csak a filmekből, meg a tv-játékok- ból láthatjuk, hogy ilyen helyeken szórakoznak az emberek, mi meg menjünk a talponállóba? Hát kinek építi az állam ezeket a klassz csehókat? Nekünk hapsi- kám, illetve azoknak, akik tudnak élni. Padosnak ízlettek az ismeretlen italok, ’ kellemes könnyedséget érzett és kezdte magát otthonosan érezni. Nem számolta a pénzt, szeme sem rebbent, amikor a drága étteremben kettőjük vacsorájáért 150 forintot fizetett ki. Jólesett nézni a hangtalanul sikló pincéreket, élvezte, hogy kiszolgálják, hogy a húst is a tái --------—- a párafelSz állt a éoz, hőben időn| -------------2----- ként fel^ ködlött egy alak, aztán elve- i szett valamelyik rekeszben, ä Valaki áriázott, de egy ke- ^ mény hang félbeszakította: ^ — Kuss! Ez nem opera^ ház! ^ — Siess, te átok, mert itt ^ hagylak! — kiabált valaki. S — Ne félj, a csajok meg- | várnak — hangzott a válasz. ^ — Hová mentek este? — ^ kérdezte egy személytelen ^ hang. § — Miután az angol követ^ ség fogadására nem hívtak, ^kénytelenek vagyunk a lovar- ^ dába menni. Felszedünk egy- ^ egy csajt, aztán bevetjük ma- ^ gunkat a bűnös pesti szombat éjszakába ... 5 Pados állt a zuhany alatt. ^ Jól esett veretni a hátát a gaz- ^ dagon ömlő vízsugárral. $ Eszébe jutott a „lovarda”. Így ^ hívták a kultúrház nagyter- ^ mét, ahol szombatonként min- ^ dig tánc van. Itt ismerte ^ meg a feleségét is. Visszaem- % lékezett a szombat délutánok ^ kellemes izgalmára. Ilyen- ^ kor átadta magát a várako- ^ zásnak. Mindig nagyon várta ^ ezeket a szombat estéket, mint ^ egyetlen lehetőségét annak, ^ hogy történjék vele valami. ^ A szürke homokként pergő § hétköznapok szabályos rend- $ je után a szombat este és a § vasárnap mindig hozott vahíján kinyomta a lelket Benedek Istvánból. — A csipásit még most választották el a csecstől, mégis milyen pofája van — mor- gott sértődötten a telibe talált fél, amikor magához tért De a gorombaság kevésnek bizonyult a gúny ellenében, így hát jobbnak látta az illető kereket oldani. Az elnök is előkerült az irodából. — Nem akarja az igazságot? — kérdezte barátságosan, , majd a főgépészt biztatta: — A csatlakozásnál szokott levegőt kapni, ott nézzétek meg még egyszer. M egnézte a főgépész már kétszer is, de most harmadjára nekikezdett. Szétszedte a csöveket, új gumibetétet rakott oda, utána beindította a motort. Előbb remegett a cső, szinte reszketett. Pár másodperc múlva köhögésszerű hangot adott, és néhány méterrel odább ömleni kezdett a víz az arasznyi csőből. Olyan hihetetlennek tűnt most a gyors siker, hogy csak
