Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

1965. NOVEMBER 12, PÉNTEK inert: 1 <c/tirSap GAZ DASAG I FEJ LÖDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI Népgazdasági terv — operativ terv IV. Új helyen - milyen szívvel? A gazdasági tervezést so­kan úgy képzelik el, hogy a szakemberek százai számí­tások alapján összeállítják a népgazdaság ötéves tervét, ezt feldarabolják évekre meg hónapokra, illetve iparágak­ra, vállalatokra meg műhe­lyekre és valahogyan így jön ki, hogy X. Y. mit esz­tergáljon holnap vagy hol­napután. A valóságban nem így van. Az ugyan igaz, hogy a vállalati tervek ré­szei a népgazdasági tervnek, és az éves tervek végrehaj­tásával valósulnak meg az ötéves terv célkitűzései. De a népgazdasági terv egy sor olyan előírást is tartalmaz, amelyek nem egy-egy válla­lat konkrét termelési prog­ramjaként teljesülnek. A ter­melékenység emelésének pl. vannak olyan forrásai, ame­lyek nem egy vállalat mun­kájában realizálódnak, sőt vállalati szinten nem is lát­hatók. Ha mondjuk egy új vállalatot olyan helyen épí­tenek fel, ahol az anyagok, termékek oda- és vissza­szállítása, illetve a munka­erő szállítása viszonylag a legkevesebb befektetést igény­li, akkor ha a vállalatnál nem is, de népgazdasági szinten feltétlenül javul a munka termelékenysége. Ha­sonlóan munkamegtakarítást és ezzel együtt termelékeny­ség-növekedést eredményez, ha pl. egy olyan alkatrészt, amit sok vállalat rendszere­sen használ, egy vállalat ál­lít elő, korszerű gépekkel, olcsón, és nem minden üzem maga készíti el, kezdetlege­sen, drágán. zott központosítás, a vállala­tok önálló cselekvésének a korlátozása akadályozza ezek kiaknázását! A népgazdasági tevékeny­ség megtervezése tehát egyaránt követel központi és vállalati tervezést E két szint a tervezésben egymás elengedhetetlen / kiegészítője, de csak akkor tudják jól kiegészíteni egymást, ha fel­adataik nem keverednek, ha mindkét szint megkapja a fel­adatai betöltéséhez szükséges kereteket, Lehetőségeket A gazdasági irányítás és ezen belül a tervezés rendszeré­nek átalakítása nem utolsó­sorban ezt a célt szolgálja. A gazdasági élet elkerülhe­tetlen velejárója, hogy van egy sor termelésre ható té­nyező, amelyet a tervezés egyik szintjén sem lehet előre látni. A fogyasztók íz­lésének,: magatartásának vál­tozásaira gondolunk, ame­lyet a technika, az életmód, az idegenforgalom fejlődése sib. idéz elő. Ez növeli a terme­léssel kapcsolatos kockáza­tot, azt a lehetőséget, hogy a szükséglet másként alakul, mint ahogyan az a legkörül­tekintőbb számítással is vár­ható volt. A külkereskedel­mi forgalom egyébként el­engedhetetlen növekedése szintén fokozza ennek lehe­tőségét. hiszen a külföldi ve­vő másként és máskor is fel­adhatja a rendelését, mint ahogyan előre elgondoltuk. A népgazdasági A kárpitosműhelybe került. Teljesítménybérben dolgozik; voltak nem éppen jószívű kajánok, akik kíváncsian vár­ták, mennyi pénzt tesznek borítékjába? Első hónapban megkereste az ezerhétszáz fo­rintot, s most már kétezer- kétezeregyszázat visz haza. — Nem bánom. Ezt most már őszintén mondhatom. Bántotta a feleségem is, most azért örül a több pénznek. És még valami: a kollégák nagyon rendesek voltak, szí­vesen fogadtak, s úgy ér­zem, most már — be is fo­gadtak. A munka ri'musa Sütő elvtárs ötvenéves. Nagy feladatokat vállal ön­ként is; alapszervezeti párt­titkár, a maga sorsáról való mesélést minduntalan meg­szakítja egy-egy mondat az alapszervezet életéről, mun­kájáról. Most is tag- és tag­jelöltfelvételre készülnek; a kárpitosműhelyben bizony hajtania kell, hogy a pénze is meglegyen, de ugyanak­kor szót válthasson az alap­szervezet tagjaival, s persze a pártonkívüliekkel is. Tegyük hozzá: rokkant em­ber! Mégis — erő árad belő­le. A nyílt és céltudatos ember ereje, aki nem ijed meg semmitől: — Nem lettem sértett em­ber, nincs bennem tüske. Visszataláltam a fizikai mun­ka ritmusához, s ezt- csak az tudja igazán értékelni, aki maga is hasonlóképpen járt. Ketten, új helyen. Va­lóban a véletlen tehet csak róla, hogy Pálinkás István és Sütő Lajos, s nem másik két ember ne­vét, sorsát ismeri meg az olvasó. A véletlen azonban csak itt jutott szerephez, a két ember sorsának alakulásában, a változás meghatározásában — nem! A KGV-nél, akár­csak a többi vállalatnál, az év közepéig jó néhá- nyan új helyre kerültek, új beosztásba, ahogy ez jelentésekben szerepel: csökkent az improduktív létszám. És kettőjük sor­sának megismerése azt mutatja; a változás ugyan keserűséget, gondot is oko­zott, de a Sütő elvtárshoz hasonlók megértették jo­gosságát, s nem azon bán­kódnak, hogy mi az, ami elmúlt, hanem az új he­lyen is a régi szívvel fáradoznak, hogy a holnap jobb legyen. Mészáros Ottó Lássuk a dolgok másik oldalál'is! A vállalati terveknek, ter­melési programoknak szá­mos olyan része van, ame­lyet egyszerűen lehetetlen központilag előírni, megter­vezni. A vállalati termelés jo megszervezésében, ötle­tes kombinálásában egy sor olyan lehetőség rejlik, ame­lyek kiaknázása az egész népgazdaság, az egész or­szág számára hasznos. Ezeket nemcsak, hogy nem lehet köz­pontilag előre látni, de a túl­és a vállalati tervezésnek, mint két különböző szintnek a szétválasztásához hason- j ló&n el kell különíteni a rö- videbh és a hosszabb időtar­tamú tervek feladatait is. Az ötéves népgazdasági tervek az egész népgazdaság főbb fej­lődési irányait jelölik ki, míg az operatív tervek — az éves és még inkább az ennél rövidebb lejáratú progra­mok — az időközbeni válto­zásokhoz lehetőleg minél job­ban igazodva jelölik meg a termelési feladatokat. A gaz­dasági irányítás átalakítása tehát e következtetések pon­tosabb levonását és ezzel az egész tervgazdálkodás haté­konyságának javítását is szol­gálja. Bognár Gyula F í'n-vféh l$4vráh.s • éken^ffJlcsoroí A Kormányzói székig (4) Hogy Miklós fiát minek szánta? Valószínűleg papnak, hiszen ez még kimaradt a számbajöhető hivatások közül, ráadásul a család még azzal is büszkélkedett, hogy a távoli ősei között egy református püspök is szerepelt. Amikor azonban a tengerésznövendék Béla meghalt, Horthy István úgy döntött, hogy Miklós lép­jen a helyére. Sopronból tehát Fiúméba vezetett a Horthy család nehe­zen nevelhető sarjának útja. Apja személyesen vitte el az akadémiára, hogy felvételét kieszközölhesse. A helyzet nem volt könnyű. A császári és királyi haditengerészetben meglehetősen magas követel­ményeket állítottak a kadet- jelöltek elé. Nehéz felvételi vizsgát kellett tenni. A fizikai felkészültséget vizsgáló felada­tokkal Horthy Miklós viszony­lag könnyen boldogult, de a szellemi alkalmasságot vizs­gáló elméletiekkel már nem. Nem is vették volna fel, ha a tsalád nem intézi el, hogy az Akadémián tragikus körülmé- pyek között elpusztult, hősi halott fivérére való tekintet­tel, különleges elbírálásban ré­szesítsék az ügyet. Állítólag maga Ferenc József kérette magához az aktát, s utasította az illetékeseket a kedvező döntésre. Ebből aztán vagy 40—50 év múlva újabb legen­da forrása lett. Megszületett a történet: Horthy Miklós szere­tő szülei tilalma ellenére, ille­tőleg állhatatosságával atyját belátásra bírva, a szent és tör­hetetlen hivatástudattól indít-- tatva elérte, hogy megenged­jék neki, hogy halott bátyja helyére állhasson a haditen­gerészetben a kötelességtelje­sítés mezején, illetőleg fedél­zetén. A Fiúméból Voloska felé ve­zető út mentén emelkedő csá­szári és királyi Tengerészeti Akadémia épületének homlok­zatán, egyébként ez a felirat állt: „Höher als das Leben steht die Pflicht!” — „A köteles­ség előbbre való, mint az élet!” Horthy azt írja emlékiratai­ban, hogy egész életét ez a jelmondat irányította. Négy évet töltött Horthy a leendő tengerésztisztek iskolá­jában. Kemény Studium volt ez, az intézetben vasfegyelem uralkodott. A monarchiában értettek hozzá, miként kell képzett, és a parancsnak fel­tétel nélkül engedelmeskedő, az alárendelteket keményen kézben tartó parancsnokokat nevelni. Horthy Miklós növen­dék elég sok időt töltött a fog­dában ahhoz, hogy rájöjjön: a legjobb, ha teljesíti a paran­csokat, és ha valaki majd az ő parancsait nem teljesíti, an­nak megfegyelmezésére akad­nak módszerek. Az iskolában nem az egyszerű zárka volt az egyedüli büntetés. Magánzár­ka, sötétzárka nem ment rit­kaságszámba sem az akadé­mián, sem az iskolahajó fedél­zetén. A hajó fedélzetén még különleges büntetésekben is válogathattak a kiképzőtisz­tek. mint például az árbocmá­szásban, ami abból állt, hogy pihenő nélkül többször egy­más után fel kellett mászni a főárboc csúcsáig, vagy a köté­len állás, almi azt jelentette, hogy a növendék mezítláb több órán át állít vékony ösz- szekötő kötélen, pedig már vércsík piroslott a talpán. Horthy a Tengerészeti Aka­démián sem tartozott a jó ta­nulók közé. A tengerészéletet, a gyakorlati foglalkozásokat azonban kedvelte És mód nyílt rá, hogy ügyességét be­bizonyítsa. A császári és kirá­lyi hadiflotta abban az idő­ben még főként vitorlázott, s ha a hajókat el is látták már TÉLI MODELL i Téglapiros, kétsoros buklékabát, kézelővel. szőrmegallérral és gőzgépekkel, azokat ritkán gyújtották be. Még az összes páncélos hajóknak is megvolt a vitorlázata, és gyakran elő­fordult, hogy a parancsnokok, akik még abban az időben ta­nultak, amikor hajógőzgép nem létezett, szűk bejáratú ki­kötők előtt leállították a gé­pet és inkább vitorláztak, mert úgy biztosabbnak érezték ma­gukat Horthyt, mint növendéket az Oberbramgastra, a gyakor­latozó árboc csúcsán teljesí­tendő szolgálatra osztották be. Az egyik gyakorlat során azt a kötelet, amely a vitorlarúdat vízszintesre rögzíti, tévedésből: kibontották, és a növendék 20 j méteres magasságból lezuhant, i Sikerült azonban az árboc i mentén zuhanva, a kötelekben | megkapaszkodnia, s jóllehet, j tenyeréről leégett a bőr, né- j hány bordája, karja, állkapcsa : eltört, megúszta ennyivel a j dolgot. Kórházban foltozták i össze, de mire az iskolaév vé- i gén kéthónapos hajóútra in-j dúlt az egység a Földközi-ten- ] geren, már ismét szolgálatké- j pes volt. A kenderesi születésű, a ma- ; gyár Alföldről származó ifjú i megismerte Dalmáciát. Nem i vitás, hogy jó iskolát járt ki | Fiúméban. A németen kívül j megtanult szerbül és olaszul. j Megedződött. Ö, aki mindad- ] dig hátul kullogott, s a rossz | tanulóknak kijáró bánásmód: volt az osztályrésze, sikert j mondhatott magáénak. Hiszen j 1882-ben negyvenketten vonul- ] tak be az évfolyamra és 1886 ; október 1-én csak huszonhetü- j két avatták fel másodosztályú tengerész hadapródnak. Hor­thy is köztük volt, (Folytatjuk) \(ss*ssssssxArssxsssrsssss*s*jw'ssArssssss^ | Mások is csinálják | k Nyolc ember üli körül a pl- ^ ^ ros posztóval leteritett asztalt. ^ ^ Nyolc dühös, felháborodott § ^ ember. ^ A kilencedik szék még fires. § ^ Arról az emberről vitáznak, n ^ aki majd erre a székre ÜL $ ^ Látni nem láttam még. Még- ^ S is úgy érzem, sok mindent tu- S dók róla. Személyzeti vezető § s a gyárban. Emberek ügyeit, ^ § gondjait intézi, orvosolja. Vi- S gyáz arra, hogy megfelelő cm- S S bér kerüljön minden posztra. $ § Fontos munkakört tölt be. ^ K Felelősségteljes munkakört. § A gyár ctgyik vezető embere. § ^ Joggal kapott becsületes mun- £ kajáért háro-m esztendővel ez- $ S előtt két szoba összkomfortos S S lakást, öten lakták. Férj, fele- § ség és a három gyerek. Öj, § modern házban. Amit az állam $ építtetett. ^ A vád súlyos. Harmincezer § ^forintért eladta az államtól ka- S S pott lakást, egy fiatal házas- $ ^ párnak. •*5 ö maga házat épített. A ház elkészült, költözni kel- S S lett. A ház sokba került. Vitat- S S hatatlan. Kölcsönt vett fel rá. 55 S Mint annyi más ember. De a ^ kölcsön sem minden. Akkor ^ jutott az eszébe a gondolat. A S két szoba összkomfortos lakás § S érték. Ila elcserélné egy ha- § S sonló, de régi épületben lévő ^ § lakásra, jelentős summát kap- § § hatna érte. A cseréhez törvé- s nyes joga van. Harmincezer forint volt az ^ n alku. Az öreg lakásba be sem § S költözött. A csere csak papíron ^ ^ szerepelt. A pénzért. ^ Az emberek előre köszöntik s ^ a gyárban. ^ Amikor belép az irodába, ő S köszön előre. Alázatosan, meg- $ S hunyászkodva. Aztán lehuppan § ^ a székre, s az asztalt bámulja. ^ ^ Nevetségesen védekezik: § k — Nem ismertem a rendele- S S tét... § % O, a személyzeti vezető, aki- § § nek munkakörénél fogva annyi s ?> paragrafust kell ismernie. $ ^ Aztán belátja, hogy valóban •, J nevetségessé válik, ha így S ^ mentegeti magát. Beismeri az elkövetett hibát, ^ S aztán magyarázatképpen Hoz- S ^ záteszi: ^ — Mások Is csinálják... § S Nem sok meggyőződés csen- ^ 8 dűl a hangjából. Maga is tud- ^ § ja, hogy ez sem menlevél. S Hibát követett el. Súlyos hl- ^ 5 hát. Nem érzi, bár szavak- i § ban végül is beismeri. Magá- 5 % ban pedig azt gondolja: S S pechem volt. Ha a cserepartner $ S fiatalasszony Idős édesanyja § S nem kőt! magát a régi lakás- í ^ hoz. ahol leélte egész rietet, i ^ soha nem tudódik ki a dolog, s § Es most nem fájna a feje, s i honnan fizesse vissza a köz- ^ S ben már elköltött harmincezer ^ § forintot. ^ Hogyan történhetett? Kende- § | let van rá, hogy aki házat § ^ épít, nem cserélheti el állami ^ ^ lakását. Csakhogy ... A ház- $ ^ építést a tanács építési osztá- | ^ lya tartja nyilván. A lakásese- ^ re az igazgatási osztály hatás- ^ § körébe tartozik. Ez sok min- ^ § dent megmagyaráz. Nem lehetne valami' módon | ^ még a lehetőségét is kizárni a ^ ^ hasonló törvénysértéseknek? § ^ — prukner — * nem nézi a súly, milyen váll­ra fekszik. Társaival kijön, nem fogad­ták rosszul, dehát ami az ő I dolga, az az övé. Más nem i teheti meg helyette. Szeretett j volna a baton maradni, ne- I hezen érti. az üzemnek rossz j üzlet, jóval kevesebbért szál­lít a gépkocsi. j — Talán valami éjjeli őr- | ség... tudom ám, nehéz az I is. Mármint megkapni. Sok az í öreg ember, egyiknek ez a I baja, a másiknak az. Nekem j is rossz a szívem, mondta a doktor, nem lelnék valami könnyebb dolgot? Értem én, értem, hiszen itt is vagyunk sokan öregek. Nem mondom, mert nem lenne igaz; sokat veszkölődtek velünk. Csak- hát az ember mindig a ma­ga baját látja az orra előtt... Az üzemben valóban elég sok az idős, hatva- i ! non túli ember, akik jóré- j l szét annak idején, a csök­kent munkaképességűek j foglalkoztatásáról szóló kormányhatározat végre- I hajtásának keretében al- I kalmazott az üzem. Most, ! az átszervezéskor, nem kis j gondot okozott az üzemi j érdek, s a méltányosság egyeztetése. A lehetőségek azonban végesek. Pont engem ? Határozott mozdulattal nyújt­ja a kezét, tekintete nem té­továzik, várja a kérdéseket, j Sütő Lajos az íróasztalt ; hagyta ott. A munkásellá- ! | tás előadója volt, liavi fize- ; tése 1750 forint. íróasztal, ! munkaruhák, konyha, kimu- | tatások. A párthatározat nyo- ! mán készített üzemi intéz­kedési terv megszüntette e munkakört, a feladatokat szétosztva. Sütő Lajos író­asztala felesleges lett. — Ne kerülgessük: bizony fájt. Újra és újra azt kér­deztem: miért pont engem? Rosszul dolgoztam? Nem, hi­szen álig egy hónapja kap­tam a minisztériumban ju­talmat. Hát akkor? A válto­zás minden embert felkavar. Csak a farizeus nem vallja ezt be. Bizony, bántott elein­te. Amikor azután elmúlt az ! első napok keserűsége, kezd- ] íem tisztábban mérlegelni: • kommunista vagy, nem elé- j gedhetsz meg annyival, hogy j | a dolgokat csak tudomásul j j vedd, cselekedned is a meg- \ | változotthoz mérten kell. i 1952 januárjában lépett be j az üzembe; hosszú évekig | í intézte a munkásellátás ügyeit, j Most, amikor a változást ! j közölték vele, sokan lesték: — i I Na. mit csinál a Sütő? : — Mit csinálna? Dolgozni í fog! I A párt Központi Bizott­ságának 1964. december 10-i határozata nyomán az üzemekben — sok más in­tézkedés mellett — lét­szám átcsoportosításra is sor került. Az ésszerűb­bet, a jobbat keresték, de úgy, hogy a dolgozó se érezze „becsapva, kisem- mizve” magát. Hónapok teltek el azóta; milyen szívvel dolgoznak az új helyen az átszervezettek? Cegléden, a Közlekedés­építési Gépjavító Vállalat­nál az igazgató, a főmér­nök, a munkaügyi osztály vezetője, a személyzeti előadó — nem ad „tippet”. Bízzuk a véletlenre — mondják. Találomra vá­lasztottam ki tehát két em­bert. Búcsú Csillagtól Kissé bizalmatlan. A szék szélére ül csak, mint aki máris megy. Fehér a haja, öreg ember. Kocsis volt, ki­sebb — elsősorban konyhai szállításokat bonyolított le, Pálinkás Istvánnak hívják. — A Bolygóval kezdtem, Rigó volt a második, s Csil­lag a harmadik, ezzel bú­csúztam. Vége. Pedig nem volt rossz. Dehát azt mon­dották, nincs szükség többet a lóra, kocsira, talán rám Be nagyon... Felemeli a tekintetét, picit elhúzza a száját, a viplák ki­vi Uannak. Kesernyés a hang­ja: — öreg vagyok, nincs meg a nyugdíjamhoz az idő, mert csak öt esztendeje vettek ál­lományba, addig — maszek voltam. A tordélyos vállalat diszponált ide, tizenhárom éven át fuvaroztam s lássa, most mégis vége lett. Hajaj, baj ám, ha öreg az ember, ha már csak szeretné bírni a dolgot, de már nem bírja Combjára ejti kezét, kinéz az ablakon, A csomag nem válogat A raktárba került. Nem volt könnyű sorsáról dönteni, hiszen idős ember, mihez kez­dene, ha utcára tennék? hí .Átmenet” embere: maszek volt, fehér fejjel került o biz­tonságos közösségbe, de az itt töltött idő a szerény nyug­díjhoz sem elég. — A csomag nem válogat, nem ám. Ketten vagyunk, az anyag meg ömlik doszt, ten­ni kell, vinni, adni, fel, ie;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom