Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜl ÖN KIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 366. SZÁM 1965. NOVEMBER 11, CSÜTÖRTÖK ■ ■ r KÖMÉNYMAG VAGY EGERPISZOK ? Valahol el hell kestleni — it holt átvess* a romlott árut Matergá arról, ami jó volna, ha lenne - a higiéniáról Mindennapi látvány: a pia­con földre öntött paprika, zöldség, a pornak kitálalt túró, tejföl. De az élelmi­szerboltokban is — nem kell messze menni — talál­kozni légy szállta felvágot­tal, „patinás” kezű eladó­val. Ezért fordultunk dr. Faith István városi főállat­orvoshoz és dr. Henkel An­tal élelmiszer-higiénikus szak­állatorvoshoz, mondják el vé­leményüket. Dr. Faith szerint a piac és a vásártér korszerűtlen. Mindkettő nagyobb felújí­tást és korszerűsítést igé­nyelne. Véleménye szerint nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel kellő mértékben, így legutóbb a tanács meg­szavazott 25 ezer forintot, de ez még mindig nem ele­gendő. Egészen elemi és ép­pen ezért fontos dolgok hiányoznak. Például kézmosási lehető­ség, hogy az őstermelők tiszta kézzel nyúljanak az eladandó áruhoz. Szükség lenne fedett áru­sító pultokra is, hogy az eső ellen is védve legyenek. Ezek alapvető kívánságok a piaccal kapcsolatban. — Ami a boltokat illeti, el­képesztő viszonyok uralkod­nak. Ha a vevők látnák, hogy egyes helyeken milyen kö­rülmények között tárolják az élelmiszert, én nem hiszem, hogy megvennék azt. A rak­tárak kicsik és szűkek. A fió­kokban ömlesztve a fűszer. Néha nehéz lenne megálla­pítani, hogy köménymag-e a sok apró korpuszkula vagy egérpiszok. — Ez persze végletes fogal­mazás. De legalább érzékle­tes. A fő hiba, hogy a mi bol­tosaink állami alkalma­zottak és nem kereske­dők. Mert ha azok len­nének, nem vennének át nap mint nap romlott árut. — Hanem megkóstolnák — szól közbe dr. Henkei. — Es nem védekeznének azzal, hogy megkárosítják a nép­gazdaságot. Azzal a sok sör­rel, amit gebines alapon szál­lítóknak adnak — azzal nem károsodik a népgazdaság? — Ha visszaküldené az árut, az ipar nem mondhatná, „miért veszik át?”. — Valahol el kell kezdeni. Ha a vevő hajlandó egy kis áldozatra, és a ragacsos ke­nyér helyett vesz öt kiflit, azt megérzi a pékség, és észbe kap. Reakció kell, és agresszivitás ha hibátlan és ehető élelmiszerhez akarunk jutni. — Rá kell kényszeríteni a kereskedelmet a kultú­rált körülmények megte­remtésére. Amikor mindenki követeli, meg kell hogy változzon. — A közétkeztetésnél vi­szonylag jobb a helyzet. Nincs nagyobb probléma Leszámítva olyanokat, ahol a helyiség és a körülmények biztosítása ez idő szerint nem megfelelő (lásd láda­gyár). — öt éve vagyok itt. Azóta valami változott. Elfogad­nak. Néha már az is előfor­dul — meséli Henkei dok­tor —, hogy a konyhavezető szól (ellenőrzésen kívül), ha valami megromlott. — S hoz­záteszi: — Persze ez nem ál­talános — sajnos! (b. h.) /# • • • UfgTf $©i3i mer elütni'' Játék az élettel — Olyan drága a lámpa ? „Rengeteg itt a kerékpár. És gazdáik milyen felelőtle- , nők!” Ezek a szavak kísérnek Kocsértól Körösig az úton. Kora este. öt és fél hat között. A. MÉK-nek szállít az autó, amire felkéredzkedtem. Hátam mögött 35—40 mázsa alma ládákban tornyozva. A pilóta és a kísérő közé szo­rulva figyelem az utat. Azaz, hogy csak figyelném, de nem látok semmit. A sűrű ködben húsz méternél tovább még az edzett és rutinos sofőrszem sem lát. Tompított fénnyel jövünk ki a faluból. — Fél? — kérdezi a vezető. — Nem — adom a határo­zott választ — de nem vagyok egészen őszinte. — Akkor jól támassza meg a talpát. Esetleg elénk ugrik egy ember,. vagy ki világi tat- lan kerékpáros és kirepül az ablakon, ha támaszték nélkül ül. — Sok szabálytalanságot lát? — Sokat? El tudja képzel­Fejőstehenet vásárolnék Nem tehetek róla, de kény­telen vagyok bevallani, hogy ilyesmit én még nem láttam. Mert hogy némelyik gazda ki­írta a kerítésre, hogy jól te­jelő tehén eladó, az még csak hagyján. Az ablakokban meg a kapufélen olvashattam olyant, hogy a házban répa, sütőtök, kukorica, vályog el­adó, vagy éppen menyasszo­nyi ruha kölcsönözhető. Azt azonban ilyen közvet­len módon még senki sem ad­ta tudtomra, hogy szívesen megszaporítaná háztáji gaz­daságát egy fejőstehénkével. ; Az ötlet valóban életrevaló,* hiszen a Kossuth Lajos utca * meglehetősen népes. Azok, i akik a vasútállomásra sietnek, 5 vagy akik a városba érkéz- i nek, nagyon könnyen rendel- 5 kezhetnek fejőstehénnel, ami- S re vevőt keresnének. Persze a vásárlásnak meg- $ van a maga egészen egyszerű, $ évszázados módja. Az illető $ tömött bugyellárissal kimegy * a vásárba. Hosszú, óvatos vizs- * gálódás után kiválasztja a ne- $ ki tetsző jószágot — illő alku- $ dozás, fizetés, áldomás és már ^ meg is van a fejőstehén. $ Igen ám! Csak ebbe a na- ^ gyón is egyszerű elintézésbe ä; beleszólt a hatósági rendelet,^ a vásárt három héttel ezelőtt ^ hem lehetett megtartani. Erre született meg a „nagy” $ rjtlet — így került a soha nem ^ látott felírás a kapuszárnyra ^ >- fejőstehenet vennék. ^ És mert a hirdető édesany- $ ja nagyon meggyőzően mond­ta, hogy nemcsak a tehén kel­lene, hanem nagy szükség lenne a háztáji gazdaságban a trágyára is, íme készséggel segítségére sietek a jószándé­kú vevőnek és ezzel a néhány sorral fordulok ahhoz, akinek eladó fejőstehene van — a városban. Itt a kínálkozó alkalom, a Kossuth Lajos utca 68. szám alatt vevő várja a fejőstehe­net. ni, hogy naponta hányszor kockáztatom az életem, a kí­sérőmet, a kocsit, szabálytala­nul kerékpározók, részegek és gyerekek miatt? Itt különösen sok a rendbontó. A kerékpá­ros azt mondja, a sofőr úgy sem mer elütni. Csak arról feledkezik el, hogy az autó — gép, és a sofőr nem automata. Annál is beállhat rövidzárlat. Ha baj van, mindig a veze­tő a hibás. A köd mindent sejtelmessé tesz. Az óvatosság délibábot vetít, ilyenkor hajlamos az ember a kilométeroszlopot is imbolygó részegnek hinni. Kocsértól Nagykőrösig rö­vid az út. Ködben félóráig tart. Nekem sokkal hosszabb­nak tűnik. Három kivilágítat- lan lovas kocsival, öt macska­szem és lámpa nélküli kerék­párossal találkozunk. Nyolc alkalom egy vagy több em­ber halálára, ha lankad — akárcsak egy percig is — a figyelem., Egy alig harminc­perces úton. — Nagyon félt? — kérdd tő­lem a vezető búcsúzáskor. — Nagyon. És most mondtam igazat. (b. h.) LA-BU-CI A rövidítések korát él­jük. Van, aki még emlék­szik az UFOSZ, DEFOSZ és egyéb ehhez hasonló rövi­dítésekre — szerintem a csúcspontot a FÖKUCI-ban érte el. Tizet teszek egy ellen, hogy száz ember közül egyetlen egy sem sejtené, hogy a dallamosan csengő rövidítés mögött a Főváro­si Kultúrcikk Értékesítő Vállalat húzódott meg. És hogy kár volt elmen­ni ilyen csemegéért a szomszédba, azt bizonyítja az, hogy íme sikerült felfe­dezni a saját portánkon is egy bűbájos kurtítást. A Divat-kötött-rövidáru bolt homlokzatán hatal­mas tábla, amelynek a sar­kában ez a néhány betű húzódik meg: LA-BV-CI Budapest. Kedves lenne, ha rejt­vényfejtő fiataljaink közül valaki kibogarászná azt, hogy minek a rövidítése le­het ez. — Dr. Tőrös László ma es­te hat órakor az Arany Já­nos általános iskolában ta­nácstag választói részére ta­nácstagi beszámolót tart SZERELEM...? BECSÜLET... Vita a filmklubban A diákok ülnek a padban mint máskor. Csak sokkal fesztelenebbül árad belőlük a mondanivaló. Egy szőke kislány éles szócsatát vív egy szemüveges fiatalemberrel. A kérdés: el szabad-e ítélni azért valakit, mert elhagyta a férjét — és ezzel a kis­lányát is — egy olyan em­berért, akit szeret? Érvek és ellenérvek. S be­leszól egy harmadik, majd egy negyedik. Véleményt mondanak, tizennyolc évük teljes nyíltságával. Morális problémákat feszegetnek, s közben a fiúk időnként fel­vetnek egy-egy tipikusan női tulajdonságot: hogyan alakí­totta az a „Volt egyszer egy öregember”-ben a cselek­ményt. Szabad-e szeretni? Becsületes-e, ha a nő elhagy­ja a férjét a harmadikért, akit szeret és akiről azt hiszi, vi­szont szereti? Miért lesz mégis féltékeny, amikor meg­tudja, hogy a férjének van valakije? „Quod licet iovi, non li­cet bovi” (Amit szabad Ju­piternek ...) alapon szól bele a szemüveges — mert a nők nem szeretik, ha revansot vesznek rajtuk. Vagyis neki szabad, de a férjének nem. Felszabadultak és őszinték. Kendőzetlen nézetek vitáz­nak egymással. És ami a legmeglepőbb, időnként ezt hallani, „igazad van, erre nem gondoltam”. Múlik az idő, csendesül a hang, közelebb kerülnek egy­máshoz a nézetek. Megszületik a döntés, az ítélet nem ab­szolút. Mert a jellem sem az. Van cselekedet, ami íté­letet kíván és van lépés, ami­vel egyetértenek. Önképzőkör? Szakkör? Nem. Mindegyikből van belőle, de több annál. Filmklub. A gim­nazistáké. (b. h.) eltöri mrresemt Hatóság félrevezetéséért ezerkétszáz forint pénzbüntetés Kerekes László (Homolytája 29/A) április 4-éin az esti órákban ittasan karikázott hazafelé. Amikor hazaért, orra vérzett. Szülei kérdésére elmondta, hogy útközben meg­támadták és alaposan hely­benhagyták. Édesanyja sehogyan sem akart belenyugodni a dolog­ba. Elküldte fiát az orvos­hoz. Elkészülj a látlelet, amely szerint a fiúnak eltört az orrcsontja. Édesanyja még ennyivel sem érte be, hanem arra biztatta fiát, hogy menjen Életmentők mit Utunk ma a moziban? csak fel a rendőrkapitányság­ra és sürgősen jelentse fel azokat a mihaszna garázdá­kat, akik nem átallották a bé­késen hazafelé karikázó ke­rékpárost megtángálni. Mit tehetett egyebet (?!) Kerekes ismeretlen tettes el­len feljelentést tett. A rendőri nyomozás azonban megálla­pította, hogy senki sem bán­totta Kerekest. A való igaz­ság az, hogy a spicces ember elesett kerékpárjával és en­nek következtében sérült meg. Beleszólt a dologba a városi ügyészség, mégpedig olyan­képpen, hogy hatóság félre­vezetésért feljelentette Ke­rekes Lászlót, aki csakhamar elismerte, hogy a feljelentés alaptalan volt. Azzal véde­kezett, hogy szülei előtt na­gyon restellte azt, hogy it­tassága miatt esett el és ezért találta ki azt a mesét, hogy útközben megverték. A itárasi bíróság 1200 fo­rint pénzbüntetést szabott ki rá. konzervgyár véradónapján Szaniszló István és felesége negyedik alkalommal adnak együtt vért. (Foto: Codány) SPORT ökölvívás: Kecskeméti Kinizsi 13:7. Fémmunkás— Ve­Nagykőrös, 200 néző. zette: Tarapcsik. Barátságos. (Elöl Kecskemét versenyzői.) Serdülök. Papírsúly: Bá- bitzky—Nagy döntetlen. Pe­helysúly: Lakatos pontozással győzött Tekes II. ellen, Oláh pontozásos vereséget szenve­dett Raffael tői. Könnyűsúly: Gsikai II.—Balogh döntetlen. Ifjúságiak: Kemenesi ellen Herczegh a második menet­ben feladta. Harmatsúly: T. Nagy ponto­zásos vereséget szenvedett F. Szűcstől. Könnyűsúly: Orosz a második menetben döntő fö­lénnyel győzött Susán ellen. Felnőttek. Légsúlyban: Völ­gyi ellenfél nélkül győzött, mivel Balogh visszalépett. Harmatsúly: Csikai I. ellené­ben Gsikány az első menet­ben feladta. Középsúly: Be­regszászi—Benyik döntetlen. A találkozó legszínvonalasabb mérkőzése a T. Nagy—F. Szűcs és a Beregszászi—Be­nyik összecsapása volt. Üres a fészek... Vasárnap délelőtt, lehetett úgy tizenegy óra. A kerékpá­ros kiereszti a hangját: — Üres a fészek, nincs lakója már! A kerékpár bizonytalanul tekereg a néptelen úttesten. Szerencse, hogy se göröngy, se kátyú nem állja útját az el­ső keréknek. Második sora nincsen a nó­tának, hát erre mit tehet a boldogtalan, újra kezdi. Ki tudja, hogy ennek az el- lágyulásnak a hátterében mi­lyen családi összekoccanás hú­zódik meg. Talán összekapott a kerék páros a feleségével. Aki mos' talán éppen panaszra megy vagy a rokoni segítséget akar­ja igénybe venni a békéltetés érdekében. — Mert üres a fészek, nincs lakója már! — repetái har­madszor a kerékpáros. Valami nagy szomorúsár zaklatja a nyugalmát. Vagy mit lehet tudni. Nin csen semmi baja, csak épper szüret van, forr a murci. Töb­bet bekapott a kelleténél. Az biztos, a kabátja zsebét mélyen lehúzza a tele flaska. SICC! nyodtak el, amikor Irén udvariasan el­hárította a felkínált jószágot. Mert min- denikben talált va­lami hibát. Tegnap kéthetes pauza után Rozika néni állított be. — Kedves jószá­got hoztam! — csat­tant otta fel a múlt századból ittfelejtett ridikült. Cirmos macska dugta elő a fejét. Piros szalag színesítette a nyávo­gó cica nyakát. — Az anyja re­mek egerészö. Min­den retyerutyája olyan tiszta, mint a patyolat. Attól se fél­jetek, aranyoskáim, hogy elszaporodik, mert fiú a drága. Rózsika néni szor­galmasan darálta a dicséretet, aztán a cirmost letette a sző­nyegre. A macska idegesen futkosott egyik sarokból a má­sikba, közben kíno­san nyávogott. Az öreglány meg­rémült. — Ennek va­lami baja van. Ta­lán éppen a dolgát végezné. Percekig tartó rohangálás után nagynehezen megfogta. De éppen az utolsó pillanat­ban, mert ahogyan kifelé szaladt a macskával, a szeren­csétlen jószág már KOOPERÁCIÓ (Komádi István karikatúrája) potyogtatta is, amit ilyenkor általában \ szokott. Az ajándékozásból i semmi sem lett. Irén ] udvariasan elhárí- j tóttá. Rozika néni \ sértődötten vágta \ bele a macskát a i pletykahordóba. Ügy \ lépkedett végig az i udvaron, mint va- ; lami felpaprikázott \ őrmester. Amikor a nyitott! ablak mellett elha- i ladt, tisztán hallót- \ tűk, ahogyan a cir-; most vigasztalta. > — Nem baj, cicu- $ kám! Találok én \ neked valami ren- 5 des helyet. Haza \ nem viszlek, kis pi- \ szók! Nekem nem $ rándítod be az egész \ lakást! (rossi) $ Megírtam az újság­ban, hogy milyen fenemód elszaporod­tak a házunk táján az egerek. Talán az is belecsúszott az írásba, hogy nagyon elkelne nálunk egy jól egerésző macska. Kár volt próbál­kozni az újság nyil­vánosságával. Az­óta a. környéken kivénült, pákosztos, foghíjas, szobatisz­tának jó akarattal sem mondható macs­ka van, az mind nálunk kötött ki. Hozták a szomszé- . dók, az ismerősök. Még az utca végé­ről is kaptunk aján­latot. Mindenki di­csérte a hozott jó­szágot. Az arcok csak akkor sava­Bűntény a művészpanzió­ban. Fordulatos, magyarul be­szélő NDK-film. Kísérőműsor: 18. Világhír­adó. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. W/////y///////////W/////////////////////y

Next

/
Oldalképek
Tartalom