Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

CEGLÉD! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CESLEDVÁrŐsRESZERE IX. ÉVFOLYAM, 266. SZÄM 1965. NOVEMBER 11, CSÜTÖRTÖK Nem szűnik meg, csak átszervezik A Ruhaipari Vállalat beolvad a Pest megyei Kézműipari Vállalatba levél az ÁFOR-fioz MEKALOR-ügyben Kerékpáron, kézikocsin, kannákat egyensúlyozó em­berek igyekeznek délutá­nonként, esténként a 4-es szá­mú főúton, az új benzin­kút felé. Ezek a „boldog” c la j kályha-tulaj donosok. Boldogok, mert olajkályhá­juk van (és egyre többnek van), de csak akkor, ha ola­juk is van odahaza. Ha nincs — mert éppen akkor fogy el, amikor nem kelle­ne — kezdődik a tortúra. Két kilométer az állomáshoz az olajjegyért, újabb kettő — ha nem több — a kúthoz. Ott pedig gépkocsik sora oltja ,,szóraját” és peregnek a percek — sokszor fél óráig is — míg a mekaloTOs sorra ke­rül. Az olajkályha tehát csak akkor nyújt kényelmet, ha nem gátolja a tüzelőolaj beszerzésének körülményes­sége. Örömmel értesültünk, hogy hamarosan készpénzért is árusítják az olajat a kú- taknál. Egy úttal kevesebb. De még mennyivel könnyebb lenne a Bedében, Újvároson, vagy akár a városközpont­ban lakónak, ha a Szabadság téren a gépkocsik elől le­zárt kutat megnyitnák, de ki­zárólag a lakosság Mekalor olaj szükségletének kielégí­tésére, a fűtési idényben. Ja­vaslatunkat még azzal is ki­egészítenénk, hogy kedden, csütörtökön és szombaton 13—21 óra között nyitva- tartó kút kiszolgálási mun­káját egy félfoglalkozású munkaerő is el tudná látni. Ugyanakkor kihasználható lenne a lezárt kút, tehermen­tesítenék a nagy forgalmú új töltőállomást és mentesíte­nék azt a sok embert a távol­sági cipekedéstől, meg a sor- banállástól. Több száz ceglédi nevében kérjük az ÁFOR-t, legalább kísérletként nyissa meg a Sza­badság téri kutat és a továb­bi üzemeltetést a forgalom­tól tegye függővé. Megyeszerte elismert a ceg­lédi Ruhaipari Vállalat. Mér­tékutáni rendelésre dolgozó szolgáltató részlegei pedig megbecsültek a szép ruhát kedvelő ceglédiek, de Nagy­kőrös lakossága előtt is. Az elmúlt hetekben mégis olyan hírek keringtek, hogy megszüntetik a vállalatot, s a szolgáltató részlegek nem fogadnak el több lakossági megrendelést. A ceglédi Ruhaipari Vál­lalat megszüntetésének híré­vel kapcsolatban felkerestük az illetékes szerveket. — Szó sincs a vállalat meg­szüntetéséről — közük a vá­rosi tanácsnál — csupán annyi igaz, hogy a ceglédi Ruhaipari Válla­lat beolvad a Pest me­gyei Vegyi és Kézműipa­ri Vállalatba. — Az átszervezéssel kapcso­latban jelentős fejlesztési el­képzeléseink vannak Ceglé­den — mondja Kiss Gyula, a Pest megyei Tanács ipari osztályának főmérnöke. A Pest megyei Tanács köz­ponti szabászatát Budapest­ről lehelyezzük Ceglédre, s ezenkívül az újonnan szerveződő nagy vállalat ceglédi tele­péhez csatoljuk a Kéz­műipari Vállalat kereté­ben eddig működő Dél- Pest megyei konfekció- részlegeket is. — A városi tanácstól ideig­lenesen megkaptuk a cipő­ipari vállalat régi helyisé­geit. A szükséges tatarozá­sokat, villany- és gépszere­lést, haladéktalanul megkezd­jük és január elején itt in­dul meg az egyesített vál­lalat központi szabászata. A Ruhaipari Vállalat ed­digi dolgozói közül sen­kit nem bocsátunk el, ellenkezőleg — az első ütem­ben húsz-harminc, a ké­sőbbi fejlődés során pedig jelentős számú új munka­erő belépésére számítunk — mondja a vállalat nevében Konkoly István műszaki osz­tályvezető. Az első ütemben tehát meg­valósul az átszervezés, a má­sodikban, amely már január­ban kezdődik — még to­vább emelik a létszámot, ké­sőbb pedig — a cipőgyár­hoz hasonlóan — az ipar- fejlesztésre kijelölt területen egy nagy ruhaipari konfek­cióüzem épül. S ez az idő nincs messze. Köztudomású, hogy a Gubodi utcai volt cipőipari épület egy-másfél év múlva lebontásra kerül. Addigra a vállalat új telep­helyének is fel kell épül­nie. A 61-es kilométerkőnél Ki lesz a következő? Itt fekszik előttem a Pa­tyolat 4750. számú átvételi el- ismervénye, amely szerint vegytisztítás céljából átvet­tek egy kockás pepita nad­rágot és zakót. Az átvétel időpontja szeptember 13. Az elismervény pontosan megha­tározza a munka elkészülé­sének napját: október 9. Vagyis majdnem egy hó­nap szükséges a ruha vegy- tisztításához. — Az egy hónap hamar el­telt — mondotta S. J., a ru­ha tulajdonosa. — Október kilencedikén beállítottam az á: vételi helyre. Nem azzal fogadtak, hogy kész a ruha, hanem újabb terminust mond­tak. Nem is kell külön hang­súlyozni, hogy az újabb ha­táridő napján is hiába men­tem. Ahogyan több esetben is. S hogy nem egyedül voltam, azt többszöri próbálkozásomon tapasztaltam, mert minden esetben akadtak társak a bosszankodásban. S mint kitudódott — a ké­sedelem egyedüli oka az, hogy a Patyolat szolnoki üzemében korszerűsítés folyik. Készség­gel elismerjük, hogy ez na­gyon helyes. Valószínű, nem­csak a vállalat, hanem a meg­rendelők érdekeit is szolgál­ja. Jogosan kérdezzük azon­ban, hogy miért éppen az ősz eleji csúcsforgalom idején került sor erre"! Köztudomá­sú, a tisztító üzemek hagyo­mányos panasza, hogy késő ősszel és télen alig van munkájuk. Természetesen jó lenne végleges választ kapni arra, hogy meddig, hány hónapig várakozzunk még a jóhi­szeműen leadott ruhákra? — Tudtam az előadásról... nem mentem el... nem gon­doltam, hogy pont én ... Mondatai szaggatottak. Mintha önmagában fel tett kér­désekre próbálna feleletet ad­ni, nem is az őt kihallgató rendőrtisztnek. Gyura József szombaton még garázsba vitte tehergép­kocsiját. Futólag átolvasta a plakátot, amely vasárnapra Cegléden balesetei h ári tás i előadásra hívta a gépkocsive­zetőket. Vasárnap? Egyszer már megtanulta a KRESZ-t mi újat tudnak mondani? A napfényes őszi vasárnap hasznosabb programot ígért. Négyszáz gépkocsivezető je­lent meg Cegléden azon a vasárnapon, KRESZ-előadá- son. — Figyelmetlenség, gondat­lanság — mondta egyebek között az előadó, Bemáth Andor rendőr hadnagy. — Va­jon mindig a statisztikának legyen igaza? Sok év számí­tásai alapján a ceglédi já­rásban még ebben az évben nyolc halálos áldozatot kö­vetelhetnek a balesetek! De­ltát arra várunk, hogy beiga­zolódjék a statisztika? Ha könnyelműen fogjuk fel, csak azt kérdezhetjük: ki lesz á köveUcezö? Sok száz szomo­rú eset tanúskodik. Akik eljönnek, mint önök is részt vesznek az oktatásban, nem lehetnek áldozatai a kőny- nyelműségből eredő balese­teknek. De akik azit mond­ják, hogy „nem érdemes”, azok... Hétfő hajnali négy óra. Lassan oszladozik a reggeli pára. Gyura József, a ceglédi TEFU gépkocsijával, hordók­kal megrakottain halad az Ör­kényi vásár felé. A kocsifül­kében mellette ül Vörös László italboltvezető, A kocsi rakodóján még három utas, Bán Sándor nyugdíjas kise­gítő, Mihály Andrásné és özv. József Lajosné vásáro­sok. Az idő kellemes, az ősz ké­sei ajándéka. A sebesség 40 —50 km. A kanyarban feltű­nik a 61-es kilométerkő... Csak egy pillanatnyi figyel­metlenség, a teherautó kifut az út patkóra, kidönt két kerékvetőoszlopot, átvág az út túlsó oldalára, s egy ún- menti fának vágódva, felbo­rul ... Csák ketten tudták meg, hogy az Örkény. vásár el­maradt. A 25 éves Gyura József gépkocsivezető sértet­len maradt, a 72 éve6 özv. József néni karját törte — a többi három utas meghalt. — A mellettem ülő Vörös László italboltvezető rántotta félre a kormányt — mondja védekezésül Gyura a rend­őrségi vallomásában. — A megvádolt már nem védekez­het, nem Is tanúskodhat. A műszaki vizsgálat nem látja bizonyítottnak Gyura érvelé­sét. A három ember halá­láért a bíróság előtt felél. (szitnyai) Tanácstagok beszámolója Bódizs Antal, a 16. számú körzet tanácstagja november 12-én, délután fél 6 órakor a Vízkutató és Fúró Válla­lat kultúrhelyiségében, Hala­si Sándor, az 53. számú kör­zet tanácstagja, pedig novem­ber 12-én, délután 6 órakor az újvárosi körben tanács­tagi beszámolót tart. Hogy kerül a takarmányburgonya a ven­dég tányérjára? Úgy, ahogy a csizma az asz­talra. S csak akkor, ha odateszik. Hát nekem bizony szépen odatették a ta­karmányburgonyát a tányéromra — körítés­nek a pirított sertésmájhoz. De hagyján, hogy csak nekem. Minden vendégnek, s ki tudja mióta! De ezután nem teszik oda! Megígérte a MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat 86-os szá­mú vendéglátóipari üzeme, amely ott van a ceglédi pályaudvaron. Levélben ígérte meg nekem, válaszolva az 1965. évi október 30-án tett panaszkönyvi bejegyzésemre. Megvallom őszintén, én akkor egyáltalán i nem tudtam, hogy takarmányburgonya van a tányéromon. Csak annyit éreztem, hogy kellemetlen szagú és ízű, egyszóval: ehetet­len. Ezt jegyeztem be azon a napon, kérve — tájékoztassanak, mit tettek annak érde­kében, hogy ehető burgonya kerüljön a vendég tányérjára. S lám — dicséretükre — gyorsan tájékoztattak is a 69 460-as számot viselő levélpapírjukon. Emigyen: „Megtettem oly irányú intézkedésem, hogy a helyi MEK ne takarmány (szesz) burgonyával lásson el, hanem (gül vagy rózsa) burgonyával. Ígére­tet kaptam, hogy lehetőleg a fent jelzett rossz minőségű liszt burgonya ellátást mel­lőzni fogják. Bélyegző, aláírás.” Tehát igazam volt. Nemcsak hogy ehetet­len burgonyát tettek a tányéromra — s minden ott étkező utasvendég tányérjára! — Villáminterjú a Munka Érdemrend kitüntetettjeivel A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából városunk három vezető beosztású tisztségviselőjét részesítették magas kormánykitüntetésben. Babinszki Ká­rolyt, az MSZMP Ceglédi Járási Bizottságának első titkárát és dr. Bencsik Mihályt, a Ceglédi Járási Tanács végrehajtó bizottságának elnökét a Munka Érdemrend aranyfokozatával, Bódizs Antalt, a Ceglédi Városi Tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettesét pedig a Munka Érdemrend ezüstfokoza­tával tüntették ki. „Az emberek tudatát kell átformálni" kezdte 1950-ben, mint agit­prop.-titkár. Majd ugyaneb­ben a beosztásban a járási pártbizottságon dolgosak. 1954 őszétől 1955 nyaráig egyéves pártiskolán vesz részt. Utána öt évig irányítja a városi párt- bizottság munkáját, titkári minőségben. Azóta a járási pártbizottság első titkára. Feltesszük a legidőszerűbb kérdést: — Mit tart a legfontosabb feladatnak jelenleg a párt­munkában? — A termelőszövetkezetek eredményes gazdálkodása mellett a jelenlegi időszakban a legfontosabb feladat az, hogy pártszervezeteink veze­tőit megtanítsuk az új mun­kastílusra, mely azt jelenti, hogy a gazdasági kérdéseket politikai oldalról közelítsék meg, többet foglalkozzanak a politikai és ideológiai problé­mákkal. Nem elég ugyanis, hogy csupán a termelés frontján haladjunk előre, el­engedhetetlenül szükséges az emberek tudatának a formá­lása, mert csak így tudjuk biztosítani a szocializmus és kommunizmus felépítésének emberi előfeltételeit orszá­gunkban. Húsz éve o közigazgatásban Dr. Bencsik Mihály járási tanácselnök immár két évti­zede dolgozik különböző be­osztásokban a tanácsi appa­rátusban. — Munkám mellett min­dig a tanulást tartottam a legfontosabbnak — mondja. —1 Tizenegy éve vagyok já­rási tanácselnök. Azóta elvé­geztem a tanácsakadémiát és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi dip­lomát szereztem. Jelenleg is tanulok. Az MSZMP négyéves pártfőiskoláján ebben az év­ben végzem a második évet. Munkatársaimat is mindig a továbbtanulásra biztatom, mert csak igy lehet helytáll- a tanácsokra háruló bonyolult ni a szocializmus építésének feladataiban. „A kitüntetés a tsz-eknek is szól..." Bódizs Antal városi ta- fokozat birtokosa, elsősorban n ácselnökhelyettes, az ezüst- arról beszél, hogy egymagá­ban nem tudott volna meg­birkózni azokkal a feladatok­kal, melyek a termelőszövet­kezetek megerősítését* céloz­zák városunkban. — Legközvetlenebb mun­katársaimnak — a mezőgaz­dasági osztály valamennyi dolgozójának — is része van abban, hogy ebben a kitün­tetésben részesültem. Végső soron pedig irányitó munkám eredménye a közös gazdasá­gokban jelentkezik, ezért a kitüntetés nemcsak nekem, hanem mindenekelőtt a tsz- eknek is szól — mondotta rö­vid nyilatkozatában a kitün­tetett. (fzl) Két tárgyalás között talál néhány percet a beszélgetésre Babinszki Károly elvtárs. — Miért részesítette kor­mányunk ebben a magas ki­tüntetésben? — kérdeztük. — Ez az, amire nem tudok j T' <v í * •* válaszolni... Ezt azok tudják megmondani, akik adták. A kérdés formális volt. Hi­szen tudjuk azt mindnyájan, hogy tizenötéves pártmunka áll Babinszki Károly mögött. A városi pártbizottságon Ökölvívóink * az Énekes István emlékversenyen Budapesten az öt napig tar­tó Énekes István emlékverse­nyen a Ceglédi Vasutas SE három öklözője vett részt. A Sportcsarnokban tartott ver­senyen 280-an indultak. Az óriási mezőnyben Rabi II és Homoki az első két napion ki­estek, de Pataki lelkesen küz­dött és bejutott az ország leg­jobbjai közé. A döntőben az Újpesti Dózsa ifiválogatottja — Sick — volt az ellenfele, de csak a pontozó bíráknak kö­szönheti, hogy első helyezett lett. Ugyanis Pataki az első két menetben tiszta szabályos ütéseivel négy pont előnyt szerzett, mégis a pontozók az utolsó menetben Sicket hozták ki győztesnek. Pataki érde­meiből ez semmit sem von le, mert az erkölcsi győzelem mégis az övé. Ezt igazolja, hogy az ökölvívó vezetőség november 15-től Tatára viszi két hétre edzőtáborba és utána Csehszlovákiába megy az ifi­válogatottal, ahol az ottani ifiválogatottak ellen lép szo- rítóba. A CVSE öklözői utolsó baj­noki mérkőzése november 14- én lesz Debrecenben a Görgő­csapágy Gyár csapata ellen. — sz — Ceglédi bosszúságok a szolnoki Patyolat miatt Takarmányburgonya — tányéron hanem takarmányburgonyát. S ezt ők — $ mint a levélből kiviláglik — hamarabb tud-i ták, mint én. Mégis odatették. Miért? Mert $ a MEK az Utasellátónak takarmányburgo- $ nyát szállít. Hát, ha valaki kútba ugrik —$ vajon az Utasellátó ceglédi üzemének fele- ^ lősei is utána ugranak? Aligha! Ha pedig a ^ helyi MEK nem tudná, hogy abban az étté remben nem barmok, hanem emberek ét- 5 keznek, miért nem világosították fel őket e \ fogalmi tévedésükről? S ha fel is világosi- \ tották, tudva, hogy állati eledelnek való az $ a burgonya — miért tették a vendégül lá-§ tolt emberek tányérjára? S minthogy oda- i tették, ők is osztoznak a MÉK fogalmi zava-S raiban. Ez esetben viszont miért nem kezd- ^ ték a felvilágosítást önmagukon? Vagy úgy gondolták, hogy a vonatra siető ^ emberek...? Ejha! Kedvem lenne számolni: § hány vendég hagyta a tányéron az ehetetlen $ burgonyát? Visszafizették-e a vendégeknek S az otthagyott burgonyáért az értékkülönbö-§ zetet? Ugye, erre nincs lehetőség? Arra üi-^ szont igen, hogy az emberek tányérjára oda-\ tegyék azt, amiről már előre tudják, hogyt ott hagyja. Hát ez nem pocsékolás? A vendég § zsebére is, meg a közösség kárára is. Hiszen t abból a rengeteg kárbaveszett burgonyából \ mennyi sertés mennyi zsírt rakhatott volna \ magára! Bár így is, mert csak nem dobják § szemétre, hanem átadják valamelyik sertés- ^ hizlaló vállalatnak. Ennyi vigasztalásunk k lám, mégis marad: valaha emberi étkezésre 5 alkalmas hús készül mégis a takarmánybur- ^ gonyából. -.. Csak azt nem tudom megérteni, miért \ kell szegény takarmányuburgonyának annyi ^ munkafolyamaton átesnie, míg — a vendég tányérján keresztül — eljut végül is a ren- 5 deltetési helyére??? Ferencz Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom