Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-09 / 264. szám
1965. NOVEMBER 9, KEDD ""s^CMap 3 Elgondolkoztató tanulságok Az ideológiai irányelvek vitája a váci gyárakban, intézményekben Hónapok óta a taggyűlések legfontosabb napirendje a váci gyárakban, üzemekben és intézményekben az ideológiai irányelvek megvitatása. A taggyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy helyes volt ezt a témát vitára bocsátani, de levonhatjuk belőle azt a tanulságot is, hogy a jövőben sokkal rendszeresebben, következetesebben kell foglalkozni az elméleti ideológia kérdésekkel. 0 Azokon a taggyűléseken, ahol az ideológiai irányelvekből adódó feladatokkal úgy foglalkoztak a beszámolók, hogy szorosan összekapcsolták a gyár vagy intézmény mindennapi életével, élénk, tanulságos viták követték a beszámolókat. Ezek a taggyűlések jó alkalmat nyújtottak valamennyi kérdés tisztázására, az események áttekinthetőbb megértéséhez. Az őszinte, nyílt légkörben tartott viták tanulsága: a párttagság figyelemmel kíséri az ország politikai helyzetét, kialakult véleménye van, a párt politikájával egyetért, azt helyesli, a gyakorlati végrehajtásban jelentkező hibákra és visszásságokra pedig élesen reagál. Azokon a taggyűléseken azonban ahol a helyi problémák és gondok figyelembevétele nélkül, csupán elvontan, általános elveket ismételgetve készítették el a beszámolót, a vélemények nem bontakoztak ki alkotó módon. A felszólalók többsége ezeken a helyeken csak általánosságokban fogalmazott Vác ipari város. Érthető, ha az ideológiai kérdésekkel kapcsolatos vélemények elsősorban két fő kérdés köré csoportosultak. Az egyik: a munkásosztály helyzete, s ezen belül a párt vezető szerepe, a másik: a párt szövetségi politikája. A munkásosztály helyzetével foglalkozva valamennyi taggyűlés kommunistái megállapították, hogy a munkás- osztály nemcsak számbelileg, tudatában és tapasztalában is erősödött, izmosodott az elmúlt húsz esztendő során. Elvileg a párt vezetése biztosított, a gyakorlatban azonban vannak bizonyos jelek, amelyek arra mutatnak, hogy egyes helyeken a gazdasági vezetés nem igényli a párt- szervezetek segítségét. Sok felszólaló elmondotta, hogy náluk a gazdasági vezetés csupán a termeléssel foglalkozik, s külön választja azt mindenféle politikai tevékenységtől. A gazdasági jellegű megbeszélések, például a termelési tanácskozások politika mentesek, sok esetben még a kommunista gazdasági vezetők sem élnek azzal a lehetőséggel, hogy politizálva mutassák meg a gazdasági eredmények hatásait, azok összefüggéseit akár a népgazdaság egészét, akár a szűikebb kollektíva életét tekintve. Pedig — állapították meg helyesen a felszólalók — az emberek tudatformálásának nagy munkája nem választható el a mindennapos gazdasági tevékenységtől. A gazdasági feladatok sikeres megoldása csak ott lehetséges, ahol az politikai felvilágosító, meggyőző és nevelőmunkával párosul. A tudatformáló nevelés hiánya gátolja a gyorsabb fejlődést. Elvi viták, okos, rendszeres politizálás nélkül a szocialista módon élni, dolgozni, gondolkodni elv valóra váltása nem lehetséges. (bß Másutt a gazdasági vezetés olyan értelemben szakadt él a pártszervezettől — hangzott a viták során —, hogy a pártszervezet megkérdezése nélkül döntenek jelentős, az egész gyár vagy intézmény munkáját, fejlődését meghatározó dalnokban. Az. ilven ielenségek nem csupán a párt- szervezetek lebecsüléséhez vezetnek, hanem nehezítik a pártszervezeteknek a feladatokra mozgósító tevékenységét is. Mert hogyan is segítheti a gyár termelési feladatainak sikeres végrehajtását az a pártszervezet, amely nem ismeri a gazdasági célkitűzéseket? A politikai munka lebecsülése gyakran a kommunisták, a munkások, a kollektíva véleményének lebecsülésében is kifejeződik. Ezért helyes volt a taggyűlések egyértelmű állásfoglalása abban, hogy ahol szükséges, erősíteni kell a pártszervezetek és a gazdasági vezetés kapcsolatát. Ez az egészséges továbbfejlődés, a gyorsabb ütemű előbbrelépés útja. 0 A párt szövetségi politikájával kapcsolatban szinte kivétel nélkül minden taggyűlésen hangzottak el észrevételek. A kommunisták kifejezésre juttatták, hogy a párt szövetségi politikájával egyetértenék, szükségesnek és helyesnek tartják, de ennek a helyes politikának a gyakorlati megvalósulásában bizonyos fajta torzulások mutatkoznak.. A felszólalók példák sorával bizonyították ezt. A decemberi párthatározat végrehajtása során nemegyszer előfordult, hogy két, egyforma képességű dolgozó közül a párttagot bocsátották el, mondván azt, hogy szövetségi politikánk ezt kívánja. Más esetekben a pártonkívü- lieket kedvezőbb elbírálásban részesítették, mint a kommunistákat, csak azért, miszerint „most így kívánja a szövetségi politika”. Akik így értelmezik a párt szövetségi politikáját, azok nem értik annak lényegét. Miközben tisztelik a becsületes, a társadalmi renddel egyetértő pértonkívüliek munkáját — s ezzel erősítik a bizalmat a párt iránt —, elfeledkeznek a párttagokról, a kommunistáid megbecsüléséről. Ugyanakkor megfeledkeznék arról is, hogy a szövetségi politika nemcsak szövetség, de asztályharc is. Erről megfeledkezni pedig any- nyit jelent, hogy nem élnek a bírálat jogával a vezető posztra állított pártonkívü- liekkel szemben. Értékelve a váci gyárakban, üzemekben és intézményekben lefolyt taggyűléseket, megállapíthatjuk, hogy hasznosak, tanulságosak voltak. Igazolták a párt Központi Bizottságának azt a megállapítását, hogy az elkövetkező időben nagyobb gondot kell fordítani a párttagság ideológiai képzettségének növelésére, csakúgy, mint az ideológiai irányelvek végrehajtására. Prukaer Pál Űj bolt Dömsödön Dömsödön nagy gondot fordítanak a kereskedelmi hálózat fejlesztésére. A helybeli földművesszövetkezet egy év leforgása alatt önkiszolgáló élelmiszerboltot, az autóbusz-megállónál automata reggeli- és uzsonnaadagolóval felszerelt tejboltot rendezett be. Szerdán délelőtt nyílik meg az új önkiszolgáló háztartási szaküzlet. Még az idén hasonló korszerű önkiszolgáló háztartási bolt nyílik Pilisen, Zsámbé- kon és Dabason, ÉREMESŐ A baranyai „szarvasország"- ban — a mecseki, a zselici és a Dráva menti erdőkben — az ötvenedik érmes- agancsú szarvasbikát lőtték ki a mostani őszön. A mecseki erdőgazdaságban tíz éve vezetnek statisztikát a kiváló szarvasbikákról, s a kimutatás szerint eddig 13 aranyérmes, 19 ezüstérmes és 24 bronzérmes bika került terítékre. Az idei év kimagaslóan a legjobb volt: öt szarvasbika agancsát minősítette a bíráló- bizottság aranyérmesnek. Valamennyi aranyérmes agancs súlya meghaladta a tíz kilogrammot, sőt, a sasréti rezervátumban lőtt szarvasbika trófeája 12 kiló 65 dekát nyomott. Ez már a negyedik 12 kiló feletti agancs, amely itt „termett”. Óriási fejlődésnek számit ez, hiszen a felszabadulás előtt — egészen 1828-ig visz- szamenőleg — még 10 küó feletti trófea sem került a vadászok birtokába, s ki- lenc-tíz kilós agancsú bikát is mindössze négyet lőttek. Az erdőgazdaság szalcemberei szerint a tervszerű vadgazdálkodás eredményeként kapitális szarvasbika- állomány alakult ki ezen a tájon. Nagyüzemi nyúltenyésztés A Bényel Népfront Tsz-ben csincsilla anyaállományt szereztek be tavaly tavasszal. Azóta szaporodnak mint a nyulak. Az állomány jelenleg 1500 darab, pedig rendszeresen szállítanak sílldő- nyulakat a Gyógyszeripari Kutató Intézetnek, a Philaxiának és a földművesszövetkezetnek. A tsz vezetősége azt tervezi, hqgy a nyultenyészetet tovább fejleszti, mert meggyőződött róla, hogy jövedelmező. Tavaly például 35 000 forintot hozott a tsz kasszájába, az idén még többet jövedelmez. A képen: a tsz elnöke „tisztelgő” látogatást tesz a kis füleseknél. Szöveg, kép: Mihók GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDOSZ 1 11 El UiiiiiUiiiüüí ID ugliäinmwi ÉSEI _ L-.s-idEáns® A gazdaságirányítás fogalma (I.) Ha valaki feladatul kapná, hogy állítsa össze egy vállalat tervét, vajon hogyan kezdene hozzá? Legelső feladata az lenne, hogy megnézze: mit kell tartalmaznia a tervnek? Ez elengedhetetlen, hiszen az egyes üzemek tervei mint a fogaskerekek kapcsolódnak egymáshoz, s így minden vállalati tervnek lényegében azonos gazdasági folyamatokat kell számszerűen megfogalmaznia. Csak így lehet szó. egységes népgazdasági tervezésről. A gazdasági tervezés elveit és módszerét megfelelő központi rendelkezések szabályozzák. E rendelkezések előírják, hogy az Országos Tervhivatal hogyan kezdjen hozzá — mondjuk — az egy évre szóló népgazdasági tervek összeállításához. Bárki beláthatja, hogy az országos népgazdasági tervben nem lehet darabszámra, vagy súlyra előírni az iparvállalatoknál termelt több százezres árucikk mennyiségét. Senki nem -tudja előre megmondani, hogy pl. a különböző fazonú, sokféle anyagból készülő retű férfi-, női és gyermekcipők, papucsok, csizmák, szandálok egyes fajtáiból mennyit kell előállítani. Ez annál inkább is lehetetlen, mert a cipőipar termékeinek jelentős részét exportáljuk és a külföldi vevő általában csak év közben közli: miből, mennyit rendel. Mit lehet hát tenni? Egy sor termelési feladatot csak ösz- szefoglalóan, pénzösszeggel lehet megjelölni: „ez és ez az iparág ennyi és ennyi millió forint értékű árut köteles termelni ebben az évben”. Rendelkezések írják elő, hogy a minisztériumok hogyan bontsák fel az ilyen tervszámokat, mi a trösztök, országos vállalatok jogköre, feladata a tervezésben, hogyan kell megtervezni a létszámot, az önköltséget, a béreket stb., stb. A tervezésnek tehát egységes, az egész országra érvényes rendszere van. Hasonlóan egységes rendszer szerint történik a vállalatok pénzügyi ellátása. A Nemzeti Banknál nyilvántartják, hogy milyen értékben kaptak gépeket, anyagokat, milyen összegek folynak be a termékek értékesítéséből stb. Itt is rendeletek írják elő az állami vagyon kezelésének módját; a különféle gazdasági egységek jogait, kötelességeit, azt, hogy a bank milyen módon ellenőrizze és terelje a népgazdaság érdekeinek megfelelő irányba a gazdálkodást. A beruházásokkal kapcsolatos pénzügyek lebonyolítását és ellenőrzését külön intézmény, a Beruházási Bank feladatává tették. Minden szocialista országban megfelelő rendelkezések szabályozzák, tehát a tervezésnek, a vállalati pénzügyek vitelének, az árképzésnek a rendszerét és a piaci viszonyok szerepét. Ezeket együtt gazdasági irányítási rendszernek nevezzük, amelybe beletartozik még az anyagi ösztönzésnek, a bérezésnek és a premizálásnak szintén rendelkezések által, egységesen szabályozott rendszere is. Miért nevezzük mindezt irányító rendszernek? A fogalom olyan „gépezetet” jelent, amelynek különböző feladattal ellátott részei szervesen összekapcsolódnak és együtt szolgálnak egy bizonyos célt. A népgazdaság elé célul tűzött gazdasági feladatok a gazdasági irányító rendszer egymáshoz kapcsolódó egységeinek sokféle mé- j mozgásán, a tervezés, a pénzügyek, a piaci viszonyok és az anyagi ösztönzés rendszerén keresztül valósulnak meg. Ezt a bonyolult, sokágú rendszert a népgazdaság előtt álló feladatokból kiindulva a gazdasági vezetőszervek dolgozzák ki, és egyes részeit a feladatok változásával, a tapasztalatok alapján állandóan javítják, tökéletesítik. Ezekben az években népgazdaságunk több tekintetben újfajta feladatok előtt áll. Befejeződött a gazdaság minden ágának szocialista alapokra helyezése és ugyanakkor lényegében kimerültek a gazdaság új munkaerők bevonása útján történő fejlesztésének forrásai. Előtérbe került a munkatermelékenység fokozása, a gazdaságosság. Ezek az új feladatok, új, korszerűbb gazdasági irányitó rendszert követelnek. Ma már a korábbinál lényegesen jobban ismerjük a szocialista gazdaság működésének sajátosságait, törvényeit és képesek is vagyunk megkonstruálni az új, a megváltozott feladatoknak jobban megfelelő rendszert. Bognár Gyula Gonderhelt arccal vakarja az állát és azt mondja: „Mancika kell, mert ugyebár ő főzi a feketét és ő jegyez”. Ezt csak azért mondja, hogy később ne fúrhassák, mert ő az igazgató szemébe mondta, hogy Mancika kel!. Aztán bemegy főmérnöki bu- doárjába és gondolkodni kezd: „Berzengóciába? nem nagy buli. Apropó: buli! Berzengóciába mindegy, hogy ki megy, nincs útlevél, és vízumkényszer, szóval nézzük, a zsugáso- kat. Alföldi nem jó, ő kanasz- tázik. Kovácsnak vékony a bukszája, nézzük az ultistá- kat”. Dumás Győző. Jól játszik, de... De képes minden rossz viccét parti közben elsütni, ha ezekkel végzett, a vállalat intimitását teregeti. Amikor legutóbb Thébában jártak, majdnem baj lett belőle. Dumás Győző, a diri titkárnőjéről mondott néhány bensőséges mondatot, jelezvén, hogy a domború hasán az a kis szemölcs nagyon pikáns, amire ő, a főmérnök fejével intett, hogy igen. De ő a piros ultira értette, hogy mehet. Ez az átok Dumás, meg itthon azt mondta, hogy ő is tud mindenről, igenis, az anyajegyről volt szó. És a partik végén, azt nem lehet kibírni! Dumás mindent megmagyaráz, értékel és kiértékel. Ha a tök- ászt hoztad volna főmérnök kartárs, akkor miénk a parti. Dumás nevét is kihúzta a listáról. Flegma Tóbiás, talán ő jó lesz. De ne, mégsem jó. Idegesíti az embert, hogy nem lehet Flegmánál semmit sem tudni. Faarccal nyer, faarccal veszít, és meg tudja állni, hogy amikor a kormányt szidják, egy arcizma sem ránduL Szóval nem lehet tudni, hogy minek örül és mi fáj neki, Három pirosra mondja be az ultit, és olyan arccal nyer vagy veszít, mintha ő lenne Rotschildék szocialista rokona. Közben mindig Mancika lábát nézegeti, és mindennap kétoldalas levelet ír a feleségének. Szóval Flegmát nem visszük. Formalista Ferenc. Kedves fiú! Szellemes. Több újítás hőse. Az igazgató kedvence. Mégsem viheti, nem lehet előtte nyugodtan beszélni. Legutóbb Futbólliába utaztak Formalistával, és már a vonatban olyan érzése volt, amikor a dirit kretén állatnak nevezte, hogy nincs megfelelő akusztikája, visszhangja szellemes telitalálatának. Később ez az érzés olybá tűnt, mintha ülepén a nadrágja rongyos lenne, és egy tömeg őt bámulná. Kártyázni sem lehet ezzel a Formalista Fricivel. A játékhoz fogalma sincs, de azt jól adja elő. Kókler. Megtörni angol pipáját, ingujjra vetkőzik és azt mondja, én már bemosakodtam a műtéthez, uraim. Kezébe veszi a kántyapaklit, megfelezi, lefekteti az asztal lapjára és á két csomagot hüvelykujjával felülről lefelé villámgyorsan pattogtatja. A lapokat közben összetolja, összeáll végén az egész pakli. Így keverni! Valóságos sipista — sóhajtják a naív kibi- cek, és később keserű szájízzel tapasztalják, hogy a kókler a makkra pirosat tesz. A főmérnök egy unott gesztussal az ő nevét is kihúzta, mert nem szerette, ha más csillagok zavarják saját boly- góútját. Ideges Béla két lapot néz és ideges, hogy a kukkfórt miért vonják meg tőle. Lehülyéz mindenkit és az egész kiküldetés időszakában, mint Csehov Csinyovnyikja, mindenkitől bocsánatot kér. Mindenki megbocsát neki, mégis szomorú, mert tudja, hogy itthon jön a számonkérés. Buta Károly. Áh’... ő semmiképp! Jó fiú, de butasága miatt ezreket lehet veszíteni. Talán a tanár úr! Bairavető- dő István, aki mindent pontosan kiszámít: mennyi makkja van a partnernek, mennyi ásza az ellenfélnek és eszerint játszik. Ha téved — istenkém — pech! A jó kapus is balra vetődik tizenegyesnél, másként úgysem tudja megfogn a labdát. Ha jobbsarokba rúgták — pech! Számító Emilt egyszerűer kipipázta a főmérnök anélkül, hogy gondolkodott volna e szerencsétlen sorsa felől. Aztán a főmérnök kartárs felsóhajtott: — Micsoda ócska kis válla lat vagyunk! — Este elmen az Aranyfácán kávéház kártyaszobájába, ott kinézett magának három palit, akik több mint ötórai tiszta, okos játszmával nyerték el nagyrabecsülését. Mancikát sem ismerték, igaz a gatyamadzaggyár- táshoz sem értettek, de hát k hord manapság zsineges gatyát!? — suha — A rossz nyelvek azt beszélik, hegy bizonyos vállalatok körei egy-egy dolgozó elbírálásánál újabban nyíltan és komolyan figyelembe veszik az illető ul- tista képzettségét. No, nem a fizikaiaknál, hiszen azokat ritkán küldik külföldre tapasztalatot cserélni. Mert itt van a kutya elásva, a kiküldetésben, a külföldi túrákban van a kártyáshuncutság. Azt mondja az igazgató bácsi, a főmérnök bácsinak, hogy „hallod-e, kiugranátok vagy három hónapra Berzengóáá- ba. Azt beszélik, ott a gatyamadzagot a világszínvonalnak megfelelő, élenjáró technológiával gyártják. Tanulmányozzátok egy kicsit. Szedd össze í az embereidet, öten mehettek. ; Annyira van keret, de azt : költsétek el, mert akkor jövő- i re nem adják meg újból”. ! A főmérnök bácsi úgy tesz. : mintha nem örülne, hanem i szenvedne a megbízatástól.
