Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Vesseíyes fordulók• Pénteken reggel hat óra 31 perckor — a Dózsa-laktanyá- hál levő autóbusz ^végállomás­nál — a városból Törtei irá­nyába haladó kisvonat bele­szaladt az éppen fordulás köz­ben levő autóbuszba. A bu­szon csupán a vezető, Széná­iéi Sándor tartózkodott. Sze­mélyi sérülés nem történt. Az autóbuszban keletkezett kár és a felelősség megálla­pítása folyamatban van. Anél­kül, hogy a vizsgálat lefoly­tatását bármiképpen is befo­lyásolni akarnánk, a karam­bollal kapcsolatban néhány figyelmeztető tanulságot meg kell állapítanunk. A laktanya előtti autóbusz forduló a kisvasút vágányaira esik. A kérdéses autóbuszjá­raton nincs kalauz. S a KRESZ szabályaival ellenté­tes helyen levő veszélyes for­dulóban a gépkocsivezető tel­jesen magára van hagyatva. Nem lehet vitás, hogy e vég­ső soron szerencsés kimenete­lű karambol megtörténtében elsődleges szerepet játszott a forduló veszélyes helye. Ezt annál inkább is hang­súlyoznunk kell, mert váro­sunkban nem ez az egyedüli i,veszélyes forduló”, ahol a MÁV AU T gépjárművei és ve­zetői ki vannak téve a ha­sonló természetű karambolok­nak, baleseteknek. Az Ugyer- ban levő autóbuszfordulónál is — különösen az esti órák­ban — az ugyancsak kalauz nélküli járatnál bármikor be­következhet, hogy a köves út­ra tolató autóbusz karambolt idéz elő. Hasonló veszélyeket rejt magában a kórház előtti autó- buszmegálló. Itt az utasok a vasúti sínekről szállnak fel a buszra, ködös időben köny- nyen adódhat esetleg tömeges baleset. Sok aggodalomra ad okot a Szabadság téri leszálló is a nagytemplom, illetve a Föld- váry Károly iskola közötti helyen. Innen az utasok -tö­mege megy -át á forgalmas úttesten a térre. Megnyugta­tóan rendezni kellene ezt a problémát is, mint az emlí­tett „veszélyes fordulók” ügyét. Egyelőre csak a kelet­kezett anyagi kár figyelmez­tet erre. Ne várjuk be, amíg emberi életek árán kell le­vonni a kései tanulságokat! (fcrencz) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA EZ MÉG A JELEN IX. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1965. NOVEMBER 7, VASARNAP A városi tanács vagyonmérlege: Az állóeszközök értéke meghaladja a százötvenmillió forintot Cegléd Városi Tanács vég­rehajtó bizottsága pénteken délelőtt rendes ülést tartott. Szelepcsényi Imre vb-elnök- nek a korábbi határozatok végrehajtásáról szóló jelenté­se után Halasi István, a pénz­ügyi osztály vezetője számolt be a pénzügyi osztály munká­járól. A beszámolóból hű képet lehetett alkotni arról az ered­ményes gazdálkodási tevé­kenységről, amelyet a pénz­ügyi osztály a tanács külön­böző szakigazgatási szerveivel és a tanácshoz tartozó intéz­ményekkel egyetértésben folytat. A városi tanács vagyonmér­lege szerint a különböző tanácsszer­vek állóeszközeinek érté­ke meghaladja a százöt­venmillió forintot. Az éves pénzgazdálkodás le­bonyolítására erre az évre negyvennyolcmillió forint áll rendelkezésre. Ehhez a felsőbb szervek az évközi sürgős igé­nyek kielégítésére nem keve­sebb, mint négymillió forint póthitelt engedélyeztek. Az adócsoport hozzáértés­sel végzi az adókivetéshez szükséges adatgyűjtési mun­kát. hogy megbízhatóan tör­ténjenek meg az adókiveté­sek. .Fellebbezések,'. panaszbk, mérséklési kérelmek esetén, az osztály dolgozói a pénzügyi állandó bizottsággal karöltve vizsgálják meg az érintett adózó életkörülményeit, s a szociális szempontok messze­menő figyelembevételével hoz­zák meg döntésüket. Ennek köszönhető, hogy a negyedéves adóbevételi tervek maradéktalanul megvalósulnak. Viszonylag kevesen vannak a városban olyanok, akiknél kényszerintézkedésekkel kell az állam iránti kötelezettség teljesítését biztosítani. Bizonyítja ezt a megállapí­tást az a tény, hogy az egész éves adófizetési kötelezettség­nek szeptemberig az összes adózó mintegy hetven száza­léka tett eleget és tíz százalék sincs azoknak a száma, akik valamilyen összegű befizetést nem teljesítettek volna. A végrehajtó bizottság, a pénzügyi osztály eredményes munkájának elismerése mel­lett, felhívta a figyelmet arra, hogy még szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a szakosz­tály és a pénzügyi állandó bizottság között. Fejleszteni kell a tömegkap­csolatokat és nevelni kell az adózókat az állam iránti kö­telezettségek önkéntes teljesí­tésére. A továbbiakban a végre­hajtó bizottság meghallgatta az építési és közlekedési osz­tály tájékoztató jelentését a város területén folyó kommu­nális beruházások állásáról, majd különböző bejelentések ügyében hozott határozatot. D. A NEB javaslata: Korszerű központi konyhát a gyermekintézményeknek „Kantákkal” hordják a vizet az emberek városszerte ezekből a vízvezetékekre szerelt „közkutakból”. Nincs messze már az idő, amikor az évente hosszabbodó vízve­zetékek lehetőséget adnak arra, hogy minden házba be­vezessék a vizet. Amikor a lehetőségek és az igények is megérnek rá — eltűnnek majd ezek a kisvárosi hangula­tot idéző közkutak is fejlődő városunk utcáiról (Tóth István felvétele) Mérleg és tanulság Pitőfit ünnepeltük - Petőfi-kötetek nélkül „Kívül, belül szomorú csár­da ez” — így jellemezte egy­kor Petőfi Sándor a Kutya­kaparó csárdát. Napjaink­ban már nem illik rá e csárdára a „szomorú” jelző, mert a Petőfi emlékét sze­retettel őrző Kőcser lakos­sága — amint azt a múlt vasárnap rendezett „csár­dái” emlékünnepség részt­vevői is láthatták — „kí- vül-belül” rendben tartja a Kutyakaparót. Mégis volt, ami elszomo­rította az embereket ezen az ünnepségen. A helyi föld­művesszövetkezet Petőfi ver­sesköteteivel akart kedves­kedni a megjelenteknek. Hiába járta be azonban a boltve­zető az egész megyét és a fővárost: egyetlen Petöfi-kö- tetet sem tudott beszerezni. így hát a tervezett Petőfi- könyvvásár elmaradt, S ez, ami szomorúsággal tölt el minket, kocsévi; cat, akik szeretjük a szépet, a jót — az örökszép Petőfi- verseket. S éppen ezért semmilyen magyarázatot nem tudunk elfogadni a könyvki­adótól. Azt viszont elvár­juk, hogy Petőfi-verseket mindenkor és mindenütt le­hessen kapni: gondoskodja­nak erről a könyvkiadók! Boros László A járási-városi népi ellen­őrzési bizottság megtárgyalta a tizenhárom járási, illetve városi gyermekintézménynél tartott legutóbbi vizsgálat eredményét. Megállapították, hogy a legnagyobb problémát a bölcsődei férőhelyek hiánya okozza. Cegléden mintegy 230, Albertirsán több mint 30 arra .rászoruló gyermeket.nem tud­nak elhelyezni a bölcsődék­ben. Cegléden csak új bölcső­de építésével lehet ezen segí­teni. Nagy gondot okoznak a ceg­lédi gyermekintézményeknél a korszerűtlen napközi kony­hák is. A beruházások elap- rózása csak tovább nehezítené a helyzetet, ezért olyan na&y kapacitású konyhát kell épí­teni, ahol az összes gyermek- intézmény főzési igényeit ki lehet elégíteni. A városi tanácsnak sürgősen gondoskodnia kell a több mint egy éve szünetelő iskolaorvosi rendelő visszaállításáról is. A központi óvoda mellől át kell helyezni a Ceglédi Bányász Sportkör tekepályáját. A NEB az épület más célra való fel- használását javasolja, de ad­dig is, a tekepályát el kell különíteni az óvodától. A te­kepálya alacsonyan levő kitö­redezett ablakai a gyermekek testi épségét, az ablakokon át az óvoda udvarára dobált sze­mét az egészségüket, a teké- zők magatartása pedig neve­lésüket veszélyezteti. A Ceg­lédi Hírlap hasábjain a közel­múltban megjelent cikk nyo­mán a központi óvodában az udvar tisztasága, a felesleges holmik elhordása tekintetében jelentős változások történtek — állapította meg a NEB. A vizsgált intézmények többségénél * a berendezések, felszerelések állapota megfe­lelő. A létszámhoz mérten a nevelők aránya is biztosított. A normához képest még két ember beállítása szükséges a ceglédi Széchenyi téri iskola konyhájába, mert ez a kony­ha látja el a Földváry Ká­roly iskola napközijének az étkeztetését is. (peresztegi) Ma egy hete ért véget az ötödik múzeumi hónap. Gaz­dája és szervezője dr. Ikvai Nándor múzeumigazgató, már elkészült a számvetéssel, s így kirajzolódik a pontos kép. Ebben az évben eddig 25 220 látogatója volt a Kossuth Mú­zeumnak. Ebből az októberi forgalom 4154 érdeklődő. '(Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy 1960 októ­berében 1757 fő kereste fel a múzeumot, 1964 hasonló szakában 3601 látogató ott. idő­járt Gazdaságos Üzemi fűtés Hogyan takarítanak meg évi ötven vagon szenet a KGV-ben? Egy évvel ezelőtt a Közle­kedésépítési Gépjavító Válla­lat ceglédi telepén az egyik új szerelőcsarnokban új rendszerű fűtőberendezést ál­lítottak üzemibe. Az idei fű­tési szezon kezdetén még egy másik csarnokban is megva­lósították ezt az újfajta fűté­si rendszert. A csarnokok falán mintegy három és fél méter magasságban futnak végig a kettős falú csövek. A belső csőben automatikus vezérlésű olajégőfej végzi a hevítést. Ezt a belső csövet burkoló­cső veszi körül, melyben a ventillátor segítségével áram­ló levegő felhevül. A felme­legedett levegő — szabályoz­ható nyílásokon át — a csar­nokokba áramlik és egyenle­tesen felmelegíti azok leve­gőjét. Hagyományos módszerrel ugyanezt a hőmérsékletet nyolc széntüzelésű EXPRES HEATYNG kályhával lehetne elérni, s bennük egy fűtési szezon alatt mintegy ötven va­gon szenet kellene eltüzelni. Ezzel szemben a szaknyelven regeneratív tüzelésnek neve­zett új fűtési berendezés a műhelyek területéből nem foglal el helyet, s egy sze­zonban mindössze négy vagon olaj fűtőanyagot igényel. Jól vizsgázott a berendezés — mondja Pintér Miklós mű­vezető. A műhelyek dolgozói megismerkedtek a berende­zéssel és kialakították a ki­áramló nyílások legmegfele­lőbb beállítását, s ma már kellemes hőmérséklet van a csarnokokban. Buzási György szerelő vé­leménye: a mi műhelyünkben eddig bevált, s ha a nagy hi­degekben is jól vizsgázik — érdemes lesz a többi munka­helyen is megvalósítani. — A berendezés gazdaságos, mintegy 82 százalékos hatás­fokkal működik. S végül, hogyan vélekedik a számviteli osztály vezetője? — A berendezés évente 220 ezer forinttal olcsóbb, mint a széntüzelésű kályhák. A meg­takarítás növeli a felosztható többletnyereséget, ami másfél napi nyereségrészesedésnek felel meg. S ami nem közöm­bös népgazdasági szempont­ból: ötven vagon szenet ta­karítunk meg évente, nem beszélve a felszabaduló szál­lítási kapacitásról, ami vi­szont más irányban hasznosít­ható — mondotta Kincses József osztályvezető. (rk.) A nagy napok élő tanúja A városi területi pártalapszervezet szerdai ünnepi tag­gyűlésén találkoztam először az öreg Baki Ferenccel és fele­ségével. A hely és a körülmények nem voltak alkalmasak arra, hogy részletesebben beszéljek a kilencvenkétesztendős vete­ránnál, azért másnap délután az öregszőlőben levő háztáji­ban kerestem fel őket. A parányi konyhában édes meleget lehel a tűzhely. Az alkonyat már csak annyi világosságot enged, hogy éppen csak jegyezgetni tudok. Ebben a meghitt környezetben hallgatom Baki Ferenc és felesége színes szavait. Mert Baki néni éppen olyan pontosan emlékszik vissza a négyévtizedes múltra, mint­ha ömaga is átélte volna. — Annyiszor beszélt róla a párom, hogy nem csoda, ha mindenről tudok. Javakorban levő ember volt Bald bácsi, amikor 1914. jú­niusában lángbaborult Európa. Először Szerbiában katonás­kodott. Majd egyesztendős betegszabadság után 1916-ban ke­rült ki az orosz frontra. — Nem katonáskodtam én ott már jóformán semeddig — kezdi a tisztes öreg. — Egyetlen nagy ütközetben vettem részt Horondekánál. Itt az oroszok elfogtak bennünket és gyalog elszállítottak Kievbe. — Egyik lágernak sem kellettünk. Fel­pakoltak minket vonatra és elvittek Archangelszkbe. Ott ke­rültem életemben először hajóra. Egy ideig a Kola-félszigeten levő Kandaloszkában útépítésen dolgoztunk. A növekvő érdeklődés számszerűen kimutatható. Ezt segítette a jó propaganda, a talpraesett szervezés, de., a legnagyobb vonzerő - minden­képpen a gondosan összeállí­tott program és a kiállítások anyaga volt. Hét előadás hangzott el eb­ben az időszakban. A legsike­resebbnek, melyet a Festőmű­vészet a XV—XVI. Században címmel tartottak, nyolcvanhá­rom hallgatója volt. A Kos­suth Étterem pálmakertjében éppen azokban az órákban zajlott a divatbemutató, azon­ban ez mégsem befolyásolta a látogatottságot. Kiemelkedő sikere volt dr. Erdélyi Zoltán Európa szabad­téri múzeumai című vetített­képes előadásának. Mintha egy színes képeskönyvet mu­tatott volna be a kontinensről az előadó. Megszületett a ta­nulság: máskor is szervezni kell hasonló előadásokat. Egyik legértékesebb ese­ményként az úttörővetélkedő említhető. Százhetvenkét gyer­mek vett részt rajta, és peda­gógusok, diákok figyelmét egyaránt felkeltette. Példáját követve külterületi iskolák is próbálkoznak hasonlóval. Fel­vetődött egy járási szintű ve­télkedő gondolata is. A Muzeumbarátok Körének tagjai közül nyolcvannégyen vettek részt a két alkalommal rendezett városnéző sétán. Ennyi adat meggyőzően pél­dázza a sikert. Érdemes azon­ban a számok mögé tekinte­ni, s akkor kiderül: alapos munka gyümölcse az elért eredmény. Május óta tartott a készülődés. Csupán a néprajzi kiállítás anyagá­nak rendezése, restaurálása majdnem két hónapot vett igénybe. A központilag kiadott falragaszon kívül — saját anyagi erőforrásból fedezve — nyomtattak negyedéves plaká­tokat, röplapokat és meghívó­kat. S amit végül nem hagyha­tunk említés nélkül: az a sze­rény, hivalkodás nélküli, ap­rólékos műgonddal és hozzá­értéssel végzett munka, ami városunk e kulturális intéz­ményében évek óta folyik. Az idei múzeumi hónap sikeré­nek legfontosabb magyaráza­tát — a magunk részéről eb­ben látjuk. S ezért nem mi: munkájuk eredménye dicséri a múzeumi hónap rendezőit, Tamasi Tamás Későbben Szibéria jó részét bejártam. Voltam Tyumenban,; Omszkban, Cseljabinszkban. A forradalom kitörése Jekaterin- \ burgban ért. \ Azt már sejtettük, hogy valami nagy dolog készül. Az őr-i ség egyre kevesebbet törődött velünk. Egyre gyakrabban hal-\ lőttük, hogy — „vojna kaput!’’ A forradalom napján leszed- ! tűk a láger kapuit. Mehettünk volna, amerre látunk. De hát \ szegény fogolynak nem volt hová lennie. Még jó ideig meg- $ maradtunk táborlakóknak. A városban nagy volt az öröm. Az emberek az utcán ősz- $ szecsókolóztak. Hazatérő katonák az ég felé pukkantották a \ puskákat. A vasútállomásnál vagy harminc vagon állt Ián- \ gokban. Kilencedmagammal nem sokat teketóriáztunk. Jelentkez-\ tünk a Vörös Hadseregbe. Előbb a konyhára osztottak be ben- \ nünket. Nagygyűlés volt a vöröskatonák számára, amelyen jelen $ volt Lenin elvtárs is. ö beszélt a katonákhoz. Hogy ki, ki nem, \ de valaki elmondta neki, hogy itt vagyunk néhámyan magya- \ rok is. Magához hívatott Lenin elvlárs, és kezet fogott velünk. § Amíg élek, nem felejtem el, amit akkor nekünk mondott: „har- § coljatok a világszabadságért!...” ^ Az öreg veterán törtfényű tekintete a múltba réved. Hogy ^ is volt? Az emlékek egymással vitatkoznak benne. Egymás^ útját állják a szavak. § Akkor ezerszámra nyíltak a vérrózsák a szívek felett, mig§ győzlkt a forradalom. ij (rossi) S

Next

/
Oldalképek
Tartalom