Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

1965. NOVEMBER 7, VASÁRNAP «•HST Heart kMjúrlflp Helyreállítás: öt hét alatt Év végéig még három ház — Építőipari ktsz? Örkény ? — Még mindig! — jelent­kezik tréfásan Szikriszt Jó­zsef elnök. — És most igazán! — Már sorolja is: átadunk csütörtökön Budakalászon egy egyszobás „árvizes” házat, jö­vő héten beköltöznek Visegrá- don egy kétszobás lakásba, amit addigra szintén rend- béhozunk. és még ebben az évben elkészül Budakalászon még egy egyszobás ház. — Vállalás? — Igen. Mi ezzel segítünk az árvízkárosultakon. Azt is vállaltuk, hogy egy házat öt hét alatt felépítünk. Ez eddig sikerült is. A csütörtökön át­adott ház lakói boldogok voltak, meg voltak elégedve munkánkkal — s mi is örül­tünk, hogy határidőre elké­szültünk. Segített a család is, 2400 forint értékű munká­val, és az anyaghoz is adtak jelentős mennyiségű bontott téglát. Azonban szövetkeze­tünk ezt a munkát — akárcsak saját dolgozóiét — kifizette. Budakalászon egy másik ktsz munkásai is dolgoznak — de társadalmi munkában. A gödöllői járási építőipari ktsz vállalta, hogy rendbe­hoz egy egyszobás házat — A belső vakolás és né­hány apróbb munka vár még ránk — mondja Orth Mihály, műszaki vezető — összesen öt szombaton, tizen- két-tizenöt ember utazik ide építeni. Még két utazás — és készen vagyunk. — Felajánlás? — Egynapi keresetünkön kívül vállaltuk ezt, szíve­sen. Hiszen ezzel tudunk a leghasznosabban segíteni. <j. e.) a lyen is van: az ikladi Elő­re Termelőiszövetkezet­ben Ecker János, 16 esz­tendeje, azaz a megala­kulástól kezdve elnök. Hasonló .,szolgálati” idővel alig-alig dicsekedhetnek mások a megyében, de az országban is kevés vezető mondhatja magáról, hogy ilyen sokáig él­vezi a tagság bizalmát. Milyen ember Mer János ? A járási pártbizottság első titkára, Gál Géza röviden így jellemezte: — Nem emlékszem, hogy egyszer is panasz érkezett volna rá a tagoktól. Szigorú, de szeretik az emberek. A szövetkezet irodájában dolgozók mosolyogva igazíta­nak el: — A János bácsi? Csak a tanyában, vagy a határban tudja megtalálni. A szövetkezet tanyája a falu északi részén, a szélső háztól alig fél kilométerre épült. A verőfényes őszi nap­sütésben messziről virítanak a gazdasági épületek fehérre meszelt falai. A bekötőútnál tekintélyes kukoricakupac mellett 40—50 asszony hajla­dozik. A mázsánál, kukoricá­val teli zsákok, körülöttük népes asszonysereg. Az egyik gazdasági épület végébe emelt féltetős iroda ajtajában találkozom Ecker Jánossal. Középmagas, pirospozsgás arcú, őszülő hajú, ötven év körüli az elnök. Az eüső lá­tásra beszéde, tartása, maga­biztos ember benyomását kelti. Kitekint az ablakon, kezével a sárgálló kukorica- kupac felé mutat. — Ez van még hátra, meg a kukoricaszár behordása, az­tán végeztünk. A járásban és a megyében elsőnek fejezték be a gabo­na vetését, a betakarítás miatt sem kell szégyenkezniük. Ar­ra a kérdésre, hogy minek tulajdonítja az őszi munká­ban elért eredményeiket, rö­viden válaszol: — Szorgalmasak a tagok, egymás kezéből veszik ki a munkát. Két vállalati ember lép be az ajtón, sietnek, megszakít­juk a beszélgetést. Árpaügy­ben jöttek, meg azt tudakol­ják, hogy a szövetkezet tud­na-e kukoricát tárolni. Az elnök igennel válaszol. A tár­salgás nem tart öt percig, kezet nyújtanak, g az egyikük azt mondja: — Köszönöm Jancsikám, nincs szükség szerződésre, a te szavad többet jelent an­nál. Sietve távoznak, s az elnök magyarázatképpen mondja: — Mi szeretjük a tiszta munkát. Teljesítjük ami ránk hárul, de ezt megköveteljük a vál­lalatoktól is. A beszélgetést ott folytat­juk, ahol a tagság a közös életet kezdte, a negyvenes évek végénél. 1949-ben ala­kult meg a szövetkezeit 16 taggal, 260 holdon. Mint annyi sok szövetkezetről, az ikladiról is azt lehet elmon­dani, hogy gazdasági épüle­tek, gazdasági felszerelések nélkül nincstelen, vagy új földhözjuttatottak kezdtek új élethez. Ecker Jánosnak sem János bácsi, az elnök volt semmije, mert korábban édesapja, későbben pedig apó­sa földjén gazdálkodott. — Miért éppen magát vá­lasztották meg elnöknek? — kérdezem. Elgondolkozik, majd így vá­laszol: — Nem tudom. Talán azért, mert kommunista voltam, vagy azért, mert úgy gon­dolták a tagok, hogy a gaz­dálkodásban nekem volt a legtöbb tapasztalatom. Valószínű, mind a kettő hozzájárult ahhoz, hogy a ta­gok választása ráesett. Éveket lépünk keresztül, csak a jelentősebbeknél, 1953, j 956, 1959-nél állunk meg. Az előbbi kettő kisebb-na- gyobb megrázkódtatást oko­zott itt, Ikladon is, de ami­kor kitisztultak az emberi fejek, s felvetődött a kér­dés, ki legyen az elnök, min­dig őt választották. 1959- ben, az átszervezés idején, azt üzenték a járásnak: nem kell kijönni a járástól senkinek, bízzák rájuk az egészet. Két nap alatt mindenki aláírta a faluban a belépési nyilat­kozatot. Igaz, a volt közép­parasztok új szövetkezetét alakítottak, de 1960-ban ők kérték a régi tsz-szel az I egyesítést. A most már 185 tagot és 1400 hold földet számláló szövetkezetnek is Ecker János lett az elnöke. A fejlődés innét már töretlen. Újabb gazdasági épületek, állatok, gépek, magasabb ter­melési színvonal. S tegyük hozzá, magasabb jövedelem is. Az utóbbi három-négy esztendőben negyven forint­nál mindig többet ért a munkaegység. Az idén meg­lesz az ötven. A szövetke­zettel együtt fejlődött a falu is. Elég végigmenni az ut­cákon ahhoz, hogy meggyő­ződjön bárki: jól élnek itt az emberek. Uj házak, új vaskerítések, modem búto­rok, televízió, háztartási gé­pek ... Több mint másfél évti­zed a kormánykeréknél. S az út, amit megtettek, nem volt sima. Ecker János nem lát­szik fáradt embernek, s sza­vaiból kitűnik, hogy nem is az: — Sokat küzdöttünk, dol­goztunk a tagokkal, amíg el­érkeztünk idáig, de nem ál­lunk meg, szeretnénk befe­jezni. Az elnök gondolatában a megalakulás első perceiben az élt, hogy egy korszerű nagyüzemi gazdaságot kell létrehozni, s ezt szeretné megérni: — Ha mint elnök nem is, de mint tag mindenképpen. Ez némi önkritika is. Ecker Jánost ugyanis egy időben mind a járás, mind a megye „szorította”, hogy menjen el iskolára, képezze magát, leg­alább a nyolc általánost vé­gezze el. ö azonban nem hajlott a szóra. Szavaiból az tűnik ki, hogy sajnálta azt az időt, amit a tagoktól távol kellett volna eltöltenie. Az idő pedig eljárt. Kissé restelkedik is, amikor azt hallja, hogy a legtöbb szövetkezeti vezető­nek technikuma, főiskolája, egyeteme van, neki pedig csak hat elemije. Sok tapasztalatot szerzett a gazdálkodásban a 16 esztendő alatt, s a szövekezet fejlődése azt mutatja, hogy szakembe­rek segítségével megállja a helyét, de nem is ebben van Ecker János ereje. Sokkal in­kább abban, hogy tud bánni az emberekkel, magával ra­gadja őket, amikor arról van szó, hogy níeg kell fogni a munkát, amikor áldozatot kell hozni a közösségért. Ecker Já­nos embersége az, ami táplál­ja a tagok bizalmát. árom-négy óra, rövid idő ahhoz, hogy az új­ságíró megismerhesse azt, akinek életútjáról írni akar. Rövid idő, de a megismerés­ben segítenek a tagok, akik hosszú éveken keresztül élnek, dolgoznak vele együtt. Juhász József, a szövetkezet agronómusa ez év tavaszán jött a szövetkezetbe, helyeseb­ben hazajött A fiatal szakem­ber tiszteli és becsüli elnökét: — Szigorú, de igazságos — vélekedik róla. — Nagy tekintélye van a tagok előtt, s ezt azzal vívta ki: érzik az emberek, hogy javukat akarja — ez a véle­ménye Szentpéteri Pálnak, a tsz főkönyvelőjének. A szövetkezet baromfitele­pén dolgozik Ka jós Jánosné, aki 14 éve tag. Ö ezt mondja: — János bácsi mindig megmondja, ami a szívén fek­szik, és a legtöbbször igaza van. Braun Dániel, az 1959-ben középparasztokból alakult szö­vetkezetnek volt elnöke tréfá­san jegyzi meg: — Nekem már a hajam is elment volna, ha annyi gon­dom lenne, mint neki — majd komolyra fordítja a szót: — Csak az tud róla rosszat mondani, aki nem dolgozik, kerüli a munkát. Becsülete van előtte a jó munkásnak. S végül egy rokon; Ecker Dániel. Második unokatest­vére az elnöknek. Feljebb tolja homlokán micisapkáját, s nevetve mondja: — A rokonság nála rossz ajánlólevél. A bátyja, aki mindig a dolog könnyebbik oldalát fogta, jobbnak látta odébb állni. A szigorúság, a rendszere­tet nem idegen az ikladi Előre Tsz tagjaitól, sőt éppen azért tisztelik, szeretik elnöküket, mert mindenkinek megmondja véleményét. De az is igaz, hogy ugyanígy megszívleli azt is, amit mások mondanak. Sze­reti az embereket, magatartás­ban, becsületben ugyanaz ma­radt, aki volt 1949-ben — emberséges ember. Mihók Sándor Vidáman könnyebb! Karff István felv. Nőtt a csokoládé és a kávé fogyasztás Az elmúlt kilenc hónap alatt a MÉSZÖV élelmiszer­osztályának statisztikája sze­rint megyénk községeiben to­vább növekedett a cukorka-, a csokoládé- és a kávéfogyasz­tás. A múlt év első kilenc hó­nap jában a szövetkezeti bol­tok 4592 mázsa cukorkát és 1487 mázsa csokoládét adtak el, míg az idén 4916 mázsa cukorka, 1747 mázsa csokolá­dé kelt el. A kávéfogyasztás 247 mázsáról 432 mázsára emelkedett. Tiszaeszlár Honfoglaláskor! sírok Honfoglaláskor! női sirra bukkantak a gyerekek Tisza- eszláron, az úgynevezett Pap­tagban. A bejelentés alapján a muzeológusok két női sírt tártak fel. Az egyikből két nagyméretű, körülbelül nyolc centiméter átmérőjű díszes ezüst korong került felszín­re, amelyeket a hajfonat vé­gébe erősítve viseltek. MUNKA KÖZBEN Rudolf Ottó Tizen harmadik a sorban Csak mosolyog rajta. — Nem vagyok babonás.. Egyébként is, rekordot javí­tottam ... Húsz esztendő alatt tizen­három igazgatója volt a váci művelődési háznak. Másíé esztendőnél tovább senki sen maradt. Kivétel a tizenhar­madik: Rudolf Ottó. Már ké1 esztendeje vezeti a Madách Imre művelődési házat... — ... és szeretném elvezet­ni még nagyon sokáig. Még nincs harminc éves. Egy esztendeje váci lakos. — Pesten születtem, a Fe­rencvárosban. Ha valaki gyermekkoromban azt mond­ja, vidéken élem majd le az életem, talán kinevettem vol­na. A gondolattal először Mó­ricz Zsigmond regényeiből barátkozott. — Olvastam valamennyi Móricz-művet. Móricz hősed közül választottam magam­nak ideált. Hősei közül a fa­lusi tanító alakja állt a szí­vemhez legközelebb. Ez ér­lelte bennem a gondolatot, falusi tanító leszek. Egerben szerzett magyar— orosz szakos diplomát. Az eg­ri évek alatt a leglelkesebb hirdetője lett annak, hogy a főiskola elvégzése után az egész évfolyam falura men­jen tanítani. Aztán ... éppen ő ragadt meg a városban, a főiskola gyakorlóiskolájában kapott tanári katedrát. — No, próféta, hogy is volt a falusi tanítóság? — kérdeztek rám gyakran a volt évfolyamtársak. És nagyon igazuk volt. Rossz próféta vol­tam, de fiatal és nagyon sze­relmes. A menyasszonyom­nak még egy évfolyam hátra volt a főiskolán... A következő nyáron össze­házasodtak és együtt kérték magukat bármelyik falusi is­kolába. Háromszázöitven fo­rinttal kevesebb fizetéssel ke­rült Őrszentmiklósra. Együtt az ifjú asszonnyal. A falusi népművelő munka vezette él a pártig, amelynek már öt esztendeje tagja. Mert nemcsak a falusi tanító ne­mes, emberformáló munkájá­nak volt prófétája, a falusi népművelésnek is. — A falusi tanító vagy ta­nár nem érheti be a gyere­kekkel. Az ő gondja, feladata az is, hogy szót értsen min­denkivel, formálja-alakítsa az egész falu életét Felfigyeltek rá s több, mint ötesztendős tanári munka után kinevezték a váci járá­si KISZ-bizottság titkárává. — Tíz hónapig végeztem a dolgom becsülettel, de sehogy sem találtam a helyem. Azt hiszem, az volt a baj, hogy kineveztek ... Nem ismertek a városban, még a KISZ-bi- zottság munkatársai sem. így nagyon nehéz meggyökerezni. Közben a katedráról sem mondtam le. Ez végképp ösz- székavart bennem mindent Megy az utcán, szembe jön vele két diáklány. Az egyik a tanítványa, a másik falusi KISZ-,titkár. Ráköszönnek. Az egyik így: Csókolom, tanár úr... A másik: Szervusz, Ot­tó ... Fellélegzett, amikor elolvas­ta a városi tanács pályázati felhívását: igazgatót keresnek a művelődési ház élére. Meg­pályázta. Sikerrel. Mire a legbüszkébb? — Nem maradtam hűtlen az irodalomhoz. Amire a leg­büszkébb vagyok: jelentős lé­pést tettünk előre a város iro­dalmi közvéleményének ala­kításában. Ezzel a céllal ala­kítottuk meg egy esztendeje az irodalombarátok körét. Cé­lunk: az irodalom népszerű­sítése, eleven kapcsolat a mai magyar írók és a közönség között. Ez volt a tavalyi program. Az idén a szomszéd népek irodalmának a megsze­rettetése a cél. A tavalyi évadban még tanított is. Az idén már csak — tanul. Népművelés szakon. — Szeretném jól végezni a munkámat — mondja szeré­nyen, aztán búcsúzik. Tárgya­lása van. A másik irodában már várja az Állami Déryné Színház szervezője. Az új évad színházi programját vi­tatják meg P. P. Talpraállnak a rombadőlt W/wvrssssrs/rsssssssssssssssssssssssssj \ | A hangszerelés \ | Legtöbbször egy hibásan ! § hangszerelt szó, egy ideges, j ^ türelmetlen gesztus mérgezi ; meg a villamosokon vagy az ; s autóbuszokon a légkört, amely I s különben is telítve van fe- ! x szültséggel. Az emberek si- j S etilek, idegesek, ennélfogva j 5 robbanékonyak. Ha viszont ; alkalmuk adódik rá, szive- : s sen derülnek és feloldód- ! s nak. S Valamelyik este meghatá- j S rozott időre hivatalosak vol- ; ^ tunk egyik barátunkhoz, aki ! fi a Bajza utca sarkán épült ! S garzonpalotában lakik. Kissé ! S eldángubáltuk az időt, siet- j S nünk kellett, ezért úgy hatá- • g roztunk, hogy a 6-os autó- J 5 buszra ülünk és átszállunk ; § majd arra a másik buszra, 5 S amely legközelebb éri célún- I Itat. j — Két átszállót kérnék, meg ; ! egy — jó tanácsot — mondtam ; | a kalauznőnek. ; Már gépies mozdulattal ép- ! ; pen, lyukasztani akarta a ! két jegyet, de a szokatlan be- ! jelentésre félbeszakította az ; automatikus műveletet és ; rámnézett. — Mire kellene a jó tanács? ! | — kérdezte mosolyogva. — Hogyan juthatnánk el a j leggyorsabban a Bajza ut- | ca és a Damjanich utca sár- ; káig? ! Pillanatig gondolkozott, 1 ; majd készségesen magyaráz- ; ni kezdte: — Csak vonalat tessék vál- | ! tani és tessék a Nagy Sán- ; ! dór utcánál leszállni, vissza- ; ! menni a Kálmán utcáig, ott fölülni a 70-es vagy 78-as tro- lira, az pont a Bajza utca sar­kán áll meg. Blokkot cserélt, átadta a két : vonaljegyet, közben arról Is felvilágosított, hogy az autó­buszvonal elég messze el­kerüli a célunkat, sokat kel­lene gyalogolni. Jobb tehát, ha trolin megyünk, így Is pontosan annyiba kerül az út, mintha autóbusz-átszálló­val mennénk, és sokkal gyor- ; sabb. Annyi kedvesség melegí­tett a hangjából, hogy meg- 1 telt vele az egész kocsi. Még az útitársaknak is jutott be­lőle. Legalább is úgy láttam, hogy földerülnek az arcok, amint vitt bennünket a busz. Az atmoszféraváltozás ható- 1 anyagát kérdésem szerencsés ; hangszerelésében sejtem. m. 1. WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ. * Ti /r,! THi'l pnfő A chinoln Gyógyszerúrugyái-bnn I ÍLÍ1.1JÍH/J-A Cn r új penicillin,:,zárinak k, a Mothl­Ciliin gyártását kezdték meg. Az új gyógyszer — amelyhez hasonlót eddig import útján kellett besze­rezni — olyan ható erejű, mint amilyennel egyetlen antibiotikumunk sem bír. A gyár új terméke nagy érdeklődést váltott ki külföldön is, exportálása — elsősorban a baráti országokba — már megkezdődött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom