Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
1965. NOVEMBER 7, VASÄRNAP PEST HECVEl Az új magyar líra estje a gödöllői irodalmi színpadon A Gödöllői Juhász Gyula Irodalmi Színpad pénteken, a művelődési otthonban rendezett magyar estjével nyitotta meg az idei új szezonját. A bevezető előadást dr. Czine Mihály irodalom- történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kandidátusa tartotta. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás után Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, József Attila, valamint Juhász Ferenc, Ladányi Mihály, Csoóri Sándor, Nagy László, Simon István, Soós Zoltán, B aranyi Ferenc, Váczi Mihály, Garai Gábor költeményeiből kapott a szépszámú közönség gondos válogatást több előadóművész interpretálásában. Jobbágy Károly, a televízió költő-bemondója saját költeményeiből adott elő néhányat. A színvonalas lírai műsort néhány zeneszám is tarkította, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Kadosa Pál egy-egy szerzeménye, Torma Gabriella, Miklósi Gabriella és Onczai Csaba tolmácsolásában. MUNKÁSKÖSZÖNTŐ NOVEMBER 7-RE A lobogók mindig vidámak és ünnepélyesek. A naptár piros nyomása jelzi ugyanezt. A munkás novemberi köszöntője egy egész ország öröme és haszna. — Ma estétől fényben úszik az alföldi község. Nem értünk ugyan a sor végére, de hogy eddig eljutottunk, az is mestereink önkéntes hozzájárulása. A Pest megyei Villanyszerelő Vállalat igazgatója a nagykátaiak öröméről tudósít. Lehet, a település vezetői arról álmodoztak, hogy a piros betűs ünnepre végig kék fényben úszik a hosszú út. A feléig így is eljutottak soron kívül. Köszönet érte. — Az ünnepig kilenc gazdasághoz vezettük el a villanyt. Magtártól az öltözőtelepig, a kertészetig és gyümölcstárolóig száz és száz kis körte izzik fel s pörögni kezdenek az emberi verejtéket takarító elektromos gépek. Űrhajós tempóval A Mechanikai Művek ma pihenő' munkatársairól ezt jelentette szombat délelőtt a vezető gárda. Higanygőzfényben — Nagykáta Nők kozmikus sebességgel Hatmillióval olcsóbban Két és fél tonna harapnivaló — Nem túlzás, ha úgy fogalmazunk: nyakunkba zúdult egy sor külön kívánság. Nem apróságok, tízezres tételek. Sürgetően kért a szovjet, a csehszlovák, a jugoszláv külkereskedelem, szállítsunk rádiójukhoz, televíziójukhoz elektrolikus kondenzátorokat. Ezt megtenni, nemcsak baráti kötelezettség, hanem gazdasági érdek is. Az egész évre szóló versengés programját még év elején fogalmazták. Most a legfrissebbekkel együtt az ünnepi dátum ad újabb segítséget az eredményes évzáráshoz. — S ki ne hagyjuk a tizennyolc asszonyt, akik mint a rakéta, úgy kilőttek a többiek mellől. Tyereskova nevét viselik s névadójuk űrhajóstempójához méltóan kozmikus sebességgel járnak. Több mint félszázezer forintra valót takarékoskodtak össze — eddig. Mindez úgy sikerült, hogy a Elhésaült a terv: Megzabolázzák a Rákos-patakot Védekezés a talajerózió ellen A gödöllői erdészek már munkához láttak Munkatársunk telefonjelentése: Békésen csörgedezik a falu alatt, kétlábnyi széles vizét bárki át tudja ugrani — de ha megárad, vasútvonalat mos el, házakat dönt össze, utcákat keil kiüríteni miatta. A Gödöllőn eredő Rákospatakról van szó, amely az utóbbi években is sok kárt és gondot okozott a lakosságnak, a népgazdaságnak egyaránt 1959-ben a tavaszi áradáskor Isaszcg határában tette tönkre a vasúti töltést és csaknem katasztrófát okozott. Tavaly is megismétlődött ez az eset, s megyénkén kívül, a fővárosban is sok bajt okozott a Rákos. A Pest megyei Tanács még 1959-ben határozatot hozott a patak vízrendezése ügyében, de a megvalósítás konkrét terve — anyagiak hiányában — csak a múlt évben kerülhetett ismét napirendre. Azóta elkészült a kilencezer hektáros vízgyűjtőterület rendezésének programja, amely ha megvalósul, gátat szab a veszedelmes patak kártevéseinek A nagyszabású munkálatokból — a vízügyi szerveken kívül — a Gödöllői Állami Erdőgazdaság is kiveszi a részét. Tekintettel arra, hogy a Rákospatak vízgyűjtő területén és az azt környező részeken az erózió is nagy pusztítást okoz, az erdészek a talajeróziót megakadályozó fásítással segítenek a tervet megvalósítani. Az erdőgazdaságban külön tervező csoport alakult, amely már elkészítette a Rákospatak vízgyűjtő erózió elleni védekezésének programját. Kotlár Károly fásítási csoportvezető számolt be erről munkatársunknak, s a tervekről szólva elmondotta, hogy az elkövetkező háromnégy hét alatt Isaszegtől kezdve, a főváros határáig, több mint 400 hektárnyi eróziós területet fásítanak. A munkálatok már megkezdődtek Palisza József, a fásítás vezetője végigkísért bennünket a patak mentén folyó talajeróziós védekezési munkálatok színhelyén. Isa- szegen, a Békehegyen, Szabó Péter erdész húsztagú brigádja október elején kezdett hozzá a patakmenti dombok talajerózió elleni védekezéséhez. Egyelőre a taíajmunká- kat végzi, ahol majd a jövő tavasszal rétegvonalas telepítéssel erdei fenyőt ültetnek a domboldalra. Ezen az őszön 50 hektárt készítenek elő telepítéshez, jövőre 100 hektárt ültetnek be facsemetékkel. Ez tulajdonképpen nyitánya a nagyszabású víz- rendezési programnak. Első feladata, hogy a völgyön át húzódó vasútvonalat megvédje a dombokról lezúduló áradásoktól, ugyanakkor a mezőgazdaságilag művelt területek zavartalan használatát biztosítja a termelőszövetkezet részére. galvánüzemben egyetlen jelentős hibát sem ejtenek. Nem terheli szívüket és zsebüket a korábban természetes — selejt. Az üzem termékeit napjainkig 6 millióval olcsóbban állították elő. Lesz elég pecsenye — Nyugodtan kijelenthetem, hogy az ünnepi asztalra való húst biztosítjuk. A Pest-Nógrád megyei Húsipari Vállalat igazgatója mindjárt bizonyítja is állítását nagytételű harapnivalók- kal. — Sok a jószág, év végéig tízezer sertést és marhát vágunk. Kell is, mert igen nagyok az igények. Heti öt vagon húskészítményt, huszonöt vagon tőkehúst szállítunk mostantól. Év végéig minden kereskedelmi igényt fedezni tudunk. Huszonötféle termékből választhat a vásárló, illetve a rendelő. Még lesz néhány nap, amikor egyes helyeken ennek vagy annak a terméknek hiányát érzik. Ám ezután helyreáll a kívánatos egyensúly. — Közvetlen hozzájárulásunk az ünnephez: a november hetediki rendezvényekhez 25 mázsa virslit szállítunk. A bezárt gyárkapuk mögött ünnepi csend. Zászlófelvonás után tízezrek szorgalma érleli tovább a ünnepi munkásköszöntőt Tóth György Győzött — az olasz nyárfa A KGST megbízásából a gyulai erdőgazdaságban nyárfakísérletet folytatnak. Három telepen fajtaösszehasonlítással, a kötött talaj me- szezésével és vastagdugvány- telepítéssel kísérleteznek. A magyar óriásnyár, szürkenyár, korai és kései nemesnyár tulajdonságait hasonlítják össze a legjobb olasz, francia és holland fajtákkal. Eddig mindhárom kísérletben az olasz nyárfa bizonyult a legjobbnak. A fajtaösszehasonlító telepen a fák négy év alatt 15 méteresre nőttek, átmérőjük 8—10 centiméter. ///Á rsssrssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssxssssss/sssssssfsssssssssssssssrssssss+ HOGY KERÜL AZ ASZTAL A PIPÁRA? Készül az ötszázadik Körösi varia // Tudniillik pipagyárban vagyunk, a kép viszont bútort ábrázol. A magyarázat egyszerű: a nagykőrösi pipagyár ez idén a jól ismert pipaprofiljához bútorprofilt is kapott. Hatszáz lakószoba- bútor készül idén az üzemben. A körösi pipagyár bútorának már neve is van: „Körösi varia.” A garnitúra 10 darabból áll: van benne kétajtós ruhaszekrény, fehérne- műs szekrény, vitrin, dohányzóasztal, négy fotőj és két heverő. A pipagyár éppen most készíti az ötszázadik „Körösi variát.” Kívánjuk, hogy a gyár bútorának ne csak nejve, hanem híre is legyen. Éppen olyan jó, mint a „világ- | járó” körösi pipának. (Foto: Gábor) Összefonódó kezek [ámyszor kerestünk barátot történelmünk évszázadai során, s hányszor találtunk gazdát; hányszor próbáltuk magunk megszerezni a szabadságot, a függetlenséget — negyvennyolcban is, tizenkilencben is — s véresen, áldozatainkat temetve szenvedtünk tovább; hányszor álmodtuk, hogy eljön az idő, amikor „Dunának, Oltnak egy a hangja”; hányszor vágytuk — apáink, ősapáink — a világot, ahol urak nélkül, a magunkét, magunknak csináljuk. Es még öt évtizede sincs — negyvennyolcadik évfordulóját ünnepeljük ma —, hogy álmoknak — vágyaknak, céloknak biztos és szép példája lett, hogy a fegyverek tüzében született, de első szavával békét hirdető rendszer, a szovjet- hatalom, új világot ígért és teremtett, s hogy ezzel nálunk. de a világon mindenütt a szegények, elesettek, kizsákmányoltak számára követendő fáklya lett. Hányszor kerestünk barátot, s fogtunk fegyvert a szabadságért; mégis, húsz esztendeje csak, hogy a nagy, testvérként állt a kisebb mellé, szabadságot hozva, s biztos támaszt nyújtva. Hihetetlennek tűnő, hatalmas tett; a középkori állapotok között robotoló muzsik, az iszonyúan elnyomott proletár a maga országában oly rendet teremtett, amelynek ipara — az évtizedekkel előbb iparosodott országok helyzeti előnye ellenére a termelés növekedési ütemét tekintve a világranglista első helyén áll. És hihetetlennek tűnő, mert a történelem a szocializmus megszületéséig mindig az ellenkezőjét bizonyította, de igaz: egy kis nép is lehet egyenrangú a nagy- gyal, hogy van önzetlen, m indig segíteni kész barát. Barát? Több ez, mint barátság: testvérek összefogása ez! Kezek összefonódó lánca: mindennél erősebb, szét- szakíthatatlan. Erős és szétszakíthatatlan, mert napról napra új és új tettek növelik erejét: Százhalombattán, a Dunamenti Hőerőmű építkezésén nemcsak szovjet kazánokat építettek be, nemcsak szovjet dokumentáció alapján készült el az energiát termelő gigász, először szót értett, majd barát lett magyar és szovjet hegesztő. A Barátság olajvezeték nemcsak szovjet kutak olaját juttatja el sok száz kilométerről ide; ez önmagában még csak adok-veszeken alapuló üzlet lenne; a tapasztalatcserén járt munkások, műszakiak nemcsak szakismeretekkel gazdagabban tértek haza, barátok címét is magukkal hozták, s ha nyelvileg nem is hibátlan, de érzelmekben gazdag leveleket hoz—visz a posta. Űj és új kezek nyúlnak ki, hogy megfogva a másikat, ne eresszék többé: a tápiószentmártoniak örökre szívükbe zárták a szovjet tisztet, aki a háború alatt a falunál harcolt, s esztendeje ismét náluk járt. Értük harcolt, s most úgy jött visz- sza, mint testvér: drukkolva, mire vitték, s boldogan távozva, azzal a jó érzéssel, a testvérnél nincs baj. A du- naharaszti úttörők szorgos munkával felkutatták, hol — melyik házban volt a szovjet főparancsnok szállása — Tolbuchin marsallé — s nemcsak az emlékeket gyűjtötték össze, hanem a levél is útnak indult. Minden apró tett egy-egy kéznyújtás: termelőszövetkezeti parasztjaink látogatása a Szovjetunióban, s a gödöllői árammérőgyár brigádvezetőjének tapasztalatcsere útja, aki akkor ismerkedett meg a szocialista brigádokkal, s ahogy hazajött, itthon is megszervezte. Mindennapi életünk természetes és nélkülözhetetlen kötőszövete ez; a szovjet—magyar barátság. Annyira természetes, annyira hozzánk nőtt, hogy sokszor már észre sem vesszük, nem látunk benne rendkívülit, külön számon tartandót: testvérek eszmecseréjében, látogatásaiban, váll, vállhoz feszítésében mi a különös? Mégis: újra és újra öröm. öröm, ha az ember tudja, nincs egyedül, hogy nem közömbösök, vagy éppen ellenfelek, ellenségek, hanem testvérek, barátok veszik körül. Oroszországot megjárt, az orosz emberrel együtt fegyvert fogó magyarok hozták először a híreket: az más ország, más világ, más rend. Olyan, amilyen nem volt soha még: alázat, nyomor, robot nélküli. Nemcsak a kommunisták, a szellem felvilágosodottjai is sűrűn tekintettek a Horthy-rendszer sötétjéből a Keleten ragyogó fáklya felé, s hol erősebb, hol halkabb hangon, de hirdették, az ott járt út kell, hogy legyen majd a mi utunk is. Húsz esztendeje ezen az úton járunk: a szocializmusén. És húsz éve napról napra többet tudunk, ismerünk meg a testvérré lett nép életéből, s mind többet tudnak meg ők is rólunk. A felszabadulás napjaiban — jelkép is, de a szó szoros értelmében életmentő tett — a szovjet katona kenyeret osztott. És ez évben, az árvízkor, ott voltak a gátakon a szovjet katonák is. Ki furcsállotta, hogy ők is segítenek? A kenyér negyvenötben nem alamizsna volt; az árvízi segítség sem könyörületes tett — a testvér hívás, panaszos szó nélkül is megérti, megérzi a bajt, s segíteni siet. Az ünnepen elhangzó szavaknak, a jelmondatoknak húsz év hétköznapjai jelentik az aranyfedezetet. A magyar történelemben — népet és nemzetet vesztő uraink — sokszor hirdettek barátságot, sokszor ösztökélték a népet arra, hogy mások kegyét keresse barátság címén. Üj és döntő vonása életünknek, hogy a magyar—szovjet barátság valóban népek barátsága, egyszerű emberek millióinak egymáshoz közeledése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója ünnep a világon mindenütt: van, ahol szabadon, s van, ahol csak titokban ünnepelhetnek. Az ünnep nagyságát soha nem a pompa, a fény szabja meg, hanem az, ami a szívekben van; az érzések. És ezért nagy ünnep a világot átrendező forradalom születésnapja Európában és Afrikában, a világon mindenütt: proletároké, akik osztályuk öntudatától vezetve követik a már megvalósult szocializmus példáját, értelmiségieké, akik érzik, hogy a holnap a szocializmusé, egyszerű embereké, akik sokat ugyan nem tudnak a szocializmus világáról, de azt igen, hogy békét és nyugalmat akar a világon, hogy legfőbb feladatának az építést tartja, s nem a rombolást. Legyőzhetetlen, immár 48 éve igaz hangon érvelő, tényekkel bizonyító agitátorrá lett a bolsevikok vezette, elnyomottak megvívta, megvédte forradalom. Az Auróra ágyútüze, a Téli Palotát megrohamozó matrózok, katonák megállíthatatlan s mindig erősebbé váló folyamatot indítottak el: a világ arculatát átformáló szocializmus térhódítását. És amikor ma, a világgal együtt ezt ünnepli a magyar nép is, azzal a jóleső érzéssel teheti ezt, hogy húsz esztendő alatt mindennap érezhette a kezek összefonódását, a hű barát, az igaz testvér megtalálásának nyugalmát.
