Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-06 / 262. szám
MST HECVEt kJűdap 1965. NOVEMBER 6, SZOMBAT Mikor jön a nyugdíj? Ezeket a lépcsőket itt ritkán tapodják fiatal lábak. Fáradt emberek óvatoskodnak a korlát mellett, fel az emeletre, olvassák a szerény táblát: A SZOT társadalombiztosítási főosztálya, kirendeltsége, Vác. — Lathatják, milyen töp- pedt ember vagyok már. Nem tudok tovább dolgozni, pedig még nincs ki az időm — hajtogatja éppen az egyik ügyfél, Lalzer Márton. — Bizony, a papírok szerint sok hiányzik a tíz évből — lapozzák az iratokat. — Dehát gondolkozzon csak, hol dolgozott még, mert néha a napok is számítanak. Az öreg töpreng, félrevonul a sarokba. Kis ceruzacsonkkal böködi a papírt, mi jut még eszébe. Még néhány évvel ezelőtt is aggódva várták a nyugdíj- korhatárt elért öregek, ha eljön az idejük, vajon menynyit kell várakozniuk, amíg az első nyugdíjat kézhez vehetik? Mert néha két-há- rom hónap telt el pénztelenül az utolsó fizetés és az első nyugdíj között. Ezen az áldatlan helyzeten változtatott két éve a SZOT-rende- lete, amely létrehozta az üzemi nyugdíj előkészítő bizottságokat. Amióta ők intézik a nyugdíjbavonulók ügyeit, a kirendeltségeken jóval kevesebb lett a félfogadás, csak a rendkívüli esetek okoznak gondot. — Mint az a szerencsétlen kéményseprő — emlékezik vissza Sándor Márkus, aki a kirendeltséget vezeti — érte annyit telefonáltunk, leveleztünk. — Tíz év kötelező munkaviszonyához kilenc évet és háromszáznegyvenki- lenc napot igazolt, s utolsót pedig nem. A szabályok szerint nem volt igényjogosult, az ész és a szív szerint pedig igen, Mozgósítottunk mindenkit, míg végül kinyomoztuk sok év távlatából, hogy annakidején régi munkáltatója két héttel korábban jelentette ki munka- viszonyából, mint ahogy a valóságban történt. Szerencsére élt még egy idős munkatársa, aki eskü alatt bíróságon tanúskodott mellette. Az üzemi nyugdíjelőkészítő bizottságok tagjai önként vállalják ezt a szép, sok gondosságot és szivet igénylő társadalmi munkát. Szemmel tartják idős dolgozóikat, nyilvántartásba veszik kire, mikor kerül sor, s már az esedékesség előtt fél évvel megkezdik az előkészületeket. Beszélnek a vezetőséggel, kit kívánnak foglalkoztatni, ki akar tovább dolgozni. Elbeszélgetnek a nyugdíj bemenővel, elkérik az Egy nap a tíz évből — Akinek jár s akinek nem Látogatás a SZOT váci kirendeltségén Befejezéshez közeledik a balatoni szüreti összes fellelhető iratait, leveleznek telefonálnak, hogy amire kell, együtt legyen minden. — Ma általában mennyit kell az első pénzkikézbesítésre várni? — Nem többet tizennyolchúsz napnál — válaszol Sándor elvtárs — szemben a múltbeli ötvennel, vagy néha még annál is többel. — Persze, ehhez az szükséges, hogy a munkahelyen lelkiismeretesen dolgozzanak. Nem is ebből adódik a baj; a most nyug- díjbamenők közül sokan nem tudták megszerezni a szükséges munkaidőt, mások meg hiába dolgoztak keményen egy életen át, a régi munka- viszonyaikat nem tudják igazolni. Mi, amit lehet megteszünk értük. Óvatosan kopognak. Lalzer Márton csüggedten jön befelé. — Nem megy, nem tudok többre visszaemlékezni. De adjanak pénzt, mert akkor miből élek? — Segíteni fogunk Lalzer bácsi. Sokat nem, de valamit juttatunk, majd megtaláljuk a módját. Az idős ember elhálálkodik még egy darabig, aztán kicsit megnyugodva elmegy. (k. m.) KÖNYVESPOLC Bar ha Antal: MONGÓLIA A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a távoli, ázsiai népi demokratikus országokban, felkeltette az érdeklődést Mongólia iránt, s a most megjelentetett könyv — a Kossuth Könyvkiadó Egy ország — egy könyv sorozatának köteteként — ennek kielégítését szolgálja. Érdekes és egzotikus ország Mongólia: a modern és a középkori világ keveredik benne, modern, nagy teljesítményű vasfeldolgozó kombinátja mellett nomád pásztorok hajtják állataikat, a tudományos kutatóintézetekben már a holnapot készítik elő, de a hatalmas steppéken még vadlócsordák kóborolnak, s befogásuk, betörésük nemcsak bátorságot, hanem rendkívül nagy ügyességet is igényel. Bartha Antal személyes tapasztalatait és forrásmunkák sokaságát hasznosította könyve megírásakor. A valamikori mongol világbirodalom története, hódító hadjáratai szerencsés arányban keverednek a mával, a mai mongol ember gondjaival, örömeivel. Gondok és örömök nagyságát nemcsak a fejlődés technikai, anyagi bázisának biztosítása jelenti, hanem az igen mostoha természet legyőzése is, hiszen itt ugyanúgy megtaláljuk a mínusz ötven, mint a plusz negyvenfokos hőmérsékletet, s ahol a sziklák, a homok, a fenékig befagyott folyók’ új és új, legyőzendő akadályt jelentenek az ember számára. Bartha Antal szeretettel ír a valóban szeretetre méltó mongolokról; nemcsak a vendéget látják szívesen — így például bárki kinyithatja és betelepülhet jurtáikba, hogy ott várja meg a hazatérő családot —, hanem egymást is segítik, alaptermészetük a nyíltszívűség, az önzetlenség. A könyvet jól válogatott, Mongólia életének minden területéből ízelítőt adó fényképek egészítik ki. (m. o.) A Balaton környék történelmi borvidékein befejezéshez közeledik a szüret. Csopak, Somló, Balatonfüred környékén már leszedték a borszőlőt, csupán a Badacsony hegyoldalán vártak november elejéig a szürettel. A Szőlészeti Kutató Intézet szakemberei szerint a késői szüret hozza meg az igazi badacsonyi minőséget. A tapasztalatokat az idei esztendő is igazolta. A rendkívül szép, száraz októberben átlagban öt fokkal emelkedett a must cukortartalma. A november első napjaiban préselt mustok kiváló minőségűek. A novemberi szürkebarát 25—26, a zöldszilváni 24, az olaszrinzling pedig 20—21 cukorfokos. Télen: szán- és sítúrák Körutazás a Bakonyban, hét vége Sopronban Novemberben és decemberben ifjúsági túrákat indít Budapestről az Express Utazási Iroda. A fiatalok egyebek között körutat tehetnek a Bakonyban, kellemes hét végét tölthetnek Egerben, valamint Sopronban. Kirándulhatnak a Mecsekbe, a Mátrába, a BtIlikbe, s útjuk egy-egy állomásán ízelítőt kapnak hazánk legnevezetesebb műemlékeinek szépségeiből is. Ezenkívül a tél beálltával szán- és sítúrákon vehetnek részt. A részvételi díjakat a fiatalok zsebéhez szabták: a másfél —kétnapos kirándulásokért 118—200 forint közötti összeget kell fizetni. CSIGAPER RÚKAMOmGBÁFIA Bács megye Duna menti falvaiban, az arra alkalmas területeken, a MAVAD szakemberei éticsigákat engedtek szét, hogy elősegítsék a kis állatok elszaporodását. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az idén jó lett a „csigatermés”, a gyűjtők több mint 40 mázsát adtak át exportra. Dunapatajon viszont a házi kertekbe is behatoltak a csigák, s ott károkat okoztak. | Németh Lászlóné dunapataji I lakos „perbe fogta” a csigá- I kát, pontosabban a MAVAD- ot. A kárbecslők megállapítása szerint 600 forint értékű zöldségfélét rágcsáltak össze a csigák. A bíróság — miután a csigák elszaporodásához mesterségesen is hozzájárultak — a kár megtérítésére kötelezte a MAVAD- ot. Lillafüred mellett a garad- nai pisztrángos telepen dolgozik a 77 éves Vásárhelyi István, a Bükk hegység öreg tudósa. Több mint félévszázados munkássága során hazai és külföldi folyóiratokban számos tudományos cikket írt cs tollából több ismeretterjesztő könyv jelent meg a pisztrángok, a rákok, a különböző hüllők és kisvadak életmódjáról. 1923-ban ő végzett először ter- ráriumi kísérleteket, hogy pontosan megállapítsa a mezei pockok szaporodásának arányát. Kimutatta, hogy elegendő táplálék mellett egy pocokpárnak — február elejétől december közepéig — 2257 utódja lett. Nagy gonddal figyelte a pockok ellenségének, a rókának életét is. Tizenhatéves kora óta több mint 5000 rókát boncolt fel. Hatvanéves megfigyeléseit most összegezi és megírja a rókák monográfiáját. Könyvében — többek között — arról ad számot, hogy a rókák nem is olyan káros dúvadak, mint ahogy azt egyesek tartják. A boncolási adatok és megfigyelések szerint egy 8—10 kilogramm súlyú róka az erdőben elpusztult kisállatok tetemein és a gyümölcsökön kívül évente mintegy 3000—4000 pockot fogyaszt el. a Ősz Szigeten „Bús az ősznek hervadása, ] Hulló lombok, néma táj: / De az ősznek van varázsa, / Enyészetben méla báj.” — Arany János szavait juttatja eszünkbe a margitszigeti séta. Csakhogy ... Nem néma ez a táj. A Sziget, amely ősszel is a főváros ékessége, csodálatos színeivel vonzza a fiatalokat és idősebbeket, hazaiakat és külföldieket egyaránt. Ilyenkor is ezrek keresik fel nevezetességeit, vagy csak kóborolnak o lombhullajtott fák alatt, az avarral borított sétányokon. I " ‘"""ss"/sss'ssssssssssssssssssf/ssssssssssss/s/sssssssssssss//sssssssss,ssfSsss,sssssssswsssssss/ssMssssMssss/s/.s,s,,s,sssr*ssssMssssssss//*ssfssss*sssfss,ssssswss/f'. 1 A személyzeti vezető hetek óta töprengett a problémán, de kiutat nem talált. A végső határidő pedig egyre közeledett. Ha addig nem jelentik be, hogy kiket küldenek a vállalattól jutalomként külföldre, az több kellemetlenséggel járhat. Legfőképp azzal, hogy a felettes szervek megváltoztatják eddigi jó véleményüket a vállalatról, s esetleg ugrik a prémium. Ezt nem érhetjük meg, határozta el a személyzetis immár ezredszer, s újból nekidurálta magát, hogy számbavegye a dolgozókat. S ekkor eszébe jutott a mentő ötlet. Miért ö? S miért egyedül legyen a felelős? Gyerünk az igazgatóhoz. Döntsön az. Az igazgató éppen bent tartózkodott szerény pompával, ipari televízióval berendezett irodájában. Elmélyedt figyelemmel tapadt a képernyőre. A titkos kamera a csinos Annabellára szegező- dött. Az igazgató időnként elismerően csettintett a nyelvével, beidegződött mozdulattal megigazította nyakkendőjét, hátrasimította gyérülő haját, arcvonásait elemezte a tükörben. A személyzetis illemtudóan kopogott, majd az erélyes tessékre belépett. — Mi a baj — kedélyeskedett a direktor a személyzetis fancsali képét látva. — Emlékszel, a múltkori központi értekezleten azt mondták, hogy öt dolgozót jutalomként elküldhetünk külföldre — kezdte mondókáját. — Ismered a kívánalmakat is: hogy csak olyan embereket delegáljunk, akik példamutatónk a munkában, makulátlan erköl- csűek, hiszen külföldre mennek. Hiába Kit küldjünk külföldre? gondolkodtam, nem találtam senkit, aki méltóképpen képviselhetne bennünket. — Ott van Pác Lajcsi, küldd azt egynek — javasolta az igazgató, hogy minél hamarabb túl legyen a dolgon. — Nem lehet, túl fiatal. Alig öt éve dolgozik nálunk. Mit szólnának az öreg szakmunkások... De mi lenne, ha Fekete Palit küldenénk. — Arról szó sem lehet — intette le az igazgató. — Gyakran hiányzik, megbízhatatlan. . — Kovács Rozi? — Na, nem. Már elfelejtetted, hogy a múltkor munkaidő alatt csókolódzott a segédművezetővel? — Es a Rajz Béla? — Elmehetne ... De ő már négy évvel ezelőtt részt vett egy kéthetes tapasztalatcserén. — Kenéz Józsi bácsi? — Fegyelmije van! Hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. Emlékszel a vödör olajosrongy esetére ...? — A szép Murányiné? — Házasságtörő. — Kovács Benő? — ÜQV gondolom, eléggé megbecsüljük azzal, hogy négyszer kitüntettük jó munkájáért, erkölcstelen lenne, ha még külföldre is elküldenénk. — Labanc Dénes? — 1 szakos. — Laci János. Tudod, az a csendes? — Van. van, nem tűnik ki a dolgozók közül, nekünk meg olyan ember kell, aki példakép. — Kiricsi János? — A társadalmi bíróság javító-nevelő munkára ítélte. — László Vincéné? — Most kapott beutalót Siófokra Elégedjen meg azzal. — Most már csak öten maradtunk — simított végig gyöngyöző homlokán a személyzetis. — A szenilis Vékony Lvj- zi, Krampács Annabella, Rozgonyiné, te, meg én. — Meg kell menteni a vállalat becsületét! — szögezte le ellentmondást nem túróén az igazgató. — De mit szólnak majd, ha kiderül, hogy te, meg Annabella ... — ellenkezett erőtlenül a személyzetis. — Hiszen már így is mindenki suttog a viszonyotokról. Még szerencse, hogy a feleséged fülébe nem jutott el... — Semmiség az egész —, intette le a direktor. — Persze, te, könnyen beszélsz. Otthagytad a családod, senki sem vetheti a szemedre, azt a kis flörtöt Rozgonyinéval... — De ... — nyikkant meg ismét, még erötlenebbül a személyzetis.— Tudom, most azt akarod mondani, nemrég jártam külföldön. Az tanulmányút volt. Kemény munka. Ez meg pihenés. Es egyébként is. Egy igazgatónak ez jár! > Szabó Zsigmond Érdemes megállni, szemlélődni a japánkert halastavánál •Z'/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ \ Ruha teszi j I a tudóst? | $ $ Ráth-Végh István kötötte § s tarka bokrétába az emberi bu- ^ x taság legjellemzőbb megnyilat- § ^ kozásait. A hatalmas csokor- x ^ ban tekintélyes helyet kaptak x ^ az öltözködés egy-egy letűnt § ^ korszakának társadalmi gro- ^ X tcszkségét visszatükröző tör- ^ x vényei is, a szabályok, ame- ^ lyek olykor fövesztés terhével s ^ írták elő, hogy például milyen s hosszú lehet cgy francia már- ^ X ki cipőjének fölkunkorodó orra ^ X és milyen egy sansculotte-é, ha ^ x ugyan egyáltalában volt cipője ^ $ szegénynek. x V x x Harmonikusan beleillene eb- s ^ be a bokrétába az alábbi eset X ^ is, ha ugyan — amint a sza- X \rahihető tanúk állítják — egy- § X általában megesett egyik tudó- ^ X mányos intézetünk kísérleti te5 lepén. Az intézet — tudomá- s § nyos rangjára fölöttébb büsz- X ^ ke — vezetőjének feltűnt, hogy x ^ az egyik munkás fehér (!) ^ munkaköpenyben dolgozik, § X nem pedig olyan kékes-szürké- ^ ^ ben, mint a többi. 6 — Tessék sürgősen intézked- ^ X ni — utasította az intézet § gondnokát —, hogy a jövőben s ^ ő is szürke köpenyt viseljen, x Fehér köpeny csak a tudomá- ^ X nyos dolgozóknak jár. Hová is ^ X jutnánk, ha a fizikai dolgozó- ^ X kát a látogatók tudományos ^ munkatársaknak néznék! ^ A gondnok — bár arra gon- ^ ^ dőlt, hogy a hentesipar, a föd- x ^ rászipar és az élelmiszeripar X dolgozói is fehér köpenyt hasz- ^ nálnak, s ez mindenki számára ^ X természetes — haladéktalanul ^ x teljesített« a főnöki parancsot: § intézkedett, hogy a „szabály- x ^ sértő” fizikai dolgozó soronkí- x ^ vül megkapja a neki járó ké- X ^ kes-szürkc vászonköpenyt. ^ ^ A gondnok ugyanis tudta: ^ § nem a ruha teszi — a tudóst. § ^ m. 1. § VSSSSSSSSSSSSSSSSSAASSSSSS/SSfSSSSSSSSSS**
