Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
Korcsolyázó, bizakodj J Lesz jég a Kinizsiben A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 261. SZÁM 1965. NOVEMBER 5, PENTEK if ..ezer ceglédit rapityára verek Tégla, tégla, tégla — Különbség: 361 forint plusz minőség n Rohamosan nőnek 'ki a földből a ikis családi házait, szövetkezeti lakások emeletei nyúlnak a magasba, építkeznek a termelőszövetkezetek és a gyárak. Ehhez tégla kell. Mégpedig jó tégla. Es ez az, ami nincs. Nagykőrösnek volt egy téglagyára —■ megszüntették. Most Ceglédről hozzák a téglát. Drágább és rosszabb. Egy öreg kőműves mondta a napokban: „egy régi nagyméretű téglával ezer ceglédit rapityára verek". Állandó panasz, hogy rossz a ceglédi tégla. Felkerestük a TÜZÉP vezetőjét, mondja el tapasztalatait. — Mi azelőtt két és fél millió téglát adtunk el. Ennek 70 százalékát a lakosság, 30 százalékát a közületek használták fel. — Most? — Mióta itt megszűnt a gyár, „művi” eladást gyakorolunk. Magyarul nálunk fizetik be a tégla árát, és Cegléden kapják meg — ha megkapják. — Minősége? — A nagykőrösi első osztályú volt, ez másodosztályú. De a kettőt össze sem lehet hasonlítani. Pénzben is nagy a különbség. Az itteni téglát ezrenként 570 forintért, a ceglédi 511 forintért adják. Helyben a téglát 80 forintért szállították ki, Ceglédről ötszázért hozzák át. Annak idején azzal indokolták a gyár leszerelését, hogy deficites, és az alapanyag nem felel meg a követelményeknek. Az állítólagosán rossz anyagból mégis jobb minőségű téglát gyártottak, mint a jó ceglédiből. Ha a tégla árát ötven forinttal felemelték volna, a körösi ember szívesen kifizeti, és még mindig megspórol háromszáztizenegy forintot, — s nem közömbös — ezért jó téglát kapott x>ol- na. — Mennyi plusz kiadást jelent ez egy kis családi háznál? — Nyolc-kilencezer forintot. — Milyen az ellátás? — Előfordul, és nem is ritkán, hogy a fuvarosok potyán mennek át Ceglédre, üresen kell visszajönniük. Tőlük kell megtudnom, hogy mikor hajlandó, illetve nem hajlandó a téglagyár a körösi vevőket kiszolgálni. A kérdés összetett. Nekünk, a lakosságnak és az állami építtetőknek is a lehető leghátrányosabb a körösi téglagyár megszüntetése. Ezek a mindennapi problémák pedig — úgy néz ki — állandósulnak. A gyár megszűnt. A gyárat leszerelték. Elhamarkodot tan. Visszacsinálni nem lehet? Bányász Hédi Újabb két négyes A 43. lottó játékhéten két 4-es találat volt ismét városunkban. Az 1787 610 számú é* a 7 698 201 számú szelvénnyel 79 448 forintot nyert tulajdonosuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulójának központi ünnepsége november 6-án — holnap — 4 órakor kezdődik a művelődési házban, ahol Horváth József, a városi pártbizottság osztály- vezetője mond ünnepi beszédet. Ezt megelőzően 3 órakor kü- lönautóbusz indul a temetőbe, ahol a város üzemeinek, intézményeinek képviselői megkoszorúzzák a hősi halált halt szovjet katonák sírját. November 7-én délelőtt 9 órakor a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél koszorúzást tartanak. Minden iskolában megemlékeznek a nagy évfordulóról, és az idén is a hagyományokhoz híven úttörő- és pionírtalálkozókat rendeznek. Jó érzés suhanni. Súlytalanul szállni. Ahol nincs akadály, csak arcba csapódó friss télesti levegő. Ifjúság, tél, fény... — Lesz-e idén korcsolyapálya? — Lesz. De nem a csónakázótón! — Hanem? — A Kinizsi SK elnökségének tervei szerint •— mondja Tihanyi Lajos gondnok — két teniszpályán mesterséges jeget létesítenek. Két okbóL Részint mert köny- nyebb, és mindig síma a jég. Ha hó esik, lesöprés után azonnal vízzel lehet árasztani. Az éjszaka ráfagy. Reggelre ismét tükörsima a jég. A természetes jégnél nehéz elkerülni, hogy ne legyen göröngyös. — Van valami tervük? Zene? Világítás? — A világítás készen van. A teniszpályákon fel van szerelve. A zenét egyelőre lemezjátszóval és hangszóróval „szolgáltatjuk”. — öltöző? — A melegedő és az öltöző a teniszpályákhoz tartozik. — S ez biztos? — Ebben az Idényben két pályával kísérletezünk. Ha beválik, a jövő évben már az összes teniszpályát beállítjuk. Ha hideg lesz a tél, s jó korcsolyaidő jár mifelénk, lesz hol korcsolyázni az ifjú, s már nem is egészen ifjú körösieknek. (b. h.) A jól tájékozott ember Harminc esztendeje annak, hogy nem jártam a városban. Nem válaszolok arra a fél nem tett kérdésre, hogy ugyan milyen ember lehet az, aiki ilyen hosszú időn keresztül nem volt kiváncsi , arra, ifoigy ennyit fejlődött Székesfehérvár, de különösen az utóbbi öt esztendőben. Gyönyörűséggel láttam a Józsiéi Attila utcában haptáíkoló vadonatúj házakat, az új Vörösmarty színházat és hosszan sorolhatnám a rengeteg látnivalót. A várossal ismerkedő ember lassan, ráérősen lépeget. Mindent nagyon megnéz. Alig egy órája mászkálok a nagy reggeli forgalomban. Már legalább hatan állítottak meg. Egyik a Csők István képtárat kérdezte. A másik az Irányi Dániel utcát kereste. Volt —olyan kosaras vidéki, néni, aki a ti zen hetes laktanyát kereste rajtam. , A válasz mindig ugyanaz volt. — Kérem, nem vagyok idevalósi. Csak néhány órára keveredtem ide az Alföldről. Zegzugosan tekergő öreg utcában simogatom tekintetemmel az öreg falakat, amikor a vasutas megállított. — Tessék már megmondani, merre van a VeKái’oly limszfcy utca? Már a nyelvemen volt a válasz. — Nem vagyak idevalósi! — Amiko r a szembenlevő falról rám kacsintott a tábla: Velin.szky Károly utca. — Kedves barátom, ez az utca, amit keres. A vasutas boldogan köszönte. Három lépésre volt, amikor néhány elismerő szóval megvére- gette a váUamat. . — Azért úgy látom, mégis csak van olyan ember, aki jól ismeri a városát. Maga volt a negyedik, akit megkérdeztem. Az első hármat hiába. (—s-i) Piros sárkány kétszáz méter magasban — Már korán reggel meghallgattam a rádió időjárásjelentését. — Időnként megélénkülő szél. — No, ez éppen nekem való idő. — Kihoztam ide a határba a dobozsárkányt meg háromszáz méter zsineget. Amint látja, akad nézője is ennek a kedves szórakozásnak. Horváth László még mindig engedi a zsineget, a sárkány már csak öklömnyi piros pont az égen. A mellette álló kislegényke erősen drukkol, hogy vajon rámegy-e mind a háromszáz méter. át<y,~*í3 Közben közelebb hajol hozzám és bizalmasan mondja. — Laci bácsiról még az újságban is írtak már. — És széles mosolyra húzódik a szája, amikor megismeri bennem a tavalyi cikk íróját. — Aztán van-e valami rekord az ilyen sárkányerege- tésben? — A múlt vasárnap a konzervgyári gépüzem kerítése A ceglédi versenyfelhívás nyomán Az élen váftozatfanul a Hunyadi Tsz ál! A városi versenybizottság a november 3-i állapotnak megfelelően értékelte az őszi munkákat. A verseny a héten így alakult: pont 945 879 866 852 848 846 1. Hunyadi Tsz 2. Rákóczi Tsz 3. Petőfi Tsz 4. Arany János Tsz 5. Szabadság Tsz 6. Dózsa Tsz ELOADAS A ZÖLDSÉGTERMESZTÉSRŐL November 16-án este 6 órakor dr. Konrád Zoltán a Szabadság Tsz alszegi klubjában zöldségtermesztésünk helyzetéről, illetve fejlesztéséről tart előadást. TÁNC Holnap este 7 órakor a sportotthonban tánccal egybekötött disznótoros vacsora lesz. NŐK A VOLÁNNAL a konzervgyár óvodájába jár. A. férjem szokta őket kivinni. Ö gyakran van házon kívül. Ilyenkor én is kivihetem majd. S egyébként is nem rossz az, ha mi is vezetünk. — Mit szóltak ehhez a férjek? — Hát... — beleegyeztek — így dr. Kenderesiné. — És a tanulás hogy, megy? — Mikesné felsóhajt. — Most feleltünk KRESZ- böl. Nehéz volt. Nehezebb vidéken a közlekedés ... A művelődési ház nagyterme esténkévé zsúfolásig tömve. Autós tanfolyam. Sok férfi, elvétve nők is. Hármat kértem meg, cigarettaszünetben, mondja el, miért jár ide? Mikes Frigyesné: vidéki városban élünk. Nehezebb a közlekedés. Ha innen valaki valahová el akar menni... Dr. Kend érési L ászióné: Kosszá úton jó, ha „kisegíthetem” a férjem. Gábor Gyuláné: a két gyerek MIT LÍTUNK MA A MOZIBAN ? Viharos alkonyat. Cserkaszov remek alakítása a világhírű szovjet film felújításában. Kísérőműsor: Hazug Goskó. 9. Sporthíradó. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. SPORT dulóján biztató eredményeket értek el. Női serdülő 300 méteres síkfutásban: 2. Hajdú Ágnes 44.5 mp, 5.» Bata Erzsébet 47.6 mp, 6. Kecskés Sára 47.8 mp (16 induló). Női ifj. 800 méter: 1. Szűcs Mária 2:51,8 perc, 3. Talián Rozália 3:30 perc, 4. Kovács Magda 3:31,9 perc. Meghívásos 100 m: 1. Dabizs János 12,4 mp, 200 m: 3. Dabizs János 24,8 mp. Rúdugrásban 1. Balanyi Szilveszter 350 cm, megyei serdülő, ifjúsági és felnőtt csúcs. Balanyi biztosan ugrott minden magasságot a kavargó szélben és a csúcs- magasság második kísérletre sikerült. A serdülő versenyzőknél nem tartanak nyilván országos csúcsot, de Balanyi eredménye ebben a korcsoportban a legjobb országos eredménynek felel meg. Eredményének értékét emeli, hogy azt a már korszerűtlen merev fémrúddal érte el. (Kovács) Vendégségben Kisegítem majd a férjem . és korabeli pletykákból — Tusi nénin kívül — semmit nem őrzött meg az utókor. Emlékeinek tárháza óriási és aprólékos. Minden kis eseményt elraktározott, mint a jó háziasszony a télire való zöldséget. Nehezíti a helyzetünket, hogy nénikénk ellentétben az átlaggal, nem ismétli önmagát. így nem áll módunkban kellő tájékozottságot szerezni. Külső szemlélő bizonyára kellemesen szórakozna, ha látná csevegésünket. Nénikénk élénken társalog, és nekünk részt kell venni, mert nem tűri a hallgatást. Sajnos, arra is figyel, hogy mi mit mondunk. A látogatás végén jön a fénypont: az ajándékozás. Tusi néni ugyanis szeret sütni. Látogatóit mindig terített süteményes asztallal várja, és a rokonok minden látogatáskor süteményt kapnak. Mikor búcsúzkodni kezdünk, Tusi néni visszazökken a jelenbe és neheztelő han- gond mondja: „Meg sem kóstoltátok a süteményeket”. Ilyenkor szenvedélyesen bizonygatjuk, hogy ilyen finomat soha sehol másutt, csak itt lehet enni. Lassan sikerül megnyugtatnunk. Kitipeg a konyhába, becsomagolja a nekünk szánt süteményeket és átnyújtja. így adhatta oda a mesebeli király fele királyságát a szegény juhásznak. Kórusban köszönjük meg az ajándékot. Utoljára jönnek Tusi néni intelmei. Vigyázzunk magunkra, mert az élet tele van veszélyekkel. Miért járunk görbe bot nélkül? Miért nincs kalucsnink? Hordjunk hosszú szárú cipőt, mert az fogja a bokát. Mindent megígérünk. Végül a búcsúzkodás következik. Sok jót kívánunk egymásnak és indulunk. A kapuban még egy utolsó félórás szertartásos topogás következik. Ismét búcsúzunk. Megyünk hazafelé. Tömve süteménnyel. Szeretjük a sült tésztát, de Tusi néni gondosan összeválogatja azokat a fajtákat, melyeket senki nem eszik meg. Ki sem szoktuk csomagolni. A legközelebbi látogatáskor visszavisszük. Még soha nem volt baj. Tusi néni sem eszi a süteményt. Róka Sándor J mellől engedtem fel a sárkányt. Ugyanezt. Elég jó idő volt. Egyre magasabbra. Kedves látványosság volt a sétálók számára a város felett lengő piros sárkány, amint pontosan két templomtorony között csillogott. Ráment a háromszáz méter zsineg. Kosárlabda: A Kinizsi NB Il-es férficsapata vasárnap a Hajógyár elleni mérkőzésére elutazott, de a mérkőzést nem játszották le, mivel sem a játékvezetők, sem a Hajógyár teljes csapata nem jelent meg a mérkőzés színhelyén. Kíváncsian várjuk a szövetség döntését. A női csapat Úzdon mérkőzött a Kohász csapata ellen és ott 19 pontkülönbséggel győzött. A mérkőzés részleteiről és a játékosok teljesítményéről a szakosztálytól bővebb tájékoztatást nem kaptunk, pedig az a kétszáz drukker élénk érdeklődéssel várja a bajnokság alakulását, kedvenc csapataik sikereinek, balsikereinek sorsát; nevezetesen arra kíváncsi, lesz-e a jövő évben is NB-s csapata Nagykőrösnek!? (r.) Atlétika: A Kinizsi-atléták Cegléden a megyei KISZ-kupa III. for1 A családban íratlan tör- ; vény, hogy minden hónap ; második vasárnapján Tusi né- ; nit kell meglátogatni. A lá- > togatási időpontok is rnegosz- ; lanak a családtagok között, ; mert Tusi nénit koránál fog- \ va — hetven fölött inkább : a nyolcvanhoz közel — már : fárasztja a sok vendég. \ Az igazat megvallva, min- ! két majdnem annyira fá- ; raszt. Ernő bácsi — Tusi né- ■ ni férje — annak idején jó • kintre építkezett, mert nem * szerette, ha zavarják. így j maga az út is szép séta. De ! nem ez a fárasztó. Az egész ! lakás a századforduló hangu- ! latát idézi, bútorok, képek, \ használati tárgyak és főleg a ! nénikénk. Tusi néni minél | öregebb lesz, annál mélyebb- | ről merít emlékeinek kútjá- l bál. Jelenleg az 1905-ös évek j táján jár. Mindnyájan re- : ménykedünk, hogy a millen- I niumra nem kerül sor, mert : arra talán már ő sem emlék- : szik. | A húszas-harmincas évekig ; még csak bírtuk valahogy tár- \ salgási témával. Azóta roha- I mosan romlik a helyzetünk. i Kísérleteztünk a kor tanul- i mányozásával, de a módszer '< bedöglött, ugyanis a helybeli Gyerekek a konzervgyári óvodába járnak... — Az 1150 forintért meg kell szolgálni. — Ez volt az első felelés, de reméljük, több nem lesz. <*► — Gyerekek? — Vannak. És örülnek, hogy a mamák is megtanulnak vezetni. A kisfiam — mondja Kenderesiné — mindig megkérdezi „anyu, hányasra feleltél”? Ha azt mondom, hogy közepesre vezetésből, így nyugtázza „mit szólnál hozzá, ha én is csak hármasra felelnék — élővilágból?” Bányász—Papp November 7-i program
