Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

t965. NOVEMBER 5, PÉNTEK 3 900 millió forint kártérítés Szeszélyes volt az idei esz­tendő, s a temérdek termé­szeti csapás különösen sok kárt okozott a közös gazdasá­goknak. Az Állami Biztosító a száj- és körömfájás okozta ál­latkárokért, a belvíz és az ár­víz miatti pusztításokért te­kintélyes összeget fizetett ki a termelőszövetkezeteknek. Az idén 2660 alkalommal hullott jég. 1450 község határát érte — s megyénkben is rendkívül nagy károkat okozott. Az Ál­lami Biztosító több mint 900 millió forint kártérítést fizet az ország különböző részeiben ért természeti csapások okozta károkért. Lassú a kukoricatörés Késik a szárvágás — Nagy az elmaradás a mélyszántásban — Helyzetkép a ráckevei járásból ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj I INem azért mondom... k Önkritikával kezdem — bár- i § csak az illetékesek is azzal í % kezdenék! —: tudom, hogy j mindaz, amit most papírra ve- j ^ tek, nem falrengető dolog. ^ Apróságok. De — bosszantó § apróságok. S nem hiszem, S hogy — józan észen kívül S egyéb beruházást is igényelne ^ megoldásuk. Itt van például az autoszifon, S azaz, hogy nincs itt. Másutt S sincs. Hiánycikk. A sors ke- ^ gyeiméből, alig öt hónapi utá- najárással sikerült mégis sze- § reznem egyet. Nem egészen s olyat, mint szerettem volna, — S szívesen mellőzném róla a 5 csicsás „aranyozást”, — dehát § istenem, ez van. Illetve ez sincs. Meg talpa sincs. Leg- S alább is, az új típusú szifon- S nak. Cseppfogó tálat ugyan s gyártanak, de a régi fajta szi­* ionhoz, amit viszont már nem ^ gyártanak. Egyszerű, nemde? ^ Vagy vegyük a párologtatót, x Azt az égetett agyag izét, ami ^ vízzel töltve és a radiátorra § függesztve elviselhetővé teszi a ^ központi fütéses lakások száraz S levegőjét. Ami igaz, az igaz: S párologtató kapható. Bordás s radiátorokhoz. Csakhogy ilyet S — évek óta nem gyártanak; a § helyette lemezradiátorok ké- § szülnek. Ezekhez viszont nincs ^ ^ párologtató. v J Adva van továbbá a lakás- ^ s kultúra egyik kelléke: a vi- § S rágállvány. Fémből, fából, s S üvegből, műanyagból, s ki tud- s ^ ja még mi mindenből készíti a S ^ hazai ipar. Én most arról a § § fajtáról szeretnék szólni, ame- ^ s lyik kívül gyékénnyel van be- S fonva, s a cserepek alá bádog s S tepsi kerül. Ez a tepsi - has § már így rajtakaptak, beval- S 8 lom, — nálunk tönkrement. ^ % Másikat szeretnék venni. De ^ ^ csak szeretnék, mert nem s kapható. Csakis az állvánnyal § § együtt. Műanyag kávédarálómban el-8 s romlott egy hogyishívják. Mi-§ x vei nem tudtam, hogy is hív-s S ják, magammal vittem — min- s 8 fának. Uzletről-üzletre jártam, S ^ s mindenütt ezt a választ kap- ^ tam: alkatrész nincs, vegyek S egy új darálót. § % Hogy tetszett mondani? Igen- ^ is, kérem. Ezennel beismerem, ^ hogy nagyszerűen lehet élni S szifon, kávédaráló, használható c S virágállvány és párologtató s S nélkül. Hogyan? Ja, hogy a S ^ cromagnoni ősembernek még x dugóhúzója sem volt, mégis ^ S megélt? Nem is azért mondtam ^ S kérem, csak ... Jó, jó, nem x szóltam semmit! x | * r/mrnmrssssssssssssssffSssssssssssÁ A lórévi Duna-menti, vala­mint a három ráckevei terme­lőszövetkezetben jól haladnak a késő őszi mezőgazdasági munkák. Komiéi Bálint, a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tályának főmezőgazdásza el­mondta, hogy ezekben a tsz-ekben — a jelek szerint — hamarabb fejezik be a kukoricatörést és az őszi mélyszántást, mint a járás többi közös gazdaságában. Ugyanakkor megemlített né­hány olyan termelőszövetkeze­tet és csoportot is, ahol késle­kednek az őszi munkákkal. Ilyen a kiskunlacházi Üj Ba­rázda, a tököli, illetve sziget- szentmiklósi termelőszövetke­zeti csoport. Ezekben a gazda­ságokban jobban kell megszer­vezni a munkát. A járásban, az ütemtervhez képest jelentő­sen lemaradtak: November elejéig ugyanis 10 700 hold mélyszántást kellett volna el­végezni, de csak 5670 hold fel­szántását jelentették tegnapig a termelőszövetkezetek. Figye­lembe véve, hogy a járás őszi mélyszántási terve 19 280 hold, még inkább fontos a munka gyorsítása. E héten még csak 69 gép mélyszánt, de a jövő héten már 75—80 erőgép bevetésére számít a mezőgazdasági osztály. Előbb azért nem tudnak teljes kapacitással szántani, mert sok termelőszövetkezetben késle­kednek a kukoricabetakarítás­sal. A jelentések ugyan arról tanúskodnak, hogy a 14 800 hold kukoricából 11100 hold­nyit letörtek már, de a szárvá­gással elmaradtak. Pál Mihály kiállítása az Ernst Múzeumban A Gyomron élő szobrászmű­vész többször szerepelt már alkotásaival csoportos kiál­lításokon és a képzőművé­szet. nemzeti seregszemléin. Az Ernst Múzeumban most megnyílt — Marosán László­val közös — gyűjtemé­nyes kiállítása az első al­kalom arra, hogy átfogó ké­pet nyerhessünk művészeté­ről. A 42 szobor, a 11 plakett és érem, a 23 grafika, több mint két évtized válogatott termése, összhatásukban ar­ról vallanak a művek, hogy alkotójuk igen szívós — és mift difi kább eredményes — küzdelmet vívott (és vív még ma is), önmagával és az anyaggal, a hagyományok kö­vetésének helyes értelmezésé­ért, ugyanakkor az új tár­sadalom, új érzelmeinek és jelenségeinek, újszerű kife­jezéséért. Jelentős területe művészi munkásságának a portrészob­rászat. Akár történelmi (Dózsa, Dante), akár irodal­mi (Don Quijote, Kalibán), akár köznapi (pl. az 1959- bőd való Női fej) portrékat formáz, jelentősét alkot. Az új kifejezési eszközök keresésének eredményeként olyan figyelemre méltó mű­vek születtek, mint a Gyöt­rődő, A tenger, az 1963-ból származó két Fekvő, s né­hány plakett. Szembetűnő a művész nagy kísérletező kedve, s az ezzel járó téma- és formagazdag­ság. A kiállítást megnyitó, s a katalógus előszavát író Major Máté akadémikus ez­zel kapcsolatban így véle­kedik: „Mindegyik kísérlet magában hordja a továbbju­tás ígéreteinek csíráit, s közülük valamelyiknek — mielőbbi — szélesebb, gazda­gabb kibontakozása hozzájá­rulhat Pál Mihály egysége­sebb, egyénibb szobrászpro­filjának kialaky.lásához." A kiállítás megtekintése után, mi is úgy véljük: ez a legtömörebb summázata a látottaknak. (r. b.) Női fej Amíg a sorsolásig eljutottak ... A kulcsátadás még nem happy end A szigetszentmiklósi József Attila-telep tövében áll négy ház, amely másképpen készült mint a többi —, ha lehet mon­dani — nehezebben, verejtéke- sebben. Szép házak. A járókelő meg­áll, gyönyörködik, sóhajt. Jó lenne! — gondolja és legyint. Nem tudja, hogy a fiatalember aki a konyhaablaknál áll és a függönyt igazítja, tavaly mal­tert kevert, téglát rakott, ásott, cipelt, kubikolt. Ezeket a házakat úgy is hív­ják: KISZ-házak. Egy idősebb család kivételével autógyári KISZ-esek lakják, olyanok, akik két esztendővel ezelőtt megálltak egy szép ház előtt, gyönyörködtek, sóhajtottak, és legyintettek. Most pedig: laknak. Két szo­ba, konyha, fürdőszoba, boy- ler, villanytűzhely, beépített szekrények. Tizenkét egyforma lakás, földszintes, emeletes, sorsolással döntötték el, ki melyiket kapja. De amíg a sor­solásig eljutottak. Alom és valóság A fiatalember, aki az imént a konyhaablaknál állt most odamegy a kályhához, szenet rak rá. Technikus. Négy esz­tendővel ezelőtt nősült, van egy kislányuk is. Három esz­tendeig szülőknél laktak — lehetett volna rosszabb is —, de ez most, ez egészen más. Most boldogok. Még nem tud­tak betelni a két szoba össz­komforttal. Reggelenként né­ha még felül az asszony az ágyban, és majdhogy belecsíp a karjába: én vagyok-e? Néhány an irigykednek rá­juk. Ilyenkor legszívesebben papírt, ceruzát vennének elő, leültetnék az illetőt, számolná­nak vele. Azt mondanák neki: idenézz. Mi három esztendőn át ezer forintot tettünk félre a fizetésünkből. Közben megszü­letett a kislány. Kocsi kellett, paplan, ruha. Enni kellett az asszonynak és néha egészen különleges, drága ételeket kí­vánt. Mint afféle várandós, nem tudott tekintettel lenni és forintot számolni. Persze, né­ha csak. Mert legtöbbször egy­szerű ételeket ettek, egyszerű cipőket vásároltak, nem men­tek színházba, táncolni, szóra­kozni. Csak nagyon ritkán. Ha elkeseredtek elővették a betét­könyvet. Nézték. Akkor pedig még nem tudták mire gyűjte­nek. Nem volt kilátásba sem­mi. Csak rakták a filléreket, gyönyörködtek és terveztek. — Szerencse — meséli a fia­talember — nagy szerencse volt ránknézve, hogy jött a KISZ ezzel a házjavaslattal. És hogy mindjárt volt tizenhat- ezerünk, amit le tudtunk ten­ni. És aztán még letettek hozzá — később — ötezret. Ez már gyerekjáték volt. Ekkor már tudták, hol lesz a ház. Már el­kezdtek járkálni az építési en­gedélyért. Közösen. — Közösen minden más volt. Könnyebb. Az ember tudta, hogy ha ő elfáradt, elkesere­dett egy kudarc miatt, ott van a másik, aki folytatja. Ami csak volt Hogy kudarc? Persze, volt az is. Anyagbeszerzés nehézsé­gekkel, szakmunkáshiány. És, volt mérgeiődés is, mert a megbízott ügyintéző gyakor­latlan volt, néha nem állt a helyzet magaslatán. És vesze­kedés, mert néhányan ügyes­kedni akartak, megúszni a munka nehezét, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott. Volt. Mert ezek a dolgok most már olyan jelentéktelen­né törpültek. Most már, hogy esténként leülnek a televízió elé és csak hárman ülnek — csend van, nyugalom, az em­bernek kedve lenne sírni a meghatottságtól. Ezt az asszony meséli, a nők érzékenyebbek. Ö nem lapá­tolt, és nem kubikolt, de ott volt mindig a magasodó tégla­falak mellett, ott volt és néz­te a férjét. A szemével próbált segíteni neki, buzdítani és ké­sőbb, mikor már takarítani le­hetett, mikor a belső munkák­ra került a sor, természetesen, nyakig belevetette magát. Egy új háznál az ember ál­talában a kulcsátadásig jut el. Valahogy úgy, mint a fil­meken ilyenkor odaírja a cikk alá, hogy vége. Happy end. Pedig a java ezután kezdődik. Ismerkedni kell, barátkozni és bosszankodni is. Hogy például villany­órájuk csak egy volt, közös, mindenki annyi áramot fo­gyasztott, amennyit csak bírt — hol van még az ilyesfajta közösségi tudat — és ezért 10 000 forint lett a villany számla — nyodcszázat nyögtek ki családonként. S hogy a ház előtt hepehupás minden, rend­be kellene hozni, de semmi­féle elgondolásuk nincs a közös munkáról. A villany- tűzhelyet még nem kap­csolták be, a konyhakockakő nem olyan, mint szerették volna — lehet, hogy felsze­dik majd és kicserélik? Halkan panaszkodnak. Pe­dig tehetnék hangosan is, 133 ezer forintjukba kerül a ház, ha sokáig fizetik is, ők fize­tik. De milyen jó volt azért — fordítják át a szót inkább másra, mennyire jó volt, hogy az Autógyár ve­zetősége segített kicsit, fu­varral és azzal, hogy egyál­talán volt kire hivatkozni illetékeseknél. Este van, a házakban már mindenütt égnek a villa­nyok. Kis házak ezek a na­gyok tövében, nem látszik rajtuk, hogy tulajdonosaik egy teljes nyarat áldoztak rá­juk. háromhónapi strandolást mulasztottak el, nyaralást, es­ti sétákat, sörözéseket. A holnapra gondoltak Áldozat volt? Ha nézi az ember az elége­dett arcukat, — semmi volt. Csak annyi, hogy fiatalon is okosan gondolkodók tudtak lenni, holnapra gondolák. Fészket raktak úgy, hogy szá­lanként hordták a hozzávalót — hordták a rokonok is, is­merősök is, társadalmi mun­kában az ismeretlen KISZ- esek is. Most a járókelő, ha arra megy, megáll, nézelődik. Van. aki bekopog, érdeklődik. És készülnek már a tervek — az autógyári KISZ jól sikerült­nek találta ezt az , akciót, s hajlandó a megújrázásra. S az itt lakók — az otthonra ta­láltak azt mondják: — me­gyünk segíteni! B. I. \ magyar népművészet külföldi sikere r Uj háziipari ágak — Kosárfonás Dunakeszin A HISZÖV tájékoztatója A napokban színpompás be­mutatót tartott a Háziipari és Népi Iparművészeti Szö­vetkezetek Országos Szövet­sége budapesti nagytermé­ben. Dr. Pilis Pálné igazgatónő megnyitó beszédében elmond­Tán cosok g Az erős emberhez a ripor- g terkívánosiság vitt. ^ A múlt héten ugyanis ol­' ^ vastam a Népszabadság új ' ^ könyvekről hírt adó rovatá- 1 ^ ban, most jelent meg Latos ^ Sándor kötete, Az eke visz- ^ szafordui... Méghozzá — s ^ ez 1965-ben a szokatlan, s s figyelmet keltő — a szerző | saját kiadásában. ^ Latos nevét, bevallom, ^ mindeddig nem ismertem. Pe- S dig — később utánanéztem | — az Űj Irodalmi Lexikon- § ban is szerepel. Megtudtam a \ címét, felkerestem, három- ^ negyed órát beszélgettünk, öt- ^ vennyolc éves, fülöpszállási ^ kun, budai állatorvos. A pes- ^ ti vágóhídon dolgozik több ^ évtizede. És több évtizede ír. ^ A háború előtt — a háború g után egyaránt publikált, Nád- $ tetők alatt című regényéből ^ négy kiadás kelt el, tizenkét- ^ ezer példányt nyomatott. ^ Azt is, akkor is saját költ­\ ségén. ^ Kivágott folyőiratlapokat ^ mutat. Régi kritikákat. Be- ^ nedek Marcell recenziója az ^ Erdélyi Helikonból, Kardos 5 Lászlóé a Nyugatból. S előke- g riil Móricz Zsigmond levele g is, kedélyes, biztató, baráti § sorok. ^ Nem mondta, igaz, nem is ^ kérdeztem, hogy az új, a | legújabb könyve kéziratát w- g jón hányán és hányszor uta- g sították vissza, tanácsolták el. $ Feljegyeztem, elhiszem: tíz $ évig harcolt e kötetért! Ke- £ ményen, nyakason, tankodat­Az erős ember lan hittel. Nem csüggedt, jár­ta az irodalmi hivatalokat, ment fórumtól fórumig, az el­marasztaló verdiktbe nem nyugodva kezdte elölről, új­ra, ismét. Erős ember. Az évtizedről ennyi a meg­jegyzése: — Egy mondatot, egy jel­zőt, egy szót sem kellett vál­toztatnom végül. Valamennyi írás rendben volt, megfelelt politikailag, stilárisan egy­aránt. — Hozzáfűzi: — Annak idején Vörösmarty-, Mik­száth-, Móricz Zsigmond-, Nagy Lajos-, József Attila- kötetek is megjelentek a szerzők saját kiadásában. Csak hát akkor kérem, előfizetőket kellett gyűjteni. Most pe­dig... Dr. Latos Sándor megtaka­rított pénzéből fedezte a költ­ségeket. Fizetett a gépelésért, a lektorálásért, a grafikáért, a papírért, a nyomásért, a korrigálásáért, a kötésért, a szállításért. (A Kecskeméti Nyomdából Pestre.) Min­denért. Háromezer példány­ban készült — harmincezer forintjába került. Kápé. — A feleségem nem saj­nálta a pénzt — mondja a szerző a kiadásról. — A fiam viszont értetlenül fogadta, nem örült a költségnek. A barátok, a kollégák, ki több, ki kevesebb tapintattal, meg­próbáltak lebeszélni: hagyd abba, minek szaladgálsz, miért izgatod magad? Inkább használt Trabantot végy vagy telket Szentendrén... En hallgattam őket, csöndben, minek vitatkozzam, mentem tovább a magam útján, amíg végül nekem lett igazam, mégis csak sikerült... A legnehezebb az utolsó nyolc hónap volt, az engedély nap­jától, amíg végre kézbe ve­hettem az első kinyomott kö­tetet, belelapozhattam a könyvem be... Mutatja a kötetet. Tízegy­néhány íven két kisregény, három elbeszélés, valamennyi falusi történet. A tartalom- jegyzéket nézem, a címeket. Magát az írást nem olvasom, a riportert az író érdekli — a méltatás, az ítélet a bíráló dolga. ...Az erős ember szabad idejében ismét a lépcsőket rója. Szerkesztőknél kopog­tat, a kritikusoknak tisztelet- példányt nyújt át, cserébe kér: szeretné, ha írnának a könyvről. Nemzedéke nagy- ] jait, régi íróismerőseit is fel-\ keresi. Németh Lászlónál már i tisztelgett, Veres Pétert nemi találta otthon, Szabó Pálhoz l készülődik, s számolja a na- ■ pokat, mikor érkezik haza \ külföldről Illyés Gyula. Vár- j ja. Illyésben hisz. Látos- j makacssággal, Az eke vissza- \ fordul-ról Illyés írni fog. öt-! ven sort. Vagy harmincat... \ Húszat biztosan. \ s László Miklós s ta, hogy a HISZÖV az idei termelési tervét — 112 mil­lió forintot — túlteljesítette. A hagyományokat fejlesztő népi iparművészeti termékek; a szövés, fafaragás, fazekas­ság mellett újabb ágakat is lét­rehoznak. , Dunakeszin például ko­sárfonó műhelyt létesí­tettek, : ahol fiatalokat képeznek ki i erre a már lassan kihalásra ! ítélt régi népművészeti mun- ! kára. A mezőtúri fazekasok ! pár évvel ezelőtt még vásári : giccseket gyártottak, ma nagy ! elismerést arató népművé- i szeti tárgyakat készítenek. A vállalat a világ min­den táján 38 különböző népművészeti kiállításon vett részt és mindenütt nagy sikert aratott. 1966-ban első ízben jutnak el Afrikába, ahol szin­tén megismertetik a magyar népi művészet termékeit. Magyarországon tovább bő­vítik bolthálózatukat, főleg a Balaton mentén és a Dunakanyarban. A tájékoztató után bemu­tatták legújabb fazekasmun­káikat, más, modern lakás­díszítésre alkalmas darabjai­kat és a szép, sikerült gyér mekruhamodelleket. Kilenccsövű kukorica Páratlan növényélettani je­lenséget tapasztalt háztáji kukoricatábláján Nagy Sán­dor, a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet nyugdíjas tagja. Az egyik tőről kilenc­csövű csemegekukoricát tört le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom