Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

WUT

NE CVKI

</Círian

1965. NOVEMBER 3, KEDD

KÖNYVESPOLC

Szilkin—Trojickaja—Sebalin:

Ismeretlen bolygónk

A nemzetközi geofizikai év eredményei

A viliág tudományos erőinek else» nagy, látványos, s eredményeiben is gyümölcsöző összefogása volt a nemr zetközi geofizikai év. Az összefogás valójában nem egy naptári évre terjedt ki — 1957. július 1-től 1959. december 31-ig tartott — csupán az egyszerűség kévéért jelölik így. A szovjet szerzők nem véletlenül adták könyvüknek az Ismeretlen bolygónk címet; a geofizikai év keretében valóban bolygónk ismeretlen vagy alig ismert problémáira irányították a kutatás fényszóróját, jelentős eredménnyel. Nemcsak a világűr, bolygónk is új és új togas kérdéseket tesz fel a tudósoknak, s ha már a világűrbe eljutottunk, bolygónkat is mindjobban meg kell ismernünk.

' Hatvanhét ország szakemberei vettek részt a munkában, s a kutatási témák felölelték az éghajlattól kezdve a föld méhében lejátszódó folyamatokon át a mágneses viharokig mindazt, ami ismeretlen, „fehér folt” a tudás térképén, s ahol a válasz meglelése nemcsak tudományos eredményként könyvelhető el, hanem sok esetben gyakorlatilag is hasznosítható. A szerzők sorra veszik, a sarkoktól Afrikáig a föld különböző részein mi történt a geofizikai év keretében, hogyan dolgoztak a kutatók, mil3ren megállapításokra jutottak, mi az, ami megválaszolt kérdésnek tekinthető, s mi igényel további kutatásokat. A könyv legnagyobb erénye kétségkívül az újat mondás, hiszen a kutatási év anyagát dolgozták fel a szerzők, s ez az év újdonságok ezreivel gazdagította a tudományt. Másik erénye, hogy tárgyilagos s mégis, meggyőzően érvelő krónikája az együttműködés lehetőségének és — szükségszerűségének! Ilyen versengésre, s Bem új fegyverek megalkotására lehetne és kellene is hasznosítani azt a hatalmas erőt, amelyet a tudósok, kutatók jelentenek.

A nemzetközi geofizikai év az első ilyen összefogás volt. Azóta — bár kisebb Baértékben — ez folytatódott a nyugodt nap éve kutatási programjában. És reméljük — folytatódik továbbra is.

A szöveget 6ok fénykép, ábra, térkép kíséri, a fordítás Nagy Ernő munkája

(Univerzum Könyvtár, Kossuth Könyvkiadó). (m. o.)

Pótolták

a kipusztult szamócát

[

A szentendrei járásban 75 hold szamócát és 35 hold mál-J nát pusztított ki az árvíz azj idén. Helyesen cselekedett te- í hát a járási tanács, amikor? idejében előírta és megszer- ^ vezte a kipusztult gyümölcsök ^ pótlását. Eltérés abban mutat- ^ kozik, hogy a kipusztult 110 ^ holdon málna helyett is sza-^ mócát telepítettek. í

V

A Váci Híradástechnikai Any agok Gyárában most készült el 10 millió forintos költséggel egy új üzemrész, ahol a rádió- és a televíziókészülékekhez szükséges transzformátorokat gyártják. Három fut ószalag mellett, a korábbinál lényegesen jobb körülmények között dolgoznak a munkásnők. A távlati tervek szeri nt tovább bővítik az üzemrészt és ide vonják össze a híradástechnikai szerkezetekhez szükséges hasonló nagyság rendű transzformátorok gyártását. A képen az új üzem

Traíógyár Vácott.

KÖNNYŰ

EGY MILLIOMOSNAK

Nem tartom igazságosnak, de az tény, hogy ahol sok pénz van, oda egyre több vándorai, aki már elérte azt, hogy kicsi milliomos lett, az egyre nagyobb milliomossá válik. Röviden: a szerencse első számú kegyeltjei azok, akiknek már amúgy is van mit aprítani a tejbe. Csak néhány tényt sorolnék fel e tétel igazolására:

A közelmúltban olvastam, hogy egy amerikai milliomos kocsijából kiszállva, valamilyen apró papírdarabkát talált. Nem sokkal ezután kiderült, hogy ez nem volt más, mint az a szerencsés cédula, amely a szerencsés tulajdonost megajándékozta az Állatbarát Liga sorsjátékának főnyereményével, egy háromszínben játszó papagájt óllal.

Vagy itt van nagybátyám esete. Jól kereső egyetemi tanár, s évek óta már csak azért nem vesz kocsit, mert még nem tudott dönteni a márkát illetően. S mit tesz a szerencse, alig egy hete, az

egyik áruházi sorsoláson kétszemélyes hófehér, mély babakocsit nyert.

Ezek a példák is hozzájárultak ahhoz, hogy fantáziám lázasan dolgozzon.

Alert, ha teszem azt, lenne egy vacak miUAócskám — egye fene, forintban — minden valószínűség szerint befutna az öt találat.

Vagy: rendelkeznék egy 1965- ös kiadású Ford Taunussal, akkor esélyem lehetne arra, hogy a következő autó- nyereménybetét- könyv sorsoláson

én nyerjem a 601-es Trabantot.

Nem is beszélve arról, hogy ha netalán egy pesti sarokházzal büszkélkedhetnék, akkor talán a magasság os sem mentene meg egy különbejáratú albérlettől.

Arra még csak gondolni is alig merek, hogy mi lenne akkor, ha mondjuk, én lennék a váci püspök. Amilyen peches vagyok, biztosan nyernék tombolán egy karos gyertyatartót.

A takarékban lenne ötmillió forintom, s nem mernék totót venni, mert embertársaim biztosan szégyentelennek tartanának, s megbotráillspz- iiának azon, hogy elnyerem előlük a 13 plusz 1-et.

De egyelőre ilyen gondjaim nincsenek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy jelenleg gondok nélkül élek. Éppen most fordítom ki az ötödik zsebemet azért az utolsó tízesért, amellyel megtehetem a Szépasz- szonyt befutóra.

Tóth István

Csak egy telefonbejelentés...

Minden hibaforrást felderít a posta rádió és televízió zavarvizsgáló szolgálata

— Halló! Zavarbejelentő?

— Igen. Mi a panasza?

— Fehér csík szalad a képernyőn. Időnként a kép is szétesik. Szíveskedjenek kivizsgálni.

A címet felírják, átadják az egyik kéttagú csoportnak, az előjegyzésbe veszi, és két héten belül sor kerül a panasz kivizsgálására.

1— Recseg-ropog a rádióm. Lehetetlen a műsorvétel...

— Napok óta ugrál a kép...

írják, jegyzik a címeket, és

a televízió-, rádiókészülékek hibáira panaszkodókat sorra felkeresik a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság zavarvizsgáló szolgálatának technikusai, műszerészei, akik járják a városok utcáit, a falvakat, tanyákat, hogy díjtalanul nyomozzák ki az előfizetők levél- vagy telefonbejelentéseinek okait. Itt a rádió recseg, vagy sípol, ott a kép ugrál, vagy szálkássá válik. amott búgó hang sérti a füleket.

— A tiszta hangot, a jó

képet számtalan zavarforrás teheti tönkre

— mondják az igazgatóságon a szakemberek. — Ilyenek a hibás fénycsövek, villany kávédarálók, porszívók, villany pénztárgépek, villany játékok, a kis- és nagyfeszültségű villamos távvezetékek, kozmetikai berendezések, orvosi besugárzók, ipari és házi használatú nagyfrekvenciás berendezések, sőt még a televízió- készülékek is gyakran zavarják a rádióvételt, amikor a készülékben keletkező nagyfeszültség a világítási vezetéken terjedve jut a rádiókészülékbe.

A zavarforrásokat országszerte korszerű műszerek segítségével „fedezik fel” a zavarvizsgáló üzemek munkatársai. A vételzavaró hang vagy jel a képernyőn elárulja a zavaró készülék fajtáját, de a hely után kutatni kell. Aztán kiderül, hogy az egyik üzlet neonja vibrál, vagy a KÖZÉRT pénztárgépén hibás a zavarszűrő. Ilyenkor az is megállapítható a rádióból, hány tételt blokkolnak, a képernyőkön pedig szalad az a bizonyos fehér csílk, és a kép esetenként szétesik. „Leleplezhetik”, mint zavarforrást, a szomszéd porszívóját, vagy egy üzem műanyaghegesztőjét is.

Gyakran okoznak bosszúságot _a hibás kis- és nagyfeszültségű távvezetékek, a vízszívó motorok, a rádióhallgatóknak és a tv-nézőknek. Ilyenkor a hibás távvezetéket meg javíttat jak, a vízszívó motort pedig zavarszűrővel szereltetik fel. A benzinmotoros gépkocsik, motorkerékpárok gyújtógyertyáinak szikrázása okozta rádió- és tv-zavar sem szerez éppen örömet a rádió- és tv-tulajdonosoknak. Ezek megakadályozására az ipar megkezdte a megfelelő zavarszűrők gyártását, az év végétől pedig már az egész országban ellenőrzik ilyen szempontból is a gépkocsikat, motorkerékpárokat.

Postatörvény védi a radioes tv-készülékek műsorainak zavartalan vételét.

I Ennek megszegői ellen —- amennyiben a felszólítás utáni 15 napon belül nem szereltetik fel hibás készülékeikre a zavarszűrő felszerelést — szabálysértési eljárást indítanak. A szabálysértési eljárások száma évente általában éléri a 110—130-at. A zavarvizsgáló üzemek a múlt évben mintegy 13 ezer panaszbejelentéssel foglalkoztak az országban, több mint a felével vidéken.

— A hiba mindig a mások készülékében van? — kérdezzük néhány sokat tapasztalt zavarvizsgáló szakembertől.

— Szó sincs róla — felelik. — Gyakran megtörténik, hogy helyben fedezzük fel a bajt. A megugró kép oka lehet például az antenna levezetőkábelének lappangó szakadása.

— A rádió recsegését okozhatja a tulajdonos lazán felszerelt villanycsengője, vagy a hibás csatlakozó is — mondják a rádiósok.

— Ezeken az apróságogokon azonnal segítünk.

Segítőkészségük, előzékenységük és alaposságuk már közismert. Mint jó orvos a pácienst, olyan lelkiismeretesen vizsgálják a beteg készülékeiket. És néhány nap múlva visszatérnek, hogy ellenőrizzék a diagnózis helyességét, miután meghagyják a panaszosnak, figyelje készülékét: ismétlődik-e a jelenség? A szomszédokhoz is benéznek, és ha hasonló a panasz, ez már nagy segítség a baj megállapításánál.

Az , elektromos készülékeket a kereskedelem már , kivétel nélkül zavarszűrő ! berendezéssel árusítja,

! a vételzavart leginkább a ré- i gebbi szűrő nélküli készülékek ! okozzák. A zavarvizsgáló üze- « mek szerelést is vállalnak: a > múlt évben mintegy kilenc- ! ezer zavarszűrőt szereltek fel ! az országban. A fővároson kí- ! vül Pécsett, Veszprémben,

! Miskolcon, Debrecenben és : Hódmezővásárhelyen működ- i nek rádió-, televízió zavar- ! vizsgáló üzemek.

___________ V. A.

E

lkészült

: Jugoszlávia legnagyobb gátja

Macedóniában befejezték a ; qlobcsici vízi erőmű gátjának ; építkezését. Ez jelenleg a leg- í nagyobb gát Jugoszláviában. A Crna Drón-folyó medrét elzáró gát magassága 90 méter, hossza 195 méter, szélessége a talapzatnál 270 méter.

Előrenéző

„visszapillantó"

FéUillard francia feltaláló olyan „visszapillantó” tükröt szerkesztett, amelynek segítségével a vezető megláthatja, milyen jármű megy az előtte haladó gépkocsi előtt. így a vezetőnek nincs szüksége arra, hogy erősebben balra tartson, vagy kihajoljon a művelethez.

Élők

Halottak napján hazautazott az édesanyja sírjához. Nővére otthon lakott négy gyermekével és férjével, öccse is hazajött feleségével, három kislányával, ö nem vitte a családját, pedig neki fia volt. Minek? — gondolta. A gyerekek bár szerették nagyanyjukat, minden nyarat nála töltöttek, míg élt, mégis: ne a halottra emlékezzenek, de az élőre, aki finom süteményeket sütött és az apát is kijátszva pénzt adott nekik mozira. Azután a szülőfaluja, ahová hazajön, se úgy maradjon emlékezetükben, mint egy nagy temető, tele gyertyákkal, őszirózsákkal, fekete ruhás emberekkel, hiszen nagyanyjuk halála óta máskor nem jönnek ide, csak halottak napján.

Minden úgy történt, ahogyan elképzelte. És bár előre látta az eseményeket, mégis átélve ugyanaz, idegen volt, taszította. A nővére nagyon kedves, örömükre lakodalmi ebédet, ezernyi jót főzött-sü- tött. Neki bort is hozatott. Tapintatosan kínálgatta, hogy ne sértse, de jólesik egy pohárkával a zsírosra. Mert neki úgy főzött, tudta, hogy ő úgy szereti.

Érdekes — gondolta magában, a nővérem milyen figyelmes és aranyos. Sohasem tudunk hozzá felnőni emberi jóságban, teljesen édesanyánkra ütött. Hogy meghalt, át is vette szerepét, mindenről ő gondoskodik.

A lakás kicsi volt, s mint egy pici lélekvesztő a viharos tengeren, himbálózott a gyermeklármától, rosszaságtól, alig fért a sok rokon. A szülők idegei lassan-lassan felmondták a szolgálatot. Kiabáltak, szentségeitek, pofon is csattant.

Egyébként jókedvük volt. Mindannyian egy eltávozott ember emlékére jöttek össze, annak tiszteletére, akit a legjobban szerettek, aki számukra a legdrágább volt, mégsem akaródzott a halálról beszélniük, gondosan kikerülték saját gondolataikat és mintha szégyellnék ezt, nem néztek egymás szemébe. Zavarukban ha kellett, ha nem, a gyermekeket szidták.

A bőséges ebéd után a tv mellé ültek, odavitték a bort, a szódát, a hamutartókat, a gyermekeket kiküldték az udvara játszani.

— A Fradi kikapott 1:0-ra! Ilyet se láttam még! Az idei bajnok a Vasas! Szép dolog! — mondta a sógor és ivott egy pohár bort.

— Szép bizony — mondta a férfi csendben, de azért egész más hangsúllyal, mint a sógora. Készített magának egy spricceltet és megitta. Közben a gyermekeket az

asszonyok megmosdatták, tiszta ruhába bújtatták és elindultak a temető felé.

Ahogy beléptek a kapun, a

férfi első gondolata az volt, hogy idejárt először szerelmeskedni tizenötéves korában. A gondolatért nagyon megharagudott magára, de nem tehetett róla, betolakodott a másik gondolat. Mintha az emberek egymást bámulnák: jé, ez is kijött? Akik imádkoztak, azoknak köny- nyebb volt, ő mit csináljon? A kezével sem tud mit kezdeni, ha elöl összekulcsolja, mit gondolnak, tán, hogy imádkozik? Zsebre tenni frivol dolog.

Azon kapta magát, mindenre gondol, csak arra nem, amire kellene. Amire tegnap is gondolt, amire évközben rengeteget gondol. Akinek képe ott van az íróasztalán, az anyjára.

Tizenöt éve került él a városból. Másik érdekes felfedezése az volt, hogy itt látható mindenki, akit ő már elfelejtett, és aki őt már elfelejtette. A sír kicsi volt, csak tolakodva fértek el körülötte. Ahogy ránézett a fejfára és elolvasta, hogy itt nyugszik özvegy ... Lajosné, élt 65 évet, egy kissé meghatódott. Lerakták a virágokat, meggyújtották a gyertyákat. A gyerekek azon is összevesztek, ki gyújtsa meg. Az egyik kislányt bátyja ellökte, kapott apjától egy pofont, ekkor mindkettő hangosan sírva fakadt. A szomszéd sírnál állók égő szemmel figyelték őket, szemük beszédesebb volt az átoknál. A síró fiút elküldték a kúthoz egy befőttes üveggel vízért, örömében elfelejtett sírni.

Édesanyjuk kis sírja a temető szélén állt, amelynek földje már szinte összefolyt a szomszédos szőlőtőkékkel. A kisfiú is a szőlők közé ment. Még látták, ahogy elvégzi dolgát és hallották, amint vizet kunyerál egy nénitől. Nemsokára visszajött tele üveggel.

— Állami gazdasági — mondta halkan a sógor —, ott unta is szedik a szőlőt, szüretelnek. Úgy hallani, jó termésük lesz az idén. Füstöléssel megóvták a fagytól a szőlőt.

A kisfiú énekelt. „Hajlik a vessző, hajlik a nád ...” Megint kapott egy pofont.

— Miért bántotok, miért vertek engem? Ezt éneklik a nénik is, a szüretelők. — Ismét bőgött egy sort. aztán odament a szőlőtőkékhez, és ■tüntetőleg hátat fordított a gyászolóknak.

A temető szélén, ott, ahol a sírok körül gyertyalángok pislogásánál feketébe öltözött emberek rótták le tiszteletüket, megjelent tíz tarka kendős asszony, arcuk szép barna volt, szemük csillogott és ajkuk nótaszóra nyílt. „Szüret után lesz az esküvőnk...’’

Velük szinte egy időben megikondult a temető kápolnájának kis csilingelő harangja, és a kép olyan ellentmondó és olyan csodálatos volt, hogy senkisem tudott azonnal örülni vagy haragudni, s mire elszánhatta volna bárki is magát, hogy mit érezzen, a tarka kendős fejek már megfordultak, a temető- beliek csak a hátukat látták; azok újabb sort fogtak, szedték a szőlőt, rendületlenül. A puttonyos még egy érzékelhető másodpercig kitartott a temető sztélében, levetette a kalapját és csapzott haja, bámuló tekintete, az egész tartása ájtatos tiszteletről árulkodott. De gyorsan az asz- szonyok után szaladt, mert sokan kiabálták, „puttonyos”, „puttonyos”.

Hazafelé menet elhatározta, ő nem temetteti magát, minek az, egyszerűbb a ham- vasztás, az emléke talán kevesebb gondot és fáradtságot okoz az ittmaradottaknak. Ez akkor jutott eszébe, amikor útközben a sógora kérte a feleségét, hozasson másnap öt liter fehér mustot, mert ő azt szereti. Ahogyan a házi feladatot feleségének kiadta, azzal el is köszönt, mert öt órakor már várta az igazgatója. És ő is elbúcsúzott. Még hallotta, amikor a kicsik megkérdezték anyjuktól, ma- radt-e a sütiből?

Suha Andor