Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
8 «w hegyei 1965. NOVEMBER. 28, VASÄRNAP magány Foto: Gábor KÖNYVESPOLC Petrovácz István: $ Menenius Agrippát P ----------------J . furfan• 5 gos eszű rómainak ismertéi, | aki a legleheteUenebb hely- szetekben is rátalált a megol- í dásra. Az iskolásgyerekek ta- 5 nulták például azt a híres p történetet, melyben arról van p szó, hogy a rómaiak egy ré- $ sze kivonult a városból, s p csak azért nem állt meg Ró- p mában az élet, mert Agrippa p elment hozzájuk, elmondta p csalafinta történetét az em- P béri szervezetről meg a társa- p dalomról, s a távozók vissza- $ tértek házaikba. Őszintén p szólva, mindig furcsának tápláltam, hogy Agrippáról csak p ezt az egy történetet jegyez- p ték fel a történetírók. Az utó- pkor még azt hihetné, más ^ nevezetes anekdota nem is p fűződik nevéhez. Hadd mond- pjak hát el e hiány pótlására p egy másikat, kevésbé ismer- p tét és kevésbé látványosat, s 5 Történt egyszer, hogy vála- p melyik gyárba reggel hétkor p pontosan megérkeztek az em- p berek, ahogy máskor, ki-ki át- p öltözött s ment a műhelyébe, p Hiába szólalt meg azonban a p munkakezdést jelző csengő, a 5 gépeket mégsem indították pbe. Nem mintha ezen a reg- p gélén nem lett volna kedvük p dolgozni — hiszen ezért jöt- p tek. Arra sem gyanakodha- ptunk, hogy valami rendkívüli p esemény történt volna, ami p felborította életük megszoS pkoitt rendjét. Minden éppen ^ olyan volt, mint más, közön- p séges reggeleken, p í Mi okozta hát ezt a különös p tétlenséget? Nem volt anyag. 5 Egy fia alkatrész sem, amivel p valamihez kezdhettek volna, í Pedig mindannyian tudták, j hogy a gyár fontos és sürgős p exportrendelésen dolgozik, s a határidő be nem tartása az MANUEL VIDAL: Paraszti ballada = Két melled fényében kitűnő a kiszolgálás: egy pohár tiszta víz és a mélytányérban bab közt hús rotyog, Odakint esik, idebent pedig az eső hangja szól, szobánkban félhomály és jó dohány füstje leng. S a gyöngédség. Holnapunk gyöngédsége. I Kisüt a nap, puhán ragyogja be a sáros rögöket, a pálmák húsos ágát, a malac kiszökött, megyek és befogom, és felszedem a tojást is a fűből. így finom élni, hogy enyém a föld, a tartozást is kifizettem, a boltban, az asszony kávét szűr most, utána meg fürdik, s jó tisztán befekszik az ágyba. András László fordítása ÚYőRQY: ezt senki se tudta nála jobban, hogy a múltkoriban, azon az iszonyú, fejfájós napon elfelejtette föladni a szokott rendelést, másnap pedig valahogy nem jutott hozzá, hogy pótolja a mulasztást Negyed négykor aztá*V (***—11--------11----- gyedoraval a műszak vége előtt), végre diadalmasan hívathatta a műhelyfőnököket Azt kérte: mondják meg az embereknek, hogy maradjon mindenki a helyén, túlórában megcsinálják a mai adagot A műhelyfőnökök a fejüket rázták. Nem, ezzel most nem lehet odaállni az emberek elé. Még tán meg is vernék őket Ha másért nem, hát azért mindenesetre, amiért ilyen napon a túlórabér is kevesebb, hiszen annak az átlagát a rendes napi órabér után számolják ki. Agrippa legyintett és szomorúan pillantott körül. „Sajnos — gondolta —, sajnos, ma még a mi kádereink többsége csak a mólóhoz ért a pszichológiához nem. Hát majd én!” — állt fel, s már indult is a műhelyekbe. Nem sajnálta a fáradságot, mindenütt újra meg újra elmondta példázatát az emberi szervezetről, ahol minden szervre egyaránt szükség van, így hát izgágáskodásra senkinek sincs joga. „De nagyon tud beszélni!’’ — gondolták a hallgatói á lassanként olvadni kezdett bennük a konokság. A túlóra mindenkinek jól jött No meg, valljuk be, szemük-szájuk iá tátva maradt attól, hogy Agrippa éppen most hozakodik elő olyasmivel, hogy „közöá ügyünk”, meg „együtt sírjunk, együtt nevessünk”. Legtöbben úgy érezték, ugyanebben a helyzetben képtelenek lettek volna így föltalálni magukat Ha morogva és kelletlenül is, de ott maradtak túlórázni: S az anyag — csodák-csodája, ezúttal percre pontosan! — megérkezett a túlóra kezdetére. Agrippa sem ment haza; kitartott végig az emberekkel. Még beszélgetett is velük! „Azt hiszik, az én zsebem nem érzi meg az ilyesmit? Ugyan már! Dehát mit tehetünk? Ilyesmi mindig adódik!” Utólag aztán kiszivárgott,'-----------hogy rettentő kér m ény büntetésben részesült a gyárvezetőségtől. Csökkentették a havi prémiumát. No persze, valamit azért kapott, s a fizetését is persze, hiánytalanul. Utóvégre még megsértődnék, s azt hinné: megrendült a beléje helyezett bizalom. Ez hát a vége annak a kevésbé ismert, de figyelemre méltó történetnek, amely ugyancsak Menenius Agrippát dicséri, akár az a másik,’ Agrippát — valamelyiket. végig a francia arcán. — Ö, hogyne ... Persze, persze ... — Verpeléti úr vitt le kocsin ebbe a kis községbe. 0 volt az útimarsallom. Verpeléti úr megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Most egy fából készült víkendhá- zacska áll azon a helyen, s körülötte néhány barackfa. Festői látvány. Ebéd után le- heveredtem az egyik fa alá és a történelem szelét éreztem fújdogálni. Nagy élmény volt. Szerettem volna valami emléket elvinni erről a helyről. Nem voltam rest és felástam a fél kertet. Sajnos, pechem volt: nem találtam semmit... — Mi a véleménye a Margitszigetről? — Micsodáról? A Margitszigetről? Nem láttam. Mondom csak három napot tölthettem az önök szép hazájában. A második napon Zö- mölki úr vett pártfogásába, ővele utaztam le Kadarkút- ra... — Pardon, hová? — Kadarkútra. A híres kadarkúti csata színhelyére, ahol egy maroknyi magyar vitéz legyőzte a félelmetes Ali bég hatalmas seregét. Zömöl- ki urat, kalauzomat, a történelemben jártas tudós embernek ismertem meg. Pontosan megmutatta, hol állt Ali bég vezéri sátra és merről támadtak a magyarok. Most egy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több oldalról lefényképeztem ezt a kutat, háttérben a lebukó nappal. Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát. Ön is járt már ezen a helyen? — Jártam__ jártam... h ajjaj! — felelte az ismerősöm és közben szégyenkezve arra gondolt: valószínűleg hiányzott az iskolából, amikor a kadarkúti csatáról tanultak. — Na és a__Halászbástya? — kérdezte reménykedve, sápadtan. — Csak messziről láttam, amikor Sümegi úrral Kunpe- szérre utaztunk. Ez már a harmadik napon történt. — S ott, ott mit néztek meg? — A hajdani híres kunpe- széri királyi vár hűlt helyét. Sümegi úr elmondta, hogy valaha itt állt Európa legszebb vára. Építőjének nevét — valami olasz volt — már IKREK éves terv szempontjából valóságos csődöt jelentene. Tudták — dehát semmit sem tehettek. Egyik műhely leállt a másik miatt, a készülékek feli ban-líarmadában összeszerelve álltak a munkaasztalokon. A műhielyfőinökök kétségbeesetten kezdtek rohangálni fűhöz-fához. TÍZ Óra tájt megnyugtat--------------— tak az embereket: legyenek türelemmel, mindjárt megjön az anyag. Legalábbis, ezt ígérte az anyaggazdálkodás főnöke: Me- nendus Agrippa. Mit is tehettek volna? Vártak. Igaz, rendes órabér helyett ilyen, esetben csak állóórát fizetnek, s az másfél forinttal kevesebb. Dehát utóvégre emberek intézik az anyagrendelést is, meg lehet érteni, ha egyszer hiba csúszik a számításba, s ott sem mindenható istenek ülnek. M it volt mát tienni? Agyonütötték a fölösleges időt, ahogy tudták. Akadt, aki talált némi javítanivalót az öngyújtóján, mások kínjukban malmozni kezdtek holmi hulladékdarabkákkal. ' „Legalább lenne itt egy pakli kártya!” — sóhajtoztak néhá- nyan, fájdalmas sóhajok közepette képzelve maguk elé, mennyivel kellemesebben telne ultizva az idő. Délben — anyag még mindig nem volt — elmentek ebédelni s húzták az időt, amennyire csak lehetett. Valóságos kaszinóvá alakult át a terem. Az egyik műhely kollektiven elvonult a gyári fürdőbe, s meghagyták: ha netán lenne mit csinálni, szóljanak át értük. A többség azonban ekkorra miár ideges lett, képtelen volt ilyen kedélyesen felfogni a dolgot. Mindenki számolt, ennyi meg ennyi lesz a mai kereset, eny- nyi meg ennyi lett volna, ha van mit csinálni. Nóhányan már azt is számolgatták, vajon a gyárnak mibe kerülhet az efféle kiesés. A műhelyfőnökök félóránként szaladtak át az áruforgalmi osztályra: nem jött-e meg az anyag? „Nyugalom, nyugalom!” — mondogatta Agrippa — „Nem kell úgy felfújni a dolgot!” S hosszasan magyarázgatta, ; micsoda demagógia volna tá- jvolabbi összefüggésekre utal- i ni ebből a mai zűrzavarból. | Az igazság persze az volt, s ra szakadozik és ezek mélysé-i ge sem kicsiny. Bennük nagyi indulatok, nehéz visszaemléke-i zések görögnek. A polgárhá-\ borús Madrid körképe, majd; Agamemnon, Szókrátész, Moc-\ tezuma, Robespierre, Lincolnp árnyai. Mindannyian áldoza- P tai a sötét erők vad erőszaká- \ nak. Mindez világosan jelzi aj költő hovatartozását. Paz végül visszatér a szere- \ lemhez és a költemény — né- \ hány festői forduló után —P beleárad a mítoszok színes kő- \ débe. Varázsos költemény, p Foglalata ősi, még az azték \ kultúra műve. Somlyó György szakavatott p fordítása, amit csak lehetett, \ megőrzött a műből. Tolmácso-\ lása nyomán jelentős költővel! ismerkedtünk meg és élményt' hozott ez a találkozás. (Ma-\ gyár Helikon). i ben az úttörők összefogásának eredményeként a parasztemberek, akik addig fenyegetésre sem voltak hajlandók szalmát adni a közös gazdaságuknak, egy vagonnyi helyett két vagonnyit adnak össze egyetlen nap alatt. És sorolhatnánk még hosszan a gyerekek és a falu változásának izgalmas állomásait, amelyek mögött mindig Gerencsér Sándor áll. Valóság és költészet, a mai élet varázslata, romantika és kaland fonódik össze a szép alföldi nyár érdekes és megkapó történetében. Az utóbbi esztendőkiben kevés, ilyen sikeresen megírt ifjúsági regényt olvashattunk, mint Petrovácz István Fácá-, nos út című könyve. Biztosak j vagyunk benne, hogy írása a j legszebb karácsonyi ajándékok j közé tartozik majd. (Móra Fe- j renc Könyvkiadó) Octavio Paz: Napköve rz ézenfekvö az összevetés: A Paz áradó költeményének első harmada József Attila Ódájára emlékeztet bennünket. A szeretett nőt mindketten már a kozmosz arányaiban hozzák elénk: építve előttünk szinte a mindenséget betöltő kedves és szépséges óriást. József Attila látomása áttetszőbb és ugyanakkor már a végtelenbe növekedik, Pazé viszont testszerűbb: a kedves most maga a szülőföld, az ősi kultúrák hatásaival teljes Mexikó. A robbanó indítás, az egy-: medrű áradás aztán már ágai- : É rdekes, gazdag mondanivalóid könyv Petrovácz István Fácános út című gyer- mekregénye. Felnőtt hőse Gerencsér Sándor pártmunkás, aki a Tiszántúl egyik távoli zugának kicsiny falujába költözik egy időre. A faluban megalakult már a termelőszövetkezet. Gerencsér Sándornak tehát nem a szövetkezetét kell megszerveznie, hanem azt kell bizonyítania, hogy valóban jobb lesz ezután az élet, mint eddig volt. S ez a nehezebb feladat Megszervezni a munkát, s a közös munkára az embereket. Akik akarnak és szeretnek dolgozni, csak éppen mindenki máshogy akar. S mindenki mást akar. Már a megérkezéskor Gerencsér Sándor mellé csapódik egy kis szeplős, zömök, szőke gyerek, Bálint Ferkó. Aki könyvélményei és a felnőttektől ellesett szóbeszéd alapján a. forradalmi idők legendás űtadját Véli felfedezni a fiatat pártmunkásban. Es Gerencsér, őszintén, meghatódva az úttörőfiú nagy ragaszkodásától és romantikus elképzelésétől, a szárnysegédének nevezi ki Bálint Ferkót. Hogyan változik meg szinte észrevétlenül Bálint Ferkó és vele együtt a falu népe? Soksok érdekes és emberi epizódon át vezeti el az író ifjú olvasóit a fiatal pártmunkás érkezésétől a falu újjászületéséig. A csendes, öblös folyóparton beszédes horgászesték- ke! kezdődik ez a változás, s folytatódik azzal, hogy a gólyafészek megmentése érdekéFácános út Egy ismerősöm mesélte, hogy párizsi tartózkodása alatt megismerkedett egy pi- paszurkálógyár igazgatójával, bizonyos Duvallal. A villogó szemű, deresedő bajuszú francia nagyon megörült az ismerősömnek, amikor megtudta róla, hogy magyar. Kiderült: Duval úr az elmúlt év folyamán három napot töltött Magyarországon, a Bámexbum- fért vállalat vendégeként. — Ó, szép Magyarország! — kiáltott fel Duval lehunyt szemmel, szívére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán felejthetetlen! — Merre járt, Duval úr? — érdeklődött az ismerősöm büszkén. — Látta a Balatont? — A Balatont, sajnos, nem láttam, de voltam Agárdon — halkította le a hangját és az arca egészen átszellemült a visszaemlékezéstől. — Agárdon, a pogány magyarok szent helyén, ahol évente egyszer lóáldozatokat mutattak be a törzsek. Megilletődötten, elszorult szívvel jártam be Agárd történelmi utcáit... — Pardon, minek az utcáit járta be? — kérdezte csodálkozva az ismerősöm. — Agárd utcáit — felelte Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi nevezetességű helyet? — Dehogynem ... izé ... többször is jártam ott — hebegte az ismerősöm. Kínos pillanat volt. Mintha gúnyos, lenéző mosoly suhant volna 1 elfelejtettem. Most egy kopár j legelő van a vár helyén. Tér- \ mészetesen lefényképeztem I ezt a legelőt. Higgye el, uram, \ együtt sírtam Sümegi úrral, \ amikor hallottam, hogyan j rombolták le a császáriak ezt \ a csodálatos várat, az első \ magyar királyok kedvenc lak- \ helyét, majd az egész hegyet, \ amelyen a vár állt... — re- \ begte Duval szipogva és j együttérzően kezet szorított ! az ismerősömmel. * < Hazatérése után az volt: az első dolga, hogy a törté- \ nelemkönyvben utánanézett \ Agárd történelmi nevezetes- \ ségeinek, a kadarkúti csatá- \ nak és a kunpeszéri királyi > vár történetének. Egy árva \ betűt sem talált róluk a köny- \ vekben. Végül a Bámexbumfért vál-! lálatnál bizalmasan megsúg-! ták az ismerősömnek, hogy a \ történelmi adatokból egy szó \ sem igaz. Verpeléti kartárs \ azért vitte le a francia ven- * déget Agárdra a vállalat ko- j csiján, mert ott nyaralt a csa- \ Iád ja és velük akart tölteni < egy napot. Zömölki kartárs \ bort hozott Kadarkútról és! Sümegi kartárs pedig rég \ nem látott keresztanyját látó- ! gáttá meg Kunpeszéren. Tervezték azt is, hogy a ne- \ gyedik napon megmutatják a j külföldi vendégnek Attila p sírját, de erre már nem ju- \ tott idő. Azóta sem tudja szegény, \ hol van eltemetve a hun ki- \ rály. \
