Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

10 PEST NECrEI kfCíriav 1965. NOVEMBER 21, VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink 5 = Termelőszövetkezet tulajdonát képező lakás használatával kapcso­latban felmerült vitá­ban a közgyűlés jogo­sult dönteni. Ifj. Sz. I. nyáregyházi la­kos írja, hogy tsz épületében laknak és lakbért fizetnek. Évekkel ezelőtt bevezették a villanyt a lakásba, és a tsz csak a mérőórák árát fizette ki, a lakásba való bevezetést, a hozzátartozó vezetékeket és egyéb anyagot a munkadíj­jal együtt a lakók fizették meg. Olvasónk felesége a t&z- ben levő állását felmondta és a lakásból el költözködnek. Azt kérdezi, hogy a lakásba bevezetett vezetéket leszerel­heti-e és ha nem, kitől kapja meg a beszerelési költségeket. Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy a lakásból való ki­költözéskor a villanyvezetéket nem jogosult leszerelni, mert az most már a lakás rendelte­tésszerű használatához tarto­zik. A szükséges beruházáso­kat, így a villanyvezeték be­vezetését is a lakás tulajdo­nosa köteles megtéríteni, mert ezzel növekedett annak érté­ke. Azt tanácsoljuk, hogy hivatalos számlákkal igazolt kérelemmel forduljon a tsz közgyűléséhez és amennyiben kérését elutasítják, jogosult bírósághoz fordulni. o Kinek jár nyugdíj? emelt T. S.-né pusztavacsi lakos írja, hogy nagyapja a nyug­díj módosításáról történt leg­utóbbi kormányrendelet el­lenére is 260 forint nyugdíjat kap, pedig a rendeletből úgy olvasta, hogy 330 forintra emelik fel a nyugdijat. Kér­dezi: — jár-e nagyapjának 330 forint nyugdíj? Olvasónk nem írta meg, hogy miiyen címen kapja nagyapja a nyugdíjat. Ameny- nyiben 66 százalékot meg nem haladó munkaképesség csökkenés alapján állapították meg a közölt összeget, mint baleseti járadékot, akkor jo­gosult a 330 forint összeg erejéig történő emelésre. Né­hány soros leveléből azonban nem ismerhetjük a körülmé­nyeket, ezért azt tanácsoljuk, kérelmével forduljon a tár­sadalombiztosítási szerv me­gyei alközpontjához. A termelőszövetkezet­ben töltött időt figye­lembe kell-e venni a pótszabadság mértéké­nek megállapításánál? Sz. I. aszódi lakos kérdés­sel fordult hozzánk, hogy a pótszabadság szempontjából figyelembe kell-e venni a ter­melőszövetkezetben eltöltött időt? Munkahelyén a 25-ös Kétmázsás boldogság gától visszakanyarodik a té­mához: — A boldogság titka? A jól végzett munka... Ö „csak” mos. főz, takarít, — de mind­ezt prímán csinálja. Én ál- lattenyésztő-agronómus va­gyok egy nagy gazdaságban; a választott szakmámban dol­gozom, munkámat megbe­csülik, jutalmazzák... — Igen, a jól végzett, de- rekas munka öröme nélkül nincs boldogság. De a mun­ka is csak akkor boldogít, ha az ember nem érzi közben kínzón és fájón, hogy más­ra, többre is képes ... AZ ASSZONY BEHOZZA AZ UZSONNÁT, elénk teszi, kedvesen kínálgat, majd le­ül a sezlon sarkára, kézi­munkázik. A férj pár falatot eszik csak, a vendég kedvé­ért jóformán, alig várja, hogy folytathassa a beszélgetést: — Amikor idekerültem, ne­kem is voltak szép elképze­léseim, törekvéseim. Űj te­nyésztési és hizlalási módsze­rek, eljárások. De kelletle­nül fogadták, értetlenül, fá­sultan. Civódnom, veszeked­nem kellett, hogy célt ér­jek. Egy darabig bíztam, az­tán beleuntam: miért hada­kozzak mindenkivel: Most már teljes a harmónia kö­röttem: itthon is. a munkahe-, lyemen is... Hidd el, nincs boldogság harmónia, kiegyen­súlyozottság nélkül... — Ilyesfajta harmónia, ki­egyensúlyozottság nem volt bennünk diák- és katonako­runkban. Mégis boldognak vallottak magunkat. — Az más volt! A fiatal­ság mindig boldog.., Közbeszólnék, de nem kell, ő maga cáfol; — Nem, ez nem így áll.;. Vannak és mindig is voltak boldogtalan fiatalok ... Mi­tol voltunk mi mégis bol- dogak? .., Emlékszel, milyen éhesek voltunk mindig?! Én egyszer végigkérdeztelek ben­neteket ott a kollégiumban: mit csináltok majd a kom­munizmus első napján? Ki ezt mondott, ki azt, nem is értettétek a kérdést. A végén kivágtam diadalittasan: ne­kem azon a napon az lesz az első, és legfontosabb dolgom, hogy jőllakok túróscsuszá­val ... » Sűrűn kortyol a pohárból, s egyre tüzesebben beszél: — De akkor híján voltunk a realitásoknak. Az élet azóta kijózanított.., A világ nem hagyja olyan könnyen meg­váltani magát... Mámor A boldogság különös varázs A kérdés először a Bál a Savoyban című Ábrahám-ope- reit szünetében, az öltözőben hangzott el. — Mi a boldogság? A primadonna, Németh Ma­rika mosolygó arccal intett a nézőtér jelé, ahonnan még az öltözőbe is behallatszott a kö­zönség tapsa. A kérdés másodszor a mű­vésznő lakásán hangzott el. — Véleménye szerint mi a boldogság? — Mindenkinek más és más — tűnődik hosszan. — A bol­dogság nem lehet pártós álla­pot — mondja ki sokára. — Pillanat vagy perc csupán. A boldogság napokban, hetekben nehezen mérhető. Az már in­kább megelégedettség. A bol­dogság több ennél. Mámor, varázslat... nem tudom meg­fogalmazni pontosan. Legfel­jebb körülírni: olyan feszült, de jóleső idegállapot, amikor mindent szépnek lát az ember, b hervadt virágot virulónak, a csúnyát gyönyörűnek ... Könnyű cigarettára gyújt. Kutat az emlékei között. — Hét éve történt. Meghí­vást kaptam Münchenbe, a Víg özvegy címszerepére. Az volt a feltétel: németül kell énekelnem. Három hét állt rendelkezésemre. Német nyelvtudásom viszont alig volt több tizenöt—húsz szónál. Há­rom hét alatt megtanultam né­metül a szerepemet. Németül azonban továbbra sem tudtam beszélni. Képzelheti, mit áll­tam ki a premieren. Csak egyetlen alkalommal tévessze el partnerom a szöveget s én menthetetlenül belezavaro­dom. Szerencsére, kitűnő part­nereim voltak. Nagy sikert arattunk. Utána csak ültem az öltözőmben, s úgy éreztem ma­gam, mint az űrhajós a súlyta­lanság állapotában. Valahol itt kezdődik a boldogság. Ami­kor nagyon megküzd valamiért az ember és nem volt hiába a fáradság. Mert szerintem, a boldogság, egy folyamat bete­tőzése. A szerelemben csak­úgy, mint a munkában, vagy az élet bármely más jelensé­gében. Fényképeket vesz elő, a gö­rögországi turné emlékeit. — Iskolás korom óta vágy­tam megismerni a görög kul­túra kincseit. Most, amikor végre eljutottam, csak lekupo­rodtam az Akropolis tövébe és nagyon törpének éreztem ma­gam az óriás falak árnyéká­ban. Különös módon mégis nagyon boldog voltam. Hogy eljöhettem ide, hogy meglát­hattam, a kezemmel tapinthat­tam a világ kulturális kincsei­nek talán legnagyobb értékeit. Ez a csendes szemlélődés-fel­oldódás is a boldogság egyik fajtája. Nekem legalább is az. — Boldog? — A kérdésre csak néhány nappal később, bukaresti vendégszereplése után válaszol. — Kimondhatatlanul! Két próba után léptem színpadra Bukarestben, a Mosoly orszá­gában. A román nyelvű elő­adáson egyedül én beszéltem- énekeltem magyarul. És kép­zelje: teljes siker! Rövid szünet után még hoz­záteszi: — A múltkori beszélgeté­sünkből valamit még kifelej­tettem. A boldogság olykor együtt jár a boldogtalansággal. Hogyan lehetséges? Megint csak példával bizonyítok. A hónap utolsó napján újabb vendégszereplésre utazom a Rajna parti Koblenz városá­ba. Az ottani színházban lépek fel a Csárdáskirálynő Sylviája- ként február végéig. Egy ilyen meghívás feltétlenül nagyon közel áll a boldogsághoz. Csakhogy... ,azt is jelenti,/ hogy hórom hónapra el kell válnom a családomtól. S ami csak fokozza a boldogtalanság él zését: sem a karácsonyt, sem a szilvesztert nem tölthetem együtt sze tetteimmel. —P— nélkül talán nincs is bol­dogság? Kell valami narkó­zis: a szeszé, vagy az ifjúságé, ahhoz, hogy boldognak higy- gyük magunkat? Elhallgat egy pillanatra, tölt, iszik. Szólnék, de lá­tom, hogy az asszony ölébe ejtette a kézimunkát, s vala­mit mondani akar, időit ha­gyok hát neki: — Fiam, a disznót meg kel­lene etetni, — mondja a fér­jéhez fordulva. — Azt mond­tad, ma te kevered meg az eledelét, új recept szerint... szertelenség, sok túlbuzgó­ság volt a mi ifjúkori nagy akarásunkban... Talán még­sem kellett volna olyan könnyen feladnom a küzdel­met, s lemondani minden szép tervemről, szándékom­ról... Valami régi versben olvastam: „Minden lemondás egy kis halál...” — Szereted még a verseket? ' — Változatlanul nagy iro­dalom- és sertésbarát vagyok. — Vörösmartyra emlékszel még? Hányszor citáltam! „Mi dolgunk a világon? küzdeni...” Ö fejezi be a sort: — „Erőnk szerint a mesbekért.. Az asszony közben megállt az ajtóban, csendben odaszól: — Fiam, a disznóról ledkezz meg... Már besötétedik... © KINT AZ UDVARON MEGÁLLUNK, szétnézek. Elől, az utca felől, rózsabok­rok; mögöttük szőlőtövek hosszú sora, gondosan elta­karva a tél elől. Az utcai ke­rítést kőből faragták, három oldalról masszív drótkerítés védi a portát. A férfi, régi barátom, diák- és katonacimborám, követi körbejáró tekintetemet. Só­hajt egyet, s úgy mondja: — Lehet, hogy az a baj, hogy ennyire leszűkítettem, körülhatároltam a boldogsá­gomat ... Tágasabb tér kel­lene neki, hagyni, .hogy át­nyúljon a portámon, a keríté­semen .. Többet kellene tö­rődni talán a mások boldog­ságával ... a köz boldogulásá­val. De ez már szónoklat. Vagy mégsem az? ... Vala­mikor könnyen dobálóztunk az ilyen szavakkal, ma már kiejteni is restelljük. Én ak­kor is komolyan gondoltam, meg most is, hidd el!.;. Sok legne­kijött, Most ne fe- lassan — EZ ITT HURKA GYUR­KA, családunk büszkesége, engedd meg. hogy bemutas­salak neki — mondja keserű humorral a barátom, amikor megállunk a sertéskutrica előtt. — Ö pontosan beleil­lik a riportodba! Hiszen már József Attila is megénekel­te: „Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél má­zsa ...” Gyurika ugyan már túl van a két mázsán is, de az ne zavarjon, nem tesz semmit... Beönti a moslékot, majd villát fog, eligazítja az almot. — Hát igen, ez maradt nekem, a világ megforgatása helyett... Lerakja a villát, nekitá­masztja hátát a karámnak, s csendesen szól: — Ne írj rólunk semmit... Vagy legalább a nevemet ne írd ki... Hirtelen hátatfordít, a jó ízűén habzsoló disznót nézi, benyúl a két léc között, s megvakargatja a füle tövét: — Egyél Gyurka, egyél .. Egyél, boldogságom. R. B. „Sok apró öröm, s kiegyensúlyozott családi élet...“ „Magam is mérnök vagyok, néhány esztendővel idősebb, mint P. Gábor, a fizetésem sem sokkal több az övénél, nekem viszont családom is van: kettő ... Nálunk is ezer helye van minden forintnak — bár a feleségem is dolgo­zik —, olykor nehéz beoszta­ni, hogy minden szükségesre jusson, mégsem értek egyet P. Gáborral. Eleve nem értek egyet azzal a felfogással, hogy csak a pénz boldogít...” így kezdődött a levél, ame­lyet a ráckevei járás egyik ipari üzemének mérnöke kül­dött hozzánk, s amelyben fel­ajánlotta: hajlandó vitatkozni P. Gábor véleményével. OTP-részletre vettünk háztar­tási gépeket, televíziót is. Min­den második évben együtt nyaralunk a feleségemmel, a közbeeső nyarakon a mamát küldjük el, gyógyfürdőbe. A gyerekek minden évben a má­sik nagymamánál nyaralnak. Az üdülést, s a nagyobb bevá­sárlásokat a jutalom pénzek­ből, prémiumokból fedezzük. A beruházásokról „családi ta­nács” dönt, minden esetben. ... Egy kis önéletrajzzal kezdeném, röviden. Az apám gépkocsivezető volt — már nem él —, anyám néhány évig a kereskedelemben dolgozott, ötvenben érettségiztem, utána ösztöndíjjal végeztem az egye­temet. ötvenhétben született az első gyermekünk, három évvel később a másik. Apám időközben meghalt, anyám el­adta vidéken a házat, s Cse­pelen vettünk másikat. Anyámnak nincs nyugdíja, két keresetből élünk öten. Fény­űzés nélkül, de elégedetten. Talán mondanom sem kell, hogy amikor összeházasod­tunk, egyikőnknek sem volt „hozománya”. Csaknem öt évig éltünk albérletben, s sok mindenről lemondtunk, amit ma már megengedhetünk ma­gunknak. Mégsem éreztük sú­lyos áldozatnak, hiszen a jö­vőnkért, az otthonunkért tet­tük. Természetesen, az sokat számított, hogy az évek során összegyűjtött pénzünket nem kellett lakásra kiadnunk — bár arra szántak —, hanem bútort, háztartási felszerelés’ vehettünk belőle. A másodé szobát nemrég bútoroztuk be. Cigarettára gyújt, elmoso­lyodik: — Az ajándékozás általában családi hagyomány nálunk. Már a gyerekek is ismerik az örömszerzés jó ízét. A nagyob­bik ügyesen barkácsol, saját munkáival szokott meglepni bennünket. A kicsi „absztrakt” rajzokkal, gyúrmaállatkákkal kedveskedik. Csintalan, de jó eszű gyerekek. Sok örömet ta­lálunk bennük. ... Én sem láttam még az Akropoliszt — pedig szeret­ném — és autóm sem lesz egy darabig. Mégis, minden nap­nak megvan a maga apró örö­me. Egy ötös, amit a nagyfiú hoz az iskolából, egy szőnyeg, amit anyám készít, váratlan fizetésemelés a feleségemnél, egy csokor virág, amit a kicsi szed, kétcentis szárral, s a legnagyobb vázába teszi. Ez a sok apró öröm, s hozzá a ki­egyensúlyozott családi élet — szerintem ez a boldogság. Persze, olykor gond, felhő is árnyékolja az életünket, de a gond is könnyebb, ha van ki­vel megosztani. Nekem is vannak távolabbi terveim, céljaim, s bízom ben­ne, hogy idővel megvalósul­nak. Csodák nincsenek, arra nem számítok, hogy egyszerre mindent elérhetek, amit sze­retnék. De küzdeni az álmai- *” ért — ez is egyfajta boldog­ság ... Lejegyezte: Nyíri Éva « Építőipari Vállalatnál — ír-) ja olvasónk — még 1947-től ; 1955-ig munkaviszonyban töl-; tött idejét sem számolták el. j Ezt követően lépett tsz-be, és > onnan az ellenforradalom! után lépett ki. Olvasónk kérdésére közöl- > jük, hogy a Munka Törvény- ! könyve rendelkezései a tsz-ta-! gokra nem vonatkozik. A tsz- ! ben eltöltött tagsági időt a! pótszabadság szempontjából! munkaviszonyként nem lehet; figyelembe venni. Erre az 5 időre tehát pótszabadság nem S jár. A tsz-be történt belépése í előtti munkaviszonyban töl- 5 tött időt azonban be kell szá- J mítani. Amennyiben 1947— ' 1955-ig terjedő időre munka- $ viszonyban töltött idejét $ jelenlegi munkahelyén a vál- $ lalat nem ismeri el, fordul- $ jón panaszával a vállalati $ munkaügyi döntőbizottsághoz. $ Itt válaszolunk K. F. abo-i nyi olvasónknak is, aki azt 5 kérdezi, hogy a kisipari sző- $ vetkezeti tagság ideje munka- $ viszonynak számít-e? A fen- $ tiekhez hasonlóan a kisipari í szövetkezeti tagsági időt sem 5 lehet figyelembe venni, a pót- $ szabadság szempontjából. A $ szövetkezeti tagsági idejük $ azonban — külön jogszabályi $ rendelkezés alapján — a $ nyugdíj megállapításának $ szempontjából, munka vi- ^ szonyban töltött időnek szá- 4 mit. 5 5 Mennyi pótszabadság, jár J. S. ceglédi olva- $ sónknak? 1947-től 1952-ig dolgoztam $ a ceglédi TÜZÉP-telepen, 5 mint rakodómunkás. Egyhó- 5 napi megszakítás után a he- ^ lyi Ceglédi Gépállomáson he- $ lyezkedtem el traktorvezető- $ nek. Azóta megszakítás nél- $ kül ott dolgozom, 13 éve. Be- $ számít-e a TÜZÉP-nél eltol- $ tött 5 évem, vagy pedig ti- $ zenhárom év után jár a pót- $ szabadság? — kérdezi alva- j sónk. k Olvasónk nem közölte leve- $ lében, hogy a TÜZÉP-nél rm-| ként szűnt meg munkaviszo- $ i nya. Bár a gépállomáson el- ^ telt idő a módosított Munka ^ Törvénykönyve rendelkezése; alapján lehetővé teszi, füg- $ getlenül attól, hogy hogyan $ szűnt meg korábban a mun- $ kaviszonya, azoknak az évek- $ nek a beszámítását is, ame- $ lyeket igazoltan munkában § töltött. Ezt az új munka- $ helyén kell kérni, és egy- í ben Igazolni. Amennyiben $ nem áll fegyelmi büntetés ha- $ tálya alatt, nem tizenhárom § év után, hanem a korábbi $ munkában töltött együttes ^ időtartammal növelt évek után illeti meg a szabadság, k Tanácsoljuk, hogy panaszával ^ forduljon a munkaügyi dön- tőbizottsághoz. ^ Dr. M. J. A SZOBA, AHOL ÜLÜNK és beszélgetünk, eredetileg konyhának épült. Az asszony később a csukott veranda egy részét falaztatta el konyhá­nak, itt is szobát rendezett be: itt alszanak mind a né­gyen, itt a televízió, itt ülte­tik le a néha-néha betévedő vendéget, — most éppen en­gem. Az utcai két szoba új bútorokkal van berendezve, szőnyegekkel és csipkékkel bélelve; de azokat a ven­dégnek is csak megmutatják, a férj és a gyerekek féléven­ként ha belépnek oda, egy- egy percre, valamiért. Az asszony viszont mindennap végigjárja mindkét szobát, toliseprűvel és törlőrongy- gyal, gondosan vigyázva: egy porszem se maradhasson se­hol. Itt is, ahol ülünk, pél­dás rend, szinte agresszív tisztaság mindenütt. — Az asszonyomnak ez a ház a birodalma, ez a min­dene — mondja a férj. — A hobbyja a takarítás. Na­gyon szereti az otthonát, ki se mozdul belőle, ha teheti... Nem azért nincs kocsink, mert nem telik rá. Ha elad­nám a Pannóniámat, s hozzá­tennénk a megtakarított pénzt, akár holnap vehet­nénk ... De minek? Ö nem vágyik sehova, nekem meg elég a motor... Az asszony kint van a konyhában, uzsonnát készít, zavartalanabbul beszélgethe­tünk róla. Megkérdezem a férjet: — Boldog asszony a te fe­leséged? — Megvan mindene ... Nem kell eljárnia dolgozni ... Érzi, hogy ez kevés, s némi hallgatás után hozzáteszi: — Van két szép gyerme­künk ... Még mindig kevés. -Üjabb hallgatás után: — Sohasem csaltam meg... — Gondolatban sem? Kíméletlen kérdés, eleven­be vág. Kifakad: — Mit akarsz te a ml bol­dogságunktól? — Bocsáss meg, de arpikor nemrégiben — tíz év után — újra találkoztunk, eldicse­kedtél, hogy jólétben élsz, elégedett vagy és boldog... Most. hogy a szerkesztőm kér­te: írjak a boldogságról, eszembe jutottál. Eljöttem hát, hogy megírjam a bol­dogságotokat. Csak a titkát szeretném előbb megfejte­ni... Hallgat, majd koccintásra emeli poharát. Iszunk, én dicsérem a borát, ő elmondja, hogyan kezeli, mitől ilyen zamatos ... Bólogatok, s tü­relmesen kívánom, míg ma-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom