Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 259. SZÁM 1965. NOVEMBER 3, SZERDA Mi lesz veletek, emberkék? Állami gondozottak a konzervgyárban A riadt őz Csészealjnyi fekete sze­mek.. Haja minit) a szén, csillogó. Szája formás, ívelt.' Szép. — Ne tessék kiírni a ne­vem — kéri. A szüleim nem tudják hol vagyok. Ne­hogy utánam jöjjenek. Meg­szöktem tőlük. — Ki segített? — Elmentem a tanácshoz, meg a rendőrségre. — Mióta van állami gon­dozásban? — Egy hónapja. Tizenhat éves. Riadt. Ne­hogy megtudják ... Férjhez akarták adni egy tizenhét éveshez. Huligán — mond­ja róla — utáltam. — Emiatt pokol lett az élete. Ö azt mondja — megromlott a vi­szony édesapám és közöt­tem. Szerelmes. A nagy Ő ka­tona. Ha leszerel, összehá­zasodnak. Hisz benne. — Tervei? — Tanulni szeretnék. Esti gimnáziumban. — És utána? — Műszaki rajzoló, ha le­hetnék ... — Miért ne? Akiben eny- nyi határozottság van. Azt mondja, itt jól érzi magát. Kedvesek az emberek. Kü­lönösen Dini bácsi. A kis siindisznó Jutka. Öt a kórházból vit­ték intézetbe. Átmenetibe. — Kórház? Beteg volt? — Neem... — Tragédiát sejtek. S van is. — Eittejm, it­tam, szagoltam, ugrottam ...----Honnan? — A Lánchídról a Duná­ba. Tizenöt éves. Nyolcszor volt öngyilkos. Egyszer nyolc­van, egyszer hatvan, leg­utóbb tíz gyógyszert vett be. — Mit? — Ridolt. Előtte gáz, hypó és a Duna. — És ez megoldja a problé­mákat? — Hát... — és llátom raj­ta át akar rázni. Még nem elég őszinte. — Letett a szándékáról? — Igen. — Nem tudom igazat mond-e. Sebzett em­ber bezárkózott. Visszahú­zódó. , Nem nyitja ki ma­gát talán még önnönmagának sem. A család ... ital... — Nem bírtam tovább. A halál megoldotta volna. — Terve? — Nincs. Nem érdekel semmi. — Szereti a zenét? — Igen — és felcsillan a szeme. — Akkor miért nem jár a lányokkal az énekkarba? — Nincs hallásom. Lenéz­nének. Kisebbségi érzés? Sokat bántották? Nem köti semmi az élethez. Itt megismtsrke- dtett valakivel. Talán ez szalmaszál lesz, amibe ka­paszkodhat, A konzervgyá­irtat szereti. Dini bácsit na­gyon. A kiegyensúlyozott Marika. Mosolygós, formás kislány. A legidősebb. Árva. Nevelő szülők nevelték. Ti­zennégy éves kora óta ál­lami gondozott. Prakszisa van. ö a „legmenősebb”. Nyíregyházáról jött, ahol két évig gimnáziumba járt, de dolgoznia kell. Itt jól érzi magát. A nővére most vár kisbabát. — Én leszek a kenesztma- ma. — Tanulni nem akar? — De. Befejezem a gim­náziumot. Utána műszaki rajzoló leszek. Szereti a gyárat és Dini bácsit. Aki nem más, mint Varró Dénes tanár, a lá­nyok nevelője. — A pótapu­kánk — mondják róla. Mindent meghallgat, öt na­gyon szeretjük, ezt tessék megírni. ★ Nagy Sándoték a konzerv­gyárban dolgoznak. Megkér­dezték tőlük, vállaLnák-e a három kislányt. Elvállalták. — Mindegyik más. Jutka zárkózott. A másik kettő nyíltabb. Semmi probléma. És remélem nem is lesz. Majd megtalálják a helyü­ket • • • Bányász Hédi Szerződéskötés: száztíz százalék A konzervgyár eddig a jö­vő évi zöldségtermelési szer­ződések kötését száztíz szá­zalékra teljesítette. A kon­zervgyárak között az elsők között van. Nyolcezerholdas tervét nyolcezemyolcszáz holdra teljesítette. A gyermek világa Ma este fél hatkor a gyer­mekvédelmi bizottság a Pe­tőfi iskolában az állami gon­dozott gyermekek szüleinek részére A gyermek világa címmel előadást tart. Az előadást Sogs Sándorné pedagógus tartja. Délelőtt a könyvtárban (Papp felv.) A MAGAM RÉSZÉRŐL BEFEJEZTEM? Fejes György pedagógus egyholdas, jól beállított ön­tözéses kertészettel lépett be a Petőfi Termelőszövetkezet­be. Éveken keresztül na­gyon jól megvolt a vezető­séggel. A tsz a szabályok értelmében egy hold háztáji­ját kiadta. Tanfolyamot ve­zetett és nyaranta két hó­napon keresztül részt vett a Jó pihenést! — A gyár nevében szeretet­tel búcsúzom nyugdíjasaink­tól. Fáradtak már, pihenje­nek. Én még meg sem voltam, amikor önök már dolgoztak. Két háborút, a gyár pusztulá­sát megérték, de azt is, ami­kor felépült, az építésben önök is elhelyezték a maguk építőköveit. Jó pihenést. Jó egészséget! — búcsúzott Szathmári Gyula, a szakszer­vezeti bizottság tagja, a kon­zervgyár hat új nyugdíjasától, Nógrádi Istvántól, Papp Amb­rustól, özv. Gonda Sándorné- tól, Forgács Balázstól, Németh Páltól és Vincze Istvántól. Az ünnepélyesen öltözött ^ öregek megilletődötten hall- ^ gatták. Velük szemben a gyár derékhadának képviselői ül- § tek, üzemi és szakszervezeti ^ vezetők. S Az ünnepélyes percek gyor- ^ san oldódtak, barátságos be- ^ szélgetés alakult ki. ^ — Egészen fiatalok a mi $ nyugdíjasaink — évődött Ben- ^ déné, a II. telep szakszerve- ^ zeti titkára. Németh Pali bácsi megszo- ^ lalt | — Én a villanytelepen sza- $ badultam villanyszerelőként ^ de munkám nem volt és így ^ kényszerű világköriíli iUra in- ^ dúltam. Hajót raktam, kubi­--------------r-------------------------1 Uj lakásba költöztek című, november 2-án megjelent | lapszámunkban tévedésből ^ képcsere történt. Dr. Mészá- ^ ros Károlyék nyilatkozatához $ Nagy László, és Nagy László^ helyére dr. Mészáros Károly § képe került. ^----------------------| M IT LÁTUNK MA A MOZIBAN ? $ s A „Lord” és bandája. Ma- ^ gyárul beszélő lengyel film. ^ Kísérőműsor: Enyém — tiéd. | Magyar híradó. Előadások kezdete: öt és ^ fél nyolc órakor. $ koltam. Elég volt. Haza jöt­tem. Bátyám azt mondta, gye­re hozzám kovácsnak. Ingyen dolgoztam, de felszabadultam kovácsként is. 1935. óta a gyárban dolgozom, sokszor 18—20 órát is naponta — már annak idején. Egy családot felneveltem, házat vettem. Ez munkáséletem summája. És megkezdődött a vita a fiatalokról, öregekről. Szegfű az asztalon, meg a gyár ajándékai. Emlékezetes, szép búcsú volt. Torma Pál A két Tóbi az élen A Hunyadi Termelőszövetkezet kukorica- és napraforgó­tábláin csápos, nagy állatok: dolgoznak a siiókömbájnok. Ha­talmas géptestük remeg, falja a fagycsípte növényt. A tábla szélén fácánok röppennek. Jó lenne lőni... — látom az em­berek arcán. De hát nem lehet. Még egy forduló. A traktor megáll, a kombájn nagy csáp­ja nyugalomba merevül. Cigarettaszünet. A két Tóbi, Ist­ván és Antal — vasmarkuk szorítása ujjakat ragasztó — só­hajt egyet, nyújtózik. Űk ketten is benne vannak az ifjú trak­torosok versenyében. — Mi számít versenyfeladatnak? — Minden olyan munka, amiben a traktor részt vesz. — Hogy állnak? De erre a kérdésre már nem ők, hanem a munkalapok adnak választ. Tóbi Antal évi terve 600 normálhold volt, és eddig 1025-öt teljesített UE—28-as gépével. István évi terve 944 hold. 1200 holdat teljesített. Ök ketten a legkiemelkedőbbek a Hunyadi ifjú traktorosai közül, de talán még a városban is. Felbőg á motor. A „pilóta” nyeregbe szökken, vágni a napraforgót — ez az utolsó tábla —, és növelni az előnyt kenyérgabona-betakarításban, mint cséplési ellenőr. Fejes György háztáji te­rülete a termelőszövetkezet 3-as üzemegységében volt és miután megígérték azt, hogy öt éven keresztül ugyanezt a területet fogja kapni, jó gazda gondosságával trágyáz­ta a földet. A múlt tavasszal a tsz új üzemegységvezetője Fejes György háztáji területét másnak akarta adni. Mivel azonban az egy holdon őszi- árpa-vetés volt, a terület to­vábbra is megmaradt Fejéi» György használatában. Az idén újabb próbálko­zás történt arra, hogy a ház­táji területet elvegyék. Az üzemszervezés következtében ezen a területen dinnyét termelt a tsz. — Megértettem, hogy ez termelőszövetkezeti érdek — mondotta Fejes György. Szó nélkül tudomásul vettem, de elvártam volna, hogy másutt jelöljenek ki számomra ház­táji területet. Miután március végéig az, ügyben semmiféle intézkedés nem történt, Fejes György felkereste a háztáji bizott­ság elnökét, aki — érdekes véletlen — azonos személy az üzemegység vezetőjével. Kétszeri próbálkozás ered­ménytelen volt, a harmadik esetben, a háztáji bizottság elnöke indulatosan kijelen­tette, hogy Fejes György majd kap nyolcszáz négy­szögölet valahol Kocséron vagy Nyársapáton. Ezt azon­ban senki írásban nem ad­ta. Az ügy maradt és Fe­jes az idén nem kapott ház­táji földet. Nem nyugodott bele ebbe az elintézési módba, járt sokfelé, az elintézés csak késett. Most végre október 20-án közgyűlést tartott a tsz és október 21-én írásban értesítette Fejes Györgyöt a háztáji bizottság elnöke, how miután „lemondott” a háztájiról, semmiféle kárta­lanításért ne forduljon a tsz- hez. A legszebb azonban a levél utolsó mondata ... a magam részéről befejeztem! Mit, hol, mikor, és hogyan? — A négy kérdésre Fejes György jogosan vár választ. —sí (Csak az egyik felet tud­tuk meghallgatni — az ille­tékeseket hiába kerestük. — Szabadságon vannak, Cseh­szlovákiában tartózkodnak — kaptuk a választ. Bárhol pró­bálkoztunk, sehol sem jutot­tunk eredményre. Bízunk ben­ne, hogy valaki majd csak válaszol a kérdésekre. — A szerk.) Indonéz küldöttség a konzervgyárban Hétfőn indonéz szakszer­vezeti küldöttség járt a kon­zervgyárban. A Varsóban tar­tott szakszervezeti kongresz- szus küldöttei megtekintet­ték az üzemet és elbeszél­gettek a gyár vezetőivel. Zsindelyezés Javítják a termelőszövetke­zetek nádtetős állatszállásai- nak tetőit. A betört ablako­kat Is újakkal cserélik ki, hogy mire beköszönt az igazi hideg, meleg szállása légyen az állatoknak. i----------------—— IB USZ December 31-ig — folya­matosan — az IBUSZ hat­napos autóbusz túrákat indít Csehszlovákiába és Lengyel- országba. Részvételi díja kö­rülbelül ezerötvenöt forint, költőpénz kétszáznyolcvan zloty, százötven csehkorona, 481 forint. Magánrendelésemet úira meg­kezdtem. Dr. Vass-Andrási János VASÁRNAP 10 óra élőt', gördült a nagy Ikaruts, autóbusz a művelődési ház elé. Az emberek jöttek a város minden irányából, hogy a Kutyakaparó csár­dánál tartandó ünnepségen részt vegyenek. Derűs volt az idő, az emberek is ke­délyesek voltak. Az ünnepség résztvevői­vei 10 órakor indultak ei a járművek. Kocséron 20—25 ember szállt föl még az autóbuszra. Abonyból is jött küldöttség. A kaparóná] már számos ember ácsorgott, részben a csárda előtt, rész­ben a csárda udvarán. Az ivóban is szorgoskodtak. Az udvaron főtt az ebéd a nagykörösök részére. A fil­mesek is munkához ' kezd­tek. Az amatőr fényképé­szek is kattogtatták a fény­képezőgépet. Ilyen ünnepség már ré­gen nem volt a Kutyakapa- rónál. Áz udvaron két szék­re téve várta az emléktáb­la a leleplezés pillanatát. Hat piros nyakkendős út­törő állt mellette díszőrsé­get. Tizenegy órakor Király Béla, a nagykőrösi művelő­dési ház művészeti vezetője bejelentette, hogy Molnár László, a nagykőrösi föld­művesszövetkezet igazgató­ja megnyitó beszédet mond. A beszéd méltatta a nap je- entőségét és hosszasabban Petőfi Sándorról emlékezett. Emléktábla leleplezés a Kutyakaparóban Kis István, a nagykőrösi művelődési ház igazgatója énekszámai következtek. A KUTYAKAPARÓ című verset Bartha Kálmán sza­valta el, jó előadásban. Dr. Toros László, az Arany Já­nos Emlékmúzeum igazgató­ja tartotta meg ünnepi be­szédét, az az ember, kinek a munkája városunkban az Arany-kultusz és az iro­dalmi emlékek megjelölése terén korszakot jelent. Be­szédében ismertette a csár­da történetét, említette, ho­gyan figyelt föl a csárdára Győré János tanártársa ré­vén. A csárda hollétét sem tudta, mielőtt még Nagykő­rösre nem jött. Ismertette a csárdában levő emléktáb­la avatóünnepségének ese­ményeit. Ez az ünnepség Petőfi Sándor születésének 100 éves évfordulójának al­kalmából történt. Kiemelte a földművesszövetkezet se­gítségét a jelen ünnepség megrendezése terén. Az emléktábla-leleplezés ezután történt. A táblán a Kutyakaparó környékének vázlatos térképe, Petőfi Sándor Benczúr Gyula ál­tal festett képének színes másolata, a Kutyakaparó cí­mű költemény eredeti kéz­iratáról fényképeik, a csár­da régi alakjáról fénykép, és Rácz József gimnáziumi tanár, festőművész által fes­tett csárdaképek vannak. A minden részletre kitérő ün­nepi beszéd után Kiss Jó­zsef, a Magyar Tudományos Akadémia kiküldötte, töb­bek között ismertette a Ma­gyarországon található Ku- tyakaparási csárdákat, ezek közül Petőfi Sándor leíró költeménye a Nagykőrös kö­zelében levő Kutyakaparó- ra vonatkozik, megállapítá­sa szerint. A KÖRNYEZETE csak ennek a csárdának felel meg, a költeményben le- írottaknak. A költemény megírásának idejét és Pe­tőfi valószínű útjainak irá­nyát, mérlegelve bizonyítot­ta, hogy mikor járhatott a Kutyakaparóban. Dr. Balanyi Béla mú- zeumigazgató levéltári ada­tok alapján foglalkozott a ..Kutyakaparás” elnevezés­sel, mint helynévvel, az utak irányával, a csárdák jelentőségével, s a pasztor- betyárvilággal. Kocsér köz­ség részéről az emléktáblát átvették. Befejezésül Kis István Petőfi-dalokat éne­kelt, cigányzene kísérettel. A filmfelvevőgép az ün­nepség közben szorgalmasan dolgozott. Nemcsak Kis István hangjában csillant meg a derű, de a napsugár is kedvvel simogatta meg október utolsó napján, a Kutyakaparó világos színű homokját. Az ebédet jóízűen meg­ették az emberek. Ennyien egyszerre ebben a csárdá­ban talán nem is ebédeltek. A jó bor, a muzsika hatá­sára megzajdultak a vendé­gek. A tábla a csárda fe­hérre meszelt falára került, a csárda előtti kőtábla elé a szalagos abonyi koszorú. Az új piros kötésű nagy emlékkönyv lapjaira az író- tollak kék tintával neveket és emléksorokat róttak. KÉT ÓRAKOR FELZÜG­TAK a motorok, és elindul­tak a gépek a? emberekkel. A csárda távolodott, az út- széli fák sárguló lombjai suhanva maradtak el. A kerekek száguldottak, az őszi táj, lombhullajtotta berkek, fehérfalu tanyák, szárkúpok gyönyörködtet­ték a szemet. Még a nóta is felcsendült az úton. Pe­tőfi Sándornak — ki any- nyira szerette az Alföldet, ki oly szépen énekelt, a végtelen rónáról, a végte­len pusztán vándorló em­ber oázisáról, a csárdáról — újabb emléket állított az utókor. (b. b.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom