Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-20 / 274. szám

Napi tízezer üveg sör A nyár fogalmához kicsit hozzátartoznak,'a nyúlánk, vas­tag habsipkás söröspoharak és a tekintélyes, jó fogású, sörrel teli szomjat oltó korsók is. A téli időszak viszont elsősorban tüzesebb italokra csá­bít, de még ilyenkor is szép mennyiségű sörital barátkozik fo­gyasztóival poharazás, vagy a műanyag kupakkal folytatott viaskodás közben. A Magyar Országos Söripari Vállalat helyi kirendeltségé­nek vezetője. Vanház Endre elmondotta, hogy az idén nagyobb a fogyasztás, mint a korábbi években. Most csak a pillanatnyi igényeket tudják kielégíteni. A Kőbányáról szállított hordós sört, 0,45 literes üvegekbe palackozzák. A palackozást az ország legjobb fejtőbrigádja végzi. A téli időszakban is naponként tíz-tizenkétezer teli palack ke­rül ki az üzemből. Az egész járás sörellátását ez a telep biztosítja. Még a nagykátai járás közelebbi részébe is Ceglédről utazik a sör a TEFU-kocsik platóján csörrenő üvegekben és hordókban. (t.) 1. Az esti szál­longó hópelyhek reggelre arasznyi hótakaróvá vasta­godtak. Reggel hét óra. A város főutcája egyébként most is a mindennapi élet képét mutat­ja: a tejesautón kannák csörren- nek, a süteményt szállító triciklis fütyürészve kari- káz a bisztró fe­lé. A kenyérbolt előtt friss kenyér illata terjeng, az újságos pavilon kis ablaka per­cenként nyílik. Kezdődik a kisvá­rosi élet reggeli „csúcsforgalma”. S ehhez a képhez hozzátartozik a munkába siető asszonyok gye­rekkocsit tologató sora. A kis lur­kók megilletődve nézik a fehér vi­lágot. Őzike sze­mük alig látszik ki a hólepte ta­karókból. A múzeumnál a barna kabátos asszony kézenfog­va vezeti a feke­te szemű kis­Asszonyok lányt... az „alko­hol mentes” előtt halad már a min­dig sietős fekete kabátos, aki fél­kézzel tolja a ba­bakocsit — a má­sik kezében a be­vásárló táskát szorongatja. A villanyóra alatt a színes ken­dős”, most is csak úgy a fejére dob­ta a sárga téli kendőt. Balkézről a hároméves for­ma kisfiát von­szolja maga után. Mindig rohan a munkába, de előbb az „oviba”.„ II. Délután öt óra. A város nagy for­galmú önkiszolgá­ló boltjának pénztárgépei gyorsan pergetik a számokat. S a sorok között lá­tom reggeli is­merősömet, a fe­kete kabátost. A reggel még üre­sen hóna alá szo­rított táskába most sietősen pa­kol: paprika, só, kenyér, s már szalad is, hisz még az óvodába kell mennie a gyerekért. A pult előtt még tízen állnak. S előttem toporog a színes kendős is. Szalámit kér. A kiszolgáló csak egy pillanatra megy a raktárba, de ennek a min­dig rohanó asz- szonynak már vil­lan a szeme. Lá­tom, mondaná is, hogy az árut elő­re ki kellene ké­szíteni, de tart­ja magát. Csak az órájára pillog1 idegesen. Siet. De melyik asszony nem siet ilyen­kor? Az eladónak — tudom — két kisgyermeke van otthon. Átnyújtja a szalámit, de gondolatban ta­lán már gyere­keinél jár ő is. A két szem pilla­natra összevillan. Vajon, eszükbe jut-e, hogy egy a gondjuk: az asz- szonyoké, itt is — a pult két olda­lán. (Cs.-né) Elítélték a verekedő galerit PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA * IX. ÉVFOLYAM, 874. SZÄM 1965. NOVEMBER 80, SZOMBAT Harmadik napja tart a tél „főpróbája" Mit mond a közlekedésrendészet __ Ä| :ÄStsiS*.äz «so »aprói? Váratlanul köszöntött be ilyen bőséges hóhullással a tél, azonban nem teljesen ér­te váratlanul a téli közlekedés zavartalan biztosításáért fe­lelős szerveket. Elsőként a városi-járási rendőrkapitányság közleke­désrendészeti osztályának ve­zetőjét, Rétyi Pál századost kerestük fel, hogy tájékoz­tasson az első két téli nap baleseti helyzetéről. — Az utak mindenütt sí­kosak. Ennek ellenére súlyosabb baleset még nem történt. A Széchenyi úton egy teher­autó „lökött” meg egy kerék­párost, aki könnyebo sérülést szenvedett. Ceglédbercelen egy tehergépkocsi szaladt az árokba, mert a szembejövő tehergépkocsi előzés után nem tudott visszatérni idejé­ben a menetirány szerinti jobb oldalra. A szembejövő teherautó vezetője csak úgy tudta elkerülni az összeütkö­zést, hogy az árokba szaladt. Itt is csak könnyebb sérülés történt. Cegléden a síkos úton elcsúszott még egy ke­rékpáros is, akit a mentők — ugyancsak könnyebb sérülés­sel kórházba szállítottak. — A városban az utak — a 4-es főútvonal kivéte­lével nincsenek leszórva. A lakók sem tisztították el mindenütt a havat a járdáról. Mindenesetre tanácsolhatom, hogy mindenki óvatosan köz­lekedjék, különösen a gépjár­művezetők. A KPM Közúti Igazgatósá­ga ceglédi kirendeltségén Ácsai András szakasztechni­kus tájékoztatott: — A 4-es főútvonalat sós homokkal beszórtuk a 48-as és a 93-as kilométerkő között. A többi útvonalra az ívekbe salakot hordtunk, egyébként az utak nagyobb része szórat- lan. Mindössze két salakszóró gépkocsink, egy hótoló ko­csink és öt hóekénk van. Ezek közül az egyik már az első napon tönkrement. Az adott műszaki ellátottság mel­lett egyébként felkészülve ál­lunk, gépeink dolgoznak ál­landóan a hóeltakarításban. A városi tanács építési és közlekedési osztályán a követ­kező felvilágosítást kaptuk: — Jóelőre gondoskodtunk a sózott homokról és salakról. A köztereken megkezdtük a hó eltakarítását a rendelke­zésre álló munkaerővel és a városi tanács teherautójával. Fel kell hívnunk ezúton is a lakosság figyelmét, hogy — szabálysértési eljárás terhe mellett — a lakóknak kötelességük házuk előtt, az egész te­lek mellett eltakarítani a havat a járdákról. Sajnos, nem mindenki takarí­totta el eddig a havat, s akik meg is tették, csak nagyon kevesen hagytak vízlefolyó­helyet a hóvíznek. Ennek az lesz a következménye, hogy a várható olvadáskor egyes he­lyeken összegyűl a víz és esetleg be is folyik az udva­rokra. — Elegendő az egyetlen te­hergépkocsi? — kérdeztük. — Ennyi van a város tulaj­donában. Szükség esetén — mint az elmúlt évben is — segít a Talajjavító Vállalat, a KGV, a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat s a KPM Köz­úti Igazgatóságának helyi ki- rendeltsége, mellyel egyéb­ként a legjobban együttmű­ködünk. (fzl) Általa/lazító Az erózió elleni védekezés legfontosabb eszköze az alta­lajlazító. A gépjavító állomá­sok és a gépállomások hiába kutattak ilyen gépek után, a kereskedelem nem szállított részükre. A gépállomások me­gyei igazgatóságának kérésé­re az Érdi Gépjavító Állomás szerelőgárdája vállalkozott al- talajlazítók előállítására. Pró­bálkozásuk sikerrel járt. Ed­dig 25 ilyen, . gz Sz—100-as traktorokra felszerelhető munkagépet készítettek. Pödrött baj szú nyulak A divatteremtő fantázia kiapadhatatlan. Lám, újabban a bozontos bajszú nyulak tár­sadalmában új divat honoso­dott meg: pödrik a bajuszu­kat. Mi több, a bundájukat drótkefével fésülik, és kör­müket pedikürözik. De nem minden nyúlfia élhet a civi­lizáció eme vívmányaival. Csak azok, melyek — kül­földre utaznak. S amelyek alávetik magukat a legmoder­nebb kezelésnek — a mély­hűtésnek. Mondanom sem kell, hogy mindezt nem a nyu­lak találták ki maguknak, ha­nem az emberek. Mint ahogy azt sem, hogy puskavégre ke­rüljenek. Az alföldi megyék vadász- társaságaitól hetenként 1500 —2000 lőtt vad érkezik heten­ként a MAVAD kecskeméti kirendeltségére. Itt vetik alá a nyulakat eme különleges kozmetikának, s utána ex­portálják őket. Az első ilyen exportszállítmány a múlt hét péntekjén indult Nyugat-Né- metországba — fácánok tár­saságában. A nyúlbajusz pödrésének valódiságához semmi kétség nem fér. A következő vadász- történet igaz voltáért azon­ban felelősséget nem vállalok: Mondják, hogy némely „al­földi” vadász a napokban nyúlvadászaton volt. Az egyik vadász — állítólag — mindig nevetőgörcsöt kapott, valahányszor nyúlt került a puskája elé. A vadászszeren­csét emigyen megzavarót a bosszankodó vadásztársak ki­űzték a vadászparadicsomból. Mire hazaért, a nevetőgörcsök páni félelembe csaptak át. Gondos felesége gyorsan ágy­ba bújtatta és forralt borral kúrálta. Végül is a bor és felesége gyöngéd ápolgatása megoldotta nyelvét: — Elárulok neked valamit, kicsikém, de nehogy elmondd valakinek. Ma bajuszkötöt hordtak a nyulak ... (—ez) A Szabadság téri cukrászda előtt gyanútlanul haladt Se­bők József ceglédi lakos az egyik vasárnap délután. Mö­götte néhány fiatalember jött. Kötözködni kezdtek vele s az egyik legényke, a fiatal­korú Sz. Gyula, vállával meglökte Sebőköt. Amikor ezt kifogásolta, elébe állt a má­sik, az ugyancsak fiatalkorú K. József és a mellékutcába hívta „ügyük” elintézésére. Sebők nem volt hajlandó ele­get tenni e „felhívásnak”, mi­re K. József ököllel az arcá­ba ütött. Nekiestek a többiek is — a fiatalkorú V. Sándor, a kötekedést kezdő Sz. Gyu­la, meg a „galeri” vezére — Nagy György, 19 éves szoba­festő segédmunkás. A fiatalkorúak szüleinek vallomásából kiderült, hogy a legények gyakran változtat­ták munkahelyüket, szüleik­nek nem engedelmeskedteik, s a keresetüket szórakozásra és italozásra költötték. Vezé­rüknek tekintették a náluk két évvel idősebb Nagy Györgyöt, akit a Ceglédi Já­rásbíróság korábban már — húsz facsemete kitörése miatt — harmincnapi börtönre ítélt. Az útonálló galeri olyan súlyosan bántalmazta Sebők Józsefet, hogy hosszabb ideig tartó kórházi ápolásra szorult. A járásbíróság ezért a súlyos testi sértés miatt Nagy Györgyöt tízhónapi, a fiatal­korúakat négy-négyhónapi börtönre ítélte. A fiatalkorúak törvényes képviselői az ítéle­tet tudomásul vették, de a vádlottak és védőik enyhíté­sért fellebbeztek. (—esi) 1 Házadóbevallásf kell tenni — Osztályvezető kartárs, remélem, a csigaházak adóját kedvezményesen állapítják meg (Lencsés rajza) ÚTTÖRŐ A kulturális szemle hírei Jól sikerült kulturális be­mutatót tartottak a Széchenyi úti iskola úttörői a kultu­rális szemle keretében. Szín­vonalas műsorral lepték meg a pajtás-ok egymást és ne­velőiket. Sokan szerepeltek a különböző művészeti ágak­ban és néhányan különö­sen szép teljesítményt nyúj­tottak. A műsorból kiemel­kedett a Tyukodi-testvérpár négykezes zongorajátéka, Sztanyik Erzsébet zongora­szólója, az V. osztály ka­marakórusa és Lakatos Ág­nes szavalata. HÍRADÓ Ifjúvezetők köre Az ifjúsági klubban és a városi KISZ-bizottságon tar­tották foglalkozásukat az ifi­vezetők, az elmúlt héten. A kezdő rajvezetők foglalkozá­sán megjelent Jónás Zoltár. elvtárs is, Pest megye út­törőtitkára. Az ifivezetők je­lenlegi munkájának tapasz­talatait és- az ifjúsági veze­tés módszereit beszéltük meg a foglalkozáson. Módszerek­ben és tapasztalatokban gaz­dagodva fejeztük be a fog­lalkozást, amely minden je­lenlevőnek nagy segítségei adott további munkájához. Tél el éji panoráma pa, cukorrépa, töretlen kukorica, szedetlen zöldségféle bizony sok van még a határban. S szántatlan-vetetlen még sok száz hold. A határban alig win mozgás. Kocsik jönnek-mennek, ta­karmányt hordanak az állatoknak. Csoportokban varjak száll­dogálnak. Estefelé hátizsákos vadászokat láttam. Áldomást ittak a „Kabak”-ban. A hátizsákból kilátszott a fácánkak'as farktolla. De nyúl is lehetett a zsák fenekén. A vizsla fáradtan lógatta okos, szép fejét. A kályhában vígan ég a tűz. Jó kinézni a meleg szoba ab­lakán a csendes alkonyatba. A fákon alig észrevehető zúzma­ra. A téli táj legszebb dekorációja. Ilyenkor eszünkbe jutnak a régi nagy telek. A méteres havak. Eszünkbe jut egy régi szánkózás, amikor csengő szólt a lovak nyakán, s a végtelen­nek tűnő fasoros úton mentünk a Homok puszta felé egy fe­hér falú tanyába toros vacsorára. Eszünkbe jut a tavalyi tün­dén jégvilág, amikor itt a mi vidékünkön egy-egy vékony fa­ágra saját súlyának nyolcvanszorosa is rárakódott, s amikor úgy pattant el egyszerre 50—60 szál kifeszített telefonhuzal, mintha ollóval vágta volna el egy láthatatlan kéz. Már korcsolyázni is lehetne ... ha volna hol. Mi valami­kor (réges régen) a Szélmalomzugba jártunk. De hol van már az a tó? Később, mikor rhár nagyobbak voltunk, a malomtó- széli pályára jártunk. De hol van az a füzekkel szegett óriási tükörlap? A mai gyerekeknek ebből az örömből Cegléden kevés jut. Pedig egy korcsolyapálya létrehozása ma sem kerülhet sokba. Aztán eszünkbe jut az is, hogy november végén, ha szép tiszta az idő, a csillagos égre is érdemes egyszer-egyszer felte­kinteni. Igaz, a csillagokat ma már kevesen nézegetik. Ilyen­kor legszebb az Androméda csillagképből kisugárzó meteor­raj. A csillagnézés pásztor ősök, babonás parasztok, vagy jobb esetben a mágusok tudománya volt egykoron. Így tartja a mai ember. Pedig de szép felnézni egyedül is, kettesben is a tün­döklő csillagokra. Este van. Vadlúd kiált a mérhetetlen égben. A szomszéd­ból áthallom a szót: Időváltozás lesz ... Enyhül... Északnak húz a vadliba. Sz. I. ; Hasznos anyagok gyűjtése A váratlanul komisz hideg az időjárásra terelte a figyel­met. A naptárra se kell néznünk, tudjuk, itt van az Erzsébet és Katalin napja. Az utóbbi igencsak meg szokta hozni az első havat. Az idén —, hogy ez is rendkívüli legyen — már Erzsé­bet előtt megjött országszerte az első vastag hó. Már a hó előtt találkoztunk téli madárvendégeink egy-két képviselőjével. Megérkeztek a Lenin-kert bokrai közé a piró­kok, a királykák s a Rákóczi út celtisz fáin szerdán délután a csonttollú madarak egy csoportja csipegette a dérütött bogyó­kat. A madáretetők viszont városszerte nagyon hiányoznak. Tegnap a tanácsháza egyik ablakában, a félig nyitott ablak­közben elhelyezett tízórais csomag szalonna darabkáján olyan boldogan ugrándozott két szénfejű cinke, hogy az ott tárgyaló tsz-főkönyvelő hivatalos ábrázatára is váratlan mosolyt vará­zsolt. A téli évnegyedet András napja vezeti be. E nappal kez­dődik a disznóvágásos időszak. Borbála napján pedig ne feled­jük el meleg szobában vízbe tenni a „Borbála-ágat”. A cse­resznye, barack, mandula, ha gondosan kezeljük, Szilveszter napjára szépen kivirágzik. December 6-án jön a Mikulás, a gyerekek ünnepe. Az én gyerekkoromban Luca napján még mindig ellopták a Kistamásék háza sarkának egy-egy darabját. Akkor még ka­rikából etették a tyúkokat,‘varrni sem volt szabad, se pénzt kifizetni. Pár éve halt meg az öreg Szalisznyó Sándor bácsi, 86 éves korában. Ö még tudta, hogy a Luca székét kilencféle fából kell faragni. Valahogy így mondta sorjába: boróka, kör­te, som, cserfa, és vadrózsa, kőris, kökény, jávor, s végül hó­lyagos szil. Luca és karácsony közt tizenkét nap van. A paraszt regula azt tartja, hogy e tizenkét nap időjárásából következtetni le­het a következő év tizenkét hónapjának időjárására. Ez a váratlan és erős hideg nem volt „betervezve”. Magré­kg-ot, a Széchenyi úti isko­lások 77 kg-ot, a Mészáron Lőrinc iskolai pajtások lí kg-ot, a Táncsics is-kolí pajtásai pedig 11 kg-ot gyűj töttek fejenként. Rongy gyűj tésben szintén a Mészáron iskola tanulói érték el a legszebb eredményt — 8 kg- os átlaggal. Abony Ma és holnap: Szívfájd; mám, Hirosima (japán). Törtei Ma és holnap: A színésze szerelme (szovjet). Albcrtirsa Ma és holnap: Szerelme­sek vannak köztünk (len­gyel). Jászkarajenő Ma: Hét dada (szovjet), hol­nap: Nem ér a nevem (ma­gyar). SPORTMŰSOR Vasárnap délután négy órakor a vasutasotthonban a CVSE ökölvívócsapatg a Bu­dapesti Törekvés csapatává! méri össze erejét. A Kossuth Művelődési Ház­ban ma este 8 órai kez­dettel Vizsgabál lesz az eme­leti táncteremben. Játszik a Szímbóla tánczenekar. A KGV Dózsa Kultúrott- honban ma este Ki mit sze­ret címmel táncest lesz, ahol a közönség kívánsága szerint játszik a Club zenekar. A vasutasotthonban ma este 7 órától a Toledó zenekar játszik. MOZIMŰSOR Ma és holnap: Szabadság: Bűntény a mű­vészpenzióban (NDK). Kossuth: Ma és holnap: Budapesti tavasz (magyar). Dózsa: Ma és holnap: Lö­vés a ködben (szovjet). JÓ MULATÁST! A Pest—Bács—Nógrád me­gyei MÉH Vállalat értéke­lése alapján az elmúlt év­ben úttörőink megyei vi­szonylatban a harmadik he- yen végeztek a gyűjtési ver­senyben: 54 539 kg vasat, 9437 cg papírt és 6210 kg ron­gyot gyűjtöttek a város út- örői. Vasgyűjtésben a Kö­rösi úti iskola pajtásai 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom