Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-19 / 273. szám

Tanácstagok beszámolója Kőműves István és So- mogyvári Ferenc a 14-es és a 15-ös számú körzet tanácstag­jai november 20-án, délután 6 órakor tanácstagi beszámo­lót tartanak a Cipőipari Vál­lalat kultúrtermében (Szűcs­telep). ttfjy magnetofon rthrjti gesatláját A 43. tárgynyeremény-sor- solás alkalmával három sze­rencsés ceglédi lakos jutott nyereményhez. A mosógép­centrifuga- és az éléskamra- utalvány nyertesei jelentkez­tek, azonban a 2 926 261 szá­mú szelvénnyel nyert Kalipso magnetofon még várja gazdá­ját. A szelvény tulajdonosa november 20-ig jelentkezhet érte a lottóirodában. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Az első hó közbeszólt: Elkészül-e ebben az évben az Alszegi út? Eltévedt külföldi kocsik nyomában sokszor hallatszik bosszankodás a Bercsényi ut­ca végén: hová lett a Szol­noki út? Horváth József borbélymes­ter lassan már azért tanulja városban évenként több mil­lió forintos útépítésre szá­míthatunk. Ebben az évben még a Szolnoki úttól a Sal- lai Imre utcáig kell a por­mentes burkolatot kiépíteni. Sajnos, helyben nem tud­IX. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1965. NOVEMBER 19, PÉNTEK A sportmozgalom helyzetéről tárgyalt a városi párt-végrehajtóbizottság SPORTHÍREK Játékvezetői tanfolyam A Járási Labdarúgó Szövet­ség es a JTS rendezésében labdarúgó játékvezetői tanfo­lyam indul december elején. Jelentkezni lehet 16 éves kor­tól a JTS helyiségében (Rá­kóczi út 14.), november vé­géig. , ★ Teke NB II. bajnokság Ceglédi Építők—Kistext 4:4 Vasárnap zsúfolt nézőtéren és izzó hangorkánban zajlott le a rangadó. Az ellenfél nyugodtabban játszott — hely­zete biztosabb volt, és így végeredményben csak 33 fá­val győzött az Építők 2526:2493 arányban. Jobb eredmények: Pákozdi Rudolf 451, Kis László 447 és Aranyvári János 433 fa. Szerdán délelőtt a városi párt-végrehajtóbizottság ülé­sén megvitatták a városi sportélet helyzetét, idei ered­ményeit, jövő évi feladatait. Városunkban — mondja a jelentés — tíz szakszövetség működik az elnökség irányí­tása mellett. A versenynaptár­ban tervezett versenyeket az idén hiánytalanul megren­dezték, sőt olyan versenye­ket is tartottak, melyek nem szerepeltek a tervben. Jelen­tősen megjavult az agitációs propaganda bizottság munká­ja, amelybe sikerült jól dol­gozó sportaktívákait beszer­vezni. A bizottság főleg diá­kokból áll, akik munkáju­kat komolyan veszik és az idén újból megjelentették a járási sporthíradót. A gazdasági bizottság rend­szeresen végzi az ellenőrzé­seket. A sportkörökben megja­vult a pénzkezelés és a bizonylati fegyelem. A káderképzés sikeresen folyt. Az elmúlt évben húsz sportvezetőt képeztek ki alap- és középfokú tanfolya­mon. Az idén is rendeztek játékvezetői tanfolyamokat a labdarúgó, kézilabda, röplab­da, torna, vívó, teke és ter­mészetjáró sportágakban. Nyolcán elvégezték az ok­tatóedző tanfolyamot. A ká­derképzés eredményeként szakképzett vezetők állnak a sporttömegmozgalom élén. Megállapítja a jelentés, hogy a sporttömcgmozgalom to­vábbi fejlődését gátolja a sportlétesítmények — kü­lönösen a kis pályák hiá­nya. Ennek ellenére már a tizen­egy sportkörben három és fél ezer sportköri tag van, akik közül az aktív sportolók szá­ma is megközelíti a másfélez- ret. Nagy eredmény, hogy váro­sunkban ismét van — a CVSE legutóbbi győzelme alapján — NB Il-es labdarúgócsapa­tunk. Bekerült az NB II-be a kézilabdacsapat is, s ugyan­csak az NB II-ben versenyez­nek a birkózók, asztaiitenisze- zők, tekézők és vízilabdázók. Szépen fejlődik az atlétika is, megnyerve a kelet területi csoportbajnokságot, bekerül­tek az NB I/B-be. Az eredmények mellett nagy feladatok hárulnak a jövőben a városi sport- mozgalom vezetőire a tö­megsport fejlesztése, kü­lönösen a Kilián töoeg- sportmozgalom tekinteté­ben. Arra kell törekedniük, hogy a sportmozgalom mindinkább a társadalmi vezetés kezébe kerüljön, a sportegyesületek­ben pedig tovább javuljon — az idei fejlődés alapján — a sportolók magatartása mind a sportpályán, mind a magánéletben és a munka­helyen. Nagy feladatok vár­nak még a patronálási moz­galom megszervezésében is. A NEVTELEN DICSÉRET NYOMÁBAN A szorgalmas asszony és derék fiai A névtelen levél papírko­sárba kerül. Ebből a levélből azonban őszinte jóindulat csendül. A névtelen arról be­szél, hogy a nyáron többször is találkozott özvegy Molnár Sándornéval és tizenöt éves fiával, amint példamutató szorgalommal dolgoztak. A dicséret ugyan késve érke­zett, mert hiszen azóta már a betakarítás befejeződött a ha­tárban és Molnárék csendes nyugalomban várják a tavaszt, amikor elölről kezdik a mun­kát. A levélből azt is megtud­tuk, hogy Molnárné a Kossuth Tsz tagja és a nagy munkaidőben hol a répakapálásban, hol a kukori­caföldön lehetett látni. Ha azonban nem a „fekete föl­dön” dolgozott, akkor biztos, hogy az ugyeri szőlőben talált munkát a maga és a kisebbik fia számára. Kikarikáztam a Fűtőház ut­ca negyvenkettes számú ház­hoz, a Szücstelepre. Mögötte már csak a zsendülő vetések zöldelltek. — Újságtól keresnek en­gem? — ámuldozott Molnárné, s két fia is csodálkozott. De hamarosan kisimultak az ar­cok. Felolvastam a levelet. — Mi a véleménye a levél­ben írottakról, Molnár néni? — Hát bizony nekem egész életemre kijutott a munkából! — mondotta csendesen. — Ha az asszonyt otthagyja az ura hat gyerekkel, akkor nagyon meg kell fogni a dolog végét. Tizenöt esztendeje annak, hogy hat kisgyerekkel maradtam, s ezzel a kis ház­zal, amit kedves anyámtól jus- soltam, meg egy kis hold sző­lővel. Azt műveltem, de ren­geteget jártam napszámba is. — ötvenkilencben nagyot fordult az életünk. Az egy hold szőlővel beléptem a Kossuth Tsz-be és most már nem is eggyel, hanem három és fél holddal bajlódunk. Hár­mat vállaltam, a fél hold pe­dig a háztáji. — A levélíró magát a „fe­ketén” látta répaegyelésben, meg kukoricakapálásban? — Láthatott ott is. A terme­lőszövetkezet kettes üzemegy­ségében vállaltam hat hold kukoricakapálást, egy hold magrépát, két kis holdon egyeltünk cukorrépát és még egy holdnak a szedését is el­vállaltuk. — És a kereset? — Hat esztendeje vagyok tsz-tag. öt éven keresztül Hálás köszönetét mondunk roko­nainknak, jó ismerőseinknek, jó szomszédainknak, a Cipőipari Ktsz vezetőségének és dolgozóinak, mint munkatársaknak, akik fe­lejthetetlen emlékű férjem, Dudás István temetésén megjelentek, részvétükkel nagy bánatomban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Dudás Istvánná Ezúton mondunk hálás köszöne­tét mindazoknak, akik szeretett jő édesanyánk, nagyanyánk, déd- nagyanyánk és testvérem, özv. Bánkúti Istvánná szül. Tóth Rozá­lia temetésén megjelentek, részvé­tükkel bánatunkban osztoztak, sír­jára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család Ezúton mondunk hálás köszöne­tét a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, és üzleti vendé­geinknek, akik szeretett jó felesé­gem, Horváth Józsefné szül. Ig- nácz Jolán (Juci) temetésén meg­fentek, részvétüket nyilvánítot­ok. sírjára koszorút, virágot he- .* azték. Horváth József fodrász és a gyászoló rokonság Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, akik felejthetetlen jó édes­anyám, özv. Orosz Istvánné szül. Melegh Mária temetésén megje­lentek, részvétükkel bánatomban osztoztak, sírjára koszorút, virá­got helyeztek. Orosz József Köszönetnyilvánítás. Mindazok­nak, akik szeretett jó édesanyánk, nagyanyánk, özv. Oláh Sándorné szül. Kalocsai Jolán temetésén megjelentek, részvétüket nyilvání­tották, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fogadják őszinte köszö- netünket. A gyászoló család Hálás köszönetünket fejezzük ki rokonainknak, jó ismerőseinknek, jó szomszédainknak és mindazok­nak, akik,szeretett jó feleségem és édesanyám, nagyanyám, testvé­rem: Asztalos Gyuláné szül. Jakab Erzsébet elhunytéval részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, a te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. Asztalos Gyula, Szabó Józsefné és családja munkaegységre dolgoztunk. Meg is volt úgy esztendőn­ként az ötszáz. Újabban már vállalásra megy a munka De ha a három és fél hold szőlő minden munkáját mun­kaegységre számítanánk át, az maga kitenne háromszázat. Hol van még a többi! — És az idei eredmény, ha összeadnánk? — A szőlővel nem henceg­hetünk. Az idén nem volt ar- ravaló idő. Tíz-tizenkét mázsa szőlő termett. Hol van az a tavalyitól, amikor több mint negyven mázsát szedtünk. De- hát, amit a szőlő nem hozott meg, azt behozta az idén a „fekete”. — És mit csinálnak télen? — A nagyobbik fiam, a Fe­renc, a Húsipari Vállalatnál dolgozik, mi pedig szépen csendesen megvárjuk, hogy kitavaszodjon. Megvan a ke­nyerünk, tavaszig kitart a pénzünk is, meg Ferenc is se­gít valamennyit. Ha a két hí­zót lecsapjuk, akkor egész év­re megvan a szalonna, zsír, kolbász. Nincs nekünk már semmi bajunk. A házikónk kicsi, de jó meleg. Szépen, bé­késen éldegélünk. Aztán felkattantja a vil­lanyt. A parányi szobában mindenfelé rend, tisztaság, mondhatnám, egyszerű jómód. Igaza van a levélírónak is: valóban szépen, békésen élde­gélnek. (-ssi) Felit'*r Volkswagen — fekete szántásban A közlekedési csoport gép­kocsija nyolcvannal süvít vé­gig az országúton. Mire Ken­deres határában elérjük a fürge Moszkvicsot, akkorra már befejeződik a helyszíne­lés. Világos és tiszta a tény­állás. A hófehér kiskocsi gazdája izgatottan válaszol: — A hatalmas teherkocsi leszorított az út szélére. Meg­csúsztam oldalra. Először ne­kirohan tam a fának, majd kivágódott a kocsi. A Volkswagen a friss szán­táson kötött ki. A kihallgatás során több­ször szóba került, milyen nagy szerencse a szerencsét­lenségben, hogy a kocsi nem arra az oldalára billent, ahol a csinos vezető ült. Az is nagyszerű véletlennek tekint­hető, hogy a kocsinak azon a részén, ahol a nyomást kapta, nem ült senki. A hozzávetőleges megálla­pítás szerint a kocsi javítása mintegy tizenötezer forintba kerül. ★ A gépkocsi tulajdonosa és vezetője Virág Vera volt, a népszerű táncdalénekesnő, aki tudvalevőleg földink és csak néhány év óta szerepel — nem is akármilyen sikerrel — a fővárosban. (—i.) meg a különböző nyelveken az eligazítást, hogy ilyen el­tévedt utasoknak megmagya­rázza: forduljanak itt vissza, vagy pedig ne törődjenek a „Behajtani tilos” táblával, hanem az útépítő munkások között térjenek rá az Alszegi útra. / Felvétenünk mutatja, hogy tempósan ugyan, de halad a munka. Magyar Árpád, a Pest me­gyei Kőbánya és Útépítő Vál­lalat főépítésvezetője így vé­lekedik az Alszegi út építésé­ről: — Igaz, hogy néhány hetes késéssel fogtunk hozzá szep­temberben a kivitelezéshez, de az idei évre leszerződött szakaszt az év vége előtt fel­tétlenül befejezzük. A ta­náccsal kötött szerződés sze­rint egymillió forint értékben a tavaly óta próbaüzemelés alatt álló makamdáútra több rétegben együttesen 12 centi- méteres záróréteget építünk. Ezenkívül az út mindkét ol­dalán vízlevezető padkákat és kiemelt szegélyt fektetünk le. Az útépítés helyszíni építés- vezetője, pedig elmondotta: — Szívesen jöttünk Cegléd­re dolgozni, hiszen ebben a tunk munkásokat felvenni, ezért — amíg máshol fel nem szabadulnak az embereink — addig nagyobb erővel nem végezhetjük a munkát. Pedig van mit tenni, hiszen a vá­rosi tanács a szerződéssel le­kötött egymillió forinton fe­lül hétszázezer forintos pót­rendelést is adott, s — ha az idő engedi — rövid időn belül átadjuk a forgalomnak a legjobban hiányzó szakaszt, s így a Bercsényi utcában nem kell sem a Kecskemétről jövő, sem a Pestről jövő gépjárműveknek a város kö­zéppontja felé a keskeny Szol­noki útra visszakanyarod­niuk. Felvételünk idején a kis lét­számú útépítő csoport igen szorgalmasan dolgozott. Csü­törtökre tervezték, hogy befe­jezik a Szolnoki úti becsat­lakozás második ívét, a feke­te burkolat elterítése és hen- gerezése következne a jövő héten. Csütörtök reggel vastag hó lepte be az egész munkaterü­letet. Ez bizony alaposan fel­bolygatta a kiadott progra­mot. D. Kovács András felvételi, '''SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSS* Filmesek a mi kis városunkban „Kulcskérdés” mostani forgatásáról ^ eszembe jutott egy korábbi kis történet a „fil- ^ mesékről”. Akkor a Dúvad című film felvéte- ^ lei készültek nálunk. Egész teherautóra való ^ jelmezt hoztak a filmgyár ruhatárából. A tö- ^ mérdek ruhát lerakták a Szabadság Filmszín- ^ ház előcsarnokába. Rengeteg nadrág, fehér ^ ing, mellény a férfi szereplőknek, a lányoknak 5 csinos parasztruhák, az idősebb asszonyoknak \ kartonruhák, szürkék, sötétkékek és színes \ fejkendők. \ A műszakiak szűkszavúan válaszoltak a kí- ^ váncsiskodók kérdéseire. ^ Persze a szóbeszéd gyorsan megkerülte a ^ várost, és mire a hír a „viselt” piacra ért, ak- ^ kor már mindenki „tudta”, hogy a mozi „meg- \ bukott” és helyén viselt ruhákat árulnak. Az \ első autó meg is érkezett a rengeteg portéká- | val. ^ — Viselt ruhát? ■— hüledeztek az emberek, ^ Vevők és árusok egyaránt. Nem telt bele ne- ^ gyedóra, teljesen elnéptelenedett a piac. Az í emberek ott tolongtak a mozi körül. Néme- $ lyek a bejárati ajtó üvegablakához nyomták | az orrukat, és ragyogó arccal fordultak vissza. S — Még ennyi portékát —, csapták össze a \ kezüket. ^ Az ajtó zárva volt. Egyórás álldogálás után \ megunták a várakozást, elszéledtek. ^ Az öltözőt az emeleti dohányzóban rendez- ^ ték be a filmesek. Másnapra megérkeztek a ^ színészek. A dohányzóban öltöztek, maszkí- \ roztak, és autóbusz szállította ki őket a Kos- % suth Tsz-be. KOSSUTH TÉRI NAIVITÁS — Te valóban azt hiszed hogy itt marad a hinta? (Lencsés rajza) Kilenc óra felé már sokan várták, hogy az állítólagos viselt ruhabolt kinyisson. Amikor a bejárati ajtó végre kivágódott, egymásután szállingóztak ki a parasztruhába öltözött szí­nészek. Felléptek az autóbuszra. Utolsónak maradt Szabó Gyula bácsi, fekete posztóruhá­ban, csizmában. Bajusza olyan kacskaringet volt, akár egy jófajta magyar kos szarva. Egyik lába már a busz lépcsőjén volt, ami­kor megfogta a karját az egyik árus. — Álljon, már meg, fater, egy percre! — Mit akar? — fordult vissza Gyula bácsi — Itt vette ezt a jóképű ruhát meg ezt a pásszentos csizmát. Gyula bácsi végignézett magán. Gyors" n kapcsolt, és belement a tréfába. — Igen! ötven forint volt a csizma. A ru­ha — nyolcvan. Az árus tágra nyitotta a szemét. — Megduplázom, hallja-e, ha nékem adja. — Dehogy adom! Nekem is kell! — Kell a háromszorosa? — Nem! — Adok a csizmáért háromszázat, a gc - cér is annyit. Gyula bácsi már megúnta a dolgot és jóakr- rattal fel akarta világosítani az embert. — Ember! Nem eladó ez a ruha. Színészek vagyunk. Filmet csinálunk! — Azzal fellépett a buszra. Gyula bácsi még hallotta a lenti párbeszé­det: — Mit mondott az a vén paraszt? — kér­dezte az egyik zsibárus. — Hát hazudott Azt mondta, hogy színés~ Mondja az öreganyjának. Jól ismerem a vér. betyárt. Vagy öt esztendeje tagja a Kossut • Tsz-nek, Rossi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom