Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-18 / 272. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 272. SZÁM 1965. NOVEMBER 18, CSÜTÖRTÖK A jövő mesterei Ipari tanulók között A jó, jeles, kitűnő — ritka, mint a lekér holló — Háromszázhetvenhat ta­nuló harmincnégy szakmát tanul. Huszonöt csoportban folyik a képzés a rokon mes­terségek összevonásával. — Az összetétel? — Nem túl jó — mondja Kiss László igazgató. Kevés a jó, jeles és kitűnő rendű tanuló. Az idei százharminc- egy új diák között egy sincs ilyen. — Milyen képzést kapnak itt a növendékek? — Kétirányút, az igények­nek és az adottságoknak meg­felelően. Nagyüzemit és helyi­iparit. A nagyüzemekben tan­műhelyben folyik a gyakor­lati képzés. Százharminckét tanulónk van, főleg a vas­ipari szakmákban. — Az iskolán belül milyen a lányok aránya? — A létszám nem egészen tizenhét százaléka. Negyven­négy leánytanulónk van a női mesterségekben. — Szórvány szakmák? — Itt is vannak. Az eze­ket tanulók a fővárosba jár­nak havonként egyszer-két- szer beszámolóra. tan­A „jó! értesültek" mondják Több hete már, hogy itt is, ott is hallom — jól ér- tesültektől — feloszlik a Dó­zsa Termelőszövetkezet. Az utóbbi napokban széltében- hosszóban tárgyalják a vá­rosban és a tanyákon egy­aránt. Hogy miért? Választ sen­ki sem tudott adni, de már a területi „felosztás” is meg­történt, vallották, és vall­ják! — egyesek. A vasút és az országút közötti részt az állami gaz­daság, a vasúton túlit a Hunyadi Termelőszövetkezet kapja. A hír meglepett, hiszen a i'áros nagy termelőszövetke­zetéről van szó (igaz, hogy az utóbbi hetekben sok bí­rálat éri a tsz-t, de a bí­rálat nem azonos a felosz­lással!) Az egészben az a legér­dekesebb, hogy a vezetőség semmit sem tud erről. Il­letve őket is „értesítették”, a buzgolkodó hírmondók. Az egészből mi igaz? Sem­mi. A tsz vezetősége is a tagoktól szerzett tudomást a „feloszlásról”. Mi a hí­resztelés alapja? Talán az, hogy a ter­melőszövetkezet átállt a sza­kosított állattenyésztésre, és bérbeadta a sertésólait az állami gazdaságnak. Talán valamelyik élénk fantáziájú ember álmatlan éjszakája eredményezte e csodálatos hírt? Minden esetre akinek ilyen jól működik a képzelő ere­je, javasoljuk, máshol ka­matoztassa, ott, ahol hasznát is veszik jó mccek ötlésének. (p. a.) — És a „közismereti tárgyakat hol tanulják? — A magyar, történelem, matematika és testnevelési órákat itt adjuk, csak a szakórákra járnak fel. Ameny- nyire előny ez, olyan mér­tékben hátrányos is. Nin­csenek felügyelet alatt — A tantestület „saját”? — Félig. Három fő hivatá- sú technikus tanár és hat szakoktató alkotja a szak- tanárgárdát. A közismereti anyagot általános és közép­iskolai tanárok oktatják. így negyvenegy tanár foglalko­zik a tanulóinkkal. — Véleménye szerint ki­elégítő a kapcsolat az elmé­leti és gyakorlati képzés kö­zött? — Sajnos, ez még sok kí­vánnivalót hagy maga után. Annak ellenére, hogy szak­oktatóink sok szaktanáccsal látják el a mestereket, (b. h.) LUGASSZOLO A Dózsa Termelőszövetke­zetben megkezdték a kétszáz­tíz holdas szőlőtelepítésen a lugas termesztéshez szükséges oszlopok felállítását. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Edentől keletre. Steinbeck regényének színes amerikai filmváltozata. Szélesvásznú. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. Öregek napja a Isz-ben Szombat del ben bensőséges ünnepség színhelye volt a Hunyadi Termelőszövetkezet klubhelyisége. A termelőszö­vetkezet vezetősége, pártszer­vezete és nőbizottsága meg­rendezte az öregek napját. Százhatvan nyugdíjas tsz- tagot .vendígí.tek meg az er­re az aika-on í ízlésesen fel­díszített klubteremben. Az ün­nepségen, amelyet Túri József párttitkár nyitott meg, az Arany János művelődési ház színjátszó körének tagjai vi­dám műsorral alapozták meg 'az egyre fokozódó hangulatot. Az ízletes és bőséges ebéd el­fogyasztása után a műsorban is szereplő hattagú zenekar játékára még nótáztak is az öregek. A nyugdíjasok nevében Fe­hér László mondott köszöne­tét a vezetőség figyelmessé­géért. Majd Huszár Kálmán, a termelőszövetkezet elnöke válaszolt. Nem jár ezért kö­szönet — mondotta. Csupán az öregek iránti tisztelet és megbecsülés vezérelte a ren­dezőséget, hogy megrendezze ezt a kedves, hangulatos ün­nepséget, amely nem lesz az utolsó. — örülünk, hogy idáig ju­tottunk, hogy ilyen rendezvé­nyekre is sor kerülhetett szö­vetkezetünkben. Ehhez pedig önök is hozzájárultak becsü­letes munkájukkal. A kitűnő hangulat késő es­tig, a „záróráig” tartott. Patay Károly Mert majd megmutatom én... Egészen a legutóbbi napig azt hittem, nevelésem a „köz” által befejeződött. Óriásit tévedtem. Történt pedig, hogy egy kis írás kedvéért bementem három élelmiszerboltba panaszkönyvet nézni. Kettőnél sem­mi baj nem volt, hanem a harmadiknál... A 33-as népboltban a panaszkönyv mindenki számára elérhető helyen függ. Az eladó egy vevővel társalog. Előttem még ketten. Várok. Egy perc, kettő, három, majd — micsoda merészség — odalépek és leemelem a köny­vet. Eddig senki, most mindenki rám figyel. Majd egy sztentori hang (a kiszolgálóé) felszólít. — A papírját! — Megrökönyödve kotorászom tás­kámban az igazolványomért. S eme sajátos igazoltatás után megnézem a könyvet, amiben nem találok sem­mit. A pulthoz lépve megköszönöm a betekintést, s nagyon udvariasan közlöm az eladóval, hogy nemcsak egy megfelelő igazolvánnyal rendelkező újságírónak, de minden más közönséges halandónak, így a vevőnek is joga van szándékai bejelentése és minden külön en­gedély nélkül betekinteni, sőt akár be is írni az emlí­tett könyvecskébe. A „nincs joga, van joga” — vita után megtudom, hogy tisztelettel el kellett volna kér­nem. Netán tán’ kérvényt benyújtanom, felsorolva- benne teljes családfámat, Árpád apánktól napjainkig, és mellékelve az újraoltási bizonyítványom is? — Nincs joga engem az újságban kipellengérezni — kiabál az eladó —, bár erre nem is gondoltam. De így adott egy ötletet. — Mert majd megmutatom én ... — zúg még fülemben hangja, ami az utcára kísért. Csak azt tudnám, hogy mit akar megmutatni? (b. h.) Mit ír elő „vidékre" a KRESZ? Zebra vagy nem zebra ? Azt hisszük, jó pár ezer em­ber kérését tolmácsoljuk ak­kor, amikor arra kérünk egy kis tájékoztatót, hogy mit ír elő „vidékre” a gépjárműve­zetők és gyalogosok között a zebrán való átkelés szabálya. Hónapok óta hallom, hogy nincs olyan gépjárművezető, akit megzavarna egy-egy át­kelő a közlekedésben. Sajnos igaz a gyalogosok panasza. Ha a gépkocsivezető­kön vagy a kerékpárosokon múlna, a gyalogosok soha nem kerülnének át az úttest má­sik oldalára. A központban sem és máshol sem. Talán csak a kis napközisek csapa­tát respektálják. A bíróságnál szándékoztam átkelni a posta félé. Tőlem BELYEGGYUJTOK (Papp felv.) húsz méterre állt a rendőr- őrszem. Gépkocsi közeledik Cegléd felől a megengedett sebesség­gel. A gépjárműjavítót hagyja el, amikor elindulok. Indul velem egy asszony is. Nem szaladok át, mint ő, hanem szabályos ütemben lép­kedem. Nem kitolásból, ha­nem próbaképpen. Már közel van a gépkocsi, de minden lassítás nélkül közeledik. A rendőr jelenléte bátorságot ad,' nem szaladok, hanem lé­pegetek. Tőlem úgy négy mé­terre lassít a kocsi, de nem áll meg. Éppen átérek. Nézőnk is akad. Rettentő bátor ember­nek néznek. Egy hölgy odaszól: — Csak hallotta volna, ho­gyan morgott a vezető. Az őrszem látszólag egyked­vűen figyel, majd arrébb sétál. Tudom, hogy igazam volt Hiszen egy fájós lábú vagy idős ember, vagy egy gyermekko­csit toló anya még lassabban ért volna át Senkinek sem mondtam meg, hogy az utolsó lépések­nél nekem is inamba szállt a bátorság. Legszívesebben egytrappban vágtattam volna hazafelé. (bíró) IIOLDANKEXT »9 800 FOIIIXT A konzervgyárral termelési szerződést kötött termelőszö­vetkezetek közül néhány eb­ben az évben kiváló ered­ményt ért el paradicsom- és paprikatermesztésben. öt- venholdas paradicsomföldjén a kőteleki Ady Tsz 137 má­zsás átlagtermést ért el hol­danként, 13 071 forint bevé­tellel. A törökszentmiklósi Aranykalász 35 holdjáról át­lagosan százötvenkilenc má­zsát termett ez holdanként 17 645 forintot jelentett a tsz-nek. A jóik között is legjobb eredményt a kun­hegyes! Lenin Tsz érte el, ahol 20 holdon átlagosai? 244 mázsát termett a föld, és így holdanként 23 850 fo­rint volt a bevételük. A legjobb paprikatermesztő tsz a köteleki Ady, ahol a nyolcvan holdon átlagosan 154 mázsa termett, s ez holdanként 39 800 forintot hozott a konyhára. Ismét készétel A konzervgyárban újból megkezdték a korábban be­szüntetett húsos készételek gyártását. SPORT TERÉZ NÉNI, amióta ma­gányos led, albérlőidet tart. Két bútorozott szoba, ez a bérlemény, mérsékelt áron. Csak ne legyek egyedül — alapon. Olyan sok a jelentkező, ígérnek fűt-fát. Sok pénzt is. Dehát Teréz néni másra vágyik. Családra. Elmondta Ibolykáiknak is. Emberek vagyunk. Egy lakásban kell élnünk. Tiszteletben fogjuk tartani egymás nyugalmát, egyéni szokásait. Senki nem zavar senkit. Ibolyának a vérében van a munka és a rend szere- tete. Dehogy is állná meg Teréz néni távollétében el­mulasztani az általános ta­karítást! Jól jött az alkalom. Te­réz néni egész naplementéig a temetőt bújja. A gyerme­kek nappalosak. Ez egész jó egy háziasszonynak, mert úgy sincs, aki valamit se­gítsen. Dolgozott tehát látás­tól vakulásig. Holt fáradtan rogyott a fotelba. ESTEFELÉ Teréz néni is hazacsoszogott a temetőből. Azonnal felmérte a helyze­tet. Megelégedése nem is­mert határt. Ibolya csende­sen megszólalt. — Azokat a porfogókat, amik a tükrös ür e sublóton álltak, felraktam a szekrény tetejére. Minek az ott? Már Sári néni is mond­ta — fűzte hozzá bizonysá­gul. Az idős nő meglepetten fordult a sublót felé. Az ed­dig érzett meghatottságtól még nem nézett arrafelé. Szeme csodálkozásra tárult. A sublót — két fénykép és egy bánatos pofájú vad­disznókerámia kivételével, melyet ezúttal orrszarvúnak nézett — üresen tátongott. Szívét lassan elöntötte a bá­nat. Így múlik majd el min­den, ami körülöttem kedves — hasított leikébe a gon­dolat. Hirtelen melege lett. — Nem. Azokat a porfo­gókat nem hagyom — sut­togta. Csendes méltatlankodás­sal fűzte hozzá. — Sári áruló. Nem egy kis darabot éppen tőle kap­tam. — Többet nem törölgetek — éléskedett Ibolya. — Nem is kell — így az idős asszony és arra gon­m dőlt, talán utolsó örömétől akarják megfosztani. NEHÉZKESEN mászott fel a székre, hogy a szek­rény tetején búslakodó kedvenceit leszedegesse. Kicsit könnyes volt a sze­me is, kicsit vérzett a szíve is, amikor visszahelyezte őket a régi, megszokott he­lyükre. A keljfeljancsit el­tette megszokott társaságá­ból, hogy maradjon hely Ibolyka kávéfőzőjének, amely nem poros ugyan, de néha prüszköl és kávézac- cot szór széjjel. A hátulgombolós nadrá- gos tűzoltó előtt apró ha­mutartó. Anyámé volt — gondolja. Milyen öröm volt, amikor először a kezembe foghattam, úgy négy-ötéves koromban. A kis butapofájú kutyák alatt apró, öreges hévvel horgolt kézimunkák. Anyám keze munkája — bólogat és titkon megcsókolja őket. EZ A MÁSIK porfogó egy kicsi mackó, amely Sári ba­rátnőm fiatalon meghalt lá­nyának egyetlen ajándéka. ZebuUmnak hívtuk. Ennek Magda eredményessége. Ti­zenhat pontos vezetés ledol­gozása, az eredmény megfor­dítása, megkapaszkodás az NB II. osztályban súlyos tét­je hatotta át a körösi lányok szivét az első félidő végén, amikor mindjobban játékba lendültek, sikerültek a zicce­rek, tempók. Ez az égő akarás érződött a második félidő folyamán. Fogytak a különbséget je­lentő pontok. Már csak nyolc hat, négy, kettő, egál!... és a végén hatpontos győzelem, s egyben NB II. 1966-ban is! Sikerült! Sikerült az egyen­lítés, a mérkőzés megnyerése és a bent maradás,... ha csak a szintén kiesés ellen küzdő nyíregyháziak nem csináltak óriási meglepetést a bajnok Előre ellenében. Nem valószínű! De mi a taktika, a vesztés­re álló mérkőzés megnyeré­sében!? Elsősorban a nagy győzni akarás, másodsorban a szolnoki játékmester, Fodor és a kosárbiztos végrehajtó Jándi kikapcsolása szoros em­berfogással. Lelkes játékáért a Kinizsi valamennyi játékosát dicséret illeti. Az élsorrend: Komáro­mi, Páhán, Molnárné, Molnár Olga. A Szolnoki VM leg­jobbja Jándi (14) volt. a nyakára is anyám kötötte meg a maslit. És így a többi. Mind-mind az életének egy darabja, kedves drága emlék. Amint rakosgat, a virágállvány je­lé tekint, ahol megfésülve, ruháját rendbeszedve, fek­szik a nagy hajas bába, amelyik a legnagyobb por­fészek volt a kis mütyürkék mellett. PERSZE-PERSZE, Iboly­ka nem tudhatja, hogy en­nek a haja valódi. Fiatal voltam, amikor emlékül el­tette anyám és a babát Sá­ri csinálta. Azután végignéz rajtuk, mintha az egész ed­digi életén nézte végig. Las­san elindult a konyha felé. Már megbocsátott Ibolyá­nak. ö a kis fácánban is csak porfogót, tehát a feles­leges darabot látja. Lehet, hogy nem így van — gondolja, egy ára múl­va. amikor Ibolya utána megy a konyhába és lassan tesz-vesz körülötte. Mind a ketten hallgatnak. Valami különös csend húzódik kö­zéjük. Nem esik szó semmi­ről. Azért mind a ketten tudják, mit mondana a má­sik. Szótlan megértésben végzik a dolgukat. (bíró) Kosárlabda': Férfi NB. II. Csepel Autó—Kinizsi 90:59 (54:24) Budapest, vezette: Szécsi, Tarcsafalvi. A Kinizsi az első félidő­beli játéka alapján vesztett. A körösi kosarasok merevsé- I ge a játék második részében I felengedett, ekkor méltó el- ; lenfelei voltak az autós gár- i dának. I A körösiek közül csak Pa- dányi játszott tudásának meg- ; felelően — jól. Kosárdobók: Padányi, Zsá- ; kai 16—16, Hoff er 8, Barta, : Tóth 5—5, Ábrahám, Varga | 4—4, Matuska 1. A Csepel Autó legjobb do- i bői: Hegedűs 26, Major 21, i Szatkó 18. Női NB II. i Kinizsi—Szolnoki VM. 40:34 (14:25) ; Nagykőrös: Száz néző. Vezet­te: Mészáros, Oláh. Kinizsi: Molnárné (4), Rét­sági — Ábrahám (2) — Pá­kán (10), Komáromi (20). Csere: Molnár Olga (4), Is- tári. A körösi csapat kezdeti ide­gesség után nehezen talált magára. Ehhez hozzájárult a szolnokiak kitűnő védőjátéka, és a Kinizsitől átigazolt Jándi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom