Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-18 / 272. szám

Az ideológiai munkáról és a klubélet feladatairól tanácskoztak a népművelők Járásunkban is megkezdő­dött a népművelők tovább­képzése. Kedden délelőtt a ceglédberceli művelődési ház­ban gyűltek össze a járás és város népművelői. Ezen az első foglalkozáson két elő­adás és két korreferátum hangzott el. Varga Gábor, a járási párt- bizottság ágit.-prop. osztály­vezetője, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának ideológiai irányelvit ismertette különös tekintettel a népművelési munkában a járás és város népművelőire váró feladatok­ra. Előadásában részletesen foglalkozott a népművelés gazdasági feltételeinek és az ideológiai munkának kölcsön­hatásaival, az ifjúsági moz­galmak feladataival a fiata­lok nevelésében, a vallásos nevelés káros hatásaival, a szocialista-kommunista vi­lágnézet kialakításában a népművelőkre váró feladatok­kal, az értelmiség tudatfor­málásának problémáival, va­lamint a szocialista művészet névelő és ízlésformáló szere­pével. Lengyel István, a Népmű­velési Intézet munkatársa, a klubélet céljáról, feladatairól és sajátosságairól szólva el­mondotta, hogy arra kell tö­rekedni, hogy a népművelési munkában is eltűnjenek a „fe­hér foltok?’, nemcsak területi vonatkozásban, hanem a kü­lönböző társadalmi rétegek tekintetében is: a népműve­lési munkának el kell jutnia azokhoz a társadalmi rétegek­hez is, melyekkel a múltban nem, vagy csak keveset fog­lalkoztunk. A jó klubélet alapfeltétele — mint mondotta — a ha­tározott program, mely egy- időben segíti a tagok műve­lődését és nyújt színvonalas szórakozást. Ezt viszont csak altkor lehet megvalósítani, ha a klubokat az érdeklődési igé­nyeknek megfelelően szervez­zük. Ebben az esetben pedig — céljuknak megfelelően — a klubok a társasági élet színhelyévé válnak. Gondos­kodni kell a klubfoglalkozá­sok tárgyi feltételeiről: le­gyen a klubokban játék, sakk, rádió, televízió, s nem utol - sásorban ízléses, kényelmes berendezés. Felhívta a fi­gyelmet a különböző tv-soro- zatok differenciált megtek'n- tésére, amit aztán minden esetben vitassanak meg a je­lenlevőkkel. Az előadások után az al- bertirsai és a törteli művelő­dési házak igazgatóinak kor­referátuma hangzott el. A vi­tában pedig — többek között — felszólalt Detrei Sándor, a járási tanács művelődési osztályvezetője, hangsúlyozva, hogy a népművelési munká­ban igen fontos a helyi adott­ságok legmesszemenőbb fi­gyelembe vétele. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Vb-Alé« Cegléd Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága november 19-én (pénteken) délelőtt 9 órai kezdettel a városi ta­nács vb 11-es szobájában j ülést tart. Napirenden szere­pel: a személyzeti munkáról szóló jelentés, valamint tájé­koztató a kisipari tevékeny­ségről. A KISZ lakásépítéssel kapcsolatban közérdekű beje­lentést tesz a végrehajtó bi­zottság elnöke. IX. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1965. NOVEMBER 18, CSÜTÖRTÖK Év végi irteglvpvIéNvk: Higanygőzlámpák — Útépítés, fedett árok — Az emberek év­ezredek óta tes­tük legmutatósabb díszének a szép, dús hajat tartot­ták. Az egészsé­ges haj sűrű nö­vésű, selymes, rugalmas. Színét a hajszálban le­rakodott festék és levegő meny- nyisége határoz­za meg. A haj nö­vekedése igen las­sú, legfeljebb na­pi fél millimétert, tehát háromhe- tenként egy cen­timétert nő. A nö­vekedés azonban nem „végtelen”, mert a hajszálak vége állandóan kopik, s egy idő után a hajtüsző sejtjei új hajszá­lat termelnek. Kedvező időben járjunk hajadon­HAJUNK - DÍSZÜNK fővel, rossz idő­ben viseljünk ka­lapot, sapkát, vagy kendőt. Ezek ne legyenek túl­ságosan zártak, biztosítsák a haj szellőzését. Az ápolás leg­fontosabb ténye­zője a rendszeres hajmosás, ezt megszabja a haj hossza, a fejbőr zsíros, vagy szá­raz természete. Általában a két­hetenkénti haj­mosás egészséges. Az erősen zsí­ros haj mosásá­hoz kéntej, gyógy- szappan, a WU 2 sampon ajánlatos. A zsíros haj szá­rítására télen igen jót tesz a kvarckezelés. Eredményesek a szeszes készítmé­nyek, például a Birkenwasser, Figaro hajszesz használata. Ezek szeszben feloldott fertőtlenítő és egyéb gyógyhatá­sú anyagokat tar­talmaznak. Zsír­talanítják és tisz­títják a fejbőrt, csökkentik a kor- pásod ást. Fokoz­zák a hajhagyma vérbőségét és ez­zel elősegítik a hajszálak meg­újulását és növe­kedését. A Caola fertőtlenítő sam­pon a korpás, túlzsíros fejbőr­nek hasznos. S. F. AZ ŐSZ DERŰJE A szokásos év végi meglepe­tésekből eddig a zimankós fagy érkezett meg elsőnek. De talán álcád valami kel­lemesebb meglepetés is a vá­rosban? A Délmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat ceglédi üzemvezetősége nevében Ne­mes György a következők­ről tájékoztat: — A város megrendelése alapján befejeztük a körút villamosítását. Egy igen jól sikerült újítás segítségével és a leggondosabb takarékosság­gal komoly mértékben csök­kentettük a közel kettőmil­lió forintos munka költsé­gét. Ebből a megtakarítás­ból \ harminc higanygőzlám­pát tudnak felszerelni. A tanáccsal történt megálla­podás alapján a most kö­vetkező néhány hét alatt felszereljük a korszerű hi­ganygőzlámpákat a város jelenlegi legsötétebb utcájá­ban, a Köztársaság utcában, valamint a Szolnoki utat az Alszegi . úttal összekötő Ber­csényi utcában. A városi tanács műszaki osztályán tudtuk meg a kö­vetkező kellemes közérdekű hírt: A Pénzügyminisztérium több százezer forint rend­kívüli póthiteit adott a városnak azzal a kikötéssel, hogy ebből a körúton folyó útépítést és vele kapcsolatos munkákat kell elvégezni. A Vízépítő Vállalat — annak ellenére, hegy alig néhány hét van hátra az évből — vállalko­zott a hétszázezer forint értékű munkára. E munka elvégzése során teljesül a Déli útiak régi kívánsága: az út menü nyílt árkot fedett árokká építik át. A Vízépítő Vállalat a munkálatokhoz máris hozzá­fogott, s így a jövő tavaszi esőzések remélhetőleg nem okoznak majd annyi kellemet­lenséget ebben a városrész­ben, mint amelyek eddig évenként megismétlődtek. Szabálysértők Csirke — igazolvány nélküL Pásztor Istvánné Cegléd XIII. kerület 376 számú lakos ter­melői igazolvány nélkül áru­sította csirkéit. 150 forint büntetést fizetett. „Kerékpárt a piac területé­re bevinni tilos” — jelzőtáb­lát nem vette figyelembe Módos Sándorné ceglédi la­kos. A meggondolatlan kerék­pártulajdonos 100 forint pénz­bírságot fizetett „figyelmet­lenségéért”. A szabály az szabály. Pó­lyák Imre ceglédi lakos nem vett részt a kötelező védőol­táson, mulasztásáért 150 fo­rintra büntették. Rádió — adó nélkül. Aszta­los Györgyné ceglédi lakos a harmadik negyedévi rádió­adóját nem fizette be, ha­nyagságáért 150 forint bírsá­got fizetett. A divat szab törvényt a pipának 200 éve: pipaadó és 17 ceglédi zugpipás Ma: a pipa kiszorult a tanyavilágba Kétszáz esztendővel ezelőtt népszámlálás volt a városban és ekkor sok egyéb mellett arra is válaszolni kellett, va­jon a megkérdezett hogyan áll a pipálással. A hagyomány szerint tizen­hét olyan ceglédi polgárt si­került felfedezni, akik pipa­adót fizettek. Ezek tehát minden kétséget kizáróan áldoztak e nemes élvezetnek. Lehet, hogy szép számmal voltak olyanok, akik leeresz­tett zsalugáterek mögött, vagy valami titkos helyen, szopogatták a pipacsutorát. A pipa mellett a század ele­jén nagy becsülete volt még az igényes dohányos előtt is — az ebéd után elfüstölt ro­pogós, aranysárga szivarnak. Ügy látszik azonban, hogy nemcsak a ruházkodás, meg a pipere igazodik a divathoz, hanem a pipázás is. — A dohányzás szenvedé­lye határozottan emelkedőben van, — mondotta a Ma­gyar Dohányipar ceglédi el­osztójának vezetője. — En­nek ellenére a pipadohány fogyasztása az utóbbi hat esztendőben pontosan a fe­lére csökkent Körülbelül ugyanezt mondhatom, talán valamivel kisebb mértékben, a szivar fogyasztásáról is. — Pipadohányt ma már fő­leg a tanyavilágban, meg a községekben levő boltok ren­delnek. Ott is elsősorban az öregek vásárolják. A fiata­lok a cigarettát részesítik előnyben. — Vagyis a pipálás lassú kihalásra van ítélve? — Ezt nem merném ilyen határozottan mondani. Köny- nyen lehet, hogy a divat fel­kapja a pipát, és akkor ismét megindul a pipadohány fo­gyasztása. Mint ahogy né­hány évvel ezelőtt nem vis­seitek mellényt, meg kecse- ge orrú cipőt. Ma már rit­ka a mellény nélküli öltöny. A cipőboltok kirakataiban is csak csukaorrú cipőket kí­nál a kereskedelem. Hála a mindenható divatnak, ami egy szép napon újból divatba hozza esetleg a pipát is. (-« 13+? A 13-at könnyű volt eltalálni. De mennyi az a bű­vös egy — azt egyelőre most totózgatja Bellér Ferenc Fo­lyó utcai fuvaros. Különben is a 13-at nem ő találta meg, bár némi köze van hozzá neki is. Egyszóval kollektív ez a szokatlan totó. Több okból is. Először: a Malom tér parkja kollektív munka eredmé­nye. Bellér libái is kollektive legelésztek benne. A ható­sági személyek a kollektív vagyon vélelmében ugyancsak „kollektive" hajtották be a libuskákat. Ami azonban a „plusz" jel után következik, az bizony kilóg a „kollek­tívből”: ha a szabálysértési előadó kiszabja rá — a kifi­zetése már erősen egyéni. Ráadásul nem is „plusz”, hanem mínusz. A kollektív liba-totóra — úgy látszik — csak ráfizet­ni lehet. (ez) Bent van végre. a gyorsan szálló évek és labdák nyomán a CVSE is az NB II-ben (Lencsés rajza) csillog a szociális otthon öreg lakóinak arcán. Az elmúlt őszi napok utolsó fényeit kihasználva, az otthon udvarán levő padokon sütkéreznek az egykor magányos öregek. A telet idéző hideg idő beálltával természetesen vissza­vonulnak a társalgószobákba, ahol újságok, képes folyó­iratok, könyvek, kártya, rádió, televízió és egyéb szórako­zási lehetőségek feledtetik „magányos” napjaikat (Jakab Zoltán felvétele) Az 1964. decemberi párthatározat végrehajtását, a végrehajtás során szerzett t- >'?.sztalatokat és az időszerű feladatokat tárgyalják meg november 19-én délután 2 órakor a város üzemeinek igazgatói és párttitkárai a városi pártbi­zottság vb-termében. lődött, s már ebben az időben is „új város”-nak nevezték. A tulajdonképpeni „Újváros" ma is akkora, mint volt az eredeti parcellázás idején. A különbség annyi, hogy a rakoncátlan Gerje patakot szabályozták, „új árkot” ástak a településen kívül s a vizenyős, mocsaras részt lecsapolták. A felszabaduló részeken is, és a Déli út külső oldalán levő akiok és száraz malmok helyén is lakóházak épültek, s így a régi város össze­nőtt az új várossal. Az uradalom már a parcellázás után pár évvel temetkező helyet is jelölt ki a Dinnyés-halmon, amelyekbe 1942-től kezdve felekezeti elkülönülés szerint temetkeznek. Városunk első pe­rifériális jellegű iskolája is itt épült fel, mely több mint száz éven keresztül szolgálta a helyi művelődés ügyét. 1876. tava­szán egy hónapig a 77 éves Táncsics Mihály is tanított ebben az iskolában, aki ebben az időben Cegléden lakott. Az iskola egyik fala pár évvel ezelőtt kidőlt s a renoválás óta más célra használják. Később egy másik iskola épült, amely ma ennek a jelen­tős városrésznek egyetlen iskolaépülete. Bizony, száz év alatt a kultúra fejlesztése, érdekében itt nem sokat tettek. 1872. január 1-én „az illedelmes társalgás, hasznos olvasás, törvényileg nem tiltott mulatságos időtöltés, a vélemény és helyzetben különbözők közeledése és az értelmiség és erköl- csiség előmozdítása és fejlesztése” céljából megalakul az Új­városi Olvasó Egylet, melynek „minden becsületes jellemű és tisztes magaviseletű egyén” tagja lehetett. Az egykori zsúpfe­delű kis házikó helyén a húszas években új székház épült, mely napjainkban megújítva, szépen kitatarozva, mint műve­lődési ház, a közművelődés területén egyre szebb feladatokra hivatott. Az újvárosiak öntudata és lokálpatriotizmusa ma is köz­ismert. E települések építészeti, művészeti emléke szinte sem­mi. Mindössze egy Forgács-novella őrzi egy szomorú sorsú új­városi lány. Csifó Julis tragédiájának emlékét. Bár az újvárosi öregek bizonyosan őrzik emlékét a zselléri múltnak. Érdemes volna megvallatni azt a múltat is, mielőtt feledésbe merül. ^ssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssss/ssss/ssssssssssssssssssssssssss/s/sss/ssss \ A százötven éves \ Újvárosról * A múlt század elején sok kanyarral, az öreg város aklos ^ kertjei alatt, valahol a mai Vörösmarty tér környékén, ka- ^ nyargott a Gerje patak. Itt állt a kőhíd a Körös felé vezető ^ országúton. Mellette a híres vendégfogadó, a Chineser, vagy ^ más néven a Zöldfa vendéglő, amelyet 1826-ban a város kór- i ház céljára vásárolt meg, de kórház sosem lett belőle, hanem i csak árvaház. Az épület — lakóháznak alakítva — a mai na- > pig is megvan. A Gerje■ patakon állt a város tulajdonát képé­ig zö „pitlis” malom. Kelet felé két hatalmas szélmalom vitor- \ Iája hányta a szélben a cigánykereket. Az egyik, a ma is Szél- \ malomzúgnak nevezett sík térségen, a másik a Dinnyés hal- ^ mon várta az őrölni valót. A régi Gerje medrétől délre enyhe homokhullám fekszik. ^ Százötven évvel ezelőtt a szegény zsellérek lakóházépítkezés- ^ sei próbálkoztak ezen a területen. A lakosság gyorsan szaporodott. Az akkori belső terüle- S ten már új házakat építeni nem lehetett. Az 1834-es úrnapi | tűzvész után az uradalom nagyobb parcellázást kezdeménye- i zett. Házhelyek céljára kimérette azt a homokhátat, mely a S Gerjén túl feküdt s főként az állattartóknak volt alkalmas ^ házépítés céljára. Az egész déli határ ebben az időben még osztatlan közös ^ legelő volt. Az új település, az öreg várostól elkülönülve, gyorsan fej- |----------------* ; * Részlet dr. Szomorú Istvánnak az „Újvárosi téli esték” § keretében tartott előadásából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom