Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1965. NOVEMBER 17, SZERDA Mindenről a húrok vallanak Elődeik, kiktől a hagyo­mányt átvették, világhíresek voltak. Dankó Pista, Banda Marci, Magyari Imre. És nem­csak vituóz hegedűsök, de nagy tekintélyű zenekarveze­tőik, prímások. Az utódok is világhírűek már. Éve­ik még a huszonötön innen, de kezükben máris úgy áll a vonó, mint ami együtt jött velük a világra. A Rajkózenekar az idén tizenöt éves. Sok ország, szá­mos náció tapsolt nekik. Ma Japán, néhány hét múl­va Becs, vagy éppen Prága, és utána ismét Budapest, vagy akár Nagyikőrös — mint most is. Liszt II. magyar rapszó­diája szerepel műsoron. Ve­zető prímás: Losó Károly. A fiatalember csupa mosoly és hajlékonyság — együtt éi a zenével. Teste hajlik az ütemre, a zene szeméből szik­rákat szór. Ezek a szikrák lobbannak dallamlángra a hegedűk húrjain. Nagyon fiatalok és na­gyon tehetségesek. A vezető­jük azzal büszkélkedik, hogy minden évben a legjobb ze­nekarokhoz kerülnek „a ki­öregedettek”. Eat azzal érik el, hogy nagy sikert aratnak külföldön és itthon, hogy mielőtt kikerülnek az együt­tesből, érettségi vizsgát tesz­nek. Eddig még minden haj­dani rajkó jól megállta a he­lyét. Csoportban állnak az öl­töző előtt, a kis prímás inst­ruál. A táncosok a követke­ző táncot próbálják. Ök nem büszkélkednek. Próbálnak. Amikor felmegy a füg­göny, úgyis mindenről a hú­rok vallanak. (Bányász—Papp) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN ? Távoli világ. Tanganyika. Két színes szovjet útirajzfilm egy műsorban. Magyar híradó. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. nak a nagy és felelősségtel­jes fáradozásnak, amellyel a fennálló lehetőségek kereté­ben igyekszik az üzem a mezőgazdaság segítségére len­ni — mondotta Fekete Jó­zsef. — Közös gazdaságunkban jól berendezett segédüze­meket létesítettünk. Ezeket mi kizárólag azért rendeztük be, hogy ez a ter­melés nyugodtságát és a munka eredményességét szol­gálja. Egy telepen hét mű­helyünk dolgozik, és min­den műhelyben kót-három jól képzett szakembert foglalkoz­tatunk. — A területen levő mű­helyek gyorsan és jói, vég­zik a javítási munkát. Szak­embereink — szinte azt mondhatnám —* a nap min­den órájában rendelkezésre állnak. Ez a különösen nagy kampányok idején, vagy a munkacsúcsokban megbecsül­hetetlen előny. — Nem tagadom, hogy van­nak anyag- és alkatrész­gondjaink. Azt is le kell szögezni, hogy ezeknek a problémáknak a megoldásá­ban mindig a legmesszebb­menő támogatást kaptuk a gépjavító állomás vezetőségé­től. — Nem tudunk azonban lemondani arról a nyilván­való előnyről, amit a nagy hajrák idején a saját mű­helyek jelentenek. Nem is állunk olyan jól munkagé­pekben, hogy a hosszabb kiesést pótolni tudnánk. Konkrét példa erre a ve­tőgépek vagy a silókom­bájn meghibásodása, amely­nek megjavítása nem tűr még néhány órás haladékot sem. Ezeknek a gépeknek a megjavítása a kampányok idején mindig azonnali, sür­gős feladat. — A múlt évi tapaszta­lat azt igazolja, hogy a saját műhelyben lénye­gesebben alacsonyabb az önköltség j és sok lehetőség van a ta- i karékosságra. | — Azt elismerem — mon­| dotta befejezésül Fekete Jó­zsef —, hogy a jövő a mil­liós költséggel berendezett nagyüzemé és mellette eltör­pülnek a mi kis műhelyeink. A jelenlegi helyzetben azon­ban mégis ragaszkodunk ezekhez a műhelyekhez, mert határozott célunk az, hogy minél zavarlatalanabbul és minél jobb minőségben ter­meljünk. iVatjiüzeiii a mezőgazdaságban Holnap (csütörtökön) a Dó­zsa Termelőszövetkezet Ör­kényi úti klubjában Klingl József, a termelőszövetkezet elnöke a nagyüzemi mezőgaz­daság megszervezéséről tart előadást. , RELÉÁLLOMÁS Cegléden épül a televízió új adótornya. Reméljük, ezzel nálunk is javulni fog a vé­tel Kávé — „patkolatlanul Ismét szeszmentes ötórai tea íí Kártyázás is csak agyon kellene ütni a hosszú téli es­téket — gondolkozott Pál egy délután, mi­dőn a gyárból haza­felé kerékpározott. Valami eszébe is ju­tott, s vidáman for­dult be egy mellék­utcába. Egy barátja lakott ott, aki gond­nok az egyik klub­ban. — Kedves komám — köszöntött be —, adjál nekem egy pakli használt kár­tyát. — Szívesen — mondta a koma, s már oda is adott egy csomag kártyát. Pál boldogan vitte haza a zsákmányt. — Na, mit hoztam? — kérdezte feleségé­től. Az asszony ráné­zett. Nem látott nála semmit. Azután fel­csillant a szeme. A napokban volt a szü­letésnapja, s arra gondolt, hogy talán valami bizsut hozott az ura. — Ugye, nem talá­lod el — szólt Pál és szépen letette a kár­tyacsomagot az asz­talra. A felesége el­biggyesztette a szá­ját. — Kártya — mon­dotta —, ilyen drága ajándékot azért még se vártam ... Este vacsora után Pál elővette a kár­tyacsomagot. — Naj játsszunk egy BEVÁLT GYÓGYSZER — Asszonyéul! lilám már öev,.!; álmatlanság ellen Seve- | etilt, Andaxint, Javaslom, vegyen tv t! ^ (Ifj. Gaál karikatúrája) Az érem két oldala Eltérő álláspontok a teljes műszaki kiszolgálásról Nyilatkozik: a gépesítési előadó és a tsz elnöke Mint Augiász hírhedt istállójában Fejjünk vagy ne fejjünk? — Patkány a tömítőpapíron 75 tehén csak 167 liter hasznosítható tejet ad a Dózsában fala nem csempés. A' meszelt falra fröccsent tej piszkos, fertőzés táptalaja. Nincs meleg víz. A zsír rajtamarad tíz edényeken. Az előtér, öltöző, gondozószoba koszos és ren­detlen. A tehenészek nem kapnak szappant és mosóport, azzal a felkiáltással, hogy úgy is hazaviszik (!?) — akkor meg minek az? A kannatömitő papírt (ó, higiénia!) a sarokban ömleszt­ve tartják. Egerek és patká­nyok hancuróznak rajta. Bár irtják itt ezeket a „játékos” állatokat — de teljesen hasz­talanul. A tejházkezelők és a te­henészek nem használnak kö­penyt,, (bár az kivételesen van), hanem utcai ruhában fe­jik az állatokat, amikor fejik. Mert az is előfordul — és nem is ritkán — hogy nem fejik ki a teheneket. Fej és előtti kéz- és tőgymo­sás? Minek az? Luxus. Az első tejsugarak félre fejése? Ugyan! A kifejt tejet az istálló kö­zepére teszik. És ott — tehe­nészek nagy mulatságára — a macskák elvégzik a minő­ségi ellenőrzést. Ez helyi spe­cialitás. Más termelőszövetke­zetekben ezt a feladatot a ku­tyák végzik el. Szörnyű? Az. önmagában, kommentár nél­kül is. Miért van ez így? A tehenészek szerint, mert ke­vesen vannak. Miért vannak kevesen? Mert kicsi a fizetés. És ahol nagy a fizetése a tehe­nészeknek (a város más tsz-ei- ben), ott ugyanez a helyzet, ha nem is ilyen súlyos. Aki nem hiszi, kérdezze meg dr. Faith István és dr. Hen­kel Antal állatorvosokat. A Dózsa Termelőszövetke­zetbe az orvos bejelentette lá­togatását. Tudták, hogy jön. Mégis olyan állapotokat ta­lált, ami egy szúrópróbánál is felháborító lett volna. De így kétszeresen. Sok a tőgygyulladás a tehe­neknél. Az orvos azt akarta vizsgálni. A Dózsának 95 tehene van, ebből 75-öt fejnek, naponta át­lagosan 5 litert egytől. (Mint egy jobb kecskétől.) A 360— 400 literből 220 litert megitat­nak a borjakkal. Teljes tejet. Nincs tejszeparátoruk — emiatt. Végeredményben a 75 tehéntől naponta 167 litert ad­nak el. Tudott dolog: 1965-ben Magyarországon a 20 literen aluli tehenek tartása ráfizeté­ses. (Mennyit fizethet így rá a Dózsa?) ■> És az ottani állapotok! El- képesztőek, mint Augiász hír­hedt istállójában. A tejház Közelebb van-e a ceglédi, vagy a kocséri felvásárló telep ? kötésre is átmegy a szom­szédos helységbe. Magyarázat? Egyszerű váll- vonogatás. Azt senki sem meri állítani, hogy az ide­genben jobb árat lehet el­érni. Arra sincsen adat, hogy a helybeli felvásárlás dolgozói nem a legnagyobb méltányossággal végzik min­dennapi munkájukat és nem tesznek meg mindent a szál­lító termelek érdekének meg­felelően — akkor mégis miért? —si ki és hogyan. Ezek a fiatalok még nem romlottak és nem züllöttek, de a környezetük so­kat ronthat rajtuk. És itt me­rül fel a vendéglátóipar fele­lőssége. A kiszolgáló ne csak a borravalót nézze, hanem le­gyen nevelő. Ne szolgáljon ki kiskorút. Utasítsa rendre a rendbontókat. A vendéglátók megígérték az erélyes közbelépést. A népművelési felügyelő új szórakozási formák bevezeté­sét javasolta. Mopresszót, lib- resszót A Vénuszban havon­ként egyszer — rendszeresen — irodalmi esteket, író—olva­só találkozókat tartanának. A művelődési ház irodalmi szí- pada és meghívott művészek tolmácsolnák a műveket. A KISZ a jelen levőkkel együtt — így határoztak — sűrűbb ellenőrzést fog tarta­ni, és a szabályt megszegő ki­szolgálót azonnal büntetik. A renitenskedőkkel szemben se­gítségül kérik a rendőrséget. A cél persze az, hogy ne az erőszak, hanem a jó szó hozza új egyensúlyba a kilengő fia­talokat. Végezetül megálla­podtak abban, hogy rövidesen ismét életre hívják a Kőrisfa szeszmentes ötórai teáit — most már valóban „megpat­kolt” italok nélkül. Hogyan szórakozzanak á fiatalok? Erről beszélgettek a KISZ, a vendéglátó üzemek vezetői és művelődési ház munkatársai. Káló József városi KISZ-tit- kár elmondta: a város fiatal­jai nem mindig megfelelő környezetben és módon szóra­koznak. Noha ez a réteg leg­feljebb a fiatalság egy kis ré­sze, maximálisan 13—15 szá­zaléka, mégis foglalkozni kell velük. S nem mindegy, hogy Józanul nézve a dolgot, magamfajta egyszerű em­bernek az lenne a természe­tes és magától értetődő, hogy a termelő úgy és ak­kor jár jól, ha portékáját — legyen az baromfi vagy zöldáru — a legrövidebb úton szállíthatja és a legköze­lebbi felvásárló telepen ér­tékesítheti. Drága az idő, nem is helyes az áru feles­leges szállítása és különösen akkor értelmetlen, ha egy másik telepen egy kutya fillérrel nem fizetnek töb­bet, mint az egyiken. Az. ugyebár a napnál is világosabb? És ennek ellenére, mondják a földművesszövet­kezeti felvásárló telepen, útón-útfélért. - •;; taMUwzhatna k azzal a képtelenséggel, hogy a nagykőrösi termelő felke­rekedik, rakott táblás kocsi­ján Ceglédre viszi a hízott baromfit, vagy Kocsérra a pulykát, tojást, sőt még zöld áru is jut bőven a szomszé­dos város vagy a közeli köz­ség felvásárlása számára. Sokszor annyira barátság­talanul viselkedik egy-egy termelő a helybeli felvásár­lással, hogy még szerződés­Á tulajdonos felismerte Négy hónapot kapott a kerékpártolvaj Eltelt egy hónap. Maksa László úgy gondolta, hogy most már nyugodtan furikáz­hat az átszerelt kerékpáron. De rajtavesztett, mert Kiss Ferenc, az eredeti tulajdonos az átszerelt gépet is felismer­te. A bíróság Maksa Lászlót, aki hasonló cselekményekért már két esetben állt a törvény előtt, személyi tulajdon sé­relmére elkövetett lopásban mondotta ki bűnösnek és ezért nem jogerősen négyhó­napi szabadságvesztésre ítél- j te. Malisa László segédmunkás (Tárogató u. 15.) július 11-én egy ismerőse kérésére kiment a szőlőbe ka,rászólni. Indulás előtt megivott egy fél deci pá­linkát és teljesség kedvé­ért még három deci bort is lehajtott. A munka végeztével Maksa befordult a Kecskeméti úti Dózsa falatozóba, ahol dél­után négy óráig elbúslako- dott négy-öt korsó sör mel­lett. Aztán ellopott egy ke­rékpárt. kicsit — indítva- \ nyózta. ^ Es játszottak. Elő- ^ szőr máriást, majd § durákot. Azután Pál ^ javaslatára húszon- ^ egyezni kezdtek. Gyorsan peregtek a | kártyalapok. Az asz- szonyka is egész be- S lemelegedett, és ki- § tartóan mellé szegő- $ dött a szerencse. ^ Úgyhogy nemsokára ^ hozzá vándorolt Pál ^ minden forintja, me- ^ lyeket a túlórázásból ^ és a privát munkák- 5 ból kapart össze. A végén az asszony \ 47 forint nyereséget \ számolt össze, s jó- $ kedvűén jegyezte | meg: — Nem is olyan § rossz szórakozás a § kártyázás. Persze, ha vesztett ^ volna... ^ (köp a) * Fehér Pál és fele­sége a múlt télen szépen eltervezték, hogy az idei télre te­levíziót vesznek. Ki is jelölték a helyét. A szoba sarkába te­szik a kis díszasztalt, melyet Pál még diák­korában lombfűrész- szel fabrikált. A terv megvolt, de a sors keze kegyet­lenül keresztülhúzta a számítást. A sok esőben átázott és ki­dőlt a kiskonyha ele­je, amelynek rendbe­hozása, anyag- és munkaköltsége egész nyári keresetüket felemésztette, s a vé­gén még összegyűj­tött pénzecskéjüket is ki kellett hozni a takarékból. így köszöntött rá­juk az ősz, televízió élkül. — Valamivel még­— A gépjavító állomás gon­dosan berendezkedett arra, hogy a termelőszövetkezetek teljes műszaki kiszolgálását vállalja, és arra is, hogy ugyancsak szerződéses köte­lezettséggel mindenféle gép­javítást jól és eredménye­sen elvégezzen — mondotta Gulyás Pál, a városi tanács mezőgazdasági osztályának géoesítési előadója. — A ceg­lédi járás több termelőszö­vetkezete kötött az üzem­mel szerződést a teljes műsza­ki kiszolgálásra és ugyan­ezt a szerződést kötötte meg a város öt termelőszövetke­zete is. Hegyezem a fülemet, mint­ha nem jól hallottam volna. — Jól értette! — nyugtat meg Gulyás Pál. Igen, csak öt termelőszö­vetkezet kötötte meg a szerződést. Egyetlen közös gazdaság ve­zetősége zárkózik el maika­csul azoktól a kétségtelen előnyöktől, amiket a tel­jes műszaki kiszolgálás biz­tosít. — A szerződéses gépjavítás esetén — amennyiben ezt a munkát a gépjavító állomás végzi el — a termelőszö­vetkezetek a felhasznált anya­gokat, alkatrészeket ötven­százalékos kedvezménnyel kapják. Hasonló a helyzet a javítási költségeknél, mert azoknak a telét az állam vál­lalja. — A gépek javítása a gépja­vító állomáson, jó kezekben van, nagy tapasztalattal ren­delkező szakemberek végzik el a gépek javítását. — A szóbanforgó termelő­szövetkezeteknek ugyan van műhelye. Véleményem sze­rint azonban a műhely fel­szerelése nem versenyezhet a gépjavító állomás műhe­lyeivel. És körülbelül ugyan­ezt mondhatom a szakember­ellátottságról is. — Határozott véleményem, hogy helyes lenne, ha a kö­zös gazdaság vezetősége ide­jében megfontolná a dolgot és sürgősen megkötné a szer­ződést a teljes műszaki ki­szolgálásra, de legalábbis a cseremotoros főjavításokra. ★ Nem volt nehéz ráakadni a szóbanforgó termelőszövet­kezetre. Fekete József, a Sza­badság Termelőszövetkezet elnöke türelmesen meghall­gat. Készségesein elismeri, hogy valóban nincs teljes műszaki kiszolgálásra szóló szerződésük. — Szó sincs arról, mintha géniavítóállomás-ellenesek len­nénk. Teljes elismerésem az üzem vezetőségének és an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom