Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

Nagy f-aljesítményű daráló és egyéb új gépek kerültek a Malomipari és Terményfor- galmi Vállalat takarmánykeverő üzemébe. Az öreg épület PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ötie'es propaganda? A vásárok korát éljük. A ta­vaszit követi a nyári, nem maradhat el természetesen az őszi és a téli vásár sem. Ami pedig mindennél fon­tosabb: lényeges árleszállí­tással. Harminc-negyven szá­zalékkal olcsóbban — har­sogják az öklömnyi betűk a kirakatok üvegei mögött, a plakátokon és az újságok keretes hirdetéseiben. IX. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1965. NOVEMBER 18, KEDD fi saoeialisíu brigád naponta hatezer kló lisztet csomagol VaSóstízjjos patifaa — Ssáa sstísaléhwn felül ... és ezen a héten meg­született a csuda. Az is szo­katlan dolog, hogy az or­szágban egyedül Cegléden van a soha vissza nem térő alkalomnak tekinthető alu­míniumvásár. Mondom, ez is csoda, mert más vásárokkal ellentétben, amiket országo­san rendez a kereskedelem, a nagyszabású alumíniumvá­sár helyi specialitás. (Azaz: ceglédi már ez is.) És ami még ennél is érde­kesebb. A vasbolt előtt kife­szített hófehér vásznon ámul- va olvashatjuk a felírást: Nagy alumíniumvásár, 0 szá­zalékos árengedmény. berendezéseit is korszerűsítették Jakab Zoltán felvétele Előző városné­ző sétáink alkal­mával főleg azo­kat a jelensége­ket vizsgáltuk, melyeknek meg­oldása fizikai be­avatkozásra vár. Mostani sétánk során az embere­ket figyeljük meg, lám, hogyan viselkednek az utcán... Van ab­ban is javítani való! S főként nem kell hozzá pénzügyi fede­zet, megszünteté­séhez még fizikai munkát sem kell végezni. Az emberek érdeklődése kí­séri az építkezé­seket. Sokszor látni olyanokat, akik megállnak a Rákóczi út és a Jókai út sarkán folyó építkezés előtt. Szemre is szép és haszná­latra is jó laká­sok készülnek itt. Legtöbben a gé­Emberek az utcán pék munkáját csodálják meg és közben — kény­telen-kelletlen — felháborodnak az ott dolgozó mun­kások magatartá­sán. A panaszok arra késztettek bennünket is, hogy meggyőződ­jünk azok valódi­ságáról. Éppen csopor­tosan igyekeztek hazafelé a gim­nazista lányok. Az építőmunlzá- sok közül valaki gúnyos megjegy­zést tesz! Követi példáját a má-‘ sik, majd egy egész kórus zúg, röhög és nyom­dafestéket nem tűrő sértegetés­sel illetik az el­menőket. A kislá­nyok elmesélték, hogy társaik kö­zül sokan kerülő­vel a Kossuth Fe­renc utcán át mennek haza, mert el akarják kerülni az építő­munkások sérte­gető megjegyzé­seit. Felnőttek, a környék lakói is arról panaszkod­nak, hogy a teli torokból dübörgő ocsmány károm­kodás minden­napos jelenség. Hinni szeret­nék, hogy rövi­desen megválto­zik ez a helyzet. Ha az építkezés vezetői nagyszerű teljesítmények el­érésére tudják ösz­tökélni az ott dol­gozó munkásokat, bizonyára, el , tudják majd ét-' ni azt is, hogy a járókelőkkel szembeni maga­tartásuk, beszéd­modoruk is meg­változzék. (—sor) Warrenné mestersége című négyíelvonásos szín­művével kezdte az idei kul- túrházi bérletes előadássoro­zatot az Állami Déryné Szín­ház. G. B. Shaw színdarabja szép számú közönséget von- zott a szombat esti előadás­ra. A bérlettulajdonosokon kívül sokan vásároltak je­gyet erre az előadásra. Különösen a Warrennét alakító Czéh Gitta, Jászai- díjas művésznő színvonalas, árnyalatokban gazdag játéka és Patassy Tibor Jászai-dí- jas Shaw színműveinek fa­nyar angol humorát jól meg­jelenítő előadásmódja nyerte meg a közönség tetszését. A darab fiatal rendezője, Petrik József, elérte célját. A rendezésében bemutatott színmű szórakoztató funkció­ján túl leleplezi és elítéli egy romlott társadalom ha­zug erkölcsét. A művelődési ház első ren­dezvénye jól sikerült. Kö­vesse hasonló érdeklődés és siker a még hátralevő ha­tot is! <t.) Reggel fél hét. Szálisznyó László, a Körösi úti malom csoportvezetője, kalauzol vé­gig az üzem udvarán. Köz­ben a csomagolóbrigádról beszél, amely nemcsak a vá­ros ellátására „szereli ki” a nullás és rétsslisztet, búza­darát, hanem a fái megyébe is eljutnak azok a kilós és kátkilós csomagok, amiket fürge kézzel a négytagú bri­gád asszonyai készítenek el. A „kiszerelő” helyiség — ahogy mondani szokták — valóságos patika. Én ezután szívesen mondom majd így: olyan tiszta, mint a malom csomagolója. Pedáns rend. A zsákok gon- j dósán egymásra igazítva. A brigádtagok hófehér kö- ! panyban, patyolattiszta ken­dővel a fejükön. — Ne tessék ezen csodál­kozni — mosolyog Danyi Zol­tánná, a brigád vezetője. — Április negyedikén tett fel­ajánlásunknak egyik lénye­ges vállalása a példás tiszta­ság. — Egy- és kétkilós cso­magokba hétezer kiló lisztet csomagolunk egy nap alatt. — öt évvel ezelőtt még emelgettük a nyolcvanötkilós zsákokat — mondja Danyiné. -á Ma már a liszt közvetlen csatornán jön a malomból és a brigádtagok egyedül a cso­magolással foglalkoznak. — S a „szocialista” cím? — Április negyedikén tet­tük meg vállalásainkat. A terv túlteljesítése, ragyogó tisztaság a csomagolóban, fe­gyelem a mindennapi munká­ban — késés, igazolatlan mu­lasztás nélkül, közös részvé­tel az oktatásban és együttes szórakozás. — Eredmény? — A termeléssel rendben j vagyunk. I Minden hónapban száz százalékon felül teljesít­jük a tervet. Üzemiünket gyakran ellenőrzi a városi tanács egészségügyi osztálya. Soha nem volt kifo­gás a tisztaság és rend te­A Szabadság térről Kecske­mét felé induló autóbuszok az Űjárokig nem állnak meg. Pedig a kétkilométeres sza­kaszon bőven akadna felszál­ló. Ugyanez a helyzet ellen­irányból. Aki Nagykőrösről vagy Kecskemétről utazik Ceglédre, csak az említett két helyen szállhat le. Pedig az Űjároktól a Szabadság tőrig terjedő szakaszon bőven akadna leszálló. Mivel az autóbusz van az utasokért, ennek kifejezésre kellene jutnia még az ilyen „csekélységben” is. Semmi értelme nincs annak, hogy a város délnyugati részéről a Bocskay utca felől, a Déli út­ról az utazni szándékozók vagy érkezők legyalogoljanak Ne törölgesse egyetlen ked­ves olvasónk se a szemét. Mert helyesen olvasta. Ez a vásár nullszázalékos árengedményt ígér. A pontosság kedvéért — mint értesültünk — har­minc százalék körüli az ár­engedmény, csak a „betűraj­zoló” lehagyta a 3-ast. Vagy talán reklámötletességnek szánta? — ceglédi speciali­tásnak? (-i) a város közepére, illetve végére. A két megálló között tdhát létesíteni kellene még egy megállót, s ezt az utasok kö­szönettel és elismeréssel fo­gadnák. Azt is vegyük figyelembe, hogy a Körösi út fele táján — a két mostani megálló között — van a Május 1 Ruhagyár. Nem is okozna különösebb gondot a megálló elhelyezése, hiszen a Május 1 Ruhagyár előtt napnál is világosabban láthatjuk a MÁVAUT-meg- álló táblát. Igaz, hogy az a helyi járatnak szól. De nem ' lesz abból különösebb hiba, ha az utasok kényelme érde­kében a távolsági autóbu­szok is megállnak. Csak egy percre! KÖLCSÖNZÉSI SZÜNET A járási könyvtár vezető­sége értesíti olvasóit, hogy november 17-től december 8-ig — tatarczási munkák miatt a kölcsönzés szünetel. SPORT BIZTOS MAR A BAJNOKSÁG! Tanácstagok beszámolója Ma: Száraz György, a 26-os pénteken (19-én): Boros körzet tanácstagja délután 6 Janos> a 9-es körzet tanács­, , ...................................... tagja délután 6 órakor a o rakor a Széchényi úti isko.a- Széchenyi úti iskolában ta- ban, nácstagi beszámolót tart. Ceglédi Vasutas— Kőbányai Lombik 3:1 (0:0) A bajnokságot bebiztosító mérkőzésre a ceglédi csapat a következő összeállításban állt fel: Hamza — Cseh, Oláh, Császár — Csontos, Laborcz — Csurgai, Kökény, Józsa, Pin­tér, Darázs. Mély talajú, agyagos edző­pályán fogadták csapatunkat a vendégek, de sem a pálya, sem játékuk nem tudta megakadá­lyozni csapatunk klasszisfö­lényének kibontakozását. Nyo­masztó ceglédi fölény jegyé­ben telt el az első félidő, amelyben nem is annyira a kőbányaiak, mint inkább a határtalan balszerencse volt csapatunk ellenfele. Kitűnő iramot diktálva, a gólhelyze­tek egész sorát dolgozták ki formás támadásaikkal a ceg­lédi fiúk, mégsem sikerült az első félidőben gólt elérniük. Szünet után sem csökkent az iram, s az állandó támadá­soknak végre a hatvanadik percben gól lett az eredmé­nye. Pintér remek elfutás után középre gurított, a jó tempó­ban érkezett Kökény védhe- tetlenül bombázott a léc alá. A 66-ik percben már a 2. gól is a hálóban táncolt. Csontos —Kökény adogatás után Pin­tért ugratja ki Kökény s a balösszekötő már ezúttal nem hibázott. 2:0. A 75-ik percben Csurgai lövi 3. gólunkat, ne­héz szögből, majd védelmünk a 80-ik percben — az utóbbi idők könnyelműségeihez hí­ven — összehozta a vendéglá­tók becsületgólját; amelyben elsősorban Oláh és Hamza a ludas. 3:1. A ceglédi csapat megérde­melt győzelméhez külön öröm a lendületes jó játék, amely- lyel a fiúk végleg bebiztosí­tották a bajnokságot. Ezúttal Császárt dicsérhetjük az első helyen. Kitűnően lépett köz­be, nyugodtan, de határozot­tan, szinte hibátlanul játszott. Utána Kökény következik. Ö volt a csapat lendítő kereke, akit ezenkívül önzetlen játé­káért is meg kell dicsérnünk. Csontostól indult el a leg­több támadás, de jó volt a csa­pat többi tagja is. Végül is az első félidő hibasorozatát a bajnokságot biztosító győze­lem után a ceglédi sportked­velők szívesen megbocsátják. V. ASZTALITENISZ Ceglédi Vasutas SE— Kőbányai Textil 16:4 Az asztalitenisz NB II-ben tovább folynak az izgalmas mérkőzések. Vasárnap a Ceg­lédi Vasutas SE NB Il-es fér­ficsapata nagyszerű küzdelem­ben fektette kétvállra a Kő­bányai Textil jó képességű csapatát. Játékosaink jó for­mában voltak és ha G. Bíró­nak jobban jön ki a lépés, a győzelem nagyobb arányú is lehetett volna. Győztek: Ger- gye 4 győzelem, Farkas 4, Nyíri 3, G. Bíró 2. Párosban > G. Bíró—Farkas 2 és Gergye— Nyíri 1 győzelem. A győzelem ilyen arányban is megérde­melt volt. ÖKÖLVÍVÁS Ceglédi Vasutas SE—Debre­ceni Görgőscsapágy Gyár 20:0. Svábbál Bercelen A Ceglédi Vasutas SE öklö­zöl utolsó mérkőzésükre akar­tak indulni Debrecenbe. Na­gyon készültek erre az össze­csapásra. A mérkőzés — saj­nos — elmaradt. — A teljes gárdával indul­tak volna Debrecenbe. Játé­kosaink most jó formában vannak és szép, izgalmas küz­delemre számítottunk — saj­nos, hogy elmaradt. Pénteken este táviratban értesítettek a debreceniek, hogy nem tudnak kiállni és így el sem utaztunk. A szabályok értelmében mi kaptuk meg a 20 pontot — mondta Dávid Ferenc edző. TEKE A megyei bajnokságban a Ceglédi Postás szép győzelmet aratott a Ceglédi Bányász fö­lött. A helyi rangadón megér­demelt 6:2-ős Postás győze­lem született. Győztek: Mono- ri, Sárik, Veres és Halász. Hálás köszönetét mondunk roko­nainknak, ismerőseinknek, jó szomszédainknak, akiit szeretett jó édesanyánk, nagyanyánk és dédnagyanyank, özv. Maima Ja- nosné szül. Miskolczi Julianna te­metésén megjelentek, részvétüket nyilvánították, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, akik szeretett jó férjem, édesapám és testvérem, Palotai András temeté­sén megjelentek, részvétükkel fáj­dalmunkban osztoztak, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. özv. Palotai Andrásné és családja Hálás köszönelünket fejezzük ki mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, szomszédoknak és volt munkatársainak, akik szere­tett jó testvérünk, Békefi Bauer Béla temetésén megjelentek, rész­vétüket nyilvánították, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. A gyászoló testvérek Köszönetnyilvánítás. Hálás kö­szönetét mondunk mindazoknak, akik drága jó édesanyánk, özv. Bicskei Mihályné G. Farkas Ka- rolin temetésén megjelentek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek és részvétükkel bánatunkban osztoz­tak. A gyászoló család Az utasok érdekében javasoljuk a MÁVAUT-nak lényt és a keményített négy-öt szoknyát, melynek suhogása kellemes izgalomba hozza a férfiembert. Míg vígan forogtak a táncos párok, dr. Karsainé a táncok lelkes betanítója és Károly Mihály, a művelődési ház igazga­tója elmondta, milyen terveik vannak népi együttesükkel. A járási tanács művelődési osztályával együttműködve szeret­nék a népi tánccsoport, színjátszók, népi díszítőszakkör össze­fogásával felkutatni a község lakodalmi hagyományait. Jövőre összeállítják és bemutatják a „berceli lakodalmast”. Addig sok-sok gyűjtőmunka: táncoslábú fiatalok, régi időkre emlékező öregek segítségével megfelelő zene, rig­musok, ősi táncok felkutatása és csokorbaszedése vár rájuk. Szakemberek segítségére is számíthatnak, így remélhető, hogy esztendőre már a járás több művelődési házának színpadán bemutathatják szépnek ígérkező műsorukat. Beszélgetés közben a parkettás nagyteremben, fénycsö­vek világánál folyt tovább a mulatság. Egyszer csak meglát­tam a táncolok között egy népviseletbe öltözött csinos leányt, szépen lakkozott körmökkel. így párosulnak az egykori ha­gyományok napjaink szokásával. — Láttam kisiskolás leány­kát is, amint komolykodva táncolt — ö is népviseletbe öltözve — egy fiatalemberrel. Tizenegy órakor, a tánc szünetében, a régi sváb népi öltö­zetből rögtönöztek bemutatót. Utána még jó ideig zajlott a mulatság, egészen hajnali kettőig. Amikor a háromszáznál is több vendég elindult hazafelé, s magam is kijöttem a teli „táncpalotából”, kint csípős szél és pislogó fényekben hajladozó csupasz ágak árnyai fogadtak. A lépések zaját felfogta. a gyalogút felázott földje. Az út szé-: lén vékony hó szalagja csillogott. Távolról vonat kattogó zaját; hozta a szél. Tamasi Tamás A falu szétszórt utcai lámpáinak fénytükrében sűrűn hulló daraszemek csillogtak. Az útra a fák gallyainak kusza ábráit vetítette a fény. Itt is, ott is bálozók haladtak, legtöbben a szokásos hármasban: nagylány, mama és a legény. A művelő­dési ház fénycsöveinek kékes sávjai kibuktak a műút beton­jára, s villogva köszöntötték az érkezőt. Ezen a vasárnapon régi hagyomány felelevenedésének ta­núi voltak a ceglédberceli művelődési ház vendégei. Nem sok­kal hét óra után az erre az alkalomra verbuvált helyi fúvós- zenekar hangjára népviseletbe öltözött kilenc pár kezdett a nyitótánchoz, több száz érdeklődőtől körülvéve. Svábbált tartottak a berceliek. Bár a fiatalok nem hord­ják már a gondosan szekrényekben tartott egykori viselet da­rabjait, erre az estére mégis felöltötték szüleik, nagyszüleik régi, ünneplő ruháját. Piros virággal ékesített fekete kalapban, fekete mellény­ben, nadrágban, csizmában ropták a még ma is élő népi táncot a színes öltözetű, sokszoknyás lányokkal. Amint az idősebb közönség gusztálgatta a táncolókat, ilyen elismerést hallot­tam: — Valamikor mi is így csináltuk! -j- szólt egy bácsika bólogató párjához. Azután táncba ízeledtek a hagyományt még minden­napjainkban őrző idősebbek is. A régi svábnóták zenéjére folyt a tánc. A valcer lágy dallama keltett szelíd hangulatot. A szünetekben pihegő lányok keresték a hűsítő friss le­vegőt. Szokatlan volt nekik ez az öltözet. A pesti technikumba járók csak erre az alkalomra vették fel a szorosan simuló mel­kintetében sem. A többi vál­lalásban sem maradunk le. — Elnyerjük mi a címet is — mondják a fehér kabátos, paityolatkendőis asszonyok. (—ssii!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom