Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-16 / 270. szám
1965. NOVEMBER 16, KEDD •ütni , y 3 Az ikrek közül az egyik Egy tálca — egy mázsa Másfél hónapig paprika Milyen is a tormapor? Az ötnegyedes üvegekbe is almabefőtt kerül, ötven-ötven- öt vagonnyit készítenek, kizárólag exportra Nagykőrösi újdonság —, a szilvalé. A jól bevált és megszeretett őszi-, sárgabarack- és birslé következő testvéreként a szilvalé is az eszpresszók, bisztrók polcaira kerül nemsokára (Foto: Gábor) ^ Ládák az udvaron, hordók: ^ zöldségfélék kevert illata, ^olykor mindent elnyom a ^ hagyma Bzaga. Szűk a hely, ^ a valamikori telepecske ter- J melésben üzemmé nőtt, kö- 3 rülményeiben még telepacs- > ke maradt. Nem könnyű mun- ■; ka, s bizonytalan is: szezon- 1 kor soha nincs elegendő em- :> bér, szezon után a törzsgáx- da munkával való ellátása sem kis feladat. Hiába, ez az 5 élelmiszeripar, s az általános S gondokból kijut a Pest me- •; gyei Szesz- és Szikvízipari § Vállalat ceglédi gyáregységé- ;> nek is. í „Találok valamit., $ ^ Itt, ahol jórészt csak hóna- S pókban mérik az üzemhez va- ■$ ló tartozást,' öregnek számít. 51962 júliusában jött, felvételt 1 hirdettek, nyolc éve nem dol- gozott — a ma már negye- ^ dikes kisfiú, s a harmadikos kislány volt az „oka"’ — je- § lentkezett: — Találok vala- ^ mit, ezzel jöttem, mit tagadig jam. Meg azzal is, ha nem ^ üt be, továbbáUak. Azután — jí itt maradtam. i; Karcsú, szőke fliatalasz- § szony, Nagy Petemének hív- ják, ma már szárítógép-keze- ^ lő. Amikor érdeklődtem, hol ^ találom, úgy válaszoltak: — ^ Az ikreket keresi? A testvé- ^ re is itt dolgozik — kérdem ^ most. Nevet, tiltakozik: — 3 Nem, dehogy. Csak annyira 3 összeszoktunk a társammal — ^ ketten kezeljük az egy blokk- \ ba tartozó két gépet. — Ványi S* B. József névéi, hogy ikreknek ^ csúfolnak bennünket. ^ Zöldség: hagyma, paprika, S zeller, torma — ki tudja, mi í minden megy át a kezük 3 alatt. Magam, nemigen ra- ^ jongva a zöldségért, de fő- ^ ként a szárítattért, megle- § pődve hallom, mit s hogyan ^készítenek itt. A gyárvezető, ^ Fehérvári János szavait most ■5 Nagy né is megerősíti: —Meg- ^ kóstolhatja nyugodtan, ftno- í mák. $ — Maga már próbálta? § — Persze. Amikor például \ torma-port készítettünk, el- § mentünk az üzletbe, venni, ^ milyen is? Jó volt. | A szárított zöldség zöme |külföldre kerül: keresett cikk, ^gondolom, jobban is ismerik, ^ mint a hazai piacon. Az ik- ^ rek most már másfél hómap- ^ ja csak paprikát szárítanak. — Nincs paprikamórgezésük? j — Nem baj az, ha sokáig j tart egy-egy zöldféle. Van, j amikor műszakon belül is i mást és mást kell szárítanunk, akkor igencsak kapkodhat az ember. Harminchatból — öt Szeretik: csendes, szerény, szorgalmas. Idénymunkásként került ide, ma egyike az üzem támaszainak, gépkezelő. Figyeli a szárítógépbe áramló gőzt, vezeti a naplót, mikor mit terítettek fel. Teljesítménybérben dolgoznak, minden cikk másként fizet: havonta 1200—1300 forintot visznek haza. Nem könnyű munka! Az előkészítőktől hozzájuk került anyagot ők öntik fel, terítik, szárítják, leszedik. Hagymáiból például műszakomként 36 mázsa a norma — nyersen — s ez öt mázsára szárad össze. Egy tálcára — egy század katona körülüihebné — egy mázsa szárítandó zöldféle fér, s egy gépen tíz tálca van. Az ikrek remekül összedolgoznak, nincs felesleges mozdulat, szavak nélkül is megértik egymást. — Még nem kozmáltak oda semmit? — Még osak az kellene. Persze, ha nem figyelünk, s több gőzt kap, akkor megpörlcölő- dik. Selejt — mintha odahaza tényleg odakozmálna valamit az ember. Csakhogy az a maga bosszúsága, ezért meg az üzem fizet. Hát inkább figyelünk . .. A szakmányvezető és az üzemvezető jelentik a főnökséget: azt mondják, az ikreket szinte észre sem veszik. Mármint azért, mert semmi gond, baj velük. Nagy szó ez ott, ahol igen sokszor két-kézzel kapnak azután, aki jelentkezik — a munka jellegéből adódóan nem olyan a szervezettség, mint például egy vasipari üzemben. Pedig itt is szükség van a gondosságra, a felelősségérzetre: három műszakban dolgoznak, s folyamatosan, azaz vasárnap is. Nincs megállás, a műszakok tele gépet vesznek át a másiktól, ha azok eltoltak volna valamit... Szerencsére, a Nagynék, Vá- nyinék — akikből mind több van, mert céltudatosan foglalkoznak az emberekkel — biztos támaszt jelentenek. Télen gyalog Vetés idején a tszcs-ben már erre nem hivatkozhatnak ... A szomszéd tsz traktorokat adott kölcsön... De szükség van a lovakra is... Mindenki tudja, hol a kijelölt területe... Azok is, akik, mikor gyárba mentek, megígérték, hogy felszántanak ... Valaki: — Jó volna egy traktor. Öt helyről jön támogató hang. Az agronómus: — Tudják, hogy az állam akkor ad csak hitelt, ha van fedezet a bankban. De nekünk még arra sem volt fedezetünk, hogy a gépállomással szántassuk a földet. Ágics Illés, középkorú gazda: — Már angóranyulakra is lelhet kapni kölcsönt. A többiek nem viccelnek. Olyan izgalommal beszélnek a traktorról, mint ahogy régen egy parasztcsalád tervezhette, hogyan kéne lovat venni. Pillanatokra család lesznek. Hogy aztán lecsillapodva, visszakanyarodjanak a vetéshez. Kis öregember lép ki az első sorból. Meghajol a gyűlés előtt, meglengeti a sapkáját. — Köszönök mindent. Engem itt többé nem láttok. Szedelődzködnek. ★ — Hirtelen ember az elnök- helyettes. Holnapra elfelejti a haragját — mondták róla. Amikor rányitom az ajtót Kunczer Istvánra, ráncosán, kíváncsian hunyorog rám. — Miért hagyta ott a gyűlést? — Nem megy itt semmi. Az utolsó pillanatban tartották a gyűlést is. Meg volt beszél— Jókor jött — mondja a tököli tanácselnökhelyettes az elmúlt hetekben, mikor ott jártam. — Mára hívtuk egybe a fogatosokat. Minden ősszel tartunk ilyen gyűlést. — Mekkora a szántásra kerülő terület? — A Petőfi — termelőszövetkezeti csoport. Tehát a közös föld mintegy negyven százalékát kell bevetni. Két- százkilencven hold búzát, háromszáz hold rozsot, meg árpát is. Csak a kilencven hold árpa van meg eddig, mert az takarmánynak megy. Ez érdekli mindegyiket, az egyéni! Nézzen ki az ablakon, ott az egyik vezető. Az is arra gondol, mit visz haza! — Az ablak kivágásában elkocog kukoricával rakott szekérrel egy lovacska. Férfi a bakon, mellette a felesége, de még a kukorica púpján is ül egy fejkendős öregasszony. — Így marad ez, míg tsz nem lesz a tszcs — és becsukja az ablakot a tanácselnökhelyettes —, addig tíz holdakban gondolkodnak. Két esztendeje kétszáz ember kilépési kérelmet írt. Kérdeztem, komolyan gondolták-e? Azt felelték, csak megpróbálták. A szomszéd szoba lassan megtelik. Nénikék az egyik oldalon — mert a legtöbb családban az asszony lett a tag — kö- tényes, 60—70 .éves férfiak a másikon. Mint a templomban. Rácul beszélnek egymás között. Szemben velük az asztalnál a tanácselnökhelyettes, a tszcs elnöke és az agronómus. Dühös, rövid mondatokban szól a tszcs elnöke: — Az árvíz gátolt... Most ve, hogy szóbahozzuk a 100 holdas mozgalmat, mégsem beszélt róla senki... — István bátyám már elvetett? — El. Megtudom, hogy búza 2,5 mázsa terem általában. — A maga földjén régen mennyi termett? — Tizenöt-tizenhat mázsa holdanként. A föld hízik, mint a gyerek, ha ápolják. Különben elbitangol. Régen mindenki háromszor szántott. Most egyszer. — Hogy lehetne ezen segíteni? — Mondtam már. Meg kell szervezni a százholdas mozgalmat ... Tizen-tizenöten lennénk egy brigádban. S minden évben ugyanazt a földet művelnénk ... Ami teremne rajta, abból megfizetnénk az adót, a többi maradna a mienk ... Az én csoportom már meg is lenne. Magam választottam ki a tagokat. Azok közül, akik akarnak és szeretnek dolgozni. Utánam jön a kapuba. — Még traktorra is összeadnánk a pénzt. Ha látom a hasznát?! ötezer forintért vettem az idén is trágyát az almásomhoz. ★ A kocsma most betölti a görög agórák szerepét. Itt találkozom ismét Ágics Illéssel, a Petőfinek talán a legfiatalabb tagjával — megtermett, középkorú rác. — Régen mivel foglalkoztak? — Leginkább szőlővel, gyümölccsel. — Nem kellene erre a hagyományos agrokultúrára biztatni a Petőfit? Jó példát nyújt a szomszéd szigetszent- miklósi tszcs bolgárkertészete ... — Sokba kerül a telepítés. Nyolcvan hold legelőt akartunk szőlővé tenni, de nem volt elég pénzünk. De nemcsak a pénzen múlik, hogy megbukik itt minden. Kaptunk egy Mannesmann-féle öntözőberendezést. Nem vállalkozott senki a kezelésére, leadtuk a szomszéd tsz-nek. Pedig itt régen is öntöztek, hiszen csak be kellett dugni a Dunába a csövet... A közös lelkesedés hiányzik. Mindenki a sajátjával törődik, abból gazdagszik. Én is azon gondolkodom, hogyan kaphatnám meg a tizenötezer forintos állami kölcsönt. — Maga mint áll a vetéssel? — Megcsináltam. A többiek... Furulyázzak nekik, hogy jöjjenek a földekre? Pedig jó lenne valami varázsszert kitalálni, mert így mindany- nyian több adót fizetünk a búzaföldre, mint amennyi gabonát kapunk. — Nem lenne jó varázsszer a százholdas brigád? — Talán. Csak ne úgy alakuljon, hogy a gazdagabbak szövetkeznek, a többi meg ott marad ló, szerszám nélkül. — Ki a legokosabb ember a tszcs-ben? — Itt mindenki a legokosabb. — Mégis? — Menjen a Fimigel Józsefhez. ★ Futtatott, oszlopos ház. A gazda fia — mutatja a présnél a cefrét. — Ennyi termett. Soha ilyen kevés, öreg már a szőlő. — Nem telepítenek? Az. apja kiszól a házból. — öreg vagyok én, nem látnám annak a hasznát. A fiam meg már elhagyja a földet Az autógyárban dolgozik. Hellyel kínál a konyhában Fimigel József. Ingujjban, kalapban, szikáran ül az asztal mellett. A násza, aki a kályhát támasztja, bőbeszédűbb, mint ő, belekezdene a mondókájába földről, vetésről, a régi meg az új dolgokról. De leintik. — Nyugalom. Fimigel József a gazda. — ön újságba ir, tanult ember, talán érti is a dolgát. Én meg a magam dolgát értem. Amit a földnek adok, azt tizenöt év múlva hozza visz- sza. De, ha én most adok is a földnek, tizenöt év múlva másoknak terem. Mert minden évben máshol jelölik ki az egyéni földet. — Azért, ahogy szétnézek itt, úgy látom, termett maguknak is. — Termett. Televízió, új bútor. Régen az volt a fontos, hogy még egy holdat szerezzek. Nyáron háromkor keltem. Mert itt nem lehet nyolc órát dolgozni. Most reggel nyolckor — megpöccinti a kalapját — befogok. Egyfelől jó, másfelől nem. Az istállóban kövér, lecsutakolt kanca. A sarokban néhány baromfi gubbaszt. — Csikó lesz majd? — Nem lehet, így sem elég a szalma. A kör bezárult. ★ Várnak rám az autóbusznál. Megismerem, Kunzer István az. — Szóval, jó lenne megcsinálni a brigádokat. Traktort is vennénk. Ha erre jár. keressen fel ismét. Talán addigra több jót talál. Padányi Anna A két gyerek napköziben, férje a város túlsó felén, a KGV-nél dolgozik, kotrógépszerelő. Három műszak, vasárnap is munka — persze, szabadnap érte — nyáron kerékpáron, télen gyalog. Fél órára lakik az üzemtől: hóban, hideg szélben nem könnyű. — Megszokja az ember. Eleinte itt is mozgattam az orrom, de nagy konyhába cseppentem. Most már észre sem veszem. Az otthoni életünket is addig igazgattuk, míg nem kellett idegeskednem. Mert csak akkor tud nyugodtan dolgozni az ember. Elégedett a sorsával? Azt mondja — igen. Sokszor kapott jutalmat, de arra büszke, hogy amikor új gépeket kaptak Bulgáriából, ő is egyike volt azoknak, akik betanították a gépkezelőket. És arról beszél, mennyire fontos, milyen társa van az embernek. Mert ha jó a társ. rögtön kedvvel indul munkába az ember. — Én szerencsés vagyok, két éve dolgozunk együtt, de még csak pici tüske se került, ami felsértette volna a bőrünket. Gőzt ereszt, a naplóba jegyez, tisztítják, mossák a gépet, újból felöntés, terítés, megint gőz, újabb tálca, mázsák, hajladozás, délelőtt, délután, éjjel — mikor milyen műszakban vannak. Egyhangú? Bizonyára van benne egyhangúság is, de könnyebben elviselhetővé teszi sok minden. A jó kolléga, a megbecsülés, az igyekezet, s a tudat, hogy minden poszton állni kell valakinek. Nagy Pé- terné munkakönyvében pedig csak az szerepel: segédmunkás! Dehát címért dolgozik az ember? Azaz, van olyan cím, amiért érdemes. Ezért vette át pirosra gyűlt arccal Nagy Petemé segédmunkás a november 7-i ünnepségen a kiváló dolgozó oklevelet... Mészáros Ottó ÚJABB INTÉZKEDÉS A FÖLDHASZNOSÍTÁSRÓL A kormány rendeletet hozott egyes erdőkerületek felülvizsgálatáról és szántóföldi művelésbe való bevonásáról. A rendelet tulajdonképpen az 1961. évi földtörvény kiterjesztését, s annak szélesebb körű megvalósítását jelenti. Kimondja, hogy azokat a 15 százaléknál nem nagyobb lejtésű területen telepített és az 1990. évi vágáséretté váló erdőket, amelyeknek a területe mezőgazdasági nagyüzemi művelésre tartósan alkalmas — kivéve a véderdőket és a különleges rendeltetésű erdőket — faállományuk kitermelése után folyamatosan szántóföldi művelésre kell átadni. A szóban forgó erdők nagy többségét a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején, a tömeges földfe!aiárilá- so-k ideién telepítették. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya legkésőbb 1968. december l-ig vizsgálja felül ezeket a területeket és jelöli ki a szántóföldi művelésbe vonható részeket. Noha a rendelet értelmében a jelenlegi erdők egy kis részén szántóföldet alakítanak ki, a földtörvény végrehritása során összességében mégsem csökken, sőt. növekszik az ország erdőállománya. Igazi télben — a műhideggyártásról Motor: nylonzacskóban Patikuskisasszonyok a frigidaire-ért A havas tájat nézve, s ; null körül játszó hőmérőt, j legjobb indulattal sem mond hatjuk, hogy ez nem tél. An nál érdekesebb, hogy a tél előzetesről jól fűtött helyiség ben azok beszélnek, akik maguk a hideggyártás első emberei. Ikladon, az Ipari Műszergyár ban hétfőn hivatalosan megkezdte termelését egy ú; üzem. A hűtőgépek hermeti kusan zárt kompresszoraiho: állítják elő a különleges« tiszta kezelést kívánó villany motorokat. Az üzemvezető kalauzol. — Már minden a helyén. Szűrt levegővel látjuk el a termeket, a műanyagborítási szalagokon három percenkén egy hellyel tovább indulnál az épülő motorok. A fiatal asszonyok, lányol hófehér köpenyben, kendőben krómozott lábú székeken ülnek — akár a patikuskisasz- szonyok. — Még szokatlan. Kell né hány nap, hogy otthon érezzük magunkat. És a kezünk is olyan gyorsan járjon, mint £ régebbi munkahelyen. A kapu előtt kis teherautó áll, s várja a darabonként érkező, lehegesztett nylonzacs kóba csomagolt motorokat Por nem érhet hozzá, A szállítmány Egerbe indul. ahol összeszerelik a kompresszorral, s tovább postázzák a Jászberényi Hűtőszekrénygyárba. A termelési főnök ennyit mond — Szép üzem. Javarészt saját erőből épült. Több szállítópályán utazik az alkatrész a félig kész és lezárt motor Még ez idén hét és fél ezei írigidaire-be való és 900 hűtőpulthoz szolgáló hermetiku: motort szállítunk... Bár olyan telünk lenne hogy a most készülő jégszekrények téli vásárlói is rákényszerüljenek a mesterséges hidegre. T. ALMASZEZON
