Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
1965. OKTOBER 7, CSÜTÖRTÖK ‘K^Cú'íap 3 Ma: Virradattól szőlőszüret! ,W«r exportcikkünk! Győzedelmeskedett a Zineb, a Tiovit és a Karba mid—Kinek lesz sok bora Tápiő bicskén Tápióbicskén az utolsó hét napsugarai végleg beérlelték a szőlőt. Október 7. Ma a szüret első napja. A régi pincékben 24 öthektós kád és félfenekű kancahordó útra- készen várta a virradatot. Három vontató és egy tehergépkocsi szállítja majd benne a termést, a Borforgalmi Vállalat tápiószelei telepére. — Egyezer holdas területen szüretelünk. Napi 90 mázsa szőlőt adunk át a vállalatnak — mondja Szé- csi György, a tápióbicskei Április 4. Tsz főmezőgazdásza. — 878 mázsa szőlőre kötöttünk szerződést a magunk, még 700-ra külön a tagok nevében. A részes művelők a termés 70 százaléka fölött rendelkeznek. A közös művelésű szőlőtermés 75 százaléka a tsz-é. — Milyen az átlagtermés? — A részesek tervezett holdankénti 8 mázsája talán 6-ra sikerült. A tsz közös megművelésben levő 24 holdjáról — óvatosan — 10 mázsát remélhetünk. Illés József a szőlőtermesztő brigád vezetője a 24 hold közös szőlő gazdája: — Három szó a tervezettnél jobb termés titka: Zineb, Tiovit és Karbamid. A régi rézgálicos permetezés nem használt semmit. Az új permetezőszerek mentették meg a termést Az sem mindegy. hogy ezeket miképp adagoljuk. Nagyban függ az időjárástól. Az idén nyolcszor is permeteztünk. A szőlőtermelők jövedelmének egy harmad át a permetezők kapják. A részes szőlőtermelők is váltakozó eredményeket értek el. Drábik Illés szőlője az egyik legszebb a sok 'között, — Azt, hogy a fáradozásom megtérült a termésben, főleg a permetezésnek köszönhetem — mondja a gazda. Megvallom, a Zinebtől húzódoztam eleinte. De mégiscsak belevágtam. Akik nevettek rajtam, azoknak alig termett valami. — Nyolcszor permeteztünk a tavalyi háromhoz képest — mondja Bajusz Márton, aki 2 és fél hold szőlőt művel. 23 éves, tapasztalat áll mögötte. Tavalyelőtt első díjat nyert a megyében kadarjával. — Van-e titka a jó művelésnek? — Gondos munka, trágyázás és permetezés. Én is az új permetezőszereket hangsúlyozom, Dozvald János Múzeumbaráti kör alakul Visegrádon A visegrádi Mátyás király Mú,zeum a múzeumi hónap alkalmából „Múzeumbarátok külföldön jártak” címen rendez kiállítást, amely október 17-én nyílik. Bemutatásra kerülnek Bardon Alfréd jugoszláviai útirajzai. A Mátyás király Múzeumban októberben nyolc előadásra kerül sor, ezek közül az elsőt kedden tartották. Héjj Miklós Olaszország múzeumairól beszélt. A következő előadó dr. Voit Pál lesz, aki pénteken este ,,Bécs és Ausztria múzeumai és műemlékei” ícímen tart beszámolót. Megalakul e hónapban a visegrádi múzeumbaráti kör is. Alakuló ülésüket október 29-én tartják a Mátyás király művelődési otthonban. 240 éves tulipános láda A szigetszentmiklósi honismereti szakkör tagjai 30 tulipános ládát kutattak fel a községben. A legrégebbi festett ládát 1725-ben készítették. Tulajdonosa, Sz. Tóth Pál a szigetszentmiklósi múzeumnak ajándékozta. Jól vizsgázott Nagykőrösön és Tökölön az első magyar zöldségmanipuláló gépsor Hazai használatra „kicsinyíteni fogják..." Befejezte próbaüzemét a Mezőgép és Malomgép Fejlesztési Intézet tervei alapján a mosonmagyaróvári gépgyárban készült zöldségmanipuláló gépsor prototípusa. A kisebb méretű üzemnek is megfelelő gépsor 30 méter hosszú, berendezéseit csaknem 30 elektromotor hajtja, kiszolgálásához mintegy 50 ember munkájára van szükség. A kísérleti tapasztalatok szerint a gépsor óránként 50—60 mázsa zöldség teljes manipulálását látja el: kiválasztja a szennyeződést, majd megtisztítja, mossa, minőség szerint válogatja, méret szerint osztályozza és csomagolja az árut. A Nagykőrösi Állami Gazdaságban és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tököli tangazdaságában a két gépsor 50— 50 vagon paradicsomot és zöldpaprikát dolgozott fel. Munkájával az üzemeltetők meg voltak elégedve, de kiderült, hogy ezek a gépsorok túlságosan nagyok, a mi átlagos kertészeti üzemeinkben nem használhatók ki gazdaságosan. A hazai felhasználók részére ezért .,kicsinyíteni” fogják a bevált prototípust. De van már megrenGumikarika az Unipressnek Az idő, na meg a készüléket túlforrósító tulajdonosok jóvoltából a főző alsó gumikarikája viszonylag gyakran REGGEL Fotó: Kotroczó DCM: túl a félmillión októberben, december A Naszály felől kedvező híreket hoz a szél. A hegy tö- ] NEM PUSZTA MAR... 1044-ből az első emlék Tolbuchin parancsnoksága - Visszatérnek a faluba A könyvtár: az igen ,,, LEGYEN CSAK ZÁMOR Pusztazáimor egyutcás falu a Zámorheigy lábánál. Festői szépségű táj övezi, de a házak között a legkisebb eső is vigasztalan sártengert támaszt. Fény és árnyék. Ez a kettősség kíséri végig múltját, jelenét Százhatvan ház, hatszázkilencvenhét ember. Hetvenkilenc termelőszövetkezeti tag, százhatvan bejáró munkás. Egy élelmiszerüzlet, egy italbolt A moziban hetenként három előadás, kettő a felnőtteknek, egy a gyerekeknek. Közigazgatása mindössze két ember. Szalay Károly vb- elnök, Raskovics József tanácstitkár. Miniatűr világ. A magyar történelem során mégis az elsők között hallat magáról. Ezemegyven- négyben kelt oklevél szerint itt vakították meg Pétert, az ország második királyát. A következő írásos emlék azonban már hétszáz évvel későbben íródott. Ez azt tanúsítja, hogy Pusztazámor lakóinak száma mindössze huszonöt. Még a község birtokosa, Ment- ler Mihály sem lakik itt. Neve mégis fennmaradt. Ö építtette a zámorhegyi remeteséget Jeromos atya, ferencrendi szerzetesnek. Ez az egyetlen épület, amely a remeteségekből a mai napig is fennmaradt. Mögötte nyerskőből rakott, hengeres, zsindelytetős harangház, melynek harangját kétszáz esztendeje a pálos rendi Laci páter kongatta, mielőtt kolduló útjára indult volna a szomszédos községekbe. A páratlan értékű műemléképület cellái- közel másfél évszázada üresen állnak. Egy időben plébániatemplomot rendeztek be itt, de a második világháborúban az is elpusztult Ma már legfeljebb egy- egy kóborló ember húzza meg magát a málló falak között. A falu nem törődik vele. Éli a maga egyhangú, nagyobb események nélküli életét. — Esemény? Érdekesség? — ismétli a kérdést a falu tanácselnöke. — Az egy kezemen összeszámolhatom. Húsz esztendeje itt, pontosabban ebben az irodában volt Tolbuchin marsall parancsnoksága. Azután itt gyűléseaett a földosztó bizottság, amely Barcza Imre földbirtokos cselédei között osztotta fel a falu határát. Tizenöt esztendeje már, hogy megalakult a termelőszövetkezet. Tolbuchin marsall nevét vette fel. öt éve, hogy a kastélyt modern iskolává alakítottuk át... — A falu évi költségvetése ötvennégyezer forint — mondja a tanácstitkár. — Évek óta csak járdát építünk belőle. Mégis, alig látszik nyoma ... — Esemény talán az is — egészíti ki hosszú tűnődés után az elnök — hogy amíg Barcza uraság hatszáz holdról negyven vagon gabonát takarított be, az idén a szövetkezet százhetvenöt holdján termett majdnem ennyi. A falu ma sem gazdag. Mégis összehasonlíthatatlanul jobban élnek az emberek, mint húsz esztendővel ezelőtt. Az asszonyok átlagosan ezer- száz-ezerkétszáz forintot keresnek havonta a termelőszövetkezetben. A férfiak átlaga ezsmégyszáz forint. Még nem sok, de már biztos megélhetést jelent. ■— Ha lassan is, de jönnek vissza az emberek — fogalmazza meg a változást az elnök. — Ifjú Vas János, Takács János és mások is. Mert számoljunk csak. Ezemégy-ezerötszáz forintnál a városban sem keresnek meg többet. Az autóbuszbérlet havonta kétszáz forint. S ha ehhez hozzászámoljuk még a napi több, mint kétórás utazást... Azt hiszem, nincs benne semmi különös, ha eltöprengenek ezen. Orvosa még ma sincs a falunak. Hetenként kétszer Sóskútról jár át a doktor. Közkút mindössze kilenc. Az emberek többsége vácskával hordja a vizet. — Esküvő az idén csak egy volt. Kilenc hónap alatt — ezt a tanácstitkár jegyzi meg. — Válás tavaly volt utoljára. Gyerek hat-hét születik egy esztendőben ... Kulturális munka? Népművelés ? — Nagyon szeretnek olvasni az emberek — ez Csőri Gyula könyvtáros véleménye. — Háromszázhuszonnégy beiratkozott olvasónk van. Majdnem a falu fele! Három esztendeje még csak ötszáz- negyven könyvünk volt, ma 1844. Három éve tizenhat felnőtt olvasónk volt, a többi gyerek. Ma kilencven a beiratkozott gyerekolvaső, két- százharmincnégy pedig a felnőtt! Az idei fél esztendő alatt nyolcezerötszázas könyvforgalmat bonyolítottunk le. — A napokban megszólít az utcán Buzora Péter bácsi — meséli az elnök. — Ketven- esziendős is elmúlt már az öreg. Mondani kezdi, milyen könyvet olvasott legutóbb. Mondom neki, hogy amit mesél az az Űj Zrínyiász. Rámcsodálkozik. Hát maga is olvasta, elnök elvtárs? Ilyenek a mi embereink ... — A népművelés azért nem könnyű dolog — mondja később az iskolában Csigi Pál, az igazgató. — A könyvtár, az igen. Azt szeretik az emberek. Még az ismeret- terjesztő előadásokra is szívesen eljönnek. Az elkövetkező hónapokra négy egészségügyi és két irodalmi előadást tervezünk. Ez a két dolog került most az emberek érdeklődésének központjába. Másfajta kulturális munka azonban nagyon nehezen bontakozik ki. Persze, vannak ennek objektív okai is. Az iskola öt pedagógusa közül csak jómagam lakom itt, a többiek Pestről, Érdről utaznak ide reggelenként. Jól dolgoznak, de a népművelésben már kevesebbet számíthatunk rájuk. Ha pedagóguslakások épülnének, sok minden megváltozhatna... Százharminchat gyerek jár az iskolába. Első osztályos köztük tizenhárom. Esemény? Érdekesség? Akad azért itt is. Például az a kívánság, amelynek ma már egyre többen adnak hangot a faluban. Változtassák meg a község nevét. Régen nem pusztaság már Zámor. Töröljék hát a neve mellől a sivárság jelzőjét. Legyen a jövőben egyszerűen csak Zámor a falu neve. Prukner Pál vében és oldalában munkálkodó óriás, a DCM kitűnő egészségnek örvend, s szorgalmasan füstölnek kéményei. Ezt az igazgató-főmérnök újságolja. — Ezekben a hónapokban kellett felfrissíteni az egész művet és úgy gondoltuk, hogy eltart év végéig. — S több időbe telik? — Ellenkezőleg. Most már tudjuk, hogy kerek egy évnegyedet nyertünk! Ami summázva annyit tesz, hogy az idei nagyjavítást befejeztük! — Mit ér errefelé három hónap? — Elég sokat. Ha megpróbálom átváltani a minden embert közvetve vagy közvetlenül érintő cementhozamra, akkor ennyit mondhatok: a többlet 25—30 000 tonna! — Ez mind -nagyon szép, de mennyit produkált a Dunai Cement- és Mészmű napjainkig? — A jelzett nagy felújítási program ezer tennivalója között is elértük az 540 ezer tonnát! — Technikai újdonság? — Az első kemencénél új konstrukcióval próbálkoztunk. Két és fél hónapja szalad egyfolytában, s úgy néz ki, többet ér, tartósabb, az eredetinél. — Fan-e újság a Naszály oldalában? — Bányáink ontják az anyagot, de néhány hete az esők. felhőszakadások miatt csak kín-keservvel dolgozhattunk. Most minden rendben. Már azon gondolkozunk, tervezgetünk. hogy a nagy mű kapacitását, hogy tudjuk jelentősen növelni. t. delője a „nagy"-mák is: a kísérleti példány alapján a Szovjetunió 30 zöldségmanipuláló üzemet rendelt. í • I |A haszon kárral jár | ^ Rettenetes, hogy mit pusztí- k ^ tott a víz az idei nagy áradás x ^ során. Tahitótfalu házaiban 8 S ugyan alig tett valami kárt, § S de annál többet a határban. S Nem kímélt szántót, legelőt, s ^ málnást meg epreskertet sem S és sok helyen még mindig jó- s kora kiöntések borítják a föl- S S det, kisebb-nagyobb lassacskán § s apadó tavak. Ahol a tükrük ^ s csillog a vénasszonyok idei ká- ^ nikulájában, hát ott még most s § sem forgathatja meg az eke a S talajt. Nagy kár, bár termése S S is van ezeknek a sekély ten- § S gerszemeknek, még pedig ele- ^ S ven halak, pontyok, csukák, ^ kárászok, keszegek serege, hát s § ennyi haszon maradt az árvíz S ^ után. J ^ Persze a hal, amíg a vízben lubickol nem, csak ha a ser- S S penyő zsírjában vagy szép pi- ^ X ros lével teli bográcsban úsz- ^ x kál, akkor hasznos. Ehhez ^ azonban előbb ki kell emelni s ^ életeleméből, ami viszont hä- S lászati engedély nélkül szigo- S 5 rúan tilalmas dolog, bünteten- $ ^ dő cselekmény, orvhalászat. ^ 6 De micsoda vér csörgedez $ S annak az erében, akit a tila- ^ § lom visszatart, ha köröskörül « ^ a földeken visszamaradt vizek- sj § ben kínálgatja magát az ízes S S falat? Azt mondják, halászási § s láz tört ki Szentendre szige- ^ ^ tén, valóságos népmozgalom, § annyian jártak a nedves tilos- s ^ ba. Hírt kapott erről a buzga- s S lomról a Vízrendészeti Kapi- x s tányság és egy reggel elindult ^ N megkeresni az orvhalászokat, S Hetet talált mindössze Tahitót- S falu határában, valamennyien § ^ helybeli lakosok, köztük kettő s § még fiatalkorú. Négy egymás- S s tói távoli kiöntésbe négy há- S S lót merítettek. Még tizenkét ^ S méteres kerítőhálót is az egyik S alkalmi halászpár. Azt hajtó- § § gatták, ott találták a hálókat s az ideiglenes tavak mellett és s S a lelet vitte kísértésbe őket. S x Nem fogadták el védekezésü- ^ S két, azt szintén hiába erősít- S gették, hogy egy sem akadt a § § hálójúkba, nem is ellettek a s hal húsából. A szálka bizony S S mégis a torkukon akadt: most § X egyik kétszáz, másik három- § S száz forint bírságot fizethet, s S még a „talált** hálót is elko- § ^ hozták tőlük. K: Vagyis noha a kár haszon- S s nal jár, sokszor azért a ha- § ^ szonból is származik kár. v I ""*1 tönkremegy. Mi sem természetesebb, mint az ezt követő vásárlási, „hiánypótlási” szándék. Ám nem hiába mondják, hogy a jó szándék önmagában kevés. Nem kapni. De mit ígér ma a VASÉRT áruforgalmi osztálya? — Augusztus 31-e óta nem hiánycikk. — Érdekes, pedig magam is próbálkoztam mostanában ... — Kérem, van egy átka... Melegben, napfényben egy hónap alatt megpuhul. Ezért az üzletek nagyon keveset rendelnek. — Pest megye hol áll a listán? — Hát kérem ... Szentendre 100 . . . Abony 100 ... és így tovább ... Tehát panaszkodni nem kell — rendeljenek! fis mit mond a legnagyobb budapesti áruház, a Corvin? — Egy pillanat, megnézem... Ö leérem, sok van, nagyon is sok, 1000 darab. Ha kell, csak tessék átfáradni. így hát makulátlanul áll előttünk a hőn óhajtott, forrón használt gumikarika
