Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-08 / 237. szám

1965. OKTOBER 8. PÉNTEK rtat tlEGYEi sJÜúiap Beavatkozás, vagy segítség? Egy látogatás tapasztalatai Rossz a kapcsolat a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya és a dunaharaszti Ezüstkalász Ter­melőszövetkezet vezetői kö­zött. Az osztály vezetője és dolgozói, rendszeresen láto­gatják a közös gazdaságot, tanácsokat adnak a munka szervezésére. A szövetkezeti vezetők számára nem lesz „terhes” fez. Amint mond­ják, nincs szükség bábásko­dásra. Különösen kiéleződött ez az ellentét, most az őszi mezőgazdasági munkák idő­szakában, A szövetkezet *— amint a mezőgazdasági osz­tály vezetője állítja — lema­radt az őszi mezőgazdasági munkákkal. Október ötödi­kéig a 820 holdas rozs ve­téstervből, csupán 320 hol­dat teljesített az Ezüstkalász. A tervezett 140 hold őszi árpát elvetette, vetőszántása azonban alig van, mély­szántása pedig egyáltalán nincs. Félő, ha beköszönt az esős időszak, nem teljesíti ve­téstervét a szövetkezet, vagy annyira elhúzódik a vetés ideje, hogy jó termésre már aligha számíthat a tagság. A vezetők, az elnök és a mező­gazdász viszont azt mondja: legyenek csak nyugodtan a járásnál, ők is nyugodtak. Biztosak abban, hogy idejé­ben földbe kerül a mag. Beavatkozik-e a járás a szö­vetkezet ügyeibe, vagy a szövetkezet vezetői értelme­zik rosszul a segítségnyúj­tást? E kérdésre választ kaptunk a hét elején, amikor Lukács János, a járási tanács mező- gazdasági osztályának veze­tője meglátogatta a szövetke­zetét. A kora reggeli órák­ban érkezett, pontosan fél hétkor. A szövetkezet veze­tői közül, még senkit nem ta­lált bent. Egy gyakornok igyekezett megbirkózni a napi munka elindításával járó nem könnyű feladattal. Hogy kevésbé sikerült ez neki, bizonyítja, hogy az utolsó traktor nyolc óra után hagyta el a gépszínt. Ilyen nagy dologidőben órákig vesztegelni üzemanyag és kenőolaj hiánya miatt, bi­zony luxus. Kilenc óra felé járt az idő, amikor az einöki irodá­ban együtt ülnek a veze­tők: Fajta József elnök, dr. iVlármarosi Gyula agronómus és Weinber András brigád­vezető. Az osztályvezető a mezőgazdasági munkák ál­lása felől érdeklődik. Szem- melláthatóan ez nincs ked­vükre. Az agronómus el­mondja, hogy 410 holdon vetették el a rozsot. A vetés­terv ellenőrzése után azon­ban kitudódik, hogy csak 320 holdon. — Mit lehetne tenni, hogy gyorsabban haladjon a ve­tés? — kérdezi a mezőgazda- sági osztály vezetője? — Nem vagyunk mi le­maradva — fakad ki az ■ agronómus. — Amikorra a többi szövetkezet befejezi a járásban a vetést, mi is el- i készülünk. • Az osztályvezető i próbálkozik: — Nincs e szükség a vetés i átcsoportosítására? Esetleg j gépi segítséget küldünk a sző- i vetkezetnek? Átcsoportosításra nincs | lehetőség, mert ha ezt tennék,! akkor negyedik éve kerülne! rozs után rozs. A gépi segítsé- I get is visszautasítják, mond- > ván, hogy van elegendő gé- S pük. — A tények azt mutatják,! hogy valahol mégis csak! baj van — mondja az ősz- 5 lályvezető. — A rozs vetési $ ideje október öt, az pedig $ ma van és ötven százaléknál $ sem tartanak. A mezőgazdász a határidőt $ vitatja: — Tavaly is október vé-^ gén vetettünk és az egyik? tábla tizenhárom mázsán fe- 5 lül adott!' Az elnök és a brigádve­zető az agronómus mellett kardoskodik. — Próbáljuk meg talán a § szántótraktoroknál a két mű-g szakot! • j. i Élénk tiltakozási | >1 j i — Nyújtott műszakban dol­goznak a gépek, s ez a leg­jobb. Mi szeretünk kitapo­sott, biztos úton járni — je­lenti ki az agronómus. — Ilyen ütemű munka mel­lett nagyon elhúzódik a ve­tés — erőlködik Lukács Já­nos. — Félő, hogy a vetés minőségének rovására megy majd a későbbi kapkodás. Mindhárman állítják, hogy ilyenről szó sem lehet. Meg­kezdték a kukorica betaka­rítását, most már nem lesz különösebb problémájuk. A vetés minőségét pedig meg lehet nézni. Az osztályvezető kapva- kap az utolsó szavakon: — Rendben van, nézzük meg akkor a vetést. Az első tábla, amelyet megnéznek a némedi út mellett fekszik. Hozzá nem értő is azonnal meg­állapítja, hogy baj van a vetéssel. A vetés irányában mély barázdák tanúskod­nak arról, hogy a talajelő­készítést elhanyagolták. Er­ről azonban nem lehet meg­győzni a szövetkezeti veze­tőket: — Mindent megtettünk! — mondják. Sorra járják a táblákat. Másutt is találnak vetési hi­bákat, de akad olyan tábla is, amelyen jó munkát vé­gezte^. A Répás-dűlőben öt traktor szántja alá a zöld­trágyának vetett naprafor­gót. A traktorosokra nem lehet panasz, jól dolgoz­nak. Néhány perc múlva azonban olyan kép tárul a látogatók szeme elé, amely a napnál is fényesebben bizo­nyítja: nem sok gondot for­dítanak ebben a szövetkezet­ben a vezetők a vetések elő­készítésére. A traktorok nyo­mában, a frissen szántott dűlőben egy vetőgép dolgo­zik. Még csak fogast sem járatnak a traktorok után. Az agronómus is észreveszi, hogy korábbi állításaik szer­tefoszlottak: — Menjen, azonnal állítsa le a gépet — adja ki az utasítást a brigádvezetőnek. — Hát igen, nálunk is van azért hiba — mondja az osztályvezetőnek, most már csendesebben. A határszerrrle véget ér. Az osztályvezető szavain nem érződik, hogy 6 „nyert”. To­vábbra is nyugodtan, nem kioktató hangon ad taná­csokat: — Azt kérjük, hogy gyor­sítsák meg a betakarítást, a szántást és a vetést. A tag­ság érdeke azonban, hogy ez ne menjen a vetés mi­nőségének rovására. A szövetkezeti vezetők is jobban hajlanak a szóra, s megígérik: — Október közepére el­vetik a rozsot. A vetés mi­nőségével sem lesz baj. A búcsúzásnál még hozzá­teszik: — Október tizenötödikére várjuk az elvtársat! Mihók Sándor ÖN MIT HOZOTT KÜLFÖLDRŐL ? Műszaki élmény a felkelő nap honában A szentendrei járási Könyv- barát bizottság elkészítette az őszi megyei könyvhetek programját, amelyhez a föld­művesszövetkezetek biztosít­ják a megfelelő könyvvá­lasztékot. A bolti és bizo­mányosi árusítás mellett ok- tóben 10 és 30-a között a járás minden községében házról házra árusítási ak­ciót bonyolítanak le. Ugyan­ezen idő alatt becsületkosa­rakat vándoroltatnak a köz­ségekben és könyvbálokat rendeznek. A járás legjelentősebb ün­nepsége a Szigetmonostoron megrendezésre kerülő falu- nap lesz. Erre november 28-án kerül sor. A prog­ram egyik pontjaként Veres Péter ■ íróval találkozhatnak majd a szigetmonostoriak. A Leányfalun élő Szebe- rényi Lehel író október 15- én Pócsmegyeren, november 5-én Csobánkán, december 3-án pedig Dunabogdányban találkozik az olvasókkal. Bu­dakalászra Fábián Zoltán író látogat el október 22-én. Egy nappal később, október 23-án Bamnyi Ferenc költő részvételével rendeznek iro­dalmi ankétot a tahi Vörös- kő Étteremben. Itt egyéb­ként az őszi megyei könyv­hetek alatt állandó könyv­árusítást és kiállítást ren­deznek. Titokzatos keleti mosoly, i Fuzsijama, aztán kissé élesedő kontúrok az olimpiai játékok karikái alatt és tranzisztor, tranzisztor, tranzisztor... Mostanában sokat beszélünk a „japán csodáról”. Zsuppán József, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár fő­mérnöke egy hónapot töltött Japánban hivatalos kikülde­tésben. v — Műszaki és emberi él­mény volt számomra a láto­gatás — mondja, s a rendkí­vül elfoglalt szakember „ha­zai” mosolyával szólít fel: „Tessék kérdezzen!” Felteszem a címbeli kérdést s ő rendkívül gyorsított ütem­ben, s még rendkívülibb mű­szaki nyelven beszélni kezd. Nem idézem, inkább fordítani igyekszem őt. Japán csapágyat óhajtott eladni a szocialista tábor or­szágainak, s ő mint ipari szakértő a gyártmányok minő­ségét ellenőrizte a helyszínen. Útjának közvetlen ered­ménye: kereskedelmi szer­ződéseit Japánnal. Az élmény gyökerei azonban ennél több szót érdemelnek. Az élményt egyébként rövi­den így is meg lehet fogal­mazni: a japán ipar gyártmá­nyainak kiváló minősége és olcsó ára. A japánok nemcsak felismerték, hanem meg is valósítják az iparosítási tö­rekvések alapját; mely egyéb­ként számunkra sem idegen elv. gyártmányfejlesztés és gazdaságosabb termelés. A saépenhangzó és igaz el­vek megvalósítása azonban iz­galmasabb kérdéshez vezet: „hogyan?” Hogyan szerzett belépőt a japán ipar aránylag rövid idő alatt a világpiacon? Az ember csodát sejt a kis­termetű, szegény mosolyé em­berkék titokzatos világa mö­gött. Zsuppán főmérnök azt mondja: ő nem tapasztalt semmiféle csodát. Illetve cso­da az történt, de a csodának nagyon is hétköznapi és min­denütt alkalmazható magya­rázata van. — A gyártmányok jobb minőségét nagyfokú auto­Idegenforgalom a ceglédi kísérleti gazdaságban Nemcsak országosan, hanem Európa-szerte ismert már a ceglédi kísérleti gazdaság. Külföldi kutatók és termesz­tők egyaránt gyakran fordul­nak meg itt Az idén nyáron és ősz elején is nagy volt az idegenforgalom. Kik jártak a gazdaságban? — Legutóbb keletnémet, csehszlovák és angol szak­emberek — mondja a gazda­ság telepvezetője. — S mit néztek meg? — Elsősorban az alanyfaj­táinkat. A vad őszibarack alapon álló sorozatunkat; 11 fajta — négyszeres ismétlés­ben. Azonkívül aknaalanyfaj- táinkat, s magról nevelt cse­meteiskolánkat, valamint magtermesztésünket, elsősor­ban paradicsommag tenmeszr- tésünket és gyümölcsösein­ket OKTÓBERI ALKONY Fotó: Kotroczó $ matizálással és rendkívül korszerű szervezési tech­nikával érik el. Az automatizálás többterme­léshez vezet, a korszerű szer­vezés pedig lehetővé teszi, hogy a nagy termelékenységű munkaeszközöket a leggaz­daságosabban használják ki. Kérdem: melyek azok a hét­köznapi kifejezések, amelye­ket még el lehet és el kell itthon mondani a japán ipari termelésről? A fegyelmet említi. Az em­beri magatartás, munka, s a gyártási folyamatok összefüg­gő, harmonikus fegyelmét. Aztán azt, hogy ott a gyárt­mányminőség csaknem min­den elképzelhető jellemzőjét, mutatóját megbízható s „tár­gyilagos” műszerekkel mérik. Elmondja azt a célszerűséget, amely az ipar széles területén uralkodik Ott a meglevő és használható gépeket úgy hoz­zák összhangba a növekvő mennyiségi és minőségi köve­telményetekéi. hogy átalakít­ják, modernizálják. Csak ak­kor „dobják el” a gépet, ha már nem tudnak semmit kez­deni, ha már ráfizetés volna tovább dolgozni vele. Ezzel a takarékos,szemponttal viszont természetes összhangban áll az a tapasztalat, hogy Japán­ban az új üzemekbe már rög­tön a világ legmodernebb gépeit szerelik be. Firtatom a kritika ellenke­ző oldalát. Miért? Vélemé­nye szerint nem így van ná­lunk is? A főmérnök arcán udvarias „japán” mosoly. Bevallja: nem szívesen nyilatkozik ez ügyben. Nos mégis. „Nálunk sajnos egyrészt nehezen haj­tunk végre belső átszerve­zést, nem használjuk: ki az adott lehetőségeket, hanem rögtön új üzemeket' akarunk létesíteni. Másrészt, amíg be­vezetünk valami újat, pél­dául egy új gyártmányt, az már el is avul.” Nos, úgy látszik, egy lé­péssel közelebb hatolunk a japán csodához. Az embe­rekről kérdezem: akik a nagyszerű eredményeket el­érik. — Csendesek, szerények, szorgalmasak. A fegyelemről beszéltem. Talán azt kell ró­luk elmondani, hogy egyáltalán nem csodála­tos képességű emberek. Nálunk az alkotóképesség minden ötödik emberben él, ott talán minden huszadik­ban. Nem feltalálók. Meg­látnak s elterveznek valami újat valahol. Utána nem vitatkoznak, . nem okoskod­nak, hanem gyorsan megva­lósítják... Mi sokat okosko­dunk ... Ott sokkal rövidebb az út az elképzeléstől a megvalósulásig. Ezt a „műszaki élményt” hozta távol-keletről, a konkrét kereskedelmi megállapodá­sokon kívül. És néhány itt- honra szóló elgondolást, me­lyet most igyekeznek az „Ipari Szerelvény”-ben meg-, valósítani. Gyártmánytipizá­lás, alkatrésztipizálás, hogy olcsóbb legyen a termék s jelentősebb legyen a szere­pünk a KGST-n belül. Aztán néhány belső szerkezeti, technológiai elgondolás a for­gácsmentes megmunkáláshoz, a szelepkúpok és szelepülékek hegesztéséhez, az ötvözött anyag megtakarítására. Az­tán célgépek alkalmazása az univerzális gépek helyett, szállítószalagos és egységlá- dás anyagmozgatás; mind, mind, a beszélgetés elején említett általános célok el­érése érdekében. Gazdag program. És végül egy becs­vágy. A főmérnök reális becsvágya. „Tervteljesítő vál­lalattá s a honi armatúra­gyártás központjává tenni az üzemünket.” Az Ipari Szerelvény nép­gazdaságig nagyon fontos üzem. Itt készülnek a vegy­ipar, a hőerőművek, víz-, csa­tornahálózatok elzáró, nyitó, szabályozó berendezései. A főmérnök tele van él­ménnyel, mondanivalóval. „A csomagolásról, az áruk újsze­rű megjelenési formáiról, az emberek életéről, a teaházak­ról nem is beszéltem. S ar­ról sem, hogy az árnyat is lát­tam odakint, nemcsak a fényt.. A legfontosabb azonban az a hit és lendület, amellyel dol­gozni altar, hogy mi is meg­valósítsuk a magunk „ma­gyar csodáját”. (andrás) I I Kiflievés közben | > s ^1 Lényegtelen, hogy a gödöllői^ x önkiszolgáló élelmiszerboltban S $ történt, mert történhetett vol- § ^ na máshol is. Álltam a pénz- ^ X tárfülke elölt, és egy papír-X § zacskót kértem a három sós- § x kiflihez. A fülke gazdája cso-c S dálkozóra nyúlt arccal vissza-s x küldött a pulthoz, az eladónö X § pedig, ugyancsak csodálkozva § X adott egy papírdarabot. Semmi X i okom sem maradt tehát a rek- X S lamálásra, mégis, mikor utóbb X S a tízóraim majszoltam, elege- X S tíetlenül dörmügtem magam-X § ban: bezzeg a tíz deka sonka- X ^ hoz lepedőnyi papírt adtak! X X És: milyen hamar elértük. X S hogy senkinek se okozzon X x problémát három kifli. Leg-X S alább tizenkét éve hiába teszi S § szóvá a sajtó és a vásárlók©-X 5* zönség a négy fillérnyi papír-X X zacskót. Szabály, ha van rá, X x nem érvényesül. Talán azon X 8 múlik, jó ember-e az eladó? § X De hagyjuk a gödöllői bol- X § tot . . . A múltkor Kiskunlac- X X háza népszerű vendéglőjében X § szerettem volna ebédelni, deX S mivel az zárva volt, betértem X S a község „második” éttermé-X S be. Terítetten asztal, piszkos X § ablak, sötétszürke fal, legyek S X kórusa, ez fogadott. A köröm- X ^ pörkölt jó volt, mégsem ízlett. X X Megkérdeztem a pincért: mi- X S kor elhatározta, hogy a ven- X S déglátásnak szenteli életét, X 5 Ilyen étteremről álmodozott? s X Mondott valamit osztálybeso-X X rolásról és keretekről, de mi- X 6 közben a fáradt legyeket fi-X S gyelfcem, szavai nem tudtak X S meggyőzni. Arra gondoltam,X § hogy az üzlet bevételéből vál- X S lalnám annak helyrepofozását, S X ha a maradék nekem jutna . . . X ^ De hagyjuk el a megyét . . . § X Agyneműt vásároltam három- X X százhúszért. Nylontáskában X S tálalták a kirakatban, ám az X S eladó kivette a garnitúrát bur-X S kából, mondván, két készlet- X § Uez jár egy. Jelentéktelen do-^ X log — az sem jelentős, hogy X X a villamoson az első rántásra X § elszakadt a papírcsomagom és-S X a vászon bepiszkolódott. X S Üljünk vonatra, és utazzunk X § el Kölnbe, az ANUGA élelmi-S X szeripari vásárra. Kiküldött X X kereskedelmi szakembereink X § elpanaszolják, hogy a magyar § X csirkeszállítmányt csomagolásig S problémák miatt, otthonhagy-§ X ták. S X Mondhatná valaki, hogy a X X csomagolás, a körítés, a tála- X § lás, — mindez másodlagos, for- § S mai dolog. Igaz, esztétikai, § S hasznossági, higiéniai követel- X S ményeknek tesz eleget, de el- S § hanyagolható. Nem a tárgyra, s X az árura vonatkozik, nem a X ^ mit kérdésre felel, hanem a X X hogyan -ra. X Sajnálom azokat, akiknek X nincs érzékük e „formai”X S dolgok iránt, akik megfoszt- X s ják magukat a hogy ans X örömeitől. Akiknek nem kü- X X lön öröm például egy új ing X X vagy borotvakészlet gusztusos X X csomagolása, és akiknek az ét-X x kezés csupán azt jelenti, hogy X x bizonyos mennyiségű zsírt, s X cukrot, fehérjét, szénhidrátot X X vesznek magukhoz. Tán meg-X X győzi őket az itthonmarad 1X X csirkék példája ... ■ S Persze, hiába lelkendezem én X § a közönség szemszögéből a tá- X S lalás, a csomagolás, a körítés X s fontosságáról, ha az ipar, a X S kereskedelem ezt nem mindig X X érzi át. Az ipar túl távol van X X tőlem, mint közönségtől. Gya-X X num, hogy én nem eléggé be- X X folyásolom őt, ő pedig nem« S eléggé akar befolyásolni en-X S gém. A kereskedelem meg tán X X úgy gondolja, amire szüksé-X X gém van, azt úgyis megve-^ X szem. Vagy, ha nem veszem X meg, akkor is megveszem, ké- X S sőbb, a szezonvégi kiárusítás-s S kor. § A gazdasági szempontok ^ X mégis rá fogják bírni az ille- x ^ tékeseket, hogy ha már vang ^ csirkénk is, hűtőkapacitásunk § is, akkor azon a fránya cső- ^ X magoláson csak ne múljon a s X vásár! v X Olvasom, hogy létezik hat- ^ ^ van méter hosszú gépsor a fó- x X liacsomagolás sokoldalú alkal- ^ ^ mazására. Drága lehet egy X x ilyen gép — de vajon, hosszú s S távon drágább-e, mint min- x X den üzletben alkalmazni egyS ^ csomagolót? Mindenesetre bí- x X zom benne, hogy egy idő múl- ^ X va nyloncsomagban vihetem § X haza a szimpla ágyneműgarni- § x túrát is . . . \ X A növekvő idegenforgalom, S X a jobb anyagi érdekeltség bi- S X zonyára elősegíti, hogy a kis- x X kunlacházi „második” vendég- ^ S lő legyei, majd egykoron, ^ x rosszul érezvén magukat a s X tiszta helyiségben, bánatosan S X eltávoznak. ^ X Csak a péksüteményhez járóx X papírzacskó problémáját nem x S tudom megoldani magamban. ^ x Mert van rá egy százasom, ^ X hogy ezért kell majd legte- X X vább veszekednünk — a sár- S X ki közértben. I P A I ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSsSSSS/SSSs> Könyvhetek a szentendrei járásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom