Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-06 / 235. szám

MST megyei 1965. OKTOBER 6, SZERDA Várjunk a szürettel! A Földművelésügyi Mi­nisztérium kertészeti főosz­tályán tájékoztatásul elmon­dották, hogy néhány alföldi borvidéken szeptember köze­pén megkezdték ugyan a rothadásra hajlamos szőlőfaj­ták, főleg az Ezerjó szüre­telését, de a száraz, meleg idő beköszöntévcl félretet­ték a puttonyokat. S az eredmények a várakozókat igazolták: az egyhetes nap­sütés általában 2—3 fokkal növelte a cukortartalmat. A kései fajták jelenleg 13—16 fokosak, a korai fajtáknál viszont — Mcdoc Noire, Leányka, Rizling Silváni, Muscat Othonell — helyen­ként 16—19 fokot is mér­nek. A legutóbbi határszemlék és jelentések szerint a sző­lők általában lombosak, zöl­dek, akár heteken át érlel­hetik még a termést. A szak­emberek azt ajánlják, hogy ahol a szőlő még nem érte cl a 17 cukorfokot, a tőkék lombosak, a szőlő egészsé­ges, és a gazdaság a ké­sőbbi, úgynevezett munka­csúcsok idején is tud majd megfelelő munkaerőt adni az esetleges sürgős, gyors szürethez, amellett tárolótér és feldolgozó-kapacitás is ren­delkezésükre áll. ott várja­nak a szürettel még ak­kor is, ha a minőségi ja­vulás „heti” normája nem mindenütt éri majd el a 2—S fokot. Gyors, elemző, szórakoztató tájékoztatás Beszélgetés a rádió és tv műsorpo'itikájáról A Magyar Sajtó Házában a rádió és a televízió vezetőivel beszélgettünk az információs műsorszerkesztés, a hírszolgál­tatás és az agitációs- és pro­pagandamunka kérdéseiről. A rádióhallgatók és televí­zión ázök az utóbbi időben egy­re jobban igénylik a gyors, elemző és szórakoztató hír­szolgáltatást. Ennek megfele­lően megnövekedett az infor­mációs műsorok száma. Várnai Vilmos, a rádió agitá- c ás és propaganda osztályá­nak vezetője elmondta, hogy a közkedvelt Esti és Reggeli kró­nikához, hasonló szerkesztéssel Déli krónika bevezetését ter­vezik. A szintén nagy érdeklő­dést. kiváltó Mi történt a nagy­világban, című műsor mellett [ délelőtt és délben is tartanak majd külpolitikai kommen­tárt. és több lapszemle-típusú adást vezetnek be. főleg kül­földi lapokból. A négy évvel ezelőtt létrejött, hírszerkesztés keretében működő rádiófigye­lő-szolgálatot is kiszélesítik a gyorsabb, teljesebb informá­ciós anyagközlés érdekében — a világ nagy adóitól. Pá­rizstól. Washingtontól közvetlenül szerzett hírek, az MTI-t megelőzve, azon­nal eljutnak a hallgatók­hoz.. A tv az emberek előtt meg­elevenít egyes eseményeket. Ezt a szintén közkedvelt tv- híradó biztosítja. Azonban a gyorsaság, a friss képanyag megszerzése nagy gondot okoz a televízió szakembereinek. A nézők — közvéleménykutatás során kiderült — több képet akarnak látni, és kevesebb szö­veget akarnak hallani. Haynal FELSŐ KÉP: Emberi kéz érintése nélkül, futószalago­kon jut el a vodka a eso- magolóig. Az automata töl­tőszerkezet munkáját asszo­nyok ellenőrzik, minden egyes palackot átvilágíta­nak, hogy csak a legkivá­lóbb áru hagyhassa el a gyá­rat. Ebből a hatalmas pa- lackozótercmből naponta 250 ezer üveg vodka kerül piacra. ALSÓ KÉP: Sokfele készít­ményük közül az egyik leg­finomabb ital a Síarka. Pin­Komél, a televízió elnökhe­lyettese elmondta, hogy ennek érdekében a magyar televízió bekap­csolódott az EUROVISIO hálózatába, s így a nagy külföldi hírszol­gáltató irodák filmhíradórész- legétől kapja a jövőben a fil­meket. Szeptember óta máris javulás tapasztalható a tv-hír- adó szerkesztésében. Az MSZMP Központi Bizott­ságának a tájékoztatás megja­vításáról szóló határozata új célokat tűzött a rádió és tele­vízió elé: a hírszolgáltatás meggyor­sításán kívül a műsorok kritikai jellegének bizto­sítását. A tervek szerint több kritikai riport, szociografikus jellegű anyag, vitaműsor szerepel majd a rádió és tv műsorában. (J. E.) OSZI-TÉLI DIVAT Húsz divafiervezö modelljeinek bemutatója Az öltözködési Tanács ja­vaslatai alapján a Ruházati Mintatervezö Vállalat húsz divattervezője elkészítette az őszi-téli ruhák, kötöttáruk és cipők új kollekcióját, ame­lyet október 6-án, 7-én és 8- án a Duna Szállóban tekint- i hetnek meg az érdeklődők. I Ezt megelőzően, kedden, a 120 ! öltözetből álló kollekció egy I részét bemutatták a sajtó I képviselőinek. j Nádor Vera, a vállalat mű- ‘ veszeti vezetője a sajtótájé­koztatón elmondotta, hogy a külföldön megjelenő új divatvonalakat, a geomet­rikus formákat néhány sportöltözéknél al­kalmazták. • A női ruhákhoz, kabátokhoz és kosztümök­höz felhasználták a textil­ipar új gyártmányait, köz­tük a Győri Richards Finom­posztó Gyár „trilobál” el­nevezésű fényes, szintetikus szállal mintázott anyagát és a Magyar Posztógyár bukléfonalial díszített hal­szálkád, kockás tweed cs flausch szöveteit. A kosztümök számos váltó- ] zata között mindenki megta- j lálhatja a számára legcélsze­rűbbet. A kollekció a férfiak szá­mára is tartogat meglepetést, a zakók hosszabbak és enyhén karcsúsítottak, ma­gasan záródó, keskeny re- verrel készülnek. Hozzá az egyenes szabású nadrág rendszerint hajtóka nélküli. Nappalra ismét di- 1 vatos a sportos, öves, vagy dragonos zakó. Ünnepi alkal­makra pedig ismét elő lehet venni a kétsoros öltönyt. A férfiingek gallérja nyújtott ! formájú és mint érdekes [ újdonságot bemutatják az elöl szövött bordürminlás te­her inget is.-------------------1 i— A z összegezés nagyszerűsége Megjegyzések A magyar irodalom történetéről A z utóbbi évek legnagyobb — és azonnal leírom: leg­sikerültebb — irodalomkriti­kai vállalkozásáról formált szubjektív gondolatok sora a falusi könyvbizományos pa­pírjait lapozgatva kezdett formálódni bennem. Három ember rendelte meg a hat kötetből álló sorozatot a községben: az általános isko­la igazgatója, az egyik fiatal magyar szakos tanárnő és — egy tsz-paraszt... „Rátuk­málták?” Addig nem hittem, míg nem láttam könyvelt, nem hallottam szavait — az érdeklődést és kíváncsiságot, hogy sűrítve, együtt ismer­hesse meg mindazt, amit tö­redékekben, olykor az össze­kötő láncszemek elhagyásá­val, okok és' okozatok köl­csönhatásának feltáratlansá- ga mellett a magyar iroda­lomból megízlelt. M óriczot kellene idézni? Keserű szavait a „nem kell a könyvről’ ? Kalendá­riumok kétes népszerűségét? A Friss Üjság nyújtotta „szellemi táplálékot”? Mi­nek? Közhelyekké koptattuk már, hogy olvasó nemzetté lettünk, a betűnek, könyvnek helye — mind több és fonto­sabb helye — van minden­napjainkban. Mégis: iroda­lomtörténetet forgató pa­raszt? Tudom, nem tipikus eset, de — egyediségében is nagyszerű. Húsz esztendő alatt annyit beszéltünk. ír­tunk irodalomról — régiről és újról —, olyan mennyiség­ben adtunk ki klasszikusok s élő írók műveit, hogy való­ban reális kózönségigénnyé lett a szintézist teremtő, mű­veket és művészeket mérleg­re tevő, olvasókat eligazító, határvonalakat élesen meg­vonó irodalomtörténet közre­adása. Marxista irodalom- történet kiadása, mert — bár időben is jócskán eltávo­lodtunk a meglévőktől — az eddig használt irodalom­történetek zöme éppen szem­léletmódja miatt volt mind kevésbé — használható... A „nagy Pintér” tévedései és ferdítései, Szerb Antal mű­vének részlet nagyszerűségei, de az összefogás hiánya, az elmúlt húsz év irodalompoli­tikájának kitérői és ellent­mondásai — tévhiteket, félre- és belemagyárazásokat oszla­tó, világos választ adó, részle1 tek és összefüggések közös vonulattá olvadását bemuta­tó művet igényeltek. Most végre — itt van. Egyedülálló gyorsasággal követték egy­mást a kötetek: öt sorakozik már a mohó, betelni nem tudó, kóstolgató, örömökben elmerülő olvasó asztalán, s rövidesen kézbe vehetjük- a befejezőt, a hatodikat is. Kis nép aligha mutathat fel irodalmáról ilyen igénnyel és alapossággal, szellemi múltjá­nak értékeit ilyen közvetlen­restellkedve a fejem; máso­két irigyeltem, a magunkét nem ismertem. Mert irodal­munk távoli évszázadokban eresztett gyökereivel nem kell szégyenkeznünk: nem hajszál- gyökerek ezek, nem homokba kapaszkodóik, főid felett futok, hanem vastagok, humuszból táplálkozök, mélybe utat tö­rők. És ez a tett, a ráébresz- tés hagyományaink gazdagsá­gára, nagyszerűségére, nem­csak irodalmi ügy. Sokkal több annál. H osszú repülésre készülő, egek magasságát pró­báló madár — hozzá ha­sonlít az 1848-as szabad­ságharc előtti évtizedek iro­dalma. Vaskos ez a harma­dik kötet — Pándi Pál szer­kesztette —, mert sokasodott „a szellem napvilága” a Habsburgok uralta ország felett. Téglát téglára; szorgos mesterek, s akik maguk emeltek tornyot az épületre, a nagyok — Ráday Gedeon, Baróti Szabó Dá­vid, Gvadányi József, Kár­mán József és Batsányi Já­nos, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc s nagyok legjobbjai: Kölcsey, Vörös­marty, Széchenyi. Bajza, s ők ketten, Kossuth és Pe­tőfi. Micsoda névsor! És a küldetés, a nemzet ébreszté­se, a jobbat akarás tudato­san vállalt feladata, iroda­lom és költészet, szép szó és politika maguk alakítot­ta. nemes fémeknél is drá­gább ötvözete. A beteljesedés, a vesztett csata keserűsége, az új har­cokra készülődés — így válthatnánk át szavakra a negyedik kötet évszámait: 1849—1905. Sőtér István szer­kesztette — ő különben az egész sorozat főszerkesztője is — s ■ n.em volt könnyű dolga: a nemzeti-polgári iro­dalom megszületése, kibon­takozása. művelői útjainak sokágúsága reális veszély­ként rejtette a részletekbe temetkezést. A szűkrefo- gottság, az általánosra, a jel­lemzőre való biztos rámuta- tás — ez jelképnek is fel­fogható: ismeretek, vélemé­nyek kuszaságában csak a tiszta szó teremthet rendet. Hű követője ennek a Sza­bolcsi Miklós szerkesztette ötödik kötet. És a szerkesz­tők különbözősége, a szer­zők sokfélesége ellenére e törekvés eredményes meg­valósulását tükrözi mind az öt kötet. Tiszta szó — érvelő sza­vak. Nem kinyilatkoztatás, nem skatulyateremtés: ér­vek. Az összegező művek örök, s- nagy veszélye, hogy legtöbbször „tudomásul vé­tel végett” közük a köz­lendőket, azzal nem sokat törődve, hogy elolvasás és elfogadás, megismerés é; megértés nem azonos. A partner — ez esetben az ol- , vasó — megbecsülését min- > denkor az érvelés jelenti. ! Ez érvelés, egy-egy apró rész- ! létével s akkor is nem ! döntő kérdésekben — Je- ! hetne vitatkozni, s nyilván ! meg is- teszik majd ezt a i szakmabeliek. A leheletnyi j különbségek, a lényegest nem i érintők az olvasók kedvét, i örömét, a tudás űj tarto- ! mánvainak elfoglalását nem ! befolyásolják. A nagy egészt ! torzítás mentesen, elfogultsá- ! goktól, előítéletektől, beideg- i zeit, de hamis vélekedések- ! tői megtisztítva mutatja fel ! a mű. s ennél hűebben, iga- j zabban teljesíteni a felada- > tot aligha lehetett. > ______________ t wnnnw—aw ■ •saSGSSiAwlitifäitiSByMBisCw s -­k ; ** i mindenről kellene még ; 1\1 szólni! Az iródalom- > jegyzékek már-már alapos, ! bibliográfiákká bővüléséről; a ! fejezeteket bevezető, összefo- ! gó tanulmányok frappáns stú 1 lusáról; a nyomdai kiállí- : tás finomságáról — az igát ! mű okozta örömök soíiaságá- ; ról. Az alkotók legnagyobb ! fizetsége, munkájuk juták > ma úgy hiszem ez — í 1 i irodalomszeretők szivében « gyújtott öröm. ! Mészáros Ottó seggel összegező művet. Mert tudományos munka ez, de nem tudományoskodó. összegező, de nem nehézkes, körmönfont érvelésű, bonyolult. Nem szak­emberek szűk körének szóló kézikönyv, hanem tömegek ér­deklődésére apelláló — húsz­ezer példányban jelent meg! — olvasnivaló! Találomra fel­ütöm az ötödik kötetet: mind­össze huszonhat oldal Koszto­lányiról, s mégis, századunk lírájának e bonyolult, ellent­mondásokkal ' teli ialakjáról mindent megtudok. Kristály- tiszta felépítés, a logika tör­vényeinek kiterjedése, művész és mű fejlődésvonalának töret­len felrajzolása — és egy só­haj; egy csodálkozó, egy elis­merő, egy örömmel telített — hát így is lehet?! Hát végre eljutottunk addig, hogy ma­gyarul, közérthető magyarság­gal, s sallangoktól mentes, cif- rálkodást kerülő gondolatiság­gal szólunk a magyar iroda­lomról?! Hát ígv is lehet kri­tikát írni? így kell! A részletekbe menő elem­zés, a vállalt és teljesített feladat pontos arányítása .nagylélegzetű tanulmányok feladata, folyóiratoké, szakem­bereké. A magam joga annyi, hogy olvasóként, oldalról ol­dalra, kötetről kötetre haladva felfedezzem az ismert, s mégis ismeretien világot. Mit is tu­dok én irodalmunk kezdetei­ről? Persze: gesták. Halotti Beszéd, krónikák, lovagregé­nyek. Címszavak. — itt-ott né­hány sor. s több — semmi. Is­kolai tanulmányok, későbbi olvasmányok gyér, igen gyér emlékei. És most az első kö­tet: a Klaniczay Tibor vezette alkotói közösség kézenfog. s szellemi életünk mennyi rej­tett, szép. nagyszerű és meg­ható kincsét tárja fel. Tálán nem alaptalanul vindikált Jog, ha azt mondom: inkább csak töredékek, részek, egymáshoz kapcsoltságukat gondolataink­ban eddig nem lelt ismeret- anyagok halmozódtak ben­nünk, s hogy most többre jut­hatunk, megismerjük a ren­det, a honnét-hová, a kik és mit kérdések válaszát, a zöld­borítójú könyveknek köszön­hetjük: A második kötet — ezt. is Klaniczay Tibor szerkesztette — már a későreneszánsz és a barokk birodalmát térképezi fel; Zrínyi Miklós. Mikes Ke­lemen. Apor Péter mondom magamban, s megállók. És a többiek? Persze: Pázmány Pé­ter is. Még? Apáczai Csere. Többre nem jutok. A hat és félszáz oldalas kötet döbbent rá: irodalomszeretőnek mond­hatom-e m.agam. ha nevek és művek tucatját nem ismerem? Sokszor meditáltam nagy né­pek, például franciák irodalmi múltján. Milyen gazdagok — sóhajtottam, s most, amikor tények már-már parttalan ten­geré terül elém, hajtom le A MŰVÉSZ KOCÁJ Én. Bánhidi László színművész, itt az aba- sári pincében elmondom a malackám történe­tét: Jó emberekre és szomszédra vágytam, mert csak így élet az élet, vettem hát Csepel-szíget csücskén egy kicsi telket. Elsőnek ólat eszká- báltam rá, bekerítettem. Demeter, a bulgár szomszéd, adott egy kismalacot, hadd induljon meg az élet a „birtokon”. Halon tartottam; ha meg lefoglalt a próba, akkor finom moslékot hoztam Pestről, taxival. Gömbölyödött is a malac tompora. Teltek a napok, hetek olyan hegyesen járt, úgy Megette magát az én co­cám, akár a színésznők tűsarkú cipőben. Egy­szer aztán furcsa dolgot észleltem a természe­tén valami sejtelmes, meleg borzongást érez­hetett: Nyugtalan volt. Demeter! Mondtam a szomszédnak, úgy viselkedik a malacunk, akár az eladó lány. Dalia kell ide! Demeter hozta a cimeket. Mentem Halásztelekre, Miklósra: kan után. Gusztáltam őket jobbról is, balról is. Egyik sem illett az én süldömhöz. Végül Erzsébeten egy asszonysághoz irányítottak. Felkerestem. Mondtam jövetelem célját. — Adjuk meg a beszélgetés formáját, üljünk lé — tanácsolta a derék asszony. — Mennyi volna a felléptidij? — kérdez­tem. — Művész úr — felelte az asszony — sza­bott ár van. Ha megtartja: 150 Ft. Ha nem: 70 Ft. Majd beiktatom valamelyik napra. § — A dolog sürgős — vágtam közbe. Beug- $ rásról nem lehet szó? — Az asszony a vállát vonta: Magának^ esetleg, de másnak . .. még valutáért sem. — Nagyon kérem, akkor az asszonyságot,5 hogy este a félhomály leple alatt hozza. \ Az asszony kivezetett az udvarra. Kinyitotta \ az istállóajtót. Szólította Bandit. — Jól van asszonyom, dagadtam az öröm- $ töl, ilyet képzeltem a cocámnak. Taxin szágul- \ dottam a telekre. Kitakarítottam az ólat, friss \ szalmát terítettem belé. Kis koszorút is fon-\ tam a süldő nyakába, ha jön az a Bandi, ne § higgye, hogy céda az ágyasa! — Bandi gumirádlison futott be. Kienged- 5 tűk a menyasszonyt. Bandi körbejárta. Mély ^ brácsahangoh szólogatta a nőstényt és az egy- J szerre „kezes" lett. Bandi igazolta jó hírnevét. Maradt volna so- 5 káig. de gazdája nem engedélyezte a kimara- $ .dúst. A búcsúzás megható volt. Bandi hangja \ fátyolosán mordult. \ — Beváltak a remények. A koca tizenkettőt \ dobott. Én voltam a bába. Minden egyest, friss $ szalmára helyeztem, külön, nehogy bajuk es- $ sen. Egy malackának így is lehasadt a hátán a \ bőre. De szóltam Demeternek: Fogjad a mala- $ cot. Fogta is. Én meg damillal összevarrtam a $ bőrt. Fél nap se telt belé, már szopott... $ — No. igyunk. Tudják is ott a Nagykör- \ úton, hogy mi az élet!. .. Lejegyezte: S Galgoczy Imre i A varsói „vodkagyárban" cékben, kis tölgyfahordók-; ban, öt évig érlelik és csak: azután palackozzák. Ize ve-i fekszik a híres Napóleon- i konyakéval. Egészségünkre! ; (Regős felv.) j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom