Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
1965. OKTOBER 29. FENTEK 3 rt.st »Itt. 'kJH,r WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/i, | Ésszerű ] | takarékosság | S Nem lehet közömbös a jó $ ^ orvos előtt és nem is volt az ^ | w sohasem; hogyan gyógyul a § kórházba került betege. De a fi korházi orvos is tudni akarja, S teljesen helyreállt-e az egész- S sége, gyógyultan, mégis lába- $ dozó állapotban elbocsátott be- ^ tegének. Ebben majdnem min- § dig elfoglaltsága és sok egyéb fi § ok is akadályozza. Az ilyen- fi § irányú orvosi érdeklődésnek, S s Különösen a lassan gyógyuló, § s s néha már gyógyultnak lát- N szó, de még fertőző betegsé- fi S geknél különösen nagy a je- fi § lentősége. Például a tbc-nél, fi 5 amely már megszűnt ugyan a S § szó szoros értelmében népbe- S tegségnek lenni, még mindig ^ sok embert tesz beteggé. I Pest megyében néhány hó- $ nap óta a veszedelmes baj ^ gyógyítói akár tbc-gondozóban, fi akár gyógyintézetben harcol- fi janak a szervezetbe lopakodott S kórokozók elpusztításán, el- S érték, hogy állandó kapcsolat- § ban maradhatnak betegeikkel. A gondozó orvosa belátogat a § kórházba, a kórházé pedig a s gondozó területére. A megyében tizenhárom gon- fi dozó működik, s a megye két § tüdőbeteg kórházán, a török- ^ bálintin meg a budagyöngyein ^ kívül az Országos Korányi s TBC Intézet és a Fodor József fi Gyógyintézet biztosít helyet a S betegek számára, A gondozók § és kórházak szorosabb együtt- ^ működését tehát szervezőmun- § kával kellett kiépíteni. Ennek eredményeként a négy gyógy- fi intézet közül most már ugyan- s arról a területről mindig ^ ugyanabba utalják be a bete- ^ gekét. Még életveszély esetén ^ is, amikor eddig a mentők fi mindig az éppen ügyeletet tar- s tó kórházba vitték. Az aszódi, ráckevei és szent- endrei gondozók területéről fi például valamennyi ápolásra ^ szoruló beteg a Fodor József ^ Gyógyintézetbe kerül. A három ^ * gondozó orvosa tehát negyed- fi évenként egyszer ebbe a s s gyógyintézetbe megy el, hogy fi fi egyszerre valamennyi kórházi fi fi kezelésre utalt betegét meglá- § ^ fogathassa, állapotukról és az ^ § alkalmazott gyógymódról keze- ^ loorvosukkal beszélhessen, fi ^ Hasonlóképpen a kórházi keze- fi fi lőorvos időszakonként szintén § fi sorra látogatja a három gon- § S dozót, hogy figyelemmel kísér- ^ § hesse volt betegei sorsát. § Arra, hogy ez az új eljárás. ^ % kettős orvosi ellenőrzés és fi s felelősség, milyen nagy segít- fi s séget jelent a gyógyítás szem- ^ § pontjából, és a fertőzés to- ^ 5 vábbterjedésének meggátoló- ^ ^ sában, felesleges minden ma- gyarázat. E többletmunka költ- fi ségtöbblettel jár, de az összeg s s jó befektetés. Kevesebb lesz a fi x visszaeső beteg, következés- § s képpen kisebb az új fertőzések ^ veszélye is és ezáltal csökken ^ a gyógyszerszámla, a kórházi s § ápolási napok meg a beteg- fi s ség miatt kieső munkanapok ^ fi száma. Tűzetés számítással § S összegszerűen is kimutatható ^ 5 az így elért takarékosság. A ^ ^ visszaadott és fenntartott fi ^ egészség számokban kifejezhe- fi Í tetlen értéke mellett azonban fi még ez is láthatatlanná törpül. § Sz. E. ^ 9ssrssrssrsssssAfsrssfsssssssssssssssssss)$' ÉLETKÖZELBEN Az ideológiai irányelvek vitája a termelőszövetkezetek pártszervezeteiben „Zárjuk le a napirend előtt felvetődött kérdés vitáját. Valóban probléma, hogy több munkaegységet számoltak el az iroda adminisztrátorának, mint a nehéz, fizikai munkát végző asszonyoknak. Ezt a kérdést a vezetőség majd megvitatja és elintézi. Most az ideológiai kérdésekről kell vitatkozni...” Ez a kis epizód annak érzékeltetésére kívánkozott ide, hogy a Központi Bizottság ideológiai irányelveit nem egy pártszervezetben a napi, gyakorlati feladatoktól és a helyi problémáktól elszakítva tárgyalják meg. Előfordult az is, hogy egyszerűen felolvasták az irányelveket tartalmazó füzet egyik, vagy másik fejezetét. Érthető, ha az ilyen taggyűléseken nem alakul ki vita és a tagság nem tud mit kezdeni a tömény, sűrített, általános megállapí tásokkal. Visszatérve a bevezetőben Idézett mondatokhoz: bárhol és bármilyen céllal is ülnek össze a szövetkezeti gazdák, kommunisták, előbb- utóbb azokra a gondokra fordul a szó, melyekkel naponta küszködnek. A jövedelemelosztás módja, az őszi munkák elvégzésével járó gondok, a traktorok jobb kihasználásának lehetőségei, a munkaerő biztosítása, a munkafegyelem megszilárdítása, a megfelelő vetésszerkezet kialakítása, a szövetkezeti demokrácia és a központilag előirányzott tervfeiadatok viszonya stb. — mindennapos témái a megbeszéléseknek. Az ideológiai irányelvek megvitatásának nem az a célja, hogy e problémák helyett más, a szövetkezetekétől távoleső kérdésekre, például a képzőművészetek helyzetére irányítsa a falusi párttagság figyelmét Éppen az „Irányelvekében olvashatjuk: „Az elméleti munka a gyakorlatból táplálkozik, annak tapasztalatait általánosítja és maga is a gyakorlat céljait szolgálja.” A taggyűlések előkészítésekor mindenekelőtt talán ezen az alapvető megállapításon érdemes volna elgondolkodni. A marxizmus-lenínizmus ideológiájának éppen az az ereje és nagyszerűsége, hogy a gyakorlat kérdéseire ad választ, a cselekvés vezérfonalául szolgál. Irányt mutat, segítséget ad, de a problémák alapos megismerése alól nem mentesíthet senkit. A marxizmus—leninizmus elméletét alkalmazni egy adott ország, egy bizonyos fejlődési szakaszára — nem köny- nyű dolog. Ezt oldja meg az „Ideológiai irányelvek”, amely a marxista ideológia éles fényében veszi szemügyre országunk sokrétű életének néhány legidőszerűbb problémáját. De ahhoz, hogy az ideológia valóban a gyakorlat vezérfonala legyen, ez még nem elég. Az élet által feladott sok-sok kérdés közül a falusi pártszervezetek vezetőségeinek kell kiválasztani azokat, amelyek megítélésük szerint pártszervezetükben időszerűek. Bevezetőnkben említettünk egy problémát, amely a munka szerinti elosztással függ össze. Más szövetkezetekben ugyanezen témakörbe vágó kérdések másként vetődnek fel, s vitatják pl. a műhelymunkások, vagy az állattenyésztők díjazását. Ez azt a feladatot állítja az ottani pártszervezet elé, hogy mindenekelőtt ezeket a szó- banforgó kérdéseket vizsgálják meg a marxista elméletnek és az ezt kifejező pártpolitikának a tükrében. Vegyék sorrá az elosztás elveit. az idevágó rendelkezéseket, s döntsék el: a náluk alkalmazott gyakorlat hogyan felel meg elveinknek, törvényeinknek. Ha rendellenességet tapasztalnak, tegyenek javaslatot kijavítására. Ha úgy találják, hogy minden rendben van, csak a tagság tájékozatlan, akkor adjanak megfelelő tájékoztatást. Az sem ritkaság, hogy az utasításokkal, az elengedhetetlen fegyelemmel a demokráciára való demagóg hivatkozást állítják szembe egyesek. Ilyenkor az esetleg szükséges fegyelmező intézkedésiek is hatásosabbak, ha a kommunisták — megfelelő előzetes vita alapján — meg tudják magyarázni az embereknek a szocialista demokrácia helyes értelmezését Az sem kis haszon, ha egy, a szocialista demokráciáról szóló beszélgetés hatására a pártszervezet kezdeményezi a szövetkezeti demokrácia érvényesítésében esetleg fellelhető hibák kijavítását. Az egyik község taggyűlésén az előadó néhány mondatban elismételte az „irányelvek” megállapításait az imperializmus fellazítási taktikájának veszélyességéről. A párttagság egy része szó nélkül ment volna el emellett — bár nem ismerte ezt a taktikát. Az egyik hozzászóló azonban szóvá tette, hogy tarthatatlan az a passzivitás, amivel a látogatóba érkezett egyes, volt disszidensek agi- tációját szemlélik. Másvalaki elmesélte: egy volt disszi- dens szép gépkocsijával hencegett faluszerte, s egy kisebbfajta karambol után jaj- veszékelt, hogy a kocsi nem is az övé, miből fizeti majd a bérleti díjon túl a javítást?! Így álltak össze egyenként azok a tények, melyekkel szinte mindenki találkozott, s vált világossá, hogy egy, első pillantásra távoleső elméleti kérdés milyen mindennapi problémákkal függ össze. Néhány példát soroltunk csak (el, s lehetséges, sokfelé nem is e problémák a legfontosabbak. Egy azonban bizonyos: az ideológiai irányelvek vitája a taggyűlésen nem valami külön szeminárium, vagy elméleti pártnap. A cél az, hogy a mindennapok gondjait, problémáit elméleti oldalukról is megvizsgáljuk, hogy jobban eligazodjunk és megtaláljuk a megoldást. Az „Ideológiai irányelvek” életközeiben folytatott vitája elősegítheti, hogy még megalapozottabbá, politikuTÉTLEN MÁRAD A LÉTRA — Tartottak tőle. — És most? — Belátták, hogy hasznos. A négyéves fák ágai már sabbá tegyük a párt egész tevékenységét, valamint azt, hogy minden párttag a helyes elvi alapokra támaszkodva gondolkozzék és cselejKorszerű gyümölcsös a nagykőrösi Petőfiben Termőre fogott futóhomok zsű almafák nyolc évével szemben, csak öt évet kell várni a termőre fordulásig. A négy éve telepített fák már jócskán mutatják gyümölcsüket. — A bátorság jutalma — mondja Susan János elnök — bár nem sok kockáztatni valónk volt. Kétmázsás rozstermést is alig adott ez a futóhomok, melynek a helyén — 219 holdon — termőkaros almafákat neveltünk. — Miért fordulnak gyorsabban termőre? — A fölfelé növekvő ágakat lehajtjuk, oldalra kényszerítjük, hamarabb megállapodik a növekedésük. — Korszerű agrotechnika? — A széles tőtávolság köny- nyűvé teszi a gépi talajmunkát. Mivel az ágak a földhöz közel terebélyesednek ki, a kézi erő nagy része is felszabadul. — S ki marad így tétlen? — Csak a létra. Nagyobb lesz a biztonság. — Hogyan fogadták a tagok az új elgondolást? 1961-ben még csak a jövő fcenéje volt, hogy a nagykőrösi Petőfi Tsz akkor telepített gyümölcsösében milyen köny- nyen szedik majd valamikor az almát. Ez a valamikor nincs már messze, hiszen ebben a gyümölcsösben a régi magas törTermőre fordultak az öt éve telepített almacsemeték. roskadoznak az ökölnyi jonatánok alatt. Két mázsa rozs helyett huszonöt mázsa gyümölcsöt nyerni, ez bizony megéri. kedjen, és így magasabb színvonalra emelkedjék a pártmunka. B. Gy. 35 kilót is leszed egy egy fáról a Makai brigád Foto, szöveg: Dozvald János Az új prémiumrendszer Nagy visszhangot keltett a munkások és a műszakiak körében egyaránt az új prémiumrendszerről megjelent minisztertanácsi határozat. A minisztériumi iparban és a minisztériumi kivitelező építőiparban dolgozó alkal- mázottak prémiumrendszerének tovább fejlesztését írja elő a határozat, anyagilag közvetlenül a vállalati dolgozók kisebb részét érinti, közvetve azonban jelentős hatása van a munkásokra, sót az egész társadalomra. Hangsúlyozzuk ezt, mert néhány üzemben — félreértések miatt, vagy tudatos ferdítésből — máris olyan mendemondák keringenek, hogy az alkalmazotti prémiumok növelésének anyagi feltételeit a munkások normarendezéséből biztosítottuk. Cáfolni kell ezt a nézetet, hiszen a határozat hangsúlyozza: „A prémiumkeretet növelni lehet, a növekedés a vállalat nyereségétől, illeitve nyereségrészesedésétől függ. Ha a vállalat eléri a felügyeleti szerv által meghatározott nyereségrész esedési szintet, a prémiumkeret kiegészül, az eddigi teljes prémiumkeret mértékére. A nyereségrészesedés további növekedése esetén a prémiumkeret arányosan növekszik és elérheti a régi rendszerű prémium- keret 130 százalékát” A határozat tehát világosan és egyértelműen megmondja, hogy az új prémiumrendszer anyagi alapja a vállalati nyereség és éppen ez az, ami már össztársadalmi érdekeltséget jelent. Az új rendszer anyagilag arra ösztönzi a műszaki és egyéb alkalmazotti dolgozókat, hogy tudásuk nagyobb részét fordítsák tervszerűbb vezetésre, gondosabb munkaszervezésre, célszerűbb műszaki fejlesztésre, keressék, kutassák a termelékenységnek, önköltségcsökkentésnek további tartalékait és biztosítsanak a tervezettnél nagyobb vállalati nyereséget, a dolgozók számára pedig több nyereségrészesedést. Vajon nem közvetlen érdeke-e á munkásnak, hogy szervezettebb feltételek mellett dolgozzon, hogy nyugodtabb légkörben éljen az üzemben, hogy többet kapjon, amikor a nyereségrészesedést felosztják? Felesleges ezeket kérdezni is. — S vajon a társadalom, a nép számára mindegy-e, hogy milyen arányú az életszínvonal emelésének anyagi alapja, a termelés eredménye, a munka termelékenysége, a nemzeti jövedelem? Az új prémiumrendszerről szóló minisztertanácsi határozatot ezért nem tekinthetjük csupán az üzemek alkalmazottai részére juttatott anyagi előnynek, hanem olyan, ambíciózusabb munkára ösztönzésnek, amely gazdasági terveink jobb megvalósítását szolgálja. Figyelemre méltó vonása a határozatnak, hogy fellép az egyenlősdi ellen. Ezt jelenti, hogy mozog a prémiumkeret, mégpedig az eddigi keret 70—130 százaléka között. (Ez is cáfolja egyébként az említett hamis nézetet, hiszen rossz munka esetén a mostaninál kevesebb lehet a prémium összege.) Ugyanakkor megszünteti az egyéni prémiumok felső határát, mintegy hangsúlyozva, hogy a munkáját jobban ellátó műszaki és alkalmazotti dolgozó anyagiakban is többet érdemel. Jelentős pontja az új prémiumrendszernek, hogy tovább növeli a vállalatok önállóságát, lényegében az üzemek vezetőire bízza a premizálási feltételek kidolgozását és a jutalmazások mértékét Ezért a határozat csak azt írja elő, hogy az egyes dolgozók részére feltételként azt kell megszabni, amelyek munkakörükre jellemzőek és vállalati szintű mutatók teljesítését csak olyan dolgozók részére lehet meghatározni, akiknek a teljesítésre számottevő és közvetlen befolyásuk van. A vezetők prémiumát is új és igazságosabb feltételhez köti, amikor előírja, hogy a vállalat egészének működése alapján utólag, a gazdasági év lezárásával állapítják meg, mennyi prémiumot kaphatnak. Jelentős ösztönzést teremt arra is, hogy az üzemek kiváló minőségben és határidőre teljesítsék ekportköte- lezettségeiket. Az új prémiumrendszer akkor lesz igazán hatékony, ha a vállalatok vezetői jól élve önállóságukkal, az egyenlősdit és a szubjektivitást kizárva alkalmazzák. Fel kell számolni a kicsinyességet, a „hátha valaki megsértődik” elvet, sőt a vélt, vagy a tényleges szociális indoklást is. Ez a prémium a termelés javításai szolgálja, s nem szabad sajnálni a kiemelkedően dolgozóktól a kiemelkedően magas prémiumot sem. Nagy-nagy felelősségérzetet, a termelés, a gazdálkodás állandó figyelemmel kísérését, jó ítélőképességet és határozottságot követel az új prémiumrendszer a vezetőktől. S ha az elvek és a gyakorlat nem kerül ellentmondásba. igen jelentős erkölcsi ösztönzésre is szert tehetnek. Pillanatig sem feledkezzenek meg arról, hogy a jutalmak, a prémiumok igazságos, vagy igazságtalan felosztása az emberek tudatában is jelentkezik. Mérhetetlen erkölcsi kárt okoz az a vezető, aki hibás mércét alkalmaz, az érdemtelennek kedvez, aki változatlanul fenntartja az egyenlősdit, vagy a fizetéskiegészítés rendszerét A minisztertanácsi határozat — amely a jövő év január elsejével kerül alkalmazásra — az új prémiumrendszer elveit és általános feltételeit jelöli meg. Bevezetéséig még sok végrehajtási intézkedést kell kidolgozni. Hasznos és célszerű azonban időben gondolkodni, majd megkezdeni üzemeinkben is azoknak a feltételeknek a pontos meghatározását, amelyek biztosítják az ösztönzés hatékonyságát és ami ezzel jár, a gazdaságosabb, termelékenyebb munkát Kovács András Műhelykombinát saját erőből a toki Egyetértés Tsz-ben A céltudatos munka és a saját erőből történő beruházás eredményeként a toki Egyetértés Tsz-ben elkészült a javítóműhely kombinátja. A tervek szerint november 15- én átadják rendeltetésének. A falutól néhány száz méterre épült kombinát egy I haszonfa-feldolgozó üzemből, í egy asztalos- és bognárműhelyből, egy kovács- és egy gépszerelőműhelyből, egy alkatrészraktárból, egy irodából és egy fürdőből áll. A toki Egyetértés Tsz abba az előnyös helyzetbe jutott, hogy a deszkakészítéstől az erőgépek főjavításáig valamennyi munkát házilag képes elvégezni. „Fakaruszból“ - iskolabusz A megyében, főként a budai járásban, közlekedtek annak idején — szükségmegoldásként, a kényelmetlen fa- bódés, úgynevezett fakaruszok. Ezeket a személyszállító eszközöket, az utasok nagy örömére már kivonták a forgalomból. Most azonban nem hagyják a kocsikat tönkremenni, iskolabuszokat készítenek belőlük. Felújítják, csinosítják a karosszériákat, s olyan vidékekre küldik „szolgálatra”, ahol a gyermekeknek kilométereket * kell gyalogolniok iskolába menet Főként a tanyákat, tanyaközpontokat kötik össze az iskolabuszokkal.
