Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

iViiiaaükss. pálinka Gáspár János Tápiósze- cső, Szabadság utca 33. szám alatti lakost pálin­kával való üzérkedés miatt a szabálysértési hatóság 1500 forintra büntette; Gáspár Jánost egyik nap az egyik vonaton tetten érték, hogy féldecinként mérte a pá­linkát. Először azt mondta, hogy „baráti alapon” fo­gyasztották. A pálinkát egy literes dugaszolt üvegben és két félliteres csatos üvegben szállította, összesen tehát 2 li­tert. A rendőrök mindjárt el­vették tőle, és erre a sorsra ke­rült a pohártörlő kendő is. A pohárnak azonban nyoma ve­szett, ugyanis Gáspár észre­vette a rendőröket és kidob­ta a poharat az ablakon. Elő­ször azt is tagadta, hogy a po­hár nála volt, azután meg el­mondotta, hogy „úgyis fogok járni a személyvonatokon, hogy pálinkát árusítsak”. A továbbiakban még kiderült, hogy a pálinkát ő főzette, és azért árulja literjét nyolcvan- kilencven forintért, mert eh­hez neki „joga van”. ☆ Megjegyzés az ügyiraton: Eljáró szabálysértési előadó megállapítja, hogy Gáspár Já­nos az idézésre részegen je­lent meg, kihallgatni nem le­het, ezért 100 forint pénzbír­sággal sújtja. ☆ Mit mondott Gáspár János a következő alkalommal a szabálysértési hatóság előtt? „Szabálysértést nem követtem el. Nem felel meg a valóság­nak az a körülmény, mely szerint pálinkát árultam. Megfelel a valóságnak az a körülmény, hogy három üveg­ben- összesen két liter pálinka volt nálam, de ezt nem áru­sítás céljából vittem magam­mal. hanem Budapesten lakó öcsémnek akartam elvinni.” ☆ Részlet az egyik tanú vallo­másából: „Ez alkalommal be­lépett a kocsiba, és ott álta­lam ismeretlen egyéneknek pálinkát mért olyképpen, hogy a zsebéből elővett egy pálin­kás poharat, valamint egy li­teres üveget, amelyben pálin­ka volit. Azt hallottam, hogy a zsebében nagyobb mennyi­ségű aprópénz van, mert erő­sen csörgött. Különös jelentő­séget az egésznek nem tulaj­donítottam és nem is kísértem figyelemmel. Közben a kocsi­ba bejött két rendőr, akik rögtön megismerték: — No, Gáspár bácsi, jöjjön velünk 1” ☆ Mit mond a szabálysértési előadó? — Gáspár rendszeres jöve­delmi forrásnak tekinti a vo­naton történő pálinkaárusí­tást. Cselekménye miatt ebben az évben ez a harmadik el­járás ellene. Előző két cselek­ményéért 800 forint pénzbír­sággal sújtottam. Akkor mesz- szemenően figyelembe vettem idős korát, és a kiszabott bír­ság részletekben történő meg­fizetését engedélyeztem. Bíz­tam abban, hogy ez az összeg elegendőnek mutatkozik arra, hogy Gáspárt jobb belátásra bírja, és hasonló cselekmény elkövetésétől távol tartja. Saj­nálattal állapítottam meg azonban, hogy a humánus ma­gatartás hiábavalónak bizo­nyult, nem értékelte kellőkép­pen a jóindulatot, számítván arra, hogy magas kora miatt rendszeresen részesülhet hu­mánus elbírálásban. Jelen ha­tározatnál vele szemben sem­miféle enyhítő körülményt fi­gyelembe venni nem tudok, csupán súlyosbító körülmé­nyeket. Nevezetesen azt, hogy konok és erőszakos magatar­tást tanúsít többszöri figyel­meztetés ellenére is. Nem akarja megérteni, hogy a magas kor nem jogosít fel senkit arra, hogy törvénybe ütköző cselekményt folytas­son. Zrínyi Ilona puskája? A tápiószelei múzeumban látható egy XVI. századbeli elefántcsonttal és gyöngyház­zal berakott vontcsövű kere- kespuska. Úgynevezett pota- dékján unikornis (egyszarvú) van, elefántcsonttal berakva. . Ugyanilyen puskáról még egyről tudunk, az a Nem­zeti Múzeumban van. Az ke­vésbé értékes, ugyanis töltő­vesszője hiányzik. Egy korabeli vásári met­szeten felismerhető, hogy Zrí­nyi Ilona ugyanilyen puskát tart a kezében, Munkács vára mellett. Ebadta luoiidta Írjátok le a 4-es és a 6-os szám között levő üres koc­kába azt a számot, ami a ket­tő között van, — hangzik a kis másodikosok felé a fel­adat a tanító bácsi szájából. A gyerekek nem mozdul­nak, látszik rajtuk, hogy nem értik, a feladatot. A tanító bá­csi kihívja Jancsit és Zolit. — Te Jancsi ide állsz, te vagy a 4-es, te Zoli meg ide, te vagy a 6-os szám. Én a kettő közé állok, mi vagyok én, mondd meg nekem Sári! — Az üres kocka. (pápai) ELLESETT PILLANAT A Somogy megyei lgal köz­ségben egy 1649. április 24- én keltezett, III. Ferdinánd uralkodása alatt kiadott „ne­mesi kutyabőrre” bukkantak. Az asztallapnyi nagyságú ok­levél Oboikovicz Mihálynak és Miklósnak biztosítja a ranggal járó kiváltságokat. A több mint 300 éves „nemesi kutyabőr” a kaposvári Rippl- Rónai Múzeumba került. Rády István: OKTÓBER Hattyúdala ez a virágoknak. Vérszínű néhol már a lomb. Gyenge zörrenéssel hull le az ágról — Csecsszopó gyermek anyjáról, ki már futni kész. Elfáradt napsugár. Búcsút lengető bikanyál. Fonnyadása a szirmoknak És barna halála. Esőcseppes könnyzápor — Siratása a tovaszálló nyárnak. Tápió mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1965. OKTOBER 28, CSÜTÖRTÖK A PÁNDIFMSZ TERVEIBŐL Különterem, melegkonyha, vegyesbolt Nemrégen egy tanácskozá­son arról esett szó, hogy a földművesszövetkezet Pán- don hogyan, mi módon já­rulhat hozzá a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítéséhez. Több javaslat hangzott el ez­zel kapcsolatban, amelyek közül sokat meg is valósí­tanak. Lássuk csak sorjában! A faluvégi vendéglőhöz egy hatméteres külön termet kívánnak építeni a higié­nikus és kultúrált ki­szolgálás érdekében. Az ugyancsak ide építendő pince a vendéglő raktározási problémáit hivatott megol­dani. A húsboltban új hű­tőszekrényt állítanak fel. Ki­bővítik az iparcikkbolt rak­tárhelyiségét is. Áthelyezik a zöldséges boltot a régi TÜ- ZÉP-telep helyére. Ide ke­rül az fmsz felvásárló telepe is. Az új TÜZÉP-telepen nagymázsát, mázsaházat és raktárépületet kívánnak épí­teni. Bővítik az új falatozó nagytermét, mert kicsi. Itt meleg konyhát szándé­koznak létesíteni, hogy az átutazó vendégek, a pedagógusok és egyéb községi dolgozók problé­máin könnyítsenek. A község vezetősége java­solta — és remélik, hogy később majd meg is valósul — az újtelepi sugárútra egy vegyesbolt építését. Errefelé húzódik ugyanis a község. (M|) Boldog lett a boldogtalan boldogi asszony ÚJ HÍD A TÁPIÓN 1963. szeptember 8-án any- nyi eső zúdult le a Tápió völgyére, hogy a megáradt folyó Tápióságon még a vas­beton hidat is elvitte. Egy­éves huzavona után indult meg az új híd építése. A Hídépítési Vállalattól oda- küldött munkások azonban kezdetben csak „dolgozgat­tak”. A komoly munka idén áprilisban indult meg. Az új hídon már megindult a forgalom, de a KPM az utat még a mai napig sem portalanította. Pedig a községi ta­nács húszezer forint hozzájárulást is felajánlott erre a célra, de úgy látszik, hiába Kép, szöveg: Gergely László Kinn vagyok a határban. Asszonyok szedik a paradi­csomot a Kátai Állami Gaz­daság földjén. Egymás tete­jére kerülnek a ládák és Tóth Jánosné, a csapatvezető számolja őket Megkérdezem a cifra ruhás nénikét aki örmény szemeivel nézett vé­gig rajtam: — Mi jót dolgozik, kedves néném? — Számolgatom a ládákat, édes fiam. — Honnan jött ez a vidám csapat? — Mert asszonyok sokasága hajladozik. — Boldogról, Heves me­gy ébűl. Már két éve, autó­val jövünk ide nap. mint nap a Takács Józsi bácsi ko­csiján. Szívesen jövök a gazdaságba, még elég jól bí­rom a munkát ötvenhat éves korom ellenére.- Az otthoni isz-ben'is van nyolcvan^ mun­kaegységem, szabad időmben szereztem. — Valamikor nehéz volt a sorom. Tizenhárom gyerek­nek adtam életet és huszon­hét helyen laktam. A férjem kubikos volt és csak nyáron kapott munkát. Ma? Eszünk is, iszunk is, van szép laká­som, bárkit bevezethetek oda. Ha nem hiszi, jöjjön el Bol­dogra! — A terveim? Továbbra is szeretnék dolgozni, itt a gaz­daságban, irányítani ötven tagú csapatomat. Van egy kisunokám, akit szeretnék fel­nevelni, hogy mindig szere­tettel gondoljon vissza rám. — Mi a legjobb itt a gazda­ságban? — Mi lenne, — s nagyot ne­Néhány éves kép, boldog! népviseletben vet, hogy á könnyei is hulla­nak, — hát a koszt. Mert majd elfelejtem mon­dani, — s tán nem sértődik meg érte, — hazudnék, ha so­ványnak titulálnám. S aztán nem hagyta magát tovább vallatni, mire fel­ocsúdtam, már messziről hoz­ta a szél a hangját: dolgoz­zatok asszonyok, hogy több legyen a kereset! Hangját ai asszonyok éneke nyomta el. Molnár Bertalan Látlak, cigány! Ez a kivénült anekdota ju­tott eszembe csütörtökön es­tefelé a tápiószelei úton. Nyöszörgött a gumikere- . kés kocsi platója a teher ! alatt. Teljesen megrakták ku- ! koricával. A két szürke is ! elég nehezen kapaszkodik az > istrángba. ! A fogatos nem veszi ész­tre, hogy látom, amikor két ; bábúra való kukoricát le- ! dobál. Az asszonyka, aki ! úgy látszik várta, frissen S kapkodja a kötényébe. ! A túlsó oldalról ugyancsak ! kiabál a nagy bajúszos a fo- ! gatos felé, közben ujjal rám ! mutogat: i — Janikám, benne leszól ! az újságban! > Hát igen! Jani íme bele- j került az újságba. Nemcsak ! azért, hogy a nagy bajúszú- ! nak igaza legyen, hanem i azért is, hogy Jani, sőt az : összes Janik ne gondolják ! azt, hogy rájuk nem vonat- i kozik az egykori anekdota I poénje: ! — Látlak, cigány! i (A Ceglédi Hírlapban olvas- \ tűk.) —ssi MOZIMŰSOR ! Nagykáta ma: szünnap, péntek­től szerdáig: Van, aki forrón sze­reti. Tápiószele ma: szünnap, pén­teken és szombaton: Szemet szemért. Kóka 1 ma: Éjfélkor, szombaton: Nem. Farmos ma: Könnyű élet, szombaton: Bátor emberek. Tápiószőllős ma: Bűn, szombaton: A tárgyalás. Tápióság szombaton: Húsz óra. Tápióbicske szombaton: Limonádé Joe. Panel szombaton: Hamlet I—II. Szent- lőrinckáta ma: Ut a sötét erdő­ben, szombaton: Vörös és fekete II. Tápiószecső ma: A windsori víg nők, szombaton: Vörös és fe­kete I. Tápiószentmárton ma: Bűn, szombaton: A „Preludió” akció. A CSODAKULCS — No. a kutya erre, meg ar- i ra, — indult nagy l éptekkel \ Pista —, hozok én, ne félje- \ tek. > Mosolyogva tért vissza, s j — üres kézzel. — Minek örülsz, te sem kap-! tál, — fogadták társai. — Nem kaptam, nem kap- i tam, de ebédre mindanmyion- \ kát meghívtak. Ebéd után megkérdezték: \ — Mivel tartozunk? — Semmivel, — mondta a \ fiatalasszony, és huncutkásan! mosolygott. Hetekig ment ez így: reg- i geli, ebéd, vacsora. S soha \ egy fillért sem fogadott el a \ fiatalasszony. Egyszer ebéd közben nyí-; lik az ajtó, s a mi Pistánkj torkán bizony fennakadt a! falat. Kit lát azon belépni, l mint az öreg zsugorit. Megvi- \ lágosodott valami Pista agya- j ban, ránézett erősen a fiatal- \ asszonyra. Felismerte benne! a zsugori lányát... Ekkor előlépett az asszony ka, kezében egy kulccsal, oda-! álíf az apja elé. — Látja apám, ez a padlás \ lakatjának másodkulcsa. Ré- \ gesrégen, még a Pista esi-! nálta. Én azóta is hálás va- 5 gyök neki, mert a miénkből \ ő juttatott egy pár jó fa- $ lathoz engem is. A gonosz gazda arcát szé- \ gyen pír borította el, és még $ ma is szégyenli magát, ha \ azóta meg nem halt. Juhász Imre 5 lakat! S a kulcs Cegléden van most, a gazda zsebében, A fiú ment megnézni azt a csodalakatot. S mintegy két órai fáradt­ságos munkával olyan cso­dakulcsot eszkábált, hogy nyitotta lágy érintésre, hang­talanul. S kitárult a paradi­csom! Annyi kolbász, sonka és szalonna lógott ott, hogy a látásába szinte beleszédül­tek. Meg is töltötték a fejeal- jat, hogy legyen akkor is, amikor a gazda már itthon van. Egy hónap múlva Pista kenyértörésre vitte a dolgot. Búcsúzáskor a kislány ke­zébe csúsztatta a csodakul­csot. — Itt hagyod nekem! — cso­dálkozott a lány. — Igen, — felelte a fiú —, hogy akkor se éhezzetek, ha én már nem leszek itt... Telt, múlt az idő. Pistából szép szál legény lett, kitanul­ta a szakmát. Tápiószelén lett traktoros. Egyszer, úgy 1949 táján a Sőreg melletti tanya­világban szántottak. Nagyon megéheztek, elküldték hát egyik komájukat a legköze­lebbi tanyába, hozzon vala­mi harapnivalót. Jött az ha­mar vissza, lógó orral. — Képzeljétek, nem adtak, — mondta. Kinyitotta az ajtót, s a ló rú­gott egy olyant, de olyant, hogy a gazda fejét csak a vé­letlen szerencse tartotta egy­be. No, a gazda azután nem is ment be többet az istállóba. Csak az ajtóból rikcmgatott ébresztőt. Megtörtént egy napon, hogy a gazda hosszabb időre be­ment a városba ott lakó fe­leségéhez. „Gazdának” csak Pistával egyidős lányát hagyta a tanyán. No, ez a kislány olyan jó, együttérző, vékonyka, kevésbeszédű volt. mint bármelyik cseléd. Szóbaelegyedtek. így tudta meg Pista, hogy a zsugori gazda lányával is ugyanúgy bánik, mint cselédjeivel. Dol­goztatja és — koplaltatja. Nagyon megmérgesedett a fiú. Első tette az volt, hogy a számtalan csirke közé beha­jította a vasvillát. így aztán vacsorára a gazdag lány és a szegény cseléd csirkepap­rikást evett, lebbencsleves helyett. Másnap következett a pad­lás. Elmondta a gazda lánya, hogy az bizony elejitől végig telisteli van finomabbnál fi­nomabb falatokkal, hiszen majd minden hónapban vág­nak. igen ám, de hatalmas a I I : Hol volt, hol nem volt, a : Tápión is túl, „Ha lesz, lesz, ; ha nem lesz, nem lesz” fa- ! lucska kellős közepén élt egy i szegény ember. Volt ennek j a szegény embernek egy \ Pista nevű fia. Ez a Pista ; gyerek nagyon szeretett vol- \ na magának egy szép ruhát. ! Mondta is az apjának, de az \ csak szomorúan széttárta a \ Icarját. ! így szegődött el Pista egy ! ceglédi paraszthoz mindenes ! cselédnek. ! Mindjárt a második napon \ történt: éppen a másik olda- ; Iára akart fordulni legszebb \ álma közepette, amikor meg- \ szólalt a gazda: ! — Ébredj gyerek! Adj a i lovaknak enni! \ Az éjszaka sötétségét csak ! a pislogó istállólámpa gyér ! fénye szűrte meg. Titokban \ megnézte az óráját. — Éjfél i van, — dünnyögte magá- ! ban, — a gazda nyilván el- i tévesztette az időt. De ha ! már fenn vagyok, megetetek. ! A gazda azonban a követ- ! kezd napokban is „eltévesz- ! tette” az időt. \ Furfangos gyerek volt Pis- ! ta. Volt a gazdának egy na- ! gyón rúgás lova. Ezt oda- ! kötötte az ajtóhoz egyik éj- ! jel, nem aludt el, várta a \ gazda jövetelét. Jött is az. Deregán Gábor felvétele SPORT Albertirsa—Nagykörös 2:2 (2:0): Albertirsa: 400 néző. Vezet-; te: Horváth. Góllövő: Basa l, Urban. Jó:; Basa l, Kármán, Urban. A múlt vasárnapi csúfos j vereség után Nagykáta érté-: kés pontot szerzett Albert-: iraán. Az első félidőben a hazai csapat két szerencsés góllal elhúzott, Nagykáta vi­szont három nagy gólhelyze-i tét is kihagyott. A második félidőben a ká-1 tai csapat végig támadott, de: mór csak egyenlíteni tudott, i A végig izgalmas, jó iramú mérkőzésen Nagykáta sok­kal több gólhelyzetet terem­tett, azonban a csatársorba g-: jai a legnagyobbakat is ki­hagyták, vagy pedig a kapu-: fa mentett. Ilyen lelkesedés­sel és jól játszani a kátai: csapatot már régen lehetett: látni. Még két mérkőzés van i hátra idehaza, , s a bennma­radáshoz mindkettő megnye­résére szükség van. (Lendvai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom