Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

1965. OKTOBER 24, VASÄRNAP MEGYEI A szakemberek körében irigyelt ember Preszter Ist­ván, a Kátai Állami Gazda­ság főagronómusa. Sem a lot­tón. sem a totón nem nyert, ezzel szemben az elmúlt év­ben egy esztendős tanul­mányúton volt Ausztriában. A Tolcsvai Állami Gazdaság­w/sss/sssssssssssssssssss/sssssssssssssss^ ^ § |Von egy érzés... | s ^ x Van egy érzés, különös ke- § X veréke a vágynak, a szerelem- X § nek, felbukkanó emlékeknek X X és jó ízű feledkezésnek; ha X X feltör, olthatatlan, s legyőzi a X X hidegen számító értelmet. x § Ha a sétáló csendes délután X X vagy tiszta őszi estén lete- X X kint a Gellérthegyről Buda- X X pestre, ha, az országot járó § § Dobogókő magasán arccal a X § Dunának fordul, ha percnyi x X csendben elmereng a Szige- X X ten, a költő fái alatt, ha a ^ X Hortobágyon tágult szemmel § ^ néz a végtelennek tűnő tér- X X be — nos: ilyenkor is felbu- x % zog az érzés, megtelik a szív, X J s a legőszintébb a szó: ha- ^ § zám. X De sokszor elmondtam ma- ^ i gamban én is, küldetésben § s vagy vándorúton külországban X § járva! Mily sokszor kerget- x X tem volna gyorsabb múlásra X X órákat és napokat, hogy az- X X tán egy jó pillanatban el- X § suhanjon a vonat valamely X X egyszerű, szürke kőoszlopocs- x X ka mellett, s tudhattam már: x X az innenső oldal — hazám. X S Érte a vágyat — a honvágyat X X — olykor itthon is érzi az x § ember. De testen-lenken csak X s akkor uralkodik el igazán, ha § X messze az ismerős táj, s mész- X X sze az otthon. x X Nagyszerű dolog egy kltá- x X guló világban élni, amikor ^ s százezrek módja-lehetősége X s utazni a különféle égtájak fe- X ^ lé, látni és tapasztalni, élmé- x X nyékben gazdagodni, s az- x s tán, itthon, még hosszú idő ^ s múltával is bányászgatni az X S emlékek kincseiben. Mert X § hiába századunk technikája- X I nak minden vívmánya, hiá- § ba a televízió képcsövén a X szobában felvillanó világ, a sze- X mélyes látást ez sem pótol- x hatja. S még utazni sem vol- X na teljesen jó, ha olykor, tá- X volban, meg nem érintené az X ö* utas lelkét a haza. Ha más- X | ként nem is, de menthetetle- x § nül az összehasonlítás elke- S X rtilhetetlen, belülről induló X X követelményével. S S nagyszerű dolog, hogy eb- x X ben a mérlegelésben milyen x s sikerrel állja már az össze- § S vetést a haza. c ^ Gazdag északi ország ven- x X dége voltam, láttam az embe- x X rek hétköznapjait, s ünne- X X peit. Figyeltem életük zaj- X X lását, megértettem büszke- X X ségüket, amikor országukat § § bemutatták, s próbáltam ve- x X lük töprengeni gondjaikon. X S Láttam valódi értékeket — X § nem keveset — és sok-sok X § talmi csillogást, gőgös va- x x gyon-fitogtatást az üzletnegye- X X dekben, s kapott szegényessé- X ^ get a külvárosokban. Hallót- § X tam szenzációs pletykát a pá- x X rizsi bártáncosnőből ban- X X kárnévá feltört hölgyről, aki X X mindig három, egyenként is X X vagyontérő bundát visz ma- x X gával, ha utazik, s láttam x X rosszruhás, borostás részeget X X ülni kábán a járdaszegélyen. X S S láttam — milyen kiábrán- X X dító volt! — pazar, régi mes- x X terek kezét dicsérő épüle- X X tekkel és műalkotásokkal X X ékes téren százával hem- X $ zsegni a huligánokat, suhan- X § cokat lapockáig érő hajjal, X X koszosán, szakállasán, mezít- X X lábasán. Elborzasztott a tör- X S ténet a tanítóról, aki levágat- § X ta egy ilyen fickó haját és x X megbüntették érte ... És § X rám sem maradt hatástalan az X X egyszerű ember legégetőbb X X gondja-aggódása: mi lesz a x X holnappal, mit hoz a jövő? ^ X Mert ebben a gazdag ország- X X ban kétségben él az ember: X X tudja, s látja, hogy a vehe- X X mens konjunktúra előbb- x X utóbb véget ér, de nem tudja, ^ X s nem látja, hogy akkor, az- X X után mi következik. Ez az X X ok, s ennek is tünete, vetü- § X lete a céltalanul lebzselő, x § unatkozó, olykor dühöngő X X huligánhad. X S álltam — hazatérőben — X X a pályaudvaron, hol a ma- X X gyár szóra felfigyelt egy X X volt magyar, s bár vele sem- X X mi dolgom nem volt, meg- X X szólított, s kérte-leste a ha- X X zai híreket, s nem ment, ott X X toporgott, míg el nem in- x x dúlt délnek, hazafelé muta- X X tó világtájnak a vonat. És X X itthon elárasztottak az új X X hírek: hogy magtárban a ke- x X nyérnekvaló, hogy az évszá- X X zad áradása nem törte át a S X gátakat, hogy elfogadták vá- X X rosnegyedem, szűkebb hazám x X átalakításának vonzó, okos ^ ^ tervét. X X ... Itthon vagyok. Elcsi- X x tűit a kint szakadatlanul X X égető kísértő vágy, voltam X X már fenn a Gellérthegyen és X X sétáltam a Szigeten és téptem X X őszi lombot, vázába, aszta- § X lomra, Dobogókő erdeiben. X X Itthon vagyok, s élményeim X X emlékdossziéját valahogy ez- x X zel az ajánlással zárom: meg- ^ X élni, máshol a világon ha X X dolgozni tud az ember lehet, X s de annak, aki itt született, él- s X ni csak itt. Lantos László ^ W////*....................SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS& ban dolgozott, amikor rá esett az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának választá­sa. ö is végtelenül boldog volt, amikor megtudta, hogy Lenz Mosemél, a világhírű szőlésznél és borásznál gaz­dagíthatja szakmai tapaszta­latait. Beosztása főagronómus, de kiütközik szakmai szeretete, amikor azt mondja: jobban szereti, ha főkertésznek mond­ják. A gazdaság növényter­melésének és állattenyészté­sének gondja-baja is a vál­tóira nehezedik, s a 623 hold szőlő és a 28 hold gyümöl­csös „csak” ráadás. Tulaj­donképpen ekkora szőlő és gyümölcsös megérdemelne, sőt igényelne is egy külön szakembert. Az iroda, ahol beszélge­tünk, egyszerűen berendezett. Itt futnak össze a termelés szálai. Preszter István har­mincöt éves, s ha tekintetbe vesszük, hogy aránylag rö­vid gazdász múlt van mö­götte, a szerencsés fiatal szakemberek közé tartozik. De ezt a szerencsét maga ko­vácsolta. Felettesei bíznak benne, s mindenképpen al­kalmas arra, hogy megbir­kózzon a gazdaságilag ugyan­csak leromlott üzem nehéz­ségeivel. Láthatóan kellemes emlékek ébrednek benne, amikor ta- nulmányútjának tapasztalatai iránt érdeklődöm. A beszélgetés elején, mind­járt eloszlat egy tévhitet: nem egyszerű tanulmányút volt ez, hanem kemény küzdel­mes esztendő egy jól felsze­relt, magas szinten gazdál­kodó kapitalista nagyüzem­ben. Nincs olyan munkafo­lyamata a szőlőtermelésnek, amelyből ne vette volna ki a részét, ö és a vele együtt le­vő négy fiatalember ugyan­úgy dolgozott, mint a gazda­ság többi munkása. Ugyan­olyan fizetést és ellátást kap­tak, mint a munkások. Lenz Moser, világszerte is­mert szőlész, aki egyben ‘Ausztria egyik leggazdagabb embere. Száz hektár szőlőte­rületen gazdálkodik, s borke­reskedéssel is foglalkozik. 1923-ban kezdett kísérletezni újszerű szőlőművelési rend­szerével. Kezdetben „bogaras” embernek mondották, de ké- sőb bizonyított: soha nem lá­tott szintre emelte a termésát­lagokat, s rendkívüli mérték­ben csökkentette a termelési költségeket. Ma már sok kö­vetője van szerte a világon. Preszter Istvánt, a fiatal szakembert is „meghódította”, ma is csodálkozik, hogy Lenz Moser milyen készségesen tár­ja a világ elé művelési rend­szerének minden csínját-bín- ját — Velünk, magyarokkal kü­lönösen előzékeny volt. Jó ba­ráti és kereskedelmi kapcsola­tai vannak magyar szakembe­rekkel és szervekkel, s ezt sze­retné tovább ápolni és mélyí­teni — mondja Preszter Ist­ván. Az első meglepetés akkor érte, amikor megismer­te a gazdát. Itthon arra gon­dolt, hogy a mi fogalmaink szerint értelmezett kapitalis­tával találkozik, aki részvé­nyeiből él. Lenz Moser, maga irányítja gazdaságát, kereske­dését. Hétköznap beáll szőlőt metszeni, sőt a rakodásnál is segédkezik. A fiatalember szá­mára szokatlan volt az a szi­gorú fegyelem és a jövedelem fokozására törő céltudatos munka, amelyet ebben a gaz­daságban látott. Az a munkás, aki ebbe nem illeszkedett be­le, vehette kalapját és mehe­tett Ennél jobban, csak cége jó hírnevére ügyelt. A Lenz Moser féle bor világmárka. Preszter István el tudja vá­lasztani egymástól, mi az, ami követendő, mi az, ami idegen szocialista rendszerünktől. Maholnap egy esztendeje, hogy hazajött, s kissé csaló­dottan beszél arról, hogy mi még mindig nem vesszük eléggé figyelembe a fejlődé^ törvényeit, még mindig nem döbbentünk rá, hogy a világ­piacon nem elég a történelmi múlt, a hagyományok. Ott a minőség, a gazdaságosság a döntő. — Meggyőződésem, hogy nálunk is gyorsabban kelle­ne áttérni a kordonszerű mű­velésre. Igaz, itt az Alföldön a fagyveszély miatt körülte­kintőbben kell elbírálni elő­nyeit, de ott is túlzott az óva­tosság, ahol a körülmények kedvezők. De sajnos ... Félbeszakad a mondat, ké­sőbb azonban befejezi: —... nálunk túl erősek a hagyományok. Az új dolgot egyesek kétkedve fogadják, s nem jó szemmel nézik, ha valaki ki akar törni a szűk szakmai keretek közül. Súlyos szavak, de saját példájával bizonyít­ja, hogy így van. Hazaérkezé­se után továbbra is a Tolcs­vai Állami Gazdaságban dol­gozott. Tényekkel, adatokkal bizonyította, hogy a Hegyal­ján is előibbre kell lépni a művelési rendszerben. Szak­mai vezetője rossz néven vet­te a fiatalember munkássá­gát, s nem tudott vele együtt dolgozni. Preszter István, bár nehéz szívvel, de kérte át­helyezését. Ma is nehezen tudja megérteni, hogy miért nem ott használják fel tu­dását, tapasztalatait, ahol azo­kat jól hasznosíthatná. De ta­lán Preszter István példája egyedüli. A többiek jól meg­találták helyüket Tiltakozva válaszol: — Nem! öten voltunk kint, s közülünk csak egy dolgozik olyan gazdaságban, ahol hasz­nosíthatja a kinti tapasztala­tokat. Nem mondhatom, hogy Preszter István elégedetlen ember. Tudja, hogy egy ilyen nagy állami gazdaság főagro- nómusának lenni, azt jelenti, hogy bíznak benne. De az is igaz, hogy szívesebben dol­gozna olyan gazdaságban, ahol többet tehetne a szőlő- termelési kultúráért. Itt, a gazdaságban 48 holdas táb­lán kísérletezik. A szélessorú­ra telepített tőkék közül min­den másodikat kordonszerűen alakítja ki. Amint mondja, ez átmenet a hagyományos és a kordonművelés között. Évek kellenek azonban ahhoz, hogy itt az Alföldön bizonyítson. De hisz benne, hogy ez sike­rülni fog. Ez a negyvennyolc holdas tábla szivéhez nőtt, de ezen­kívül ott van még a további hatszáz. Az is igényli a gon­doskodást. Súlyos mulasztást követtek el elődei a telepíté­seknél, nagy területen csak sínylődik a fiatal vessző. Lát­szateredményekre törekedtek, nem vették figyelembe, hogy egyes helyeken magasan van a talajvíz, s ez „bántja” a szőlő gyökereit, Mintegy 30 holdon már reménytelen a további próbálkozás. De a többit is fel kell javítani. Ta­valy — szaknyelven mondva — 43 százalékos volt a beál- lottsóg, az idén 65 százalékos. De ez is messze van a kívá­natostól. Van tehát mit ten­nie Preszter Istvánnak. Nehe­zíti a fejlődést, hogy szűkö­sen áll rendelkezésre pénz a beruházásokhoz. Évek kelle­nek tehát ahhoz, hogy gaz­dag termést adjanak a tő­kék, de biztos, hogy adnak. Nagy utat tettünk meg a beszélgetésben — Tolcsva— Rosendorf—Szentmárton- káta. Talán úgy tűnik: nagy tőkével berendezett, kapita­lista nagyüzem fényénél, ho­mályba vész az, amit itthon alkottunk. Nem. A türelmet­lenség egészséges gyökérről táplálkozik, a szakember hi­vatásérzetéből, szakmai szeré­té téből. Mihók Sándor ŐSZ a nagykőrösi Szabadságban Nincs malachullás - 35 mázsás kukoricaátlag - Fizet, ahogy a kölesnek kell — Nálunk a sertéstenyész­tés fő üzemág, — mondja Fekete József, a nagykőrösi Szabadság Tsz elnöke. Szá­zas létszámú a tenyésztör- zsunk. Csak hízóra szaporí­tunk. Negyvennyolc kutri- cában serdül föl a szaporu­lat. Két és fél hónap múlva a süldőnevelőbe kerülnek a malacok, onnan az ötödik hó­napban a hízóállományba. Nyolc-kilenc hónap alatt el­érik a 115—130 kilót. Éven­te négyszer fordul az állo­mány. Huszonöt százalékos a daraértékesitésünk, s ez or­szágosan is jó átlag. Há­rom éve gyakorlatilag nem ismerjük az állatelhullást. — Titka? — A szükséges takarmány biztosítása, a jó alapanyag, fehér húsú koca és Cornvoald kan. Ne feledkezzünk meg a kitűnő gondozókról és ar­ról sem, mert ez fontos szem­pont, hogy érdekeltek az eredményekben: hizlalás és szaporodás, tehát eredmé­nyesség, alapján kapják a fi­zetésüket. 350 hold hibrid kukorica, 23 százaléka a tagoké. A felét már letörték. Több család összefog, együtt dolgoznak, úgy «vorsabban megy a munka. Messzire sárgállik egy vontató rakománya. Kis csapat dobálja fel rá a csö­vekét. Szép, röpködő, sárga madarak, és nagyok. — Negyven mázsa holdan­ként — mondja Márton Ist­ván — néhol 60 is. — Harmincöt mázsás össz- átlag lesz — számol az el­nök. A tagok bizakodók, jobb a termés, mint tavaly. A tö­réssel egyidőben már a szá­rat is rakják kocsira, hord­ják befelé. — Csak a szár betakarítása után kapják meg a részese­dést — mondja az elnök. Tehát érdekeltek a szárbeta­karításban is. Felmarkolt, fényes, apró szemei a legkisebb szorításra kisiklanak az ember becsu­kódó tenyeréről. Aranybama, csillogó köles. — Nálunk már hagyomány — mondja az elnök — a bor­só és takarmány után má­sodvetés. Kedvelik az embe­Szép sárga „madarak” röpködnek rek. Ebből készül a szokásos szüreti eledel, a birkahúsos kása. Idén pedig, amikor annyira hiányzik a rizs, ara­nyat ér. — Mennyit? Kompresszorral juttatják át a kölest a magtár magas ablakán. A széles garat szor­galmasan nyeli a zsákok tar­talmát. Tóth Ambrusné csa­patvezető és Szrapkó Imréná Napoznak a 15-ös kutrica lakói — Tizenkét forintra is fel­megy kilója. Háromszáz hol­don vetettünk az idén. Leg­kevesebb 14—15 vagonra számítunk. Fele a monori magtermeltető vállalaté, a többi piacra megy. kétszáz zsákot is kiürít na­ponta. — „Fizet, mint a köles” — mondják a Szabadságban. A köles az idén is rászolgál jó hírére. Foto-szöveg: Dozvald János A képernyő varázsa Lengyelországban EGER A NEGYEDMILLIOMODIK... Érdekes esemény színhelye volt szombaton az egri vár. Megérkezett az idei 250 ezre­dik látogató, Jávorné Soltész Katalin, a Nyelvtudományi In­tézet munkatársa. Bakó Fe­renc, a Heves megyei múzeu­mok szervezetének igazgatója, az egri vár baráti körének ajándékaként átadta Jávorné- nak az egri vár történetéről szóló kiskönyvtárat. Ma mind ritkábban talál­kozunk már a jellegzetes tö­meggel a kocsmák előtt és a kocsmában. Mind többen pár­tolnak át a klubokba, a kul- túrházakba, ahol nézhetik a televíziót. A program még átlagos. Akadnak kiváló adások, de vannak bántóan gyengék is. A műsor néha unalmas. Az emberek mégis nézik. Akkor is, ha utána panaszkodnak, elkeseredetten vitatkoznak. Kétségtelen, hogy a televí­zió Lengyelországban hirtelen karriert futott be. Jelenleg már 18 nagy kapacitású televízió­adóközpont működik Len­gyelországban, valamint mint­egy negyven kis kapacitású átvevőállomás. A jó televíziós vételnek körébe tartozik az ország területének hetven szá­zaléka. A következő ötéves tervben — 1966—1970 — folytatják a további adó­és átvevőállomások építé­sét. A televíziótulajdonosok szá­ma napról napra nő. A legkö­zelebbi két-három hétben várható a kétmilliomodik te­levízióelőfizető jelentkezése. Előre látható, hogy öt éven belül az előfizetők száma megkétszereződik. Jelenleg a lengyel televízió csak egy programot sugároz, de két-három éven belül elő­reláthatóan megkezdődik két különálló program közvetíté­se. A színes televízió bevezeté­sének kísérletei is tartanak. Alkalmazása azonban távoli perspektíva kérdése ... F. R. TOLCSVA-ROSENDORF-SZENTMÁRTONKÁTA A szerencsés ember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom