Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

2 1965. OKTOBER 3. VASÄRNAP GAZDASÁG ÉS KÜLPOLITIKA .. Szovjetunió belpoliti­kai fejlődése mindig a vi­lághelyzet alakításának első­rendű tényezője. A szociaiista világ első országának kezde­ményezései és akciói döntő hatással vannak a nemzetkö­zi helyzet alakulására. Ép­pen ezért e héten az SZKP Központi Bizottságának plé­numa állott a nemzetközi ér­deklődés középpontjában. A tanácskozás mindenekelőtt meghatározta az, elkövetke­zendő időszak egyik legfon­tosabb világpolitikai esemé­nyének időpontját: 1966. március 29-re összehívta az SZKP XXIII. kongresszusát. A hozott belpolitikai határo­zatok fő iránya: az ipar irá­nyításának és a tervezésnek nagyobb szakszerűsége, az ipari üzemek hatáskörének és önállóságának bővülése, valamint az anyagi érdekelt­ség, a gazdasági ösztönzők széles körű és hatékony fel- használása. A Szovjetunió gazdasági erejének növeke­dése — mint ezt a II. világ­háború utáni évek története félreérthetetlenül megmutat-, ta — önmagában is világpo­litikai tényező. Az új gazda­sági reformintézkedések te­hát erősíteni fogják a szocia­lizmus állásait, ennek az erő­södésnek minden politikai, sőt, katonai következményé­vel együtt. Éppen a Szovjet­unió gazdasági erejének növekedése az a szilárd bá­zis, amelyre támaszkodva a központi bizottság nagy elvi szilárdsággal és felelős­ségtudattal vitatta meg a Szovjetunió nemzetközi kap­csolatainak problémáit. Brezs- nyev a plénumon mondott beszédében félreérthetetlenül leszögezte: a Szovjetunió az Egyesült Államokkal fenn­tartott kapcsolatainak nor­malizálását összeegyeztethe­tetlennek tartja a testvéri, szocialista Vietnam ellen el­követett amerikai agresszió tényével. Ez a mély és fel­oldhatatlan ellentmondás ki­hat a szovjet—amerikai kap­csolatok egészére. Ezért joggal állapíthatta meg Brezsnyev, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok lát­hatóan a stagnálás felé halad­nak". Sőt, a szovjet külpoliti­káról adott értékeléséből az is kiderül, hogy Anglia „lecsat­lakozása” az amerikai agre&z- szió oldalára, lelassította a szovjet—brit kapcsolatok fejlő­dését is. A Szovjetunió veze­tőd világosan kijelentették az amerikai politika irányítói­nak: ennek az agressziófelhő­nek a szétoszlatása nélkül aligha lehet számítani bármi­féle kedvező irányú mozgásra a vitás, nemzetközi kérdések bámnely területén. A plenum részletesen fog­lalkozott a Szovjetunió és a szocialista országok közötti kapcsolatokkal is. Utalt a Szovjetunió vezetőinek a len­gyel, csehszlovák, NDK, ma­gyar, bolgár, román, mongol és kubai vezetőkkel folytatott tárgyalásaira. Ezeknek a meg­beszéléseknek lényege az em­lített országok politikai ak­cióinak összehangolása volt, ami arra mutat, hogy az eddi­gi elvi alapokon a szocialista országok tovább mélyítik cse­lekvési egységüket a legfonto­sabb külpolitikai kérdésekben. A tanácskozások gazdasági ré­sze — különös tekintettel a csaknem valamennyi ország­ban kibontakozó reformintéz­kedésekre — jobb feltételeket teremt majd a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítéséhez. Mindebből vi­lágosan kitűnik, hogy a szo­cialista országok sokoldalú egységének megszilárdítása a szovjet külpolitika egyik alap­vető célkitűzése. Éppen ezért a Szovjetunió tovább kutatja a szovjet—kínai viszonyban mutatkozó nézeteltérések ren­dezésének lehetőségeit is. KASMÍR. A tűzszlineti vonalon a helyzet változatlan Az igazi hadműveletek diplomáciai fronton zajlanak Az indiai—pakisztáni tűz­szünet! vonalon a helyzet vál­tozatlan, egyik fél sem vonta vissza haderőit egyetlen mé­terrel sem. A tűzszünet kisebb meg­sértése állandóan napi­renden van. Macdonald kanadai vezérőr­nagy, az ENSZ katonai meg­figyelő csoportjának parancs­noka kijelentette: „ A tűzszü- nett vonal mentén a helyzet feszült. Az ENSZ-megfigye- lő szerepe olyan, mint egy közlekedési rendőré egy for­galmas szombat estén, ahol valami zavar van, azonnal közbe kell lépni.” Az igazi hadműveletek azonban diplomáciai fronton zajlanak. Rawalpindi tovább­ra is azon dolgozik, hogy el­érje a kasmíri kérdés politi­kai megoldásának napirend­re tűzését valamilyen nem­zetközi fórumon. Ehhez a feltételhez köti haderőinek visszavonását az augusztus 5-e előtt elfoglalt pozíciókba. Űj-Delhi hallani sem akar a kasmíri probléma megvitatá­sáról (Kasmír és Jammu In­dia egyik állama, így tehát kasmíri kérdés ném létezik — mondja az indiai kormány). Mindkét fél lázasan igyek­szik szövetségeseket to­borozni. Az indiai kormány nem elég­szik még a rendes diplomá­ciai csatornákkal, hanem el­határozta, hogy külön meg­bízottakat küld egy sor fő­városba (szocialista országok­ba is). E különmegbízottak feladata, hogy minél több kormányt megnyerjenek az indiai álláspont támogatásá­éra. AS5E.V Sztrájk, tüntetések, kijárási tilalom Brit katonai erősítések érkeztek a városba Aden városában szombaton teljesen megbénult az élet azt követően, hogy az Adeni Szakszervezeti Kongresszus és a Dél-Arábiai Nemzeti Felsza­badítás! Front 24 órás sztráj­kot hirdetett. A Kráter nevű városrészben a rendőrségnek átmeneti­leg sikerült ugyan vissza­szorítania a tüntetőket, de azok a város más ré­szeiben ismét összeverőd­tek és tovább tüntettek az angolok ellen. A tüntetések elfojtására az angol hatóságok egy brit ej­tőernyős ezred bevetését kér­ték. Rövid időn belül meg is érkeztek az ejtőernyősöket szállító helikopterek. Ugyan­akkor tehergépkocsikon más angol egységek, valamint a Dél-arábiai Szövetség katonái és nemzetőrei érkeztek Aden- be. Thomas Birkett ezredes, angol katonai parancsnok ki­járási tilalmat rendelt el. Aden utcáin a szombat délutáni órákban megerő­sített katonai járőrök -cirkáltak, a fontosabb utcakereszteződé­seknél az angolok lőállásokat építettek ki. Segély Dominikának: 180 tonna patkányméreg Az Egyesült Államok ke­resztény orvosszövetségének az a határozata, hogy gazda­sági segélyt küld Dominiká­nak, örvendező várakozást keltett a segélyezendő köztár­saságban. A remények azon- ' ban csalódássá és bosszúság­gá változtak, amikor megér­kezett a „segéiyküldemény”: ISO tonna patkányméreg. A „nagylelkű” adakozó ezt azzal indokolta, hogy Dominiká­ban a patkányok nagy kárt okoznak a termésben és ezért irtásuk eszköze igen értékes gazdasági segély. Új Volkswagen típus Szeptember 16-án a Volks­wagen Művek valamennyi képviseletében egyidőben je­lent meg az új VO—1600-as típus, amelynek hátul van a motorja, tárcsás fékje pe­dig elől helyezkedik el. Ez­zel az új modellel óhajtja a Volkswagen felvenni a ver­senyt amerikai konkurensei­vel, az Opellel és a Ford- dal. Nő a munkaegység értéke Hévízgyörkön Elégedett az agronómus Befejezódtáh a nzongol— niitfßüßSMf tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) minisztert, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettest és Ostromállapot (Folytatás az 1. oldalról) sen felszámolják a lázadók utolsó állásait is. A djakartai rádióban szom­bat reggel Sabur dandártá­bornok, Sukamo testőrségé- nek parancsnoka kijelentette, hogy továbbra is Sukamo el­nök az államfő. Beszélt a rádióban Suharto vezérőr­nagy, a hadsereg újonnan ki­nevezett főparancsnoka is, aki megismételte, hogy Su­karno elnök és Nasution hadügyminiszter bizton­ságban van és jó egész­ségnek örvend. A djakartai rádióból le­hallgatott hírek eddig nem adtak közelebbi felvilágosí­tást Sukamo és Nasution tar­tózkodási helyéről és álta­lában úgy hiszik, hogy a katonai parancsnokok elvesz­tették a kapcsolatot a veze­tőkkel, nem tudnak érintke­zésbe lépni Sukarnóval és Nasutionnal. Suharto a rádióban hang­súlyozta, hogy fegyveres erői teljesen ellenőrzésük alatt tartják Djakartát és a köz­társaság egyéb területeit. Mint mondotta, a hadsereg, a haditengerészet és a rendőr­ség együttműködik „az összes ellenforradalmárok felszámo­lásában”. Achmadi tájékoztatásügyi miniszter , szombati rá­diónyilatkozatában beje­lentette, hogy Snkarno lát­ja el továbbra is az állam­fői funkciót. A Reuter tudósítása sze­rint — az angol hírügynök­ség hangsúlyozza, hogy ez az első, amely közvetlenül sa­ját tudósítójától érkezett Londonba péntek reggel óta — Sukarnó holléte és sorsa felől számtalan, egymásnak ellentmondó, híresztelés ter­jedt el. Egyes értesülések szerint jól van és a palotájá­ban tartózkodik, mások sze­rint Djakarta közelében rej­tőzik, illetve péntek reggel megölték, megint más válto­zat szerint természetes halál­lal halt meg csütörtök éjjel. Andrásfi Gyulát, a Magyar Népköztársaság ulánbátori nagykövetét az Arany Sark­csillag Érdemrenddel tün­tették ki. Este a nagy népi burái tanácskozótermében mon­gol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A gyűlést a nemzeti him­nuszok elhangzása után C. Altangerel, az ulánbátori vá­rosi pártbizottság első tit­kára nyitotta meg, majd a mongol főváros munkásságá­nak, műszaki értelmiségének, s a művészet és tudomány dolgozóinak egy-egy küldötte köszöntötte delegációnkat. Ezt követően J. Cedenbal mondott beszédet, majd vi­haros tapstól kísérve Kádár János lépett a szónoki emel­vényre. A részvevők a beszéd el­hangzása után viharos, hosz- szan tartó ünneplésben része­sítették Kádár Jánost és kül­döttségünk tagjait. (Folytatás az 1.'oldalról) magas árak nekünk kedvez­nek, — Paradicsom?z — A tavalyi nyolcvan má­zsás átlag után most százöt­venre számíthatunk. Nemrég kötöttünk pótszerződést öt va­gonra, most kötjük a máso­dikat ugyanennyire. 30 ezer forint pluszjövedelmet hozott a paradicsom — eddig, és még legalább 60 ezer forintra számítunk. — Uborka? — A Nagykőrösi Konzerv-; gyárral szerződtünk. 70 holdat terveztünk, 43-at vetettünk: a tagság nem vállalt többet. Nyolcezer forint híján mégis elértük a hetven holdra ter­vezett bevételt A borsóból nyolcvan holdon 180 százalé­kos tervet teljesítettünk. — Van egyáltalán valami, ami rosszul termett? — A dinnye. Nem sikerült beérlelni a görögdinnyét. Zöl­den exportáltunk Varsónak. A sárgadinnyét Pesten adtuk el. Nagy sikert arattunk a cso­magolástechnikánkkal. Vá­logatva, szép sorban ládákba raktuk. Mindenki ezt vitte. A bevételi tervet végül itt is túlteljesítettük. A bevételt te­kintve a káposztánk volt a ..leggyengébb”, épp a beter­vezett jövedelmet hozta. — Hol vannak még hátra a betakarítással? — A cukorrépát még csak egy hét múlva kezdjük fel­szedni, és november elejéig vámunk kell még a kukori­cával is. Itt is a vártnál jobb eredményekre számíthatunk. — Mi lesz ennek az általá­nos sikernek a következmé­nye? — Öt forint emelkedés a munkaegység értékében. Az idén legalább 45 forintot fize­tünk és növeljük a közös ala­punkat is. A PECHES ELNÖK, P eches ember ez a John­son, nem vitás. Olyan el­sővonalbeli —, hogy úgy mondjam: márkás — szakta­nácsadói vannak, mint pél­dául a CIA zseniális gondol­kodói, akik igazán „menő fe­jek” a szakmában és akik en­nélfogva ragyogóbbnál ragyo­góbb ötletekkel szolgálnak, mégsem megy semmire Dél- Vietnamban. Valami mindig keresztülhúzza a számításait. Határozottan pechje van! Amíg „csak” amerikai ta- ■ nácsadók szolgáltak Dél-Viet- namban, főleg az alacsonyabb beosztású vietnami tisztekkel volt probléma. A század- és zászlóaljparancsnokokkal. Nem fogadták meg a tanácso­kat. Ha, teszem, azt, támadni kellett volna, ők rendszerűit visszavonultak. Jobban mond­va: futotak. Persze, az egész alakulat követte őket. Azóta változott a helyzet. Most már jenki katonák is vannak Dél-V ietnamban Százezernél jóval több. Szá­razföldi alakulatok, tengerész- gyalogosok, légierő és a hete­dik flotta. Ezeknek fermésze- esen amerikai tisztek paran­csolnak. Hanem probléma most is akad. Sőt! Mint kiderült, baj van a dél-vietnami hadsereg tábor­nokaival is. Képtelenek a há­ború irányítására, mondják róluk Washingtonban. Miután azonban mégiscsak mind­egyik úr a maga ' szemétdomb­ján, bele-belekontárkodnak a hadműveletekbe. Különben jobbára a politika köti le a fi­gyelmüket. A hatalomért ve­télkednek. Hiába no, minél nagyobb a pozíció, annál töb­bet lehet lopni az amerikai segélyből. Időnként aztán el­látogatnak Saigonba és meg- döntik az éppen soros kor­mányt. Ha egyszer az van legközelebb a kasszához! Hát lehet ilyen tábornokok­kal győzni? rje a népség — katonaság 1 f sem különb. Erről leg­utóbb éppen annál l bizonyos tranzisztoros akciónál győző­dött meg az elnök. Kitűnőnek ígérkezett az el­gondolás. Kiosztottak a dél­vietnami „közömbös” lakos­ságnak kétszázezer valódi amerikai gyártmányú tran­zisztoros zsebrádiót. Azoknak, akikről feltételezték, hogy nem támogatják a partizáno­kat, de a kormánynak sem kötelezték el magukat. Össze­sen hat nagyhatósugarú köz­vetítőállomás adásaival akar­ták „megdolgozni” őket. Megint elszámították magu­kat. Kihagyták az akcióból a katonákat. Persze szándékosan. Még mit nem?! Képesek len­nének és úgy elmerülnének az eredeti amerikai tánczene él­vezetében hogy futni is elfe­lejtenek ha rajtuk üt a Viet- cong. így viszont megbukott az egész akció. Mert mit tesz egy dél-vietnami katona akit a bábkormány hadseregébe kényszerítettek? Két eset lehetséges. Vagy szerez magának egy zsebrádiót, vagy pedig — dezertál. Sze­rezni egyébként nem túlságo­san nehéz. Cserél egy úgyne­vezett közömbössel. Odaadja a rádióért a •géppisztolyát. Rá­adásul meg egy aknavetőt. Es mit tesznek ezek a kö­zömbösök? Rövid úton bebizo­nyítják hogy nem is annyira közömbösek. Ha már úgy is van fegyverük, a legelső kínálkozó alkalommal beállnak parti­zánnak. Kárpótlásul azonban az el­nöki agytröszt valamelyik ki­váló koponyája feltalálta a de­zertálás elleni csodaszert. Leg­alább is úgy nézett ki, hogy feltalálta. Újabban ezt a szö­veget tetoválják a dél-vietna­mi katonák mellére: „Gyilkold a Vietcongot!” Azt várták et­től, hogy javítja majd a kato­nák hangulatát s ugyanaSkkqr visszatartja őket attól, hogy átálljanak a partizánokhoz. Várhatták, Még saját hadi­jelentéseikben sem tagadhat­ják, hogy — a kényszersorozá­sok ellenére —- napról napra csökken a kormánycsapatok létszáma. / gy jött rá az elnök, hogy csak saját hadseregére alapozhat. Néhány ragyogó taktikai sakkhúzással kezdte. Az első mindjárt az volt, hogy a saigoni éjszakai szórakozóhe­lyeken kérésére betiltották a twistet és a sztriptízt. Az ilyes­mi túlságosan sok amerikai katonát vonz, viszont — hang­zik a hivatalos indoklás — az itteni hatóságok, tekintettel az állandó partizánveszélyre, kép­telenek szavatolni az óceánon- túli jövevények biztonságát. Valójában persze az a titkos gondolat húzódott meg az in­tézkedés hátterében, hogy ha a jenki fiúk kevesebb időt tölte­nek a lokálokban, eredménye­sebben szolgálják a johnsoni békepolitikát a csatatéren. Miután pedig mégis csak ve­szélyesebb dolog a dzsungel­ben a halállal szembenézni, mint a saigoni lokálokban vet­kőzőszámokat, megszavaztatott az elnök a Dél-Vietnamban szolgálatot teljesítő minden amerikai katonának havi 55 dolláros életbiztosítási köt­vényt is. A hadihelyzet viszont to­vábbra is kedvezőtlen. jjanem most megint fele sü­li lant a győzelem reménye. Egy bizonyos Herman Kahn nevezetű hadászati tervező- szakértő egészen újfajta elgon­dolással állt elő. Ezt javasol­ja: „A partizánok felszámolá­sa érdekében be kell szivárog­ni a Vietcong-mozgalomba olyan módszerekkel, mint az informátorok, a kettős ügynö­kök, a megvesztegetés, a fe­nyegetés és az elhagyott szere­tők.” Kolosszális ötlet! Ehhez ké­pest' Hitler — egyébként soha el nem készült — csodafegy­vere közönséges gumicsúzli volt. Azt mondják, az elnök el van ragadtatva. Mérget vesz rá, ha ez sem segít, hát végleg lőttek a győzelemnek. Csak azok az elhagyott sze­retők. .. Ez a része a dolog­nak még nem egészen világos előtteI S amilyen peches em­ber, talán soha nem is fogja megérteni. Kővári József FÉRFI és NŐI segédmunkásokat azonnal felveszünk ceglédi építkezésekre é. M. Bács megyei Állami Építőipari Vállald), Cegléd, Puskin u. 4. sz. A Gyapiúmoső és . Szövő­gyár budapesti, budakalászi és pomázi gyáregységében az alábbi MUNKÁSFELVÉTELEK vannak. A budapesti gyár­egységben (XIII., Kárpát a. 9—11.) felveszünk szövő- előkészítőt, szövőt, kivarrót, valamint férfi segédmunkás munkakörbe szakképzett és átképzős dolgozókat, a budakalászi gyáregységbe (Budakalász, Ságvári u. 27.) felveszünk fonó-, szövő, előkészítő és szövő szak­munkásokat és átképzősö- ket, a pomázi gyáregysé­günkbe (Pomáz, HÉV-állo- más) felveszünk szövőelő­készítő, szövő. kivarró szakmunkásokat és átkép- zősöket az alábbi feltéte­lek mellett. Az átképzés ideiére 650—850 Ft havi bért biztosítunk, betanulás után teljesítménybért. Jelentkezni lehet a gyáreaységek cí­mein, a munkaerőgazdál­kodónál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom