Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-02 / 232. szám
Hiába várták az avatást A huntónus átrovó biaottsáy — Határidő határidőre* 3Iár a iipustorrnól kezdődött — Felelőtlen huzavona a a isbáfji iskola építésénél ron uszoda, télen pedig jégszekrény lesz belőle? Vagy elfogadhatónak tart- ható-e, hogy a bejáratok fölé olyan alacsonyan építették be a vaspántokat, hogy azok már a tízéves gyermekeket is leskalpolhat- ják? A tervet elfogadták, jóváhagyták, talán másutt is építkeztek ennek alapján. Nem ártana a tervezőknek, vagy akár az elfogadó bizottságnak azt is szem előtt tartania, hogy egy épületet nemcsak felépíteni kell. de annak olyannak is kell lennie, hogy betölthesse rendeltetését. Ez sem utolsó szempont! sz. L Minden tavalyi igénylő október 31-ig kap gázt! Gázzal még mindig nem rendelkező, jogosan türelmetlen és elkeseredett igénylők megnyugtatására a városi tanács kereskedelmi osztálya jtözü, hagy folyó év október 31-ig mindegyük készülék bekapcsolása megtörténik! Vigyázat! A korábbi igény- | lökről van szó, a most igénylők. mint már közöltük, csak jövő évre várhatják a bekapcsolást! Ügyeletes orvos Szombat déltől hétfő reggelig a város ügyeletes orvosi szolgálatát dr. Katona Gyula körzeti orvos látja el. (Gőzhajó utca 2.) Állatorvosi ügyfelet 1965. október 3-án a járás ügyeletes állatorvosa dr. Pap István körállatorvos (Csobánka, Mar- gitliget). Az állatorvosi ügyelet a város területére nem vonatkozik. Hazafelé, kettesben v -V (Tóth Ambrus felvétele) Kullu ális napok, 7965 Telt ház a könnyűzenei esten Szép volt! Jó volt! És ami a legfontosabb: siker volt! Igen, őszinte örömünkre, nagy sikere volt a szentendrei kulturális napok keretében az ÉTI kultúrtermében megrendezett könnyűzenei estnek. Már maga az a tény is a sikert bizonyította, hogy a hatalmas termet csaknem zsúfolásig megtöltötte az ünnepi öltözetű, ünnepi hangulatú, zömében szentendrei közönség. (Aki némiképp tájékozott a szentendrei kulturális rendezvények látogatottságáról, az tudja csak értékelni igazán, milyen nagy szó az, ha Szentendrén telt ház fogadja az előadó művészeket ... (A siker tolmácsa volt az egyes művé- sgj produkciók után felcsattanó, sokszor percekig tartó taps és vastaps, amely minden művésztől ráadást provokált! A taps. amely az egész előadásnak őszinte és hű kísérője volt, megérdemelt és jogos volt. A megjelent művészek (.. . annak is mindannyian örültünk, hogy egyikét indokolt lemondástól eltekintve, a műsorban meghirdetettek, mind eljöttek...) rászolgáltak a közönség elismerésére. Műsorukat a közönség iránti tisztelet és a legjobbra való törekvés, jellemezte. A közönség hálás is volt ezért. Miért ne?! Hiszen akik a könnyűzene hívei. mind megtalálhatták a nekik való könnyűzenei „csemegét”: Strauss. Lehár, Kálmán. Jerome, Kern, Leonard Bernstein. Fényes Szabolcs müvei szerepeltek a műsorban. De a könnyű próza és a kabaré kedvelőinek is jutott egy-kéí mosolyt fakasztó kedves morzsa '... Az est „slágere" természetesen. a csaknem minden női és férfi korosztály szemében legnépszerűbb és legkedveltebb operettpri madonnánk, H onthy Hanen fellépése volt. Már színpadra lépésekor percekig tartott az ünneplő taps. A „nagy Honthy” ajkáról felcsendülő örökzöld slágerek, mint Az egy csók és más semmi, Egy kis édes félhomályban ismert és kedvelt dallamai sokak számára örökre kedve* élménnyé varázsolták ezt * szeptember végi Szentendre, estét. De kijutott az ünneplésből az est többi szereplőjének is: Mészáros Sándor és Környei Imre operaénekeseknek, a Fővárosi Operettszínhaz fiatal művészeinek: Cseh Ritának és Kiszely Lajosnak, a bájos Krencsey Marianr.uk, a kedvesen humoros Dévay Hédinek és a temperamentum«? Soós-Szabó Editnek is. A zom gorakiséretet nem kisebb nevek szolgáltatták, mint Érsek Mária, Hajdúi Júlia és annyi régi fülbemászó sláger szerzője: Eisemann Mihály. Külön dicséretére legyen mondva az est szervezőinek, rendezőinek, hogy pontosan kezdtek (!). zökkenőmentesen peregtek a számok, a beiktatott külon-busz járatok pedís megfelelően szolgálták a közönség kényelmét. Korányi Sándor A színvonalas műsor csak 22 embert érdekel? Á szentendrei napok második hetében, s már majdnem a végén történt. A fiatal művészek klubjának estjét hirdették este hétre a parkmúzeumba. Aztán reggel szakadt az eső, délután hűvös volt. s áttették a tanácsháza nagytermébe. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, mikor öt óra után hárman ültünk a nézőtéren. Persze, lassanként mégis jöttek a nézők, így negyed hatkor már huszonketten voltunk. A fiatal művészek lapos pillantásokkal méregették a „terepet” s — joggal. Mert ők — egyéb el- foglaltságulzat félretéve — eljöttek. Nyilván ez alatt az idő alatt tehettek volna egyebet is. De eljöttek, sokan és ragyogó műsorral. Pusztán a nevek felsorolása is sokat rr ndana. Mindent. De ha hozzáteszem azt. hogy milyen lelkesen és felszabadultan tették, amit tettek, hogy mennyire adni akartak, akkor sajnálhatják a távolmaradást azok, akiket érdekelnek a fiatal művészek. Bennünket felüdített s gyönyörködtetett Török Erzsi idegeket borzoló balladás hangja. Keres Emil versmondása, a Kállai-kettős Kocsis Albert és Szabó Csilla előadásában. Giovánni Kornél mimus karmester paródiáig, Kállai Ilona és Békés Rita fellépése. Mindannyian annvit adtak. mintha telt ház előtt léptek vo’na fel. Mi ott a nézőtéren ro««zu! éreztük magunkat. Valljuk be. szénven volt, hogy kevesen jöttünk el. Szegénységi bizonyítvány volt ez. Minden néző három helyett tapsolt. Pedi« g kulturális napok lenszebb műsora volt a szer- dai. Bányász Hédi Tanácstagok beszámolói és fogadóórái Mihajlovits János 1965. október 4-én 16 órakor Kossuth Lajos utca 32 szám alatti lakásán, Mervó Sándor 4-én 19 órakor Munkácsy utca 2. szám alatti lakásán, Sziráki Ferenc 5 én 17 órakor városi tanács I. emelet 3. számú helyiségében,- ifj, Bencsát Jánosáé 6-án 18 órakor Rendelőintézet gyermekgyógyászatán, Oltai Adrienne 8-án 18 órakor Bükköspart 68. szám alatti lakásán tanácstagi beszámolóval egvbekötött fogadóórát, míg Csalogány János 3-án 15 órakor Stromfeld utca 4. szám alatti lakásán, Rohály L ászióné 4-én 15 órakor Honvéd utca 21. szám alatti lakásán. Helm Erzsébet 4- én 16 órakor Cseresznyés út 4369. hrsz-u lakásán. Balogh János 4-én 16 órakor a városi pártbizottság Somogyi— Bacsó parti irodahelyiségében. Kubinyi Lászlóné dömörtóapui lakásán és Szatúra István 7-én 18 órakor a Szolgáltató Ktsz Vörös Hadsereg úti irodahelyiségében tanácstagi fogadóórát tart. SPOR T A járási labdarúgóbajnokság állása Izbégi Tsz SK12 8 2 2 26:13 18 Szt. E. Papírgy. 13 8 2 3 31:19 18 Honvéd ÉTI 10 8 — 2 35: 8 1(. Dunabogdány 12 6 3 3 20:19 11 Tahitótfalu 12 6 3 3 21:13 13 Pócsmegyer 11 6 1 4 27:14 13 Szovjet helyi 13 5 1 7 15:23 11 Kisoroszi 13 4 1 8 11:24 9 Csobánka 9 2 — 7 9:32 4 Szigetmonostor 9 1 1 7 14:34 Szigetmónosto.yi KSK törlése következtében a7 őszi forduló pontjait ellenfele javára írtuk.- ★ Megyei meghívásos kerékpárverseny 3-án délelőtt 10 órakor. Gyülekező: 9-kor a JTS udvarán. (Sefcsik) A századforduló óta Szentendrén egyetlen általános iskolai tanterem sem épült. Ezért érthető, milyen nagy örömmel fogadta a város, de különösen ízbég lakossága az új négytantermes iskola építését. Az ÉM. 25. sz. Építőipari Vállalata a Pest megyei Hírlap hasábjain tett ígéretet, hogy az iskola építését 1965. május 31-ére befejezi. Aztán az első ígéretet újabbak követték: július 31, augusztus 20. ízbég lakói mérgelődtek, végül is azzal nyugtatták magukat, hogy az iskolanyitás idejére csak meglesz valahogy az épület. Várták és készültek az ünnepélyes nyitásra. Ó, ártatlan hiszékenység! Nézzük, mi történt ízbégen? Határidő-ígérgetés után végre 1965. augusztus 31-re kitűzte a vállalat az iskola műszaki átadás-átvételét. Annak rendje és módja szerint meg is jelent minden érdekelt fél. És ekkor következett a meglepetés. Az épiilclet nem lehetett átvenni, mert az olyan állapotban volt, hogy senki nem vállalhatott érte felelősséget. Sebaj! Megboesátoíták a kivitelezőnek — amit ö fennhangon követelt magának — és beleegyeztek, hogy szeptember 10-ig halasztást kapjon, mikorra is „a vállalat az üzemelést gátló hiányokat megszünteti és a létesítményt ismételten készre jelenti”. Elkövetkezett szeptember tizediké és a bizottság — ismételten csak „humánus” szempontok iigyeíembevété- lével — az épületet átvette. Szerencsére kikötötte, hogy „üzemelésre” csak akkor tartja alkalmasnak, ha a szennyvíztisztító rendszer működőképes, amiről — újabb határidő — szeptember 15-én fog meggyőződni. így jött el szeptember 15. Megjelent a gépészeti tervező is. Amit ekkor tapasztaltak, az a legtürelmesebb emberből is felháborodást váltott ki. Mert: a kivitelező építőipari vállalat a szenny- vizoldó medencét — a szeptember 10-i megállapodással ellentétben — nem töltötte fel vízzel, így annak vízzárhatóságát nem lehetett megállapítani. Bebizonyosodott, hogy a vállalat nem tartotta be a tervben előírt m'agasságszinteket, az oldómedencébe a beömlőnyílást felelőtlenül alacsonyabban kötötte be, aminek következtében annak hasznos térfogata mintegy negyven százalékkal csökkent. De az előbbiek miatt a szennyvíznek is csak ötvenszázalékos tisztítását biztosította a kiépített rendszer. Természetes, hogy az egészségügyi hatóság újra nem járulhatott hozzá az „üzemeltetés” megkezdéséhez. Azt gondolná valaki, hogy ezek után a vállalatot a legszigorúbban elmarasztalták. Nem! Az átvevő bizottság előtt két út állott: vagy szüneteltetik a tanítást — mert a régi épületben nem férnek el a gyerekek —, vagy megkezdik az új iskolában — WC használata nélkül.'Az utóbbi mellett döntöttek. A tanárok arra kényszerültek, hogy az iskolásokat naponként — a három-négyszáz méteres kiépítetlen útszakaszon a régi iskola illemhelyére kísérjék. A vállalat viszont újra kötelezte magát, < hogy most már .,véglegesen"<megoldja a problémát szeptember 25-re, vagy, hogy a jegyzőkönyv szavával éljek: ..kivitelező vállalja. hogy 10 napon belül az épülettől az oldó medencéig vezető csatorna megemelésével a szennyvíztisztító rendszert tervezett mértékű kapacitásúvá és üzemeltethetővé teszi”. Múltak a napok és eljött szeptember 25, de nem jött el az újabb üzempróba. Erről legalább is az illetékesek nem tudtak. Csupán szeptember 28-án, amikorra a vállalatnak a hibajegyzékben felvett hiányosságokat meg kellett volna szüntetnie, szerzett tudomást erről az egészségügyi és az oktatásügyi halóság, do arról is, hogy az építésvezető és a műszaki ellenőr a szennyvíztisztító rendszert „rendeltetésszerű üzemelésre alkalmasnak” jelentette ki! A 25-i próbán, amint az kiderült, nem volt jelen még az iskola igazgatója sem. Csak a műszaki ellenőr és az építésvezető. Mit csinálhatott ezek után az egészségügyi hatóság? Tudomásul vette, hogy az oldó akna nagy részét az építők letakarták és kijelentette: addig nem engedi meg az „üzemelést”, amíg írásban kézhez nem kapja az építő és a műszaki ellenőr felelősségteljes nyilatkozatát, hogy a szennyvíz- tisztító rendszer megfelelően működik. Ez történt az elmúlt négy héten belül. De a jelek szerint még nem fejeződött be a tortúra. Az iskola udvara jelenleg eg.v páncélos csala színhelyét idézi. A jegyzőkönyvileg vállait hibák kijavítása késik, a bronzszűrőt a tisztítórendszerhez csak ezután akarják beszerezni, a szenny vízlevezető csatornából még tizenöt méter árok kiásása hiányzik, a tereprendezésnél négyöt ember — a szó szoros értelmében — lézeng, az asztalosmunkák kijavítására nincs szakmunkás — és sorolhatnám oldalakon át. Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés: mit csinált az építésvezető? Hogyan ellenőrizte a munka folyamatát, miben és menynyire utasította az építést végző munkásokat? Elvégezte-e a megfelelő szintezést, szem előtt tartotta-e a terv előírásait? A vállalat vezetőségének volt-e tudomása az ízbégen folyó lelkiismeretlen huzavonáról? S ha volt — már pedig tudnia kellett mindenről, mert különben nem nyilatkozik a Pest megyei Hírlapnak — miért tűrte mindezt? De hadd hangozzék el itt pár sor magáról a típus-’ tervről is, mert ez az iskola ennek alapján épült. Helyes-e vajon, hogy például az intézményhez tartozó szolgálati lakás fürdőszobájában nincsen kémény, hogy az emeleti és földszinti két tanterem kéményét a lakószobában lehet takarítani, a lakásét viszont az egyik tanteremben! Vagy hogy a szolgálati lakáshoz tartozó pince lejáratát nem fedi semmiféle tető, így oda a legkevesebb csapadék is befolyik és nyáNANÁI „Motívumok szerint csoportosítunk“ Ifjú bélyeggyűjtők közölt Srácok sorjáznak a klub irányában. Hétfő este mindig sokan vannak. Hónuk alatt nagy könyv, arcukon izgalom, csillog a szemük, olykor egy nagyító is kézbe kerül és elmé- lyülten nézik a bélyeget. Aki mesél, magas fiatalember, a magyar bélyegek szakértője, Kallós Miklós. A srácok „apja”. Kis kölyök jön, a hóna alatt hatalmas bélyegalbum. — No, mutasd, most elrendezzük! Még nincs sok bélyeged, ezért motívumok szerint csoportosítunk. A kis kölyök nyújtogatja a nyakát, homlokát ráncolja, s figyel, hogy semmit ki ne hagyjon, mindent megjegyezzen. Óriási nagyítót vesz elő, azzal nézi jobbról, balról, hogy minden rendben van-e, nem hiányos-e a sorozat. Rendben. Kezdődhet a csere. Folyik az alku, sportbélyeg cserél gazdát egy híres emberrel. — Hát ezek vagyunk mi. Nyolcvan tagunk van, iskolakezdetkor kevesebb, de télen annyi apró fej- hajlik az asztalom fölé, hogy néha a sajátomét nem találom. — Szeretik a gyerekek a bélyeget? — kérdésemre felsüvít a gyerekek hangja: „naná”! — Igen. Az idén sorrendben a negyedik kiállítást rendeztük. Kész szakértők vannak a kis bélyeggyűjtők között. Tanulnak. Rendet, fegyelmet és figyelmet. Ez a bélyeggyűjtés alapja és feltétele. Meg a kitartás. Ezek nélkül elképzelhetetlen egy nagy gyűjtemény összeállítása. A mi kis „bélyegeseinkben” ezek közül a tulajdonságok közül egy sem hiányzik. — Igaz ez, fiúk? — kérdem. Felzúg a kölyökhad: — Naná! (Bányász)
