Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-02 / 232. szám

Hiába várták az avatást A huntónus átrovó biaottsáy — Határidő határidőre* 3Iár a iipustorrnól kezdődött — Felelőtlen huzavona a a isbáfji iskola építésénél ron uszoda, télen pedig jégszekrény lesz belőle? Vagy elfogadhatónak tart- ható-e, hogy a bejáratok fölé olyan alacsonyan épí­tették be a vaspántokat, hogy azok már a tízéves gyermekeket is leskalpolhat- ják? A tervet elfogadták, jóvá­hagyták, talán másutt is épít­keztek ennek alapján. Nem ártana a tervezőknek, vagy akár az elfogadó bizottság­nak azt is szem előtt tarta­nia, hogy egy épületet nem­csak felépíteni kell. de an­nak olyannak is kell lennie, hogy betölthesse rendelteté­sét. Ez sem utolsó szempont! sz. L Minden tavalyi igénylő október 31-ig kap gázt! Gázzal még mindig nem rendelkező, jogosan türelmet­len és elkeseredett igénylők megnyugtatására a városi ta­nács kereskedelmi osztálya jtözü, hagy folyó év október 31-ig mindegyük készülék be­kapcsolása megtörténik! Vigyázat! A korábbi igény- | lökről van szó, a most igény­lők. mint már közöltük, csak jövő évre várhatják a bekap­csolást! Ügyeletes orvos Szombat déltől hétfő regge­lig a város ügyeletes orvosi szolgálatát dr. Katona Gyula körzeti orvos látja el. (Gőzha­jó utca 2.) Állatorvosi ügyfelet 1965. október 3-án a járás ügyele­tes állatorvosa dr. Pap István körállatorvos (Csobánka, Mar- gitliget). Az állatorvosi ügye­let a város területére nem vo­natkozik. Hazafelé, kettesben v -V (Tóth Ambrus felvétele) Kullu ális napok, 7965 Telt ház a könnyűzenei esten Szép volt! Jó volt! És ami a legfontosabb: siker volt! Igen, őszinte örömünkre, nagy sikere volt a szentendrei kul­turális napok keretében az ÉTI kultúrtermében megren­dezett könnyűzenei estnek. Már maga az a tény is a sikert bizonyította, hogy a ha­talmas termet csaknem zsúfo­lásig megtöltötte az ünnepi öltözetű, ünnepi hangulatú, zömében szentendrei közön­ség. (Aki némiképp tájékozott a szentendrei kulturális ren­dezvények látogatottságáról, az tudja csak értékelni igazán, milyen nagy szó az, ha Szent­endrén telt ház fogadja az elő­adó művészeket ... (A siker tolmácsa volt az egyes művé- sgj produkciók után felcsatta­nó, sokszor percekig tartó taps és vastaps, amely minden mű­vésztől ráadást provokált! A taps. amely az egész elő­adásnak őszinte és hű kísérője volt, megérdemelt és jogos volt. A megjelent művészek (.. . annak is mindannyian örültünk, hogy egyikét indo­kolt lemondástól eltekintve, a műsorban meghirdetettek, mind eljöttek...) rászolgáltak a közönség elismerésére. Mű­sorukat a közönség iránti tisz­telet és a legjobbra való tö­rekvés, jellemezte. A közönség hálás is volt ezért. Miért ne?! Hiszen akik a könnyűzene hí­vei. mind megtalálhatták a nekik való könnyűzenei „cse­megét”: Strauss. Lehár, Kálmán. Je­rome, Kern, Leonard Bern­stein. Fényes Szabolcs müvei szerepeltek a műsorban. De a könnyű próza és a kabaré kedvelőinek is jutott egy-kéí mosolyt fakasztó kedves mor­zsa '... Az est „slágere" természete­sen. a csaknem minden női és férfi korosztály szemében leg­népszerűbb és legkedveltebb operettpri madonnánk, H onthy Hanen fellépése volt. Már színpadra lépésekor percekig tartott az ünneplő taps. A „nagy Honthy” ajkáról fel­csendülő örökzöld slágerek, mint Az egy csók és más sem­mi, Egy kis édes félhomályban ismert és kedvelt dallamai so­kak számára örökre kedve* élménnyé varázsolták ezt * szeptember végi Szentendre, estét. De kijutott az ünneplésből az est többi szereplőjének is: Mészáros Sándor és Környei Imre operaénekeseknek, a Fő­városi Operettszínhaz fiatal művészeinek: Cseh Ritának és Kiszely Lajosnak, a bájos Krencsey Marianr.uk, a ked­vesen humoros Dévay Hédi­nek és a temperamentum«? Soós-Szabó Editnek is. A zom gorakiséretet nem kisebb ne­vek szolgáltatták, mint Érsek Mária, Hajdúi Júlia és annyi régi fülbemászó sláger szerző­je: Eisemann Mihály. Külön dicséretére legyen mondva az est szervezőinek, rendezőinek, hogy pontosan kezdtek (!). zökkenőmentesen peregtek a számok, a beikta­tott külon-busz járatok pedís megfelelően szolgálták a kö­zönség kényelmét. Korányi Sándor A színvonalas műsor csak 22 embert érdekel? Á szentendrei napok máso­dik hetében, s már majdnem a végén történt. A fiatal művészek klubjá­nak estjét hirdették este hét­re a parkmúzeumba. Aztán reggel szakadt az eső, délután hűvös volt. s áttették a ta­nácsháza nagytermébe. A do­log akkor kezdett gyanússá válni, mikor öt óra után hárman ültünk a nézőtéren. Persze, lassanként mégis jöt­tek a nézők, így negyed hat­kor már huszonketten vol­tunk. A fiatal művészek la­pos pillantásokkal mére­gették a „terepet” s — jog­gal. Mert ők — egyéb el- foglaltságulzat félretéve — eljöttek. Nyilván ez alatt az idő alatt tehettek volna egye­bet is. De eljöttek, sokan és ragyogó műsorral. Pusztán a nevek felsorolása is so­kat rr ndana. Mindent. De ha hozzáteszem azt. hogy mi­lyen lelkesen és felszabadul­tan tették, amit tettek, hogy mennyire adni akartak, ak­kor sajnálhatják a távolma­radást azok, akiket érdekel­nek a fiatal művészek. Bennünket felüdített s gyö­nyörködtetett Török Erzsi ide­geket borzoló balladás hang­ja. Keres Emil versmondása, a Kállai-kettős Kocsis Albert és Szabó Csilla előadásában. Giovánni Kornél mimus kar­mester paródiáig, Kállai Ilo­na és Békés Rita fellépése. Mindannyian annvit adtak. mintha telt ház előtt léptek vo’na fel. Mi ott a nézőtéren ro««zu! éreztük magunkat. Valljuk be. szénven volt, hogy keve­sen jöttünk el. Szegénységi bizonyítvány volt ez. Min­den néző három helyett tap­solt. Pedi« g kulturális napok lenszebb műsora volt a szer- dai. Bányász Hédi Tanácstagok beszámolói és fogadóórái Mihajlovits János 1965. október 4-én 16 órakor Kossuth Lajos utca 32 szám alatti lakásán, Mervó Sán­dor 4-én 19 órakor Mun­kácsy utca 2. szám alatti la­kásán, Sziráki Ferenc 5 én 17 órakor városi tanács I. emelet 3. számú helyiségében,- ifj, Bencsát Jánosáé 6-án 18 órakor Rendelőintézet gyermekgyógyászatán, Oltai Adrienne 8-án 18 órakor Bükköspart 68. szám alatti lakásán tanácstagi beszámo­lóval egvbekötött fogadóórát, míg Csalogány János 3-án 15 órakor Stromfeld utca 4. szám alatti lakásán, Rohály L ászióné 4-én 15 órakor Honvéd utca 21. szám alat­ti lakásán. Helm Erzsébet 4- én 16 órakor Cseresznyés út 4369. hrsz-u lakásán. Balogh János 4-én 16 órakor a vá­rosi pártbizottság Somogyi— Bacsó parti irodahelyiségében. Kubinyi Lászlóné dömörtóapui lakásán és Szatúra István 7-én 18 órakor a Szolgál­tató Ktsz Vörös Hadsereg úti irodahelyiségében tanács­tagi fogadóórát tart. SPOR T A járási labdarúgó­bajnokság állása Izbégi Tsz SK­12 8 2 2 26:13 18 Szt. E. Papírgy. 13 8 2 3 31:19 18 Honvéd ÉTI 10 8 — 2 35: 8 1(. Dunabogdány 12 6 3 3 20:19 11 Tahitótfalu 12 6 3 3 21:13 13 Pócsmegyer 11 6 1 4 27:14 13 Szovjet helyi 13 5 1 7 15:23 11 Kisoroszi 13 4 1 8 11:24 9 Csobánka 9 2 — 7 9:32 4 Szigetmonostor 9 1 1 7 14:34 Szigetmónosto.yi KSK törlése kö­vetkeztében a7 őszi forduló pont­jait ellenfele javára írtuk.- ★ Megyei meghívásos kerékpárver­seny 3-án délelőtt 10 órakor. Gyü­lekező: 9-kor a JTS udvarán. (Sefcsik) A századforduló óta Szent­endrén egyetlen általános is­kolai tanterem sem épült. Ezért érthető, milyen nagy örömmel fogadta a város, de különösen ízbég lakossága az új négytantermes iskola épí­tését. Az ÉM. 25. sz. Építő­ipari Vállalata a Pest megyei Hírlap hasábjain tett ígéretet, hogy az is­kola építését 1965. má­jus 31-ére befejezi. Aztán az első ígéretet újab­bak követték: július 31, au­gusztus 20. ízbég lakói mérgelődtek, végül is azzal nyugtatták magukat, hogy az iskolanyi­tás idejére csak meglesz va­lahogy az épület. Várták és készültek az ünnepélyes nyi­tásra. Ó, ártatlan hiszékenység! Nézzük, mi történt ízbé­gen? Határidő-ígérgetés után vég­re 1965. augusztus 31-re ki­tűzte a vállalat az iskola műszaki átadás-átvételét. An­nak rendje és módja sze­rint meg is jelent minden érdekelt fél. És ekkor kö­vetkezett a meglepetés. Az épiilclet nem lehetett átvenni, mert az olyan állapotban volt, hogy sen­ki nem vállalhatott ér­te felelősséget. Sebaj! Megboesátoíták a kivitelezőnek — amit ö fenn­hangon követelt magának — és beleegyeztek, hogy szep­tember 10-ig halasztást kap­jon, mikorra is „a vállalat az üzemelést gátló hiányokat megszünteti és a létesít­ményt ismételten készre je­lenti”. Elkövetkezett szeptember tizediké és a bizottság — ismételten csak „humánus” szempontok iigyeíembevété- lével — az épületet átvette. Szerencsére kikötötte, hogy „üzemelésre” csak akkor tart­ja alkalmasnak, ha a szenny­víztisztító rendszer működő­képes, amiről — újabb határ­idő — szeptember 15-én fog meggyőződni. így jött el szeptember 15. Megjelent a gépészeti ter­vező is. Amit ekkor tapasz­taltak, az a legtürelmesebb emberből is felháborodást váltott ki. Mert: a kivitelező építőipari vállalat a szenny- vizoldó medencét — a szep­tember 10-i megállapodással ellentétben — nem töltötte fel vízzel, így annak vízzárhatósá­gát nem lehetett megál­lapítani. Bebizonyosodott, hogy a vál­lalat nem tartotta be a terv­ben előírt m'agasságszinteket, az oldómedencébe a beömlő­nyílást felelőtlenül alacso­nyabban kötötte be, ami­nek következtében annak hasznos térfogata mintegy negyven százalékkal csök­kent. De az előbbiek miatt a szennyvíznek is csak ötven­százalékos tisztítását bizto­sította a kiépített rendszer. Természetes, hogy az egész­ségügyi hatóság újra nem járulhatott hozzá az „üzemel­tetés” megkezdéséhez. Azt gondolná valaki, hogy ezek után a vállalatot a leg­szigorúbban elmarasztalták. Nem! Az átvevő bizott­ság előtt két út állott: vagy szüneteltetik a tanítást — mert a régi épületben nem férnek el a gyerekek —, vagy megkezdik az új iskolában — WC használata nélkül.'Az utóbbi mellett döntöttek. A tanárok arra kénysze­rültek, hogy az iskolá­sokat naponként — a há­rom-négyszáz méteres ki­építetlen útszakaszon a régi iskola illemhelyére kísérjék. A vállalat viszont újra köte­lezte magát, < hogy most már .,véglegesen"<megoldja a prob­lémát szeptember 25-re, vagy, hogy a jegyzőkönyv sza­vával éljek: ..kivitelező vál­lalja. hogy 10 napon belül az épülettől az oldó medencéig vezető csatorna megemelésé­vel a szennyvíztisztító rend­szert tervezett mértékű kapa­citásúvá és üzemeltethetővé teszi”. Múltak a napok és eljött szeptember 25, de nem jött el az újabb üzempróba. Er­ről legalább is az illetékesek nem tudtak. Csupán szeptem­ber 28-án, amikorra a válla­latnak a hibajegyzékben fel­vett hiányosságokat meg kel­lett volna szüntetnie, szer­zett tudomást erről az egész­ségügyi és az oktatásügyi halóság, do arról is, hogy az építésvezető és a műszaki ellenőr a szennyvíztisztító rendszert „rendeltetésszerű üzemelésre alkalmasnak” je­lentette ki! A 25-i próbán, amint az kiderült, nem volt jelen még az iskola igazgatója sem. Csak a műszaki el­lenőr és az építésve­zető. Mit csinálhatott ezek után az egészségügyi hatóság? Tudomásul vette, hogy az oldó akna nagy részét az építők letakarták és kije­lentette: addig nem engedi meg az „üzemelést”, amíg írásban kézhez nem kapja az építő és a műszaki el­lenőr felelősségteljes nyilat­kozatát, hogy a szennyvíz- tisztító rendszer megfelelően működik. Ez történt az elmúlt négy héten belül. De a jelek sze­rint még nem fejeződött be a tortúra. Az iskola udvara jelen­leg eg.v páncélos csala színhelyét idézi. A jegy­zőkönyvileg vállait hi­bák kijavítása késik, a bronzszűrőt a tisztítórend­szerhez csak ezután akarják beszerezni, a szenny vízleve­zető csatornából még tizenöt méter árok kiásása hiány­zik, a tereprendezésnél négy­öt ember — a szó szoros ér­telmében — lézeng, az asz­talosmunkák kijavítására nincs szakmunkás — és so­rolhatnám oldalakon át. Mindezek után joggal ve­tődik fel a kérdés: mit csi­nált az építésvezető? Hogyan ellenőrizte a munka folya­matát, miben és meny­nyire utasította az építést végző munkásokat? Elvégez­te-e a megfelelő szintezést, szem előtt tartotta-e a terv előírásait? A válla­lat vezetőségének volt-e tudomása az ízbégen fo­lyó lelkiismeretlen huza­vonáról? S ha volt — már pedig tud­nia kellett mindenről, mert különben nem nyilatkozik a Pest megyei Hírlapnak — miért tűrte mindezt? De hadd hangozzék el itt pár sor magáról a típus-’ tervről is, mert ez az isko­la ennek alapján épült. Helyes-e vajon, hogy pél­dául az intézményhez tarto­zó szolgálati lakás fürdőszo­bájában nincsen kémény, hogy az emeleti és föld­szinti két tanterem kémé­nyét a lakószobában lehet takarítani, a lakásét viszont az egyik tanteremben! Vagy hogy a szolgálati lakáshoz tar­tozó pince lejáratát nem fedi semmiféle tető, így oda a legkevesebb csa­padék is befolyik és nyá­NANÁI „Motívumok szerint csoportosítunk“ Ifjú bélyeggyűjtők közölt Srácok sorjáznak a klub irá­nyában. Hétfő este mindig so­kan vannak. Hónuk alatt nagy könyv, arcukon izgalom, csil­log a szemük, olykor egy na­gyító is kézbe kerül és elmé- lyülten nézik a bélyeget. Aki mesél, magas fiatalember, a magyar bélyegek szakértője, Kallós Miklós. A srácok „ap­ja”. Kis kölyök jön, a hóna alatt hatalmas bélyegalbum. — No, mutasd, most elren­dezzük! Még nincs sok bélye­ged, ezért motívumok szerint csoportosítunk. A kis kölyök nyújtogatja a nyakát, homlokát ráncolja, s figyel, hogy semmit ki ne hagyjon, mindent megjegyez­zen. Óriási nagyítót vesz elő, azzal nézi jobbról, balról, hogy minden rendben van-e, nem hiányos-e a sorozat. Rendben. Kezdődhet a csere. Folyik az alku, sportbélyeg cserél gaz­dát egy híres emberrel. — Hát ezek vagyunk mi. Nyolcvan tagunk van, iskola­kezdetkor kevesebb, de télen annyi apró fej- hajlik az asz­talom fölé, hogy néha a sajá­tomét nem találom. — Szeretik a gyerekek a bélyeget? — kérdésemre fel­süvít a gyerekek hangja: „na­ná”! — Igen. Az idén sorrendben a negyedik kiállítást rendez­tük. Kész szakértők vannak a kis bélyeggyűjtők között. Ta­nulnak. Rendet, fegyelmet és figyelmet. Ez a bélyeggyűjtés alapja és feltétele. Meg a ki­tartás. Ezek nélkül elképzel­hetetlen egy nagy gyűjtemény összeállítása. A mi kis „bélye­geseinkben” ezek közül a tu­lajdonságok közül egy sem hiányzik. — Igaz ez, fiúk? — kér­dem. Felzúg a kölyökhad: — Naná! (Bányász)

Next

/
Oldalképek
Tartalom