Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

1965. OKTÓBER 17, VASÁRNAP 'f&űrtap 11 fsnh­'KcÍA/W IN KA 8$ FEU ÖTTÉ* \ I MAC,*HOZ. P/STA. HOGV ME6S PÓHOLOAM / /I TELEFON PÉNZJrf RIEJTIVIÉINIY 15 évesek a tanácsok G YERMEKREJTVÉNY Népköztársaságunk alkotmánya kimondja: A helyi tanácsok mun­kájukban közvetlenül a (vízsz. Íj­ra támaszkodnak, biztosítják (vízsz. 8. és függ. 12.) az államha­talom helyi gyakorlásában. VÍZSZINTES: 12. Építőanyag. 13. Benyomást szerez, felfog. 14. Macskaféle ragadozó. 15. Sebolaj- márka. 17. Szeretek, latinul, fon. 18. Z. G. 20. Függeszkedés. 21. Medvegyerek. 23. Svájci üdülő­hely. 25. Kettéoszt. 26. Kerek szám. 27. Felöltő. 28. Az ötödik skálahang, fon. 29. Erkölcs. 30. Autonóm terület Kínában. 31. Szomorú. 32. Elől. 33. Gyógyít. 34. Hegyvidék Németországban. 35. Kitár. 36. A víg özvegy zene­szerzője. 37. Fél tucatnyi egy pa­pírmérték egységéből. 38. Hely­rag. 39. Artöbblet. 40. A Győri Vasas ETO fedezet játékosa. 41. Jókedvében teszi az ember. 43. Jóban, rosszban társ. 44. írásjel. 46. Mely időben? 48. Tagadó szócska. 49. Fanyar erdei gyü­mölcs. 50. Harapásnyi. 51. Sértet­lenül. 53. Etelt kirántás hoz előké­szít. 55. Cseppfolyós valami. FÜGGŐLEGES: 1. Tüzel. 2. Vissza: szorító. 3. Bajban fordu­lunk hozzá. 4. Fémipari tömeg­cikk. 5. Ballag. 6. Táncdalénekes- nő (Stefi). 7. Fordítva: felsőfok jele. 8. Nem fő. 9. Felkiáltás. 10. Mészből, homokkőből és márgá- ból álló kőzet. li. Növények föld­alatti része. 16. összes ütés a ta­rokkban. 19. Könnyű benzinfajta. 20. Színésznő (Lenke). 21. A német és a nemzetközi munkásmozga­lom neves alakja (1840—1913). 22. Földünk nagy emlőse. 24. Érme. 25. Külföldi ceruzamárka. 27. Ki­közösít. 28. Kuglipályán gyakori. 30. Azaz. 31. Régi lovaskocsi. 33. Égtáj. 34. Sürgősen. 36. Az első fogás. 39. Fejfedő. 41. Fémek, gá­zok je’zője is lehet. 42. Környe­zet, idegenből átvett szóval. 43. ütlegel. 45. Imposztor. 46. Német írócsalád. 47. Cserepes karszt. 50. Három skálahang. 52. Tiltako­zás szava. 53. Például. 54. Betű, fon. 55. U. az, mint vízszintesen. BEKÜLDENDŐ: a vízsz. 1., 8. és függ. 12. sz. sorok megfejtése. (-1. -ő.) PAJTASOK! Az egyik világhírű amerikai haladó drámaíró neve szerepel mai rejtvényünkben, aki 50 évvel ezelőtt 1915. október 17-én született. Az író számos színmű- ve_ szerepel a magyar színpadok műsorán. Nevét a rejtvény füg­gőleges 3. sorában találjátok. VÍZSZINTES: 1. Nagy szibériai folyó. 3. Az édesanya beceneve. 7. Kihalt hí­res észak-amerikai indián törzs, 9. A Földnek harmadik legna gyobb tava. 10. Z. O. 11. Valaki hez, vagy valamihez méltó. 14 Fekete István népszerű állatregé nyeinek egyike. 16. Imre Misi névjele. 18. Ősi, mesés elbeszélés, 2ü. Szemeivel érzékel. 22 A jégen vágott nyílás. 23. Alvás közbeni látomás. 25. A sor két széle?!? 26. Nem egészen épelméjű. FÜGGŐLEGES: 1. Az alma a palócok nyelvén. 2. Borbála becézve. 4. AAAAAA- AAA, 5. Égetéssel keletkező vé­kony üvegszerű bevonat. 6. Bi­zonytalanul, áll a lábán. 8. Alig hallható. 12. Karjaival átfog. 13. Török nemzeti étel, rizsből és bir­kahúsból készítik. 15. Csorbítat­lan. 17. Kukoricalepény. 19. Nyers, fehérítetien természetes színű. 21. Taszít. 24. M. E. PAJTASOK! A megfejtett nevet írjátok le egy levelezőlapra és 1985. október 25-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A megfejtők részt vesznek az októberi juta­lomsorsolásban. Az 1965. október 3-i rejtvényünk helyes megfejté­se: Aulich Lajos, Lázár Vilmos.- TAKARÉKOSA .- NÉff A,TEGNAP IS A RÓSZ &Y£RTYÁr7ZT NEGiVENHEWETT, — Rugaszkodjunk neki! Be kell törni az ajtót. Azonnal akadt segítség. Még a hetvenéves Kordovánné is nyomta az ajtót. Végül is a •házmester neki rohant és az ajtó reccsenve bedőlt. Egy pillanat megtorpanás után betódult a ház népe. Léleg­zetelállító csend volt. Előszo­ba: üres. Konyha: üres. Für­dőszoba, kamra és a nagy­szoba szintén. A kisszobában sincs senká. Se holttest, se csábító. Senki. És ekkor a férj az erkély­ajtóhoz lépett. Egy nyugágy­ban ott aludt az asszonyka. Mélyen, nyugodtan és moso­lyogva. A férfi boldogan ne­vetett ... — Köszönöm lakótársak — mondta vidáman és kikísérte ezeket az együttérző, derék embereket. Csak azt nem értette, miért volt mindenki olyan csaló­dott. Hiába, furcsák az embe­rek ... A SZEPTEMBERI NYERTESEK 5 NÉVSORA: 2$ Pallaga Mária Vecsés, Besnyői ^ u. 18. — Tóth Lídia Gyömrő, S Klapka u. 22. — Dallos Miklós ^ Aszód, Dózsa György u. 11. — ^ Nagy Katalin Isaszeg, Ady End- ^ re u. 25. — Csáki Ildikó Vác, Li- 5 liom u. 14. — Ifj. Dinka János, § Kerepes, Mogyoródi u, 14. — ^ Csizmadi Katalin Cegléd, VIII., 5 Mészáros L. u. 13. — Kármán Edit ^ Nagykáta, Bajcsy Zs. u. 23. — ^ Szönyi Agnes, Monor, Mártírok út ^3. — Smotzer Jancsi Márianoszt- ^ ra, Malom u. 5. — Ifj. Kun Zol- 5 tán Szigetszentmiklós, József At* $ tila telep. II. ép. A félj. I. 3. — 5 Hörömpő Erzsébet, Budai út. XI. ^ 360. Cegléd mellett. — Peregi ^ Anna Pilisvőrösvár, Dózsa Gy. út ^ 90. — Krancz Zoltán Pilis, Dózsa ^ Gy. u, 24. — Tóth Sándor Nagy- J kőrös, II., Kossuth u. 43. A $ könyveket postán küldjük el. OKTOBER 3-1 KERESZTREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: „Eszközt, szárnyakat kaptam — Repülni s törni zárakat, az iro­dalmat” — Szabó Lőrinc. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Kiszely Zsolt Vác, Thálmann tér 12. — Török Gézáné Tököl, József Attila út 35. — Herczeg Ferenc Dunaharaszti, Uzsoki u. 19. — Janovszky Jánosné Pécel, Kos­suth Lajos u. 18. — Csilló Marian­na Pilis, Luther tér 2. — Gudra Lászlóné Gyömrő, Tompa u. 25. — Szőnyi Pál Diósd, Kossuth u. * 11. — Szentgyörgyvári József Buda­örs, őszibarack u. 4. — Keményfi Elemérné Aszód, Hunyadi u. 27. — Menyhért Ernő Budapest, II., Csalogány u. 23. kely adomát, mely szól ekép- pen: A városba szekerezik a két góbé. egy kishordó pálinkával. A vásárba viszik eladni. Na­gyon vigyáznak egymásra, nehogy kísértésbe essenek. Egyszer aztán az egyik atyafi, akinek nagyon beporosodott a torka, így szól: — Meghúznám én a hordót. Persze nem ingyen. Kifizetek neked egy krajcárt... — mondja és azonnyomban nyél­be is ütik a boltot. Nem sok­kal később a másik góbé is megszomjazott. Hasonló mó­don ő is szájon csókolta a kis- hordót, de korrektül vissza­adta komájának az egy kraj­cárt. És így ment ez végig a hosszú úton. Vándorolt a hor­dó szájról szájra, az egy kraj­cár pedig zsebből zsebbe. A városba érve aztán üres volt a hordó is és a zsebükben sem volt több az ominózus egy krajcárnál. A két góbé — hiszen nem voltak közgazdászok — seho­gyan sem értette a dolgot. Hi­szen ők valahányszor ittak, mindig fizettek is. így aztán nagy sopánkodás után félve indultak falujukba, asszonyaik szeme elé és tanulságul csak azt tudták megállapítani, hogy: — Nagy bolondok vagyunk mi, komám .,. SOKSZOR OLVASOM A LAPOKBAN, hogy egy építő­ipari vállalat elront egy épüle­tet, Ekkor megindul a nagy perlekedés. A beruházó a ki­vitelezőre, az a tervezőre, majd helycserével megint másra há­rítja a felelősséget. Itt a fele­lősség, hol a felelősség. Végül is hetek hónapok után végre megnyugtatóan rendeződik az ügy. Na nem, nem az épületet javítják ki. De'eldöntik, hogy ki a felelős, kit terhel a per­költség és a kötbér és a kár­térítés. A vesztes fizet, mint a köles. És ezután az ügy a szo­cialista lovagiasság szabályai szerint elintézést nyert. Ad ac­ta. Én csak azt nem tudom, hogy végül is ki fizetett kinek. Milyen pénzből? Ki lett szegé­nyebb és ki lett gazdagabb? Sokat gondolkoztam a dolgon, de nem találtam megfelelő közgazdasági magyarázatot. Legfeljebb egy kedves kis szé­A házbain a nagy tra­gédiáik szele járta át a gangot. A férfi el­keseredetten verte aiz ajtót. Fiatalem­ber volt, csinos, izgatóam szép feleségével kettesben él­tek lakásukban. És most va­lami nagy baj történt. A csen­getésre, az ajtórugdosásra senki nem jelentkezik. Pedig a kulcs belülről van a zárban. összesereglett a ház. Vala­ki megjegyezte: — Már hetek óta figyelem, olyan szomorú volt szegény... Biztos van valakije annak a bitang férjének. Egy másik csoportban más vélemény alakult ki: — Bizitos van bent nála va­laki. Sejitettem én. Az ilyen szép nők ritkán hűségesek. Pedig az a nagy mélák mi­lyen rendes. Felhordja a te­jet, takarít...' hát érdemes? A férfit körülvették a ta- náosaflók. Vigasztalták, együttérzésükről biztosították: — Na ... nem kell mind­járt a legrosszabbra gondolná — mond'ták — és természete­sen mindenki a legrosszabb­ra gondolt. Látták maguk előtt a vér- befagyott asszonykát A folyo­són Léderemé szelleme kísér­tett — Mintha gázszagot érez­nék — szimatolt valaki a vésztől terhes levegőbe. A fiatal férfi nem bírta tovább. sportpályákról az életbe Is betört. Fúrunk, . faragunk, lebuktatunk, házasságtörünk... de utána megértő mosollyal, kulturált gesztussal kezet- nyújtunk. És ha a másik nem fogadja el a baráti job­bot? Az szégyell je magát. Sújtsa őt a szép gesztusokat ked­velő társadalom legteljesebb megvetése... ► jed. Ne feledd, amíg legény vagy, azt csinálhatsz, amit akarsz. Zsuzsit így oktatja a ma­mája: — Vigyázz, aranyos magza­tom. Nehogy elveszítsd a fejed. Férjhez kell menned. Mert ne feledd, ha asszony vagy, azt csinálsz, amit akarsz. A társadalom egyik fele: — Nektek már mindene­tek megvan a házassághoz. Legjobb, ha minél eiőbb egy­bekeltek. Ezt különben ők is ér­zik. Márhogy mindenük meg­van. Kivéve a lakást. De így szól a társadalom másik fele: — Nektek még nincs meg a kellő tapasztalatotok a házassághoz. A fiatalon kö­tött frigyekből lesz a vá­lás. Laci és Zsuzsi hajlamos lenne megkezdeni a megfe­lelő tapasztalatok gyűjtését, s : .r-x------T-: szeretik I Laci es Zsuzsi egymást.-------------------! Halálo­san. Oltárlan. Állatiul. Meg minden. Dehát Laci ZZ éves, Zsuzsi meg éppencsak 18. Ezért a szerelmük közügy. Mert félteni kell őket. Ve­zetni gyakorlatlan lépteiket. Utat mutatni. Ezért aztán el­látjuk őket tanáccsal. Mert az van. Ebben nem szűk a keret... L acinak azt mondja a pa­pája: — Vigyázz aranyos magza­tom. Nehogy elveszítsd a fe­S oponyai úr vigasztalha­tatlan. Szája körül ál­landóan ott egy keserű vonás. Boldogtalan és szomorú. — De hát gyönyörű négy­szobás villája van — vigasztal­ja a szomszédja ... — Nem a villa a boldogság ■— legyint Soponyai. — Nem hát. De gyönyörű feleségével él együtt, aki imád­ja magát. — Önmagában a szerelem sem boldogít — kesereg Sopo- nyaL i Figyelem a meccset. Pösz­méte II egy hatalmasat rúg, Fuszulyka III-ba. A bíró fü­tyül, a közönség ordít, a tv- operatőr kezében befátyolo- sodik a kamera. Fuszulyka fetreng a földön. És ekkor Pöszméte, ez a remek ma­gyar fiú odalép hozzá, felse­gíti, megveregeti a vállát és baráti jobbját nyújtja. Közben mozog a szájuk és otthon több anya csuklani kezd. A riporter pedig lelkendez: — Látják kedves nézőink. Ez a sportszerűség. íme mi­lyen szép jelenetnek vagyunk tanúi, milyen felemelő dolog látni ezt a nemes gesz­tust... — és így'tovább a fellegekben és szuperlativu- szokban. Egyébként a módszer a A koktélben sokfajta íz, zamat és aroma van. Keveredik az édes és keserű, a fanyar és a szirupos. így kevertem én is vasárnapi üdítőül ezt a kis... nos, legyen: limonádét. — Jól menő kis műanyag üzeme van ... — Na és? — biggyeszti ke­serű ajkát Soponyai. — Opel Rekordon jár. — A kocsi csak annak bol­dogság, akinek nincs — böl- cselkedik Soponyai. A szomszédja begerjed: — Most már elég. Mi baja van magának. Mégha én sír­nék, aki reggel ötkör kelek, hogy fél hétre beérjek a gyár­ba. Egész nap dolgozom a gép­nél. Este fáradtan dűlök az ágyba és a havi kettőezerből örülök, ha egy Berva mopedet tudok egyszer venni... — Jó, jó —, inti le Sopo­nyai. — De maga az uralkodó osztály tagja... De mi vagyok én? Egy „egyéb”. Érti? Egy el­nyomott ... Nahát, ezért va­gyok én szomorú — mondja és fáradtan bevonszolja magát az Opeljébe és nagy bánatát elci­peli az olasz tengerpartra. Szegény.., de ekkor ismét felhördül a társadalom egy része: — Bűn! Fertő! — kiált­ják és az egyik a VI. paran­csolatot, a másik a szocia­lista erkölcsöt emlegeti. Né­ha ugyanazok mind a kettőt. A rádió neves szemleirója kész a javaslattal: — A vér feldübörgő sza­vát el kell fojtani. A bű­nös gerjedelmeket le kell vezetni sporttal — monda az időben és a hangszóró­ban és csókolódzás helyett távfutást javasolt. Megint mások nyugati pél­dákra hivatkozva mondják: — Nem téma ez. Kinek­kinek a magánügye. Svédor­szágban már 15 éves lányok is ... Mégis ott a legolcsóbb a borotva és a nylon ing ... És ekkor Laci és Zsuzsi a sok tanácstól kezdenek ta­nácstalanok lenni. Kétségbe­esésükben a saját fejük után mennek, és miután nekik nin­csenek ilyen társadalmi, tör­ténelmi. morális és etikai tapasztalataik, pontosan azt teszik, amit tanácsadóik is tettek annak idején és tesz­nek még ma is, amikor ép­pen nem tanácsadással van­nak elfoglalva...

Next

/
Oldalképek
Tartalom