Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
1965. OKTÓBER 17, VASÁRNAP MEOfc« ^tirtop „Hogy kék maradjon gyermekeink feje fölött ni ég..." Német vendégek a ráckevei járásban - Barátsági nagygyűlés Szigetszentmártonban rsssssssssssssssssssxsssssssss, X ^ I Több megbecsülést! i ^ Dermesztő hidegben, mos- ^ ^ toha viszonyok között dől- $ goznak éjszakánként föld- S jeínken — jövő évi kényé- s S rünk biztosításáért — a trak- S X torosok. Joggal elvárhatják ^ S hát, hogy a gazdaság, amely § ^ foglalkoztatja őket, igye- ^ ^ kezzék számukra minél em- berségesebb körülményeket x s teremteni. Sajnos, akadnak X X helyek, ahol erről megfe- s § ledkeznek. Például Perőcsény- ^ § ben, ahol a Monori Gépjavító § ^ Állomás két lánctalpas trak- § § torral és négy kiváló trak- x S torossal segít az elmaradt ta- X x laj munkákat mihamarabb pó- S § tolni, ugyancsak „megfeled- § ^ keztek” a tsz-vezetők köte- ^ ^ lességükről. Noha a termelő- § szövetkezet tudta, hogy se- s gítség érkezik, a járás fo- x X gadkozott: biztosítják az ér- x x kezők megfelelő ellátását, a csü- ^ § törtökön érkezett traktorosok % ^ csak a rá következő kedden § § kaptak először főtt ételt és s X kielégítő szálláshelyet. A ri- x X deg fogadtatást már elfelej- X X tették a monori traktorosok, § § a példát azonban figyelmez- ^ tetésnek szánjuk: több meg- c becsülést, gondoskodást ér- s S demelnek a nehéz körűimé- X x nyék között dolgozó trak- ^ S torosok. ». p- | ^s^ssxsrsssxssssssssssssssssssssssssssssssÁ Felajánlották segítségüket megyénk termelőszövetkezeteinek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola diákjai is. Nem kimondott fizikai munkáról van szó, inkább .szellemi” segítségről, aminek különösen most, szüret idején vagy később a borkezelésnél, továbbá a zárszámadások előkészítésénél, a tervkészítésnél nagy hasznát vehetik közös gazdaságaink. Az illetékesek most tárgyalják meg hogyan, s milyen formában tudják hasznosítani a diákok segítségét. Dermesztő csend nehezül a teremre s döbbent tekintetek függnek az asszonyon, aki most a szigetszentmár- toni kultúrház díszemelvényén börtönéveiről, a fasiszta üldöztetés keserű emlékeiről beszél. Paula Acher, újságírónő, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, a Politikai Iroda agitációs bizottságának, és a Nemzeti Front elnökségének tagja, a hitleri pokol 18 koncentrációs táborát ismerte meg, ezer veszélyben forgott az élete, de — a díszegyenruhás magyar úttörőkre mutatva mondja: őértiik is érdemes volt küzdeni. S a gondolatot Hermann Kalb, a Neue Zeitung főszerkesztője fűzi tovább: „Azt akarjuk — morzsolgatja a nyakába kötött vörös úttörőnyakkendőt —, hogy kék maradjon gyermekeink feje fölött az ég”. Négy-öt óra nagyon kevés egy járás megismerésére — de ahhoz elegendő, hogy sokáig emlékezetes maradjon a találkozás élménye. S akik pénteken este ott lehettek a megyei pártbizottság és a Hazafias Népfront szervezte baráti találkozón, talán sohasem fogják elfelejteni a meghatóan bensőséges órákat. Az NDK Nemzeti Frontjának hazánkban tartózkodó küldöttségét a Hazafias Népfront Országos Elnökségének és Pest megyei titkárságának képviselői, valamint a megyei pártbizottság munkatársai kísérték el Ráckevém A járás vezetői fogadták a vendégeket, és tájékoztatták őket a Csepel-szi- get községeiben folyó kulturális tevékenységről. A ráckevei járás, plasztikusan tükrözi ugyanis a magyar népfrontmozgalom fejlődését. A látogatók ezért választották a Csepel-szigetet. Este a küldöttség a járás vezetőivel Szigetszentmártonba látogatott, ahol a művelődési ház zsúfolásig megtöltött nagytermében a helybeli lakosság, a szomszéNagyobb termésből több jut a piacra Kedvező a felvásárlás a budai járásban A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődésének eredményeként idén is növekedett az árutermelés a budai járásban. Számos cikkből már eddig is többet vásároltak fel, mint tavaly, de a kilátások olyan kedvezőek, hogy mintegy 120 százalékos teljesítményre számítanak átla'gosan a felvásárlási szervek. Szeptember 1-i adatok szerint az éves felvásárlási tervet 84 százalékra teljesítették az állami vállalatok a budai járásban. Ezzel a megyei értékelés szerint, a második helyet szerezték meg a járások versenyében. A járásban ugyanis augusztus végéig mintegy hétmillió forint értékű mezőgazdasági árut vásároltak fel, azaz 35,7 százalékkal többet, mint az előző év hasonló időszakában. Érdekes a felvásárlás idei alakulása cikkenként is. Kenyérgabonából 46,1 százalékkal, burgonyából 23,1 százalékkal, vágósertésből 30.4 százalékkal, vágóbaromfiból 20,4 százalékkal és tejből pedig 15,9 százalékkal vásároltak fel többet a tavalyi év hasonló időszakához mérten. Vágómarhából és tojásból pedig ugyanannyit. dós szigetcsépi és szigetújfalui német ajkúak fogadták a vendégeket. Sitkéi József községi párttitkár üdvözlő szavai után virágcsokorral köszöntötték a helybeli úttörők a küldöttség két tagját, majd a magyar—német barátsági nagygyűlés ünnepi szónoka Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, emelkedett szólásra. Paula Acher meleg szavakkal mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért s a saját múltbeli keserves élményein kívül lebilincselően érdekes élőadást tartott az NDK 16 éves fejlődéséről. Ezt követően a szigetszent- mártoni úttörőzenekar és a szigetcsépi népi tánccsoport köszöntötte a vendégeket hangulatos kultúrműsorral. Német és magyar nyelven csendült fel a dal a nemzetiségi úttörők ajkáról. A szavak, az érzések azonban egybefonódtak ezen az estén a szeretet és a béke fogalmával. Erre, s a barátságra emelték búcsúpoharukat a vendéglátók és a vendégek. S. P. A lánc - szemekből áll! Micsoda esokor, milyen kényes összeállítás! I>e le- het-e vádolni ezzel a szerkesztőt? Napjaink tanúsága ssssss/sssssssssssss>*ssss*^/,fs/sssssssssssssssssssssss/sssssss/ss/ssssssssssssssfssssrs/sss/ssssssssssssssssssss/sssssssfsssssssss/j búcsúzásra. Így is, enélkül is jó volt minden. A földalattin nagyon barátságos emberek vették körül őket, a kalauznőnek a pénztárban helyes sapkája volt. Edit a Rákóczi út egyik kis mellékutcájában lakott, nyolcra haza kellett érnie. Egész úton beszélt, csacsogott, Bandi csak ment, ballagva bandukolt mellette. Tervezgetett. Milyen jó lesz — gondolta — így járni majd együtt az iskolába, ezzel a titokkal. Ha egymásra néznek majd senki sem tudja, mi történt, mi változott meg köztük. Az arcát csókolta meg, de inkább csak lehelte. Edit nem ellenkezett. Nem lehetett látni a sötétben, de Bandi biztos volt benne, hogy rózsaszínű az arca, olyan, mint a marcipán. Kár, hogy holnap már újból fehér lesz, sápadt, napoznia kellene. Egyszer majd elviszi őt a strandra. Egyszer? Sokszor. Jön a nyár.. Milyen jó, hogy most nyár jön. Reggel elindulnak, szalámis zsemlét visznek, napolajat — csodálatos lesz. — Ditke... — súgta aztán elérzékenyülten, és a lány megszorította, nagyon erősen, melegen a kezét. Aztán felszaladt a lépcsőn. @ zaladt és tévedésből felment a harmadik emeletre. Aztán szökdécselve visszaugrándozott. Nekidőlt a csengőnek. — Megbolondultál? — nyitott ajtót az anyja. Aztán visszafeküdt a díványra és fejére tette a vizes borogatást. Edit elkomolyodott. Bement a szobájába. Eszébe jutott, hogy még nem nézte át a holnapi anyagot. Holnap elektronika lesz. Ha egyest kap, már nem tudja kijavítani. Ma délután tanulni kellett volna. Talán jobb lett volna, ha tanul. Ügy érezte, mintha könnyelműséget követett volna el. A fiú valahol éppen azt meséli, hogyan engedte megcsókolni az arcát, ellenkezés nélkül, engedelmesen. Szinte hallja is amint mesél. Megivott egy pohár vizet és leült tanulni. Bandi ácsorgott még egy darabig a kapuban, egy idősebb férfi jött arra, megnézte a fiút, s továbbment. Ha Edit kéri reggelig ácsorgott volna itt, csak éppen annyi időre megy el, hogy elhozza a táskáját. Holnap elektronika és még bele se nézett. Hajnalban kelt fel, egészen fölöslegesen tett- Vett a konyhában, az anyja aludt még — csend volt, nagyon jóízű csend. Megfőzte a kávét, tálcára tette. Megkente a vajaskenyerét. Elsőnek lépett az osztályba. Leült, kirakta a füzeteit, töprengett hogyan szólítsa meg Editet. Radírt kér majd tőle kölcsön, azt mondja neki: — Ditkém, add kölcsön légy szíves a radírodat. A többiek persze majd néznek egy nagyot, ezt a nevet így még senki sem hallotta. A lányok tisztelték Edit furcsaságát, csendességét, zárkózottságát, nem csúfolták, de nem is kuncogtak vele. Editen a kék szoknya volt. Egészen olyan volt, mint tegnapelőtt. Fehér az arca. Komoly. Leült — egy paddal ült Bandi előtt, de a másik sorban. Még matatott egy kicsit, aztán olvasni kezdte a leckét. — Ditke — hallotta aztán a súgást — Ditke... Elöntötte a méreg. Kezdődik. Most majd mindenki ránéz, felé néz, micsoda hülye név ez, sohasem hívták őt így. Miért is ment ki a Vidám Parkba tegnap? Most nyugodt lenne ez a nap is mint a többi, nemsokára vizsgázni fognak, aztán keres. Vásárol majd magának egy másik szoknyát, de főként könyveket. Hátrafordult. Csodálkozó arccal. — Mit mondtál? — Légy szíves a radírodat... A fiú mosolygó arca olyan mérget kevert benne, annyi elkeseredett dühöt, hogy kiabálni kezdett. Nem tudja, miket kiabált, nem hallotta a saját hangját, nem ismert rá a hangjára. Bandi megsemmisülten állt a szózuhatag- ban. Edit azt kiabálta, hogy szégyellje magát, s ha még egyszer ilyen szemtelenül szól hozzá, pofonveri. lányok összenéztek, nem tudták, mi van. Padjukban a nagy B betű úgy volt beírva, mint egy vallomás. Bandi ugyan gitározni nem tudott, és cowboynadrágja sem volt, de megbocsátották neki és szerelmesek voltak. Bandi aznap egyesre felelt elektronikából. Aztán zaklatott hónapok jöttek, szakmunkás- vizsga, gyakorlati. Részt vettek az országos versenyen. Bandi kiesett a selejtezőn, Edit első lett. Két hétig külföldön üdült azért Bandi, az apja fizette be az IBUSZ-nál, aztán hazajött és elhelyezkedett egy gépgyárban. Edittel soha többet nem beszélt. Egyszer — vizsga után találkoztak még az utcán. A lány átment a másik oldalra. A haját akkor már kontybán viselte, csúnya, öregasszonyos csomót a feje tetején. És szemüvege volt Egyetlen vékonyabb szem a láncban: széthullik az egész. Nem tartja sokáig a terhet a hibás láncszem sem: idaig- óráig elbírja, majd elpattan. Minden szemnek egyformán vastagnak, s hibátlan anyagúnak kell lennie — lánckészítők örök szabálya ez. Egyszerű igazság, s talán ezért nem fordítunk több figyelmet rá, bár megérné. Mert vajon nem „vékonyabb láncszemet” jelentett a zsinórhiány, ami miatt a kész telefonkészülékek nem kerültek kiszállításra? Hiába a nagy erőfeszítés, ha másutt apró mulasztás „banánhéjon” elcsúsztatja; külkereskedelmi vállalataink bizonyítják, sok esetben filléres mulasztások, apró, hiányzó alkatrészek miatt fizetnek jelentős kötbéreket, s hetekig sokezer forintot érő készülékek hevernek a raktárakban, mert egy csavar, egy vezérlőgomb — hiánycikk. Egy műhelyben, egy gépen nem készültek el, valaki mulasztott, nemtörődöm volt, s az egész közösség fizet érte: mégis, nem kap eléggé hangsúlyt felvilágosító munkánkban mindez, nem érzékeltetjük, hogy a termelés olyan folyamat, ahol a megszabott rendet egyetlen kis csavar hiánya felboríthatja, azaz egy gép huzamos leállása, illetve egy munkás selejtes munkája különben megalapozott termelési terveket veszélyeztethet. Az Egyesült Izzó váci képcsőgyárának egyik vezetője a lényegre tapintott rá, amikor azt hangsúlyozta, hogy a náluk készülő alkatrészek termelési terveikben ugyan nem foglalnak el döntő helyet, mégis — döntő fontosságú az alkatrészgyártás javítása. Az itt készülő, 30—50 forintos alkatrész, ha hiányzik, ha rossz, hatezer kok szerint tavasz a nyárba, nyár az őszbe lép, s olykor még téli hideg is fenyeget forróbb sorsra érdemes napokon. így már Ielkiismeret- furdalás nélkül, a valóságot híven követve, mutathatjuk be a jövő évi fürdőruha-, s az idei télikabát-választék legújabb három modelljét. S ezek után azt sem vehetik zokon, ha zárófelvételünk a korcsolyázás dekoratív előkészületéről szól. Szerelik a pálya közlekedési tábláját — november elsejétől kezdődik a mű jégszezon. forintos televíziós készülék eladását teszi lehetetlenné... Ezért a munikaversenyben, a pártszervezet felvilágosító s lermelésellenőrzo munkájában is középponti helyet foglal el az alkatrészgyártás, A képcsogyariak péiuája — sajnos — nem általános, igen Kevés helyen érzékelik valóságosan azt, amit népgazdasági szemléletnek nevezünk, s mivel nem érzékelik, a gyakorlatot sem úgy alakítják. Még mindig úr a rosszul értelmezett üzemi érdek, még mindig az a * fontos, hogy „hozzak a tervet”, de hogy annak egyik-másik részletét nem teljesítették, nem sokat törődnek vele. Pedig emiatt másutt sokak feje fáj, s ezrek mennek veszendőbe, mert valahol filléres kötelezettségnek nem tettek eleget. Azt mondjuk, .hogy nincsenek nélkülözhetetlen emberek. Ez igaz. Ám ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor minden emberre szükség van, mert minden embernek megvan a m a g a leiadata. Hányszor elmondják: „én csak kis pont vagyok”... de ritkán hangzik el az, hogy a pontnak is ott kell lennie a mondat végén, hogy a pontnak is megvan a meghatározott helye, s hogy a pont mással nem helyettesíthető, a vessző nem — pont A munka megbecsülése, társadalmi fontosságának hangsúlyozása valahol ott kell hogy kezdődjék: szükség van erre a munkára. Fontos munka. Nélkülözhetetlen. Pedig „csak” esztergályozás, csak tekercselés, csak néhány csavar meghúzása a szerelő- szalagon utazó munkadarabokon. Az esetek többségében éppen a csak miatt akad fenn a folyamatos munka: ez csak kis tétel, ez csak néhány ezer forint a tervben — s a faipari vállalatoknál dühön- genek, mert nincs szekrényzár, anélkül pedig nem szállíthatják a raktárban összezsúfolt bútordarab tucatjait Igaz, nem könnyű kiszűrni a nagy egészből az apró rész jelentőségét, de nem is lehetetlen. Amikor a felvilágosító munka módszereinek finomításáról, az általánosságok konkrétumokkal való felváltásáról, a személyhez szóló agitációról beszélünk, s ezt érvényesítjük mindinkább a gyakorlatban is, elengedhetetlen a lánc és a láncszem fontosságának hangsúlyozása. A munkás nem akkor érzi igazán tevékenysége jelentőségét, ha azt hallja, hogy „jobb munkával építsük a szocializmust”, hanem akkor, ha kimutatják neki, hogy az általa készített munkadarabok hová jutnak el az ipar szerteágazó vérkeringésében, s mit ‘jelentenek?! A lánc — szemekből áll. Ezért fontos, hogy az ipari termelés láncában minden szem, minden ember érezze: nélküle gyengébb a lánc, kevesebbet bír el, s mivel egyéni érdeke, de a közösségé is azt követeli, hogy e lánc minél erősebb legyen, ehhez mérten kell dolgoznia, cselekednie. M. O. ÉYsza-
