Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

HEGYEI 1965. OKTOBER 17, VASÁRNAP Dél-Vietnam: Harcok a Mekong-deltában Tiltakozási kampány több amerikai városban S A » G O N A hírügynökségek jelenté­sei szerint a Mekong folyó deltájában szombatra virradó éjjel több fegyveres összetű­zésre került sor a dél-vietna­mi szabadságharcosok és a kormánycsapatok között. A kambodzsai határ mentén Chau Doc tartományban — Saigontól mintegy százkilenc- ven kilométernyire nyugatra a partizánok megtámad­ták a dél-vietnami had­sereg egyik egységét, amely tisztogató művele­tet hajtott végre a közle­kedési utak mentén. A kormánycsapatok e táma­dás következtében jelentős veszteségeket szenvedtek. Egy másik tűzharcban, amely Vinh Binh tartományban zajlott le, mindkét fél kisebb veszteségeket szenvedett. McConnel tábornok, az ame­rikai légierő vezérkari főnöke szombat reggel Saigonban ki­jelentette, hogy az amerikaiak eddig szá- szalék szerint több repü­lőgépet vesztettek £szak­Vietnam felett, mint a második világháborúban. A többi között úgy nyilatko­zott, hogy az Egyesült Álla­mok nem szándékszik B—52 típusú stratégiai bombázógé­peket küldeni Észak-Vietnam fölé, mert — mint mondotta — az eddig használt vadász­bombázók „teljesen megfelel­nek a célnak”. A dél-vietnami kormány szombati minisztertanácsán tanulmányozta, milyen intéz­kedéseket hozzon az infláció elleni harc és a fontos élelmi­szerek árának rögzítése céljá­ból. Pénteken több amerikai városban kampány kezdődött a vietnami háború elleni tiltakozás kifejezésére. A legnagyobb részt diákok által szervezett tüntetések kö­zött igen jelentős volt a ber- keley-i tömeges felvonulás. A mintegy tízezer főnyi tömeg a nézők széles sorfala között fáklyás menettel indult a vá­ros közelében levő oaklandi katonai támaszpont felé, ahol a Vietnamba küldött csapatok és az utánpótlás behajózása történik. Ä sz@lcszearve3©ti világkongresszus Bizottságokban folytatódik a munka — Hétfőn plenáris ülés KGST­tanácskozás a külfejtéses széntermelésről Október 12—16 között Bu­dapesten tartották a KGST szénbányászati állandó bizott­sága külfejtéses szénterme­léssel foglalkozó tudományos műszaki tanácsának V. ülését Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztár­saság, Lengyelország, Romá­nia, a Szovjetunió, valamint Csehszlovákia részvételével. Megvitatták a külfejtés széntermeléssel kapcsolatos tudományos műszaki kutatá­sok koordinációs tervét az 1966—1970. évi időszakra, a külfejtési segédmunkálatok­hoz szükséges leghatéko­nyabb gépek és berendezések kiválasztását, beleértve a se­gédmunkálatok gépesítését a vasúti és szalagszállításnál, továbbá a kotrógépek vágó- erejének meghatározásával kapcsolatban eddig elért eredményeket. Mindhárom kérdésben megfelelő ajánláso­kat fogadtak el. Görögország: Lázas erőfeszítések a diktatórikus hatalmi biztosítékok helyreállítására Tocóbbrti is wnegaltíutlan a bonni koalíciós válság B O NI M a hét végén még mindig nyílt a bonni „kormányala­kítási idegháború” kimene­tele. Szombaton délelőtt a kancellári palotában folytatott tárgyalások is­mét eredménytelenül vég­ződtek a CDU—CSU, va­lamint FDP képviselői között. A kancellár felajánlotta a szabad demokratáknak, hogy Mende, az FDP elnöke, ha lemond az össznémetügyi mi­nisztérium vezetéséről, meg­kaphatná egy külön e célból újonnan létesítendő úgyne­vezett leszerelésügyi minisz­térium vezetését. A szabad 12 demokraták azonban egye­lőre nem fogadták el az ajánlatot. A megbeszélések így eredménytelenül ismét félbeszakadtak, a tárgyalá­sokat hétfőn folytatják to­vább. Szombaton (jélben Mainz- ban összeült a Szabad De­mokrata Párt országos párt­választmánya. A pártválasztmány há­romórás ülés után egy­hangúlag helyeselte a .pártvezetőségnek a koa­líciós tárgyalásokon ta­núsított magatartását, s azt az utasítást adta a koalíciós tárgyalásokon részt­vevő bizottságnak, hogy ,,to­vábbra is az eddigi szellem­ben tárgyaljon”. pi rendi ponttal kapcsolatos határozatot, a kongresszus egész munkáját összefoglaló, általános határozatot, vala­mint az egész világ dolgozói­hoz intézendő kiáltvány szö­vegét. A kongresszus hétfőn ple­náris ülést tart INDONÉZIAI JELENTÉS (Folytatás az L oldalról) reg győzelmének fogható fel”. A djakartai rádió ismertet­te azt a beszédet, amit Sukar­no elnök Suharto beiktatása alkalmából mondott a kor­mány tagjai, a fegyveres erők vezetői és diplomaták előtt. Kijelentette, hogy a Szep­tember 30 mozgalom beletar­tozik az egész indonéz forra­dalom képébe, incidens volt csupán, de semmi több annál. Egyáltalán nem gyöngíti meg Indonéziát, sőt erősebbé, egy­ségesebbé teszi. Sukarno felszólította In­donézia népét és vezetőit, mindent tegyenek meg az egység fokozásáért, az új és régi gyarmatosítás elleni harcért. Szovjet kereskedelmi kormányküldöttség érkezett hazánkba A magyar—szovjet 1966— 1970. évekre szóló ötéves hosz- szú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás és az 196(5. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv megkötésével kapcsolatos tár­gyalások befejezésére és az erről szóló okmányok aláírá­sára szombaton Budapestre érkezett N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének vezetésével a szovjet kereskedelmi kor­mányküldöttség. ATHEN Athéni politikai megfigye­lők abban látják a mai gö­rög politikai élet legfonto­sabb eseményeit, hogy a Sztefanopulosz-kormány mögött álló jobboldal lá­zas igyekezettel hajtja végre az államhatalmi szervekben, főleg a had­seregben az antidemokra­tikus személyi változta­tásokat. Tábornoktól őrmesterig le akarják váltani azokat a sze­mélyeket, akiket alkalmat­lannak ítélnek egy reak­ciós diktatúra kiszolgálásá­ra. Eddig több, mint 600 tisztet nyugdíjaztak, köztük olyan ismert tábornokokát is, akik messze vannak még a nyugdíjkorhatártól. Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint azonban a népi ellenállás az. ami a legáthidalhatatlanabb akadály az alkotmányos rend ellenségeinek útjá­ban. Az új választások követelé­se nem vesztett erejéből a válság kirobbanása óta. Több más politikushoz ha­sonlóan Andreasz Papandreu is úgy véli, hogy a töme­gek aktivitása és lelkese­dése nem csökkent, csu­pán a harc formái változtak. Kozmosz-92 MÓ s Z K V A A Szovjetunióban végre­hajtották a soron levő mű­holdkísérletet: felbocsátották a Kozmosz—92-t. A szputnyikon elhelyezett berendezések kifogástalanul működnek. A koordinációs számítóközpontban. folyik a beérkező adatok feldolgozása. A Benta mentén FIRON ANDRÁS: (12) A Pestről érkező idősébb korosztályt szombat este in­kább a sörözőkbe invitálnám. Még mindig eleven, számunk­ra ismeretlen, hagyományos cseh kedvtöltéssel találkozha­tunk bennük. Nézzük például az U flekút. Külsőre talán kissé hasonlít a mi Mátyás pincékre. Gótikus, színes, mozaikos ablakai a magasból lelógó történelmi zászlók ódon hangulatot teremtenek. Az ér­dekes mégsem ez. Az élményt az adja, — s ez már prágai specialitás —, hogy a vendé­gek hosszú, hosszú asztalok mellett ülnek. Ismerősök, ide­genek vegyesen. Amint érkez­nek. úgy „sorolnak” a többiek mellé. Előttük természetesen egy vagy több kupa sör. A sört itt nem kell kérni. Ha le­ült az ember, hozzák Szó nél­kül. S ha kiitta az első kan- csóval, szó nélkül hozzák a többit. Nem azt kell kérni, hogy hozzanak sört, hanem ha már megelégeltük, akkor azt, hogy hagyják abba... A jókedély a teremben persze általános. Fúvószenekar húz­za, a vendégek pedig közösen, tercelve énekelnek. Nem túl zajosan, szabályosan, üteme­sen, a hangulat tetőfokán együtt himbálózva... S az­után, amikor a záróra az ut­cára űzte a népet, a hűs prá­gai levegő megcsapja az arco­kat. s a sörbajnokokat előve­szi a katzenjammer, tessék, tessék, friss -főtt kolbászt áru­sítanak mustárral, egész álló éjszaka a főbb utakon végig, acetilén lámpa mellett, gyo­morégés ellen. A víkend a prágai ember életében esemény. A hét vé­gén télen, nyáron, jóformán az egész évben megindul a népvándorlás. Elsősorban a hegyekbe, sokan a saját „vil- kájuk”-ba. Nyáron az erdő hí­vogat, kora ősztől késő tava­szig a Tátra és az Óriás-hegy­ség ezernyi havas lejtője. Rengetegen síelnek. Azután ott van a „csehországi Bala­ton”, a Mácha tó. Valamivel kisebb, mint a Balaton északi része. Pazar, erdőfödte he­gyek között villódzik_és goszöld hullámain lások suhannak, ják, hogy nagyon mély és ” erről magam is meggyőződ­tem — olyan dermesztőén hi­deg vfzű, akár a messzi Észak tízezernyi tava. XVI. Az élet erősebb az előitéleteknél S most úti jegyzeteim fáj­dalmasan bosszantó pontjához érkeztem. A tavalyi és az idei esztendőhöz. E két évhez, amikor végre feloldottak Ma­gyarország és Csehszlovákia között mindenféle utazási korlátozást, úgy, ahogy az ésszerű. Ezekről' a hónapokról eraoioare ne­ódzik és hajKt in fdAáf viM van szó, s főleg a tavalyiak­ról, amikor végre valahára megnyíltak az 1920 óta lezárt határsorompók és majd há­romnegyed millió turista zú­dult egyik orezágból a másik­ba és viszont (Be érdekes lenne tudni, hogy e háromne­gyed millió magyar férfi és nő közül hányán jutottak el Prágáig és mennyién rekedtek meg itt, a határ közelében!) A felszabadított utazási láz, az újdonság varázsa és — valljuk meg — itt-ott egy kis sanda üzleti szándék, csapatokban ontotta a nemzet­közi gyorsok segítségével a sátoros és sátor nélküli turis­tákat, egész családokat a ha­tár innenső és túlsó oldalán egyik napról a másikra meg­jelentek az autóbusz, gépko­csi és motorkerékpár kara­vánok. S amint a számuk nőtt, kósza hírek kaptak láb­ra. A befogadóképesség ki­sebbnek bizonyult a jó szán­déknál, nehezen állta a vá­ratlan rohamot, súrlódások adódtak, csúnyán fűszerezett jelenetek pattantak ki. Ta­valy őszre mindenkinek „volt olyan ismerőse”, aki „a saját szemével látta”, hogy B-on, vagy B-en összezördül­tek a turisták és a honiak. Az ember csak tátotta a szá­ját, hogy ugyap kik azok, hol vannak és miféle érde­ket vélnek szolgálni, akik út­jára bocsátják, majd lelke­sen fújják ezeket a nem túl felemelő híreket. Hát tény­New York : tjság: 1000 oldalon Súlya: 4 kilő Ma a New York Times, történetében eddig a legna­gyobb terjedelemben, ezer oldalon jelenik meg. Egy lap súlya körülbelül négy kilo­gramm lesz. leg feltámadt volna a hagyo­mányos szomszédvirtus? Jómagam őszintén mondom, hogy — bár elég sokat for­golódtam ebben, a zónában — szájhősködéssel és felhe- vült gorombáskodással talál­koztam, de valódi incidens­sel egyetlen eggyel sem. Ar­ra, amit a saját szememmel láttam — noha mint min­den durvaság: bosszantott és sértett — azzal vigasztaltam magam, hogy minden csoda három napig tart, különben pedig nálunk a köznyelv eléggé érdes belföldi használatban, egymás között, a saját véreinkkel szemben is. Szóra és tolira sem érde­mes, nagyobb a füstje, mint a lángja — gondoltam ma­gamban — majd elmúlik. Az élet erősebb az előitéletek­nél. Igen, így gondoltam mind­addig, amíg az idei éy ke­serves árvize nem szolgált úíabb.l arcpirító esettel. Tör­tént ugyanis az árvizes na­pokban, hogy a ceglédi gyor­son egy férfi fel dúl tan me­sélte a fülem hallatára. „Képzeljék, mit hallottam! Ma reggel jöttek haza vas­utasok Komáromból, egyi­kük mesélte, hogy az éjszaka elfogtak ideát a határőreink három civilbe öltözött em­bert, akik fel akarták robban­tani magyar oldalon a gáta­kat!” A fantasztikus hír végig­futott a vonaton, a városon. Mintha a rossz emlékű tiszai árvizek suttyó , legényeinek szelleme támadt volna fel, akik valaha éjnek idején csó­nakokon a túlpartra evezve valóban átvágták a szemköz­ti gátakat, hogy a felduzzadt Tisza a túlsó falura zúdul­jon, ne az övékre ... Terjedt e rémhír, mindaddig, amíg né­hány nap múlva váratlan fordulat következett: a Du­(Folytatás az 1. oldalról) A férjem izzad odafönt. A ne­gyedikig kell cipelni... A Benta-patak völgyében, a százhalombattai vidéken új házat avattak. öreg bútorok, s vadonatújak kerülnek a friss festékszagú, csupa napfény és ablak szo­bákba Sokaknak, akárcsak a szekrényekkel cipekedő Ma­rosszéki családnak még soha nem volt saját hajléka. Ök is a nagymama kegyéből élhet­tek fedél alatt, s ajándékoz­hattak önmaguknak, meg a világnak egy már négyévesre növekedett apróságot. Az ablakból kilátni a színes óriáskéménnyel, pirossal, ezüsttel, fehérrel dekorált hő­erőműre. 'Kapuját nemrég nyitotta tisztelegve a portás. A vendég magas rangú, a kí­séret jeles: egy hatalmas or­szág elektromos energiájának vezető szakemberei tértek be a Dun amenti Hőerőmű im­ponáló udvarára. Már odakint járunk az áramfejlesztő óriások emele­tén. Csenterics Sándor igaz­gató magyaráz töredékes orosz tudásával közvetlenül és hát a szakmáját jól értő tolmács se­gítségével. A delegáció elsó embere a Lenin-díjas S. Sz. Rokotyan főmérnök szemüve­ges, svájcisapkás kicsi ember, aki olyan szerényen mozog itt, mint egy jelentéktelen turista a nem tudni, hánymilliomodik idegen közül. Kérdezem, hogy tetszik a mű? — Imponáló! Es nagyon­nagyon tetszik, hogy .ra­gyog minden a tisztaság­tól. Ez nemcsak a szabályok jele, hanem azé is, hogy az embe­rek nagyon szeretik ezt a szép művet. — Az újságok újabb táv- vezetéképítésről adnak hírt, újabb elektromos forrásról, mely a szomszédos országko­losszustól érkezik Magyaror­szágra. Honnan a sok energia? — Az elkövetkező öt év gazdasági tervében már nem­csak kísérleti, de gyakorlati atomerőművek szerepelnek. Ez a legkorszerűbb forrás, de a hagyományos módszerek is rengeteget ígérnek. Ezért a távoli elképzelések szerint a szibériai vidékek szénkincsét a helyszínen árammá alakít­va nyolc-tízmillió megawatt energiát szállítunk majd az ország központja felé. Megható pillanatok kö­vetkeznek. Az erőmű 150 megawattos ge­nerátorát tápláló, sok emelet magasságú kazánok szovjet szereli ésvezető je találkozik honfitársaival. Forró kézszo­rítás, elérzékenyült szavak, aztán szívből fakadó nevetés, amikor a magyar igazgató kö­zös kirándulásokat emleget a Badacsony vidékére... Es villámjelentés ugyanin­nen, Verle főmérnök tájékoz­tatása szerint: — Az első magyar 150 me­gawattos generátor állórésze után felemeltük és helyére tettük, „befűztük” a forgó­részt is, < vasárnapra virradóra rá- gerjesztünk. A helyszínen dolgozó áram­források 38—40 000 voltját kapcsolják az új jövevény ve­zetékeibe, hogy kiderüljön, menet közben nem sérült-e meg valahol... Visszafelé a Benta-patak völgyében még elérjük a csa- csáexpresszt az olajváros felé menet. Dudálni sem kell, mert a ravasz négylábú az útszél menti kukoricások felé húz. így gyorsan célhoz jutunk, s két perc múlva már a mosoly­gó főmérnök,, Péczeli Béla diktálja. — Születésünk óta elju­tottunk a 200 000 tonnáig. Most már ömlik tőlünk a benzin, a Diesel- és a fűtőolaj. Naponta 1000 tonna lepárlási végtermék, gudron utazik át a csővezetéken az erőmű kazán­jaihoz. Ettől füstöl a kétszáz méteres Százhalombattán !.. Rajzolja is halványezüstjét 3 sápadt fényű októberi égre. Tóth György na valóban átszakította gát­ját, de nem itt, hanem a túlsó parton, a határ másik olda­lán. A korábbi zagyva szó­beszéd persze abbamaradt, de jött a legelképesztóbb fordu­lat: bizonyos korlátolt figu­ráit most már azt kezdték suttogni, hogy „a mieink mé­giscsak ügyesebbek voltak”... E horpasz eszű gyászvité­zek ficamodott blődségeihez nem kell kommentár. De ha már szóba került e dolog, hadd írjam meg, hogy odaát, Prágában hogyan fogadták a dunai árvíz hírét? Prága messze van a Duná­tól, lakói inkább csak a regé­nyekből és a tudósításokból ismerik az árvizet. A Mold­va jóval kisebb, mint a Duna és hegyek között kanyarog. Olyan számukra az árvíz, mint nekünk a hurrikán. De a csallóközi jelentések rémü- letes eseményekről szóltak. Nem túlzottak. S a budapesti­nél — érdekes módon — sok­kal nagyobb árvíz-döbbenet i megmozgatta a prágaiakat j Júliusban ezrével jelentkez- | tek a cseh lapok szerkesztő- j ségeiben, s a hivatalokban, i hogy csallóközi menekült i _ "''ermekeket vehessenek ma- j gukhoz. Kilenc-tízezer gyér- j mekről volt szó, akik teljesen | elvesztették otthonukat! S j amikor a cseh asszonyoktól i megkérdezték, hogy miképp i fognak a gyermekkel beszél- | ni, hiszen nem szlovák, ha- j nem magyar gyerekekről; van szó, a választ megható! volt. A prágai lapok riport- S jaiban nem tudta az emberJ megindulás nélkül olvasni e $ válaszokat: „Nem tesz sem- $ S mit, egy anya mindig megérti $ a szárnya alatt levő gyerme- $ két...” í $ (Folytatjuk) J A szakszervezeti világkong­resszus munkája szombaton és vasárnap a bizottságokban folytatódik. Ezekben a bizottságokban most dolgozzák ki az első na-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom