Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 241. SZÁM 1965. OKTOBEK 13, SZERDA Tanultunk, Monsieur ! Amfi«>iii lehrt száinohhün kifejezni — Jó niinőséglicz .«zép kills:» is kell — Met legyei egy csapásra Hallottam egy újításról. Érdekelt. Elindultam az újí­tó után. A gyár labirintu­sában megtalálni, nem köny- nyű, de — sikerült. Hanem beszélgetni vele nagyon ne­héz. Emberek keresik sze­mélyesen és telefonon. El­igazít és odamegy. S közben (la akad is egy-egy perc a beszédre, nagyon keveset mond. Szerinte ez nem újí­tás, csak egyszerűsítés. — A dolog úgy kezdő­dött — meséli Bélteki La­jos, a konzervgyár kész- áruraktárának vezetője — hogy annak idején, bizonyá­ra látta, a konzerves üve­geken két címke volt. Az egyik színes és az áru ne­vét viselő, géppel volt fel­ragasztva és letéphetetlenül. A másik a súly, ár és szabvány megjelöléssel, kéz­zel. A gép tisztán és szé­nen dolgozott. De nem így a kézi munka. Érthető. Az ragadt, nehezen száradt, nem lehetett azonnal csomagolni. Ez adta az ötletet, miért ne lehetne egyszerűsíteni ezt? Két legyet ütni egy csa­pással. Vagyis az első címkére rádolgozni a má­Már a külső is megteszi sodikat. A kettőből egyet csinálni. Hát ennyi ennek a lényege. Azóta így csináljuk. A készen kapott alapcim- kére felülnyomással a házi nyomdánkban nyomjuk rá az árat és a súlyt. Sokkal kevesebb munkával többet termelünk. Azonnal csoma­golhatják is amint a ragasz­tó automatáról lejönnek az üvegek. És szépek ezek a cimkék. EGY KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA Kik és hogyan szervezlek meg az alföldi képzőművészek ceglédi tárlalál ? Október 9-én megnyüt Cegléden a Ceglédi ősz galé­riája című kiállítás, amelyet a hírverés úgy állított be, mint az alföldi képzőművé­szek reprezentatív felvonulá­sát Ceglédről, Szolnokról, Kecskemétről és Nagykőrös­ről. — Most valami rendkívüli dolog történhetett! — jegyez­te meg szerényen Kladács Alajos. — Nem tudom, hogy vajon ki szervezte és ren­dezte ezt a kiállítást. Tény az, hogy nekem senki erről egyetlen szót sem szólt, és senki meg nem hívott a kiál­lításon való részvételre. — Azt kerülő úton meg­tudtam, hogy városunkban is jártak, sőt, gépkocsin el is szállítottak néhány képet, amelyek közül néhányat a zsűri egyhangúlag visszauta­sított. Csak egyszerű tájékoztatá­sul elmondom, hogy a nagy­kőrösi képzőművészek közül egyedül Rácz József egyetlen képe került falra. — Nem tudom azonban, hogy milyen szervezési hiba volt, hogy városunkat csak egyetlen festmény képviseli a ceglédi tárlaton. Ha feledé- kenység, felületesség vagy éppen személyeskedés van a háttérben, ezt mindenfélekép­pen helytelennek tartom. — Mennyit takarítanak meg ezzel? — Mondok egy példát. A régi módszerrel huszonnyolc ember nyolc óra alatt 12 400 üveget címkézett fel. Az új­jal, ugyanannyi munkás 24 ezer üveget ad át szállítás­ra. Ez egy műszakban 11 600 üveg pluszt jelent. — Forintban mennyi meg­takarítást jelent ez a gyár­nak? — Évenként az előzetes számítások szerint 245 ezer forintot. De nemcsak ezért jelent ez eredményt — szól bele a be­szélgetésbe Csete Sándor nyomdász. Azért is, mert úgy néz ki, hogy az ország összes gyára átveszi a mi módszerünkét. Öb ennyit mondtak el er­ről. Sokat, de nem min­dent. Jó az, hogy munka­erőben és pénzben ez az „egyszerűsítés” ennyi megta­karítást jelent. De van va­lami, amit nem lehet szá­mokkal kifejezni. Néhány hónappal ezelőtt, egy külföldi üzletember szá­jából hallottam a követke­zőket. Egy jó ízű és jó mi­nőségű konzervünket for­gatta: — Tudja, jó ez, kellene is... csak a külső. Ebben még fejlődniük kell. Ezért örültem ennek az újításnak. Ha legközelebb találkozom kedves ismerő­sömmel, azt mondhatom: — Tanultunk, Monsieur! Ezt nézze meg! (Bányász—Godány) NAPIRENDEN: FURKÓS VAGY KELT ? A városi tanács holnapi vb-ülésén Menczer László, a sütőipari vállalat helyi tele­pének háromnegyedévi mun­kájáról számol be, és vála­szol azokra a kérdésekre, amik sokszor felmerülnek, miért furkós, lapos a kenyér? Emellett szó lesz a műve­lődési otthon nyári tevékeny­ségéről, valamint fellebbezé­seket, illetve kérelmeket vi­tat meg a vb. Csaknem száz vagon mellékterméket szállít a konzervgyár a Hunyadi Termelőszövetkezetnek — Kétszáznegyvenhárom szarvasmarha van a tehe­nészetben és a szarvasmarha- hizlaldában. Évente mintegy hetven-nyolcvan vagonra te­hető az a takarmánymennyi­ség, amelyet termelünk. — Persze, ez nem elég és ehhez megfelelő segítséget kapunk a feldolgozó ipar­tól. — Igen jó szerződéses kap­csolatunk van a konzerv­gyárral. Jelentős mennyisé­gű cukorrépát termelünk a Szolnoki Cukorgyár számá­I ra. Ilyenformán természetes, ! hogy mindkét gyártól le- i lentős mennyiségű mellék- termék érkezik hozzánk, amit í nagyrészt a szarvasmarha­tenyésztésben és hizlalásban értékesítünk, I — Már a borsószezonban kaptunk mintegy ötven va­gon borsóhéjat, amit rend­szeresen szállított a kon­zervgyár és csak két hét­tel ezelőtt fogyott el az utol­só mennyiség. — Jelenleg silózunk. Itt fel­használjuk a gyárból érkező almatörkölyt és karfiolhulla- dékot. A Szolnoki Cukor­gyárból kapott huszonöt va­gon répaszeletet búzatörköly- lyel silózzuk. — Saját termelésünkből je­lenleg a zölden levágott cir­kot és az ugyancsak zölden letakarított napraforgót, a víz­állásos részről behozott ku­koricát silókukoricával si­lózzuk. — Ezekből a fehérjedús takarmányokból biztosítjuk a szarvasmarha-tenyésztés téli ellátását, ami nem is kis mennyiség. Hiszen állaton­ként naponta harmincöt-negy­ven kilogrammot kell szá­mítani — mondotta befeje­zésül Balázs Ferenc, a Hu­nyadi Termelőszövetkezet ál­lattenyésztő brigádvezetője. Ei is fcsk&rékosséifp! Az egyszeri termelőszövet­kezet főkönyvelője nagyon szemfüles ember volt. Egy szabad negyedórájában ponto­san kiszámította, hogy a kö­zös gazdaságnak egy eszten­dőben harmincezer forintjá­ba kerül az, hogy a főmező­gazdász fogaton jár. — Ez így nem lesz jó! — mondotta, és a vezetőség e!é figyelemre méltó javaslatot terjesztett. — Ha ötezer fo­rintért segédmotoros jármű­vet vásárolunk a főagronó- mus számára, és üzemanyag­ra, karbantartásra évente öt­ezer forintot áldozunk, akkor pontosan húszezer forintot takarítunk meg tizenkét hó­nap alatt. Tetszett az ötlet az illeté­keseknek. Elfogadták az in­dítványt. A gépcsoportvezető egy fiatal traktorossal be­ment a városba és fél óra múlva már tolták is kifelé az ügyes kis járművet. — Rendben van! — helye­selt a főmezőgazdász is. — De valaki járassa be ezt a kecskét, és utána, nem bá­nom, majd ezen járok. Az ötszáz kilométert egy hét múlva mutatta a masina kilométerórája, és a főmező­gazdász rászánta magát a KRESZ-vizsgára. Ez is ment, mint a karikacsapás. Az első út nem volt éppen szerencsés. Kilenc óra táján vergődött haza hoitfáradtan, mert a félúton tolta a segéd­motorost. Másnap reggel hat óra he­lyett fél nyolc felé ért ki a MIT ÜTÜNK MA A MOZIBAN? A fekete tulipán. Dumas azonos című regényéből ké­szült színes, kalandos francia film. Szélesvásznú. Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és fél 8 óraikor. területre, és így ment ez há­rom napon keresztül. — Ez így nem lesz jó! — állapították meg az illetéke­sek* Hiszen így hosszú órá­kat veszít a főmezőgazdász. De hamarosan megszületett a megoldás. Elől ment segéd­motorján a főagronómus és mögötte néhány lépésre ko­cogott a fogat. Arra az eset­re, ha valami baj lenne, kéznél legyen a segítség. _ Addig, amíg két hét múlva eladták a csökönyös Pannit. Érdekességek a nagyvilágból címmel előadást tart pénte­ken este 8 órakor a művelő­dési ház értelmiségi klubjá­ban Schleiszner János, a Ka­nadából hazatért gimnáziumi tanár. Belépés díjtalan. — A jövő évre készülnek. EU 500-as esztergapadot ka­pott a gyár I. telepe. Már az új szezon zavartalan előké­szítésére érkezett meg az esz­tergapad. — A must sűrítését pén­teken kezdik meg. Az előké­születek megtörténtek. A Sportboszorka köszöntése (t. p.) Szinte egyszerre látott napvilágot mindkét fia. Az édes — a kis Tibor, és a má­sik — a Sportboszorka. A ket­tős öröm érthető volt. Az utóbbi szülés” meglepe­A Gordiuszi Kötél­müvekben kedden megállt a termelés. A központi főkötélen ismeretlen ok követ­keztében jókora cso­mó keletkezett. Rö­vid vizsgálat után a TMK kötélverő rész­legének vezetője ki­jelentette, hogy gyá­ri szinten a csomó kibogozása nem old­ható meg, mert ak­kora csomóra nincse­nek berendezkedve. A gyár főmérnöke azonnal értekezletet hívott össze, ahol megjelentek az ille­tékes műszakiak a társadalmi szervek vezetői és az üzem- biztonsági csoport főnöke, a főrendész. Az éjszakába nyúló tanábskozáson meg­alakult a Gordiuszi Csomóanalitikai Bi­zottság, röviden GO- CSOBI — mely hiva­tott a központi fő­kötélen keletkezett csomó kibogozásának lehetőségeit feltárni. Határozat született miszerint az Üzem­rendészet a Bizott­sággal párhuzamosan megindítja a nyomo­zást a csomó keletke­A gordiuszi csomó zési körülményei kö­rül keletkezett tisz­tázatlan kérdések tisztázásává. Másnap teljes gőz­zel megindult a vizs­gálat. A Rendészet konstatálta, hogy a csomó fennforgásá­nak ténye valóban fennforog és azonnal őrséget állított az ob­jektumot képező cso­mó mellé, nehogy avatatlan kezek me­részkedjenek közelé­be. A Gordiuszi Cso­móanalitikai Bizott­ság —■ röviden GO- CSOBI — írásbeli je­lentést küldött az iparági Főcsomószak- értőknek, aki hala­déktalanul kiküldött egy Bogozóbiz­tost és egy felhatal­mazott kötésszakér­tőt. A kiküldött szak­emberek röpke pil­lantást vetettek az il­lusztris csomóra — összenéztek — majd kijelentették, hogy a szakirodalom bőven foglalkozik a problé­mával és melegen ajánlották a „Magyar Kötéliparí Csomóto­pológia” című művet, melyet közösen írtak. Ezzel eltávoztak. Pénteken megér­keztek a miniszté­riumi szakértők is, akik alapos vizsgálat után megállapították, hogy a csomó való­ban csomó és tényle­gesen a főkötélen ke­letkezett, mint arról a jelentésből értesül­tek. w * A minisztériumi szinten alakult Szak­értői Főbizottság ha­tározatot hozott, mi­szerint megbízást ad a Kötélipari Kutató Intézetnek, hogy ha­ladéktalanul jelöljön ki témafelelőst a fel­adat megoldására. Eltelt egy hét, de a csomó még mindig ott ékeskedett a fő- kötélen. A második hét közepén a műve­zető —, aki úgy érez­te, hogy az állásidő miatt prémiuma ve­szélyben forog — el­határozta, szól sógo­rának, Nagy Sándor­nak, akit ismerősei tés volt? Igen is, nem is. Hogy díjat nyert, nem. Meg­szoktuk Tóth Tibor irodalmi szereplését. Az igent — a könyv témája adta. A díjnyertes könyv egy sportpályázaton lett első, és itt kezdődik a csodálkozás. Tóth Tibor rövid nagykőrö­si tartózkodása alatt szinte mindig újat produkált. Hol dráma rendezésével, hol víg­játék színrehozatalával lepi meg az irodalmat szerető em­bereket. Vj tehetségeket fe­dez fel, segíti első lépéseiket, örül sikereiknek, és szerényen hallgat sajátjairól. Tudtam műfordításairól, be­tűimádatáról, ismertem né­hány karcolatát, a költészet terén elért eredményeit, és mégis olyan váratlanul ért ez az oly „szakszerű” sportre­gény. A könyv dobszó és propagá­lás nélkül is siker lett. A történet hőse Balázs Ve­ra, a fővárosból falura sza­kadt tornatanár sorsa ismerős alak, abban az átalakulási küzdelemben, amely napjain­kat jellemzi. Sikerül-e harca, vagy bu­kás az osztályrésze, nem mon­dom el: olvassák el az ener­gikus pesti kislány sorsát. Könyvismertetés és kritika helyett köszöntőm Tóth Ti­bort, újabb sikeréért. Szab­ványnak hangzik a folytatás — de kísérje mégis tovább­folytatás ezt a kis regényt. SPORT helyezését. Még kevésbé reá­lis a Kinizsi 10—11. helyezé­se, ha a csapatok vasárnap mutatott játékát elemezzük. Lehet, hogy a kieséstől va­ló félelem, de valószínűbb, hogy Komáromi center játéka hozta a vasárnapi győzelmet. Nem volt nagy játék, nem voltak gyorsan gördülő ak­ciók, de az egy héttel ezelőtti gyenge játék után több át­gondolt támadásszövés, na­gyobb lelkesedés jellemezte a Komáromi által irányított Kinizsi-játékot. Egyénileg tehát Komáromi jól irányította a fiatalokat, a fiatalok pedig igyekeztek. Kü­lönösen Rétsági első félidő­beli játéka tetszett. Molnárné előretöréséből szerzett kosarai döntően befolyásolták a mér­kőzés eredményének alakulá­sát. Páhán önzetlenül Komá­romi helyzetbehozására töre­kedett. Ábrahám nehezen vállalkozott dobásra, pedig voltak helyzetei. Molnár Olga jól védekezett. A többiek: Is­tán, Vilcsák és Patyi kevés ideig voltak játékban. Kosárdobók: Komáromi 16 Páhán 13, Molnárné 7, Ábra- hám 6, illetve Horváth 15 Skultéti 6, Palotai 5, Molná 4, Tóth 2. Kosár előtt Papp felv. KÉZILABDA ^ Abony—Nagykőrösi Kinizsi §34:22 (13:9) $ Megfelelő sportigazolások ^ hiányában a körösi csapat ^cserejátékosok nélkül állt fel: § Kecskeméti, Nagy D., Nagy Z. Szőke (4), Nagy A., D. ^ Kovács L., Maczkó, Varsányi. $ Gyenge és kedvetlen játék- \ kai megérdemelt vereséget ^ szenvedett hazai pályán a kö- ^ rösi csapat. A látottak alapján ^ a komplett csapat nyerhetett ^ volna. Nem lehet dicsérni sen- í kit sem. $ P. S. ^ kosárlabda női nb n. $ Kinizsi—M. Pamut 42:32 \(21:20) $ Nagykőrös, 100 néző. Veget- $ te: Hámori, Perjési. $ Köztudomású, hogy a női | NB II. keleti csoportjának t mezőnye meglehetősen gyen- 5 ge. A bajnokság jelenlegi 7. 5 helyezettje, a Magyar Pamut $— 8 győzelme ellenére a Ki- $ nizsi 3 győzelmével szemben *— vasárnap nem igazolta a jó ä úgy tisztelnek mint \ a legrészegesebb ma- j szék kötélverőt a La-l paj utcától Indiáig. ! Másnap 10 óra táj- \ ban Nagy Sándor \ meg is érkezett szak- \ mai tudásának ze- \ nitjén, mely erősen i fűtött az elfogyasz- $ tott törköly mennyi- 5 ségétől. Az őr tiszte- \ lettel félreállt, mert \ úgy gondolta, hogy \ akiről ilyen tömény \ pálinkaszag árad, az \ igen befolyásos em- ^ bér lehet. Nagy Sándor a cso-S mára nézett, benyúlt « zsebébe, s az onnan « előhúzott bugyiival \ egyetlen mozdulattal \ kettévágta. Aznap ^ megindult a terme-§ A GOCSOBI azóta | változatlanul összeülj minden héten, s tervezik, hogy év vé- ^ gén kiadják könyv í alakban a jegyző- ^ könyveket. Hadd \ okuljon a szakma. \ A Kötélipari Kuta- \ tó lázasan dolgozik \ és már két fázisje- ^ lentést küldött, dara- ^ bonként 150 ezer fo- ^ rintért. Róka Sándor *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom