Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-02 / 232. szám
1965. OKTOBER 2, SZOMBAT PEST IIECYBt kJCMop A megye textilipara és a KB-határozat Kérdések és válaszok egy SIA1T-jelentés tükrében A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a Textilszakszervezet Pest megyed Bizottságának jelentését hallgatja A jelentés arról szól: hogyan hajtotta végre a megye 8 textilipari vállalata az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozatait. A fölmérés az év első felére szo- rítikoák, s öt témakört ölel föl: Termelés, tervteljesítés, export örvendetes, hogy az objektív nehézségek ellenére tervteljesítésről, sőt szerény túlteljesítésről vallanak a számok. A nyolc közül négy üzem árui nagy részét exportálja — s csupán a Budakalászi Gyapjúszövő exportja csökkent a tavalyihoz képest, a lenfonóé kismértékben, a pomázi posztóé és a Váci Kötöttárugyáré jelentősen emelkedett. Negatívum: a négy üzem még mindig sok túlórát „használ el”, a féléves „eredmény” 40 ezer túlóra, s ez sokszor szervezetlenségből adódik. Például: a Váci Finompamutfonó az első félévben vasárnap is túlóráztatott, most pedig már raktárra termel. Termelékenység Múlt évi termelékenységi szintjét a 8 közül csak a lenfonó és a posztó nem érte el, a többi túlszárnyalta. A túlteljesítés azonban csak a váci bélés, a budakalászi gyapjú és a kistarcsai fésűs- fonó esetében reális. A többi gyárban elmarad a termelékenység emelkedésének üteme a mennyiség növekedésétől. Nagyobb létszámtúllépés ugyan csak a váci kötöttnél mutatkozik, de az alkalmazotti létszám alakulásával kapcsolatban a párthatározat általában nem realizálódott Normakarbantartás Egész üzemet vagy üzemrészeket érintő generális normarendezésre sehol nem került sor: az aránytalanságok megszüntetése, ösztönzőbb bérezési forma, termelékenységemelkedés volt a cél. A munkaügyi intézkedések során általában nem csökkent az átlagbér; a megvizsgált üzemek közül csupán a váci kötött szabászainak órabére csökkent jelentősen: 74 fillérrel. Takarékosság Vázlatos felmérés, vázlatos kép. A Váci Bélésárugyár fél év alatt 43 ezer forintot, a Kistarcsai Fésűsfonó 1 millió 59 ezer forintot, a Váci Finompamutfonó 2 millió 289 ezer forintot takarított meg közvetlen és közvetett módszerekkel, a Váci Fonó pedig a tervezett 2 százalék önköltségcsökkentésből hat hónap alatt 0,6 százalékot teljesített. Munkaverseny Néhány fogyatékosság: A budakalászi gyapjúban csak a szövődé értékeli rendszeresen a versenyt. A pomázi posztóban is „árnyékban” maradnak az eredmények. A Váci Bélésszövőgyárban viszont A cinizmus életöröme? hasznos módszer, hogy a brigádok maguk is kiírják a táblára eredményeiket. A Váci Kötöttárugyár most nagyobb arányú exportfeladatokat hajt végre, ennek serkentésére kellene mozgósítani, j A szakszervezeti aktívák általában csak ott tudják szervezni, ébren tartani a versenyt, ahol a gazdasági és a műszaki vezetés ebben segít. Több üzemünkben felbomlanak az átszervezések miatt a jól összekovácsolt szocialista brigádok. Az elnökségi ülés ezenkívül részletesen megvitatja a váci építőipari művelődési otthon helyzetét, a termelési tanácskozások munkáját, elfogadja a nagykőrösi szakmaközi bizottság működéséről és a Vasas Megyebizottság ellenőrző munkájáról szóló jelentést (a. 1.) Vaniliaszüret - de mikor? Először hozott termést a vanília a vácrátóti botanikuskertben. Az ötesztendős növény kúszó szára már négyszeres rétegben húzódik végig a tenyészhe- lyéül szolgáló 10 méter hosszú fatörzsön. A mesterséges trópusi környezetben a növény túlságosan buján fejlődött: több méter hosszan lecsüngő léggyökerei szinte behálózták az egész üvegházat. Az év elején megritkították a léggyökereket, s valószínűleg ennek köszönhető, hogy tavasszal kinyíltak a vácrátóti vanília első virágai. Jól sikerült a mesterséges beporzás is — bizonyítják a 20—30 centiméter hosz- szú, óriási zöldbabra hasonlító termések. Az első „■vaníliaszüret” pontos időpontját — gyakorlati tapasztalatok hiányában — a botanikusok még nem tudják. Még több mint 4 millió értékű elfekvő készlet a helyiiparban A kormány takarékossági intézkedései nyomán a Pest megyei Tanács illetékesei ebben az évben folyamatosan ellenőrizték a felügyeletük alá tartozó vállalatok anyag- gazdálkodását, a felesleges álló- és forgóeszközök selejtezését, hasznosítását. Az elfekvő készletek döntő többsége az ipari üzemekben volt, amelyek idén január 1-én közel 4 millió forint értékű immobil készletet jelentettek be. így történt, hogy az elfekvő iw\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\v anyagok értéke az első. félév végére már mintegy hét és fél millióra emelkedett. Különösen magas volt, több mint 4 millió forintot tett ki. ez a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalatnál, de jelentős mennyiségben voltak felesleges anyagok még a Nagykőrösi Faárugyárban, a Maglódi Gépgyárban, a gödöllői fémtömegcikk vállalatnál, a Monori Kefegyárban és a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál is. A megyei tanács ipari osztálya ezek értékesítésére a KI- SZÖV-vel közösen, július vé- ; gétől augusztus végéig, börzét hirdetett, amelyeken a helyiipari vállalatok több mint 7 és fél milliós készlettel jelentek meg. Ezek jelentős részét — 2 millió 383 ezer forint értékben, sikerült hasznosítani. A legnagyobb elfekvő készlettel rendelkező vegyi és kézműipari vállalat számára azonban nem hozta meg a kívánt eredményt a börze: 4,2 milliós készletéből mindössze 800 ezer forintot sikerült csak értékesíteni. Mindez azt mutatja, hogy bár a megyében működő tanácsi vállalatok értek el eredményeket, az elfekvő készletek értékesítése korántsem kielégítő. A három szó ingerülten, végső summázatként hangzott el egy ötven körüli férfi szájából, aki — mint később kiderült — egyik üzemünk osztályvezetője, munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. „A mai fiatalok életöröme — a cinizmus” — mondta általánosítva, s bár az adott esetben — amelyet elmesélt — igaza volt, az általánosításban azonban nem! F. Mihály főművezető, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában, joggal kikelt néhány fiatal felelőtlen munkája ellen, de azután ő is általánosított: „a mai fiatalok...” A nagykőrösi Szabadság Termelő- szövetkezetbe több, mint húsz fiatalt vettek fel, ún. „előfeltétellel”, azaz korábban családtagként, besegítőként bizonyították, érdemesek-e a teljes jogú tagságra? A Váci Kötöttárugyárban, ahol a termékek ötven százaléka exportra kerül, a fiatalok vállaltak védnökséget a minőség javítása felett, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár pomá- zi gyáregységében az ifjúsági brigádok nevelőmunkája példás, a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén a fiatalok minőségi brigádokat szerveztek. Találomra említett példák — s csak példák, mert hiba lenne bármelyikből messzemenő következtetéseket levonni. Márpedig — általában — ez történik. Bármennyit is vitatkoztunk, a mai fiatalságról, addig képtelenek vagyunk eljutni, hogy kizárva a végleteket, a sokféle tényező figyelembevételével alkossunk ítéletet. Igen könnyű kimondani, „ilyenek a mai fiatalok”, csak éppen nem igaz. Cegléden magam is tanúja voltam annak, ahogyan három randalírozó, részeg fiatalember lökdösődve, pimasz megjegyzéseket téve csörtetett végig a Kossuth Fe- - renc utcán, de ugyanakkor azt is tudom, hogy a járás KISZ-fiataljai hatvanezer óra társadalmi munkát vállaltak erre az esztendőre, s jó részét már teljesítették. Csak előbbit vagy csak utóbbit figyelembe venni — hiba. Tévútra vezet. A reális véleményalkotás — nem könnyű dolog. Általában nem az, de különösen nehézzé válik a fiatalok esetében, itt ugyanis közrejátszanak az érzelmek, elfogultságok is. Eleve hibás a kérdés megoldását úgy kezdeni, hogy éles' határvonalat húzunk, itt vannak a fiatalok, itt az idősebbek. Ugyanis: nem egy olyan fiatal van, akinek szakmai tehetségét, emberi magatartását joggal irigyelheti sok idősebb, s ugyanakkor sok olyan felnőtt van, aki csak papírjai szerint negyven vagy ötven éves, szellemi frisseségében, újat akarásában, lendületében sok fiatalon túltesz. Tévedünk-e, ha azt írjuk: az életkor önmagában semmit nem dönt el? o A Szentendrei Papírgyár Zója brigádja, a KGV Zakar brigádja Cegléden, d FORTE KISZ-esei — ők is mai fiatalok. Még sincs senkinek semmi baja velük, sőt, köztiszteletnek örvendenek. Általában azt mondják a fiaM ÁVA U T-statisztika További különjáratok a Dunakanyarba kevés kocsi állt rendelkezésre. Emiatt sok tervezett iskolai kirándulás is elmaradt. Most, hogy némileg csökkent a külföldi különjáratok száma, a MÁVAUT több buszt adhat az iskoláknak, illetve intézményeknek kirándulásokra, a TIT országjáró kőrútjaira, s az IBUSZ kedvelt disznótorral, illetve szüreti mulatsággal egybekötött útjaira. A tervek szerint őszi vasárnapokon mintegy száz autóbusz indul különjáratként a hegyekbe, így a Bükkbe és a Mátrába, a Dunakanyarba és a történelmi emlékekben gazdag vidéki városokba. talokra, hogy a könnyebbet választják, nem akarnak vidékre menni. Nagykőrösre ebben az évben öt olyan fiatal tanár került, akik maguk kérték ide történő beosztásukat. Általában azt mondják a fiatalokra, hogy nem maradnak otthon, elcsábítja őket a város. ízbégen, Szentendre e városszéli településén semmi nincs, ami a fiataloknak a legkisebb szórakozást is biztosítaná. Vajon szemükre hányható-e, ha másutt keresik ezt? Meg kell érteni, hogy bármennyire is nehéz volt a mai felnőttek ifjúsága, bármilyen kevéssel is kellett beérniük, ma már ugyanezt nem lehet követelni a fiataloktól. És nem is kell. Miért kellene leinteni a szórakozni akaró fiatalokat? Miért kell unos-unta- lan azzal foglalkozni, hogyan öltöznek? Vajon ezek az alapvető kérdések? Ezek döntik el, értékes vagy kevésbé értékes emberről van szó? Megtörtént és igen jellemző: az egyik üzemvezető napokig foglalkozott azzal, hogy a fiatal esztergályos „nyakba- nőtt” hajat visel. Beatles-fri- zurát. Ízlés dolga. De az már nem, hogy ugyanebben az üzemben háromtagú tolvajbandát lepleztek le, akik rendszeresen fosztogatták a társadalmi tulajdont, de erről az üzemvezetőnek csak any- nyi mondanivalója volt, hogy: a bíróság majd leülteti őket. Amennyi a humor benne, annyira elszomorító is. Nemegyszer mi, felnőttek, farizeusok módjára égnek emelt kézzel fohászkodunk. hogy milyenek ezek a mai fiatalok, s ugyanakkor behunyjuk a szemünket, nem vesszük észre, milyenek a mai — felnőttek... Mi legyen a véleménye annak a fiatalnak, aki a KISZ-gyűlésen alapos fejmosást kap, mert „illetlenül” táncolt a vállalati klubesten, de arról senki nem beszél, hogy a vállalat vezetőinek jó része ugyanezen az esten csúnyán leitta magát?! Melyik a nagyobb „illetlenség”? És ki példája a nagyobb hatóerejű? A z ifjúságról vitatkozni — örök téma. Mert ha kiöregednek a mai fiatalok, majd jönnek utánuk az újak, s akkor róluk mondják majd azt, lám, ilyenek a mai fiatalok. Olyan ez, mint — már elnézést a hasonlatért — a farkát kergető cica. Nem akarjuk észrevenni, hogy a nagy vitatkozás közepette lényegében — önmagunkról szólunk. Orvosi esetektől eltekintve ugyanis, nincsenek „születetten” rossz fiatalok. De vannak olyanok, akik pici gyermekkoruktól kezdve több rosszat láttak, mint jót. Vannak olyanok, akik napról-napra tapasztalják otthon, munkahelyükön is az álszentességet, a képmutatást, a törtetést, az érdemtelen előbbre jutást, a kivételezést. Egy felnőtt — ha valóban a maga ura — nem engedi befolyásolni magát esetektől, mert megvan a kellő élettapasztalata, tudja, mi a lényeges, mi nem. De a tapasztalatok nélküli fiatal erre képtelen. És nem egy esetben fentebb említettekkel „vadítjuk meg” a fiatalokat, hogy cinikusak legyenek, alig valamit elhívok. A cinizmus életöröme — furcsa szóösszetétel. Szerencsére nem igaz. A fiatalok kötelessége, hogy akarjanak, erejük, tudásuk, tehetségük legyen a jobbat akaráshoz. Az azonban a mi kötelességünk, hogy megmagyarázzuk nekik, mit akarjanak ... M. O. A tsz-asszonyok helyzete A törvény betűje az életet szabályozza, de ha szövege nem telítődik meg élettel és az élet nem igazodik a törvény szelleméhez, akkor — akármeny- nyire is a közösség javát kívánja szolgálni — csak írott malaszt marad. És az lesz belőle akkor is, ha parancsait csupán tessék- lássék módon teljesítik. Olyan állandó problémára vonatkozik megállapításunk, amelyet politikai és gazdasági fontosságánál fogva kötelességünk napirenden tartani: a nők egyenjogúságának kérdése ez. Különösen nagy fontosságú ebben a problémában a nők helyzete a termelőszövetkezetekben, amelyek nagy részében a férfiaknál több nő dolgozik. Vagyis nélkülük a termelés jó üteme elképzelhetetlen. Munka- kedvüktől függ szorgalmuk és szorgalmuk egyik igen erős tényezője a termelés eredményességének. Hogy pedig munkakedvük megfelelő legyen, azt kétségkívül jelentős mértékben befolyásolja — és ez már a politikai része a problémának — mennyire érvényesül a közösségben, amelyhez tartoznak és ahol férfiakkal egy sorban, legtöbbször férfi módra dolgoznak — a nők alkotmányunkban biztosított egyenjogúsága. Előttünk fekszik Nagy Péterné, a Szobi Járási Nőtanács titkárának, a járási tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztett jelentése a nők helyzetéről a járás termelőszövetkezeteiben. A jelentés adatai nagyjából a megye, sőt az ország bármely járásáéval megegyeznek. Tíz tsz működik a szobi járásban, tagjaik 60 százaléka, ugyanakkor vezetőségeik, tagjainak csupán 28 százaléka nő. Olyan szövetkezetekben is, ahol a tagok 82 százaléka nő, mindössze három képviselőjük ül a vezetőségben. „A férfi tsz-tagok a munkába beosztást illetően még mindig előnyösebb helyzetben vannak a nőkkel szemben. A vezetőségen belül is megkülönböztetett módon juttatják munkához a férfiakat. A szobi tsz kivételével a többiben a nők munkáját mindenütt férfi brigádvezetők irányítják és ellenőrzik, pedig bármelyik tsz-ben nagyon sok rátermett, a munkában példamutató asszony akad. ’ Ez a szóban forgó jelen ■ tésből vett idézet vajon csak a szobi járás termelőszövetkezeti asszonyainak panaszát tartalmazza? Tudjuk, hogy nem, és éppen ezért kell elismeréssel gondolnunk a háttérbe szorított, mellőzések ellenére helytálló, szorgalmas nő ísz- tagokra. Az általános és ismert panaszokon kívül felvet azonban a jelentés még egyet, kifogásolja, hogy amikor az adminisztratív dolgozók számát növelik, még véletlenül sem tölie- nék be az új munkahelyet több éve szorgalmasan dolgozó nő tsz-taggal Még akkor sem, ha megfelelő szakképzettséggel rendelkezik. „A nő tsz-munkaerőt csak a kapanyél mellett, nehéz, fárasztó, fizikai munkában tudják elképzelni. Ha kiemelt munkáról van szó, csak férfi jöhet számításba, vagy legfeljebb kívülről jövő női munkaerő •— állapítja meg elkeseredetten a jelentés — és minden egyéb benne foglalt sérelmen kívül erre szintén fel kell figyelni. Hiszen a tsz-en belül a nemek közti különbséget a munkából va.ó résztvállalás aránya a törvény írott betűjénél is erősebben eltörli. És még valamit meg kell jegyezni: a férfiak a nők egyenjogúak, de ezen belül egyénenként, nemre való különbség nélkül, aki többet és jobban dolgozik, annak van több joga. Ez az élet törvénye és ha ehhez az igazsághoz alkalmazkodnak a tsz-sxben is, akkor a tfz-asszonyoknak nem lesz panasza. A MAVAUT összegezte az idei kirándulóforgalom adatait. Eszerint eddig 23 511 különjáratot indított, amelyeknek 1 107 000 utasa volt, s a kocsik összesen 4 000 000 kilométert tettek meg. 125113 utassal 3188 kocsi járt külföldön, összesen 379 185 kilométer hosszú úton. A MÁVAUT nem tudta minden esetben kielégíteni a különjárati igényeket, különösen májusban és júniusban volt kénytelen i elhárítani jó néhány megren- i delést, mert a menetrendsze- | rű forgalomból nem vonhatott I ki autóbuszokat, viszont kü- : lönjárati célokra viszonylag , A kora hajnali órákban már útrakész 1 lin motor Iffl nQC7 Erdélyi Józsefné laci-konyhája, hogy a IUU IIIGIGI MJÍUűOÍ.. ceglédi piacon ízes falatokkal, finom sült kolbásszal, hurkával fogadja az éhes vásárlókat. Monori-Erdőröl járnak be Ceglédre, s egy-egy piaci napon majdnem száz méter kolbászt is kisütnek. A piacra érkezőket már messziről vonzza az ínycsiklandozó illat. Muki kutya is vígan falatozik. (Foto: Simay)
