Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-12 / 240. szám

4 , A 1965. OKTOBER 12, KEDD ASSZONY A TANYÁN A „karrier“ A „gyerek “ A „nőuralom“ Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy vannak emberek, akik különös tehetséggel ala­kítják saját egyéniségükhöz környezetüket. Ilyen ember a nagytarcsai Rákóczi Tsz állattenyésztési agronómusa, Domonkos Istvánná is. Ot Lhona *, messzi ról sugároz­za a derűt és a harmóniát. A virágok teszik talán, amelyek kora tavasztól késő őszig pompáznak az ablak alatti csöppnyi kertben, vagy a frissen sárgálló falak, meg­fiatalítva az egyébként vé- necs-ke szolgálati lakást? A világos, modern bútorok, avagy a tisztára sikált padló foghíjait rejtő perzsaszőnye­gek? Megérdemelt pihenőjét kurtítom meg látogatásom­mal: aludni készült egy órácskát a délutáni „schichta” — az etetés, fejés — előtt. Alvás helyett most cigarettá­val próbálja felfrissíteni ma­gát ez a törékeny kis asz- szony, a tsz állatállományá­nak avatott parancsnoka. Pályafutása tipikusan szocialista «kar­rier Bernecebaráti szegénypa­raszt lánya, a hat osztály után napszámba járt az ura­sághoz. Férjhez ment, gyer­meket szült, elvált. Így sum­mázza életének első fejeze­tét. — A válás után döntenem kellett: mi lesz ezután? Már kislány koromban is fájó szívvel hagytam abba a ta­nulást. de nem tehettem egyebet: apám — a másfél holdjával — nem bírt isko­láztatni bennünket. Ami­kor egyedül maradtam, újra feltámadt bennem a vágy a tanulás után. Szakérettségit tettem, s je­lentkeztem a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem agrar- közgazdasági karára. Anyagi gondokkal küszköd­ve, de megszállottként tanult. 1959-ben végzett, s a gödöllői Magyar Nemzeti Bank-fiók­ban lett a termelőszövetkezeti hitelügyek intézője. Sosem szerette az íróasztalt, de igye­kezett helytállni: úgy érezte) tartozik ezzel . .. — Másfél évig bírtam a négy fal között, aztán gya­i korlati munkára kértem ma­gam. Dányba helyeztek, gya­kornoknak. Egy év után in­nen kerültem át Nagytarcsá- ra. összekuporodva ül a fotel­ben, lábát maga alá húzza. Résnyire szűkült pupillájá­val, keskeny arca körül röp­ködő fekete hajával olyan most, mint egy Chat Noire- kölni reklám. — Három éve múlt feb­ruárban, hegy idejöttem ... — Én meg vele — szól köz­be a mama, aki egy pillanatra kukkant be hozzánk a konyhá­ból. — A másik lányom, az ikerhúga, Bernecén lakik. A termelőszövetkezetben dolgo­zik, s a harmadikat járj?, a mezőgazdasági technikumban. Mert jófejű lányok. És dolgo­sak. Ügy .nézzen itt körül, hogy, amit lát, mindent a lá­nyom teremtett elő, a két ke­ze munkájával... — Ugyan, anyukám, ez nem tartozik ide ,.. — Miért? Hazudtam talán? Megdolgoztál te minden dara­bodért! Hajnalban kelsz, öreg estében fekszel, évek óta. Egy férfi sem bírna többet... Jó, jó, nem mondok semmit... Az apró kis öregasszony huncutkodva üt saját szájára, aztán visszamegy a konyhába. Ketten maradunk. — És a gyerek? — A „gyerek?" — adja visz- sza hangsúlyosan a kérdést. — A nyáron érettségizett, s most , autó-villamossági ipari tanuló Mátyásföldön. Majd. ha leszol- gáljá a katonaidejét, esti egye­temre megy. — Sokba keAilhet egy ekko­ra fiú.«. — Sokba. De jó gyerek. Sze­rény, szorgalmas. Eleinte ne­hezen éltünk, felényit keres­tem a mostani kétezerötszáz­nak. Most már valamivel könnyebb. Látja, új bútorra, szőnyegre, televízióra is jutott, egy kis beosztással. Ebben az érdem az édesanyámé. — Beosztás, beosztás ... — hallatszik kintről • a mama zsörtölődő hangja: — Te ke­resed meg azt, amit én be­osztok ! Domonkosné restellkedve rímhunyorít: — Anyám egy kicsit elfo­gult ... Hát akkor lássuk: egy elfogulatlan vélemény. Dr. Bagyánszki László; a tsz főkönyvelője ezt mondja: — Kevés nő vállalná azt, amit Domonkosné negyedik éve csinál: hajnaltól késő es­tig talpon. A virradat már a tanyán leli, pedig messzi van. — Azt mondta Domonkosné, égy sétaútnyira van — vetem j közbe. — Jó kis séta, még férfinak is! I — A férfiakról jut eszembe: a beosztottai — úgy tudom —. mind férfiak. Nem berzenked­tek a „nőuralom” ellen? — Tudtommal, soha. Do- monkosnénak van egy fegyve­re, amitől a „túltengő önérzet” is megszelídül: a szép szó. Ez­zel aztán mindent elér. Ezzel —, meg a szaktudás­sal. Mert azt nem lehet elvi­tatni tőle. Nyíri Éva Gépesítették a takarmány-pépcsitést ' v Újfajta berendezés Az állatok szervezete sok­kal jobban értékesíti a zöld­takarmányt 'akkor, ha azt nem eredeti állapotában, ha­nem pép formájában kapja. A Mezőgép- és Malomgép­fejlesztő Intézet szakemberei a közelmúltban új lakarmány- pépesítö berendezést fejlesz­tettek ki. Az új típus egy-egy példányát jelenleg a szolnoki, a herceghalmi, illetve a ka­! posvári állami gazdaságban ! próbálják ki a gyakorlatban. ! A berendezés kitűnő minőség­ben állít elő óránként 25—30 mázsa zöldtakarmány-pépet. Az új gép jól felhasználható különböző gumós növények pépesitésére is. továbbá a siló- kukorica, takarmányborsó, répa, lucerna stb. összetételű silókeverékek előállítására. Mai párharc A pulpitus magasából meg­villan a bíró szemüvege. Előbb az ügyész felé néz, majd a védőre. — A megidézett tanúk ki­hallgatását befejezte a bíró­ság. Kívánnak még valakit...? A kínosan elegáns, feketébe öltözött fiatal ügyész keze idegesen rebben gonddal fé­sült hajához. Észrevéve aka­ratlan mozdulatát, elpirul. Körülményesen feláll, be­gombolja zakója középső gombját és csak ekkor szól: — Nem. És nagyot nyel. Első igazi ügye. Persze he­lyesebb lenne így: Az Ügy. Mert ez olyan, amire évekig várnak és amelyről még éve­kig lehet beszélni, ezzel egy- csapásra nevet szerezhet. És bele is bukhat. Egyre idege­sebb: mintha csúszna ki a ke­zéből az irányítás. Szemben vele a védő. An­nak arca mint a vésett már­vány. Rezzenéstelen kártyás­arc. Ezt kellene megtanulni, ezt a hangsúlyozott szerénysé­get, ahogy most is szürkén megbúvik az asztal mögött, öreg róka. — A védelem is szükségte­lennek tart további kihallga­tást. Papírlapokat emel a bíró. — Ismertetem az iratokat. Monoton felolvasás. Elme­orvosi lelet, erkölcsi bizonyít­vány, vagyoni bizonyítvány. A minden helyet elfoglaló hallgatóság ezt már unja. Aki teheti a vádlott arcáról igyek­szik leolvasni valamit. Am er­ről az arcról nem lehet sem­mit. Bamba, sunyi, elmélázó, ostoba? Nos, melyik? Egy biztos. Nem megnyerő. Hom­lokba nőtt vörhenyes haj, ke­rek piros pofa, az apró szemek között szétlapított orr. Keze mint a gorilláé, arány­talanul hosszú. — Bivalyerős lehet — sut­togja valaki és a szomszédai kapnak a szón. — Megfojtotta őket. — Ezekkel a kezekkel . . . Jaj istenem — rémüldözik egy szoprán, mire beleszól a két­kedő basszus: — Honnan tudja? Ott volt? Bolondok lennének jelentkez­ni. A tanácsvezető bíró türel­metlenül kopog az asztalon. Rubintosan csillogó ceruzájá­nak vége mintha komor üte­met verne fenyegetéséhez. — Csendet kérek, különben kiüríttetem a termet. Megváltozott hangon teszi hozzá: — Most szünetet tart a bí­róság. A kíváncsiak tömege las­san sodródik kifele. Az ügyész ceruzájának tompa Végével az előtte heve­rő kutyanyelv apró betűs sű­rű sorait követi. Ismételné vádbeszériét, ám türelme ke­vés hozzá. A vádlott tekintete a pad­lón vibráló fénynyalábra me­red. Lába lassan, szinte lopva csúszik előre, majd hirtelen rátapos a fényre, ám hiába, mert az most cipőjén táncol. Meghökkenten nézi. A védő, aki észrevette ezt a furcsa kis játékot, hideg borzongást érez gerincén vé­gigszaladni. Agyán most vil­lan át’ először a felismerés, védence valóban legyilkolta azt a kilenc embert. Re­megő uiakkal keresi tárcája legpuhább cigarettáját. A helyén ül mindenki. — A perbeszédek követ­keznek. S látva a bíró, hogy az ügyész még rflindig magába- roskadva ül, kissé türelmet­lenül teszi hozzá: — Tessék. — ... büntetőtanács ... a je­len ügy ... A vád tárgyát ké­pező bűncselekmény... Az felső szavaknál még gombócot érez torkában, ám íeszélyezettsége pillanatok alatt feloldódik. — ... igen, a vádlott elis­merte bűnösségét ember- csempészésben. Kilenc em­ber szöktetését vállalta. A kisebb bűnnel akarja lep­lezni a nagyobbat. A vád­hatóság kitart eredeti véle­ménye mellett és gyilkosság- sorozat elkövetését rója fel, s ennek megfelelő büntetést kér... A teremben több száz em­ber szorong. Ha a hátsó padok egyikében nem ülne valaki, aki asztmában szen­ved. most még a lélegzet- vétel neszét sem lehetne hal­lani. A pillanatnyi szüne­tekben, amikor az ügyész a legmegfelelőbb szót ke­resi, érezhető súllyal nehe­zedik az emberekre a csend. — A vádlott kilenc alka­lommal' szegődött kísérőül disszidálni szándékozóhoz. A kilenc közül egy sem tért vissza. Sikerült a kísérletük, amint ezt a vádlott állítja? Nem. Mert a szomszédos ál­lamok rendőrhatóságaival folytatott közös nyomozá­sunk sem vezetett eredmény­re. A leggondosabb nyomo­zás sem. A határon eltűnt ez a kilenc ember. És nem va­lami* csoda folytán. Gyil­kosság következtében. A vád­lott megölte őket és elte­mette ... Nyugtalanul moccan a vád­lott, merőn néz a beszélőre. Apró szemében most fedezni Gyuri bácsi 66 év — Négy gyerek — Ház Nagymaroson | Jól van tizedes!! $ $ X Sinkovits Imre a Déliben a § X Tapolca felől begördülő vo- X X natot várta. Közben egy s X hordárral csevegett. Elmond- ^ X ta, hogy a házvezetőnő 14 § ^ éves unokatestvérét, Jógsi- X X kát várja. A házvezetőnő X X*akart kijönni, de ő azt X X mondta: Ne hagyjon ölt X X csapot-papot, inkább kijön X X autóval. n X A vonat bejárt. Felbukkant § X Józsika is a tömegben. Sinko- X § v’its eléugrott. Megcsókol- X X ta. kivette kezéből a ké*t bő- X X röpdöt és haladt a kijárat X X felé. Jzsika, málha nélkül X X lépdelt a művész után, mint X $ egy „budai nagyságos úr”. ^ ^ — Jól van tizedes! — kiál- X X tott Sinkovitsra a hordár, la X § filmszereprc célozva). A nép- X X szerű művész visszamosoly- X X gott a hordárra: s X — Jól viszem kolléga úr? S ^ G. n ^ ?ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/± Belgyógyász­kongresszus Hétfőn, a Magyar Tudomá­nyos Akadémián megkezdő­dött a 3. magyar belgyógyász kongresszus. Gyuri bácsival, a 78 éves pincérrel a Kárpáttá Étte­rem teraszán egy zóna fo­gyasztása közben kötöttem barátságot. Alighanem a le­esett 10 filléresért egyszer­re hajoltunk le. Így kezdő­dött. Tizenkét éves kora óta dol­gozik a szakmában. 66 évet töltött eddig a vendégek kö­zölt. Tűri kisebb-nagyobb szekatúrájukat, igyekszik ele­get tenni kívánságaiknak. — Mire vitte Gyuri bácsi ennyi év szorgalmas munká­jából? — Házam van Nagymaro­son, elég szép. Meg aztán négy gyereket neveltem. S kezdi sorolni: katonatiszt a fia, az egyik nagylány nagy­kereskedelmi vállalatnál dol­fel először érzést. Gyűlölet izzik, tekintetében. M éltatlankodás csendül ki a védő első szavaiból: — Igen tisztelt büntetöta- nács, számomra érthetetlen, hogy a vádhatóság tisztelt képviselője miért ragaszko­dik még most is ehhez a — szerintem teljesen meg­alapozatlan — feltételezés­hez. A vádlott valóban sú­lyos bűnt követett . el. Se­gédkezet nyújtott szökések­hez. Kilenc esetben. De egye­bet? Azok az emberek, 'akik átszöktek az országhatáron, ma már a világ legkülönbö­zőbb pontjain élnek. Egyi­kük talán Ausztrália síksá­gain. a másik Kanada ős­erdeiben. vagy Amerika déli csücskében. Kisebb gondjuk is nagyobb, mintsem életjelt adni magukról. Tudják, bűnt követtek el ők is. ürülnek, ha nem tudnak róluk. Gyil­kosság miatt el lehet így ítél­ni védencemet? Lelkiisme­rettel nem! Szünetet tart- beszédében. Ér­zi. magávalragadta hallgatóit, sikerült , kételyt ébreszteni a bíróságban. — Mert mi történne, há hó^ napok, vagy akár évek múl­tán előlépne egyikük?1' Jóvá lehetne tenni, egy esetleges ... Vén ripacs ez az ügyvéd, ám csak most, amikor elcsuk- ló.hangon félbehagyja a mon­datot, érezni, milyen jól ját­szik. A hallgatóságon a döbbenet tükröződik. Az ügyvéd még minejig hallgat. A szünetet kitartja a végsőkig és csak akkor foly­tatja, amikof mér félő, hogy túlfeszíti a húrt. — Abban a szerencsében részesültem, hogy bizonyíték­kal is szolgálhatok. Három perc türelmet kérek. Csupán három Rercet és ezalatt belép az egyik állítólagos áldozat. Ott'... — mondja és mereven meredő ujja az ajtó barnán sötétlő fájára mutat. ' A bíróság megadja a há­rom percet. Ilyen még nem volt. Perzselöen süt az izgalom. A döbbenet morajlik fel. Der­medt hallgatás. Várakozás. A figyelő tekintetek az ajtóra tapadnak. Az ajtót nézik a bí­rák is és az ügyész, meg a védő és hideglelősen a fiatal jegyzőkönyvvezetőnő is. A három perc letelt. Nem nyílt az ajtó. A tanácsvezető bíró megüt­közve fordul a védőhöz, aki szinte megnőtt diadalában. — Bizonyítani akartam és sikerült. Mindenki néite az ajtót és várta, hogy valaki be­lépjen az állítólagos áldozatok közül. Tehát még a vád tisz­telt képviselője sincs meg­győződve igazáról. A hökkent némflság csupán pillanatokig tart. A vádló , tö­ri meg. — Egy ember kiléteiével valóban mindannyian az ajtót néztük. Ez természetes és em­beri kíváncsiság. várakozás volt. Egy ember azonban nem nézett az ajtóra. Benne nem volt, nem is lehetett várako­zás. És ez a vádlott. Ö nem­csak hitte, tudta is, hogy most nem léphet be senki. A halot­tak nem járnak, nem volt mit várnia. Izgalomtól elfúló hangja mintha nyert csatáról adna hírt. A vádlott teste előbb megfeszül, majd elernyed, fe­je bólogatni kezd. igenlő sut­togását alig-alig hallani. A z ügyvéd, öreg kártyás ar­cán, a szája szegletében, két keserű vonás mélyül. Szántó István gozik, egyetemista a kiseb­bik, technikus a negyedik. Sok pénzt elnyelt a gyere­kek taníttatása. Megérte. Most nyugdíjas. Trafikos a Kárpátiában. — Csupa „nagy helyen” dolgoztam, míg aktív voltam. Ritz, Hungária, Duna, meg a balatoni éttermek. Jó el­nézni, hogy a mai fiatalok soraiban akadnak lelkes, szakmájukat szerető legé­nyek. Vannak persze, akik csak a „pénzre mennek". Pedig az igazi pincér — kedveli a vendégét Valami­féle emberi kapcsolatnak kell közöttük kialakulnia, akkor jó a légkör a kávé­házban. Illik istnerni me­lyik az újságja és melyik a kedvenc focicsapata ... Le­het, kissé régi módi vagyok, de szerintem nagyon fontos — a sok egyéb tanulnivaló mellé — a tapintat, az em­berekkel való helyes bá­násmód elsajátítása is. Jó egészséget kívánunk Nagy Gyuri bácsinak. Lelje sok örömét családjában és nagymarosi kertjében. G. Molnár Edit 'SSSSS/SSS/SSSSSS/-/V/SSSS/S////S/SSSSSS//. x TVt-FIGYELŐ Délután ötkor \ „Miről álmodik a dolgozó nö^ a többmíiszakos fáradtság ^ után?” Erről szólna Kertész^ Magda Délután ötkor című tv-S vígjátéka. A társasában, ahoi 5 végignéztem, egy munkásász-$ szony így sommázta vélcmé- ^ nyét: Ha ráérnék, sajnálnám. ^ Találó megfogalmazás. Mért ^ ha a. filmen látott Fazekas Ja* ^ nosnénak — kényelmes titkár-;,§ női állással, luxuslakással, jól s kereső gépészmérnök-férjjel, a N háztartást vezető nagymama- ^ val, mindenes-bejárónővel és ^ egy bakfislánnyal — panaszra^ nyílhat a száia, akkor mils szóljon az a ^ munkásasszony s — s ezekből százszor annyi S •van, mint a Fazekasnékból! — ^ aki hajnali hatkor már tíz- órait készít a férjének, isko- lá-síiának, fél hétkor az óvó- dába rohan kisebbik gyerme- S kével s hétkor ott áll a gyár- S ban a gép mellett, s délután-S ja pedig_ bevásárlással, takarí-^ tássa 1, főzéssel, mosással, gye- i rekfürösztéssel s más „apró” 5 házi elfoglaltsággal telik el ss öi iil, ha iejfalább a televízió fömüsorára megpihenhet egy ^ kis időre. Ha egy ilyen asz- ^ s/ony kerülne a véletien foly- tán olyan helyzetbe, mint a ^ filmben Fazekasné — kilép S munkahelyéről, hogy csak a S családjának éljen —, biztos, ^ hogy másképpen lenne ottho-^ nának „üde központja, é.tető^ sugara”. Emberibb módon, ^ reálisabban. Kertész Magda filmbeli Fa- n zekas-családja kitenyésztelt ^ kispolgárvilág. Szellemében, ^ gondolkodásában, cselekedetei- 5^ ben egyaránt. Kiagyalt, törté- netük játszódhatna akár har-s mine évvel ezelőtt is. Maivá s legfeljebb bemondásai, szóvic- ^ cei teszik — ez pedig kevés § egy mai vígjátékhoz. Pedig a ^ film alapötlete jó is, mai is: ^ miről álmodik a dolgozó nő a többműszakos' fáradság után ... S Ahoz azonban, hogy a jó kér- § désfelvetésböl sikeres a ^ ma emberéhez szóló vígjáték v; legyen, tipikus mai figurákat § kell teremteni. Az írónőnek s olyan dolgozó nőt kellett vol- ^ na a történet középpontjába ^ állítania, aki valóban több í műszakot végez és aki való- ^ ban fáradt a több műszak ^ után. A filmbeli Fazekasné-^ nak nineS több műszakja — el- $ végzi helyette az anyós és a mindenes-bejárónő, a bakfis- :• lánynak már nem is kell se- gédkeznie odahaza. így fáradt- y sága sem a munka, igazi- fá- £ radtsága, inkább afféle kis- $ polgári beképzelés. Mondanivalójában teltet nem s sok köze van Kertész Magda^ tv-vígjátékának a mához. El- !> tői persze lehetne még jó víg- '■ játék — polgári ^értelemben. De nem az. Nem az, mert hő- sei nem jellemek, csupán az;' író agyában kispekulált papi-f ros-figurák. Ebből /következően összeütközéseik mesterkéltek, nem tudjuk elhinni, valósnak elfogadni konfliktusaikat. •>; Azon, ami a Fazekas-család £ életében történik, sem őszintén s nevetni, sem őszintén sajnál- ^ kozni nem tudunk. Csak öszin- ^ téli bosszankodni lehet rajta. ^ Hiába az ötletességre törek-§ vő rendezés — Seregi László, s és a kitűnő szereposztás: Tol-y nai Klári, Ráday Imre, Pártos § Erzsi, Lórán Lenke. Bárdi y; György, Keleti László és tehet- S séges Voith Ági — életet lehel- íj; ni a közhely-figurákba nekik • , sem sikerült. | '• ” | VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSs. ’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom